Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-23 / 70. (1993.) szám

2 1929 márcfag 23, szórni Törvényjavaslat készül az általános Isáborusszolgálati kötelezettség bevezetésére A mették tárnák folyosóin át próbálták az el­zárt munkásokat megközelíteni és kimenteni. Mialatt a tűzoltók a föld felszíne fölött bir­kóztak a lángokkal, azalatt a melléktár­nákban gázmaszkokkal fölszerelt bányászok hatoltak lépésről-lépésre előre, hogy utat találjanak szerencsétlenüljárt társaikhoz. Útjukban számtalan akadályra bukkantak és többször visszatérésre kényszerültek. Helyen- Jdnt ugyanis a bányalég olyan mennyiségben és arányban jelentkezett, hogy az űrt folyta­tását rendkívül kockázatossá tette. A mentő- osztagok egész délelőtt azzal voltak elfoglal­va, hogy kipuhatolják az egyetlen lehetséges utat, amely a tárnába szorult munkásokhoz vezet. Fáradozásukat csak hosszú órák múl­tán koronázta siker. Először egy száz főből álló mnnkáscsoport- •a akadtak, amely kivételes szerencsével menekült meg a bányalégrobbanás romboló következményei elől. Azt a tárnarészt, amelyben ez a száz mun­kás dolgozott, a robbanás következtében előállott falomlás elzárta az exploziós góc­ponttól. E/ volt a szerencséjük. A bányalég nem ha­lóit be hozzájuk és a robbanás folytán kelet­kezett légnyomás sem tett köztük pusztítást. Ezt a százas csoportot a mentőkülönitmények minden nagyobb nehézség nélkül a föld fel­színére tudták hozni. Sokkal fáradságosabb munkát igényelt a másik százas csoport megmentése. A hozzájuk vezető utón át kellett magukat küzdeniük a fojtogató, veszedelmes bányalég rétegein. Lépésről-lépésre haladva, a legna­gyobb óvatossággal közelítették meg a tárná­ban rekedt munkásokat, akik közül számosat eszméletlen állapotban, másokat könnyebb, vagy súlyosabb sérülésekkel ta­láltak. Lassú, kitartó munkával ezt a száz bányamunkást is fölhozták a tárnából és velük együtt került felszínre két halott, akiket a beomlott bányafal romjai alól szed­tek ki. A mentés javamunkája még csak ezután kö­vetkezett A harmadik, legveszélyesebb zóná­ban szintén száz munkás dolgozott, de ezek cgyrésze az utolsó pillanatban kimeneküli a veszedelemből s egy szomszédos üregben, aránylagos biztonságban élte át a robbanás szörnyű percét. Társaik azonban a tárna fenekén maradiak. A délutáni órákban a háromszáz bányász | 'közül kétszázötven már a felszínen volt, a hiányzó ötvenet azonban még nem találták meg. 'tovább folytatták tehát a keresést s a mentők haláltmegvető bátorsággal dolgoztak a beomlott b árnyat ész romjai között. Az esti órákig huszonhét holttestet húztak elő a romokból. Prága, március 22. A parlament véderő- brzottságának albizottsága, előtt Moravec tábornok tegnap beszámolót mondott a miniszterközi honvédelmi kollégium eddi­gi munkájáról. A tábornok bejelentette, hogy a közeljövőben el fog készülni egy törvényjavaslat, mely a háború esetére az ország általános védelméről szól. A terve­zet az adott pillanatban már miniszterközi megbeszélések tárgyát alkotja. A tábor-1 Prága, március 21. Kurtyák Irán, a ni­ni sz in föIdmÜTesszövctség képviselője, sürgős interpellációt terjesztett be a kor­mányhoz, amelyben többek között ezt Írja: Stefin Ágoston ár., a csehszlovák parlament tagja, 1919 őszétől 1925 áprili­sáig Lengyelországban élt, ahol politikai, diplomáciai és katonai akciót szervezett a csehszlovák köztársaság egysége ellen és arra törekedett, hogy Csehszlovákiától Ru­szinszikét elcsatolják és visszacsatolják Ma­gyarországhoz. Minthogy Stefán Ágoston A szerencséin énül járt munkások személyazo­nosságát nem tudták megállapítani, mert va- lamennyiök holtteste borzalmasan összeron­csolt állapotban került elő. Egyesek halálát fulladás okozta, legtöbbjük azonban a bánya­fal beomlásánál és a légnyomás következté­ben vesztette életét. A mentés ma reggel is tovább folyt hat munkás után, akik a bányaigazgatóság és társaik jelentése szerint még mindig a bá­nya mélyében vannak. nők előadásához * bizottság tagjai hozzá­szóltak és élénk vita folyt a fölvetett kér­dések fölött. Az albizottságban a német pártok részéről Zierhut német agrárius képviselő volt jelon. Az albizottság legkö­zelebbi ülésén a gázháboru kérdéseivel fog foglalkozni, majd tanulmányozni fogja a katonai repülőteclinika helyzetét s részt fog venni a malackai tüzérségi lőgyakor­latákon és a prágai repülőmanőverek en. delméről szóló törvény durva megsértése és minthogy Stefán Ágoston ellen az ál­lamügyészség nem indított eljárást és Kurtyák interpellációjára, amelyet 1928 áprilisában benyújtott, még eddig sem ka­pott választ, azt kérdezd a kormánytól, hajlandó-c ebben aíz ügyben a kormány minden halasztgatás nélkül a választ meg­adni annál is inkább, mert a parlament egy másik tagját, Tuka Béla dr. képviselőt analóg eset miatt kiadták a bíróságnak és A szenátus befejezte busvételőtti munkáját Prága, március 22. A szenátus ma tartotta husvételőtti utolsó ülését. Hrubán elnök az ülés elején fölolvasta azt a részvéttáviratot, melyet a szenátus nevében a francia szenátus elnökéhez Foch marsall elhalálozása alkalmá­val küldött. A szenátus ezután letárgyalta a villamosítási alapról és a vidék villamosításá­nak állami támogatásáról szóló törvényjavas­latokat. Több szónok felszólalása után a két javaslatot gyorsított eljárással első és máso­dik olvasásban megszavazták. A napirend utolsó pontját az Elba- és Duna-gőzhajózási társaságok és az állam viszonyát szabályozó 1922-es törvény módosítása képezte. Ezt a ja­vaslatot rövid vita után elfogadták Hrubán elnök az ülés végén bejelentette, hogy a Cseh­szlovák Vörös Kereszt, mint minden évben, úgy ez évben is békenapot rendez a képvise­lőház üléstermében. Ezzel az ülés véget ért. A szenátus legközelebbi ülését Írásban vagy táviratilag fogják egybehívni. Prága a szláv tudományok terjesztéséért London, március 22. A londoni egyetem al- kancellárja tegnap bejelentette az egyetemi tanácsnak, hogy a csehszlovák kormány a köz­társaság fennállásának tizedik évfordulója al­kalmából felajánlotta, hogy a saját költségén uj épületet létesít London­ban a szláv tanulmányok iskolája (School of Slavonic) számára, amely eddig az egyetem egy szakosztálya volt. A költségeket 35.000—45.000 font ster­lingre becsülik. A tanács az ajánlatot elfo­gadta és az épület céljaira felajánlotta a tu­lajdonában lévő telek egv részét, úgyhogy az uj épület egyenesen fog beilleszkedni a Lon­donban építendő uj nagy egvetem épületcso­portjába. Csehszlovákia Londonban nagy tanulmányi központot szándékozik létesíteni, amelynek magva a tervezett főiskolai tanfolyam lesz. Seaton Watson kijelentette, hogy a cseh­szlovák kormány egész Európában fejlesz­teni akarja a szláv tudományok terjesztését és hasonló iskolákat tervez Genfben, Berlin­ben, Rómában és Béesben. Hozzátette, hogy ilyen módon a csehszlovák kormány az egész szláv világ érdekeit kívánja elősegíteni. Sze­rinte az angol birodalomnak a szlávsághoz való viszonya egyike a jövő legfontosabb po­litikai fejleményeinek. dr. külföldi ténykedése a köztársaság vé­le is tartóztatták. A délelőtti órákban még nem találtak reájuk s a mentők majdnem kizártnak tartják, hogy a munkások életben lennének. A megmentett munkások nagyrészét súlyos gázmérgezéssel és csonttörési és horzsolás! sérülésekkel szállították a kórházba. A bányatüzet a déli órákig sem tudták el­fojtani. A bányaigazgatóság a robbanás és a tűzvész pusztításai álltai használhatatlanná tett tárnát be fogja falaztatok Kurtyák sürgős interpellációban követeli Stefin agrárképviselettel? a Íróság elé állítását A fkétxátm ajtó ff ne Jíoos jrsjitfí'a tfte jC©cí&§ .Trffl; £átJtfaítace (öl) — A hölgyek máris nyugalomra tértek, — tetette ellen Dick — s húsz bünüigyi tisztvi­selő elvégre kielégítő biztosítékot nyújt. Szükségem van önre, Havelock ur, mert ön jól ismeri a járást és sok időt takarítunk meg ezáltal. Nem szabad most cserben hagynia! — Jól van Mr. Martin — ha ön kér erre, csatlakozom önhöz. Szívesen azonban nem megyek a sírokhoz, különösen ilyen késői óráikban nem valami bizalomgerjesztő hely. — Arra nem is gondolok és nem is szüksé­ges, hogy leszálljunk a kriptába. Az a cél, hogy kissé közelebbről ismerjem meg a park azon részeit, amelyekben még nem vagyok egészen tájékozott. Útnak indultak. Annikor elérték a major ud­varát, kutyaugatás fogadta őket. Didk egy pil­lanatra megállóit és hízelkedve eljátszott a kutyával, amely olyan hűséges kisérő társa volt -Syibilnek a hajnali órákban. A völgybe értek. Halotti csend vette őket körül. Az imént még egy tücsök ciripeli a sű­rű fűiben, most az is abbahagyta a hegedülést. — Tudja-e ön, hogy Lew Pheeneynek tu­lajdonképpen miért kellett meghalnia? — kérdezte a detektív az ügyvédet', aki meglepő­dött a váratlan kérdésen. Csodálkozva nézett Diokre. — Lew Pheeney? — kérdezte vontatottan. Először nem jutott eszébe a név, gondolkoz­nia kellett rajta, hogy ki volt az a Lew Phee­ney. Most elmondta Diók az okot, hogy miért kellett Lew Pheeneynek meghalnia. Have- lockot nagyon meglepte az elbeszélés és lát­hatólag csak nehezen tért magához a szörnyű történet hatása alól. — Oh bárcsak régebben tudtam volna ezít, — mondotta remegő hangon, — hiszen akikor rájöttem volna, hogy milyen sírról lehetett szó, ahol művészetét ki kellett próbálnia. Meg­mondta önnek Rew Pheeney annak a férfi­nak nevét, aki a megbízást adta? — Lew Pheeney nem volt olyan ember, aki ©Recsegett volna. Az utolsó pillanatig nem árulta el megbizóját. Azonban ki jöhet más számba, mint . . . — Staletti? — vetette közbe hirtelen Ra­velnek. Diók bólintott. Havelock levette kalapját és végigsimitötta forró homlokát. Annikor a dombra felkapaszkodtak, Diók egy pillanatra megállt. — Mi az ott? — Rámutatott egy fehéres szí­nezetű térségre, mely a távolban megszakította a terep sima felületét. — Ezek a selfordi kőtörésefe, — felelte az ügyvéd. — De már régen üzemen kívül van­nak. Az az ut, amely mellettük elvezet, most le van zárva, mert veszélyes. Még gyalogszer- rel sem mehet arra senki életének kockázta­tása nélkül. — Érdekes! —• Ennyi volt Diclc egész meg­jegyzése. Átmentek az erdőn és váirakozásteljesen értek ki a tisztásra, de a szikla, amely a sa­rokra boltozódott, csöndes nyugalommal fe­küdt előttük. Havelockon észre lehetett venni, hogy igen megkönnyebbült lélekkel indult a kastélyhoz visszavezető útnak. Két rendőrtiszt őrizte a portált. Jelentet­ték, hogy Mire. Lansdown egy félórával ez­előtt kinyitotta az ablakot és azt kérte, hogy reggel hat órakor keltsék fel őket. — A hölgyek korán alkarnak felkelni, hogy előkészüljenek a régen nem látott rokon ko­rai látogatására, — jegyezte meg Didk. Kissé kifújták magukat a halban. — Gyerünk be a házba, — indítványozta Didk. — Ha iitt maradnánk, beszélgetésünk megzavarhatná a hölgyek é jszakai nyugalmát. Ismét a könyvtárba mentek, ahol Havelock jiégbehütött pezsgővel lepte meg őket. Kissé reszketett, mikor az első poharat megemelte, igy köszöntötte a Selford kastély vendégeit: — Uraim, igyunk Selford lord szerencsés visszatérésére! A két rendőrtiszt udvariasan koccintott vele. Havelock fenékig ürítette poharát és letette a tálcára. — Ha Selford lord valóban betartja ígé­retét, — mondotta — első tettem az lesz, hogy javainak rám bízott kormányzását visszaadom neki. Itt az ideje, hogy kissé nyugodt életet éljek. Az a sok gond és aggodalom, amelyet nekem idáig okozott a Selford ügy, úgy meg­fekszi a gyomromat, mintha ólomgolyók ne­hezítenék. Erőitetten nevetett az erőltetett, tréfán. — Bárcsak eljönne, —• mondotta azután most már komolyabban. — Hol fog aludni ön? — kérdezte Didk. — Hol kereshetjük, ha majd valami váratlan do­log adódik? — Az elhunyt Selford Mámor lakosztályának hálószobájában alszom. Nagyon hangulatos része a kastélynak, ha hálószobám kissé félre is esik. De mi történhetik velem? A folyosón éppen ajtóm előtt őrködik egy rendőrtiszt- viselő. Sneed élvezettel bocsátott alá a torkán egy pohár pezsgőt. — Pompás borocska, — mondotta elisme­rőleg. — Mit szólnának az urak hozzá, ha egy má­sik üvegnek is nyakát szegnőík? — kérdezte szívélyesen Havelock. — Nem mondanék nemet, — mondta ne­vetve Sneed. A másik üveg hatására az ügyvéd most már visszanyerte közönyös kedélyét. — Nem tartom magam olyan embernek, aki a fej ©lágyára esett volna, — mondotta — azonban akárhogy forgatom a dolgot és akár­melyik oldaláról veszem vizsgálat alá, egészen titokzatos előttem. Hogy kerül Selford lord Codyval kacsolafcban és az Isten szerelmére, mi dolga lehetett éjszakának évadján en­nek az abruzzói rablónak a Selford-s írókban? Dick rátámasztotba karját az asztalra és az ügyvéd felé hajolt. — Ezekre a kérdésekre lehet talán válaszol­nunk az eddigi ismereteink alapján. Hallotta valaha a Bertram nevet? — Bertram? — Havelock elgondolkodva ráncolta össze homolokát. — Azt hiszem, úgy hívták annak a magániskolának a vezetőjét, amelybe a fiatal Selfordot édesiatyjának halá­la után beinattuk. — Ah! — mondotta Diók megelégedetten — ime megvan az összefüggés! Bizonyára minden oka megvolt airra, hogy családi nevét szégyelje, azért ebből előnevet csinált és hoz­závette a Cody nevet. Az ügyvéd hátradőlt székében. — Bertram és Cody egy és ugyanazon sze­mély lett volna? Lehetetlen! — Hohó, még egész sereg meglepetés vár önre, kedves Mr. Havelock ebben az ügy­ben! A kulcsár ma sokat beszélt nekem a SeRord-ház régi gazdasszonyáról, akire a lord gyermekét is rábízta, amikor már halá­la felé közeledett. Nem emlékszik a gazd- asszony nevére? Az ügyvéd hosszabban elgondolkodott. Emlékei között keresgélt. — Pontosan nem. De még a fülemben van, hogyan hangzott ez a név. Mintha vala­mi Crawfhernek hívták volna. — Talán inkább Cawlernek? — vetette közbe Dick és fürkészőleg nézett az ügy­védre. (Folytatjuk.) longoraftlállitas Árajánlat díjtalan. Hangzás,tá*. Csere* Koiíce,-------------í,.i”— A NT. PETÜOF Fo ”VSÍ”pM!ota’ sensorálből

Next

/
Oldalképek
Tartalom