Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-14 / 86. (2011.) szám
10 ^^G2Ut-MAfifel!RHTMíAr? 1929 áiptrlBfi 14, rnft&rmip, Tavaszi séta a történelmi Prágában A gettó maradványaitól L F. J, összetörött szobráig Prága most tele van idegenekkel. Olyanokkal, akik messze földről jönnek ide kíváncsisággal eltelten és rá akarják nyitni szemüket ennek a városnak csodáira. Ugyanazok, akik ebben az évszakban el szoktak szaladni Parisba, Rómába, Flórencbe, vagy más látványosságra. A kegyetlen télben a Grabenen veszteglő autocarok most utasokkal túlzsúfoltan beszá- guldják a várost akár a lehelet, amely előtört a földből és benne úszik a levegőben, hogy a tavaszt hirdesse és elhódítsa az emberekei Az Altstádter Ringen, a több, mint három- százéves óra előtt, amely egyetlen a világon, úgy állnak a Füihrer-ek, mint az áldozatra lecsapni készülő hiénák. Mert az utas itt kezdi meg az utat az ó-város hirességei és szépségei felé. Amikor egy-egy óra letelik, százszámra állnak - itt az érdeklődők kinyújtott nyakkal és várják az ujtestamentum tizenkét apostolát, akik az óra ütésére az ablak fölötti erkélyen megjelennek, békességeden, szelíden, meghajtott fővel, mint ama apostolok, akik a világ színén megjelentek, hogy a Názáreti igéit, mint termékeny magvakat hintsék el a földön. Leginkább angolok és németek azok, akik bejárják az Altstádter Ringnál kezdődő szűk és bonyolult vönalu uccákat, föl egészen a Hradzsinig. Annyi varázs, romantika, szépség és művészet fogadja itt a nézőt, hogy akinek lelke és szeme van hozzá, gyönyörűséges órák emlékét viheti innen magával. Ez az a hely, amely álomból, való, kontúrjai föltűnnek egy-egy regény mögött és amely után romantikus lelkek mindig vágyakoznak. Igazán van és Létezik, pedig azt kellene hinni, hogy nem is lehet valóság az ilyesmi, olyan álomszerű, olyan szép az egész. A régi getthó maradványai, — a láncokat még őrzik, amelyekkel a világ leginkább szellemben élő népét kizárták a világ népeinek közösségéből, mint a bélpoklosokat, — a getthó temploma, ahol a Gólom megalkotója, a híres rabbi Löw lelke és szelleme világított egykoron, a híres zsidó, aki bölcsessége révén Tic-ho Brache és Rudolf császáT barátja lehetett, A zsinagóga egyedülálló építészeti remek. Az egyetlen zsidó templom a világon, amely a gótika stílusában épült, abban a vonalban, amely szinte láthatóan az ég felé tör, hogy a felhők mögött megkeresse az Istent. De mert a gótikában a pillérek összefogódzásában ott van a kereszténység szimbóluma: a kereszt, itt az összeölelkező vonalak közé még egy ötödik van csempészve.. A régi zsidó temető hangulatából el lehet jutni az alchimisták uccájáig, ahol Rudolf császár és ’kortársai fanatikus hittől fűtve keresték az aranycsinálás titkát, mindhiába. Amikor a Hradzsiu elején lenézünk a Károly-hidra, amely monumentáli- sabbnak hat, mint a Rialto, amely alatt pedig hogy társaimhoz magyarul szólok, rögtön megjegyzi, hogy innen nézve a „s2áztornyu Prága“ mennyi hasonlóságot mutat Budapest-, tel. Ezt a kézenfekvő analógiát minden Füh- rer a magyarok részére beszajkózza és ez végeredményben valóban figyelmességnek tekinthető. Mária Terézia kis kastélya következik, amelyben most poros akták között hivatalnokok ülnek, homlokzatán latin szöveg hirdeti, hogy a császárnő a hozzávaló templommal Isten nagyobb dicsőségére építtette, de a közszájon csak úgy él, hogy „Mária Terézia kéjlaka“. A Dóm ezer éve épül, de csak most fejezték be. Magyar emlékek is vannak itt. Egy márványemlék, amely alatt Báthory Zsigmond, Erdély fejedelme alussza örök álmát s akinek nevét a latin nyelvű szövegben nemes vitéz Nagy György nevű híve vésette márványba, hogy megmaradjon a világ emlékezetében Transsylvánia urának neve és híre az idők végezetéig. A templom előtt a sárkányölő Szent György-szobor, amelyet Koloseváry Márton faragott, az első magyar szobrász és egyúttal az első, aki világhíres lett éppen ez által a Szent György-szobor által, amely a prágai várnak egyik legfőbb éke. Otthagyom a Füihrert, aki terhemre van, teletömi a fejem sok fölösleges és monoton beszéddel s nem hagyja, hogy átengedjem képzeletem annak a sok látnivalónak, ami halmozva hull elém. A Baedeckerbe sem nézek bele, inkább a festett ablakokat csodálom, amelyek visszatükrözik az egész re- naissance-t s amelyeken meleg, éles fénnyel fűz át a napsugár. Ott mászkálok a fölállított épi tőál Iván yok és a földön szétporladott mészmaradványok között, mikor hirtelen észreveszem Ferenc Józsefet. A császár és király a földön hever, összetört testtel, csak a feje ép, arca nyugodt, mint amilyen életében is volt. De a szigorú és komoly arc egy tréfás kalpag alól néz vissza rám, egy papiroscsákó van a fejébe nyomva. Vájjon honnan került ide ez a szétdarabolt szobor, amelyet a monarchia urának dicsőségére és tiszteletére faragtak s amely a mósztörmelék közt csonkán, törmelékként fekszik a Szent Vitus tiszteletére szentelendő prágai templom kőpadozatán? A Führer csomó angoltól koszoruzottan éppen ideér, ímegthökkenve hagyja abba mondókáját, ez nincs benne az ő tudományában, erre a Baedecker sem felel. Minek is? Az angolok, mint jómagam is, tudják a magyarázatot, pontosabban leolvassák erről a csonka szoborról az idők jeleit, mint az évszázados emlékekről. Ez az a történelem, amelyet a mi számunkra fölösleges megírni. Mi éljük, hát jól megtanultuk. Írassák ezt meg a Baedecker legközelebbi kiadásában egy utánunk jövő nemzedéknek. Szenes Erzsi. NYELVTISZTASÁG Irta. KENEDY GÉZA A magyar nyelvnek, mint minden kisebb nép nyelvének, tulajdonképpen őrökön-örökké mindenféle baja van. Éppen úgy, mint magának a népnek is szakadatlanul kell védeni magát a nagyobb és haladottabb népek nyelvének természetes nyomásától, olykor pedig a belső népviszonyokból származó elkorcsosodásoktől is. A nyelv ugyanis olyan, mint a fonograniim-lennez. Nemzete életviszonyai trótt formákban belenyomódnak és századokig, talán ezredekig is kihal látszanak belőle. Mellette azonban a nyelv folytonosan fejlődik is és jaj neki. ha gazdája, a nemzet nem képes megmenteni még a hirtelen és túlságos gazdagodástól is. Eredetiségeit, önátléságát a betódulő idegen hatások könnyen elnyomják. De mindez nem a nyelv hibája, hanem magáé a nemzeté. Aminthogy a nemzet jő egészségét és nagy életerejét jelenti nyelvének helyes védelme is. Hála Istennek, a jelenkori magyarság életében kevés olyan vigasztaló és biztató tünemény van, mint az az érdeklődés, szerető gond és segiteni- vágyás, amivel — kivált Szarvas Gábor nyelvtisz- togatása óta — a müveit rendek nyelvünk alakulását és a tisztaságára ügyelő tudósokat, írókat körülveszik. Műveltségűnkben ebhez hasonló egyértelműség és „összefogás" nincs is. A dolgoknak ez a folyása hozta magával, hogy az okvetlenkedő nem-nyelvtudós írókat n ye Ívcső- szöknek nevezték el, ami különben sokkal kevesebb kifogás alá esik, mint amikor törvényünk a mezei csőszöket úri módon mezőőröknek tette meg. De az bizonyos, hogy a tisztavizü nyelvtudósok nem szivesen látják az efféle irói csőszködést, ami, —nem lehet tagadni, — sokszor beletéved a tudósok virágos kertjébe. Olykor ki is kelnek tnlságai ellen. De meg az És bizonyos, hogy igen magas fokra jutott nyelvtndományosságunk legnemesebb megállapításai is meddők maradnának, ha a nyelvcsőszök nem fezórnák szét azok ismeretét aprópénzre váltva a nemzet milliói közt. Ez a szempont vezette a jelen dolgozat Íróját is, amikor már jóideje belemélyedt' a nyelvőrzés nagy kötelességébe, amivel különben, — sokadmagával úgy hiszi, — a tudományos élet némely mulasztásait az irodalomnak pótolnia kell, amig ez a nyelwédelmi föladat, valamiképpen intézménnyé válik. Az olasz nyelv tisztaságának e védelmére például egy Grazzino nevezetű költő már 1852-en megalkotta az úgynevezett korpa-akadémiát (accademia della crusca), mely máig is él Firenzében és tisztogatja az olasz nyelvet a hibáktól, mint a lisztet szokás szitálni a korpától. És talán nem is hiábavaló a magyar irodalomnak az a várakozása sem, hogy a m. t. Akadémia legalább egy ilyen mindig tisztogató korpa-bizottságot alkot segítségünkre. Mert nyelvünk bizony nagyon rászorulna. Az alábibak is ennek bizonyítása végett íródtak. Itt ugyanis most egy kis újabb uvelvfeslési szemle következik, jobbára olyan hábornutáni szavakon és kifejezéseken, amelyek a régi német nyomokon minden szükség hijján tolakodnak be még most is a nyelvbe és óit régi jó szavainkat már-már egészen kiverték ősi jogukból- De lesz köztük néhány olyan is, amelyik már régebben lo- pózkodott be a nyelvbe, de a közönség kényelemszeretete következtében csak most vert gyökeret és már-már kiírtbatatlan élősdi gyanánt táplálkozik az ősi magyar tölgy nedveiből. Olyan azonban egy sincs közöttük, amelyikre mindjárt belo- pőzkodásakor rá ne kiabáltak volta, hiába, imént szidott nyelvcsőszeink, hogy nem kell a tolvajt beereszteni! Beereszteni? Hát. használja ezt az igét írásban és beszédben még valaki? Tessék megfigyelni, akár az újságokat is. Mindenütt azt mondják és Írják helyette: beengedni. Például: Az őrök a csempészt a határon beengedték. A függönyt leengedték. A jövevényt beengedték a szobába. — Világos, hogy itt megint a beszabadult német ias- sen ige gyilkolja le két régi jó magyar szavunkat is. A magyar nyelv ugyanis ebben jóval gazdagabb nála. Három rokon-szavunk is van, — vagy legalább volt eddig, — egyazon gondolat külön árnyalatának kifejezésére. 1. Engedni; inkább erTWIN $ CITY traktor Vezérképviselet a csehszlovák köztársaság és Ausztria részére j „Titania" traktor cs gépkereskedelmi társaság BRATISLAVA, f.wEiffiSí: kölcsi vagy elvont értelemben igy: büntetését elengedték; kívánságának engedett; a játékot megengedték; engedje meg kérem! stb. 2. Ereszteni, ahol valami hatalomnak, erőszaknak, kénytelen- ségnek a megszűnéséről van szó. Teszem: A foglyot eleresztették. A madarat kieresztették. A függönyt leresztették. 3. Bocsájtani. Rendesen valami jotmak vagy gyöngébb erőnek megszűnésénél, így: A cselédet elbocsájtották. Hibáit megbocsáj- tották. Bár nem tudott eleget, a vizsgálaton át- boesájtották. — El lehet képzelni, mit érez az igaz magyar lélek, amikor ezt a nyelvgyilkolást naponkint százszor is hallja és olvassa igy: elengedték, átengedték, leengedték stb. A tanító urak vegyék szivükre ezt a figyelmeztetést komolyan! Alátámasztani. Uj romlás; nem kisebb az előbbinél. Fájdalom, ma már általános. Ezelőtt igy irtunk és beszéltünk: Állítását komoly okokkal támogatta; — ma: támasztotta alá. Állításomat, a következőkkel erősítem; — ma: támasztom alá. Nincs semmivel megokolva; — ma: alátámasztva stb. — Ez egyike a legundokabb uj magyartalanságoknak, nemcsak azért, mert egyáltalán nincs rá szükség, hanem azért is, mert a magyar gondolatban semmi sincs — „alátámasztva". Nem is lehet — A magyar gondolatban a támogatás csak oldalt képzelhető. Alul támogatni nevetséges. Egy falusi atyámfia hangosan elnevette magát amikor szőbahóztam. — Világos, bogy ez a vérszerinti pesti szó a német unteretützen mása, mivel ez talán előkelőbb! Amellett, pedig a német azó képe is egészen más, mivel alighanem olyan támogatást értettek alatta s részben értenek ma is, amikor a tántorgó beteg vagy részeg embert alulról, például a hóna alatt kell támogatni vagy ínségében megsegíteni. Ennek bizonysága e* a német közmondás is: „Unter die Arme greifen". Hogy teljes legyen a szégyen, még ezt a sült német szólást is rég átvette müveit köznyelvünk igy: „A hóna alá nyúlt neki". Még a parlamentben is sűrűn hallani. Pásztor András bácsi pedig azt mondta rá: „Tudom, nevetett neki, ahogy a hóna alatt kotorászott!" — Az Isten szerelmére, térjünk eszünkre és becsüljük meg a magunkét. Leépít. Újabb vívmány; a német abbanan szolgai mása. Nyelvünkbe a szokott német szolgai fordítás révén került be és a legelőkelőbb körökben is már általános. Sőt már kertépítők (Gar- tenbau) ifi vannak. Lesznek nemsokára szántófÖId- épitők is. Hát bizony igaz magyar lélek aö mondja helyette: leszerelem, vagy, ha már kénytelen vele: lebontom, le'hordatom stb. Ha valaki gazdagítani akarja a magyar nyelvet, bocsánatot kérek, de ne adjonbe neki hánytatót, A le igekötő máskülönben is valóságos járvány gyanánt pnsztit a nyelvben, éppen olyan hibából, mint az előbbi; a német ab révén. Igen, nekünk is van ilyen szavunk elég: leég, lemond, leszerel, leugrik, lefülel, leszáll, lejár stb. Valamennyit arról lehet megismerni, hogy a szóban rejtőző gondolat valósággal valami lefelé esőt, gyöngülőt tartalmaz. Ami nem ilyen, az rendesen németes és járványos a szükségen felül is. Ilyenek: leigazol, leegyszerüsit, leredukál, levizsgáz, stb. Hogy micsoda következésekkel jár a nyelvben az ilyen idegen majmoló*, ha még oly jelentéktelen is, talán megmagyarázza ez a szöszörnyü- ség, amelyet éppen az imént olvastam egy újságban: „az egész ügyet leegyszerüsitettebbé tette a következő módszer". Ha tehát nincs szükség rá, ne használjuk ezt a németes igekőtőt. Ha szükség van rá, akkor se kényeekedjünk vele. A leigazol helyett: sorra igazol, a leegyszerűsítés helyett egyszerűen: egyszerűsítés, redukálás és így tovább. Más: Furcsának tűnik ez az állítás. Ma már ez is általános. Előbb igy beszéltünk és irtunk: furcsának lünik föl. Már ez is a németből jött át, de legalább egy kifi zsinórt is varrtunk rá. Ma már letépik róla ezt a kis zsinórt is, pedig szegényke, ez is német volt valamikor (Schnur.) Itt lett a seheint-ból nyersen: tűnik. Bizonyos — biztos. Két atyafi, de csak barmad- izü unokatestvér. A bizonyos azt jelenti magyarul, hogy igaz, kétségtelen, bízni lehet benne, hogy ngy van. A biztos ellenben: erősen, szilárdan álló, rá lehet támasztani. A régi bátorságom szó öccse (ezt is jó volna föl ébreszteni.) „Galambóc- nál a magyarság vala bátorságban". — Valami megfoghatatlan szokás miatt a „bizonyos" szó mégie végétjárja a köznyelven. Mindenki azt mondja és írja helyette, hogy biztos. Hibásak tehát: Biztosan (bizonyosan) ott leszek. Biztos (bizonyos) főnyeremény. És még ezer szólás. — Ez is súlyos, gondatlan nyelvszegényités. Még az sem menti ki, bogy német módra történik, mivel a kettő közt a német is különbséget tesz a sieher és gewiss szavakban. — No pusztítsuk ki igy biztosan a bizonyosat! Elhelyezni — áthelyezni. A pesti újságok lelkét nyomják az effélék: Fegyelmi Ítélettel elhelyezték. Síelve elhelyezték onnan. Azt akarja mondani, hogy áthelyezték, mert; elhelyezni valakit valahol szokás, de áthelyezni valahová. Pers* itt is a német verlegt vigyorog az emberre. Jövők már! Ioh kömmé sohon! Szolgai forditá* és a megyek szó ok nélkül való elpusztítása. Maradjunk meg a régi módinál; az becsületesebb ém szebb is: Megyek már! Nyolc napon belül. Ezelőtt igy volt: 8 nap alatt, de mivel az innerhaib a gyászmagyaroknál előkelőbb, hát ma már belül. Nyolc nap után. Ezelőtt: múlva, vagyis ha már elmúlt a 8 nap. A magyar szebb. Tehát mindjobban divatba jön a német nacb szerint az után. Még a rádióban is igy beszélnek: „Halló, halló! öt perc után hirek, időjárás." Kisérteni — kísérelni. Nem volt hiba, hogy a Miatyánkban lé>vő kísértet szót (és ne vigy minket a kisértetbe), ami kisértést, megkísérlést, belső vagy külső fölbujtást jelent, — a nyelvújítás nem alkalmazta az experimentum fogalmára is, (ami megpróbálást jelent), hanem erre a kísérletet csinálta. Sikerült gyártmány. Ebből lett a mai csúnyább megkísérelni szó. Mit tegyünk: nyeiv- tény! De akkor legalább egy kis esztétikával alkalmaznánk ebben is a jó magyaros tetőcserét. Vagyis ezek helyett: kísérelni, kíséreltem, kísérelt stb., igy: kísérlem, kísérlettem, kísérlett stb. Ugv, amint a legmerészebb szógyártó Bugát is megalkotta, közel száz esztendeje. A magyar hangváltoz- tató szóalakokkal amugyis nagyon sok újabb hiba történik. Például: faluk (falvak!), odúk (odvak), sárt (sarat), napsugár! (napsugarat!) és igy tovább. Röviddel ezelőtt (kurz) most már általános, de mégis németes, noha például a hosszú (sok) időre nem lehetne ugyanazt modani. De a kevés idő múlva mégis magyarosabb. Tehát kevéssel ezelőtt, vagy: nem sokkal előbb, nem nagy. nem sok ideje. Kimondottan (ausgesagt) egyre sűrűbb. Miért nem: valóságosan, határozottan, kétségtelenül, köztudomás szerint, általánosan. Viszonthallásra! A viszont 6zó azt jelenti, hogy kölcsönösen. így: viszontlátásra, — majd ha megint látjuk egymást. A rádió pedig éppen arról nevezetes, hogy ott szó sem lehet viszonthallásról. — Mégis vannak, akik helyeslik ezt a szólamot és azt mondják, hogy már ez is nyelvténv. — No jó. Hát akkor nekem is szabad igy búcsúznom'. — A viszontirásraí Nyáriejjetem Debrecenben 1929 Jolihs 1—31-lfl Előadások, kirándulások, sportok, hangversenyek, tanulás, szórakozás és üdülés Vasúti és visumkedvezmény Külföldiek részére tandíjmentesség Felvilágosítással szolgál a titkárság: Debrecen, Ferenc József-ut 24. Ili. emelet. xx A Nyári Egyetem összes eddigi laöfolyamait annyira hasznosnak és élvezetesnek találta a hallgatóság, hogy valamennyien önkéntes terjesztőivé váltak az uj eszmének. A hallgatóság olcsó és nagyon jó ellátásban részesül, külföldiek teljes landijmenlességet élveznék. 50 százalékos vasúti kedvezményt és kedvezményes vízumot kapnak. Aki tehát a művelődést és a kellemes nyaralási össze akarja kapcsolni, annak sem szellemi, sem szórakozási igénye kielégítetlenül nem marad. A legolcsóbb, leghasznosabb, legteljesebb nyaralás. Kérjük a tanfolyamon résztvenni kívánókat, hogy címüket haladéktalanul közöljék n titkársággal (Debrecen, Ferenc Jozsef-ut 24., III. em.)
