Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-21 / 92. (2017.) szám

7 W> jjMrds SÍ, TMáimp. A JiOSPOD“ jí Tencd-térről egy szépen épített pássá- geo* keU keresztűtmenni, az ajtóban elegáns portát áll, a bejárat teljesen olyan, mintha mondáin lokálba vezetne. De már Jcünt a szűk Jogarban másféle lárma csapja meg az em­bert, mint ami bárok tompított fényű, fojtott, főnétől hangos levegőjéből kiárad. Másféle lár­ma ez, erőteljesebb, szabadabb, tisztán, kive­hetően szüremlik át rajta a cigánymuzsika. A ,flospodet* egy óriási hoddly, apró lampion- formáju lámpák pislákolnak benne, nehéz ételszag kereng, faasztalok hosszan sorjában, egészen egymás mellett, alacsony támlás szé­kekkel. Ilyen székeket szlovenszk&i falusi há­zakban látni. Az egész helyiség úgy hal, mintha négy-öt falusi korcsmából 'volna ösz- szetólva. Az asztalok nagyrésze meztelen, esők néhányán van abrosz, az asztalon sörös­fiaskók, boros üvegek egymás hegym-hátán. És a terem agyon van zsúfolva emberekkel. Közelről a lárma már egészen elementáris, dübörög, harsog, zug. A cigaretták és a sziva­rok füstje nem száll kékes felhőkben, egyet­len, sűrű fekete, gomolygó masszába állt össze, amelyen még gyengébben tör át a lámpák amúgy sem erős fénye. A magyar ci­gányok a szokásos fekete ruha helyett zőldszi- nü vászonzubbonyba vannak bujtatva. A ho­mályos nHospoda“-ban ők az egyetlen színfolt és belőlük árad szét, ők csalják ki a hegedű­jükből azt a hangulatot, amely itt megbabo­názza az embereket. Mert hogy meg vannak babonázva, az szent bizonyos, egész könyökkel ráfeküsznek, rádűlnek az asztalra, homályos szemmel néznek maguk elé, elméláznak a kiűritett üvegek és poharak fölött, mintha va­lahová messzire kalandozna a képzeletűk és valamilyen Htok nyitjára akarnának rájönni. Csöndesen dúdolják a nótákat, vigyázzák a taktust, azután minden átmenet nélkül kitör­nek, belekurjongatnak, belekiabálnak a mu­zsikába. Az egész tömeget, mintha himbálná, rázná ez a muzsika, szédíti, rángatja, vidd- mit ja, szivét fdjditja. Látni az embereken, hogy teljesen meg vannak szédülve, az átmos sört elhagyják és tüzes borokat rendelnek. Olyan sbrva-mgadds folyik itt, olyan keserű- édes izek a levegőben,akárcsak egy magyar csárdában. Pedig aránylag kevés a magyar, * többiek csehek és németek. A magyar dalo­kat egyik-másik cseh szlovák szöveggel énekli és ettől az idegen szövegtől nagyon étűt, a magyaros bele-belebániálás, a — JyÜOt* és a kurjongatóé. Békés német polgárok és cseh kishivattü- nokok, akik máskor csöndesen, szelíden sört isznak a *Fleck“-ben, vadul énekelnek, hurráznak, vadultan kiabálnak és felveszik a zene vad ütemét. Magyar, falusi mulatságo­kon nincs észvesztőbb, feiszabadultabb, for­róbb hangulat, mini üt. Mi történt Üt az em­berekkel, mi is ez tulajdonképpen? — kérde­zem önmagomtól. Egy szlovák korcsma, szlo­vák falusi bútorokkal, egy magyar csárda forró levegőjével, csehekkel és németekkel, akik itt elvarázsolva a magyar cigányzenétől éppen olyan halálos komolyan veszik az ivást, a cigányt, a mutatást, akár a magyarok. Be- leéneklik, belesirják örömeiket és bánataikat a magyar cigánymuzsikába és borral hütik forróságukat. Csak a pincérek járnak ki- mérten-józamd, egyik asztaltól a másikig, magyar székelygulyással cseh knédlivel kö­rözve, jó zsíros bablevessel és úri ételekkel- italokkal, ők nem hagyják magukat elragadni, megboloditani ezeknek a fekete ördögöknek, a cigányoknak, tébolyüó hangjaitól, amelyek a hegedűből szállnak fel és a szivéig szalad­nak mindenkinek. Reggel felé, ha elkábultan kijön az ember a Hospodából a Vencel-térre, Prágának erre a fényárban úszó gyönyörű szi­getére, ahol elegáns autók suhannak s elegáns bárok, tüzes fényű jeklámbetüi invitálnak és Berlin és Páris örömeit és izeit kínálják min­denfelé, nem érteni, hogyan ékelődött eb­be a mondván lüktető életbe ez a furcsa mág­nes, a Hospoda. Egy egészen idegen világ, tul­ka,ngoltabb, rildtóbb, mint az a magyar vi­lág, amelyhez hasonlít: három coulewr lókéi­ból tevődött össze és a legsikerültebb giccs, amit valaha láttam. Szenes Erzsi. — A világ legnagyobb perronja. Londonból je- lentik: Tegnap adták át a forgalomnak Európa leghosívzabb vasúti perronját a manchesteri Vöt- tória-pályaudvaron. A perron teljes hossza 2238" láb. Minden egyes vágányon egyszerre három-há­rom teljes hosszúságú vonatot lehet elhelyezni. Ez az óriási perrón tulajdonképpen két régebbi nagy pályaudvar összekötéséből keletkezett. Az átépí­tési munkák három évig tartottak, A felhasznált 100 tonnás acélgerendákat a helyszínén kellett előállítani minthogy óriási súlyúknál fogva szál­lításuk lehetetlen volt. Az óriási vonatforgalom lebonyolítására egészen uj rendszerű, három színű villám os jelzőbe rendezést szereltek fel, amelynek taezeeeo Kzáznyolovankét emelőkor ja vaun. A Prágai Magyar Hírlap ankétja az iskolareform kérdésében A magyar kisebbség kívánságai nem fejeződtek ki a prágai iskolaügyi ankéton A csehszlovák isholaügy szellemének gyökeres megváltoztatására van szükség — A magyarság kulturális autonómiát követet Prága, április 20. A múlt hét első napjaiban Prágában népes iskolaügyi ankétot tartottak a minisztérium kezdeményezésére, amelyen mintegy százötven delegátus vett részt, nép­iskolai, polgáriiskolai, középiskolai tanerők, egyetemi tanárok, elméleti és gyakorlati pe­dagógusok, különböző társadalmi és gazdasági szervezetek képviselői, minisztériumi refe­rensek ős néhány a tanüggyel vonatkozásban álló cseh és német politikus is. A tanügyi an­két lefolyását mi is figyelemmel kísértük, mert az iskolaügy nagy problémái a magyar kisebbségre való vonatkozásban is életbevágó fontosságúak. Minden okunk meg volt azon­ban arra, hogy bizalmatlansággal tekintsünk az iskolareform előkészítését célzó ankét elé, mert hiszen annak összetételéiben nem látjuk garanciáját a ma­gyar kisebbség érdekeinek. Százötven dele­gátus között a magyar tanügyet mindössze két gyakorlati pedagógus képviselte, ami 1.3 százaléknak felel meg. Ez a százalékszám ékes tanúbizonyságot tesz az iskolaügyi kormányzatnak egész irányza­táról, mert a magyarság a hivatalos statisztika szerint is a köztársaság lakosságának 5.6 szá­zalékát teszi ki. A magyarsággal szemben az a mellőzés is történt, hogy míg a cseh és német politikusok meghívást kaptak az ankétra, addig a magyar politi­kusok közül egvetlen egyet sem hívtak meg és igy a magyarság iskolapolitikai követelé­sei egyáltalán nem jntahattak kifejezésre, mig az ankéton résztvett német politikusok kifejezetten hangsúlyozták a kisebbségi köve­telések alfáját és ómegáját: a kulturális auto­nómiát, amelynek keretében lehet egyedül ki­elégítően megoldani a kisebbségek iskolaügyi problémáit A meg nem hallgatott magyarság Az a köt magyar tanügyi férfin, aki az an­kéten részt vett, természetesen fü^ö helyze­tének következtében iskolapolitikai kérdések­re nem terjeszkedhetett ki és igy magyar hang csupán elméleti jelentőségű ügyekben hang­zott el az ankéton. Ilyen módon a most vég­bement ankétet nem tekinthetjük olyannak, mint amely hivatott az iskolareformnak a ki­sebbségeket is kielégítő módon történendő előkészítésére. Véleményünk szerint azonban az iskolareform olyan nagy és fontos problé­ma, hogy ebben a kérdésben a magyarság vélemé­nyének és akaratának is meg kell nyilvá­nulnia és ha nem adtak nekünk alkalmat arra, hogy a tanügyi ankéton mondják el független kép­viselőink az iskolareformmal szemben támasz­tott követeléseinket, meg kell találnunk a mó­dot rá, hogy ezeket az iskolareform küszöbén a sajtóban és a közélet egyéb fórumain foglal­juk össze, precizirozzuk és konkrét követelé­seket támasszunk. Bennünket nem annyira azok az elméleti kérdések érdekelnek, ame­lyek az ankétet foglalkoztatták, mint az isko­latípusoknak egymással való összeegyeztetése, a klasszikus nyelvek oktatási módjának rég­óta vitatott problémája, a természettudomá­nyok megfelelő tanítása stb., mert tisztában vagyunk azzal, hogy ezen a téren nem a kis csehszlovák állam iskolaügye hi­vatott a reformban előljárni, * hanem a modem élet követelményeinek meg­felelően majd az angol, francia és német is­kolaügy fogja megalkotni a maga nagy reform­ját, amelyhez azután a kis kultumemzetek is­kolaügye is alkalmazkodni fog. Húsznak és Komenskynak a korszaka elmúlt már, amidőn a kis cseh nemzet pedagógiai téren utat mu­tatott Európának. Ma a csehszlovák iskola­ügy ugyancsak messze jár Húsz Jánosnak és Komenskynek emelkedett európaias szellemé­től és irányitó tekintélyétőL Minket elsősor­ban a kisebbségi oktatás ügye érdekel és ép­pen ezen a téren kell állásfoglalásunkat ha­tározottan precizirozni jóval az iskolai reform megalkotása előtt, hogy annakidején azzal a kifogással ne élhessenek velünk szemben: kérdeztünk benneteket, de ti egyáltalán nem nyilvánítottátok véleményeteket Politika az Iskolában Az iskolaügy reformjában elsősorban a szel­lem megreformálására van szükség és erről a kérdésről vajmi kevés szó esett a tanügyi ankéton. A csehszlovákiai iskolaügy­nek modern jellege nagyon sok kívánni valót hagy hátra és ennek következtében a tanító­ságnak befolyása is megszűnt a közéletre. A cseh iskola régi programjának pontjaiból csu­pán az iskola ,Jderikalizálása" elleni küzdel- l«ot vette át, azonban vet som máiképp, csak mint a múlt egyszerű visszhangját, semmint a biztató jövő ígéretét. Nagy baj volt azután az, hogy* ezt a programmot a történelmi országból átplántálták Szlovenszkóra és Rnszinszkó- ra is és itt még jobban kimélyitették a szakadékot a közélet és a tanítóság között. A másik nagy baj az, hogy az iskolai kormányzat as iskolát a politika eszközének tekinti és azon az állásponton van, hogy a gyermekek nevelésének célját az állam érdekei, vagy he-, lyesebben szólva a cseh politika érdekei szab­ják meg, tehát olyan érdekek, amelyek sem­miképpen sem tartoznak az iskola keretébe. A háború előtt a cseh iskolában ez a politikai orientációjú pedagógia még tartózkodó volt, még érvényesült a liberális ideológia és az iskolapolitika még hivatkozott Komenskynek és Húsznak humánus törekvéseire, akik olyan igazságért küzdöttek és szenvedtek, amely az egész világra jelentőséggel bírt. A háború után azonban as iskola politizá­lásának ezek az erkölcsi akadályai teljesen eltűntek és as a meggyőződés nyert túl­súlyt, hogy az iskola a legjobb eszköz arra, miszerint a serdülő generációt az uralkodó generáció felfogásának rabságába vessék. A cseh iskolába igy vonult be a cseh politi­kának és patriotizmusnak szelleme, amely magával hozta a német népétemmé! szemben való ellenszenvre nevelést. Ugyanez a változás ment régbe Szlovén- síkén is, ahol as újonnan keletkezett szlo­vák iskolákban magasabb ideológia helyett szintén a politikai szellem ütött tanyát és igy az iskola, ahelyett, hogy a két testvér- nemzetnek, a szlováknak és a magyarnak le­hető harmóniába hozását művelte volna, éles szakadékot tépett a két nemzeti lélek között. Szomorú kinövéseit láttuk ennek a rendszer­nek a jubileumi ünnepségek alkalmával, ami­kor a politika érvényesült a magasabb erköl­csi ideálok helyett és magyar diákokkal olyan verseket, színdarabokat adattak elő, ame­lyek mélyen sértik a magyar Msebbeég nem­zeti érzését. Szlovák Iskolák magyar vidékeken Ez a patrióta és soviniszta szellem Szlovén- szkón és Ruszinszkdban még jobban érvé­nyesült, mint a történelmi országokban. En­nek jegyében születtek szlovák iskolák a Slo- venská Liga égisze alatt olyan vidékeken, amelyeken a szlovákság elenyésző kisebb­ségben él. Miután ezeknek az iskoláknak is növendékekre van szükségük, természetes, hogy magyar növendékekkel töltötték meg padjait. így történt azután, hogy egyes ma­gyar falvakban, melyekben a lakosságnak csaknem kilencven százaléka magyarul be­szél, megszűnt a magyar oktatás és a szülők kényszerűségből szlovák iskolákba Íratták gyermekeiket. Az elv igy érvényesült: egyet­len szlovák gyermeket sem szabad a szlovák nemzet számára idegen iskolában elveszteni, azzal azonban nem törődtek, hogy az alkot­mány törvény értelmében a magyarság is tel­jes joggal követelheti ennek az elvnek érvé­nyesítését. A sovinizmus pedagógiai hibái A magyar kulturális autonómia hiányában a magyarság minden biztosítékát elvesztet­te annak, hogy a jövő nemzedéke as iskola falai között nemzeti szellemben nevelődjék fel. A tévesen értelmezett patriotizmus itt bor­zasztó hibákat követett el, amikor a magyar gyermekek szivéhez olyan ideá» lókat akart közeJhozui, amelyektől emberi­leg a legtávolabb áll. Nemrégiben egy színtiszta magyar község­ben, Udvardon fordultam meg, ahol a magyar római katolikus népiskola dolgozó termét lá­togattam meg. A homlokfalon a feszület alatt Masaryk elnök képe lóg, mig az oldalfalakon a cseh történelemből vett jelenetek vannak felfüggesztve. Látni ezeken a képeken Libti- sát, Vencel királyt, a huszitákat, egy szóval a cseh történelemnek kiemelkedőbb esemé­nyeit, a képek alatt cseh felírások ékesked­nek. Az eredmény az, hogy a gyerekek eze­ket a történelmi képeket egyáltalán nem né­zik meg, vagy ha meg is nézik, nem értik azokat és semmi hatást neon gyakorolnak reájuk. Egyetlen képet sem láttam azonban, amelyik a gyermek erkölcsi nevelésére, a bé­kére, az együttes munkára, a gyermek érdek­lődési körére, játékokra, a gyermeknek a szüleihez és az iskolához való viszonyára, a tisztaságra, a betegségekre stb. stb. vonatko­zott volna. A magyar nemzeti ideálok elpusz­tultak az iskolából, de uj ideálok nem kerül­tek helyébe, mert az meg nem történhetik, hogy egy kisebbségi nemzet más nemzet lel­ki ideáljait tegye a magáévá. A poseni len­gyelség sohasem lelkesedett Rótszakállu Fri­gyesért, ellenben a lengyel gyermekek min­dig nemzeti hősnek tartották Jagelló Ulász­lót, a tannenbergi csata győztesét. Ugyanez az elhibázott szellem nyilatkozik meg a tankönyvekben is. Teljesen ismeretlen és európai viszonylatban jelentéktelen szlo­vák íróknak rosszul fordított elbeszéléseivel, rajzaival, verseivel töltik meg a magyar ol­vasókönyveket, amelyekből hiányoznak Jókai Mórnak, Mikszáth Kálmánnak, Arany János­nak és Ady Endrének írásai. Az ellen nem emelnénk kifogást, hogy egy-egy igazán nagy cseh, szlovák, vagy más szláv iró jó fordítás­ban elkészült irodalmi alkotását a magyar oktatásban is felhasználják, de hogy efemer értékű irók jelentéktelen munkáival végezzék a nevelést, ez ellem éppen a modern pedagó­gia szellemében kell tiltakoznunk. Az eddigiékben tehát az iskola szellemével foglalkoztunk, amely határozottan a pedagó­giának teljes hanyatlására vall és igy az is­kolai reformnak elsőrendű kötelessége volna ezen a téren megkeresni az orvoslást. A lo­kális és patrióta érdekek kihangsulvozása he­lyett az egyetemes érdekes ápolására kell helyezni a fősulyt. A nevelési ideál lebecsülése az, ha az isko­lát politikai és nacionalista küzdelmek színterévé avatják. Milyen jogon küzdenek az egyház befolyása ellen az iskolában, ha ennek helyébe a sovi­nizmus befolyását akarják ültetni? Az iskola a gyermekek érdekében van és nem azért, hogy a politikusok kifacsart ideál­jainak kísérleti telepe legyem. Az iskolának a gyermek látókörét kell kitágítania, nem pe­dig patrióta korlátozásokkal megbénítania. A faji ösztönök feletti uralkodásra kell nevel­nie, nem pedig ezeknek ápolására. A magyar nyelt oktatása Érmek a nagyjelentőségű elvi problémá­nak tisztázása után magyar kisebbségi szempontból az iskola reformjában bennünket elsősorban a ma­gyar nyelv és irodalom meg & magyar tör­ténelem oktatása érdekei, mert a nemzeti érzés fejlesztése szem pontjá­ból ezeknek a stúdiumoknak van a legna­gyobb jelentősége. Iskolaügyi kormányzá­sunk az osztrák iskolaügyi rendszert vette Budapesti nemzetközi vásár május 4.-13. Altalánof Ipari baanntafó. UámoS kfllón csoport. 50% vasúti kedvezmény a M.Á.V., a D.G.T. és a M.F.T.R. vonalain úgy az oda-, mint a visszautazásnál, a C.S.D. vonalain 50% a visszautazásnál. VizumnéJkiili határátlépés — A vásárigazolvány ám! 24 Ke — Felvilágosítás és váj árigazol váay kapható: BUDAPESTEN a Vásárirodánál, V. Alkotmány o, 8 — PRÁGÁBAN; líeskesloreedkal Madaraká Obchodná Komora v Prahe valamint az ómig nagyobb vároaaiban működő tb. Irfpfinhtdbd

Next

/
Oldalképek
Tartalom