Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-30 / 75. (2000.) szám
i A HIÉNA Irta: DARKÓ ISTVÁN Elnémult c8aita<te>re<ken jár. Kiteszi a csizmába szorult lábat, lerágja a megmerevít ujjabat és megcsonkítja a sisakba bénult fejet. Portyáivá kullog egyik kifosztott zsákmánytól a másikig. Ha megterhelte már a gyomrát, morogva kap a véres fölhöz és azt is lelegeli. Két lábra áll, vonít, dühös és fájdalmas kiáltáséiult hallat. Foszíereszkáló szemekkel, rabló ijedelemmel néz körül. Ha az emberi, igazság ilyenkor még megjelenhet a földön, vánszorogva lép egy sebesült katonához, melléje térdel, könyöke aiá nyúl, fegyvere felé mozdítani segíti a karját és bele- döfet, belelövet a gyanútlan bestiába. Ilyenformán irta meg, nagyon poétikusan a Durnánszky esetét a helyi német lap vezércikke. A cikket Tódor irta, aikd kemény legény és a nagy változásról azt állítja, hogy az tisztán a véletlen müve. Keserű véletlen! Lapja szellemének germán oszlopokra emelt épületében Tódor a régi lélekkel él s a régi TOaiiaiaagigiira-jgr.tkc*.L»nre^g.nrjimiri^n—Miiwnnii m im HM'rwmi'-—BPiaoaawnB Igyon Gottdiener P a tmm mm np j&m |Mg étkekkel táplálkozik. A kétalakiság fájdalmakat okoz neki, ilyenkor igazolás és magyará- zal után néz. Ezddeig csak Mátyás királyig sikerült eljutnia. Palőoos szavakkal suttogja meg neked a nagy titkot a kaszinó kuglizójá- ban: .... Mátyás király is ezt csinálta, hidd el nekem. Német ruhába öltözött, amint az egykorú feljegyzés mondja, idegenekkel vette körül magát, idegen dalosokkal, tudósokkal, művészekkel ráadásul. A sajátjait háttérbe szorította, de szigorú a meggyőződésen!, hogy tudta, mit miért csinál. A szentbirodalom császárja akart lenni. Látod, ebből megértheted azt, amit én akarok. Kisebb méretekben... itt... Ha náluk él az ember néhány napot, éhben a hegyek között levő kis bányavárosban, ahonnan eltávoztak az előző világ emberei, a város fejétől kezdve az adóhivatal szolgájáig, könnyen megérti őt. Belátja, hogy a kényszerűség és a dac talán még könnyebb útra vezérelte azokat, akik elmentek, mint amilyen kötelességek elé állította kevésszámú ittma- radtakat. No, nem sokan vannak. Tódoron kívül két- három ÖTeg ember, a'nyugdíj támlás, ha nem is túlságosan párnás karos szék éhen. Egy szabó, asztmás kis emberke és egy kovács, akit Takácsnak hívnak. Ez bánatában olyanokat ver az üllőre, hogy a vaspánt minduntalan eltörik rajta. Magából az üllőből is leszakadt már néhány darab. — A kecske itt megy az ajtó előtt. Szegény hazám! — mondja Takács olyankor, amikor a szabót megpillantja az uooán. —• Szeretném, ha a szikra a pofájába repülne. A szabónak persze, aki nem képviseli kellő külsővel a magyar fajtát. Tódor bejár a kovácshoz, mint régi festményeken, vagy hazafias filmeken. Politizálnak az üllő mellett s a városban azt beszélik, hogy ebből a kovács- műhelyből fontos események fognak születni. Egyelőre a látvány, amelyet a kovácsmü- hely nyújt, sokkal köznapiasabb. Hátul az udvarban lovakat nyergeinek,de a nácselnik szállt le a nyeregből a patkókat megvizsgáltatni, mert katonatiszt barátaival vadászni indul. Mekkora változásai a történelem neki Todor és a kovács sohase ült lovon életében. Csendben él tehát a régi kis város, a bányakapitányság egykori székhelye. Arany- rojtos bányaingben nem jár a hattagú zenekar sem már a templomba, ünnepek napján és vasárnapon. A város alatt a bányák üresen konganak, kimerített és eltemetett, üres nagyhordók. A hegyek a város tornya fölött néhány nap óta csillogó kékek, mint a kör- utazó társaságnak mutogatott tenger. Tódor mondja is: — Csak pár napja ilyenek, mióta megjöttél. Nem is értem őket! Mindig olyan vörösek, mint a felvágott cékla, amiben nagy darab sárga tormákat hagytak.. Ne utazz eí holnap, hogy megmutathassam neked a valódi képüket 1 Ilyen természetű változások legfeljebb, ha esnek a földiből kikövetelt arany elszegényedett városában. Különben a régi házak mélyen hallgatnak. Olyan csend van itt, mint egy régi rézmetszetekkel telerakott'múzeumi szobában zárás után. Népem sorsa ürítette ki ezt a várost s egy csonka várat, öt szép templomot, sárga-vörös hegyeket, egy kovácsot és egy szabót és emlékeket hagyott maga után. Nem történt volna egész ittlétem alatt semmi, ha történetesen éppen akkor meg nem hal Durnánszky, a hiéna. Tódor a Zeiungban harmadnap megírta fi nevezetes vezércikket. Este a kaszinóban az öreg idegenek olymódon szorongatták a kezemet, mintha részein volna a Durnánszky halálában. A hiéna szerepe értesülésem szerint már fi háború vége felé megkezdődött, igazi fellendülést azonban a háború vége hozott a számára. Durnánszky családja régen került a váróéba. A kevésbé szigorú itteni szokásjog alapján mondhatni őslakosoknak számítottak. Apja lengyel ur volt, gyakori lengyel urainkból egy, aki litván gettóból nősült s ezért másik haza után nézett. A Kárpátok vonalát követve elrlhős szekéren jutott a Vág völgyébe, innen élvezetes erdei utón át abba a városba, amely később második honfoglalása helyét jelentette. Az öreg Durnánszky és a szép zsidó- nő először az etóhós szekéren hozott kincsekből éltek. Olyan régen volt, hogy nincs okom kételkedni ebben! A kincs fogytán az állami állás ekhós szobája pótolta a kocsit, fizetése annak ládáit. Csodálatos az ilyen források tulajdonsága! A kincsek a szép zsidónő segítségével úgy elfogytak, mint egy visszafelé indított nagy folyó, lehet a Duna, amely végre a forrásához érve elapad. A vén Durnánszkyf is pontosan akkor hagyta itt a földi egyedüllétben szép felesége, amikor a pénz elfogyott, magáival vive a folyóapasztás természeti titkait a másvilágra. Dumánszkyt bányakapi- tánmyá tette az özvegyi bánat, amely megsza- poritotta idejét, szorgalmát, munkabírását, kapzsiságát. A pénz folyó ettőlfogva szabályos útnak indult s az öreg halálával, ha nem is dunányi deltában, de a Garaméval szépen felérő mederben végződött. Ennek a jómódban elhalt öregembernek volt a fia az Ifjabb Durnánszky. A. járás szol- gabirája. A város tekintélye. Erősfalu, szigorú ház birtokosa. Kapuja felett kőcímer ékeskedett, tiltó ujj a merészek felé, akik az ekhós szekérre és a litván gettóra mertek volna emlékezni. Kevesen voltak ilyenek. Ha mégis akadtak, úgy jártak, mint a helybeli evangélikus lioeum egyidőbeni fiatal tanára, akit Durnánszky kardja szánté kettéosztott. A tanár ur ezentúl és egészen áthelyezéséig csak a számtani osztás műveleteivel foglalkozott, kiokul tatva, hogy az élet egészen más, kiszámi Ihatatlanabb matematikai szabályok sze- rirnt megy, mint a becsületesen előrelátható iskolai tudomány, Durnánszky a háború vége felé nyugdíjba ment. Bezárkózott a címeres nagy házba és megközelíthetetlen életet élt. A járásbíróságnál ezidőben egy hatgyerekes családapa tengette az életét, Büky András irodavezető. Ez a szegény ember a kenyértelenség, zsirtatan- ság, egyetemes nincs télén ség háború végi napjaiban vakmerő gondolatra jött. Egy estefelé bekopogtatott a Durnánszky kapuján. Orosz fogoly nyitotta ki a kaput. — Mi tetszik?! — Itthon van a nagyságos ur? — Itthon van, de a kék pénzt számolja. — Rám nem fog haragudni, csak engedj be! Büky András felment a tölgyfa lépcsőn és Dumánszkynak eladta az ujjún levő nagy családi pecsétgyűrűt, amelyet ed<jig egész életre szóló nagy büszkeséggel hordott. Durnánszky egy szarvasbőrdarabbal meg- dörzsölte a szép gyűrűt és sápadt arcával az irodai is zt felé fordult: — Hát otthon nincs valami... valami szép holmi ?! Suttogva beszélgettek és megegyztek abban, hogy Büky András a gyűrűn kívül még ezen az estén áthoz megmutatni egy faragott virágállványt, egy mokkafcészletet és a felesége ezüstjét. Családja értékei voltak ezek a holmik. Az asszony otthon görcsöt kapott, amikor a parcelláid és az ezüstöt átadta a férjének. Büky András könnyes szemmel sietett velük Dumánszkyhoz és megkapva tőle a szükséges pénzt, végtelen gyűlölettel távozott tőle. Ezentúl gyakran fogadott hasonló látogatásokat a hiéna. Az idők alkalmai is meggya- rapodtaík. A vörös hegyekről ezekben a napokban idegen katonák ereszkedtek le és megszállták a várost. Durnánszky egy egész szarvasbika bőrét vásárolta meg és annak a darabjaival tisztogatta az orosz fogoly segítsége mellett a megvásárolt tárgyakat. Előbb csak szégyenlősen, esténként jöttek hozzá az emberek, később nyíltan nappal is. Akiknek távozniok kellett a városból, nyilt mártirolósággal kótyavetyélték halmijukat. A tábla-bíró leányai zongoráját és kelengyéjét adta el Dumánszkynak. Kiss ügyvéd a vadászielszerelését, a perzsáit, bútorjait, mindenét. Kézitáskával a kezében távozott, miután egész éjjel mulatott az Arany-tigrisen és cigánnyal akarta vasútra kísértetni magát, de az őrjárat ezt nem engedte. Kisemberek kisértékü holmijai kerültek Dumánszkyhoz, aki sárga szemgolyókkal, reszkető' ujjakkal kapkodott a tetszetősebb tárgyak után. Már maga is el merészkedett egy-egy utrakészülő háztájra. A líceum tanáraitól gyönyörű könyvtárakat, dédelgetett festményeket, könyvszekrényeket, zsúfolt vitrineket, sőt bélyeggyüjteményeket vásárolt. Megvette Titkos tanár iepkegyüjteményél is, 1929 márdttfl 80, «wwnb«t Ttwm'tteiEmemsmxmmmBBattmtKSi AS&pftva 4833. T«]«{m ML | \) S > 1 ^ < A *r®ar» porceü&o i Hr . I > KOSICE, F5-ntca 19. : Nagy váluatik. FaMnajna ámk az értékes afrikai lepkékkel. Ajndaházy nyugalmazott őrnagy keserűen nevetett rajta, amikor keresztül-kasul futkosta a lakását és összeszedett benne régi nyergektől, lovagló- ostor-gyüjteménytől kezdve a börbutorokig mindent. — Aztán mit csinál annyi lommal, szolga- bíró ur? — kérdezte az őrnagy gúnyosan. Durnánszky izzadt homlokához kapott a kezével és rekedten mondta: — Gyűjtöm az értékeket... csak az értékeket ... Most olyan olcsón lehet hozzájuk jutni! Megszorult emberek potom pénzen hagyták nála féltett dolgaikat. Sokszor krajcárokért vett műremekeket, átokkal és könnyel borított tárgyakat. Megvásárolta Lizi kisasszonynak, egy öreg nyelvtanárnőnek a papagáiy- gyüjteményét is, húsz főből álló, rikácsoló állatseregletet. — Ha másnak nem, jő lesz saőszos pecsenyének! — mondotta. — Hiéna! — mondták rá az emberek. Az orosz fogoly deszkapajtákat ácsolt fi Durnánszky háza végébe és azokat is megtöltötték lommal. Fenn a tágas lakás zsúfolt múzeumhoz hasonlított végűi. Aztán kiapadt a fájdalom sokágú medre, a szerencsétlen földönfutók utolsó vonatja is kigördült az állomásról. Ezzel ment el egy fiatal házaspár is. A férfi kezdő orvos és régi helybeli család sarja. Lekiáltott a vonatról Tódornak, aki kikisérte: — Háromszáz évig laktunk itt. Szervusz, vigyázz a városra! Dumánszkynak azt üzenem, hogy fúljon meg a zsírjában! Tódor a néptelen uccókon hazafelé véletlenül találkozott DumánszkyvaL — Alászolgája, Durnánszky ur. A legutolsók most menték el és azt üzenik Durnánszky urnák, hogy fúljon meg a zsírjában! A vén ember sápadtan bámult rá s haragosan morgott valamit. Többet aztán nem lehetett látni az uocán. Múzeumában Ölt az oroszr szál s az értéktárgyakat tisztogatták, rendezgették. Az emberek évek során elfelejtették őket. A városba érkezésemet megelőző napon, délután öt órakor váratlanul kicsapódott a Dumánszky-ház templomra néző ablaka. Az orosz szolga rémült arccal üvöltötte le az uc- cára: — Jaaaaj!... potyte horeeeel Az emberek felszaladtak Dumánszkyhoz, aki ordítva szaladgált a szobában. Egy faragott székhez rohant: — Itt ülsz?!... Mit akarsz?!... Takarodj!! Felragadott egy ócska kardot és szétcsapott maga körül. Felrúgott, egy vitrint, levert néhány szobrot, összetört egy nagy tükröt. Szabályszerűen dühöngött. Váratlanul leroskadt egy karosszékbe és habos szájjal hörögte: — Papírt!... Tollat!... Odaadták neki. Körülnézett és értelmessé vált arccal, kínosan erőlködve fordult a legközelebb álló órásmesterhez: — Uraim... az előbb itt voltak... az eladóit... Akik elmentek... miután eladták nekem ___ Kérem ... írja le ... amit diktálok ... Dikt... tálhatom? ~t — Tessék! — Alulírott Durnánszky Ottó szellemi képességeim teljes birtokában végrendelet érvény énei ... halálom esetére akként rendelkezem, hogy bárhol található összes... összes ingóságomat... és házamat, úgyszintén készpénzemet a méltánytalan elbánásban részesített magyar... magyar nemzetnek hagyományozom ! — Kinek?! — kérdezte az órásmester csodálkozva és félve nézett a szobában levő rendőrökre. — Akinek, mondtam!! — kiáltotta Dumán- szfky és reszkető kézzel aláírta az Írást. Dolga végzetten dőlt hátra és távozóban mélyet sóhajtott. * A végrendelet nagy szenzációt kelteti, és sok gondot adott a hatóságnak. A bíróság döntése nem ismerte el az örökös jogi személyként kezelhető voltát, mondván, hogy más volna az eset, ha a végrendeletben a nemzet szó helyett „állam“ szerepelne, j Durnánszky zsúfolt házát árverés alá bocsá- i tolták. Sok kiváncsi, kevés komoly vevő to- I lengett a teremhez hasonló szobákban az árverés napján. A hegyekből könnyű kocsiján az utolsó porcben érkezett meg egy alacsony, fekete ember és az egész vagyon megvételére tett ajánlatot. Leltéi- szerint az árat a helyszínen megállapították a a szerződést aláírták. A vevő a® Alföldről idekerült egyszerű - magyar ember volt, aki valamikor egy kohóból vasgyárat épített és mostanában remete- módra élt a hegyek között, A Durnánszky gyűjteményét kocsikon hordaita ki a vörös- sárga hegyek közé. Magyar színészek Kassán Iván Sándor iársaíának szezonnyitó előadása Kassa, március 29. Nem lehet kitérni az obiigát bejelentés elöl: Iván Sándor raintársulata megérkezett, sőt hazaérkezett Kassára és a színházlátogató közönség, a magyarság minden rétege szeretetteljes örömmel köszönti őket Eb ez a vállalkozás, a színház tavaszi kapunyitása — minden optimisztikus lelkesedést félretéve — igen ígéretesnek indul, mert egyrészt a közönség beleunva a téli mulatságokba, nemesebb és változatosabb szórakozásokra váf yik, másrészt a színészek úgyszólván a va- ációzó kisdiák örömével, jókedvével és friss energiával helyezkednek el a kassai színházban, régi lakásaikban és törzskávéházuk márványasztala mellett Ez az uj, tavaszra zsendülő készség, jókedv éa ambíció aztán természetesen az előadásokon is kifestik, kivirágzik és az előadásoknak ilyen pompás, diszes, smnes rétjére méhrajként tódul a közönség. A színtársulat drámai együttese szerdán a „Mary Dugan bünpöre" cimü drámával vett startot és a színházi produkciók versenybírói nyugodtan mcgállapithatják, hogy a szezon folyamán a tegnapi előadásnál nagyobb rekordteljesitmények is várhatók, ahogy a drámai társulat finom intellektusu, tehetséges tagjait ismerjük. Mert a színész bármennyire is alkotója, újra alkotója az iró elgondolásainak és bármennyire is Igyekszik szoborrá domborítani az iró modelljeit, ha a modell maga nem tökéletes és nem frappiro- zó egyéniség. Maga a darab már a pesti kritikákból is jólismert: Mary Dugan lakásán egy reggel holtan találják Reece Edgárt, a nő barátját. A holttest mellett Dugan asszonyt is ott találják és gyilkosság gyanúja miatt letartóztatják. A rejtélyes bűnügyben lefolytatott vizsgálat alapján Mary Dugan esküdtszék elé kerül és a három fölvonáson keresztül folytatott tárgyalás után maga a közönség ítél a vádlott nő fölött. A darab, a háromíölvonásos tárgyalás, — elismerjük, — a modern dráma uj irányai és kifejezésmódjai felé orientálódik, de a kísérletezések még nem egyértelműek a megállapodott eredménnyel. Az iró uj törekvései mellett mindenesetre föltűnő, hogy ma. amikor a dráma-, sőt regényírásra is a filmszerűség nyomta rá bélyegét, a Mary Dugan írója megelégszik három egy síkban mozgó fölvonással, előzetes események távlata nélkül. A színpadon lejátszódó törvény széki tát gyalásokat -többek között pl. a Tájfunból, vagy az Elvált asszonyból Ismerjük, de itt a tárgyalás előtti, vagy utáni képekben uj és uj eseményeket és változó jeleneteket kapunk. Egy ilyen három fölvonásra osztott, hogy úgy mondjam, egydiinenzióju kép nem érdekes és nem is hálás föladat a színészek számára. Mary Dugan passzív szerepét Pogány Irén alakította igen szimpatikusa^, az ügyész szerepében szívesen láttuk viszont a kulturált játéku, zengő orgánumu Forgács Sándort, aki éppen a napokba - aratott nagy sikert a Budapesten veudégszereplő Janovics-társulat előadásain. Az első védőügyvéd-gyilkos alakját Ungvári Ferenc mintázta meg jó fölfogásban. A védőügyvéd, Jimmy Dugan, Czo- bor Imre volt, aki a temperamentumos, élelmes, lármás amerikai ügyvéd figuráját bravúrosan oldotta meg, de vannak még hangjai és gesztusai, amiket le kell tompítania. A bíró szerepében Thuróczy Gyula, a fénfiept- ződszerepekben Fülöp Sándor, Horváth Ernő, Némothy, Farkas adtak jó alakításokat A feleség: Tanka Dóra, jó volt, úgyszintén Bárdi Toréat Bán Klári és Szigeíhv Irén, akik derűt, mosolyt hozlak a színpadra és meleg tapsokat kaptak cserébe, (sz. n. m.) 4
