Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-24 / 94. (2019.) szám
Mai szántunk 12 etdal ^ éVf 9^^20l^SZám * ***r**a *1929 áPrÍI'S 24 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Egyes szám ára 1*20 üfc A szlovenszkói és ruszinszkői ellenzéki pártok főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURÁNY1 LÁSZLÓ ' FORGÁCIi GÉZA Szerkesztőség: Prága JL, Panská ufice 12, II* emelet Telefon: 30311 — Kiadó* hivatal: Prága IL* Panská ul 12/IIL —• T®. lefon: 30311-—Sürgönyeim: Hírlap, Praha KEDVEZŐ PERSPEKTÍVÁK PARISBA JV Újra elnapolták a jóvátétel konferenciát A ma délelőtti ülésen uj albizottságot küldtek ki — Kedvező eredmény tárható az albizottság 0-14 napos munkájától? — Sauerwein optimizmus — Zaleski uj£s©l megtámadta Schachtot — A kisebbségek szolidaritása Prága, április 23, A német népszövetségi Mga ma tartotta Prágában évi közgyűlését, amelyen t a liga elnöke, Medinger dr. szenátor, az európai kisebbségi politika szempontjából jelentős beszédei mondott A szudéta németség minden megnyilvánulása a kisebbségi kérdésben igen fontos a kisebbségi politika szempontjából, mert hiszen a csehszlovákiai németség hárommilliós tömeget alkot, tehát Európa kisebbségi nemzetei között számbelileg is vezető helyet tölt be, kultúra tekintetében pedig igen magas fokon áll és ezért politikai állásfoglalása úgy a csehszlovák belpolitika szempontjából, mint az európai általános politikával vonatkozásban számottevő tényező. Különös aktualitást ad Med inger d<r. felszólalásának az a körülmény, hogy akkor hangzott el, amidőn a népszövetség főtitkári hivatalához egymásután szaladnak b® az érdekéit államok részéről a kisebbségi eljárásra vonatkozó memorandumok. Bár árra nem igen lehet számítani, hogy a genfi nemzetközi fórumon á kisebbségekkel szemben való eljárásban rövid úton következzék be -változás, mégis örülnünk kell azon egyszerű * ténynek, hogy a nemzetek szövetségében a kisebbségi kérdés szalonképes lett, vitatkoznak róla és ttyenmódon a világ közvéleményének figyelme egyre jobban fordul a minoritások sorsa felé. Annyi, előrehaladás már is történj hogy Kanada delegátusának, a francia nemzetiségű Dandurandnak fellépése után Melló Franco asszimilációs elmélete legalább elvileg megbukott és a kisebbségek' természetes jogát a fennmaradásra, az önálló nemzeti életre elismerték. Már emiatt az egy körülmény miatt is nem jogtalanul nevezzük ezt az esztendőt a kisebbségek évének. Medlnger dr. szenátor tegnapi beszéde a kisebbségi mozgalom szempontjából azért rendkívül nevezetes dokumentum, mert határozottan leszögezi a szaidétám érnetek egységes álláspontját a kisebbségi kérdésben. Ha a belpolitikai téren különbség is mutatkozik az egyes német pártok programja és célkitűzései között, ha az úgynevezett aktivista pártok a jelenlegi kormányrendszer támogatásával és a kormányban való részvételükkel vélik kiharcolni nemzetük jogait, mig más pártok továbbra is ellenzékben vannak, a kisebbségi kérdés frontjáii az összes német pártok, tehát az egész kisebbségi német nemzet — Medinger szerint — egységes és kitart mindazon jogoknak alapján, amelyeket a békeszerződések és a kisebbség'védelmi szerződések biztosítanak a minoritásoknak. Medinger dr. szenátor maga is kormány- támogató német pártnak a tagja és ezt a kormánytámogatást igyekszik úgy .kimagyarázni, mintha kísérlet lenne a német pártok részéről, hogy ilyen módon viyják ki a németek nemzeti jogait, viszont azonban maga is hangsúlyozza, hogy a németeknek kormánybalépése következtében egyáltalán nem szűntek meg azok a sérelmek, amelyek miatt a német kisebbség eddig tizenöt memorandumot nyújtott be a népszövetséghez- A németek kormánybalépése Medinger szerint azt a célt szolgálta, hogy a külföld előtt igazolják, hogy a német nemzet nem á’üamellenes és nem a vílágbéke fél- borítója, hanem lojálisán igyekszik elhelyezkedni az uj állam ' kereteiben Ezzel a tétellel természetesen jogosan topárig, április 23. A jóvátétel! szakértő- konferencia ma délelőtt tizenegy órára összehívott teljes ülését ismét elnapolták, mert — amint a kommüniké mondja — a szakértők a jóvátétel végösszegének számadataiban nem tudtak megegyezni. A kiadott kommüniké igy hangzik: — A jávátételi. szakértőbizottság átvizsgálta a Revelstoke-albizotfság múlt heti jelentését és megállgpitotta, hogy a hitelezők és az adósok között a számok kérdésében nem sikerült megegyezést teremteni. Az albizottság jelentését a konferencia aktáihoz csatolták. Ezek után a jóvátételi szakértőbu'uúság egyhangúan elhatározta, hogy uj albizottságot szervez, amelynek föladatává teszi, hogy a jövőben követendő eljárás főbb irányelveit megteremtse , és... egy jelentésben összegezze. Az albizottságba valamennyi csoport első delegátusát küldi ki. Miközben az albizottság azokkal a kérdésekkel fog foglalkozni, amelyek tekintetében már a megegyezés megtörtént, a szakértőcsoportok egyúttal keresni fogják a módot, hogy a vitás pontokban is megegyezzenek. Általános vélemény szerint ezzel az eljárással nemcsak időt takarítanak meg, hanem az elért megegyezés mértéké- j nek megállapításával a bizottság munkáját a végső célnak elérésében is megkönnyítik. A legközelebbi teljes ülést bizonvos idő múlva a konferencia elnöke hívja össze. A konferencia mérlege (sp) A jóvátétel! konferencia újabb elnapolását európaszerte kedvező jelnek tekintik. A tőzsdék azonnal reagáltak rá s azok a papírok, amelyek az utóbbi napokban a konferencia kedvezőtlen befolyása miatt estek, ma délben visszanyerték régi árfolyamukat. Az elnapolás annak a jele, hogy rideg szakításról többé szó sem lehet. Jőlinformált körök véleménye szerint sem megegyezés, sem provizórium nem várható a konferencia további munkájától, csupán az, hogy a konferenciát kedvezőbb időpontig végleg elnapolják. Az utóbbi napokban egyre erősebb lett az a vélemény, hogy a konferenciát tulkorán hívták össze s az európai atmoszféra még nincs kellőképpen előkészítve a súlyos és maximális jóakaratot igénylő jó- vátételi kérdés megoldására. Ezt az álláspontot különösen Anglia legkiválóbb pénzemberei képviselték, elsősorban Keynes, akinek vasárnapi cikke, araehet vitába szálul, mert hiszen az állaim iránti lojalitást összezavarja a kormány tá- « mogatásáuak tényével, holott a kettő között niucs semmi kapcsolat. Tanulságos azonban az a negatív megáll a,pilács, hogy minden kormánytámogatás ellenére nem szűntek meg a panasznak azok. a jogcímei, amelyek a német népet a multiban arra kényszeri tették, hogy a népszövetséghez forduljon. Meri inger dr. világosan kifejezésre is juttatja, hogy ha a belpolitikai rendszerben ebben az irányban változás nem következik be, akkor a német népnek újból megvan a teljes legitimációja, hogy megismételt panaszokkal jelenjék meg * nemzetközi talajon* lyet a P. M. H. is ismertetett, mottójává vált a konferenciának és a világ mérsékeltebb napilapjainak. Német részről a konferencia elnapolását határozottan sikernek szabad tekinteni, mert ha a jóvátételi szakértők néhány hónap múlva ismét összegyűlnek, amikor Angliában már lezajlottak a választások és a francia Poin- caró-kormáhy várható rekonstrukciója mégtörténik, sokkal könnyebb munkája lesz-, mint most volt. Viszont Franciaország szempontjából kellemetlen az elnapolás. Franciaország augusztus végén 480 milli ódollá^ kénytelen Amerikának fizetni a rajnai megszállásért járó költségek fejében s ha Németországtól nem sikerül addig megfelelő ellenértékét kapnia,, azaz, ha a íranszfervő- delem továbbra is bizonytalanná: teszi a német fizettségek folyósítását, ennek az óriási összegnek előteremtése érzékenyen befolyásolhatná a francia állam pénzügyeit Más részről tagadhatatlan, hogy a konferencia elnapolása óriási morális fiaskó volt, amelynek Locarno és Géni után nem szabadott volna bekövetkeznie. Az utóbbi években nagynebezen megtisztult európai légkört újra bizalmatlanság, kölcsönös rosszakarat és sovinizmus tölti meg. A népek elvesztették hitüket a közelmúltban nagy garral kezdeményezett ,,testvéri* közeledésekben és visszatértek oda, ahonnét a Ruhr-megszáJlás után évekkel ezelőtt kiindultak, / Az erkölcsi felelősség agyrésze Németországot terheli, mert a birodalom volt az, amely a jóvátételi konferencia megtartását kezdeményezte, holott tudnia kellett volna, hogy a szövetségesek államainak közvéleménye és államháztartása még nem készült föl olyan nagy engedmények megadására, amilyeneket a birodalom kívánt. Stresemann állítólag ellenezte a konferencia összehívását, éppen azért, mert sejtette, hogy nem végződhet kedvezően és még évekre van szükség, amig a szövetségesek elfogadják a német feltételeket. A berlini külügyminiszter érvelését nem hallgatta meg a német ipar és a német kereskedelem, amely az egyre növekvő Dawes-an- nuitások jegyében Németország gazdasági helyzetét tarthatatlannak minősítette és előre bejelentette az állami csődöt és az újabb inflációt, ha a túlzott terhek leépítését nem segítik elő. Az ipar és a kereskedelem pánikhangulatában kierőszakolta a konferenciát, amely nem vezethet máshoz, mint kudarchoz. Ilyen körülmények között a konferencia néhány hónappal való elnapolása látszik az egyetlen józan megoldási módnak, amely, ha nem is jelent segitsccet. érezhető bajokat sem okoz. Csak a megmérgezett morális atmoszféra marad meg. Visszatekintve a konferencia utolsó hetére, a tárgyilagos szemlélőnek azt is meg kell állapítania, hogy a német delegáció a propaganda hasznossági elvének félreértésével ár« tott a birodalom^szövetségesek előtti presztízsének. ScHaoht ., dr.. fölvetette a gyarmati kérdést, mert' a# hitté, hogy a gazdasági érvelésébe beillesztett politikai követelésekkel hangulatot teremt a szövetségesekben Németország iránt. Ez azonban az antant közismert felfogásai miatt nem következett be. Ami azt a beállítását illeti, hogy a német gyarmatok visszakapása nagyarányú gazdasági előnyt jelent a birodalomnak, az antant- szakértőknek az a véleményük, hogy a háború előtt a német gyarmatok állandóan tehertételként szerepeltek a német költségvetésben és a legjobb esetben is csak öt százalékát tudnák fedezni Németország nyersanyag- szükségletének, ami elenyészően csekély. Gibeon amerikai delegátus tegnapi genfi lefegyverzési beszéde után egészen világos, hogy mi volna az európai jóvátételi kérdés megoldásának helyes útja. Amerika hajlandó leszerelni és hajlandó a szövetségesek adósságait is elengedni, ha garanciát kap arra, hogy az elengedett ö§z- szegeit az európai nagyhatalmak nem újabb fegyverkezésre, hanem békés céloké ra használják fel. Azt nem tűri Amerika, hogy az adósságok eltörlése után megmaradt pénzen Emópa hadihajókat, tankokat és ágyukat építsen, amelyek végeredményben Amerikára is veszedelmesekké válhatnak és automatÍKUsan újabb világháborúig vezetnek. Amerika nagylelkűségét nem szabad ellene kihasználni és érthető, hogy a newyorki bankárok, addig, amig a versenyfegyverkezés tart, hallani sem akarnak a kölcsönök csökkentéséről. Ha Európa népei leszerelnek és a népszövetség égisze alatt becsületesen keresztiil- viszik hadseregeik redukálását szó kerülA kisebbségi mozgalom egységes fejlődé se szempontjából nagy örömmel vesszük tudomásul Medinger dr. szenátornak azt a kijelentését, hogy a szudétanómétek a népszövetségi tanács akcióira való vonatkozásban teljesen szolidárisak a többi nemzeti kisebbséggel. A kisebbségek szolidaritása amely legtökéletesebb formában . a kisebb ségi kongresszusokon nyer kifejeződést, ma már eleven valóság és legnagyobb diadala, hogy a népszövetségi tanács a jövőben előreláthatólag kénytelen lesz meghallgatni a kisebbségi kérdésben leginkább érdekeli félnek, maguknak a kisebbségeknek állás- foglailáeát. is. jMn ÉT ^^TRACTOR LA U FElteTARSA.BwsTisLflvn STÚR-ÜTCA7 «• TELEF. 22-87
