Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-19 / 90. (2015.) szám

1929 áprüÜ9 19, péntelk. T>RA:GAlA\A^ARHtRIiA3? 5 HITEK ÉS KORT ARS AK Irta: GYÖRY DEZSŐ Bóma, április- közepe. Se a levelek, se a gondolat nem tőlem való. De mind a kettő megkapott. Anélkül, hogy bárminő eredetiségre töre­kednék, azt hiszem, mégis jó szolgálatot te­szek, ha röviden elismétlem a levelet és a sokszor elcsépelt, de mindig uj gondolatot. Az emberi szellem nagyjai Pliniust állítják elénk, mikor a tökéletes római embert akar­ják megmutatni. Plinius szép volt és erős, olvasott és müveit, jóielkü és bátor, megértő és boldog, — sokak szerint tökéletes ember volt, a pogányság minden vonzó vonása ki­domborodik benne, de természetszeretete, íinomhurozásu lelke és humanista szelleme már összeköLik őt a reneszánsz korának leg­mélyebb gondolataival. Önzetlenség van benne, szépimádat, em­berszeretet. Azt mondják, hogy mert maga szerette a tudást s ez örömet szerzett neki, saját költségén iskolákat és könyvtárakat ala­pított, hogy embertársai is részesülhessenek ebben az örömben. Domitianus alatt végig­szenvedte a fenyegető vérengzés borzalmas uralmát, tisztában van az emberi alávalósá­gokkal, utálja a barbár cirkuszi játékokat s szívesen venné, ha beszüntetnék azokat, már vonások, amik a keresztény szellem perifé­riáival elegyednek. És Plinius, a müveit, okos, józan és finom- 'lelkü ember, aki már hitt a szellem világ- testvériségében, roppant tanítást tanít min- denidőkben a születő hitek és a kortársak vérfagyasztó viszonyáról, azt hirdetve a maga megdöbbentő példáján, hogy a születő hitek­kel a kortársak átlaga, még az olyan kivéte­les képességű lelkek is, mint ő, micsoda ért­hetetlenül és bűnös vaksággal áll szemben. Trajánus, akivel jó viszonyban volt, pro- konzulnak nevezte ki Kisázsia északi részébe. Krisztus születése után már százegynéhány esztendő telt el. Több, mint három évtized fu­tott le a Tiberisen is azóta, hogy Néró fák­lyáiban keresztény mártírok vérét égette a szurok Róma körül már nagy övben élt a földalatti kereszténység hőskora, sötét kata­kombákban, az ősker észt én ység lövéssárkai- ban. Az uj vallás mártírokkal hirdette életét és a római birodalom minden részéből jelentő­sek futottak a''Palatínusra' az uj vallás hívei­nek terjeszkedéséről. A Fekete-tenger partján is hódított a lené­zett uj hit. Plinius aggodalmaskodva jelenti a zavar­gásokat a császárnak, akihez utasításért fordul: „A keresztények ellen vezetett vizsgálatok ügyében ... nem tudom, miért és hogyan büntessük meg őket s vonjuk felelősségre. Kétségem van azért is, hogy nem kellene-e különbséget tenni köztük kor szerint s vagy a gyöngéket s az erősebb embereket is egy­formán büntessem? Bocsássuk-e meg, ha va­laki bűnbánóan vall? Vagy nem használ-e, ha valaki, aki keresztény volt, lemond a ke­reszténységről? A puszta elnevezést szemé­lyes bűntény nélkül is büntessem, vagy csak a személyes bűntényt? ... különben biztosítalak arról, hogy min­den tévedésük, vagy bünük abban állott, hogy egy bizonyos napon napfölkelte előtt összejöttek s Krisztusnak, mint egyetlen Is­tennek tiszteletére egy dalt énekeltek, hogy esküvel kötelezték magukat arra, hogy nem követnek el lopást, rablást, házasságtörést és hogy fogadalmukat megtartják, majd ártatlan ételeket fogyasztottak ... ennek a babonának a fertőzete egész vidékeket megérintett, de azt hiszem, hogy meg lehet állítani és korlá­tozni ...“ A császár válaszában érdekesen ir: „... helyes módszerrel jártál el... nem lehet általános és forma szerinti utasítást ad­nom ... fölkeresni nem szükséges őket, de ha föladják őket, meg kell büntetni. Azzal a kü­lönbséggel, hogy akik tagadják, hogy keresz­tények s ezt a mi isteneink hívásával igazol­ják, azoknak meg kell bocsátani, bármi gya­núsak is. Vádiratot azonban a szerző aláírása nélkül semmi esetre sem szabad elfogadni, bármi legyen is a vád tárgya, mert ennek rossz következményei lennének s különben is ellenkezik kormányzatunk szellemével...“ A kiváló császár és a jeles Plinius igy gon­dolkoztak az uj hit terjedésének megakadá­lyozásáról s az uj hitben „bűnösökéről. A golgotái kereszten hetvenkilenc éve megfe­szítették a Názáretit s a falak előtt a kata­kombákban szentek és mártírok csontjait őrizték Krisztus hívei. Megszületett és titok­ban terjedt a Hit. A Kortárs azonban, aki annyi minden iránt finom érzékkel bírt, itt érthetetlen maradt s rettentőt tévedett Az ember csontjában megdermed a velő. Plinius bátor volt, és nem értette meg a bátorságot ezekben, hitt a római gondolat erejében, s nem értette meg a hitet egy má­sik gondolatban, elnéző és jó volt a gyarlósá­gokul, de maga is gyarló volt ezen az egy ponton, ahol nem tudott tovább nézni Kor­társsága szűk határain. A Kortárs borzasztó leckéjében szekundát kapott. Mit gondoljunk akkor olyan Kortársakról, akik nem is állanak annyira koruk fölött, mint az ifjabb Plinius. A Kortársakról, akik prokonzulkéut hirdetnek elpusztíthatatlan hi­tet, de megbüntetik a Hit, egy másik hit sze­rény és büntelen hívőit, akiknek „tévedései­ről" még azt se határozták meg pontosan, tényleg tévedések-e, vagy ártatlan étkezés, erkölcsileg kifogásoLhatatlan fogadalmak, tisztaság- és javulás-vágy-e, amit akkor is el kell fogadni, ha nem szájizünkszerinti fogal­mazásban halljuk­Plinius levele kell, hogy sokat mondjon ne­künk is a hitek és kortársak kérdéséről. A kisebbségi magyarság élete tele van jelen­ségekkel ,amelyek azt mutatják, hogy a ma­gyar lélek életereje utakat keres, formákat kutat, uj hiteket épít. Ahogy természetes, hogy kisebbségi magyar politika kezdődött, úgy vágyik ez a lélek az irodalom, a művé­szet és a szellemi mozgalmak birodalmában is napfény és jövő után, természetesen és egymástól függetlenül s össze nem zavarodva: párhuzamosan. Nem akadhat magyar ember, aki ma ki­mondja, hogy aki közülünk nem napnyugta­kor, de nap!ölkeltekor imádkozik, büntetést érdemel. Ha akad, az a bűnös. Nem akadhat magyar ember, aki azt mondja, hogy aki szebbet, jobbat akar, mint amit ma maga kö­rül lát, azzal le kell számolni. Kisebbségi éle­tünkben nem tesz jó szolgálatot az, aki, mig fönt azt hirdeti, hogy a hit erősebb, mint az erőszak, a maga soraiban a magyar hit szín- árnyalati ellen erőszakot alkalmaz. Magyar ember ma különösen nem szegezhet szembe hiteknek erőszakot, legföljebb eszméknek eszmé£, különben kisebbségi élethitünk alap­jait rúgja föl, mely az igazság hitét emeli föl az erőszak elvével szemben. Kisebbségi ma­gyar ember nem mondhatja szellemi mozgal­makra azt, hogy nem helyes és nem jó, mert a nagy többség mást gondol. Ha ezt monda­ná, kisebbségi igazunk princípiumát kezdené ki. Kisebbségi magyar ember nem küzdhet a maga soraiban sem a szabad véleménynyil­vánítás ellen, mert különben önmagával a nemzetsorssal kerül ellenkezésbe. Ha pedig javító szándék vezeti, akkor tudnia kell, hogy minden magyar hit annál erősebb lesz, men­nél jobban bántják és hogy magyar embert javítani csak szeretettel lehet, de hántással soha. A kisebbségi magyarság és a kisebbségi magyar fiatalság között részben már a hit és kortárs viszonya áll fönn, mert a hit mo­mentuma az uralkodó. A hitek s kortársak viszonyában a kisebbségi magyarságnak pe­dig mindent el kell követnie, hogy az utókor előtt Plinius hibájába ne essen. Többnek kelll lennünk, mint egyszerű kor- tár s&knak. London, április 18. Az angol alsóház tegna­pi ülése egyike volt a modern angol parla­mentarizmus legérdekesebb és legdrámaibb összejöveteleinek. A vita folyamán érezni le­hetett az eljövendő krízis előszelét s voltak pillanatok, amikor a munkáspárt már úgy vi­selkedett, mintha a (kormányon volna, a kon­zervatívok pedig a hevesen támadó ellenzék szerepét vették föl. Jelentettük, hogy az an­gol alsóházban a jelen pillanatban a költség- vetési vita folyik, amely alatt természetesen szóba kerültek a jóvátételt tárgyalások is és annak a résznek nagysága, amelyet Anglia a jóvátételből kap. A jóvátétel összege Angliá­ban, épp úgy, .mint .Franciaországban az ál­lamháztartás jelentős hányadát alkotja és rendkívül fontos az. hogy mennyit fizet Ang­lia Amerikának és mennyit kap Anglia Né­metországtól. A költségvetés tegnapelőtti vitáján Snow- den, a munkáspárt híres pénzügyi szakér­tője és a munkáskormány volt kincstári ál­lamtitkára, nagyjelentőségű beszédet mon­dott a jóvátétel kérdéséről. Mint ismeretes, Anglia állásfoglalását ebben a kérdésben az úgynevezett Balfour-jegyzékben szögezte le, melyben kijelenti, hogy Anglia annyit követel a jóvátételből, amennyiből összes háborús adósságát fedezni tudná. Azaz Nagybritánnia csupán adósságainak tör­lesztését hárítja át Németországra, de újjá­építés és a háborús, meg háború utáni vesz­teségeinek törlesztése fejében egyetlen fillért sem kér. Snowden a Balfour-jegyzékkel ko- rántsincs megeléged.ve. Szerinte két mód képzelhető el. Az angol kormány vagy azt követeli, hogy engedjék el az összes háborús adósságokat és igy te­hermentesítsék Németországot is a szövet­ségesek amerikai adósságainak megfizeté­sétől, vagy pedig, ha már a jóvátételi kér­dés másképp nem oldható meg, Anglia a Németországtól kapott jóvátételi összegek igazságos elosztását kívánja s ne engedje meg, hogy Franciaország és Olaszország rengeteg összeget vágjon zsebre, amig a háború következtében veszedelmes válság­ba jutott Anglia adósságainak kifizetésén kívül lemond egyéb összegről. Míg Franciaország milLiárdokat számit föl újjáépítés fejében, Anglia egyetlen fillért sem kap. A nyomorba jutott és az anyagi bajok­kal küzdő angol munkásság nevében ezt az állapotot tarthatatlannak bélyegzi. Franciaor­szág a kontinens egyik leggazdagabb országa, népe jólétben él és mégis rettenetes pénzeket kap Németországtól, mig Anglia, amely csak­nem ugyanolyan áldozatokat hozott a háború­ban, mint szövetségese, egyetlen fillért sem kap. Épp ezért a Balfour-jegyzéket rossznak tartja, a konzervatív kormány franciabarát pénzügyi politikáját bűnösnek, meggondolat­lannak és méltatlannak s követeli, hogy Ang­lia megkapja az őt megillető részt a jóvátéte­lek úgynevezett újjáépítési összegeiből is. A bomba robban A.z alsóház tegnapi ülésén Snowden nyilat­kozata, amely mintegy az eljövendő munkás­párti kormány külügyi pénzügyi programjá­nak számit, óriási szenzációt keltett. Minde­nekelőtt Sir Henry Mond támadta meg Snow- dent, aki szerinte” hallatlan összegeket köve­tel é* ha Anglia elfogadná érveléséi* a kontinens jogosan Európa Shylockjának tarthatná Nagybritánniát. Mond után a kormány Worthington Evans hadügyminisztert küldte a küzdelembe. A hadügyminiszter attól tart, hogy a munkás­párt, amennyiben hatalomra kerül, megta­gadja a BaJiour-]egvzéket és megszegi a szö­vetségesekkel kötött szerződéseket, ami rend­kívül ártana Nagybritánnia presztízsének. A hadügyminiszter után Snowden emelke­dett szólásra. Kijelentette, hogy kitart teg­napi álláspontja mellett. Csodálattal látja, mily felháborodást kelteit tegnapi nyilatko­zata, holott csupán a munkáBpárt régi ál­láspontját szögezte le. Szerinte a Baífour- jegyzék két részből áll: vagy elengednek minden adósságot és minden jóvátételt, amit a munkáspárt örömmel üdvözölne, vagy pedig igazságosan osztják föl a kapott jóvátételt és Anglia rovására egyetlen kon­tinentális államot sem részesítenek előny­ben. A jelen pillanatban Anglia olyan terheket vett vállára, amelyek megkönnyítik kontinen­tális szövetségeseinek helyzetét. Ez ellen a munkáspárt mindig tiltakozott és tiltakozni fog. A munkáspártnak szemére vetették, hogy saját hazáján kívül valamennyi európai országnak jóbarátja. Most Snowden eléggé angolnak érzi magát, hogy ne elégedjék meg azzal az állapottal, amelyben néznie kell, hogy hazáját utolsó csöpp véréig kiszipolyoz­zák olyan országok javára, amelyek gazda­gabbak, mint Anglia. Az ügyes Churchill közbelép Snowden után a konzervatív kormány leg­ügyesebb debatteurje, a félelmetes Churchill emelkedett szólásra. A pénzügyi kancellár rendkívül ügyesen belekapaszkodott az el­hangzott beszédnek azon részeibe, ahol Snow- den világos hibákat csinált. Tiltakozott az ellen, hogy Franciaországot ily kvaliiikálhatatlanul megtámadják és összeveszitsék Angliával. A pénzügyi kancellár Macdonaldot, a Labour- Party fejét szólítja föl, hogy igazítsa helyre a tüzes Snowden szavait. Macdonald tényleg felszólalt, de egyelőre azonosította magát párthive beszédjével, amit a munkáspárt nagy megelégedéssel, a kormánypárt pedig nagy megütközéssel vett tudomásul. A vita végén Chamberlain a ház belátására apellált és fi­gyelmeztette a munkáspártot, hogv politiká­jával Nagybritannia hírnevének árt, mert be­jelenti, hogy hatalomrakerülése esetén meg­szegi azokat a szerződéseket, amelyeket An­glia szövetségeseivel akár pénzügyi, akár po­litikai ügyekben kötött. A munkáspárt nyeregben Mint előrelátható volt, az alsóház tegnapi szenzációs vitája, amelyben a szövets g' özi adósságok problémája is szóba került és az a kérdés, vájjon a munkáspárt a jövőben kitart-o a Balíour-jegyzék mellett vagy sem, az izgatott angol választási atmoszférára ugyanolyan hatást gyakorol, mint öt év előtt, a hírhedt Szinovjev-lcvél, természete­sen ellenkező irányban. A munkáspárt Snowden ügyessége következtében az an- | goi nép előtt váratlanul úgy. áU, mint as a párt, amely tiltakozik Anglia kizsákmá­nyolása ellen és föllázad Franciaország és Amerika pénzügyi és politikai gyámkodása ellen. Ez a magatartás nemcsak a munkás­párt választóira, hanem a soviniszta és ha­zafi angol polgárokra is rendkívül mély hatást gyakorolt. A tegnapi vita, amelyen Baldwinan kívül a konzervatív párt csaknem valamennyi jelen­tős személyisége résztvett, minden éle elle­nére természetellenes és erőszakolt volt. Bár­hogy tiltakozott a konzervatív párt Snowuen beállítása ellen, alapvető tény marad, hogy a munkáspárt beszéde rendkívül megkönnyí­tette az angol szakértők helyzetét Parisban és igy önkénytelenül nagy szolgálatot tett a kon­zervatív párt parlamenterjeinek. Parisban Franciaországot és Olaszországot megpuhitották azzal, hogy a munkáspártot, mint a jövő kormányát rábírták az eljöven­dő pénzügyi politika kinyilvánítására. Most Franciaország és Olaszország beláthat­ják, hogy sokkal kedvezőbb megoldást érhet­nek el a konzervatív párttal, mint hónapok­kal később a munkáspárttal. A sajtóban természetesen nem tükröződik ez a felfogás és a Times folytatja a mun­káspárt elleni harcot. / A Daily Telegraph mesterségesen ellentétet akar teremteni Macdonald és Snowden kö­zött, amennyiben hangsúlyozza, hogy a volt pénzügyi kancellár és a volt premierminisz? tér álláspontja nem mindenben fedik egy­mást. A Morningpost szerint Snowden Macdonald felhatalmazása nélkül támadta meg a Bal­four-jegyzéket és ezzel ismét akuttá vált annak problémája, hogy ki vezeti tulajdon­képpen a munkáspártot, Macdonald-e, vagy Snowden. A munkáspárt központi lapja szerint az eljö­vendő munkáskormány szabad kezet tart fönn magának a Ba’four-jegyzék megtartásá­nak vagy elutasításának kérdésében. A liberális sajtó a munkáspárt ellen foglal állást és Snowden támadását felelőtlennek minősíti. A munkáspárt tapasztalaton. A Daily Mail ugyanilyen értelemben szól s cikkének el­méül a következő jellemző szavakat adja: „A felelőtlen munkáspárt". Churchill vesztét érzi London, április 18. A látszat szerint Churchill máris a konzervatív kormány bu­kására számit, mert szerződést kötött egy amerikai kia óva] és bejelentette, hogy as őszi hónapokban hosszabb előadókörutra indul az Amerikai Egyesült Áramokba. Mac Danáid ífezavuáSJa Sncurdent London, április 18. Tegnap este tizenegy órakor befejeződött az angol költségvetés általános vitája. Macdonald beszédében rendkívül elővigyázatosan nyilatkozott. Ki­jelentette, hogy nem minden tekintetben azonosítja magát Snowden beszédének éles fordulataival és emlékeztetett arra, hogy a munkáspárt mindig az adósságok kérdésé­nek nagylelkű szabályozása mellett foglalt állást A munkáspárt egyetlen nemzetközi Anglia ni pénzügyi politikája ^ Szemléi vihar i Mi parlamentben — „Az ni Ismiev-Ssvéf — ü munkás párt ha kormányra kerül, alapvetően lüegváltaziatia az eddigi rendet Cifiirchiünak sikerült Mac Donaldof és Snowdent összekészíteni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom