Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-21 / 92. (2017.) szám
6 wnmiMi ■!i 'PPAGAI•AÓA.cliSAR* Ml RLAP O BOLDOG AMERIKA! Korszerű jegyzet a jövő gázhá borújáról és a reklámról Irta: EGRI VIKTOR Lei őzt ék bennünket ezúttal is. Hiába, nem bírjuk ezt az iramot, kifullad a lélekzetünk, nem győzzük, szusszal, rozzant a tüdőnk, elahinek ajkát az áz „épületes41 mondás hagyja el, hogy „a X. Y. cég gyártmányát minden más eoetf aj Iánál előnybe részesíti/* A jövő háborújának rémét ostorozó európai művészt majdnem börtönbe csukják, az amerikai otromba, minden Ízlést és minden emberi idealizmust arculcsapó reklám tervezőnek busás dijat adnak, jó dollárvalutában i persze, amelyből m európai a holta napjáig éldegélhetne. * Ha már a reklámról beszélek, megemlítek egy másik épületes eset is. Egy szaklap híradása szerint a long islandi Philips & Sons oég minden magaskoru elhunytat eltemette t és sírkövet állít neki azzal a kikötéssel, hogy az elhunytnak hátramaradottjai nem tiltakoznak a sírkő bfelirata ellen. Ez a felirat pedig ilyesféleképpen hangzik: Itt nyugszik Maud -Jefferson. Meghalt gazdag emlékezetű, áldásdus életének nyolcvan- kettedik esztendejében. Vájjon megélte volna ezt a bibliai kort, ha nem ette volna mindennap a Philips & Sons cég kitűnő patentkenyerét? Ha hitelt szabad adni az újságoknak, akkor Long Islandon már egy tucat ilyen sírkő áll. Bővebb kommentár felesleges. Hiába, itt is lefőzött bennünket Amerika! Nemsokára megéljük, hogy amerikai sírkövek csalhatatlan hatású hashajtót és fiatalító pimlákat fognak hirdetni. A NÉP AZ UCCÁN Ma: GYÖRY DEZSŐ nyött az izmunk, elvásott a fogunk ebben a káján európai marakodásban, hát hogy is ve- hetnők fej a versenyt lapos erszényünkben maradt pár piculáinkkal az élre jutott győzővel: boldog Amerikával! Az ötletet egyébként, amelyről üt szó van, Berlin verejtékezte ki magából. És hozzátehetjük, több volt ötletnél, merész művészi tett volt A szülője, Geoig Gross, a társadalomnak ez a maró szatiráju ostorozója, ez a mindent pőréié vetkeztető ostorember, majdnem börtönbe került érte. Gross egy kicsit megundo- rolta ézt a nagy „békecsinálást“, amely éppen tiz esztendeje folyik teljes gőzzel és népszövetségi tanácskozások, ünnepélyes konferenciák, diplomatái ogadások, barátságos paktumok után odáig vezetett, hogy okunk van hinni, hogy közvetlen utódaink, vagy talán- még mi is a technikai haladás körmönfont módján fogunk kimúlni, nem is tucatjával vagy százával, hanem mondjuk úgy százezres szériákban, nem nagyon fájdalommentesen, dö annál biztosabban, a szállítótól garantált jótállással, tudós elméktől precizen adagolt mérges gázok belélekzése után. A német művész alkalmasint visszagondolt a Verdun körüli utolsó összecsapásokra, a „gelbkreuzaéá" is delikátabb gázokra, ezekre a nagy műgonddal kevert finom mérgekre, az emberi elme, a technikai haladásnak e tiszteletreméltó produktumaira, amelyekkel gyorsítani lehetett á fölösleges emhéranyö^nak ét-" parkoltatását; emlékezetében talán felbukkanhatott a katona, amirí derékig marasztaló sárban, egy gránáttölcsér fenekén gubbaszt, mint valami vázözönelőttí szörny, több napon pergőtűz és roham ozások után puhára főve, széjj elmáiasztott idegekkel, kocsonyás fejjel; egy elevenen rohadó hulla, amilyet csak ez a nyugati front produkált, — látta a katonát, amint felrántja a gázálarcot és órák múlva letépi, tulkorán persze, mert vagy nem győzi idegekkel, vagy mert maga felett álarc nélkül mozgó társakat lát és egy pillanatra elfelezti, hogy a gáz a gödrök mélyén megfeneklik és szippant belőle egy keveset, éppen egy halálra. valót, hogy félóra alatt kiköhögje tüdejét, már az első ingernél érezve, hogy menthetetlenül belepusztul és nincs csoda, mely visz- saarán tárná az életbe, — látta ezeket a felpuf- fadt ajkú, lilás arcokat, a haldoklás görcseiben, a gázmarta szemeket, amelyekben a kreatúra fájdalma lobogott. Kell ennél az emlékezetnél több a művésznek, aki tiltakozni akar? Tiltakozni, hogy nem lehet az embert igy lealjasitaná, patkányként megdögleszteni, mert ez nem halál többé, hanem bornirt dög- lődés százezres szériákban! . A művész arra gondolt, Aki mindem szenvedést magára vett, hogy megváltsa ezt a világot és tiltakozásában ke resztrefeszitette Krisztust, — gázálarccal megkínzott fején. I/ehet ennél kíméletlenebb szatírát, gyilko- lófab vádat elképzelni a jövő gázháboruja ellen, mint ezt a gázmaszkás Krisztust? Az élő lelkiismeret tiltakozása volt ez a katonai téboly ellen, amelyből valóban nem lehet kiolvasni az istengyalázás tényét. így fest az európai lelkiismeret, amikor gondolatait kapcsolatba hozza Krisztus alakjával. Amerika felkapta az ötlet magvát, már mint azt, hogy Krisztussal nagyon mai dolgokat is kifejezésre lehet juttatni és a maga üzleties érzékével sietett az ötletet értékeedite- m. A business zol lem ebben az esetben valami egészen merészet, vakmerő durvaságot produkált, valami egyedülállót, otromba profán izálást a maga nemében. A reklám elérte megdöbbentő csúcspontját, legalább is a mi ép érzékeink szerint elképzelhetetlen további fokozása. Olvassuk, hogy egy amerikai ecetgyár reklám pályázatot hirdetett ée a tervezet, mely ezen a pályázaton a pálmái kapta, nem ábrázol kevesebbet, mint a Keresztire feszítettet. A római zsoldpp dárdája hegyén ecetbe mártott *jpongy&t nyújt fél Kricztuenak, Róma, április közepe. Sok jóravaló vonás vajc ebben a népben. És hagyja, hogy belenézzenek az életébe, mindennapjaiba, mindenóráiba. Nem szégyenkezik, nem bújik el, nem titkolózik. Élete nagy részét ott tölti el az uccán. Valamikor cívis romanus korában szokhatta meg, mikor a Fórumon ólt. így elmodernizálva és elrajzolva is erre emlékszik tán a telke fenekén. A tipikus régi negyedekben, a Ponté Sisto környékének kacskaringós szűk uccáiban, vagy a Via Alessandria mentén a földszinti szobák félig az uccán vannak s étet legalább annyira folyik az uccán, mint benn a házban. A kovácsmühely ucoafaia helyett kapu van, ez egyúttal az ablak is, kitárják s ha megállsz a műhely előtt, fóllábbal már benn vagy. A szabó odahuzza gépét s a székét a tárt ucca- ajtóhoz s a félteste kinn van az uccán, ott varrogttt szapora öltésekkeL A suszter putikja is félig az uocán van, mintha egy mocskos kirakatban dolgoznának a kaptafán. Itt nem jár villamos, autó se nagyon fér a szűk kanyarodókba, fönn az emeletek közt kifeszi tett kőteleken állandóan ott leng a tarka mosott ruha, amiről megtudhatod, milyen az idő, ha rossz, szétrakják messze a ruhadarabokat, ha jó, szorosan egymás mellé akasztják. A gyümölcsös a sarkon árui, a virágos a járdaszélre guggol, — az egész uccaí élet csak sötétedéskor vonul be a falak közé. Déli és keleti vonás ez a piacon élés, ez az uccai otthoniét. Mennyire elüt északtól, ahol kerítés, kert, kapu, előszoba többszörös erődje takarja el a mindennapi ptthonéletet az uc- • cártól: Tegnap a Piazza Di Spagna közelében tértem be egy espressora. Két vidéki ült a kisasztalnál, egy férfi és egy nő. Kicsit kicsip- ték magukat a főváros tiszteletére. Az asz- szony, szegény, magával cipelte a pótyásba- . báját is, Kigombolta a blúzát és megszoptatta a pirinyó taljánt. Szeretem ezt a népet az uccán. K-l:. * Valami ünnepély volt, a menetek elvonultak, a Piazza Vemezián ültem, az egyik legjobb kávéházban egy uccai asztalnál. Szemben a Palazzo di Venezia, a régi osztrák-magyar nagykövetség palotája, amire a háborúban az állam tette Tá a kezét, most a Grau Cousiglio szökött ülésezni beane. Róma főtere. A szomszéd asztalhoz emberek telepedtek. Az ur fekete zakóban volt, a felesége, csinos fiatal asszony, igen Ízlésesen öltözve, jobb emberek lehettek. Mögöttük egy aranyos négyéves leánykát vezetett a kis pesztonkája. A'dobogó előtt letette s a baba utánozhatatlan eleganciával lépett az asztalhoz, megnézte a széket, ráfujt és fölmászott, Mint egy kis hercegnő. Hátradőlt és nézte a süteményes tálat. Ez gyerekszobából jött Az ur intett a pesztonkának s ez az asztal negyedik üres székére telepedett és ölbetette a kezét. Egy arasszal hátrább húzta a székét, mint a többieké. Egy árnyalattal félénkebben dőlt hátra a támlára, a válla már nem érintette s a feje szolgálatkészen előrehajolt, balszemével a babát ügyelte. Látszott, hogy nagyon illedelmesen akar viselkedni, itt az előkelő helyen, az urasággal egy asztalnál. Megnéztem az uraság kezét, komoly gyűrű volt rajta, puha, ápolt kéz, tényleg egész jó emberek. Erre figyelni kezdtem a peszton- kát. MikoT túlesett az első őrömön, megijedt, biztos, hogy valami hibát csinál, piros lett, pislogott, egyszer megrándult a tizenhatéves válla *s megnézte a tenyerét. Biztos, melege lett a nyugtalanságtól s érezte a tenyerén. Kileste, mikor nem néznek rá s akkor csöndesen leejtette a kezét maga mellé s mintha vógigsimitaná a szoknyáját, a tenyerével befelé, lehúzta a combján. Megtörülte. Három feketét! Hm, gondoltam. Hozták. A pincér tetette az elsőt az asszony, a másodikat a férfi elé. A harmadikkal ő sem volt tisztában, tetette a baba és a pesztonka mellé. A baba megigazította battyuprémes sapkáját, a léány szolgálatkészen utánanyult s kihúzta hegyesre a maslit. A férfi hörpintett a kávéból, ax asszony kavarhatta a magáét A harmadik fekete ott állt érintetlen. — Igya meg, Giovanna. Pincér, hozzon csokoládés süteményt. Te abból kapsz, kicsikém. — mondta a férfi. Én már együtt kínlódtam Giovannával. Gömbölyű falusi kezében, amin látszott a sok mosás, furcsán, de elég nyugodtan állt a kanál s mikor kiitta, megsimitotta rendes pesz- toükaruháját, hogy nem csöppent-e rá. Hozták a süteményt. A mama kibontott i egyet. A baba a boáját feszegette, Giovanna odahajolt, kikapcsolta, szétvetette s rásimi- totta a vállára. A baba majszolni kezdett, föntartott, finom fejjel. A férfi és a nő valamit megbeszéltek. Giovanna határozottan megnyerte a tetszésemet, érdemes foglalkozni ezekkel a falusiakkal. Nem ugrott föl, nem dübörgőit. Mint az uraktól látta, csak odahajolt, a széke kicsit félír ebül ént, de nem zsenirozta s a boa-lesi- mitás is helyes mozdulat volt. A férfi, megint csak a férfi, rámutatott a süteményre, de Giovanna megköszönte, megint piros tett, tán jólesett volna, de nem vett, aztán oldalról hálás pillantással nézett a fekete emberre, az urra, aki ideülteti az asztalához, a Piazza Venézia sarkán, a legforgalmasabb időben és fékeiét hozat neki, családtagnak tekinti, sőt süteménnyel is megkínálja. Első szlovák ékszer-, araoi- és ezősísyár Tulajdonosok l FISOSTIG TESTVÉRIEK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk 1929 április 81, Velük ült, tán csak én láttam, hogy egy arasszal mégis távolabb. Mikor fizettek, a pesztonka és a gyerek előre indultak, Giovanna forgatta a fejét, meg marnék esküdni rá, hogy azt szerette volna, hogy minden ember megbámulja a babát, az ő jó uraságának a babáját. * Villamosra vártam. Hosszú sorban a nagy egyfogatu öszvérszekerek nyekeregtek mögöttem. Követ hordtak. Nagy lejsztung, asmit ezek a fuvarosok csinálnak. Egy állat, egy ember, egy tengely, rajta két emberma^os kerék, a vasas taligára több teber fér, mint a kis magyar parasztkocsira. Jött egy negyvenes és egy kalapos polgárasszony szállt le, karján egy kis gyerekkel, utána egy hatéves kisleány, az is az övé. Ké- zenfegta, hogy átmenjenek az uccán, a szekerek között. Ebben a percben egy nagy diadalorditás az egyik szekérről s az öszvére* magas bakról egy szurtos, barna ember ugrik te. Az asszony a csöppséghez beszél: — Nézd, ott van apuka. Apuka szélesre nyílt szájjal, kiabálva rohanta át ezt a tiz lépést, az öszvére utánanézett. Megcsókolta az asszonyt, futólag, hosszabban a nagyobb gyereket, aztán kikapta a kicsit s magasba tartva csókolgatta a pólyát. Valamit beszélt neki, de ezt nem értettem. Nevetett, kiabált, akik a megállónál voltunk, vagy, húszán, mind odafordultunk, egyszer ránknézett s felénk emelte a porontyot. Többet nem is törődött velünk. A kalapos asszony és a kisleánya a szekér felé mentek, ő is utánok táncolt. A keze téglaporos volt, egy nyitott kék ing, egy foltos kabát és egy bő, poros bársonybugyogó volt rajta, meg lyukas szalmakalap. Találkozott a családjával. Most együtt van, itt a megállótól tíz lépésre az ő egész élete, az asszony, a két gyerek, a kétkerekű talyiga és az okos öszvér. Odavitte az állat elé a kicsit s a két nagy pislogó szem között ráfektette az állat homlokára. Valamit mondott. Tán azt: — Látod, öreg, itt vau az én csillagom, most már vigabban fog menni a munka, no, szeresd te is. Az állat nyugodtan és megértőén tartotta a fejét és néha fölnyitotta barna szemeit. A szekórsor megállt, az előzök már a sarkon fordultak be. Hja, a robot. Apuka visszaadta a kicsit, áttolta őket a túloldalra, a puszit fordított sorrendben megismételte, kiáltott egyet, az állat szaporán megindult, utána a többi talyigás is, ö vígan, széles kedvvel iramodott neki s egy ügyes, nagy ugrással fönn termett a magasban, a kövek tetején. . Még hátrafordult. Tele volt büszkeséggel, öntudattal, életkedvvel. * A megállónál mindenki derűsen, fölvillanyozva, klalmult létekkel várt tovább. Ez i* égy perc volt, mikor szép az élőt Igyon . Gottdieiser PEZSGŐT Milyen gyógyeszközök vannak a szívbajok és az anyagcserezavarok gyógyítására berendezkedett Podébrady fürdőben? Eredeti szénsavas fürdők. szénsavas habfür- | dök, medicinái is és aro- ! matikus fürdők, elektro- 1 terápia, iszapboroga- tások, Podébrady | savanyu viz ivókúra. 1 A betegvizsgáló és gyógy- i intézet szigorúan tu- j dományos alapokon mü- 1 ködik. Kérdezösködésre azonnal válaszol a Fürdő és Forrásigazgatóság, Podébrady fürdő. j
