Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-17 / 65. (1988.) szám

8 'PRKGM-AVAfifeflR-mRIíAl? 1920 m&rdns 17, raaármp. Magyar művészek Rómában — Nemessányi-Kontúly Bélánál — Irta: Gyóry Dezső Róma, március eleje. A népszövetség ülésein kapkodják a ma­gyar rajzodé karrikatúráit, Angiidban kere­sik a magyar piktort, Németországban príma snárka a magyar dráma és a magyar zsurna- Jistatodii, Bartókot Szentpétervárra és Moszk­vába vitték, Hollywood ezerdollárosokkal fi­zeti a magyar művészeket, — az egész világ mintha most ébredne arra, hogy az a duna- jnenti kis nép, az a furcsa nevű magyar, egy érdekes, különös müvészgenerációval lepte meg, akiket érdemes meglátni. Mintha a magyarság fölfedezése előtt állna a világ. Nem ta oíyan rég egy pár orosz Írónak kö­szönhette Oroszország, hogy Európa elismerte és megismerte. A kis északi népek egy pér, határaiké® messze túlnőtt zseninek szorít­hatják meg a kezét, hogy a világkultúrában évtizedekig előkelő szerepük volt a nem csak t halevésrőd ismerték őket A művészek néha többet használnak esv nép világtrenoméjáimk. mmt minden diplomácia. Á magyar művészet mostanában egyengeti a magyar világhír útját, fös ebben a munká­ban a minket közelebbről érdeklő Szioveo- szkó magyar fiataljai is részt kémek és sze­repet tudnék betölteni. Van írónk, aki euró­pai viszonylatban érték, poétánk, akit több ország tapsolt végig, hegedűművészünk, akit több világrész ismer, fiatal festőgenerációnk is bravúrosan szerepei, ifjúsági mozgalmaink pedig elismerést váltottak ki már nem egy­szer a% e^veteme* magyar ifjúság körei­ben is. Nem lehet esrvszerr© megváltaná a világot, de a versenyfutás startja olyan impozáns é-s olyan Iramú, hogy megérdemli a komoly li- gyoimeÉ. * Jelenleg Pestet, Sztlovenszkő—Prágát, Er­délyt és a Vajdaságot nem számítva, főleg három világvárosban készülődik az uj ma­gyar gondodat és az uj magyar művészet : BerKnben, Pár is bán és Rómában. Bécs el­vesztette jelentőségét s újabban Róma az, amelyik birteden fölbukkanva, a jelek sze­rint, a& öreg Páráé legerősebb kankurrense lesz. Rómában Jelenleg mintegy félszáz magyar festő, szobrász, Író, műtörténész dolgozik a fiatalok közül Köztük már beérkezett nevek. Aba-Nevák Vilmos, a modern magyar festé­szet együk kiváló reprezentánsa, Molnár C. Pál, akit Pártéban már őt éve fölfedeztek s aki jelenleg as Est 4a pók elismert rajzolója, itt van Pátzay Pál, ez a nagyon tehetséges, komoly ée szimpatikus szobrászművész, most érkezik az Ernst-ki állítása óta magasra ért Saönyi István és Uyen jó környezetben talál­kozunk a szlovénsakói magyarság adta fia­tal művészekkel is: Kassáról Nemessányi- Kontuly Béla, Pozsonyból Dcx Feri a Tiberis partján átalakítás alatt lévő Palazzo FaJco- niere műtermeinek lakói. Dex Ferit jól ismeri S'rfoverrszkő fiatalsá­ga. Á pompás tehetségű festő és iparművész Ady-fejfája számos diákszoba falát díszíti, jó, ha azt is megtudják róla, hogy két évvé! ez előtt a monzai világkiállításon Megyeri-Mayer Antallal, a nagynevű iparművésszel, ő ren­dezte a magyar paviliont, hatalmas sikere voH ée pályája nagy magasságokba lendÜL ♦ Bekopogtatok Nemessányi-Kontuly Bélá­hoz, aki különben régi ismerősöm. Egyszer Németországból hazatérve, a Kassai Színházi Élet számára lerajzolt attak. Bátorszemü, ele­ven diákgyerek pingált le: Kontuly Béla, aki azóta a nyolc esztendő óta a diákszobától a beérkezettségig iveit, a Forrás-uccábél a Szépművészeti Múzeumig. Ketten fogadnak, ő ée egy finom, bájos asszonyka, Fiatal házas. Müvészházasság, a felesége Í3 iparmüvésznő. Római tartózkodásom feledi et ellen ü3 ked­ves ÓTái fűznek a Tiberisre nyíló Kontuly- m üt eremhez. * Az ut idáig nem volt könnyű, de a művész­pálya biztosan Ívelte át az akadályokat. Ré­gen csak Halász-Hradíl Elemér érezte meg a tehetséget, két évvel ezelőtt aztán, mikor a Kazinczy Társaság első képzőművészeti diját ő nyerte el„ mindenki megtudta róla, hogy beérkezett ember, aki azóta, hogy Prágából Pes-tre került, nevet szerzett magának. Du- dits Andor tanársegéde lett, 1926-ban képeit közölték a pesti lapok, a „Csodavárók" el­nyerte a Szinyei-dijat, a Szépművészeti Mú­zeum megvette a „Virágárus lányok“-at s a prágai kultuszminisztérium megvásárolta a Szinyei-díjas képét. Nyáron feleségével együtt dolgoztak az esztergomi plébániatemplom fvlária-kápolnáján, ahol „Mária eljegyzését" festette freskóba, mig Kontuiyné F. Hajnalka a mennyezet és több oldalfal dekoratív orna­mentikáját készítette el, magyaros barokk­ban. Most a Római Magyar Akadémia berende­zésével kapcsolatban is számos megrendelé­sük van, és az örök Város magyar palotájá­ba kassai müvészkéz oltja be a szépet. Egyelőre itt marad pár évig, csak nyárra utazik Gödöllőre, hogy a magyar kormány megbízásából a nagy premontrei rendhójz számára öt óriási méretű freskót csináljon a nagy ebédlőterembe. Ás egyik freskó vázlata és a tervek a mű­terem falán függnek. Egész egyénisége benne van ezekben. Spirituális művész, nemcsak a külső jelenségek érdeklik, de a lélek rejtel­mei is, a lélek-embert festi 6. Tán innen van nagy hatása is. Kitünően térbe helyezett kompozícióin a meglátás alakot ölt 8 az ab- sztraháM színekben festői hatással jelenik meg az élet: a belső konstrukció. Tud van a modernség minden esinján-binján, de mégis szubjektív tud maradni, mert a lélekembert ábrázoló festő nem veszhetett el a külsősé­gek forradalmaiban. Olyan művész, akinek akkor Is érdemes volna figyelnünk a pályáját, ha történetesen nem közülünk vaáő volna. ♦ Felesége esztergomi származású iparmű- vésznő, idei különösen a figurális bálikban szeret dolgozni. Egyik a legfinomabb ipar- művésznőinknek. Tavaly a Rothermere-dijnt nyerte, a Műcsarnok kiállításán mint egyedü­li nő képviselte az iparművészedet, mostani útjához a hercegprímás elismerő segélyével jutott Épp a Magyar Akadémia faliszőnyeg­Roxenyó, márcuis 16. (A P. M. H. munkatársától.) Ez bizony még ősszel volt. De a nagyon messzi múltakhoz képest ez a pár hónap csak egy sóhajtás, mit változtat a dolgok érdeménT Legöregebbik Székely Sándor bé‘ jólészi kis portáján, a kert és udvar között kereszt­ben álló nyitott színben üldögéltünk, úgy motoszkálva a százéves emlékezések egyre halványuló alakjai között Gazduram valami felford i lőtt vékán ült és szárastól behordott kukoricát csövezett, én meg vele szemben, egy nagy halom kukoricán. Az apró jószág köröttünk kapirgilt, a kertiből későn érő al­mák jó Illatát hozta a hűvös szél. Elmondtam, mennyit tudok a falu nagy szülöttéről, Jólé­szi Cházár Andrásról, aztán most gazduramon a sor, mondja el mind, amire még emlékszik, amit hallott róla. Éppen nagyot reccsent egy kukcrttoacaő a kezében, amint letörte a szárról, talán vélet­len, de az is lehet, hogy nagyobb nyomatékül akart vele adni a szavának, mert furcsán kezdte: — Hát kérem, ha mán meg kell mondani, bizony csak ördöngős ember vót az. Pedig nagy nemes familiábu* vót. Vótak neki roko­nai is Gömörbe sokfelé, Tornajján, Pelsőcön, meg fent a nagyhegyen, Szüicén is. De mán mind elfogytak. Egy idősebb testvérét hal lot­tóim emlegetni, a Mihályt, az is itt élt egy- időn. Az András, az üdvégy vót, meg Torna meg Görnör megyének a főfiskálisa. Rettentő sok könyve vót neki, meg hogy nagyon tudós ember is vót, tán abbú‘ a sok könyvbü* ianuta a tudományát, de nem jó tudományokat, mondjuk meg! Tessen csak, eccer egy ijjen történt: Télidőn megyegyülésre készütt ép­pen, Pelsőore, mer* akkor még ott vót a me­gyeszékhely. Előállt a szánka, a gyönyörű lo­vaikkal, az üdvégy ur bépakkutatta magát jó bundákba a hajdújával, Réniás Estvánnal, aki mindég szolgálati yánna vót. A hajdú is a ko­csis mellé ugrott, oszt4 a kocsis éppen indí­tani akart, mikor aszongya a Cházár András: — Nocsak fijam, Pista, ugorj csak, hozd ki a házbú a nagy könyvemet De vigyázz, fel ne nyisd! diszilésén dolgozik. Az ablaki üggönyök ba- tik képeinek vázlata ott hever az asztalán. Ami nőkben ritka, határozott müvészegyéni- ség ütközik ki precíz és művészien elgondolt munkáin, az első művésznő, akinek a lelkét már megérintette az uj magyar reneszánsz szelleme a ezt a nép fölé hajló és a rög illa­tában megújhodást váró lelket vetíti ki meg­ragadó erővel modernbe stilizált magyar mo­tívumaival * S amíg az illatos fekete fölsistereg az ezüst kávéfőzőn, a Janikulum mögött már bukik a nap, a San Piotro kupolája izzik az ablak­üveg mögött, Béla is leteszi a szenet s a ha­tározott lelkű emberek önbizalmával mesél a terveiről, én végtelen jó érzéssel, otthonosan és belül mosolyogva nézem őket, a képeiket, a kedvesen berendezett műtermet s keresem a Géniusz kezét, amelyik ott motoz mi ben­nünk. akarni készül és amelyiknek megmoz­dulását csodálatos egyformasággal és biz­tató mindenütt megmutatkozással hor­dozza egy uj fiatalság, nagy rokonság­gal egyformán, pesti virágban a kóltösirra, erdélyi fametszetben egy Tamási-illusztrá­ción, egy otthoni cikkben, miben Földanyánk hivó szava szól. és itt is, a római műterem­ben, egy fresikóterv csodaváró alakjain, vagy egy falvédő cserép-tulipánján. A magyar művészet ráébred bennünk hi­vatására. Talán sikerül megmutatni a világ­nak egy csodálatos népet... Különös, hogv mindenütt érzem az őserdő- szagu jelszót: Egy vérből valók vagyunk. Az a nagy könyv volt a legrettenetesébb nagy könyve, vastag fedőivel, nehéz kapcsoló­val, oszt* abba mindenféle ördöngős tudomá­nyok vólak, ®bbú ő sátányt, ördögöt, gonosz lelkeket, meg mindenféle fenevadakat tudott idézni. Azt mindég, mindenhová magával vitte, hogy a 9átAny eegiocségét használhassa. Hát a Pista hajdú bemén a szobába, de csak nem bírta megállni, hogy ki ne nyissa a nagy könyvet. Ahogy kinyittya, rettentő dörgésbe, k énlángba-füstbe eléje ugrott három fekete ördög s azt kérdezték? — Mit parancsolsz, urunk, mit dolgozzunk? Réniás Pistát a hideg veríték verte ki, úgy megijett, de jószerencsére eszél >e jutott, hogy — megkövetem — terágya van kihordani való az istáilóbul. hát aaí parancsúta nekik, hogy dolgozzák. Mer4 ha nem tudott vóna nekik dógot adni, akkor széttépik. így megszabadult az ördögöktől, akik azór ugrottak elejbe, mer' éppen ott nyitta ki a könyvet, aihim az ör­dögidéző tudomány vót. Hogy nagy sokára ée halálos sápadtan ment ki a szán-kához a könyvvel, megkérdezte az ur, hogy hát mijér vót ojj soká. Mewalotta. No akkor borzasztó szidást kapott, hogy ijjeí ne merészeljen máskor, mer4 azon nyomban vége lesz! De nem kellett a Réniás Estány- nak szidás se, úgyse mert az többet a könyv­hő' nyúlni. Aztán máskor megen ojjao történt, hogy a legfényesebb nappal, mikor semmiféle sálány vagy gonosz lélek nem mer mászkálni, a Ne­mes udvarból, — ahogy a Cházár András ur házát hitták, — ojjan lövöldözés hallatszott, mintha egész csaták egymást ölnék puskák- val. Odaszalaít a falu, riadoztak, hogy mi tör­tént, lassan be is merészkettek a házba, hogy mán csőik megnézzék, nem ke!l-e segíteni va­lakinek, ha bajban véna, de egy árva terem­tett lelket nem tanáltak, még az ur se vót otthiui. A dolgozószobájába' vót egy nagy áll­vány, teli puskákval, azokat megnézegették, de egy se vót kilőve. Nem lehet azt tudni, ké-^ remv mi történhetett ot Nomeg oszt éocaka történtek a letfuncsább dögök. Egy Dobos Mártony nevezetűre emlé­keznek, aki még maga mesélte, hogy akko­riba' a babáját látogatta éocakánként, oszt va Al&pittalott 1796 évben Honi Lajos lila köipaigiftti) Banská-Bystr’ca Sénitét szállít: síremlékeket, minden kBnemben. Bntne­márvány lapokat. Márvány kapcsoló táblákat. Márvány csillárokat. Iparmfivésceti munkákat, stb. lahányszor a Nemes udvar mellett elment, hát onnan a legnagyobb dlnom-dánom, muzsika­szó, meg énekelés halacoott, minika bálákat tartanának, de soha senki emberfia oda ven­dégeket gytinni nem látott, se cigánt sekun- nan nem hittak, hát csak tiszta merő ördön­gösség lehetett az is. A sátány ttjaival, meg boszorkákkal mulatozhatott az ur. Azokat w tán mind a nagy könyvével idézte. Ez a Do­bos Mártony ecoer ászt is megleste, hogy a Nemes udvarba a kéményen át egy kutya erickedett be. Mán csak jó keresztény em- bersógvel ez se történhetett! Hát amijjen vót az élete, de úgy is pusztult el, ahogy mán meséltem a lábtörést, meg a hosszú betegségit, ahogy mán az Istent is hívogatta, pedig nem hitt benne. A Grullya- várba asztán még a haló porának se vót nyu- govása, ászt is teccik mán tudni, hogy égette fel a csontját is a juhász, aki fogadásbú ott alutt a kriptába4. De a kripta még azután Í3 gonosz hejj vót Vót eccer valami nagyon sze­gén asszon itt a faluba, Erzsók néne, oszt4 an­nak vót egy kis gyereke. Mikor mán igen nagy nyomorúságba vót, hát tessen képzelni, elntta a kisgyerekit egy szülőéinek, két gara- sér*. De oszt4 mindétig feljárt a Nagyhegyre a gyerekit látogatni, mer4 fájt a szive utánna. Pedig a‘ nem tréfa, innen fel a tetőre, oszt' még ott mennyi be Szülééig! Szegén asszon egy éccaka késő jött le a hegyről, meg úgyse vót neki nagyon hova lenni, hát bebújt a kriptába, hogy majd ott aiszik. Jő napok múl tán járt valaki arra, benézett, hát csak láttya. hogy valaki fekszik odabe'. Az Erzsók vót, meahalt, szegén, a sétányok végeztek vele odabe4. Az a Grullyavár is ojjan vót — ezt nagyon Öregektől hajlottam, akik maguk is látták még, — hogy annak a kőfalán belül meg nem maratt vóna egy ló, ha vasbéklyóval kötik is meg. Ammeg azér4 lehet, mer' a lő megérzi a sátányszagot, akár a medvét, ha nem is láttya. Pedig szép hejj vót, magas kőkorités- vei, kertvei, a kerítés mentén 9omfák, tavasz­va 1 gyönyörű szépen virítottak. Ősz tán vót ben sok szép sétaút, bomokval kiszórva, széles- nagy kocsiút vitt be a rétekről, gálául hejj vót az, kérem. Mer4 sokval bírtak ezek a Chá- zárok, valamikor a nagy Nyirjes-kocsma is az övék vót. az ott fenn, aíuin most az útmester lakik a Nyirjes tanya alatt. Meg a Kúdorgó, meg sok más, itt is, máshun is. Dehát aki a sátányval cimboráit, annak minden jószága, birtoka is úgy pusztűit, mint őmaga, ♦ Beiefájdultak ebbe a falusi interjúba a — lábaim, mert a kukoricahalom, melyen tró­noltam, mindig szét akart gurulni alólam és minduntalan vissza kellett rá másznom, mint egy makacs trónkövetelőnek. De valahogy mélyebben, jobban belefájdutt a szivem, mig a bizarr, sötét mende-mondákat jegyeztem, mert sehol, sehol egy árva sző, egy árva nyom, egyetlen hang nem maradt arról, hogy csak valaki ugv emlegette volna a siketnémák jóltevőjét saját szülőfalujában: De jó ember volt, de sokakon segitett. hogy az Isten áldja meg! Mert elképzelhetetlen, hogy aki saját falubélijeivel, zselléreivel ne éreztette volna áldott, nemes szivének melegét. Bizonnyal tette, de megbocsáthatatlan nagy bűne volt, hogy tudásban, műveltségben és tudnivágyás- ban teljes századdal előzte meg a korát, vagy mondjuk: a 9aját szülőfaluját. A dolog tragi­kuma pedig ott van, hogy most. amikor las­san a falu is utőlérhette volna, mostanra már elfeledték. Talán egy még további, lassú fo­lyamat hozza meg az igazságtevő kiegyenlí­tést: a legöregebbek elmúltával elhalványod­nak, kikopnak majd a garabonciás legendák is, az újabb nemzedéket pedig — ha valaki nem. sajnálná a fáradságot és érezné magá­ban a szülőfalunak még mindig le nem rótt kegyeletes tartozását — rá lehetne lassan ne­velni arra, hogy Jólészi Cházár Andrásban kit tiszteljen és hogyan tisztel,je s igv talán eljön az idő, mikor bárki emberfia téved a nagy hegy tövén meghúzódó kis faluba, akár­melyik kis oopfost vagy ostorpattogtató le­gény két megkérdezi, az mind tudni fog Chá- zár Andrásról, tudni fogja mindazt a szépet és jót, amit addig, mig élt, nem láttak, nem tudtak, mert a közülök kinőtt nagy szellem elkápráztatta kisebb fényhez szokott szemei­ket s igy torzult vad legendává az emberiség egyik jóltevőjének emléke. „Nagyobb s jobb barátja volt az emberek­nek, mint az/emberek ő neki44. Tiehy Kálmán. — Beszélőfilm-gyártáara tröszt alakult Európában. Berlinből jelentik: Tegnap éjjel megkötötték a mér régen várt megegyezést Európa két vezető beszélőfümesoportja kö­zött. Az A. I. G. beszél őf Ilim társaság minden tekintetben jövő téren közös munkára egye­sült a Tobis konszernnel. Ennek folytán oly koncentráció állott elő, amely a beszélöfilm terén a legfontosabb világszabadalmak és ta­pasztalatok felett és a legerősebb európai gyár csoporttal rendelkezik. HART-PARR 24 és 36 lőerfis kéfhen£eres petroleumtraktorok Vezérképviselet: KÖZPONTI GAZDA SZÖVETKEZET, K0S1CE Telefon 240, 572. Sürgönyeim: Ágra. Koslce. Fiokok: PRESOV, K MAROK, (JPOR Cséplőgép, vetögép, műtrágya, olaj petróleum, zsák ponyva, mezőgazdasági cikkek, vetőmagvak, termény, gyapjú. Jólészi Cházár András, a garabonciás Hogyan él egy mull századbeli humanista alakja szülőlalu­jánah emlékezésében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom