Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-19 / 90. (2015.) szám

'P^CTAlMAGfeR.'HllUiAP 1929 április 19, pánieir. szerződést sem fog megszegni. Snowden nem azt akarta mondani, hogy Nagybriían- nia hasznot akar huzni az adósságok rende­zéséből, csak azt követelte, hogy a háborús jóvátételeket igazságosan osszák föl a szö­vetségesek között. A vitát a kormány nevében Churchill fe­jezte be, aki megállapította, hogy Macdo- nald dezavuálta Snowdent és a munkáspárt a vita végén a Balfour-jegyzék alapjára helyezkedett. Mivel erre a nyilatkozatra a pénzügyi kancellár nem kapott választ, a következő szavakkal zárta be a vitát: — A munkáspárt nem felel arra a kérdé­semre, hogy milyen határozott állásfoglalá­sa a Balfour-jegyzék kérdésében és meny­nyivel azonosítja magát hivatalosan Snow- den nyilatkozatával. A munkáspárt és mi- niszterelnökjelöltje képtelen egy egyszerű kérdésre világosan felelni. Még szájukat sem merik kinyitni! Baldwin első programbesxéde London április 18. Baldwin ma délelőtt féltizenegykor egy londoni operettszinház- ban kétezer vidéki konzervatív delegátus előtt programbeszédet mondott. A premier­minisztert a hallgatóság lelkes ovációban részesítette. Baldwin reméli, hogy az 1926. évi tapasztalatok után a konzervatív párt újra többséget kap a májusi választásokon. A kormány megérdemli a többséget, mert ő volt az, amely az ország gazdasági felépü­lését előkészítette. Lloyd George tervei ki- vihetetlenek, mert csak külföldi kölcsönnel valósíthatók meg. Viszont a kölcsönk az in­flációhoz vezetnek. A kormánypárt nem elégszik meg átmeneti munkaalkalmak ki­osztásával, hanem arra törekszik, hogy a munkanélkülieknek állandó munkalehető­séget biztosítson. A kormányprogram egyik legfontosabb pontja az adók leszállítása lesz. A vasutak máris engedményeket kap­tak, ami nagyban megkönnyítette helyze­tüket. A konzervatív kormány a jövőben a mezőgazdákat széleskörű támogatásban fog­ja részesíteni. A földmivelés szubvenciója persze nem kerül számításba, mert ez a megoldási mód természetellenes helyzetet „ teremtene. A téli hónapokban a hadsereg, a flotta és a légi flotta csupán angol húst fog vásárolni, hogy ezzel is megkönnyítse a mezőgazdasági termékek elhelyezését, A hadsereg ellátására szükséges lisztkészle tek 25 százalékát ezentúl a belföldi terme lésből fedezik. Mr. Kellogg, a viiágbéhe titokzatos apja, mint magánember Párisban és Londonban üdül és golfozik, de — „sok a dolgau Paris, április hó. Félévvel ezelőtt, amikor Pániéiban ünnepélyes forrnák között alátírták azt a híres paktumot, amely törvényen kiviül helyezi a háborút, a szerződés apja, Mr. Kel­logg is átjött Európába. Csendesen tűrte, hogy ünnepeljék, de hallgatott, mint mindig egész politikai pályafutása alatt. — Nem beszélhetek, — utasította el az új­ságírókat. — Majd ha magánember leszek, — telte hozzá. — Akkor úgyis visszajövök Euró­pába. Mr. Keíiog megtartotta az ígéretét. Mihelyt magánember lett, visszajött Euró­pába, Parisba. Szigorúan magánemberként jött, a feleségé­vel. Még titkárt sein hozott magával. Másnap reggel Briand-t látogatta meg. Párisi tartózkodásának harmadnapján fel­kerestem az Egyesült Államok volt külügymi­niszterét Hotel Rife-beli szállásán. Fel telefonálok Mr. Kellogg appartementjá- ba, Mire. Hellogg. rövid tiltakozás után igy fe­lel: — Interjúról szó sem lehet. De ha minden­áron beszélni akar Mr. KeiloggaJ, várjon egy kicsit a hallban, mindgyárt lemegyünk. Öt perc múlva alacsony, galambősz gentle­man. lépeget lefelé a süppedő szőnyeggel be­vont márványlépcsőn. Mr. Kellogg, kitünően szabott fekete zakóban. Odasietek hozzá — Mit tehetek önért? — kérdezi udvaria­san. — Milyennek látja ma, hat hónappal a pak­tum aláírása után, a világbóke kilátsait. Mr. Kellogg? — kérdezem. — Erről ma sincs uj mondanivalóm. Ami volt, elmondottam júliusban. A békepaktum, mondotta akkor Mr. Kel­logg, nem teszi ugyan lehetetlenné, de megne­hezíti a háborút. — Az ön európai útja most, alig félévvel legutóbbi látogatása után, azt jelenti-e, hogy Amerika aktívabb részt óhajt venni az euró­pai politikában? — kérdezősködtem tovább. — Kérem, —- feleli Mr. Kellog kitérően — én most mint magánember, pihenni jöttem Európába. Sok év után most vagyok először szabadságon- Jól esik ismét egyszerű amerikai polgárnak éreznem magam. Amikor legutoljá­ra ideát voltam, nagy eseményeknek benyo­mása és sulyka alatt állottam. Életem legna­gyobb eseményének. Most viszont, mint egy­szerű amerikai polgár vagyok ideát, ebben a gyönyörű városban . . . — És most legalább jól kipiheni magát Mr. Kellogg? — Dehogy, — feleli valósággal elszomorod­va — hisz annyi dolgom van! — Hát mikor lesz mór egyszer igazán sza­badsága? — Majd ha visszamegyek Amerikába. Né­hány bét múlva. Haza, Mlrmetoka államba, St. Paulba, vissza az ügyvédi irodámba, dolgozni, akkor majd pihenhetek. — Mikor indul Londonba. Mr. Kellogg? — Ezt még nem tudom. Angliában golfoz­ni fogok. Tehát Mr. Kellogg, a magánember, csak­ugyan átmegy — s mire e sorok megjelennek már át is ment — Londonba. Nem úgy, mint Mr. Kellogg, a külügyminiszter csinálta, aki ellátogatott az ir szabadállam elnökéhez, Cosgravehez, de gondosan elkerülte Sir Aus­tin Chamberlain Downing Street-i hivatalát. M. A Pesti Hazai Takarékpénztár egyik főtisifvüefije 300.009 pen­gét sikkasztott Budapest, április 18. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjeJentése.) A Pesti Hazai Ta­karékpénztár feljelentést tett Balázs Ferenc fő tisztviselője ellen há rom százezer pengő el- sikkasztása miatt. Balázs Ferenc már húsz év óta áll a takarékpénztár szolgálatában és a muzeumkörúti fiók vezetője volt. Néhány nap­pal ezelőtt a bank központjából bizottság száttt ki a muzeumköruti fiókba, ahol néhány bonnt talált, amiről semmif éle elszámolás nem volt. A bizottság jelentést tett a bank vezér- igazgatójánál arról, hogy a muzeumköruti fiókban rendetlenül folyik az ügykezelés. A vezérigazgató szigorú vizsgálatot indított meg, amelynek folyamán kiderült a sikkasztás. Ba­lázs, amikor látta, hogy a dolognak komoly következményei lesznek, hétfőn nem jelent meg a bankban és azóta nem adott étetjett magáról. A bank feljelentése alapján a rend­őrség kiadta ellene a körözőlevelet. Tegnap a lipótmezei őrültekháza telefonon jelentke­zett a rendőrségen és bejelentette, hogy Ba­lázs Ferenc a Lipótmezőn van. A banktisztvi­selő ugyanis orvosi igazolvánnyal igazolta, hogy megrögzött alkoholista, idegbeteg és kér­te a felvételét. A rendőrség detektivei autón mentek ki a Lipótmezőre és a sikkasztó Balázs Ferencet a rendőr-főkapitányságra szállIrtották. Hatalmas makxnégés Sopron közelében Sopron., április 18. Az észtérházai község­ben lévő nagy mümalom, amely vitéz Takács Ferenc nyugalmazott őrnagy tulajdona, tegnap kigyulladt és porráégett. A tűzoltók kivonul­tak, de már nem tudták megmenteni a hatal­mas malmot. Több vagon gabonánemü és liszt elégett. A kár rendkívül nagy, de annak pon­tos összegét még nem tudták megái lapítani. — Nem sikerült a kényszeregyezségi eljá­rás a kassai Egység fogyasztási szövetkezet ügyében. Kassai szerkesztőségünk telefonál­ja: A kommunista Egység fogyasztási szövet­kezet a kényszeregyezségi eljárás során elő­ször 40, majd pedig 60 százalékos kvótát aján­lott fel hitelezőinek, akik azonban a 70 száza­lékos kvótához ragaszkodtak és igy egyelőre a kényszeregyezség nem jött létre Amennyi­ben a kényszeregyezségi eljárás nem sikerül, akkor csődbe kerül a szövetkezet A jász-kunok pert indítanak a Habsburg-ház elten Budapest, április 18. A március 31-ével lejáró utolsó valorizációs határidő újból aktuálissá tette a jászikun községek és városok lakosainak kétszáz esztendős sérelmeit. Lipót osztrák császár és magyar király 1702 már­ciusában ,jaa ország közjava és haszna céljából'1 eladta Jászkunságot a szuverén német lovagrend­nek és a jászkunok azt negyvenhárom esztendő­vel utóbb maguk vásárolták, illetve váltották visz sza, bár II. Károly az 1715. évi I. törvénycikk 34. paragrafusával az összeg fele részének megtizeté- rére az országgyűlés, helyesebben magát az orszá got kötelezte, másik részének megfizetését pedig a királyi ház nevében maga vállalta. Azóta kevés hijján kétszáz esztendő múlt el és bár az időközi törvények a jászkunok az úgynevezett redempciós követelésekhez való jussukat állandóan elismerték, sem az ország, sem a királyi ház a jászkunok elő­legezte hatalmas összeg visszatéritéséről nem gon­doskodtak. Ismételten tettek már kísérletet a redemiptusok igényeik érvényesítésére. Részint az országgyűléshez fordultaik, hogy külön törvénz- nye-1 szabályozza ezt az ügyet és orvosolja sérel­müket, részint felségfolyamodvánnyal kérték a ki­rályi házat terhelő tartozás kiegyenlítését, de mindezideig sikertelenül. IV. Károlynak a trónról való lemondása után 1919-ben, nagy erővel éledt föl újra ez az igény, amelynek érvényesítése a Habsburg-ház uralkodása alatt lehetetlen volt. Nagybizottság alakult, hogy az igény érvényesíté­sének módját megálilapitsa, közbejött azonban a proletárdiktatúra és utána az ellenforradalmi idők sok zavara, úgy, hogy a mozgalom újból ellany- bult és csak most éledt fel megint, amikor arról kellett tanácskozni, nem múlik-e öl a valorizációs határidő leteltével ennek a ma óriási összegnek valorizált követeléséhez való jog. Ifi. Károly király döntésé A jászknnok sohasem mondottak le kö 'cte-lé- SŰikről. Alig egy évtizeddel jogtalan eladásuk után, az 1712—1715-i országgyűlések elején az orBzág gyűléshez fordultak, ahol egy külön e célra Kikül­dött. bizottság vette kezébe az ügyet.. E bizottság előtt még 1712-ben Kyau Kristóf Henriik báró meghatalmazott a német lovagrend nevében le­mondott a Jászkunság örök tulajdonságáról és megengedte, hogy a rend birtoklását zálognak te­kintsék. Az udvari kancelláriával folytatott tár­gyalások után végre létrejött in. Károly 1715. évi első dekrétumának 34. cikke, amely megállapítja, hogy a zálogos összeg visszafizetése és az elzálo­gosított javak visszaváltása ugyan egyedül az or­szág rendéit, terheli, mindazonáltal ,,ő legszentsé gesőbb felsége azok legaJázatosabb folyamodására ez összeg fele részét kegyesen a maga fiskasára s kínost árára vállalja, és a karoknak és rendek­nek a másik fék* réozboz való hozzájárulására ítél­ve az 6 különös kegyelméből jóságoson megen­gedi, hogy a még megkívánta tó hátralékos össze­get maguk a karok az ország közforrásából pótol­ják." A zálogos összeg visszafizetésére ez a tör vény háromesztendős határidőt szabott. A kiváltás határidejéül kiszabott ez a három esztendő azon­ban elmúlt anélkül, hogy a jászkunokon kívül va laki is a törvény végrehajtására gondolt volna. A törvényt 1715-ben szentesítette a király Lazen- burgbam és már öt hónappal utóbb főikéit ék a jászkunok Pálffy Miklós nádort, hogy szerezzenek nekik 250.000 forint kölcsönt. Ezt az összeget a királynak és az országnak előlegezni akarták", hogy a német lovagrendet kielégítsék. Ezer huszár fejében ... Nyolc évvel később, 1723-ban újra országos Bi­zottság foglalkozott az üggyel. Ez ©lőtt a .hár­mas kerület" kiküldöttei kinyilatkoztatták, hogy készségesen előlegeznek kiváltásukra az ország­nak 200.000 forintét, de ez a felbuzdulás is ered­ménytelen maradt. Végül is az a nagy veszedelem segített a jászkunok dolgán, amelybe Mária Teré­zia 1744-ben jutott. „Vater Pálffy" Pozsonyból fegyverre szólította fel az országot és a jászkunok készek is voltak minden áldozatra — szabadéi guk, mentességeik, kiváltságaik helyreállításáért cserébe. Ugyanaz év decemberében adták be aján latokat a helytartótanácshoz. Ez úgy szólt, hogy a királynak és az országnak előlegezik azt az egész öeszege-t, amibe a zálogból való kiváltásuk került és saját költségükön ezer huszárt állítanak ki, ha őket régi jogi állapotukba visszahelyezik. Az egyesség keresztülvitelét az udvari kamara el­nöke, Dietric-bstein gróf és a magyar kancellár Btthyány Lajos gróf alatt álló vegyes bizottságra bízta a királynő, ez azonban nem javasolta a jász­kun ajánlat elfogadását, nehogy az országban „ál­lom az állalmiban keletkezzék". Mária Terézia azon­ban hajban volt, és igy a vegyes bizottság jegy­zőkönyvére sajátkezűig irta rá ezeket: „Die Sacb will ohne wedtere geandigt wissen!" A jászkunok lefizettek 524.000 rhenes forintot, kötelezettséget vállaltak az ezer huszár kiállitására, mire Mária Terézia 1745-ben kiadta a királyi diplomáját, mely ben fölmentette a jászkunokat minden zálogok birtoklása alól. H. Lipót az 1790. évi XXV. t. c,.- ben elismerte a jászkunoknak az előlegezett kivá.1 tási öszegre való igényét és ugyanígy az 1847— 48-i országgyűlés is, amelynek 4. t. c.-e emlékezik meg a redompcióról és megállapítja, hogy a« „eb­ből eredő magánjogi viszon/ok és haszonvételek a törvény további rendeletéig ezennel világosan fenntarfcatnak". Fenn,maradottaknak jelenti ki a redempcióból származó igényeket az 1871 évi XV1IT. és az 1886. évi XXII. t. o. is és igy a jász kunok szerint a redempciós összegnek a királyi háztól való visszakövetelés! joga teljes épségben fennáll ma la. Nagygyűlésre jönnek össze a jász-kunok A törvényben gyökerező élőjogot — mondják — méltányosságra való hivatkozással elaltatni nem lehet, elévülés nem történt, mert az elzálogo­sítás és eladás ténye közjogi aktus volt, már pe­dig közjogi elévülés nem létezik, de különben is az 1886. évi XXII. fc. c. úgy intézkedik, hogy „a redempcióból eredő magánjogi viszonyok a tör­vény további rendeletéig ezennel világosan fenn- tartatnak." Nem felel meg szerintük a valóságnak az sem, hogy a jászkunok a visszakövetelés: jog­ról lemondtak volna, mert a Mária Teréziához in­tézett felségfolyamodványban erről a lemondásról egyetlen szó sincB. Hivatkoznak még a jászkunok Deák Ferenc parlamenti beszédére is amelyet 1868 október 9-én mondott a kérdésről és amelyben ki­jelentette, bogv itt olyan kötelezettségről van szó, amelyet 1715-ben vállaltak a rendek és ő azt mint törvényben gyökerező követelést pártolja. 22 év eőltt, 1907.-ben, a jászkun redemp- tus bizottság újra az országgyűléshez fordult és akkor az 515.00 rhénes forint akkori értékét 32,960.000 koronára becsülte. Ennek az összegnek fele terheli az országot, fele azonban, mint az a történelmi előzményekről kitűnik, a Habsburg-há- zat. A kincstárral szemben való követelésük ér­vényesítésére nem gondolnak ezidoszerint a jász­kunok, annál inkább kívánják azonban a Habs- burg-házzal szemben fennálló követelésük érvénye­sítését. Vele szem-ben a 25 redemptus jászkun köz­ség követelése magánjogi igénnyé változott, mely­nek elévülési ideje harminckét esztendő. Az elévü­lési idő vagy IV. Károlynak a trónról való le­mondásától, vagy a trónfosztó törvény életbelép­tetésétől kezdődik. Szóval még huszonkét eszten­dő áll rendelkezésre a Habsburg-házzal szemben az igény érvényesítésére, a redemptusok azonban a múlt tapasztalatai alapján most már nem vár­nak tovább, nagybizottságuk újra megalakult és fölkérte Holló Gábor dr. budapesti ügyvédet, hogy jelenjék meg a jászkun városok és községek kép­viselőinek legközelebb összehívandó gyűlésén és annak határozata alapján minél előbb adja be a pert az illetékes bíróságon a Habsburg-ház ellen. A megbénult öregasszony­nak különös végrendelete Nancy, április 18. Nancy * árosában általá­nosan ism-er'cék Moore Edtthet, egy különc vénkisasszonyt, aki nők hatalmas vagyona volt, de azért rendkívül Szörény körülmé­nyek között élt. Nemrégiben súlyos beteg­ség vett erőt rajta és az orvosok máT le­mondtak életéről. Az utolsó napokban a vénkisasszeny hozzátartozói megállapították, hogy Moore Edith nem készített végrendeletet és mivel a hatalmas vagyonra nagyon sok igénylő volt, ezt a mulasztást mindenkép­pen jóvá kellett tenni. Könnyebb volt azon­ban ezt elgondolni, mintsem teljesíteni, mert a vénkisasszony az utolsó napokban telje­sen megbénult, beszélni nem tudott, tag­jait nem tudta mozgatni és igy a törvé­nyek által előirt formák között végrende­letet nem tudott készíteni. Csak a szemei mozogtak, csak élénk szem­játéka árulta el, hogy testében még élét van és szelleme sem homályosodott eL A szemeknek ez az élénk játéka a vén- kisasszony ügyvédjét és a család több tag­ját különös gondolatra vezették. Az ügyvéd két csomag kártyát vett elő és az egyik kártyaesomag lapjainak hátára ráírta az öreg kisasszony pénzbeli érté­keit és értéktárgyait, a másik csomag lap­jainak hátára pedig rokonainak és isme­rőseinek nevét. Ezután a haldokló elé tette az egyes kártyalapokat olyan módon, hogy például kivette a cso­magból azt a lapot, amelyre az ékszerek voltak felírva, azután végigmutatta előtte az örökségre igényt tartó nevét hordó kár­tyákat. Ha a haldokló szemei mozdulatlanok ma­radtak, ezt annak a jeléül vették, hogy az előmutatott név viselője nem kapja meg az illető értéket, ellenben, ha élénken mozogni kezdtek, akkor ezt a beleegye­zés jelének tekintették. Ilyen módon készült el a jegyzőkönyv, mint a vélik i sasszony végső akaratának megnyil­vánulása. Azok az örökösök, akik számításukban és várakozásukban csalódtak, a végrendelke­zésnek 'ezt. a különös módját természetesen nem ismerték el érvényesnek és megtámad­ták a testamentumot. így került az eset a bíróság elé, amely az orvosok szakvélemé­nye és a betegágynál tartózkodó tanuk val­lomása alapján megállapitóttá, hogy a beteg teljes eszméleténél volt. Ezért a. bíróság a panaszt visszautasította, a végrendeletet pedig érvényesnek nyilvá­nította. azzal az indokolással, hogy az alkalmazott eljárás a lég észszerűbb kint volt és az egye- jdfll megfelelő megoldása a problémáinak. 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom