Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-17 / 88. (2013.) szám

'Mtac.GAI-M'AGfesjí.-H'I RliAP

1929 április 17, ®»erVla,

Egreden lap sem szeretné, még a legtöbb j nemzeti párti orgánum sem, ba a konferenciát a németek szakítanák meg. A leghe- lyesebb volna, ha hosszabb időre elnapol- j nák a tárgyalásokat s ezalatt az idő alatt megszerkesztenék a végérvényes kompro j misszuin szövegét és a szakértők saját sze- i műkkel meggyőződnének Németország te- herbiróképességéről.

A Vorwarts kifejezi örömét, hogy a szakértő- konferencia nem végződött kudarccal és a tárgyalásokat a memorandum után is folytatni lehet. A provizórium nemcsak az adósnak, hanem a hitelezőnek is rossz s igy érthető, hogy az antanthatalmak mindent elkövetnek a pozitív eredmények elérésére.

Mennyit engedhet Amerika?

Washington, április 16.A párisi jóvátétel! szakértőkonferencia újabb fejleményei nem nagyon irigylé sremél tó helyzetbe hozzák az Egyesült Államokat, mert azáltal, hogy az európai szövetséges hatalmak hajlandóknak mutatkoztak követeléseik egy részének, főleg a megszállás költségeinek elengedésére, az Unió maradt az egyetlen

Közvetlen tárgyalások indulnak a magyar-jugcszláv optánsperben

Belgrád, április 16. A magyar és jugoszláv kormány között megállapodás jött létre, amelynek értelmében a két kormány közvetlen tárgyalások utján fogja tisztázni a magyar-jugoszláv optánspört, amely úgy a nemzetközi döntőbíróságot, mint a nép- szövetséget foglalkoztatja. A közvetlen tárgyalások május elején fognak megindulni Luzernben. A jugoszláv delegáció vezetői Szubotics Dusán dr. volt igazságügyminisz- ter, a belgrádi felebbviteli törvényszék elnöke. valamint Arangelovics dr. egyetemi professzor lesznek.

Boris (ár visszatér Szófiába

Szófia, április 16. Boris bolgár cár hir szerint e hét végén, de jóval hamarább, mint tervezte, visszaérkezik Szófiába. Hirtelen visszatérését állítólag a belpolitikai válság tette szükségessé.

hatalom, amely teljes járandóságainak megfizetését követeli. Hoover, Stimson, Mellon és Miiles konferenciájának eredményéről semmi sem szivárgott ki. Egyedül Stimson nyilatkozott a sajtó előtt és szavaiból ki lehetett venni, hogy az európai szövetségesek a megszállás költségeinek elengedését Amerika engedékenységétől tét* ték függővé. Stimson azonban kiemeli, hogy ebben a kérdésben az európai szövetségesek helyzete sokkal kedvezőbb, mint Amerikáé, mert mig az Unió a megszállás költségeinek csak rendkívül csekély százalékát kapta eddig vissza, a német birodalom már csaknem a maga teljes egészében törlesztette az angol, francia és belga megszállás költségeit. Ha engedékenységre kerülne sor, Amerika 217 millió dollárt volna kénytelen törölni, mig Franciaország és Anglia együttvéve mindössze 68 millió dollárt.

Az Odoi minden más szájiisz* iííó szertől azon különös sajátsága által tűnik ki,

hogy a szájüreget öblítés után úgyszólván mikroszkopikus vékonyságú, de mégis tömör antiseptikus réteggel vonja be, mely még órákig tovább hat. Semmilyen más szájvíznek nincs ily tartós utóhatása. Aki tehát naponta használ Odolt, biztosítja magát a fogakat megtámadó erjedési és rothadási folyamat ellen. Az Odol csakugyan ió.

„Magyarország kevesebb külföldi ■WBflBéwt ült ki, mint amennyi magyar sajtóterméket Csehszlovákia — beenged"

Szilő Géza interpellációjára adott kormányválatz budapesti visszhangja

Budapest, április 16.

Sz.üllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselőnek, az országos keresztény-szocialista párt elnökének a magyar sajtótermékek kitiltása tárgyában beadott interpellációjára adott kormányválasz érthetően nagy föltünést keltett a budapesti sajtóban. Elsőnek a Magyar- ország ismertette Udrzal miniszterelnök válaszát s ahhoz többek között a következő érdekes kommentárt fűzi:

„A sajtótermékek postai szállitási jogának kérdésénél igen érdekes összehasonlitááfa nyílik alkalmunk.

Csehszlovákiában elvben minden magyar- országi nyomtatvány ki van zárva a postai szállításból, amelynek terjesztésére és szállítására a kormány nem ad külön engedélyt.

Ezzel szemben

Magyarországra minden külföldi nyomdai termék behozható, minden nyomdai terméknek szállitási engedélye van, kivéve azokat az egyes eseteket, amikor a postai szállítás jogát egyes lappéldányok tartalma, az ország érdekeit sértő közleményei, vagy izgató tendenciája miatt a kormány megtagadja.

Ez a kitiltás azonban mindig olyan esetekben történik, amikor alapos vizsgálat eredménye igazolja, hogy egy-egy sajtótermék kitiltására, postai szállitási jogának megvonására föltétlenül szükség van.

Györki képviselő interpellációját említi a csehszlovák miniszterelnök. Györki tényleg foglalkozott a külföldi lapok postai szállításának jogával, de

Györki nem mondotta, nem is mondhatta, hogy Magyarország elvben kizárja a postai szállításból bármelyik állam sajtótermékeit,

nem mondhatta azt, hogy az egyes esetekben

hozott kitiltó határozatok nem konkrét bizonyítékok alapján születtek.

És még egy megjegyzés: a magyar postai szállításból kizárt külföldi lapok és sajtótermékek száma nagyon kicsi.

Sokkal kisebb, mint azoknak a magyarországi lapoknak és sajtótermékeknek száma, amelyeknek postai szállítását Csehszlovákia — megengedi.

A magyar gyakorlat teljesen azonos a nagy nyugati állámok gyakorlatával44

Ankét a sajtótörvény

módosításáról

Prága, április 16. A miniszterelnökség sajtóosztályán ma újból ankétot tartottak a sajtótörvény módosításáról. Az ankéten Ebi miniszterelnökségi sajtófőnök elnökölt és jelen voltak az újságíró szerevezetek által kiküldött állandó delegátusok. A tárgyalás az ! 921 -ben benyújtott törvényjavaslat alapján indult meg és hosszabb vita után e törvényjavaslat szövegét kiadták az ankét résztvevőinek azzal a megbízatással, hogy a javaslatra vonatkozó megjegyzéseiket e hónap végéig írásba foglalják- Az ankét egyúttal rendezni akarja a szerkesztői cim védelmének kérdését is.

A KÉP

Irta: FALU TAMÁS

I.

Pelsőczi Gyula a „Taormina44 kávéház művész- asztalának volt a törzsvendége. Negyvenkétéves, müvész6zakálias, nyakba eső hajú, ezéleskalapu, csokrosnyakkendőjü ember volt. A hangját csak a legritkább alkalmakkor hallották. Ő volt a helyeslés, a bólingatás, a fejrázás a társaságban. A közönség, akire mindig szükség van, mert lehetetlen nélküle előadást tartani. A többiek pedig olyan hangosak voltak, hogy sokszor alig lehetett a beszédüket érteni a hangzivatarban. A csendesség, a szelídség, a türelem példaképe volt Pelsőczi. ügy, hogyha valakit hozzá akartak igazítani a kávéházban, csak ezt mondták a keresőnek :

— A balsarokban van egy hosszú asztal. Első pillanatra is felismerhető művészemberek ülnek körülötte. Mindegyik kiabál, hadonászik. Egy van csak köztük, aki hallgat s a kezével a szakállát simogatja. Ez a Pelsőczi.

Szorgalmas ember volt Pelsőczi. Csak a művészetnek élt. Még müvésznövendék korában beleszeretett a lakásadónője lányába, az első tárlati siker után eljegyezte s az első nagyobb képvásár után el is vette. Két gyerekük született házasságukból. Szépen, sokszor nyomorogva, harmonikusan éltek. Nem voltak köztük féltékenységi jelenetek, ha a model tovább maradt a zárt ajtók mögött, mint ahogy a festés eredménye szerint szükséges lett volna. Nem kellett Pelsőczinek beszámolnia, hogy kikkel ismerkedett meg a Tátrában, vagy az erdélyi havasok alatt. Amit a képek elmondtak, az elég volt beszámolónak a művészi kirándulás történetéről.

— Neked máshol kellene már tartanod, — zugo- módott folyton a felesége. — Ki tud úgy festeni a hosszú asztal társaságából, mint te? Persze, a kritikusoknak nem csókolsz kezet, nem segíted rájuk a kabátot, s nem fuvolázod a fülükbe, hogy ők külön-külön többet érnek, mint Rembrandt, Raffael és Michel Angeló együttvéve.

A tavaszi tárlat és az őszi tárlat évek hosszú sora ugyanazt jelentette. Két kép eladását, néhány megrendelést s átlag kétsoros kritikákat a napilapokban.

II.

Bougnet meglátogat a jövő hónapban, — jelentette Sándy a miivészaszlalnál.

ö volt az asztal legfőbb tekintélye, több aranyérem és társulati dji nyertesié.

—• Bougnet?! — csodálkoztak és örvendeztek a művészek.

Tavaly ismerkedtem vele össze Parisban, mikor a Sálon dós IndependenlH kiállításán bemutatta magát az Aranyeső“ sikere alkalmából. Azóta levelezésben állunk. Állandóan érdeklődik a mi művészeti viszonyaink iránt. Érdeklik a témáink, színeink, felfogásunk, irányunk, az életünk. A napot is megírta, hogy mikor jön. November tizenötödikén érkezik a Keleti pályaudvaron. Tatarozni, rendbehozni a műtermeket, fiuk! Bougnet nemcsak festőnek nagy, hanem embernek is. A szeme olyan, hogy a vércse vak koldus hozzá képest A legjobb dolgokat a falakra, fiuk!

III.

Bougnet végigjárta a műtermeket, a tárlatokat. Címeket és neveket jegyezgetett noteszébe. Bemutatták neki sorban az itthon élő piktorokat. Mindegyiknek a szemébe nézett, behunyta balszemét s találgatni kezdte, hogy melyik képet látta az illetőtől.

— Pelsőczi... Pelsőczi... — gondolkozott a bemutatásnál. — Ahá! Egy falusi udvar. Szép nap- follos fehér falak s különös szürke szinü pad az eperfa alatt. És egy másik. Örház a hegyen. Lenn barna sínek. Füstmarta falevelek s a távolban egy álmodó tó. Szeretnék önnel beszélni, uram.

IV.

— önt tartom a legerősebb tehetségnek uram, — mondta Bougnet Pelsőczinek. — Tudja ön azt, hogy micsoda értéket képvisel? Volt már önálló tárlata? Keltett már országos szenzációt?

Pelsőczi fülig vörösödve hebegett.

— Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy nem tartozom a felkapott festők közé. Talán ismernek, de nem vásárolnak. Talán méltányolnak is, de csak némán, mert ötsoros kritikánál hosszabbat még nem kaptam életemben.

— Hány képe van készen?

Bizony nem tudnám hirtelenében megmondani.

— Van egy tárlatra való?

— Van vagy harminc.

— Megengedi, hogy holnap délelőtt felmenjek önhöz s kiválogassam a nekem tetszőket?

— Nagy megtiszteltetésnek fogom tartani.

— Mert, uram, itt a kezein rá, egy év múlva ön fog az asztal főn ülni a Taorm inában, ön el van temetve, de én exhumálom, s nem hal meg többé soha.

V.

Kapcsos, a műkereskedő, megneszelt valamit a lörténendőkből s már korán reggel felloholt Pelsőczi műtermébe.

— Kedves Pelsőczi mester, — szuszogta akadozó lélekzettel — lenne egy üzleti ajánlatom. Kevés képem van öntől, nagyobb reklámot szeretnék csapni az elhanyagolt Peisőczi névnek. Minden

fölösleges képét megveszem.

Pelsőczi elmosolyodott. Eszébe jutottak a nyorno- rjHságos napok, amikor a műkereskedő száraz hangon utasította vissza képeit. Egy kis elégtételt érzelt a sorslól, látva a festők uzsorásának üzleti hévtől ragyogó és mégis alázatos arcát.

— ön talán hallott valamit a készülő párisi kiállításról? - kérdezte gúnyosan.-• őszinte leszek. Igen. Nem is azokat a képeket. akarom megvenni, amiket oda kivinni szándékozik, hanem azokat, amiket kimustrál, vagy amelyek nem találnak vevőre Párjában.

Pelsőczi eladta visszamaradt képeit a műkereskedőnél'

VI.

A francia kritika hozsannát zengett a magyar festő képei fölött A lapok tömjént lengettek a kiállítás felé. Egy kritikus a képfestés Beranger- jának nevezte Pelsőczit

A kiállított harminc képből húsz az első héten gazdát kapott.

— Most aztán festeni és festeni, — biztatta Bougnet. — Egy kis pihenő Provence-ban, utána Bretagne, azután feltétlenül Olaszország.

A firenzei tárlat még erősebbé tette a párisi sikert. Két rnuzeum kiküldöttje jelent meg egyszerre a kiállításon, s csaknem hajba kaptak az „Odvas fa“ fölött. Az olasz király is vétetett egy képet galériája számára.

Pelsőczi meghívást kapott Hollandiába is, ahová már régen kívánkozott.

Kapcsos, a műkereskedő jókedvűen dörzsölte kezét.

— Na, mit szól most az itthoni szükreszabott kritika?

A lapok nem zárkózhattak el a nemzetközi siker megállapítása elől s hangosan tapsoltak a naggyá lett festőnek. Az emberek szeme kinyílt, s meglátták a szépségeket Pelsőczi képein, melyek előtt még nemrégen felületes sietéssel mentek el. Pelsőczi a legkapósabb festő lett, akinek a képeire azt mondták az emberek:

— Aranyérték.

VII.

Kapcsos képraktára napról-napra nagyobb becsű lett. És a műkereskedő elkezdett spekulálni:

—• Nézd, — mondta a feleségének — Pelsőczi ma a zenitjén áll. Jobban ezután semmiesetre sem festhet, de viszont festhet még három kocsiderékra valót, s akkor a nálam levő képek nem képviselik már azt az értéket, amit ma képviselnek. Elsőrangú üzleti érdekem, hogy a Pelsőczi név a mai ragyogásában megmaradjon, s elsőrangú érdekem, hogy a Pelsőczi-képek további szaporodása megálljon.

— És hogyan szándékozod ezt elérni, — kérdezte izgatottan a műkereskedő felesége.

— Hallgas ide, súgta Kapcsos az asszony füléhez hajolva. — Kicsalom Pelsőczit a Nagy-erdőbe. Megtudom, mikor ér oda e meddig szándékozik ottmaradni. Ismerem a természetét, amig csak egy színárnyalatot ki tud hozni a szürkületből, egy tapodtat sem mozdul. Előre látom, hogy mikor rásötédik, egy darab papírból kenyeret és szalá mit vesz elő s igy vacsorái. Ahelyett, hogy autót állítana az erdő szélére, s nyolcvankilométeres gyorsasággal száguldana a Ritzbc, le fog telepedni a harmatos fűbe, s olyan vacsorát fogyaszt cl. mintha még ma is névtelen müvésznövendék lenne. Tehát — s ez a fontos ... rásötéledik, fin szépen a hála mögött lopózom. megfogom a jobbko- zét, s összeroppantoni az ujjait.

A műkereskedő kifeszltette izmos karját, s ördögien mosolygott.

— Mit szólsz hozzá? kérdezte diadalmasan.

— Pokoli! — felelte az asszony. De rád fog Ismerni.

— Lehetetlen. Maszkírozom magam. Csavargónak öltözöm. Bunkósbot a kézben, revolver a zsebben, álszakáll az arcon. S nem ölni akarok. Neki is sokkal jobb lesz, ha nem fest többet, legalább megmenekszik a művész legsötétebb tragikumától, a lefelé csúszástól. Az én képeim pedig egyszerre kincset érnek majd. Eladom őket lassan, óvatosan, nagy könyörgésekre, nagy protekciókra.

VIII.

Pelsőczi belement a csapdába

— Igaza van, — mondta a műkereskedőnek. — Sehol sem olyan szép^z ősz, mint a Nagy-erdőben. Már van onnan két képem. Az egyik az Uffi- zi képtárban függ Firenzében, a másikat a velencei modern képtár részére vásárolta meg az olasz kormány. A Szépművészeti Muzeum úgyis szeretne tőlem ismét egy képet, talán sikerülni fog megfelelőt alkotnom.

Délután öt órakor már kezében palettájával állt kint az erdőszélen Pelsőczi. Nagy gyorsasággal ugrosott ecsete a palettáról a vászonra. A lebukó nap haldokló fényét akarta megfogni, amint percről-percre gyöngül s anyai csókként balt el a sárguló, liluló leveleken.

A műkereskedő egy fa mögé bújva leste s várta az estét.

A levegő hüvösödött. annál kevésbé értette Pelsőczi különös vetkőződését.

A festő levette kabátját, áttette palettáját a balkezéből a jobb kezébe ecsetjét a balkezébe vette s balkézzel kezdett festeni. Azután szájába vette, fogai közé szorította az ecsetet s a szájával irányi- totta. A szó szoros értelmében a szájával festeti. Majd hirtelen ledobta cipőjét s mint valami bűvész, átfogta öt lábujjával az ecset szárát s folytatta a festést a földreeresztett képen.

A műkereskedőre megsemmisitően hatott a szokatlan látvány. Letépte álszakállát, eldobta bunkósbotját, kisimította kalapja ráncait, elhajította a hátára vetett rongyos lebernyeget s elszoruló hangon tört rá Pelsőczire a homályba borúit sűrűségből.

— Jó estét, mester! Mit müvei az Istenért?

Pelsőczi Ijedten vette ki lábujjai alól az ecsetet

s mé’ven elpirult.

— Most leleplezett, — mondta szégyenkezve. — De ha már félig le vagyok leplezve, akkor én magam folytatom a leleplezést. Mi művészek a kezünkből, a kezünkkel, a kezünk állal élünk. Ha egy f^stő elveszti a jobbkezét, az auuyi mintha a szabó e’veszii a szemét, a táncművész a lábát, a zeneszerző a hallását, a primadonna a hangját. Én fel akarom magam vértezni a sors esetleges támadásai ellen. Igaz, hogy a jobbkezem biztosítva van s a biztosított összeg nyugodalmas megélhetési igér. de én nem az életet, hamun a festési lehetőséget akarom biztosítani a magam számára. Egyszer egy külföldi hotelben megismerkedtem a festészet bűvészével, Mr. Nirolettlvel. Tőle tanultam meg a balkezemmel, a számmal és a lábam ma) festeni. Érhetnek csapások, de ezeket mind egyszerre csak nem veszíthetem el...

A műkereskedőn végigfutott a hideg. Relekarolt Peksőezibe s mintegy lidércnyomástól megszaba- dultan szólt:

— Kedves mester, legyen ma estére vendégünk vacsorára.

2