Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-23 / 93. (2018.) szám
'KS&GM-MA'G^T^HÍRLAR Betemetett emberek harca a hiénákkal Egy orosz tudományos expedíció kalandja a Darvasz-puszta- ságban — Földrengés, rablók és a kivégzés ősi módja — Georg Rudnev az expedíció sorsáról Bukhara legkeletibb részén kezdődik a Darvasz- ptisztaság és a Darvasz-hegvláuctól megszakítva Hindosztánig. majd az afgán határig terjed. Északon a turkesztáni mélyfölddel, keleten a Pampir hófedte csúcsaival határos. Ez év elején erre a területre ment egy 14 emberből álló expedíció Rudnev orosz geológus vezetésével. Az expedíció két részre osz’ott és az egyik, a kisebb töredék majdnem elpusztult mindjárt a kutatások elején. A Darvasz-pusztaság ugyanis hamisítatlan ősvilág még és hogy mennyire az, semmi sem bizonyítja jobban, mint a jelen'és. melyet az expedíció küldött s melynek oroszból való fordítását kivonatosan itt közösük: — Az alkonyat ráborult már a hegyekre, midőn fáradtan sátrat ütöttünk és aludni készültünk. Égő nyársak segítségével alaposan megvizsgáltuk a helyet: a kövek közt meghúzódó ártalmas férgeket a tüzbe dobáltuk. Aztán hosszú, moeatlan birkagyapjuból font kőte’et terítettünk a tábor körül a földre: ez az egyetlen biztos védelem a skorpiók ellen, amelyek itt seregestül tanyáznak, ugyhoirv nem győztünk ellenük védekezni. A skorpiónak a birka a legveszedelmesebb ellenfele, úgyhogy azonnal megfutamodik, mihelyt 3 birka- gyapjú szagát érzi. ... Hirtelen heves rázkódásra ébredtünk. Pillanatokra üvöltő szélroham kerekedett, majd megint elcsöndesült. — ..Földrengés!" — a földrengés megszokott dolog a Darvaszon. Két kísérőnket a földhöz vágta az újabb lökés, majd tompa morajlástól kisérve több lökés következett egymásután. Egy szik’a leválik a tetőről és síketitő dübörgéssé’ legurul a vő’gybe. Aztán néma csönd. A rohanó folyó alig ötven méternyire tőlünk, elnémult. Nem ha'laiszik a hullámok loccsanása és a tovasodort kövek megszokott zaja ... — El innen! — kiáltja valaki, aki legelőször megérti a helyzetet, — a folyó áttörte az oldaJgátat és most a homokon folyik, egyenesen felénk! Köveken bukdácsolva, lovat, kecskét magunk után vonszolva, törtetünk a hegy’ oldalának. A halál csillogva jár mindenütt a sarkunkban, de végre mégis szilárd, köves talaj van alattunk és megindulunk felfelé... Teljesen kimerülve, azon nyomban, ahogy a veszedelemből megszabadulunk, lefékezünk... rövid pihenőre. Az éjszaka csodaszép, a barlangokban hallani a sakálokat: ngy sírnak, mint a gyermekek. majd nevetnek, mint az ördöngős, majd pedig vontatottan jajgatnak, mint az e’hagyatott ember a begyekben. A sakálüvöltések közé vegyül a hiénák rövid ugatása és kissé távolabbról hallatszik a tigris tompa morgása. A víz visszahúzódik lassan a medrébe és mi is megindulunk előre. Nem messze vagyunk a céltól, ahol a csapat másik felével kell találkoznunk, alig egy órányira ... Az ut csenevész bokrai mögül halk nesz hallatszik és fehér ruhákba öltözött alakok jelennek meg. „Állj!" kiáltja egy nyers hang durváu, turkmem nyelven. A következő pillanatban már körül is fog bennünket egy thekini horda. Senki sem védekezett közülünk, de hiábavaló is lett volna, össze-vissza rugdalnak és lökdösnek bennünket, a banditák olyan erővel kötözik hátra kezünket, hogy a csontjaink majd összetörnek. Korbácsütésekkel hajtanak keskeny hegyi utón és húsz perc múlva látjuk a felütött sátrakat, köröskörül uagy őrtüzekkel. A legnagyobb és a legkülönb sátor előtt áll a banda vezetője. Hosszuszakállu öreg rabló, sebhelyes, elvadult ábrázatu. Jó ho^zu ideig szemlél bennünket, aztán tört orosz nyelven a következő beszédet intézi hozzánk: „ÁPaudóan figyeltettelek benneteket a hírnökeim áltak. Az ötágú csillag (a szovjet) országából jöttetek és aranyat kerestek a hegyekben- He ez nem fog sikerülni nektek: már döntötlünk, hogy mi legyen a sorsotok!" Azzal erry pillantásra sem méltatva tovább, jeleket adott az embereinek és bement a sátrába. Nyolc óriási bandita közeledett fe’énk, ugyanazon az utón. amerre jöttünk, visszafelé vezettek bennünket. Pár száz méter után azouban lekanyarodtak velünk az útról, a sivatagnak. A világos holdfényben úgy világított a homok tenger, mint egy fehér kendő. Néhány thekini ásóval a kezében előrement Nemsokára megálltak és elkezdtek ásni hat gödröt ástak. Most kezdtük se.jteni, mi a szándékuk ezeknek a pokoli fickóknak- ... Borzalommal pillantottunk meg néhány feketéllő kőrakásformát a közelben __ * homokba temetett emberek lel erágott Teje volt mindegyik ilyen kőrakásforma ... Sietség nélkül dolgoztak, néha leváltották egymást Egyórai kínos várakozás után tégy bukharai ki.-érőnket nyakig a homokba ásták. Most rajiunk a sor... Szosnov kétségbeesetten felordit és tépi a bilincseit. Én megkövültén állok mel- lelte, képtelen vagvok egy szót is szólni. Néhány perc múlva már a ini tagjainkat is gúzsba kötötte a nehéz homoktömeg. Valaki egy darab fát dugott a '‘Záróba és amidőn kiköptem, úgy belerúgott csizmája sarkával a halántékomba, hogy elájultam .. .-izo-nov megfeszítette erejét, megkísérelte kimászni a gödöfből, kétségbeesetten mozgatta vállait, valamennyire meglazította a homokot, de ereje csakhamar elhagyta és nemsokára rájött, hogy idegen segítség nélkül itt nincs menekvés. A bukharaiak becsukták a szemüket és úgy tettek, mintha aludnának. A közelben ismét ugatott egy hiéna. A sakálok oruitása erősbödött, rövidebbé és fenyegetőbbé vált Szosnov hirtelen hangosan ordítani kezdett: — A fenevadak! A fenevadak! Leeszik a húst rólunk! Maedin, az egyik bulikarai, ránézett és halkan suttogott: — Igen. ez a kivégzés régi szokás, olyan régi, mint a föld! — A hiénák egyre többen lettek. Pár méternyire tőlünk, a szikláknál két sötét árnyék tűnt fel. de hirtelen elugrottak. Aztán már gyakrabban és több ilyen árnyékot láttam. Néha csúszva, majd ugrálva közeledtek az élve eltemetettek felé. 1 — A halált — kiáltott Szosnov és hörgő, eszeveszett hangot ha’latott. Egy lopakodó hiéna levetette magát a földre és az állkapcsával kattogott — Légy csendben. — súgta reszketve Maedin, — á hallgatás az utolsó fegyverünk, takarékoskodjunk vele. De már késő volt a figyelmeztetés. A fene vadak észrevették és folyton szűkülő körben jöttek reánk. Az egyik állat vaktában odaütötte orrát Szosnov halántékához. Szosnov felorditott. Az áPat visszahőköít, de újra nekitámadt és fogcsattogtatva kezdte ki Szosnov fejét... Rettenetes orditás ... Maedin segíteni akart Szos- novon és fütyüléssel, köhögéssel magára akarta terelni az állatot. Hiába ... A pokoli szörnyeteg nem tágított többé zsákmányától. Szosnov arca tele lett rongyokkal ....... szemei kif ordultak a rettenetes kíntól, az ajka kinyílt, reszketett, értelmetlen szavakat nyögött, megőrü’t. ALaplttatoM 1796 évben Honi Lajos utóda iaaiMp Banská-Bystr: ca Kécattéo ssállit - síremlékeket, minden körtemben. Bútor- márvány lapokat Márvány kapcsoló táblákat. Márvány csillárokat, iparművészeti munkákat, stb. És mégis történt valami váratlan!... Áttörve az éjszakai levegőt, eldörrent egy lövés! Először csak egy ... aztán több is ... végül össztűz. A* állatok oldalt ugrottak, aztán észnélküt menekültek a hegyekbe. Tőlünk balra sok vörös nyelv, a fegyverek, sziszegtek. Teljes erővel dühöngött a harc a banditákkal ... — A tanár jön a csoportjával! — mondtam Szosnovnak, de az csak bámult érie’metlenül maga elé. Csak amikor a menekülő banditák a folyóba vetették magukat, akkor tért ismét a szegény magához és emberfö’ötli hangon, szivet- tépően kiáltozott: — Emberek! Emberek! Lövésre kész fegyverrel jött felfelé a parton a professzor embereivel és nevettünk, sirtunk és kiabáltunk: — Megmenekültünk! assBseBrxrasRHei A kínai forradalmak és belső háborúk Faji ellentétek és az európaiak okveteilenkedései — Az ifjúság szerepe a véres kínai mozgalmakban — A haladás hívei és az irodalom szerepe Az emberi szolidaritás lázas voltára rendkívül jellemző az a fölszínes, hideg érdeklődés, amellyel mi, európai emberes a távol Kelet életbevágó eseményeit szemléljük. Amennyiben azok nem érintik könnyen áttekinthető gazdasági és külpolitikai érdekeiket, az európai államok lakói legföljebb egy e.'ótikus, homályos és érthetetlen eselekmé- nvü, hajmeresztő filmnek kijáró érdeklődéssel kisérik azokat. Anglia és természetesen Amerika, amelyek az összes világrészek földjeit óriási gazdasági hatalmuk súlyával préselik, Kínában is nem csekély mértékben , vaunak érdekelve. Ennek tudható be, hogy az angol és amerikai közvélemény még úgy, ahogy tudomással bír az események lényegéről és föl tudja fogni azok horderejét, legalább a saját érdekeik haszonvevő szempontjából De hogyan is érdekelhetné például Középeurópa millió bajjal küzdő lakóját ilyen távoleső és komplikált események szorító karjaiban vergődő ország, mint a legutóbb is annyit emlegetett Kina! Néhány adat az óriási birodalomról, egy pár városnév, meg hogy a Mennyei Birodalomnak nevezik magukat, pár futólagos értesülés művészetükről, festészetükről különösen, végül a legutóbbi polgárháborúban szereplő néhány kínai generális neve: ennyi, amit általában Kínáról tudunk. Azt azonban, hogy az évezredes császárság megdöntése után is mi állandósította a polgárháborúkat, hogy a haladó szellemű, uagymüveltségü ifjúságnak milyen szerepe van ezekben a véres küzdelmekben, hogy végül mennyire megnehezíti a kibontakozást az európaiak és amerikaiak rideg önzésére alapozott beavatkozása az eseményekbe, még halvány körvonalakban sem ismerjük. Pedig a kinai rejtély kulcsát ezek a tényezők képviselik. Távolról szemlélve az eseményeket, nehezebb tájékozódnunk, de a régebbi forradalmi mozgalmak története és Kina egész történelme így is útbaigazítanak. Foglalkozni pedig érdemes vele, hiszen egy óriási nép élet-halálharcáról vaü szó, csodálatosan szívós és rendkívül komoly küzdelemről és olyan komplexumáról a gazdasági é> politikai kérdéseknek, amelyeknek a megoldása általános emberi, s így európai érdek is. Csak azért nem került eddig az érdeklődésünk középpontjába, mert a saját közvetlen bajaink eléggé elfoglaltak bennünket. A távolság is erősen szeparálja tőlünk Kínát. A történelmi idő és a jövő azonban nem ismer távolságot. A régebbi kínai forradalmak az uralkodó dinasztiák elleni lázadások jellegével bírtak. Azonban már ezekben a fölkelésekben megtaláljuk Észak és Dél mai szembenállása okainak a csiráit. Kina császári családjainak javarésze idegen, azaz nem kinai fajú volt. Mandzsu és mongol (török-tatár) dinasztiák uralkodtak Kinában és a forradalmak ezen a ponton már legtöbbször nemzeti harc jellegével is birtak az idegen uralkodó faj ellen. A kinai történelemből tudjuk, hogy Kr. u. 180 körül a hatalmas Han-dinasztía, amely K. e. a harmadik században már erősen virágzott, átadta a helyét az 589-töl 892-ig uralkodott Szui- és Tang-dinasztiának, 1279-től pedig 1911-ig a Juan-, Ming- ős Tzung-dí- nasztiák uralkodtak. A Tzung-dinasztia volt Kina utolsó uralkodó családja. A 892 és 1279. év közötti időben több önálló apróbb államra volt fölosztva Kina. A negyven uralkodó dinasztia közül a kínai történetírók szerint huszonnégy volt a nem kinai, hanem leginkább török-tatár, j azonkívül tibeti és mandzsu nemzetiségű. I Teljességgel érthető, hogy a hatalmas számú kínai nép egységét az idegen uralkodó családok gazdálkodása, majd az ellenük folytatott küzdelem óriási mértékben megbontotta és évszázadokra elvetette a visszavonás magvait közöttük. Ismerjük jól ezt az állapotot: Európa történelme is tele van azonos jelenségekkel. Csak a magyar nemzet szabadságküzdelmeire, testvérharcaira kell gondolnunk. Egy pont, ahol a legteljesebb megértéssel nézhetünk a történelmi Kinára. A dinasztiák zülleszíő belpolitikája volt a hatalmas ország rákfenéje. Kincseket érő ércbányáit a korrupció miatt uem tudta kiaknázni, épülő hatalmas vasúthálózatát, a munka felénél szétlopták a tartományok tisztviselői. Ezek az állapotok a déli és középponti tartományokban már régen erős kritikával, ellenzéssel találkoztak. A délieket már a régebbi kinai forradalmak történetírói „izgatási terület1* néven említik. Az ősi ellentét észak és dél között különösen az 1898-iki „taipingi" lázadásnál tört ki, amikor a följegyzések szerint azt a jelszót, hogy ez a harc „küzdelem az idegen elnyomók el- ellen“, a fölkelők azért hangsúlyozták ki igen erősen, hogy ezzel a nyugati gondolkodásnak megfelelő formáját adják meg a forradalomnak. Ezt a magyarázatot komoly meggondolás nem támogathatja. Ha az idegen dinasztia lezüllesztette az országot, mint ahogy tényleg azt tette, a nép ellentállásának anélkül is forradalmi mozgalmak formájában kellett jelentkeznie, hogy előbb külföldi, európai példák után kellett volna néznie. A saját bőrön érzett tapasztalat minden távoli póldánáil nagyobb lendítő ereje az ilyen fajtájú, cselekCsizi Jód Brőm Gyógyvíz a legerősebb jódos források 1 Csizfürdő, Szhvenszkó. véseknek. Kár lenne az öntudatos gondolkodás képességét a sárga fajtól ilyen mértékben megtagadnunk, amire pedig az európai egocentrista fölfogás ugyancsak hajlamos. Önmagától értetődő, hogy a dinasztiák elleni fölkeléseket, mint mindenhol a világon. Kínában is a korszerű újítások helyeslői, az intelligencia haladó szellemű, nagyobb része, a tanult ifjúság tömegei és a szellemi élet, az irodalom kiváló egyéniségei vezették. 1901 óta az ifjak ezreit küldték ki különösen Japánba, Amerikába, sőt Európa országaiba is magasabb tanulmányok végzése céljából. Ezek az ifja.k tanulmányaikban a legteljesebb szabadságot élvezték, minden hazai ellenőrzés uélkül. Nincs aztán talán nagyobb fájdalma az intelligenssé vált értelemnek, mint ha hazamenve, elmaradt viszonyok, iszonyú társadalmi bűnök és romlottság közepette találja fajtáját. Természetes, hogy ezek az ifjak a legszélsőbb radikalizmus gyökeres újításait állították föl követelményül az otthoni viszonyokkal szemben. Természetes ez azért, mert a kínai élet tradicionális képviselői 9 legavultabb életformákhoz való csökönyös ragaszkodásukkal minden javítást lehetetlenné lettek. Nem értették meg szükséges mértékben a hazatért ifjak komoly reformtörekvéseit, nem méltányolták nemes ambíciójukat és makacs ellenzésükkel magukat a romlásba, az ifjakat pedig a szélsőséges eszmék zászlaja alá sodorták. Már 1903 tavaszán adta ki a „Koming" jelszót a Japánban tanulmányaikat végző kínai ifjak egyesülete. A Koming ősrégi szójárás, amely a legrégibb kinai krónikákban is előfordul és eredetében visszanyulik a Kr. előtti 2 és 3. évezredig. Annyit jeleni mint: „(az ég) inaudátuiráí elvenni". Azaz eredetileg a dinasztiát mandátumától megfosztani es mást tenni a helyébe. Ezzel a jelszóval a mindenkori dinasztiák ellen föllépő forradalmi kritikát gyűjtötték a haladás táborába a kínaiak, legutóbb az ifjak és a modern kinai irodalom művelői. Jellemző a helyzetre, hogy az utóbbiakhoz, tehát a „litterátusok“-boz számították magukat a külföldi tanulmányokra küldött tisztek is, akik aztán hazatérve, a „Koming" táborának leghívebb harcosai lettek. így kapcsolódott az idegenfaju dinasztiák, a tibeti, mongol, tatár faj elleni küzdelembe a modern Kina megteremtésének szociológiai és politikai motívuma. 1911-ben a hajdan büszke Mandzsu-család trónfosztásával külsőleg nagy lépés történt Kina haladása szempontjából. Megalapították az „Egyesült Kinai Államok Köztársaságát" s ezzel végeztek a császári kormány- formával. De nem ngy a régi gyökerekből táplálkozó szociális és gazdasági bajokkal. Az amerikai zászló utánzásával készült ötcsi- kos kinai köztársasági lobogó továbbhordo- zója lett a régi ellentéteknek. Észak és Dél továbbra is szembenállanak egymással, ahogyan az évszázados romlás ezt a szembenállást kifejlesztette a birodalomban. A helytelenül értelmezett tradíciók, a dinasztikus gondolkodás, a régi rablógazdálkodás hívei és részesei, a copf és mandarin-tekintély, az ázsiai életszisztéma és rabszolga-gazdasági rendszer makacs igenlői, a leromlott arisztokrácia és a világ "íegselejtesebb hivatalnok- osztálya áll az egyik oldalon. Míg a másik oldaloD a reformok megvalósítására való hi- vatottságot, tanulságot és képzettséget, a haladást higgadtan is előbbrevinni képes nemes szándékot sokszor túlzásokba, képtelen rohamokba ingerli éppen a másik oldal merev és esztelen magatartása. El sem tudjuk képzelni, hogy ezekben-a harcokban mennyi kiváló értelmű, intelligens kínai ember esett rettenetes áldozatul. A kinai faj szívós életakaratára mi sem jellemzőbb, mint hogy az évszázados harcot mindig újabb lendülettel szinte évenkint föl- ujitja. A fehér faj dicstelen szerepe pedig ezekben a küzdelmekben nyilvánvaló. A kinai nép a köztársasági kormányforma fölvétele utón sem maradhatot magában, hogy házilag intézhesse el a maga sorsát, mert a császári dinasztiák szerepét körülbelül átvették a modern világgazdaság jelszavaival betolakodó fehérek. Csodálatos az a türelem, amellyel az órrn*d kinai nép azt az okvetetienkedést, ezt a bőrére folyó vásárt tűri. Holott nyilvánvaló, hogy az ellentéteknek polgárháborúkig fajuló elmérgesítésében újabban az amerikaiaknak és európaiaknak óriási szerepük van Kinában. Ki tudja, talán a véráldozatok eddig már tartós házibókét eredményeztek volna, ha az üzleti Uaszou fehér hiénái ott nem lennének minden kinai belpolitikai és szociális eseménynél. Sőt ha nem kevernék a sötét kártyát, amelyen a kinai nép nehezen mozduló tömegeinek tervszerűen csapolt vére a tét. Szégyenszemre az amugyis inficiált kinai testben a fehérek rothasztó betegségek bacillusainak a szerepét töltik be. Darkó István. — Megalakult az érsekujvári járási egészségügyi tanács. Érsekújvári tudósítónk Írja: Tegnapelőtt alakult meg az érsekujvári járási egészségügyi tanács, melynek elnökévé Bucskó Lóuárd dr. járási orvost, alelnökévé pedig Nedal János mérnököt választották. Az egészségügyi tanács a közeli napokban tartja első érdemleges ülését, mely alkalommal több fontos közegészségügyi kérdést fog megtárgyalni. 4
