Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-06 / 55. (1978.) szám

6 ^S&^T-MAGVM-fffláiAR 1929 március 6, roerda. E. Harmswortk Montecarlóban vendégül látta asztalánál Miss Európát, aki­nek személyében elsősorban Miss Hungáriát üdvözölte A mórnak őá fejedelemség napokon (keresztül királynőket megillető hódolattal ünnepelte a magyar Simon Bösikéit, Európa koronázatlan szépségikirálynőjét. Virágosait áik, operai dísz­előadások, Bal-Pareék végtelen sorát rendez­ték tiszteletére, amelyeken a monakói feje­delem mindenkor megjelent, hogy jelenlété­vel is fokozza az ünneplés fényét. Ez ünnep­ségek idején érkezett véletlenül Monte-Carló- T>a E. Harmswantih, Rotihermero lord fia, aki Simon Betekéi teára invitálta asztalához a mon- tecarlói Hotel de Paris Empire termébe. Es- mond Hairmswoirth asztalánál intim magyar környezetet teremtett s oda a® ünnepeiben kárvül csak Sóimon Böske édesanyja és kiét ma­gyar újságíró kapott meghívót. Filmre kíván­kozó jelenet volt Miss Európának és Mr. Harrnswonthnak, a nőd és férfiszépség e két klasszikus típusának találkozása. Simon Bőske, miután jól beszél angolul, élénk esz­mecseréibe bocsátkozott Mr. Harmsvorth-szel, aki örömmel üdvözölte Miss Európában első­sorban Miss Hungáriát. — Tudományos téren vagy művészetiben, a sportban avagy szépségben elért magyar győ­zelmek — mondotta Hairtmsworth — mind al­kalmasak arra, hogy a világ lelki ism eretét állandóan ráirányítsák Magyarország problé­májára. Tudja meg az egész világ, hogy a magyarság még a női szépség terén is Euró­pában a legszeibet produkálta, megérdemli tehát, hogy helye legyen neki a nap alatt! Miss Európáiban mindenkor elsősorban Miss Hungáriát fogom ünnepelni. Miss Hungária a meghatottságtól körűnybe- szökő szemekkel köszönte meg Mr. Harms- worth hódolatát és gyermeki szerénytelenség­gel igyekezett elhárítani magáról a felelős­séget, amikor kijelentette: Mr. Harmsworíh, én az egész dologban ártatlan vagyok és iga­zán nem tehetek arról, hogy ilyen szépnek születtem. De, ha .önhibámon kívül igy a vi- lágérdeklődés gyújtópontjába kerültem, leg­elsősorban Miss Hungáriának érzem magam és a legnagyobb boldogsággal tölt el az a tu­dat, ha, mint ön mondja, szerény személyem­mel bármily csekély szolgálatára lehetek a magyar ügynek ... Miss Hungária végül búcsúra nyújtotta ke­zét Magyarország nagy barátjának és Mr. Hormsworth a Hotel de Paris excluziv nem­zetközi társaságának hódoló sorfala között autójáig kísérte. Srobár ólból méltatta saját forradalmi érdemeit Gyermekek kémszervezetével dolgozik a választási mozgalomban az orosz szovjet Moszkva, március eleje. Szó vjet-O roszo rszágban megindult a választási mozgalom és bármilyen ilhizóris is a kommunista állam választási rendszeréne: megbízhatósága, i mégis fokozott elevenséggel folytatja Sztálin a vá­lasztási propagandát. Lehet, hogy Trockij ezám- ( üzetése is befolyásolja a mogzalmat, mert jóllehet, i a most mindenható Sztálin megszabadult vesze­delmes ellenfelétől, mégis számolnia kell azzal a hangulattal, amely Trockij híveiben kerekedett fejül és Sztálinnak csak egy lehet a célja, hogy minden forradalmi megmozdulást gyökerében fojtson el. „A harmadik generáció“ A választási mozgalom előkészítése a mai Orosz­országban voltaképpen neon egyéb, mint a vég­sőkig való felfokozása annak a mindent megfigye­lő és ellenőrző kémszervezetnek, amelynek kiépí­tésében a szovjet valósággal őnönmagát múlta felül. A szovjet központi bizottsága azonban még ezen is tulment egy lépéssel. A kommunista saj­tó büszkén hirdeti, hogy száz és százezer kommu­nista nevelésű gyermek vesz részt a választási mozgalomban s ezeket a nagyreménységíi cseme­téket most már a választőgyüléseken is lehet hal­lani. A gyermekekre, jobban mondva, serdültebb fiukra az a különös kötelesség vár, hogy kikutas­sák a megbízhatatlan elemeket és az ő jelentéseik alapján állítják össze a jegyzékét azoknak, akik a szovjet-választójogra „nem érdemesek". Az Iz- vesztija arra hivatkozik, hogy ahány embernek a szavazati jogát megsemmisítették a moszkvai ke­rületben, ez mind a gyermekek följelentésére tör­tént s hogy a fiatal spionok fedezték föl a volog- dai kerületben a jobbmódu parasztság veszedel­mes összeesküvését. A szovjetnek ez mostan mozgósított gárdája jórészt tizenöt évnéi'fiatalabb gyermekekből áll és a kommunista sajtó büszkén ..harmadik generációjának" nevezi őket. minthogy az unokái azoknak, akik a bolsevista forradalmat megcsinálták. Harc a kutak ok ellen Más célokra is fölhasználják a Komsomolosit (ez a rövidítése a kommunista ifjúsági szövetség­nek, amelynek tagjai 15—20 évesek). A szövetség tagjait nagy tömegben küldték ki a vidékre, hogy a választásoknál jelen legyenek, de most egy újabb rendelet más működési körre terelte őket. A tavasszal meginduló vetési kampányban várnak rájuk külön kötelességek. A szovjet agrárfront­jának ez a könnyű lovassága — amint a kommu­nista sajtó büszkén nevezi őket, — végigjárja a falvakat, de nemcsak a mezei munkákat ellenőrzi, hanem arra is figyel, milyen a főldmivesosztály hangulata s különösen, hogy a szegény és a kö­aepesmódu főldmüvesség nőm kerül-e túlságos mértékben a jómódú gazdák (kulakok) befolyása alá. Az orosz parasztság ellenőrzése, úgy látszik, a legsúlyosabb és a legkomolyabb feladata a szov­jetkormánynak. A parasztságban sohasem bíztak a kommunisták — é9 joggal. Ez a bizalmatlansá­guk változatlanul áll fönn a gazdaosztállyal szem­ben most is és éppen ezért különös tekintettel a márciusiban meginduló választásokra, mozgósítot­ták ellenük a városi munkásságot is. A Pravda szerint a mnnkásbrigádok valósággal ellepték a vidéket, hogy az úgynevezett ,.földmives-szegény- séget" még jobban a gazdag kulakok ellen han­golják. Mivel azonban a szovjet hivatalos kimuta­tása szerint á gazdag főldmivesosztály számaránya alig rúg három percentre, a helyzetet inkább úgy kell felfogni, hogy a hatalmas orosz vidéken tu­lajdonképpen a szovjetellenes és a szovjetpárti táborok vivják meg nagyarányú harcukat. Munkásbrigádok — falusi kortesuton Ezek a sokezer főre rugó munkásbrigádok, ame­lyek főként a nagy ipari városok dologtalan mun­kásaiból kerülnek ki, tömérdek bajt okoznak a vidéken és maga a szovjetsajtó is beismeri kény­telen-kelletlen, hogy ezek a munkástömegek „túl­lőnek a célon". Az Izvesztija arról ir, hogy a pa­rasztság sok helyen büntető-expedíciót lát ezekben a munkás-brigádokban, amelyeknek a rendelte­tése az, hogy a parasztságtól elvegyék a vetőmag- vat. A fainra küldött kommunista munkásság egyszerűen meg akarja tisztitani a vidéket a ku- lakoktól és ezért hatalmaskodnak, a helyi szovjet­hatóságok intézkedéseit semmibe se veszik, sőt hatalmi önteltségükben még a vidéki intelligen­ciát is kikezdik, uvy, hogy terrorizálásukkal el­riasztják a tömegeket a kommunista párttól. De mindezt — Írja az Izveszfija — még csak tetézi ezeknek a brigádoknak szörnyű viselkedése. Itta­sok, részegesek, a nőkkel erőszakoskodnak és olyan felháborító viselkedést tanúsítanak, hogy már felerészben el kellett őket csapni. Egyre el­keseredettebbé válik ellenük a hangulat, mivel a legjobb szállásokat rekvirálják el maguknak, nem fizetnek értük semmit sem, a helyi szovjetható­ságokkal basáskodnak, és állandó részegségükkel még az alkohol iránt annyira fogékony Oroszor­szágban is kőzmegbotránkozást keltenek, ügy lát­szik, a kommunista közoont még idejében vissza­rendeli ezeket a munkásbrigádokat, amelyek töb­bet ártanak a bolsevizmus ügyének, mint hasz­nálnak, sőt garázdálkodásaikkal, aljasságukkal könnyen egy újabb ellenforradalmi mozgolódás szikráját p a Bánthatják ki. Trencsén, március 5. Srobár Lőrinc dr. tegnap a tremcséni légionista szövetség és a szók ol istáik előadási ciklusának keretében előadást tartott a szlovákok belföldi szabad­ságmozgalmáról. Srobár rámutatott arra, hogy ezzel a témával Szíovenszkón még alig foglalkoztáik. Már az elmúlt évszázad utolsó éveiben két csoportra oszlott a szlovák intel­ligencia, az egyik a turócszentmártoni Ná- rodnie Noviny köré csoportosult s ezek élén Mudrony, Vajansky és Halasi állottak, a má­sik csoport a fiatal generációt tömörítetté egybe s ezek voltak az úgynevezett hlasisták, aMk Masaryk eszméi mellett foglaltak állást. A hlasisták szorgalmasain dolgoztak,' mig az „öregek" a nyolcvanas évektől kezdve a po­litikai munkában passzívak voltak. A világ­háború alatt az öregek már azt hitték, hogy Szlovenszkóra jön a fölszabadító cár, de re­ményükéi: eloszlatták az orosz offenzivák ku­darcai. A fiataloknak is sok csalódáson kel­lett ke resztül menniük, mert egyrészt nem hittek és nem bízhattak az oroszokban, más­részt különösen ártott munkájuknak az, hogy az öregek tiltakoztak Masaryk külföldi akció­ja ellen, mert szerintük nem szabad „a szlo­vák üggyel kereskedni". 1917-ben zárt ajtók mögött nagy harc folyt a két csoport között. Amikor napvilágra került Wilson 14. pontja, nyolcvan vezető szlováknak Szent István nap­ján Pestre fellett volna mennie, hogy ott Ti­sza miniszterelnök előtt hangoztassák a nép lojalitását. Srobár akadályozta meg — saját állítása szerint — ezt a pesti utat s ő 1918 május 1-én már, ha elővigyázatos formában ás, de nyíltan állást foglalt Liptószentmikló- eon Magyarország csehszlovák népének ön­rendelkezési joga mellett. Nemsokára rá egy küldöttség ment Prágába a cseh nemzeti szín­ház ünnepélyére s itt Hviezdoslav költő ha­sonló szellemben beszélt. Ezért mindkettő­jüket internáltaik. Máskülönben egészen ok­tóber 30-ig semmi sem történt Szíovenszkón s amikor a turócszentmártoni deklarációra került a sor és kihirdették Szlovenszkó ön­állóságát, ennek politikai jelentőségét sokkal nehezebben lehetett realizálni Szíovenszkón, mint a történelmi országokban, ahol a cseh hivatalnokok egyszerűen átvették a hivatalok vezetését. Szíovenszkón viszont alig volt szlo­vák a hivatalokban és „a szlovák nép alig egy tizede mutatott megértést a fölszabadítás iránt". Szlovenszkó megszállása — mondotta végül Srobár — nagy tett volt, de ez már a csehekkel szoros együttműködésben és a cse­hek me&\*éQé** AQfttfoá. Ferenczy Árpád egyetemi magántanár tragikus regénye, különös élete és pusztulása Indiában a budhistaszemináriumban Budapest, március 5. Messze Indiába sárgatógás, borotváltfejü budhista papok között mezítlábas, komoly arcú zárikozott ember éldegélt éveken át. Egy budhista szeminá­rium rideg szobájában elmélkedett a gyümölcsöt kéregető budhista szerzetesek titkain. Hazájában alig tudtak róla, furcsa sorsáról sem igen jött hir, aminek az volt a magyarázata, hogy nem irt senkinek, sőt ha hazájabelivel találkozott, élén­ken tiltakozott az ellen, hogy róla akár írjanak, akár pedig beszéljenek. A mezítlábas férfi Ez az indiai budíhista szeminárium-lakó magyar ember volt. Előbb jogakadémiai, majd egyetemi magántanár. Ferenczy Árpádnak hivták. A lexi­kon ezt írja róla: „Nemzetközi jogász, szül. Győrött 1877. 1901-ben képviselőházi könyvtárnok, 1902-ben jogtanár lett Sárospatakon, 1903-ban a kolozsvári, 1908-ban a budapesti egyetemen a nemzetközi jogból magán­tanárrá habilitálták. Összehasonlító nemzetközi magánjogi tanulmányok céljából hosszabb Ideig tartózkodott Angliában, beutazta. Indiát és Észak- ameriikát is. Főbb müvei: Nemzetközi választott bíróságok. A politika rendszere. Alkotmány és köziigazgatástan. A semlegesség elmélete. A ho­nosság, illetőség és lakóhely a nemzetközi magán­jogban. A nemzetközi magánjog kézikönyve." Ez adatok után szokatlan, hogy valaki mezítlá­bas budhistaként elvonulva éljen, megszakítva az érintkezést mindenkivel, abbahagyva a jogtu­dományokban való búvárkodást és igy elvágva a lehetőségét annak a magasba ívelő karriernek, amely Ferenczy Árpádra várt. Egy napon eltűnt Budapestről és senki nem tudta, hogy mi lett a nagytehetségü jogásszal, nem tartott többé elő­adásokat az egyetemen, nem irt jogi szakkönyve­ket, nem hozta cikkeit a szerkesztőségekbe, de még levelet, sem kapott tőle senki... Slmonyi Scmadam Sándor volt miniszterelnök Erdősi Károllyal, a Szent István-Társulat vezér- igazgatójával Indiába ment egy alkalommal. Kan- dyben egy budhista -szeminárium előtt a tó part- ián ajgr mexiOábM férfit találtak, Fewaasy árpád volt. Megörvendtek nagyon, hogy magyaT ember­rel találkoztak, Ferenczy Árpád azonban elzárkó­zott, úgy, hogy a társaság tagjai nem tudtak á leikéhez férkőzni. Nem akart nyilatkozni sem ma­gáról, sem a terveiről. Nagynehezen végre ki tud­ták belőle venni, hogy a budhista kánonjogot ta­nulmányozza. — Jogtanár voltam Magyarországon, megjelent Londonban is egy-két munkám, de többet nem akarok közölni és arra kérem az urakat, hogyha hazamennek Magyarországra, ne mondják senki­nek, hogy velem találkoztak és nehogy Írjanak rólam. Magáról nem beszélt ugyan Ferenczy, de azt mondotta, jöjjenek, nézzék meg a látogató urak a budhista szemináriumot. Követték, közben be­nyitottak abba a szobába, amelyben Ferenczy la­kott. Ezt a szobát adták ugyanis neki a budhis- ták, mert tanította őket. Erdősi érdekes leírása szerint ennél sivárabb, ri­degebb lakást még nem láttak a társaság tagjai. Törött pohár állott egy rozoga asztalon, a sarok­ban egy gyékénylóca és már meg is volt a szoba egész berendezése. Megkérdezték a társaság tag­jai, hogy mit eszik. — Csak zöldségfélét. Hús nélkül élek. Elmondotta, hogy Tibetbe fog utazni az ottani budhisták tanulmányozása céljából. A handy-i temetőben Nemsokára híre jött, hogy Ferenczy Árpád meg­halt Kandyben. A napokban érkezett meg Indiából Ország Osz­kár dr. egészségügyi tanácsos, az Erzsébet szana­tórium igazgató-főorvosa, aki Kandyben Ferenczy Árpád nyomait kutatta. Ország Oszkár a következőket közölte Ferenczy Árpád furcsa, tragikus sorsáról: — Megrendülve kutattam Ferenczy Árpád nyo­mait. Azt mondották, igen ólt itt egy „német-ma­gyar". Kimentem a temetőbe és érdeklődtem, hol nyugszik. Előbb egy csupasz területet mutattak meg, hogy az alatt vannak hamvai. Később aztán megtudtam, hogy ez nem igaz, mert elégették fa­darabokon Ferenczy Árpád tetetné* és a hamui otthagyták továbbra is a földön. Rövidesen esni kezdett az eső, amely elmosta a hamvakat... Megtudtam azt is, hogy egy Salamans nevű em­ber vásárolt fát az elégetéshez, aki tiz napig tör­lesztette a fának az árát. Így tehát nincs sírja Ferenczy Árpádnak. Mégis helyes lenne, ha egy kis márványtáblát csináltatnának és elküldenék Kandybe, hogy az ottani temető falába helyezzék el, amiáltal jeleznénk, hogy gondolunk a külföl­dön tudománynak élő hazánkfiára. Megtudtam még azt is, hogy szakadatlanul dolgozott, pontos feljegyzéseket készített tapasztalatairól és hogy ezek az iratok már útban is vannak hazafelé Én csak azokat a feljegyzéseket hoztam el magam­mal, amelyek a betegségre vonatkoztak. Megkérdeztük Ország Oszkárt indiai utjának ta­pasztalatairól. — Roppant szembetűnő a különbség, — mon­dotta, — amely a szegény és gazdag bennszü­löttek vagyoni helyzete között van. Egyik olda­lon állanak a maharadzsák mérhetetlen kincseik­kel és más gazdagok, másfelől ott van a nép ret­tenetes nyomorúságukban. Szerencséjükre kicsik az igények. Hiszen ruházkodásra alig költenek. Mezítláb járnak nemcsak az egyszerű bennszülöt­tek, hanem az európai szállók alkalmazottai sőt a színes hivatalnokok a hivatalokban is mezítláb teljesítenek szolgálatot. Van maharadzsa, akinek hatvan auótja is van, negyven elefántja, utób­biakat tigrisvadászatkor használják. Érdekes, hogy háromféle vasúti vágány van Indiában, mindegyik­nek más és más szélessége. Kicsik az ablakok, hogy az erősen tűző nap é3 a por be ne hatoljon a fülkébe, másrészt pedig nem egyszerű ablak­üveg van az ablakon, hanem négyféle is. Van sö­tét üveg, drótrács, farács és egyszerű üveg Az elsőosztályu kocsiknál minden fülkének külön mosdója van. Nem kapnak napfényt a tuberkulotikusok — A tuberkulózist például másképp gyógyítják, mint nálunk. Amíg idehaza az a jelszó, minél több napfényt a betegnek, addig Indiában kis ablaku elsötétített szobában tartják a tuberkuioti- kusokat, mert a nehéz betegek nem bírnák el az erős napot, amelytől borzasztóan szenvednének. Bachelárnak nevezik azokat a tanult embereket, akik még nem kész orvosok. Ilyen bachelárok van­nak Indiában, akik azonban doktori címet hasz­nálnak. Az orvosi rendelő az uccára nyPik. mint nálunk a boltbelyiség és éppen olyan cégtáblájuk is van. A cégtáblán feltüntetik, hogy miiyen spe­cialisták. Van, aki kiírja, hogy például „vérhas specialista". Nem ismerik a tuberkulózisnak sebé­szeti utón való gyógyítását. A Ceylon Observer meginterjúvolt engem és én hívtam fel figyelmü­ket arra, hogy tuberkulózisnál hasznos a sebészi beavatkozás. Gyakran vannak járványok, p sris, kolera, lepra. A leprásokat nem különítik el olyan szigorúan, mint másutt. így például láttam őket, amint a kórházkertben sétálgattak szabadon. Hogy milyen nagyfokunk a járványok, arra jellemző, hogy volt város, ahol egy nap ötszáz embert te­mettek el. — Indiában gyakran találkoztam világutazó amerikaiakkal, rendesen hatvan év körüli házas­párokkal, kik megöregedve földkörüli utazásokat csináltak. Ez most Amerikában divat. Nagyon fá­radtak azonban, látszik rajtuk, hogy megbánták már a merész elhatározást. Láttam olyan ameri­kai párt is, aki nászutazás céljából akarta körüi- utazni a földet. Igen kevés magyarral akadtam össze. Delhiben a hireB Schweiger Imrével talá koz­tam, akinek Brit-Indiában és Londonban nagyon előkelő dús mükereskedése van. Fantasztikusan szép házának a kapuján ez a felirat: Imre Schwei­ger. Az Imre szót tehát nem fordítja le más nyelv­re, magyarnak tünteti fel. Amikor meglátogattam, épp akkor fordult be Schweiger üzlete elé a bica- neri-i maharadzsa hatalmas Rolls Royce-kocsija. Egyébként a magyarok, akiket európai izü szál­lókban találtam, előszeretettel vettek fel grófi és bárói jelzéseket a nevük elé. noha ez nem illette meg őkét. A bennszülöttek bizony nem tudnak angolul, főleg jelbeszéddel érteti meg magát velük az ember, még a nagyobb szállókban is. Több na­gyobb városban nincsen hotel, hanem csak úgy­nevezett bungaló, amelyet az angolok építtettek átutazó idegenek számára. D. M. A nagybkesei bankrablók a brünni legfelső bíróság előtt Brünn, március 5. A brünni legfelső bíró­ság ma reggel 9 órakor kezdte meg a nagy- bicosei bankrablók bűn perében beadott semmi.ségi panaszok tárgyalását. A pozso­nyi esküdtszék, mint emlékezetes, a múlt év őszén nyolcnapi izgalmas tárgyalás után. Bognár Lajost, a nagybiccsei banditát kö­tél általi halálra ítélte, Marki Mátyást pe­dig életfogytiglani {egyházra. Az ügyész .megnyugodott az ítéletben, de Bognár, valamint Marki védője semmiségi panaszt jelentett be. A mai tárgyalást nagy érdeklődés köziben nyitották meg. A két vádlott nem jelent meg, mert azt a kívánsá­gukat, hogy szállítsák őket Brünnbe, nem teljesítették, mivél nagy elővigyázatossági intézkedésekre lett volna szükség. A védők közül csak Bognár védőié, Borecky Kálmán dr. jelent meg. Marki Mátyást egy brünni kirendelt védő védd. A tárgyalás Ivét napra van tervezve. A mai délelőtt az iratok is­mertetésével telt el. Felolvasták a pozsonyi főtárgyaléisról felvett 188 oldalas jegyző­könyvet

Next

/
Oldalképek
Tartalom