Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-28 / 73. (1998.) szám
4 'PRAGAiA^AG^AR-HÍRTjAP miiiinw !!■!ni— in i mim i 1929 március 28, egttttrgfc. ASapjltatott 1796 évben Hóin im utóda ipoiárleiep Baüská-Bystrica Készítés szállít: síremlékeket, minden kőnemben. Bútor- [ márvány lapokat. Márvány kapcsoló táblákat. Márvány ; csillárokat. Iparművészeti munkákat, stb. OTAKAR Irtcz: NEUE AVER PÁL Harmincöt esztendős volt, amikor végleg letette a tollat, amikor elhall gátol. Hatvanegy éves volt, amikor meghalt. Harmincöt éves korában öt kötetnyi verset és két essay-köíeiet adott ki. Utána semmi többet. Ez a hét kötet tette világhírűvé, tette meg nemcsak a csehek legnagyobb költőjévé, hcmetn olyan alkotóvá, akivel a cseh irodalom a világirodalomba nyúlik bele: Oto- Icur Brezina a csehek Ady Endréje volt. A két név nem tartalmi hasonlatosságot jelent, sőt az ellenkezőjét, de jelenti a két ember zsenialitásának kozmikusán lírai megnyilatkozását. Brezina a morva Joromericében volt előbb tanító, majd igazgató és ebben a csendes faluiban annyim elmerült a természet titkaiba, annyira teljesen átadta a saját énjét a körülötte és belsejében megnyilatkozó kozmikus erőknek, hogy a falusi csöndben és harmincöt éves korában ő már száz világot élt át. Nem volt szüksége arra, hogy Paris bán, vagy egy más főváros zajában keresse az életet és amikor az áUamfordulat után a legkényelmesebb állásokat kínálták fel neki Prágában, ö a kis morva faluban maradt élete végéig. Most egy éve annak, hogy Masaryk köztársasági elnök százezer koronát küldött ajándékba a nyugalmazott polgáriskolai igazgatónak, a csehek legnagyobb költőjének, de mikor az elnök küldöncei fel akarták keresni falusi magányában, nem akadtak rá sehol. Eltűnt, hogy megszabaduljon az ünnepettetés- től. Mikor pedig a százezer koronát mégis át j kellett vennie, Brezina habozás nélkül egy | prágai cseh irodalmi társaságnak adta oda a pénzt, amelyet a társaság írók segélyezésére használ fel. Róla, szólva, lehetetten, hogy ne tűnjék fel a hasonlatosság közte és Spinoza között. Két széliem, amely a földön él és mégis minden percét elvonatkoztatta a földtől. Két ember, alá lelkileg olyan magasan áll minden emberi fölött, hogy elvonult és még a csöndből it még csöndesebb helyekre próbált mindunto- Jm megfutamodni. Két ember, aki tulajdonképpen nem is élt a szó anyagi értelmében, aki a földön nem vett tudomást a földről, mintha nem tudná elfelejtem azokat a régiókat, amelyekből a földre került. Brezina nem ismerte a hiúságot, ezt a legemberibb tulajdonságot. Neki nem kellett állás, nem kellett vagyon. Szívesen beszélgetett látogatóival, sőt mondják, hogy igen jó humora is volt. Szívesen és kimerítőién válaszolt a hazzája intézett levelekre, de az élet folyásának szélesebb medert nem engedélyezett. Önmagába vonult j vissza és még a saját, lelkében lejátszódó lég- j titkosabb életet, a szellemi teremtés külön \ dimenzióju életét is harmincöt éves korában i zárta le. Csodálatos, hogy harmincöt éves kora óta nem irt. Nem jelent meg tőle semmi teljes huszonhat éven keresztül. Vájjon mit tett ezalatt a nyegyedszázad alatt? A gyerekeket tanította és nevette. Nézte a tavaszi, a nyaral, az őszt és a telet. Nézte a>z elmúlást és a feltámadást, nézte a tovasuhanó órákat és meg-megóMt a jaromericei patak előtt, lwsz- szan nézve a hahóikat és játékukat a vízbe lógó vízinövényekkel és parti füvekkel, ö, a legnagyobb Urai zsenik egyike, hosszú évtizedeken ál nem érintkezett másokkal, csak faluja parasztjaival. Az ö nyelvükön beszélt velük, az ö gondjaikat osztotta, törődött, sor- sukkal, mindennapi ügyes-bajos dolgaikkal. A túlontúl okosok egy ilyen életre is találnak értékmérőt és kategóriát, mondván, meditációs élet. De a túlontúl okosabbaknak sohsinesen igazuk akkor, ha okossággal fel nem érhető lángészről van szó. Számtalan világol rejt magában ez az egy kérdés, hogy a legnagyobb lírikusok egyike vájjon mit is csinált harmincöt éves korától hatvanegy éves Imáig? Az 6 életében minden mozdulat titok volt. Verseinek mindegyike a legmélyebb titkok zseniálisan szimbolikus megfejtése. De a legnagyobb titok megfejtetlenül fog maradni és a legnagyobb versel senki sem tudja megírni, azt a verset, amelynek első sora azt a kérdést tartalmazná, hogy a már életében a kozmikusba beleveszett költő mit élt halála pillanatáig örzötl belsejében huszonhat éven keresztül. Erre a kérdésre talán c&alc a századok múlva megjelenő újabb Otolccr Brezina fog tudni választ adni. Fizessen elő a W1 OTT lépes Héf-re A Nagyságos Fejedelem kassai lovasszobra Hol van a félmilliós szoboralap? - Megalakult az uj szoborbizottság Kassa, március végén. (Kassai szerkesztőségünktől.) Mikor a Bánffy-korszak végén a bécsi elnyomással szemben egyre erősödő nemzeti érzés kereste a külső kifejezés eszközeit, a magyar városokban egymásután emelkedtek a Kossuth- szobrok; Thaly Kálmán és elvbarátainak céltudatos agitációja pedig megteremtette a Rá- kóczi-mozgalmat. Egyre hangosabb lett a követelés, hogy II. Rákóczi Ferenc és bujdosó híveinek megszentelt hamvait haza kell hozni a Márványtenger partjairól, mert hiszen hideg török földről hazasirt a lelkűk ... Ebben a mozgalomban kuruc Kassa városa járt elől és a múlt század végén közgyűlési határozattal mondotta ki, hogy a nagyságos fejedelemnek Kassa főterén lovasszobrot ál- lit. Kozora Vince főjegyző aranypennája csakhamar adakozásra szólította föl a társtörvényhatóságokat. A gyűjtés nagy erővel indult meg és a legragyogóbb nevek mellett ott lehetett találni a falvak kisembereit is. A lapok hírrovatában gyakran lehetett ezt a szállóigévé vált sort felfedezni: „Adakoztak még: Csatlós József 2 krajcárt a Rákóczi-szoboralap javára ...“ A nemzeti áldozatkészség kiapadhatatlan forrása bőven buzogott és 1900-ban a városi közgyűlés megválasztotta a Rákóczi-lovas- szoborbizottságot. Az egész ország visszhangzott ettől az akciótól úgy, hogy mikor a nemzetével megbékült király meg akarta ajándékozni az országot, nem is találhatott kifejezőbb és célravezetőbb ajándékot Rákóczi hamvainak hazahozatalánál. Mikor a nagy, országra szóló ünnepség lezajlott és Blanár Béla dr. polgármester Orso- vától Kassáig kisérte a nagyságos fejedelem halóporait, a városi közemilés a szoborbizottságot kiegészítette és beválasztotta oda Abauj-Torna vármegye jeleseit is. A szobor- alap szépen gyarapodott és már-már félmillió koronára emelkedett. Olyan szép összeg volt már ez, hogy komolyan gondolni kezdtek a szoborpályázat kiírására. De azután elkövetkeztek a vészes .idők. A város kezelésében lévő szoboralap egy részében hadikölcsönné alakult át, a szoborról pedig szó sem lehetett. Az államváltozás óta a kérdés még kevésbé foglalkoztatta a lelkeket. A közelmúlt napokban azután Magyar-Abauj fellépett az igényeivel és ezzel a Rákóczi-szoboralap ügyét újból napirendre hozta. Magyar-Abauj a szoboralap megfelelő részét magának követeli és felsővadászi Rákóczi Ferencnek Szikszón akar szobrot emelni. Magyar-Abauj bejelentésére eszmélni kezdtek a városházán. Előkuttták a szoboralap régi iratait és megállapították, hogy az alap egy- része koronajáradékban és hadikölcsönben fekszik, a készpénzt pedig a város kölcsönvette az alapból. A referens tisztviselő a szoborbizottságot teljesen elparentálta és a közgyűlésen is bejelentette, hogy az 54 szoborbizottsági tagból már senki sincs élteben ... — Bocsánat, én még itt vagyok! — hangzott el a padsorokból Blanár Béla dr. eleven tiltakozása. A folyosón azután megállapítást nyert, hogy Hammersberg László volt főispán, Bródy Frigyes, Szmrecsányi László és mások is életben vannak még a bizottság tagjai közül. Többen azóta Magyarországra költöztek. A városi közgyűlés megválasztotta most az uj szoborbizottságot, amelyben valamennyi párt képviselve van. Egyelőre csak arról van szó, hogy a szoboralap anyagi ügyeit rendbehozzák. Csak ezután kerülhet a sor Magyar-Abauj igényének megtárgyalására és még későbbi időpontra tartozik magának a lovasszobornak az ügye. A mai időkben, amikor ismételt ígéretek dacára, ott meredezik a kassai Mihály-kápolna előtt a honvédszobor üres talpazata, bizony nem igen gondolhatunk arra, hogy a nagyságos fejedelem leghívebb városában a közeli években számolni lehetne a lovasszobor felállításával. Ma már a gyűjtött összeg is alighanem kevés hozzá... iiiiiii|iii|iiii iitrirrnriranTTTTrm i m mn111 'ütítttimt—imimmit" n rrr nin~nnnnniim mum'mimini miiiiiii i minőnír A mi leányainkhoz szólok ... Irta: Péchyné Bartóky Mária Márai Sándort nagy piktornak tartom. Pár évvel ezelőtt — mikor még Párisban élt — vetet az ecsetjét, a palettáját s leült a nagy vászon elé, mit az Élet feszitett ki. Palettájára rakta festékeit. A tisztánlátás, az igazmondás, a megértés, a tanitás és a szánalom tubusait szedte elő és megfestette a képet. Sok lélek rámeredí erre a képre, de mi magyar asszonyok a legjobban megdöbbentünk tőle. Azt a képet festette meg, hogy a Párisban élő negyvenezer magyar mily lélekvesztetten rohan a kenyér után. Rohan utána, de nem éri el. A lelkűk megfakul, az arcuk megsápad, szemükben a kétségbeesés mellett ott bujkál a mélységes undor kifejezése, mert a kínosan megszerzett harapás-kenyér mellé nem találnak sehol egy derült, tiszta meleg otthonra s az apró hotelek undorító levegőjét kell szívni addig, míg fáradt testüket pihentetik az újabb robotra. Megfestette a képet kristálytisztán, senki sem vádolhatja, hogy sötét színekkel húzott vonalat oda, honnan a kacagó Élet csengését várja mindenki. Megfestette a képet a sorok nagy megértésével. Párisba menekül, Párisba vágyik minden megsebzett, minden megcsa- lódott lélek, Párisba, a finomság, az Ízlés, az élvezetek Mekkájába s a csalódott lelket oly jól ismeri s oly jól látja a harmitickilencezer- ötszáz „menekült-lélek" életundorát, (mert legfeljebb, ha ötszáz jutott célhoz), hogy mi, a szerény, kicsi, levegős otthonban riadtan kérdezzük: ez hát Páris?! Ez az, amiért sóvár- gunk, ami után vágyva vágyunk?! Ez az, amiért megtagadjuk régi szokásainkat, begyökeresedett elveinket lövéstől rángatjuk ki, hogy mikor Párisba kerülünk ki a „mindent- nélkülözés“ és a „nemérvényesülhetés" nehéz hullámaival küzdve fájó szeretettel, mély vágyakozásai gondoljunk az elhagyott otthonra. Már akkor megfestette, hogy ott nem használ a legkiválóbb ajánló-levél sem, nem segít a legfényesebb diploma sem, nem tárul fel a reménykedő magyarok előtt egyetlen ajtó sem. Nem; ott nem kell az idegen tehetség, az idegen találmány, az idegen szellemesség, az idegen szépség... Megmutatta az a kép, hogy ott csak „kulik" kellenek, ráfestette színtiszta igazmondásával, lehiggadt meglátásával, hogy: „jobb otthon". Szinte láttuk a távoli háttérben az „édes otthon“-t. Bizony „igaz" képet festett akkor is Márai. de a kép csak meglepett és nem sokat tanuk tünk belőle. Akkor elindult a toliam, — de Isten tudja miért, hirtelen megállt -- és nem mondtam el: Testvérek! Értsük meg ezt a csodás képet. A mi dolgunk az, hogy ilyen fájdalmas képek ne kerüljenek az Élet fehér vásznára. A mi dolgunk az otthon megteremtése, a mi dolgunk, hogy mindenki megtalálja a szeretetek a segítést a családban. Az anya, a feleség vagy testvér gondoskodjék arról, hogy a szerény otthon is szeretetet leheljen a megsebzett lélek felé, a tisztaság illatába merüljön a megfáradt test s a kifáradt szemek megpihenve tekintsenek ki a fehér fiiggönyös ablakon, hol egy cserép nyíló muskátli beszél az eljövendő szebb napokról. Most hát, hogy ismét útnak indul a toliam, nem is tartom vissza. Lehet, fájó zengésű lesz a hang, amin szólok, de Márai uj képe nem válthat ki mást a lelkűnkből. Márai a piktor ismét képet festett nekünk asszonyoknak; különösen nekünk, magyar asszonyoknak. Most még palettát sem keresett elő, most színeket se kevert, hanem elővett egy doboz vakitófehér púdert és olyan sötét képet festett vele és róla, hogy zokogva borulhat minden érző szív erre a fekete képre. „Miss Európa" panaszkodik. Nincs megelégedve az eredménnyel, amiről akkor álmodott, mikor elindult a cim lidércfénye után. Nincs megelégedve, panaszkodik.^ pedig látszólag „beérkezett." Miss Európa szépsége teljes ragyogásában egy képnek lett a központja s a kép ettől mégis sötét lett. Drága magyar leányaink, ugy-e ti is nagy piktornak tartjátok Márai Sándort, hogy abból a doboz fehér púderból olyan képet tudott festeni, hogy a ti kis megkeseredett szivetek kivirult, homályosnak, szegényesnek látszó otthonotok szép és meleg lett s a készenvett kis kabátotok szépen simul vígan dobbanó szivetekre és hogy itt-ott egy könny is gördül a sajnálatraméltó „Miss Európa" vagy „Miss Afrikádért (mindegy, a sötétség egészen egyforma), vagy „Miss Szilice", vagy ..Miss Ku- nágota". Minden mindegy!... A doboz fehér púderből előkerült fekete kép nem egy leányt mutat, hanem mutatja a „leány"-t, kinek az a vágya, hogy az ő külső mivoltáról nyíltan és minél többen mondják, hogy szép. Hogy ez a sző meglehetősen „drága", nem szólván az atyafiság áldozatkészségéről, mutatja a diákbörze és bizonyítja az a koldus, ki alamizsnának szavazócédulát kér, mert ezt jól tudja értékesíteni. Arról a „leány"-ról van festve ez a kép, kinek minden vágya a feltűnés központjában állni, hogy „mert szép", autót, gyöngysort, különféle szerződési ajánlatot kapjon És az a leány, ki erre vágyott, — és mily rettenetesen sokan vágytak erre, — mikor „arrivált", a lelke sötét fátyolba burkolózik és szomorúan mondja: nem igy gondoltam! Ti sok-sok bouros fejű, nevetős szemű édes kislányok, burkolózzatok a szerénység fehér fátyolába! A !i szépségetek legyen a szülők öröme, a jövendőbelitek gyönyörűsége, de ne legyen n kirakat látványossága és a ti fehér, tiszta lelketeket ne lepje be a „híresség" gószélverte pora. Szépségeteket, — hiszen mindnyájan azok vagytok — tartogassátok annak az Egynek, aki majd szivetek királya lesz s ne vigyétek a dobogóra, hogy ezer és ezer szem nézzen, rátok birálólag, gúnyolva, lelkesen vagy 1*- kévéséivé. Ne engedjétek, hogy a ti üde lényetek éretlen fickók sületlen tréfáinak céltáblája lehessen. Milyen a szép leány? Ezer és ezer tudós sem tudná megmondani és most a „leány" kiáll a dobogóra, illegett magát a zsűri, előtt, abban a drága ruhában, amit talán adósságra szereztek meg s a nagy reménység fejében kaptak is hitelt. Mily rettenetes sötét arcot mutathat annak a „miss-jelöltnek" a tükre, ki csalódottan, — a versenyben leverve — néz bele. Ez az a fekete kép, mit Márai festett a fehér púderből. A leány legyen mindenkor azoknak a „legszebb", kiknek a szeretetében él. Mily rettenetesen gyászos érzés lehet annak a leánynak a szivében, aki kilépve eddigi életkeretéből, kiállt a dobogóra és széttekintett. Ez a tekintet azt kérdezte, kérte, követelte, könyörögte: „Ugy-e én vagyok a legszebb! ide nézzetek, ugy-e én vagyok a legszebb!" Mily döbbenetes lehetett, ha olyan tekintetbe kapcsolódott, mely azt mondta, Nem! Nem te vagy! Óh, akkor nem a sértett hiúság boszorkányai áthúzódtak, nem a csalódás keserűsége tombolt a szivben, de hirtelen felébredt a leány ösztönös finom érzése és orcapirulással ébred helytelen lépésének tudatára és bíborba borult arca nemcsak a saját hibájáért, de a sok eltévelyedett leányért, kiket megszédi- tett a hiúság, tévútra vezetett a „haszon" lehetősége és ezenközben nem látták meg, hogy az üzleti ötletesség diadalt ült a női hiúság felett s a férfi méltán mosolyoghat a női hiszékenységen. Egy része mosolyog, kiknek jól jövedelmező üzlet volt, de szomorúan tekint a másik rész, az eltűnt álom után, mert elvesztette a női ideált. A hiszékeny, a hiú, a kapzsi, ravaszul számító leány soha nem lesz a férfi ideálja s most az a nagy munka vár a leányokra, hogy mindezt elfelejtesse a férfivel és megbékítse a lelkét, megnyugtassa a szivét, hogy a régi megbecsüléssel tekintsen a leányra, ki majdan házának lelke, gyermekeinek anyja lesz. Ez a verseny nem nemes, ez a győzelem nem diadalmas, mert nem a lélek versenye volt és nem a nő értékét vitte diadalra. A Ma sok kinövése ezzel a „szépség-versenynek" nevezett szörnyűséggel elérte csúcspontját s a ferdeségekből és túlzásokból épült tornyára rátette groteszk koronáját. Reméljük, hogy e korona alatt összeroppan a szilárd alapkő nélkül tulmagasra épült torony, maga alá temetve a sok „nem szép“-et és „nem jó"-t s helyén a nemes lelki erőkkel szilárd alapon épült vár minden bástyáján a komoly, szolid, tisztes élet virága fog virulni s akkor a púderes doboz nem kerül a nagy nyilvánosság elé, sőt talán még a leányszoba öltözőasztaláról is eltűnik. Mikor az üde levegő, a friss viz színesíti meg a leányarcokat és az áldott nap festi aranybarnára, majd akkor egy nyugodt, komoly féríihang csendül a leányszivekbe: „Nekem te vagy a legszebb". Miért ne lehetne ez igy? Leányok, legyen így! Az ungvári evangélikus egyház magyar jjellege Ungvár, március 27. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Vasárnap tartotta meg az ungvári evangélikus egyházközség rendes évi közgyűlését, melyen Kelen Gyula egyházfelügyelő elnökölt. A gondnoki számadások előterjesztése után igen érdekes tárgypontként szerepelt a presbitérium azon javaslata, amely az ungvári ev. egyház jellegére vonatkozóan megállapításokat tartalmazott. Egy éve történt ugyanis, hogy Jánoska dr. evangélikus püspök interjút adott a Prágai Magyar Hírlapnak, melyben az ungvári evangélikus egyházat magyar-né- met-szlovák egyházközségnek minősítette. A püspök e minősítése érthető nyugtalanságot váltott ki az ungvári evangélikus egyházközség hívei körében s ennek tulajdonítható, hogy a presbitérium — a kedélyek megnyugtatása céljából — határozati javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, melyben megállapítani és meg- rögziteni kívánja, hogy az ungvári evangélikus egyházközség magyar jellegű. A határozati javaslat kifejti, hogy az ungvári ősrégi, százéves evangélikus egyház mindig magyar volt s ennek következtében továbbra is csak magyar jellegű lehet, bár másnyelvü istentiszteleteket is tart ez azonban az egyház magyar jellegét semmiben sem változtatja meg. A közgyűlés örömmmel fogadta a javaslatot és egyhangú helyesléssel mondotta ki határozatában az ungvári evangélikus egyház magyar jellegét. Ez a nagyfontosságu határozat most már végérvényesen pontot tett az egyházközség jellege fölötti egyéves vita- végére, amennyiben ez az egyházközség osztatlan megelégedésével találkozott, 9
