Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-17 / 88. (2013.) szám
Világos beszéd Szlovenszkó felé (<1 j.) Kramár, ez a legvilágosabb fejű cseh politikus mindenkor a lég érthetőbben szokta megfogalmazni mondanivalóját. Vasárnapi beszéde, melynek egyes részletei csak ma kerültek a nyilvánosság elé, ugyancsak: bővelkedik pregnáns megállapításokbanKramár ebben a beszédben szándékosan hallgatott a magyarokról, de fölösleges is lett volna ezt a témát érintenie, mert már ebben a kérdésben egyszer a lég érthetőbben meg- formulázta álláspontját, hogy: gyűlöli a magyarokat. Mindenesetre az őszinte, nyílt ellenszenv tiszteletreméltóbb vonás, mint az alattomos hízelgés, amellyel egyes centralista pártok kétes célú ügynökei próbálnak közeledni a magyar néphez, de ez alkalommal Kramárnak nem a magyarokra, hnetn Szlovén szkó felé tett kijelentései azok, amelyek nemcsak bennünket, sziovenszkói magyarokkal hanem elsősorban a szlovákokat kell, hogy gondolkodóba ejtsék. A cseh nemzeti demokrata párt vezére minden teketória nélkül beismeri, hogy ő Szlo- venszkőnak nem azért adatott a koalícióval országos közigazgatást, hogy a sziovenszkói autonomizmust vele kielégítsék, hanem azért, hogy meggyongitsék. Már pedig, ha ezt Kramár mondja, akkor az úgy is van, mert hiszen ő csinálta Svehlávai és Hlinkával az országos közigazgatási törvény vázlatát, amit aztán Böbék a Bach-korszak egyes rendeletéinek fölhasználásával lex Böbék-ké fogalmazott át. Kramár jól tudja, hogy ő ezzel a törvénnyel miit akart és nem is rejti a véka alá. Az agrárius Svehla és az agrárius Böbék is hasonlóan tudták, mit adnak HMnkának, csak Hl inka hitte azt, hogy többet kapott, mint ameny- nyit valóban adtak neki. Kramár ítélete után azonban most már ő is láthatja, hogy az autonómista törekvések lényegében ma is ugyanott vannak, ahol akkor voltak, mielőtt még leült tárgyalni Kramárral. Az autonómiáért folyó harc az országos közigazgatási rendszerrel vereséget szenvedett és most úgyszólván élőiről kell kezdeni. A világos beszédű Kramár egy másik tételével arra is rámutat, honnan kell kiindulnia ennek az uj sziovenszkói politikának. A gazdasági térről. „Gazdasági téren kevesebbet tettünk Szlovenszkóért, mint amennyit kötelességünk lett volna tenni“ — mondja ki a súlyos szentenciát Kramár, a centralista pártok tízéves munkájáról. Azt is mondhatta volna, hogy ez minden téren igy volt, de legalább ennyi az, amit beismerEzzel a beismeréssel egyszersmindenkorra csúfosan összedül a szlovák centralisták ösz- szes eddigi gazdaságpolitikai legendája. Á szlovák centralisták, a nemzeti demokrata Ivánka, az agrár Hodzsa és félagrár Srobár, a nemzeti szocialista Hrusovszky és a szociáldemokrata Dérer egytől egyig arra a fiktiv tételre alapozták tíz évi politikájukat, hogy Szlo- venszkó gazdaságilag tejben-vajban fürdik, hogy a centralizmus Szlovenszkőra ráfizet, hogy Szlovenszkó agyon van kedvezményezve hogy Szlovenszkó már elérte a gazdasági jólét maximumát. Kramár mondja, hogy ez nem igaz. Kevesebbet ért el, mint amennyit él kellett volna érnie. Kramár mondja, hogy nem tettek meg mindent, amit Szlovenszíkó érdekében meg kellett volna tenni és amit. éppen a hatalmat tartó centralistáknak kellett volna megtenniük. Helyesebben: kikunyorálniuk. Mert a szlovák centralisták kunyorálásra építették föl politikájukat és ez a kunyoráló rendszer megbukott. A politikában a politikai erők csak annyi joA szakértökonferencia uj fázisa Egyedül Amerika segíthet a Jóvátétel! konferenciám Uj optlmíimus — Az eyrőpai szövetségesek rá akarják bírni az Uniót, hogy engedjen merev magatartásából — Washingtoni tárgyalások — Németország szerint a követelések elfogadhatatlanok — Páris, április 16. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy a párisi jóvátétel! szakértőkonferencián az antanthatalmaknak Németországhoz intézett és a szövetségesek pénzügyi követeléseit tartalmazó memoranduma a német delegációban nagy visszatetszést keltett, mert a szövetségesek követelései meghaladják Németország gazdasági teherbiróképességét és sok tekintetben magasabbak, mint a provizórikus Da* ves-javaslat követelései. Huszonnégy óráig úgy látszott, hogy a memorandum a konferencia csődjét jelenti, mert Schacht dr. kritikájában visszautasítja a követeléseket, visszautazik Berlinbe, a szövetségesek pedig memorandumukat engedékenységük utolsó dokumentumaképpen fogják föl, amelyen nem lehet többé változtatni. A konferencia csődje beláthatatlan horderejű gazdasági válságot teremtett volna Európában. Hiába hangoztatták a francia lapok, hogy a konferencia kudarcának teljes felelőssége a németeket terheli, a világsajtó eleve bejelentette, hogy a csődért körülbelül egyformán felelőssek a németek és a szövetségesek. A felelősséget pedig senki sem merte magára vállalni. A jóvátételi szakértőkonferencia tegnap déli teljes ülésén sikerült olyan megoldási módot találni, amely legalább ideil-óráig megmentette a konferenciát a csődtől és lehetővé tette a kibontakozást. Schacht dr. tartózkodott az óles kritikától és megelégedett a memorandum egyszerű tudomásulvételével. A szövetségesek pedig eltekintettek a memorandum ultimátumszerű beállításától. A konferencia hivatalos jegyzőkönyvében az áll, hogy ez a jegyzék csupán „a konferencia témájának egyik érdekes melléklete és erőpozíciója". Ezzel a szövetségesek nem égették föl maguk mögött a hidat, memorandumukat nem tekintik véglegesnek, azaz bizonyos körülmények között újabb engedékenységre is hajlandóak. Tegnap reggel úgy volt, hogy a memorandum pontos szövegét nyilvánosságra hozzák. Ez a publikálás természetesen az jelentette volna, hogy a szövetségesek nem visszakozhatnak többé és kénytelenek kitartani állásfoglalásuk mellett. Az utolsó pillanatban sikerült meggátolni a memorandum nyilvánosságrahozatalát, amennyiben azt valamennyi delegátus beleegyezésétől tették függővé, ami nem történt meg. Ilyen körülmények között a tegnap reggeli pesszimizmust délután újra optimizmus váltotta löl. A memorandum nem ultimátum, az antant túlzott követelései nem véglegesek, Schacht dr. nem kénytelen Berlinbe utazni és semmi sem áll a további tárgyalások útjában. Viszont tagadhatatlan, hogy a szövetségesek memorandumban lefektetett kívánságaikból rendkívül nehezen, illetve csupán bizonyos előfeltételek teljesedése mellett hajlandók engedni. got tudnak megszerezni, amemnyit kiharcolnak maguknak. Tehát azt, amit a szlovák centralisták nem tudtak kikunyorálni, azt most a sziovenszkói autonóm istáknak harcca l kell kiharcolniuk. Ez az a tétel, amit Szloven- szkóuak Kramár világos beszédéből le kell szürn ie tanulságul. Amerika szerepe A helyzet kulcsa Amerika kezében van. A párisi lapok nyomatékkai figyelmeztetik a washingtoni államdeuartement-t arra, hogy valamennyi szövetséges hatalom engedett feltételeiből, csupán Amerika tart ki mereven követelései mellett és egyetlen centet sem hajlandó engedni a szövetségesek adósságainak Coolidge-féle rendezéséből, valamint egyéb követeléseiből, igy elsősorban a rajnai megszállásért járó kárpótlásból. A helyzet az, hogy Amerika, amely valóban nem szorul Európa pénzére, engesztelhetetlen Sylockként áll a pénzügyi zavarba jutott európai hatalmak mögött és mindenkit engedékenységre, lefegyverzésre, békére és az ellentétek leépítésére szólít föl, de önmaga hallani sem akar járandóságainak csökkentéséről vagv elengedéséről. Jelentette a P. M. H. is, hogy a konferencián egyre számottevőbb lesz az a vélemény, amely nyíltan követeli, hogy a konferencia forduljonJ Amerikához és szólítsa föl a szövetségesekkel kötött adósságrendezések anullálására és az enyhébb feltételek elfogadására. Ezekkel a tendenciákkal kapcsolatban a szövetséges adósságok csökkentésének kérdésével a washingtoni államdepartement is kénytelen volt foglalkozni Mint jelentettük, ez ügyben Hoo- vernél tegnap este konferencia volt, melyen Hoover, Mellon, Mills és Stimson vettek részt. Ez a konferencia állítólag negatív eredménynyel végződött: Amerika nem volt hajlandó engedni. Kérdéses azonban, vájjon a jóvátételi konferencia és az európai sajtó egyre növekvő hatása alatt az Unió megmaradhat-e merev elzárkózásában s nem lesz-e kénytelen mégis megtenni a szükséges közvetítő lépéseket Az antant máris bejelentette, hogy abban a pillanatban, amint az Egyesült Államok kormánya lemond a rajnai megszállás költségeinek megtérítéséről, a szövetségesek is lemondanak ezekről az összegekről. Ha pedig az amerikai Esésűit Államok kormánya megfelelő módon csökkenti a szövetségesek adósságtörlesztéseinek évi járulékait, a szövetségesek természetesen nyomban beleegyeznek a német annuitások csökkentésébe, ami hamarosan a végleges megegyezést idézné elő. Ha Amerika kormánya nem tud azonnal határozni, az európai szakértők abba is beleegyeznek, hogy a konferenciát ez év végéig elnapolják és igy időt adnak az amerikai parlamentnek az állás- foglalásra. Mint a legtöbb német lap kijelenti, Hoover most jóváteheti Wilson hibáit s amennyiben enged Coolidge merev adósságszerződéseiből, nagy mértékben elősegítheti Európa pacifizá- lódását. Amerika az európai pénzek elmaradásával úgysem vesztene túlsókat Egyszóval párisi felfogás szerint ebedül Amerika az, amely segíthetne a bajokon. Nem elég Owen Young közvetítése, nem elég Morgan újabb és újabb kölcsönajánlata: az amerikai presztízsen és támogató munkán kívül Amerika nagylelkűségére is szükség van, hogy a komplikált anyagi zavarokba merült Európa végre rátérhessen az: egészáéges gazdasági fejlődés útjára. Tanácstalanság Párisban Páris, április 16. A párisi lapok, ugylátszik, nem kapták meg a Quai d‘Orsay direktíváit s nem igen nyilatkoznak a jóvátételi szakértőkonferencia jövőjéről és arról az útról, melyre a konferenciának a tegnapi teljes ülés után rá kell térnie. A lapok tanácstalansága ilyen körülményeik között nagy. Tegnapelőtt valamennyi újság azt állította, hogy a tegnapi memorandum a végső sző, amely után minden eldől. Ma reggel megtudták, hogy a memorandum csupán „értékes melléklet" és nem ultimátum. A konferencia tehát uj feladatok előtt áll, de a lapok nem tudják, mik ezek az uj feladatok. A Petit Párisién szerint az eljövendő viták könnyen izgatottakká válhatnak. Schacht elnapolta kritikáját, de előbb-utóbb megmondja véleményét. Az Oeuvre szerint a német delegátus inkább marad, mint megy s nem szívesen venné magára a konferencia ki végző jenek ódiumát. St. Brice szerint (Journal) a számvita most kezdődött meg s a németek mindaddig újabb és újabb koncessziót fognak követelni, amig a szövetségesek megunják a hosszadalmas alkudozásokat s kijelentik, hogy kimondották utolsó szavukat s az amerikaiak is nyomást gyakorolnak a németekre a legutolsó feltételek elfogadására. Pertinax szerint (Eeho de Paris) a szövetségesek máris tulrnentek a megengedett határon és tulnagy engedményeket tették a birodalomnak. Pertinax szerint kilátás van az amerikai követelések leszállítására. . London, április 16. A Daily Telegraph egyik vezércikkében megdicséri Schachtot, hogy tegnapi magatartásával megmentette a konferenciát és újabb lépést tett a kibontakozás felé. A lap reméli, hogy a szakértők a közeljövőben megtalálják a szükséges kompromisszumot. Ma már bizonyos, hogy a konferenciát e pillanatban nem fenyegeti veszedelem. Berlin, április 16. A német sajtó megegyezik abban, hogy a hitelező szakértők fizetési ajánlatait elfogadhatatlannak tartja. Arra nézve azonban, hogy minek kell történnie a jövőben, a lapok véleménye megoszlik. 3T ^-s^tractor LA U FERBTffASA.BüüTisLfluA STÚR-UTCA7 ~ TELEF. 22-87 mKM5>HÍ Mai számunk 12 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 1.50, A Sziovenszkói és ruszinszkóiellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II, Panská uiice negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: nnliiibni nrmilnnin 12, II. emelet Telefon : 30311 — Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOLulKCU Tiapuapja felelős szerkesztő: hivatal: Prága I!„ Panská ul 12/IIL — Te. havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁGi GÉZA lefon:30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha
