Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-30 / 75. (2000.) szám

1929 március 30, szombat. 5 A félhivatalos tagadja az ftmitria-eítenes csehszlovák* franda agye«i!? létezését Prága, március 29. A Prager Presse jelenti: „Még emlékezetben van az a szégyen, ame­lyet a hollandiai lapok és politikai tényezők az ntrechti okmányhamisitás esetében szenved­tek és máris egy újabb prédáját jelenthetjük az ugyancsak kompromittáló jóhiszeműség­nek. Ausztriában és Németországban számos német lap tegnap a következő szenzációt hoz­ta a nyilvánosságra: Titkos csehszlovák-fran­cia szerződés az Ansdhluss ellen. Á Ilitől ag ab­ban a pillanatban, amikor Németországnak és Ausztriának egyesülésére vonatkozó kérdés a végrehajtás stádiumába jut, Csehszlovákia megszállná Bécset, Linzet, Salzburgot és az összes hadtekcnika i ipari vállalatok székhe­lyeit, egészen Bécsújhelyig, inig Francia ország Steierországot és Klagenfurtot szállna meg. Mindkét állam az osztrák kormánynak a ha­tárátlépést csak huszonnégy órával később jelentené be, miután hadseregük már a ha­tárt átlépte. A szenzáció nyilván olyan egy- ügyii, hogy senki egy pillanatig sem kéteiked- hetifk abban, hogy az valamely politikai ka­landor műhelyében készült. Nem hisszük, hogy azok a lapok, amelyek helyt adtak ennek a szenzációnak, ezt a tényt ne tudták volna. A szenzációhajhászás nluk fontosabb volt, mint a ujsáirói komolyság és elővigyázat. Ha ezek a lapok egyes hivatalos helyek informá­cióval operálnak, vagy operálni fognák, úgy ezzel csak a későbbi szégyenüket akarják csökkenteni, ami hiábavaló fáradozás lesz, mert egyetlen hivatalos hely sem állíthat ki magáról olyan rossz bizonyítványt, hogy ezen nyilván buta hamisítás valódiságának még csak a lehetőségét is megengedje/' nm si@íiíüs! mm Franciaországgal Tirana, március 29. Tegnap Tutulani mi­niszter és de Vaux báró francia követ aláír­ták az Albánia és Franciaország közötti ke­reskedelmi és hajózási szerződést. ffranciawsiág&an vlftzaacllök as egyházi lawaiiaf Paris, március 29. A kamara teljes egé­szében elfogadta az elébe terjesztett kon- grcgációs törvényt és ina megkezdette az elkobzott egvbázi javak visszaadásáról szó­ló törvényjavaslat tárgyalását. A radikálisok tegnap az előzetes kérdések felvetésével a tárgyalást meg akarták akadályozni, mire Poincaré azonnal felvetette a bizalmi kér­dést. A kamara 319 szóval 245 ellenében Poincaré mellett szavazott, igy bizonyos, hogy az egyházi javak visszaadásának kér­désében a kormánynak ugyanolyan többsé­ge lesz, mint a kongregációé javaslat vitájá­ban. Mi! tllillllipili az étem összegyűjtött viissiati anyagot Pozsony, március 29. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefonálja): A Tuka-ügyben, amint jelentettük, elkészült a vádirat, amely hatvan oldalt tesz ki. A tegnapi nap folya­mán a vádlottak és a védők is betekintést nyerhettek az ügy irataiba. Elsőnek Tuka Béla maga látott hozzá az iratok tanulmá­nyozásához. Tegnap egész délután az állam- ügyészségen tanulmányozta az iratokat és ma délelőtt kilenc órától fél tizenkét óráig folytatta az akták tanulmányozását. Ekkor Tukát újból a fogházba vezették ebédre. Tuka nagy figyelemmel tanulmányozza az iratokat, arca úgyszólván meg sem rebben a vallomások felolvasásakor, közben jegy­zeteket készít. Egyébként Tuka jelentkezett a fogház lelkészénél, hogy a húsvéti ünne­pek alkalmiból gyónni és áldozni akar, ami vasárnap fog megtörténni. A városban elterjedt annak a hire, hogy Tukát tegnap egy fogházör kíséretében látták templomba menni. Ez azonban, értesülésünk szerint, nem felel meg a valóságnak. Á pozsonyi városi müveuufója halálra gázolt egy kisleányt, aki húsvéti nyuszit és piros tojást szorongatott kezében Pozsony, március 29. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefon leien iése.) A pozsonyi Széna-téren, ahol a vásárosok bódéi van­nak és ahol az óriási forgalom miatt már több halálos katasztrófa volt, ma délelőtt 11 órakor újabb halálos elgázolás történt. A városi müvek hatalmas gőzautója, amely a szemetes tartályokat szállítja, elütötte Kompanik Mária ötéves lamacsi kis pa­rasztleányt, aki édesanyjával együtt jött be Lamacsról, hogy a húsvéti bevásárlást el­végezzék. A kisleánykának, aki húsvéti nyuszit és tojást szorongatott a kezében, a fején ment keresztül az autó súlyos ke­reke. A szerencsétlen gyermek fejéi ösz- szelapiíották a kerekek, úgyhogy azonnal meghalt. A piaci kofák és a vásárló közön­ség körében óriási rémületet okozott a borzalmas elgázolás. A kis holttestet be­szállították az állami kórház halottasházá­ba. Rendőri bizottság; szállt ki a helyszíné­re, amely megállapította, hogy a soffőrt nem terheli felelősség, mert lassan hajtott a piacon s a kisleány vigyázatlansága okozta a katasztrófát. Egy elmebeteg lafslemfeer merénylete! alul süíiveini a spanyol diktátor ellen London, március 29. A francia-spanyol határról, Hendayeből érkezett jelentés sze­rint tegnap a barcelonai vasútállomás per* ronján izgalmas jelenet játszódott le. Az ál­lomásra délután négy óra tájban várták azt a gyorsvonatot, amelynek szalonkocsija Primo de Rivera diktátort hozta. Pár perc­cel a vonat érkezése előtt egy fiatalember lépett a perronra, kést rántott elő és maga körül vagdalkozva ordított: „Meg akarom ölni a diktátort.* A dühöngő embert az ál­lomási rendőri kirendeltség lefegyverezte és miután megállapították, hogy elmebeteg­gel van dolguk, a rendőrségre és onnan az elmegyógyintézetbe szállították. / ÖÜEGUU Irta: Masni SAfáDOB A korcsmáiba évek éta jár, de én csak né­hány hónapja ismerem. A nevét nem tudják, ágy szólítják: „Doktor ur“, vagy „Igazgató ur“. Minden este kilenckor jön, percre, mint egy csillag. Biceg, végtelen lassan jár, a bot­tal óvatosan kitapogat maga előtt minden lé­pést.- A járása csupa gyanakvás. Kémlelve teszi egyik Lábát a másik elé, ármányt szima­tol a járdában, a padlóban, tudja, hogy min­den és mindenki összeesküdött ellene. A sa­rokban van az asztala, a konyha mellett. A pincér diszkrét röhögéssel megy eléje, kez­dődik a cirkusz. A vendégek már ismerik, érdeklődve kezdik figyelni. Nem lát, nem hall, kimeredt szemekkel megy az asztala elé, megáll, várja a pincért. Úri keményka- lapját a pincér leveszi a fejéről, ő nem moz­dul, engedi, hogy vetkeztessék. A kalap pe­nészes a piszoktól, külön fogasra teszik, tá­vol a mások kalapjaitól, az öregség áporodott bűzét terjeszti a kalap is maga körül, van bénne valami fertőző. A kabátja vastag fe­kete átmeneti kabát, zsebei zsúfoltan kida­gadnak, ismeretlen tárgyak dagadnak a zsev bekben, melyeket talán húsz év előtt dugdo- sott bele, s ott felejtette, a kabátot senki sem ■keféli, hosszú barna piszokcsikok húzódnak végig a vásott szöveten. Most le segítik a ka­bátját, a botot nem adja ki a kezéből, óvato­san az asztalához megy és leül. Feje kopasz, kerek. Nagyon öreg, talán már nyolcvan is elmúlt. Fekete saccót hord, készr ekötött fe­kete csokornyakkendőt, állógallért. Mereven hajol az asztalkendő fölé, nem néz körül, nem szól semmit. A pincér hozza a három deci sillert. Ez most igy megy tizenkettőig, évek óta, precízen és könyörtelenül: kap három deci sillert, azt megissza, akkor megint két decit, aztán hármat, aztán megint kettőt. Ha egyszerre hoznak öt decit, vagy téves sor­rendben kétszer egymásután három decit, rekedten hörögni kezd és visszaküldi. Precíz szisztémája van az egyliíerre, amiből nem enged. Az első félliter után fizet. Aztán nyu­godtan ül, mig az uj háromdecit hozzák. Ti­zenkettőre megitta a litert, föláll, int, hogy öltöztessék föl, köszönés nélkül távozik. Amit kilenc és tizenkettő között csinál, azt, iro­dalmi ambíciók nélkül, lelkiismeretesen és pontosan fölirom, mert az ember azért van a földön, hogy emléket állítson mindennek, amivel vándorlása közben találkozott. A sillerből kitölt egy félpoharat, két kezét összekulcsolja az asztal fölött, s rekedt han­gon ezt mondja: „Brasserie-Restaurant". Va­lamikor járt Párásban, ráragadt néhány fran­cia szó. Azt mondják, valamikor nagyon ré­gen ügyvéd lehetett, de van, aki azt állítja, .hogy irodaigazgató volt az államnál. Magám részéről hajlok az utóbbi föltevés felé. Bras- serie-Restaurant, mondja, s csóválja a fejét. Majd halkan és érthetetlenül beszélni kezd. Hónapok óta mindössze két szavát bírtam elfogni, ami kibuggyant eből a hadarásból: „Tétény“, ez az egyik szó, s a másik: „man­csette". Valami bája van, valami sérülés ér­hette egyszer Tétényben, meghalt ott vala­kije, vagy elvesztette a mancsettáját. Perce­kig hadar, nagyon halkan, aztán eszébe jut valami, hogy jó lesz vigyázni, ravaszul el­hallgat, óvatosan fölemeli a fejét és körülnéz. Homloka előredagad, mint a vízfejűnek. Za­varos és üres szeme kósza és zagyva fénnyel úszik a pillák alatt. De a tekintete ravasz és kaján, szinte gonosz, szeme néha fölvillan a hülye kábulatból, amit az alkohol, a sors, valami élmény s az idő részeg múlása kever­tek benne, s ilyenkor élesen és ellenségesen néz körül, figyelmesen és fürkészve arcába tekint mindenkinek, s a szemle végén gyor­san és felelőtlenül lekapja a fejét, visszabu- jik agg kora és sérthetetlen hülyesége sáncai mögé. Szűrésűivé issza a bort, hangosan ször- csög, kortyolgat, meghatározott, ötperces idő­közökben. A poharat magasra tartja, föléje hajol s óvatosan szürcsöli. Aztán elővesz bal belső kabátzsebéből egy sötétvörösbör-ciga- rettatárcát, amit vastagon megrakott még odahaza házi készítésű cigarettákkal, közeí- hajol a készlet fölé, kikeres egyet, a szájba teszi, s végtelen gonddal reágyujt. Mikor a három decit megitta, a pincér kérdés nélkül hozza a következő két decit. Ez a szisztéma ■akkor alakulhatott ki benne, mikor még élt, s küzdött a dolgok ellen, az első három deci után kívánta még a bort, de öntudata tiltako­zott s igy szólt: ..ne' sokat, legföljebb két de­cit még, holnap is van nap, még két deci, az, éppen egy félliter, az elég lesz". A két deci után jött a nagy szomjúság, s a megszokás kényszere, egy mára-már-ugyis-mindegy-ér- zés, s rendelt megint három decit. Aztán, va­lami görcsös kapaszkodás és menekülés, va­lami realitás-kényszer, tartani az ismeretsé­get a renddel és a jövővel, valami utolsó lob- banása az akaratnak: „most még két decit, de ez az utolsó, az éppen egy liter". Ez a szisztémája. Ha ebben megzavarják, hörögve, érthetetlen motyogással kezd káromkodni, s visszaküldi a téves adagot. Az első három de­cit követő két deci első kortyai után jobb belső kabátzsebéből előhúzza a pénztárcáját, s kirakja az asztalra a pénzét. Mindig van nála > pénz, négy-öt darab ötvenes, egy-két huszas és tizes, ötösök. A bankókat széjjel­rakja az asztalon, lesimitja, tisztogatja, aztán értékük szerint csoportosítja, egy halomba rakja az ötveneseket, gondosan összehajtja, s eldugja a pénzt a cigarettatárcába, a ciga­retták mögé. A húszasokat és a tízeseket visszateszi a pénztárcába. Most nyugodt, iszik, rágyújt. De hirtelen valami szörnyű gyanú lepi meg, izgatottan nyúl a cigaretta­tárca után, előkaparja a cigaretták mögül az ötveneseket, átszámolja, mert lehet, hogy gaz tolvajok meglesték, hová rejtette el a pénzét, aláásták a cigarettatárcát és kiemelték a kin­cset. Közéiben tartja az ötveneseket, gondol­kozik. Valahová el kell rejteni a pénzt, ez biztos. Valami egészen megbízható helyre, ahol időjárás, baleset s gonosz emberek me­rényletei ellen védve van. Sokáig tűnődik, rázza a fejét, iszik rá egyet, kezében tartja a pénzcsomót, de már megfeledkezett róla, a régi, kínzó probléma visszatért, halkan vi­tatkozik, s megint ezt mondja: „Brasserie- Restaurant. Senem kávéház, senem vendég­lő." Nézi a pénzt, hanyagon begyüri a külső kabátzsebébe. Azt mondják, soha nem kiséri senki. Soha nem hiányzik, fergeteges időben is eljön, ő a legpontosabb vendég, soha nem beteg. Állítólag nyugdíjas ember, szép nyug­dija van. Ebből a szép nyugdijából minden este megiszik egy liter bort, különben isme­retlen, hol él, mit csinál, kivel él? Látszik rajta, hogy szorgalmas ember. Alapjában egy pillanatig nem pihen, most sem, ivás közben, állandóan kitalál valamit, amit el kell intéz­ni, a cigarettáit számolja át, a pénzét külön­böző zsebeibe helyezi, s az utolsó két decinél reszkető kezekkel lecsatolja gallérjáról a fe­kete nyakkendőt, kigombolja nehézkesen a gallért, de csak egy pillanatra, s rögtön visz- szahelyezi nyakát, a gallért s a nyakkendőt előbbi állapotukba. Fáradhatatlan ember. Kitűnő irodaigazgató lehetett. Hipnotizálton nézem. Nagy Isten, mi ez, csakugyan komolyba megy, vagy valami ok­talan játék, minden, amit gondotok, amit lát­tam, amit szeretnék és amit hiszek? Mit ér az, hogy a lelkem olyan végtelen, mint a vi ■ lágür, s minden csak annyiban, létezik, amennyiben én tudok róla? Forgó csillagok, tájak, közlekedési eszközök, szenvedélyek, bűnök, gonosz és jóságos erők, rettenetes összefüggése minden kis részecskének, fájó nyilallása egy idegben az élet öntudatának. — mi az, amit életérzésnek nevezek, szemb e - állitva ezzel a makaés szerkezettel, ami itt ül velem szemben, elmozdithatatlanul ezen n földön, titokzatos rendeltetéssel, ami talál csakugyan nem más, mint az, hogy megigyon egy liter bort, s rendberakja a pénzeit? Med­dig tart bennünk az élet, az a vágy, az a szé­dülés, az a szomjúság és éhség, amiről azt hisszük, hogy a maga képére tudja formálni a világot? Micsoda rettenetes erő az, ami még igy reflexmozdulatokban is tovább tud mozgatni egy életet? Nézd, él, bort kortyol­gat, rágyújt, a pénzét számolja, néz maga elé. halkan beszél, olyan, mint egy ember, olyan, ■mintha élne, a szerkezet nyekereg tovább, egyedül, senki hasznára, senki óhajára, senki örömére, s roncsaiban is valami vég-tele:: precizitással és céltudattal, — mindez nem lehet hiába, a természet nem pazarolhatja igy azt a meleget, ami egy masina fűtésé: 0 szükséges, egész biztos, hogy valami dolga és hivatása van még a földön az öregurna k. Vagy csakugyan nem lenne más, mint az. hogy mégegyszer átszámolja a pénzét, — megtapogassa gallérját és nyakkendőjét, mégegyszer mondja: „Brasserie-Restaurani. senem kávéház" — fölálljon, várja, hogy v 'pincér fölöltőztesse, — elinduljon, gyanakod­va és bottal kémlelve a padlót, —- szúrós é-: merev nézéssel, fején görbére csúszott kalap­pal, egyes egyedül, — fölkecmeregni valami dohos ágyba, nyögve elaludni, szennyes ron­gyaiban átszuszogni az éjszakát, — amíg né­zek utána, arra kell gondolnom, hogy rend­kívül régen egyszer, időtlen idők előtt ho­mályosan én is készültem valamire. I©8iü©rai€i#!il§fa.s Árajánlat díjtalan* hangolás, javítás. I Mbbib—mi ma——a—iMBt—nt- m RJi, ®p qjMf, ssws Spgj jSStet tpü Kosice, Ziltna, Jt PÉ I ■ IP B I RVrj FOÍ Fő-^ca fis!0*3’ ”Masika“ Kangszertóz. W | f £ g fc | Ü 2 K 9 © B* 3 I G» 6 8 j mimfmtmimsmrmmmimmmmmmHmmrrmmnmmprrmMlnfrmrmjtmmmmm ■«—wywnii—hl—w——wo——^ i ■ j i i, mni mamin—jna mm ai i n n n i i urn~nTT i ■ 1 i u n iiiiit i— nr—■ i rn“ i" "i"' i nmnrrri n imii—> iiuw

Next

/
Oldalképek
Tartalom