Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-01 / 51. (1974.) szám

*st Találkozott önmagával 'Az öreg Goethéről meséli Eckerrnann: Goet­he kivándorolt. Elindult Weimarból, olimpusi rezidenciájából Sesenheim felé, arrafelé, ahol egyik legintenzivebb fiatalkori szerelmét élte meg. Egyedül ballagott az utón, amely fölött a csendes nyári este lanyha unalma, kontúrokat eltörlő szenlimentáliiása bontogatta, szárnyait. Egyszerre csak a sötét félvilágosságból 6 maga lépett ki: fiatalon, délcegen, költő-szer elme­sen, ő maga, a fiatal Goethe. Az öreg ottmpusi találkozott a maga fiatalságával. És megijedi önmagától, a kettős Éntől és attól, hogy egy­szerre nem tudta, hová lett az a félszázad, amely a két Ént egymásbaf orr osztotta. Úgy állt magával szemközt, mintha soha sem lett volna ő az a másik és minden öntudaloi fel­forgató forradalmisággal annak a megszokott gondolatnak az öntudatára ébredt, hogy kis­vártatva az az Én sem lesz többet 5, aki abban a pillanatban még volt, amikor, ballagva az utón Weimar és Sesenheim közt, szembetalálta magát, önmagával. Weimarba visszatérve azt. mondotta Eckermmnak, hogy most bizonya- j san tudja közeli halálaiL Nem ilyen romantikus, nem is szimbolikus az a szembelcdálkozás, amely nehány nappal ezelőtt egy budapesti moziban játszódott le. A vásznon egy f ilmet mutattak be, amely még a cárizmus alatt a háborúban készült. Az egyik jelenei azt mulatja be, hogy a cár és a eámő az egyik szentpétervári kórházat meglátogat­ják. A vásznon egészen tisztán voltak kivehe­tők a cár és a cámő, valamint a kórházpa­rancsnok arca. Váratlanul egy kiáltás hallat­szott az első padsorban, az olcsó helyen egy szegényes öltözetű öreg ember öntudatát veszt­ve összeesett. Egy orvos első segélyben része­sítette az öreget, aki magáhoztérve, sirógör- csöt kapott és nem tudott szólni. Mikor azután megnyugodott, megköszönte az orvos segítsé­gét, majd elmondta, hogy orosz emigráns és a vásznon saját magát fedezte fel, önmagával, a saját múltjával találkozott, ugyanis 6 volt an­nak a katonai kórháznak a parancsnoka, ame­lyet a cári pár magas látogatásával kitüntetett. Amikor a vásznon ragyogó egyenruhában, a cári gárda kapitányának egyenruhájában ma­gát meglátta, annyira fölindult, hogy eszmé­letét vesztette, mert saját Énje úgy halait rá, mint egy kísértei és bár valóban 6 volt, nem tudta felfogni, mi történhetett, hogy két Én áUt szembe egymással, Vaszilij Martinovnak hívják, ma hatvan éves. Sírva, fejcsóválva hagyta el a mozit .... Fejcsóválva . . . Mintha ez volna minden raison legvége. A nagy Goethénél és a jelen­téktelen Vaszilij Mart/nov-ndl. Mindketten sa­ját elmúlt Énükkel találkozva nem értik ön­magukat és önmaguk misztériumán ál az Éle­tet. Nem értik a történések lefolyását, azt, hogy egy Én van és még sincs, mert elmúlik és hogy éppen ez az Én múlik el, amely az élei hordozója, minden öröm, minden szenvedés, a megélés, a lét tartálya. Jaj annak, aki évtize­dek után önmagával találkozik: a múlandó­ságra való ráeszmélés soha és sehol sem üti le olyan célirányos indifferenciával a differen­ciáltságba belebutult, örömtől fájdalomig és uj örömig, rohanó embert, mint akkor, ha píllantnyi Énjét az elmúlttal hozza össze egy kellemetlen, vásári bódé hangulatára emlé­keztető gesztussal, amelyből senkinek sincs öröme. A „Tessék besétálni! Mindössze öt ko­ronák' helyett a tespedésből felriasztott bá­mészkodó ember azt hallja, hogy: ,,Tessék ki­szállni! Egy fabatkát sem ér!" — és megijedi. Annyira megijedi, hogy Weimccrba visszatérve megjósolja Eckermannak, hogy nemsokára meg fog halni,. Vaszilij, az egykori cári gárdaüszt persze mást érzett: a ragyogó múltat és a múlt leg­kimagaslóbb pontját, a cári látogatást abban a kórházban, amelynek 6 volt a parancsnoka; pazar egyenruha feszül fiatal Izmain és a cár kezet fog vele: elsüllyedt világ a maga olcsó romantikájával, amely festett egekbe magasz- tosodik fel i legsivárabb jelenben. A Talál­kozás önmagával című szkecsnek azonban ez a legközönsegesebb része, szentimentálison ér­téktelen, korlátolt értékelés túlbecsülése. A hangsúly az emberin van: Goethénél, Vaszi- Hjnél. Tudatosan, öntudatlanul, mindegyik a saját Énje öntudatmértékével mérve önma­gát, az önmagánál való találkozás értelmét és értékét. Az Eckermann elbeszélés talán nem is igaz, vagy erősen kiszínezett, de egészen és százszázalékosan igaz a budapesti mozitörté­net. Mindegy: az igazság itt is a középulon mozog. Én az Én ellen elekor, műikor az Én egy életen ál azt hitte, hogy minden vál­tozik, elhal: 6 érette hol m,eg. És most észre­veszi az öntudat! tétel megfordítását. Olyasmi ez, mint Copemkus igazsága: nem a nap forog a föld körül, hanem a beképzelt, kis bolygó a non körül. A természetnek e.c ételbárra! * SéKUt ]tAk‘flLl eddigi tapasztalatok és feljegyzések szerint a keletről nyugatra való repülésre kedvező sze­lek járnak, reméljük, hogy a Berlin—New- york-i légiutat 50 óra alatt meg tudjuk tenni. Hogy a repülőgép veszély esetén a tenger színére ereszkedhessek és meglegyen a lehetősége annak, hogy ma­gát a tenger szinén a szükséghez képest hosz- szabb ideig is fentarthassa, a kerekek helyett uszótalpakkal fogjuk ellátni, melyeket nagy előtanulmányok után, minden eddigi tapasz­talat és lehetőség igénybevételével konstru­álunk. — Ez volna nagy vonalakban a mi tervünk, melyet Fitzmaurice őrnagy utolsó itíartózko- dása alkalmával töviről-begyire alaposan meg­beszéltünk. Hogy ezt . a tervünket a valóságban is ke­resztül tudjuk-e vinni, ez már csak pénz­ügyi kérdés, de remélem, hogy sikerülni fog nekem a szükséges összeget előteremtenem. Ebben az ügyben álandóau tárgyalásokat folytatok, me­lyek azonban még nem fejeződtek be. — Most ezeket a tárgyalásokat félbe kell szakítanom, mert teljesen ki vagyok merülve és pihenésre van szükségem- Ezért pár hétre a hegyek közé megyek. Ha onnan visszajö­vök, újból folytatni fogom ezeket a árgyoló- sokat és ha minden sikerül, akkor ezt a le­szállásnélküli repülést egy közönséges Jun- kers forgalmi repülőgéppel junius elején már megcsinálhatjuk. — Fitzmaurice őrnaggyal felváltva fogjuk a gépet vezetni, de még két pilótát is viszünk magunkkal. E két pilótát már ki is választot­tam, de egyelőre még nem akarom őket meg­nevezni. Ezek egyike fogja a repülőgép szikra­távíróját kezelni. — A mi tervünknél az a legérdekesebb, hogy az utunkat egy rendes, forgalmat lebonyo­lító Junkers-géppel akarjuk megtenni és el akarjuk kerülni, hogy gépünk már a start előtt üzemanyaggal túl legyen terhelve, mert. ez akadályozott eddig is sok óceán- és rekordrepülést, mivel túlterhelés folytán a gép még a főidről sem tudott felemelkedni. — Ennélfogva mi a Wannseeról, vagy a Müggelseeről szándékozunk startolni és lehet­séges, hogy első „tankolásunk" már Berlin fölött fog megtörténni. Berlin, február vége. A legnagyobb szenzá- j ció mostan Kohl kapitánynak és Fitzmaurice- | nak, az irlandi repülőosztag immár nyugal­mazott parancsnokának újabb oceánrepülési terve. Júniusban akarnak Berlinből startolni és leszállás nélkül Newyorkba repülni. Az utat rendes bároramotoros Junkere forgalmi gépen i tervezik és a repülőgépek futószerkezeiére a kerekek helyett különös gonddal megépített üszőtalpakat szerelnek, amelyek a nyílt ten­geren való leszállást is lehetővé teszik. E terv kipattanása óta Kohl kapitányt ép­pen úgy, mint a sikeres oceánrepülés után, valóságos teslőrség veszi körül, hogy az ál­landó ostromlókat, kérdezősködőket és a kí­váncsiakat tőle távoltarlsák. Egy magyar újságíró vasárnap délután mégis felkereste a Bremen hősét, aki tervei­ről a következőket mondotta: — Akik a repülés ügyét előbbre akar iák vinni, azoknak mindig újabb utakat és lehe­tőségeket kell keresniük. Ehhez tartozik első­! sorban az Atlanti-óceán átrepülésének a kér­dése. Fitzmaurice őrnaggyal és felejthetetlen barátunkkal, a most elhunyt Hühnefeld báró­val már egyszer átrepültük az óceánt, de ezzel az Atlanti-óceán átrepülésének a problé­mája még nem tisztázódott, jobban mondva, még nem oldódott meg. — Nagyon hely leien volna, ha mi ezzel az első eredménnyel megelégednénk és nem igyekeznénk a Bremen-nel megtett oceánre­pülés alkalmával szerzett tapasztalatainkat felhasználva, egy újabb repüléssel esetleg tel­jesen megoldani az oceánrepülés fontos és ál­talánosan nagyjelentőségű problémáját — A mostani, júniusi útra, csak egészen ldsmennyiségü üzemanyaggal akarunk a le­vegőbe emelkedni és útközben, a levegőben „tankolunk** — az amerikai Qucstion Mark mintájára. Lehetséges, hogy már Berlin felett is „tan­kolni" fogunk és repülőgépünk benzintartá­lyait egy másik gép segítségével a levegőben töltjük meg. Szükség esetén Lisszabon felett, majd Horta környékén újra kiegészíthetjük benzinkészletünket. Úgy Lisszabonban, mint Hortában egy „tankrepülőgép" fogja a mién­ket várni és szikratávirati értesítésünkre újabb üzemanyaggal látnak el bennünket. — Miután ezen az útvonalon júniusban az A DUCE A GYERMEKEK KÖZT Irtat GYŐRT DEZSŐ Róma, február vége. Pico de-lla Miraudola, az első nagy huma­nisták egyike — igy meséli el Thotnms More — 1482-ben pont azon a napon vetődött be a tudós Ficino házába, mikor az a Medici Cosimo biztatására éppen befejezte élete nagy munkáját, híres Pia ton-fondi tását A húszéves ifjú benyitott a tudóshoz, akit dol- gozószdbájábán talált. A nagy munka be­fejezve hevert az asztalon, a tudás Ficino fáradtan és boldogan dőlt bábra székében e a kihallgatást kérő deli ifjúval lassan kez­dett bele abba a beszélgetésbe, amelynek hatása alatt élete hátralévő részét Ptolinos fordításának szentelte. A beszélgetés alatt az ifjú Pico szeme gyakran megakadt egy kis örökmécsesen. Olyan volt, mint a többi örökmécses, amik a szentek szobrai előtt égtek. De ez a mécses itt Piaion szobra előtt égett. Az életiben a kis dolgoknak nagy jelentő­ségük van: a Platón szobor előbbi mécs min­den beszédnél ékesebben hirdette a tizen­ötödik század tudfősaiimk azt a törekvését, ho-gy az antik Heflas szellemiéit összeegyeiz- teeaék n keresztény viilágfölfogássaL * A kis dolgok nagy jelentőségében én is hiszek. Mielőtt beszélgetni kezdenénk a mai Olaszországról, a flasr/imusröl és Mussobná- röl, csalást követnék el, ha az első találko­zásom históriáját le nem rögzíteném. Nem­csak Goethe volt úgy azzal, hogy nem bírt ben alkalm/T.zott kellemetlenül rendreutasitó gesztusa ... És mégis: itt és csakis itt kez­dődik az igád gondolkodás, az igád értékelő öntudat. Itt kap értelmei Goethe mondása: „Halj meg, hogy legyél!" Vaszilij ezt. nem, tudja, bár megtörtént vele a legnagyobb cso­da, a goethei zseni csodája: az önma­gával való találkozás. Moziban tör­tént. Talán ezért vette megint, csak a mozit észre: az egyenruhái, a cárt. És ezért nem látta meg Goethe országutját az öregkor Wemári" ifim ág Sesenheimja közt. NeuK'tuer Fái. valamitől addig megszabadulná, amíg le nem irta. Annyi véleményt baHottam Mussoliniról p»ro és annyit csontra, annyiszor tetszett már nekem és annyiszor döbbentem meg tőle, annyi ellentmondást és egyenes utat kell benne fölfedeznünk, hogy ha igazán elfogu­latlanul akarom megismerni, meg kell sza­badulnom az első impresszió hatásától. Az első találkozásom itt ez volt: Szombat éjfélkor érkeztem meg s első napon már óriási gyerekseregek fölvonulá­sa akasztott meg az utcákon, akárcsak a vil­lamosokat, olyan gyerekseregeké, akikről leritt, hogy nemcsak vasárnapi gyereksere­gek. A hétfői lapok aztán magyarázatot hoz­tak. Nekem ugyan nem sokat, mert amit megértettem, az édes kevés volt. De volt egy fénykép a nagy tudósítások közt, majd­nem minden lapban. Minden fénykép a Dúcét mutatta, küilöuféle oldalról, egyik szemből, máiéik baloldaliról, harmadik jobb­oldalról, a 1 legérdekesebb, pont TéüoMalt há­tulról. Ezt már megértettem. A Duó© mosolygott, körülötte egy pár hölgy és ur állott, s vele szemben — mert ezt mutatta, azért volt legjobb a félíhátsó fo­tográfia — rengeteg fiatal gyerek, nem a tizenhat-tizennyolc évesek, gyerekek, nyolc, tiz, tizenkét évesek, vagy tán még fiatalabbak. Micsoda fejek, micsoda gyerek- szemek, micsoda karerdő, gyerek kar okból, ahogy üdvözlök a Duóét és majd minden száj nyitott, a kép szinte vbong és zajlik. A Duoe a gyermekek között,. ♦ Nem is értettem többet a sorokból, mint hogy valami nagy gyereknap-féle lehetett s a gyerekekkel valakik valamit csináltak, csomagok is voltak a kezükben, tán ajándé­kot adtak nekik, mit tudom én, azóta meg­kérdezhettem volna ezer embert, aki meg­mondta volna, de épp ez az, hogy nem kér­deztem meg, és hogy nem is tudtam volna jÓKsiwel aű£gkérd;. /'~*; >.idie pig ezt V> z&sn ir<wy ... Tehát; A Duoe, aki több minisztérinan dolgát vezeti maga, aki korám kel és későn fekszik, akinek olyan beosztott napirendije van, mint egy kísérlete bő tudósnak, egy hadvezérnek, vagy egy komoly zsokénak, aki, hegy a rengeteg munkát bírja, a leg- diéiikugabban ól, minden percet kibasznál, minden alkalmat kétezer is meggondol, aki­hez ma már csak a legnagyobb összekötte­tésekkel feheit pár percre bejutni és azt se mindenkinek; az országkormáayzásba, éra­teremtésbe, szervezkedésbe, pj alkotmány- csinálásba és mit tudom én még miféle ezer duce-i dologba nyakig és Fogyásig beleme­rült, kihajszólt ember, akinek muszáj a per­ceire, muszáj a másodperceire, muszáj a lé­péseire és minden felesleges mozdulat el­kerülésére ügyelnie, ez az ember, vasárnap délután, mikor én azt a sok gyereket lát­tam az utcán rajokban vonulni, — elment oda, ahová a gyerekek is mentek és köztük volt, időt töltött velük és amije legdrágább, nem sajnálta ezektől a kis gyerekektől. Ha objektív akarok lenni később, muszáj megszabadulni ettől a képtől, mert ez rész­rehajlóvá tehet. Most nem beszélek a. harmadik Olaszor­szág megtaláld fásáról, aem a nacionalizmus­ról, nem a fasizmusról, a jelen pillanatban csak egy ember érdekel, egy karrier, egy élet- a Duoe, nem mint országmentő, nem mint vezér, nem mint államalkotó és nem mint diplomata, mint egyszerű ember, hús­ból és vérből való ember, aki kisdiákkorá­ban bizonyára az egész világmindenséget, szívesen fölégette volna, gondtalanul és víg lelki ismerettel, mint a többi kisdiák, hogy egy percre császár. Répa csősz vagy János- vítéz legyen, — ez az ember, ez a kart'ér érdekel csak, meztelenül és minden mástó! elvonatkoztatva: mit keres egy ilyen em­ber. ilyen ka-rriér után, ilyen hatalom bir­tokában, ilyen pedánsul beosztott és kiszá­mított életrend mellett, a kis gyerekek között? Ez már komoly, ez már több mint politi­ka, diplomácia és több mint karriérkérdés; aki a gyerekek közé megy, az a gyerekek­től akar valamit, nem amit a gyerekek ad­hatnak: amit a gyerekek jelentenek. ? e*r*k úgy akarhat, ha ad. Ez nem a ma. Ez már a holnap kérdése. A gyerekek akkor lesznek olyan kornak, mint a Dúc© most, mikor már a Duoe, a fe­lek szerint, díszes mauzóleumban fog por­ladni. A Duoe. aki a gyerekek közé megy. már aem magának akar valamit... Aki a gyerekek és ifjak közé megy az már leszámolt magával, annak már nem a napi siker kell, annak már nem a praktika és a ma győzelme a fontos, nem az ő szemé­ly© az első és utolsó, — az már valaki, aki az életet úgy látja, hogy élet, akkor is, ha én mér nem leszek, ha már nekem nem is élet, és úgy akarja ezt az életet, hogy élet legyen, akkor íjs, ha én már nem élek és ha nekem már nem is adhat semmit, — az már túl van a karriérkórdésen, túl van az egyén problémáin, — az már az'igazán kivételesen nagyok portájára lépett, akiknek a saját életük is csak eszköz egy eszme szellem- kezében. Kiírom, hogy megszabaduljak tőle: a Duó© vasárnap délután itt lopta a napot a kisgyerekek között. Belépett volna abba a portába.?! ♦ Aki a gyerekek ás a fiaitalok közé megy, mikor máshová is mehetne, annak nem a napi siker kell. Más. Az már szinte önzetlen. Az leszámolt ma­gával. Az már nem macának akar valamit. — Föstyénbcn 67° meleg, persze nem a szabad­ban, hanem a föld mélyén, ahonnan a kénes iszapforrások 67° C forrón törnek fel. A lefolyt vasárnap bét orvosi kongresszust tartottak meg a pöstyéni Thermia Palaoe Szá'lóban és pedig a sztovenszkói fogorvosok szervezetének alakuló közgyűlését, valamint a szlovenszkói betegpón*- tári orvosok kiküldötteinek ülését. — A kongresz- árus résztvevői azt az érdekes megállapítást tet­ték, hogy a pőstyéni fürdősz’get teljesen mentes a hótól és az ottani fürdők és szállók a fehér kör­nyezetből, mint nagy feke’.e foltok tűnnek ki. Ezen je’enséget azzal magyarázzák, hogy az iszap­források erei keresztit! kasul hálózzák a fürdő- szigetet és ezzel felmelegitik a földréteget, ahol tehát sem hó. sem jég nem marad meg. A kongresszus résztvevői a legkülönbözőbb Irányból kerültek Pöstyénbe t*s közölték, hogy a® összes vonatok menetszerüleg, pontosan érkeznek, miu­tán a vasúti forgalom <V-üts*' vákiáhap már tel­jesen rend ben van. Berlin—Newyork ötven óra atati KÖM kapitány újabb óceánrepiilési tervéröl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom