Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-30 / 75. (2000.) szám

/ 6 «EK-13!3!SSKT Kossányi József: Hajnalt KISDEDELDORÁDÓ Irta : Győry Dezső ^BXgM^AC^ARRlRIiflg A Hajnalt akarom! a Hajnalt! Megnézni a Hajnal fényes orsságái, ahol még sohasem jártam. Megnézni a Hajnal álmát, a Hajnal örömét, mert csak fekete éjszakák fekete zsolozsmáit hallgattam — és sikoltottam! Vad háborúk roppant harci szekerei gázoltak szivembe kietlen, sivár, dágványos utat, nem hagytak rézsűt, tulipánt, sárga gólyahirt, nem hagytak kacagást, nem hagytak erőt, nem hagylak célt, nem hagytak Hajnalt! ^szakában születtem, melyre nem hasadt Hajnal! Éjszakák uc-eáin sirt didergő, ténfergő gyermekségem s jaj! az éjszakák hűvös, sáros sikátorain Nem nyílnak rózsák, nem karagnak örömök, nem libbennek lepkék ... A Hajnalt akarom! a Hajnalt! Szent viziós várások, szörnyű dörömbölések, véres imádságok: Toppantsatok Hatnalt! harsantsatok Hajnalt! Nevetést akarok! tisztát, gyermekit, örömet akarok! bíborosán nyíléi Tulipános mezőket akarok! sok rózsát, szegfűt, ibolyát. lepkét! Hajnali mezőket akarok! dallal, fénnyel, hittel erővel — Élettel! * Mutatvány a szerző Máglyák cimü kötőiéből. Szép Ernő regénye Amerikában. Budapestről jelentik: Szép Ernőnek, a kitűnő Írónak az elmúlt évben jelent meg Budapesten „Valentiné11 cfenmcl egy nagyon hangulatos és finom regénye. A meg érdemelt nagy magyar sikeren tai is hódit az 'li­báin a regény. Newyork egyik legtekintélyesebb kiadóvállalata, a Maeaulay-cég megvásárolta Szép Ernő regényét és azt Lengyel Emil dr. nagyon jó fordításban már meg is jelentette. Amerikában „Mariage fór one“ a regény címe, melyet a new- vorki sajtó egyhangú elismeréssel fogadott. Az amerikai lapok szerint a könyvnek igen ragy a közönségsikere is. Zenei Nobel-dljat alapítottak. Newyoikból jelentük: „Cokimbia“ cámen ezervezet alakúit, amelynek élén Ottó H. Kahn, az ismert mecénás áll. A „Columbia4* célja: a zenei Nobel-dij meg­alapítása. Minden évben 5000 dollárt fog kapni a világ legkitűnőbbnek Ítélt zenésze. Minden évben 83 nemzet képviselői fognak összegyűlni Newyork- b&n. Ez a 33 főnyi zsűri fogja odaítélni a zenei Nobel-dijat & legméltóbb muzsikusnak. Es év ré­gén történik a* első díjkiosztás. Róma, március közepe. Ezt a gyerek-kultuszt! Az ember kedvet kap arra, hogy elfelejtse Einsteint, Freudof, a be tón városokat, az üvegtornyot, a repülőt, a vasutat, az egész világháborúi, a nyelveket, az írást és az olva­sást, újra állandó éhségbe ringassa magát, négykézre ereszkedjen és ezekkel a kis taljá- no'kkül versenyt másszon a római porban egy eldobott narancshéj, vagy egy datolyamag után. * Az angol gyerekekről nem tudok semmit, valószínű, hogy azokat komolyan és pedán­san nevelik addig, mig az oxfordi, vagy a cambridgei egyetemig föl nem nőnek; Fran­ciaországban erős propaganda folyik a kis 1 franciák elterjedéséért, de a francia kapita­lizmusnak minden másutt beváló reklámiro- zása e téren még nem mutat föl kielégítő eredményt, az ember nem gyár és a reklám itt kevés; a németek közt könnyű eligazodni, sehol annyi gyermekáruház és gyermekjáték­árjegyzék, babakocsik, rongybabák, állatok, szoptatógépek, sehol akkora gyerekszoba- kultusz, külön fölszereléssel, ott komolyan törődnek velük és nekik megfelelő világot rendeznek be a gyerekeknek, ajiol gyerek- zsurokon — mert a gyerekek születésnapját is meg kell ünnepelni — annyi szál gyertyát égetnek a fantasztikus tortákon, ahány évet a maszatos ünnepelt; magunkról ne beszél­jünk: mindenesetre mindnyájan megjegyez­tük, hogy a csehekkel együtt nálunk is egye­nes arányban szaporodtak el a járdán a gye­rekkocsik és néha szinte járni se lehet tő­lük, — a sok gyerekkultusz mellett szinte csodálatos, hogy itt mi ^történik és milyen eldorádója van itt a kisgyereknek. Az ucca, a fér, az udvar, a lépcső az olasz gyerekéké. Már régen nincs annyi ucca, tér, udvar és lépcső, mint olasz gyerek, de lassan annyian lesznek, hogy el sem férnék rajta. Tán az az oka annak, hogy akár a templomo­kat járom, akár a Colosseum hatalmas falai alatt megyek, az árnyékban, akár a romok márványoszlopai alatt húzódok ír a hal­Aato — Efekfcro — Rádió Nagel Jenő, Nitra, Wilson utca 27. szám. Brown-Boweri, Teíefunken, Philips rádiókészü­lékek és alkatrészek, Brown hangszórók, úgy­szintén a világhírű Byowa-Boveri motorok gyári lerakata — Gramophon készülékek és a legújabb slágerek állandóan raktáron Villanyszerelés Autóalkatrészek Szabott árak láttán zsivajgáiS, a nyüzsgés, a gyerekhad ki­apadhatatlan hullámzása úgy kisér, úgy dön­get, úgy hány-vet, mint a lélekvesztőt a ten­ger. Vasárnap délután a mozik zsúfolva van­nak az apróságokkal, egész tiz-tizenkét évig, a sétatereken úgy jársz, mintha tojások közt járnál, minduntalan félned kell, hogy egy kis rózsaszín kezecskére taposol, a Tiberis men­tén végig csak az Isten őrzi a soffőrpket a go­lyózó és bu gér ózó gyerekseregtől és ha a ma­ma kivonul valahová, amit vasárnap délután mégis csak megtesz, akkor, mint a fiahbrdó viszi a csemetéket, a Thermákba, a múzeu­mokba, a Vatikán alá, a Campidoglióra, és a kisdedek és gyermekek ott nőnek föl a pom­pás ég, a sudár szép délszaki flóra és egy tör­ténelemmel és művészettel nyakig zsírban úszó világ sajátságos környezetében. A múltkor indiánosdit játszottak. Vagy hat elemista kölyök. A Titus-iv volt a háttér, az jelezte a hegyet, a Fórumról kiözönlő népség volt az ellenség, a Colosseum volt az őserdő és a Templum Veneris Feiici előtti emelke­dett füves térség volt a csatatér. Ez alatt lejt le az ösvény a Mata Sudante-hoz s ember­magas átmérőjű óriás márványoszlopok töre­dékei hevernek a szélén, egymáshoz huzva, 'két-uégy-tizméteres tömbökben, szeszélyes törésvégigel, kitűnő búvóhelyeket és titkos utakat alkotva. A gyerekek nem látszanak ki mögülök, kúsznak a márványon, dobálnak irögüle sárgalacsinokkal s az eltévedt golyók azokról a márvánvdarabokról pattannak visz- sza, amiket még Hadrián építtetett gyönyörű portikusába, a boldog Vénus és az örök Ró­ma tiszteletére emelt templom díszéül. A hat kis tat iónnak ez volt a grund. Nem rossz. * De van ennek egy mélyebb jelentősége is. Végeredményében ez a nép, ha szereti a könnyű életet, a henyélést, az epikuri jól- élést és a szórakozást, épp úgy szereti a szé­pet is, a szemei gyönyörködtető!, a fület csik­landozó! szereti a formát, a szint és nem csak az izeket. Határozottan szereti a szépet, már amit a maga módján szépnek tart. És ezt a szépet, színben, formában már gyerekkorában beszivja magával, az égből, a faunából, a környezetéből. Szépség és monu­mentalitás az, amik között az olasz gyerek fölnői. Még se maradhat egész hatástalanul. Azt mondják, a világ egyik népe sem érti úgy az utánzást, a szinészkedést, a kopirozást és a hamisítást, mint az olasz. Mindehhez kell, hogy érzéke legyen a széphez és a mű­vészethez, érzéke, vérbeli ösztön, nem mű­veltség, de gyerekkor, l-evegő, emlék, ami már nem is az. Kisdiáfckoromban soha nem tudtam meg­érteni azt, hogy mit tesz az, szép női alak. Ti-y—-1-u'.anritfUWTMMm r -~««l m ú 192$ március 30, wwmbit Aiapittatott 1796 ívben inra Lajos dióid ipaiM Bftfiská-Bystrica Kásxlté* szállít: siremKheket, minden kBnembeau Bátor- márvány lapokat. Márvány kapcsoló táblákat. Márvány csillárokat. IparmfivészeU marcikákat, tik Volt, amelyik tetszett. Egy polgárista, meg a szomszéd szobaleány. De az egyiknek görbe volt a lába, nem nagyon, de már akkor k észrevettem, a másik meg olyan volt, mint egv gömböc. Bosszantott, hogy szép alakról olvastam és nagyon zavaros fogalmakat alkotva a szépről, azt hiszem, tévedtem és moet szinte sírni szeretnék. Itt tegnap egy fiatal fiúcskát és kisleányt vezetett kézen a mama, megálltak a CapAto- liumi Vénusz szobra előtt és nézték. A szob­rot forgatták, ők álltak, nézték, a márvány hűvös fénye, a templomi csönd, a nézők ko­molysága biztosan befurakodott a lelkűkbe, és ha semmi mást nem is vittek el, mint azt, hogy tényleg szép fehér volt az a nő és mi­lyen komolyán nézték a bácsik és a nénik, akkor is mennvivel, de mennyivel jobb nekik és az ő lelkűknek. * Itt a múlt monumentalitásához és szépsé­geihez hordják a kisdedeket. Van is mit mu­tatni nekik. Nálunk hová hordjuk őket és mit mutas­sunk meg nekik? Talán jó. hogy a regősök kedves kezdemé­nyezése jut eszembe, mégis csak felelet, ha nem is kielégítő. Igen, mutassátok meg a mi gyermekeinknek a magyar földet, a magyar munkát, a magyar parasztot, a magyar mun­kást. a maeyar természetet: a magyar élet szürkéssárgán hömnölygő. mormoló, füzfás és mocsaras folyamát. Mégis csak múlt és élet. És mégis csak ott kell élni. gallyat vág­ni, nádat irtani, mocsarat csapolni, furni-fa- ra^ni, építeni, szántani és vetni. Egyszer ezen a tálon is csak egy pásztor vert tanyát, lm— a világ közepe 1 égvén. Ennél mi mégis csak jóval előbb vagyunk. A rög. a mull és a jobb jövő akarata: erre vezessétek a mi gyermekeinket. * A kultusz azonban nem csak az élőkkel gondol. A születendőkkel is. Ez tán már más kérdés is. Mindenesetre nem utolsó meglepetés volt számomra, mikor a korzó "minden jobb kira­katában, föltűnő helyen, díszes táblákon, Mussolini sajátkezű nagyított Írásával ott lát­tam ezeket a szavakat, amik a maguk ősere­jével legalább annyira jellemzők, mint hatá­sosak: „Nem férfi, aki nem apa! — Musso­lini." Nem is kell nagy biztatás. Friss nép még ez. Szereti a gyermekeket ée csak úgy ontja őket. NEGYVENHAT Irtai FALU —- Csak nem esik? — De bizony esik. Zuhog. Az ablak fél remagyarázhallanui kopogott. A hádogpárkányon kellemetlenül zörögtek az esöcsöppek. Méhes lerúgta magáról a dunnát és elkese­redve kezdett öltözködni. A hétköznapok ál­talában nem nagy gyönyörűséget hoztak szá­mára. Magánhivatalnok volt egy vegyészeti gyárban. Ez azt jelentette, hogy dolgozott reggeltől estig, minden második vasárnap inspekoiózott s másodikén' már teljes gőzzel várnia kellett elsejét. Nagyon összehuzódsz- fcodva kellett élniük. De még jó volt, hogy igy volt. Mert B-listára is kerülhetett volna.-- No — mondta, mikor felhörpintette for­ró kávéját —, add ki az esernyőmet. — Jobb lesz, ha botot viszel, — ajánlotta a felesége. —- Nagyon csúszós az ut. Az eső rajaaz aszfaltra. Nézz csak le. Olyan az ucca, mint a tükör. Méhes lenézett s látta, ho<*y nagy csomó ember áll körül lovat. A négylábú ló is elcsúszott a kövezeten. — Szép 'kilátások, — sóhajtott keserűen. Megcsókolta a gyerekeket, kezet fogott a feleségével s lerobogott a lépcsőkön. Odalenn látta, hogy a fele sem tréfa. Is- tenkisértés volt egyik háztól a másikig men­ni. A jeges eső olyan hirtelen jött, hogy a házmesterek még nem szórhatták föl a házak elejét. De a sarki óra fenyegetőleg intett rá kér- lelhetlen mutatójával. Meg kellett indulni a nyaktörő utón. Szerencsésen el is tipegett a villamosmeg­állóig. Azt hitte, már túl van a veszedelmen. De ez éppen a gyár előtt köszöntött rá, mi­ikor villamosmegállótól át akart menni a gyárba. Pont a kapu előtt esett el. "Fölugrott, mert szégyelte magát, mint min­den eleső ember. De a csuklója nagyon fájt. Csaknem szem mell álba tólag kezdett dagad­ni. Arról sző sem lehetett, hogy gópír&«n&]< használhassa. — Jó lesz niegrüntgenoztotni, — ajánlotta egy tapasztaltabb társa. — Eredj a belegse- gély/Őhe. Majd szólok az igazgató urnák, hogy vitesen el az autón. ! Méhest megröntgenezték. A kép azt mu­tatta, hogy eltört a keze csuklóban. — Két-három hét múlva levesszük a gip­szet, — mondta az orvos, mikor elkészült a kötéssel. Méhes nemcsak szabadságot kapott, ha­nem táppénzt is. Egyik sem volt kellemes. A szabadság alatt állandóan attól kellett fél­nie, hogy valami épkézláb ember kitúrja a helyéről. A táppénzért pedig rabságot kellett szen­vednie a betegsegélyző részéről. Otthon kel­lett tartózkodnia naponta tizenkét órától es­tig. Minden valószínűség szerint azért, hogy ha az ellenőrző jön, otthon találja. Nehogy arra a pár hétre elfoglalja valamelyik nagy bank igazgatói állását s a betegsegélyző feje­delmi fi H ereit jogtalanul vegye föl . A táppénz fölvétele különféle igazolással járt. Igazolnia kellett a lakást, a hivatali al­kalmazást, az orvosi kezelést. S az volt a fö- ’ baj, hogy mindez különböző helyen történt, jő messze attól a szent helytől, mely a „Pénz- : tár" föl Írást viselte. ' Már a második pénzfölvétel alkalmával : kellemetlensége támadt. — Hol lakik? -- kérdezte a pénztáros. ' — Potikárp-ucca 4/b. 5 A pénztáros föltolta szemlére a pápasze­mét, összeráncolta a homlokát, a homtofcrán- cokkal harmonikázni kezdett s csöndes düh- 1 tői kitágult orrcimpákkal sóhajtotta: — Akkor maga nem az. — Nem értem, — vont vállat Méhes. — Akkor maga nem az, vagy nem ez, — gesztikulált idegesen a pénztári hivatalnok. — Kérem, én egy törött kéz vagyok, — mutatta be magát hasonlóan idegesen Mé­hes. — Nem vagyok olyan nagy ember, hogy jellemrajzot Írtak volna rólam. Születtem, lakom, eltörtem. — Hol tört el? — Kézben. — Ez jól van, — állapította meg a pénztá­ros. — Es hol született? — Szentmártonkátán. — Ez is jól van. És hol lakik? — Potikárp-ucca 4/b. — Látja, ez nincs jól! — kiáltott föl dia­dalmasan a pénztáros. — Az ellenőr jelen­tése szerint Méhes Károly, aki Szentmárton­kátán 1891 január 31.-én született, akinek kézcsuk ló törése van, aki vegyészeti gyári hi­vatalnok, Polikárp-ucca 46. szám alatt lakik. Nem 4/b, uram, hanem 46. Nem betű, ha­nem szám. Tessék igazolni a dolgot, mért ad­dig nincs pénz. A tévedés világos volt. Az ellenőr rosszul uta le a házszámot. A kis b-betüt valóban hatos számnak lehetett olvasni. — Akkor most mit csináljak? — kérdezte szettdebb hangon, majdnem sírva. A pénztáros sem volt fenevad, ő is ellá­gyult már. Kezébe vette az előtte heverő la­| pokat, egy kicsit keverte őket, mintha ha- ■ zárd játékot akart volna játszani velük-, az­után megadta a tanácsot: ! — Nézze, iijrem. Először elmegy a doktor úrhoz. Az rájegyzi. Azután fölül a villamosra, kimegy a Ciprián-uccába, harmadik emelet negyvenkilenc. Ott van egy ur, az följegyri. Azután hazamegy, megkéri a házmestert, az | igazolja. Ha ezzel megvan, itt a földszint há­rom alatt az a pápaszemes ur ellenjegyzL A számfejtőben újra számfejtik, bejön hozzám s egy pillanat alatt kész. — Köszönöm, — lihegte Méhes a homlo­kát töriVigotve, mert már előre belefáradt az elképzelt szaladgálásba. Az idő egészen lágy volt. A tél megunta a keménységet s melegebb szívvel kezdett az embereikre gondolni. Kellemes volt sétálni az uccán. téliruhába öltözve várni a tavaszt. A doktor nem volt otthon. Délig várt rá. Akkorra már sürgős betegek is jöttek a vá­róterembe, jajgatva, sziszegve, türelmetlen ki nők között. Á törés már gyógyult, de em­lékezett rá, hogy mi is az a fájdalom. Átadta nekik az elsőséget. Megkapta a rá jegyzést. Most már az ellenőrhöz kellett menni. Ez éppen az ebédnél ült. Egy kicsit morgóit. Szidta az embereket, hogy nem tudnak ol­vasni. Pedig éppen fordítva állt a dolog, ő nem tudott írni. A Ciprián-ucoai hivatalba már nem is me­hetett. Holnapra kellett halasztani. Az uccára érve észrevette, hogy homályo­sabb lett az égbolt. BeboruM. Olyan se hideg, se meleg kezdett fujdogálni s pár perc múlva ceöppcket érzett a kalapján. — Esik! — mormogta rératHten. — É» még hozzá jeges eső esik! A járda egy perc alatt csúszós lett. Méhest derékszögbe hajlította a félelem. Még hot sem volt nála. A falhoz támaszkodva lépkedett a sarok felé. — Hopp! — kiáltott rá egy konfHskocsts. Méhes hátra akart lépni, de elcsúszott Nem tudott fölkelni. Érezte, hogy eltört a lába. Mentőkocsi jött érte. Gipszbe tett tób- bai vitték haza. — Menj be — jajgatta a felesége felé —, menj be és mondd meg nekik, hogy most már írják n lábamat a kezemhez. És mondd meg nekik, hogy a kezem ugyanott lakik* ahol a lábain. Mert ha az ellenőr megint té*» ved, akkor már nincs mivel szaladgálnom 1 táppénz után. * Első szlovák ékszer-, arany- & ezüstár YuSaldorameks SFfSOSYBG Tfi£¥ VÉREK v Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban -— 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom