Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-23 / 70. (1993.) szám
Mai ssámnnk 12 oldal ^ vni.évf.7a(1993)szám »SSOml>at »1929 március 23 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FOR6ÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice 12, IL emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága Il„ Panská ul 12/IIL — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha A komáromi ünnep Csütörtökön Szent Benedek nóvum népén, a komáromi Szerit András főtemplomban ünnepi misét celebrált fényes papi segédlettel Gidrő Bonifác dr., a Szent Benedek- rend komáromi konvenbjének főnöke. A su- biaooi barlang nagy szentjének ünnepét iílte meg Komárom katolikus társadalma, de az idei ünnepet különös jelentőségre emelte az a tény, hogy az 1929. esztendő a Szent Bene- dek-rend történetében jubi'láris jelentőségű. 529-ben alapította meg nursiai Szent Benedek a bencés rend anyakolostorát a monte- cassinói halom tetején, ekkor elkotta meg reguláit, amelyek a szerzetesi intézmény alapjává lettek, ezernégyszáz esztendeje annalk, hogy a keresztény kultúra kebelében megkezdik áldásos működésűiket a benedek- rendi szerzetesek és munkájukkal előreviszik a szellemi és anyagi kultúra fejlődését, megvetik a lelkileg, szellemileg és anyagi kultúra terén is egységes Európát. Ha semmi egyebet nem jelentene ez az ezemégy- száz esztendős jubiláns ünnepség, mint annak a világtörténelmi ténynek kihangsulyozá- sát, hogy Szent Benedek regulája az emberi művelődés egyik legfontosabb okmánya, akkor is okunk volna arra, hogy megemlékezzünk róla. De minekünk, magyaroknak az ünnepség világtörténelmi jelentőségén tud főleg azért kötelességünk ünnepelő!, mert Szent Benedek szerzetesei hozták el hozzánk először a keresztény kulturált, ők tanitolták meg a betűvetés mesterségére, a szántásvetésre, a rétek lecsapódására, a kőhazak építésére a pusztai életből az európai civilizációba átlépő magyar népet és a magyar államiság megalakításától annak széttöréséig és széttörése után is, jóban-rosszaban beolvadva a magyar nemzeti életbe, rendületlenül folytatták áldásos tevékenységüket Egy dekadens kultúra cizellált ragyogása kápráztatta el még a szemeket a negyedik század fordulóján, mesterséges káíinomitott- sága még ezer élvet adott az érzékeknek, de a társadalom lelke beteg, halálosan beteg voLt, a rothadás bűze a lélek számára elviselhetetlenné vált Ekkor azok a lelkek, amelyeket megihletett az evangélium szelleme, kivándoroltak a római kultúra centrum adiból, tízezren és tízezren keresték fel a sivatagokat, az elhagyott, kulturátlan helyeket, nem azért, hogy kincset keressenek, még csak azért sem, hogy munkát vagy megélhetést találjanak, hanem hogy megmentsék lelkűket az eliro'thadt világból. A sivatagokban nőnek nagyra a keresztény aszkézis eszméi, itt nyilatkoznak meg a világtól messze ellendült bermészetfölöbtis'égnek, a test felett abszolút diadalt arató lelkiségnek a csodái. Ez a remeteség, amely hordozója volt a vértanuk egyházában a nemvértanük mártír heroizmu- sának, mégis csupán kortörténeti jelenség maradt volna a kereszténység történelmében, áldásos gyümölcsöket nem hozott volna, vagy legalább is soha nem jutott volna a világtörténelmi hivatás magaslatára, ha nem támad egy római, aki intézményesíteni tudta a gondolatot. A római karakter, a római szervezőképesség, a római jogászi zseni Nur- sia fiában, a régi híres Domus Aohia legkésőbbi sarjában lángolt fel utoljára, ő a keresztény aszkétiikus eszme megszervezője, az aszíkétikus gondolat törvénybe foglalója. Megalapítja az ő szerzetesi társulatát és 529-ben kiadja ennek az életmódnak alapokmányát, a világhíres regulát. Szent Benedek szabályzatában csak a szerzetesi világot tartja szem előtt. Célja az egyén lelke békéjének a megteremtése. A megbékéli, a megnyugtatott lelket viszi Száitisennégy ember tűzhalála egy oroszországi moziban Az igoikinoi fából épült klubház katasztrófája - Szörnyű pánik az egyetlen kijárat körül — Az egész falu elpusztult Moszkva, március 22. A Vladimír kormányzóságban fekvő Igolkino faluban katasztrofális tűzvész támadt egy faépületben, ahol éppen mozielőadás folyt. Az eddigi jelentések szerint a szerencsétlenség 114 emberáldozatot követelt, mig tizenegy ember súlyosan, hat pedig könnyebben megsebesült. A tűz úgy keletkezett, hogy a filmtekercs meggyulladt és hamarosan lángralobbantotta a faépületet. A közönség között pánik tört ki & az egyetlen bejárat körül halálos tolongás támadt. A kormány bizottságot bízott meg a vizsgálat lefolytatásával s ugyanakkor mentöexpc- dieiót szervezett. Moszkva, március 22. A szovjetköztársaság fönnállása óta az igolkinói mozi égése egyike volt a legborzalmasabb oroszországi katasztrófáknak. Igolkino falu Mu- ron közelében fekszik a Vladimir-kor- mányzóságban. A kis falu lakosságának legnagyobb része összegyűlt a fából készült klubházban, hogy a párisi kommün évfordulójának ünnepén előadott filmet végignézze. A tűz a vetítőgép körül keleb kezett. A tultömött teremben borzalmas pánik tört ki s az egyetlen bejáratot csakhamar eltorlaszolták a holttestek. Az öregebb embereket, az asszonyokat és a gyermekeket a menekülők halálra taposták. Mások fejetlenségükben berohantak a lángokba, ahol halálukat lelték. A kormány tizenötezer rubelt bocsátott a szerencsétlenül járt szülők árváinak rendelkezésére. Huszonhét halottat ástak ki a felrobbant pennsylvaniai bánya főtárnájánakromjai A mentők hatáltmegvető merészséggel hoztak felszínre 250 bányászt — A bányalég robbanása okozta a katasztrófát — Pittsbnrg, március 22. A pennsylvániai szénkörlet egyik bányamüvében tegnap szörnyű következményű bányalégkatasztrófa történt, amely pusztításainak arányainál és rettenetességénél fogva az első helyek egyikére kerül a világ nagy bányaszerencsétlenségeinek statisztikájában. A pennsylvániai Parna- sus város melletti Kinloch-bányában történt a szerencsétlenség, amelynek részleteiről alábbi jelentéseink számolnak be: A kora reggeli órákban a tárna szája előtt váltásra gyülekeztek a munkások. A bányalift javában dolgozott, hozta és vitte a bányamunkásokat, amikor egyszerre óriási detonáció rázkódtatta meg a földet, a házakat és a levegőt. A robbanás olyan erővel történt, hogy a főtárna nyílása körüli háromkilométeres körzetben a bányaépületek súlyosan megrongálódtak, az ablakok betörtek és a fal helyenkint megrepedezett. Nyomban a robbanás után öles lángnyelvek csaptak föl a tárnából és egyidejűleg hatalmas robajjal omlott be a bányalift felépítménye. A romokon pillanatok alatt átkígyóztak a lángok és elharapóztak a szomszédos épületekre. Nemsokára valóságos lángfolyam hömpölyögte körül a főtárna nyilasát. A bányatelepen a robbanás leírhatatlan rémületet kelteti A leszállásra várakozó munkások között vad riadalom támadt s a pánik csak percek múltán csillapodott le annyira, hogy a bányatelep mentőkülönitménye utat tudott törni magának a főtárna lángban álló nyílása felé. A bánya igazgatósága telefonon kérte a tűzoltók és mentők segítségét. Rövid pár perc leforgása alatt a helyszínen termett a városi tűzoltóság, ugyanekkorára mentőcsapatokat szerveztek a munkásokból is és mig a mentőapparátus személyzetének egyik része a dühöngő elemmel vette föl a harcot, addig a másik csoport utat keresett a tárna felé, amelybe háromszáz munkást temetett a robbanás. A munkások sorsát illetően eleinte általános volt a pesszimizmus. A bányalégrobbanás olyan hevességgel történt, hogy a bányamérnökök majdnem bizonyosra vették, hogy a tárna fenekén dolgozó munkások közül egyet sem találnak élve. A reményt azért nem adták föl s minthogy a főtárna nyílásán át a tüzsövény miatt lehetetlen volt a bánya mélyébe hatolni, ke- rülőutat választottak. Krisztusihoz. Ez a lélek teremtsen meg a maga számára Istennel egy közösséget és így eléri földi és örök boldogságát. A szent be- nedeki életben nincs hajsza, nincs erőltetés. Az általa berendezett életmódnak a lélek önnevelésén, önnemesitésén, Isten kegyelmével való átitatásán kívül nincs semmiféle mellék- tendenciája. A szerzetestől kíván ugyan munkát, nagyon sok munkát, de csak azért, hogy a szerzetesi közület teljes autarkáában éljen, maga teremtsen elő a maga számára mindent, a környező világtól függetlenítse magát. Nem küldi őket prédikálni, nem kívánja tőlük, hogy mások lelkét gondozzák, nem parancsolja meg a gyermekek nevelését, nem írja elő a tudomány és művészet művelését. Ebben az abszolút szociális, de szűk világban minden az egyéni létekre van rá- irányozva, kiki csak a leikével foglalkozzék, csak annak éljen. Ilyen életideál mellett szinte paradoxonnak tűnik fel, hogy a művelődéstörténetem minden lapja ezernégyszáz esztendeje a be- neiekrendielk régi kultúrát megmentő, uj kultúrát teremtő, uj világot formáló felbecsülhetetlen munkájáról beszél. Mert a mai latin Európában az arinizmussal szemben a katolicizmust ők juttattak diadalra, a magyar és részben a szláv Európában a pogányok- ból keresztényt, a barbárokból kulturembert ők faragtak. A virágzó középkort a clugnyi szellemük, diadalra juttatásával és a skolasztikus bölcselet és hittudomány megteremtésével ők alapozták meg. A maurinus bencések íeiemtelték meg a modern történelemtudományt, a XIX. század katolikus restaurációja liturgiát, egyházi művészetet és zenél belőlük mentett, a XX. században oly hatalmas erőre kapott katolikus reneszánsz ideálját i bencés monasztákus vallásosságban keresi. Mindez nem a regula ellenére jött létre, hanem a regula szülte őket, mert a bencés munka annak a nagy léleknek, annak a harmonikus természetiéi ettiségnek a kiáradása, amelyet a regula a monostorok bán kitermelt. Szent Benedek pedagógiája olyan szellemi és lelki energiákat halmozott fel a monostorokban, hogy azok természetszerűen áradnak túl a szűk falakon. Óra el Iabora, hirdeti a monteoassinoi monostor felirata. Ezermégyszázesztendős szakadatlan munka jubileumi ünnepe a mostani, ezeréves magyar munka az, ami a magyar benediktinusok ünnepét minden magyar ünnepévé teszi. Amióta felépítették első monostorukat Pannónia szent hegyén, azóta részeseivé váltak a magyarság sorsának, munkájuk a nemzet erőfeszítésének egyik legnemesebb és legércesebb elemévé vált, dicsősége is volt, balsorsuk összeesett a magyarság balsorsaival. Nemcsak az Ur szőlejében munkálkodtak, e munka szüretjét a nemzet is élvezte s monostoraik meg rendházaik mindenütt egy-egy lapis refugiijává váltak a magyar és a keresztény szellem ölelkezésének. A komáromi bencések jubileumi ünnepségén ott voltunk mindnyájan, akik összefor- rottunk a Szent-Benedek renddel vérben és könnyben, örömben, bubán, gazdagságban és szegénységben.
