Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-14 / 62. (1985.) szám

Mai számunk 12 oldal TBA MP | VIII. évf. 62. (1985) szám « Csütörtök 1929 március 14 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KÍ. Egfyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok toaatemu, politikai napilapja FMSs aertexltS: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága íl„ Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága IU Panská ul 12/111. — Te­lefon: 30311.’—Sürgönyeim: Hírlap, Praha A mexikói forradalom tanulságai Prága, március 13. Ahogy a tavaszok jönnek, úgy jönnek meg szabályosain, mindéin óv márciusaiban a mexikói forradalmiak is. Jttarez és Miksa baibsburgi herceg emlékezetes háborúja óta, amikor a múlt század derekán, a spanyol iga alól felszabadult Mexikóban megkezdődött a polgárháborúk beláthatatlan sora, Huerta, Villa és Obregon évekig tartó véres forra­dalmaiig, egyetlen év sem múlt el, hogy az északi vagy a déli tartományok fel ne lázad­janak a mexikói központi kormány ellen és lángba ne boritsák >a középa/rneriaki Isthanos tropikus vidékét. Calles és Öbregoin neon hiába Mexikó leg­véresebb és legenergikusaibb embereinek hírében állottak, az elmúlt években vas­szigorukkal ugy-ahogy stabilizálni tudták a rendet és megvetették alapját annak a rend­szernek, amely óta nagyobb változás nélkül uralkodott. Mexikóban. A legtöbb re­formátornak és újítónak azonban megvan az a hibája, hogy könnyem túlzásba esik és nem áll meg azon a ponton, amelyen nem sza­badna túlhaladnia. Gallee és Obregon nagy rendezési és megalapozási mániájukban olyan birodalmát akartak teremteni, amely nemcsak a régi: kinövéseket és visszaélése­ket szünteti meg, hanem modem, sőt hiper­modern szemmel nézve, egyike a világ leg­újabb miutaállamainak. Mig az ő idejükig Mexikó jóformán középkori barbarizmusban fetrengett s a bevándorolt lakosságnál, a fel­ver üeknél és a benszülötteknél egyaránt a legiindokolatlanaibb hibák és babonák álltak a közélet előterében, mig az ő uralmukig a világ egyik légkorruptabb és valóban az atyafi.siág patriarkális elvein felépülő orszá­ga volt Mexikó, most a két páratlan energiá­jú és mgystilü reformátor még a szükséges és életadó szokásokat s a tradiciókat is ki akarta irtani, hogy Mexikóból csaknem a szovjelrendszerhez hasonló modern államot teremtsen. Régi közmondás, hogy a végletek találkoz­nak. Calles és Obregon reform igyekezeteik­ben nem álltak meg a visszaélések és a hi­bák kipusztitásánál, hanem folytatták, csak­nem ad absurdoum folytatták a reformátori munkát. Túlzásba estek, javítás helyett ár­tottak. Szemük előtt bizonyára Kemál pasa Törökországának példája lebegett. Miként a konstantinápolyi ghazi reformtörekvéseinek alapját a mohamedán vallás megújítása je­lentette, úgy törekedett Calles és Obregon is a szerintük gátló és maradi, misztikus, délspanyol eredetű, mexikói katolicizmus elnyomására és eltüntetésére. A hivő és egy­házi tradíciókba merülő Mexikóból jóformán hónapok alatt materiális alapokon épült, a hipermodernség összes kinövéseit egyesitő államot akartak teremteni. Voltak idők, mi­kor Mexikó állt a legközelebb Szovjetorosz- országhoz és az Amerikai Egyesült Államok kormánya tényleg a mexiko-cityi kormány-' bán látta a moszkvai szovjet amerikai expo­nensét. Ez volt az az idő, amikor a washing­toni államdepaxlement mexikói intervenció­ra törekedett és a kisajátított amerikai olaj- kutakra hivatkozva csaknem megszakította a diplomáciai viszonyt Calles kormányával. Később azonban Morrow, az amerikai diplo­maták és bankárok egyik legügyesebbike, akit Coolidge kellő időben mexikói követ­nek nevezett ki, rendezte az ügyet és elfo­gadható bázisra helyezte a mexikó-amerikai viszonyt. Agyonlőtték a veracruzi forradalom egyik vezetőjét Csapatösszevonások Tömön körül — A mexikói polgáriláboru a döntő ütközet elit — Calles biztos a győzelemben — Mexiko-City, március 13. A mexikói pol­gárháború döntő ütközete a napokban várha­tó Torreon vidékén, ahol Calles tábornok kor­mány csapatai és Escobar tábornok felkelői e pillanatban a jobb stratégiai pozíciókért ha<r- coInak. A várost a felkelők megerősítették. Calles csapatai gyorsított menetekben köze­lednek a városhoz s miint a kormánynyilat­kozat közli, ,,matematikai pontossággal" dol­goznak. Mexiko-City-i jelentések szerint az északi forradalom a veracruzi forradalomhoz hasonlóan önmagában hull össze és a felke­lőkhöz pártolt államok sorba visszaszállingóz­nak a kormányhoz. A felkelők minden erejüket Torreon kor­nyékén összpontosítják s a küzdelem e he­lyen bizonyára rendkívül sávé* lesz. A kormány biztosítja a közvéleményt, hogy a hatalom kezében van és néhány napon belül „összezúzza** a forradalmat. Calles tábornok előőrsei elérték a Rio Grande partjait. A esa- patszál Kiások nagy nehézségbe ütköznek, mert a vasútvonal több helyen föl van dúlva. Newyork, március 13. A kormány éjjeli bulletinje közli, hogy a ©saltilioi inszurgen- sek Torreonbá menekültek. A kormány re­pülőgépei bombákat dobtak a menekülők vonat járó, és sikerült is a vasúti vágányo­kat elpuszíitaniok. A felkelők veszteségei ismeretlenek. Calles hadseregének zöme Rio Grande város köze­lébe (Torreontól 150 mérföldnyire délre) ér­kezett. Torreon évtizedek óta Mexikó egyik legjelentősebb erődje volt, amelyet a felke­lők most köröm szak adtáig védeni fognak. Ezerötszáz forradalmár, akiket Somorából Ohihiiahuaba akartak szállítani, útközben megtagadta az engedelmességet és átszökött Arizonába. Mielőtt amerikai területre mene­kültek volna, kitűzték a szövetségi kormány lobogóját és elfogták a városka helyőrségét. Az indián csapatok utolsó emberig a kor­mányhoz csatlakoztak. Az indiánok pálfordu- lásáí a kormány a forradalom biztos össze­omlása előjeléneik tekinti. Newyork, március 13. Simon Aguirre tá­bornokot, a mexikói föl-kelők egyik vezérét, akit a kormány csapatok tegnap elfogtak, a keddre virradó éjjel nyomban a haditör­vényszék ítélete után statáriálisan agyon­lőtték. Jésus Aguirre, a veracruzi felkelés vezére 'állítólag külföldre menekült. A kínai nemzeti kormány a kukás elolt! A keresztény tábornok előretörése Csapatfelvonulás a Jangtse Hangnál London, március 13. Pepingi jelentése k szerint a tiangsi fronton az ellenségeske­dés hamarosan újra megindul. Jólinformált körök véleménye szerint a nankingi kor­mány helyzete csaknem tarthatatlan, ámbár Csankajszek mindent elkövet hadseregé­nek összevonására és harcképessé tételére. A Jangcse folyó mögött a sesuani csapa­tok a hadvonalba vonultak, mig a nankingi kormány a folyó jobbpartjáu küldi előre hadseregét. Kantonban, Hankaubai és több más nagy vidéki városban kihirdették az ostromállapotot. A megfelelő korban lévő férfiakat kényszersorozás alá vetik és kato­nai koncentrációs táborokba kmüík. Á nankingi megegyezési tárgyalások nem vezet­tek eredményre s a keresztény tábornok delegátusai elhagyták Nankingöt. A keresz­tény tábornok Csankajszek legnagyobb elllensége és a nankingi pártkongresszuson sem ö, sem hívei nem jelennek meg többé. OB Külpolitikájában Calles, az akkori köztár-1 sasági elnök, kellő időben alkalmazkodott a környező államokhoz és nem törekedett re­formokra, amelyekkel mindenesetre olimór- gesitette volna a nagy északi szomszéddal való viszonyt. Ugyanúgy járt el, mint Szov- jetoroszország, amely szintén beszüntette agresszív külpolitikáját és beállt a rendes európai diplomáciai hatalmasságok közé. A túlzó mexikói reformátorok azonban nem tudták megtenni azt a lépést is, amit egy másik nagy reformátor, Mussolini Olaszor­szágban kellő időben meg tudott tenni. Mus­solini, aki ugyancsak szélsőséges eszmékkel telten lendült hatalomra, nagy államférfiul zsenialitásával hamarosan belátta, hogy a politikusnak nemcsak a külső torzsalkodá­sok elkerülésére, hanem a belső ellentétek leépítésére és a lelkek belső egyensúlyozá­sára is törekednie kell. Mussolini bölcs be­látó képességének egyik legeklatánsabb pél­dája a pápaság és a savoyai ház kibékülése volt, amivel a Duce végleg megszilárdította országának belső békéjét és nyugalmát. A két mexikói reformátor éppen ezt a dön­tő lépést nem tudta megtenni. Elképzelésűik­ben a katolikus egyház régi és tisztes szerve­zete ellentétben állt mindazzal, amit a mo­dem haladásról, a sötét középkori Mexikó diadalmas megreformálásáról és az uj világ eljöveteléről tartottak. Munkájuk első ered­ményes része után túlzásokba esték s cskauem falankszter rendszerű, „ni athéni atiikai pontos­ságú", doktriner elképzelésű államot akartak m'egvalósítani a régi Mexikó helyéin. Túllőt­tek a célon, reformátor! buzgalmukban nem tudtak kellő időben megállni és három év előtt hozott végzetes rendelkezésükkel bezá­ratták Mexikó összes templomát, a papságot kiüldözték és a katolikus egyházat törvényen kívülállónak jelentették ki. Most látszik meg, mily végzetes következ­ményekkel járt akkori túlzásuk. Akár győz a mexikói froradatom, akár neon, Calles tá­bornok torrenói nagy csapatösszevonás ad, a vasútvonalak elpusztítása, a termés megsem­misülése, a sok száz halott, azt igazolja, hogy végeszakadt annaik a relatív rendnek és nyu­galomnak, melyet Calles és Obregon reform­törekvéseinek kétségtelenül indokolt első ré­szével elértek. Ha nem túloztak volna, ha a reformok s a tradíciók tisztelete között meg­találták volna az egyensúlyi helyzetet, nem történt volna meg velük szakasztott az, ami megtörtént Amanullahhal, Afganisztán mohó és túlzó reformátorával. Az elért rendet bizo­nyára stabilizálni lehetett volna. Az eljött ta­vasszal nem kellett volna a szokásos és a ha­gyományos mexikói forradalomnak eljönnie, amely ezidén szemmel láthatóan sokkal na­gyobb és veszedelmesebb, mint Calles rela­tív békéje előtt, Huerta forradalmai óta, a mexikói forradalmak általában lenni szok­tak. A pogárháboru teljes érövéi dühöng, — Obregon már áldozata lett — és Calles mexi­kói méretekkel óriásinak mondható haderő­vel- kénytelen kivonulni a forradalmárok el­len, akik kihasználva a nép megsértett ön­érzetét, a lelkek mélyén szunnyadó tradioió- tisateteteit és vallásos érzésű ezreket és ezre­ket ugratva be a vérontásba, most dél felé vonulnak. Calles energiájával és pompás hadseregével, esetleg a jutányos áron szállí­tott amerikai gáz és gépfegyver segítségévéi, bizonyára győzni fog, de a számitó forradal­mi tábornokok ügyességével megszervezett forradalom, amelyben az alsóbb nép elemen­táris dühvei fordul a túlzó újítók ellen, min­denesetre okulására szolgálhat és belátásra bírhatja a rnexikó oityyi diktátorokat. Miként Amerika első erélyes lépése és Morrow kikül­detése végetvetett az agresszív mexikói kül­politikának, éppúgy megvan a remény arra, hogy ez a belső válság meg fogja szüntetni a mexikói belpolitika túlzásait is és Caldest, a nagy reformátort visszalendiiti arra az útra, amelyen a reformtörekvés és tradíciók tisz­telete karöltve haladhat előre. LAUFER S., Bralislava Ondrejská 11., Tel. 29-22. ‘ • ' ' ' ^ ‘ • ' ‘ ... *0. \ \ \ ■ ■ ■ ' • ■ • • • * • Merényletterv Minztafa Kemálellen Konstantinápoly, március 13. A Djumburyet nevű reggeli lap jelentése szerint a török hatóságok ismét nagy összeesküvés nyomára bukkantak, melynek éle Musztafa Kemal pasa ellen irányult. Kailri Hanun, egy nagyon előkelő családból származó tö­rök hölgy, akit egyszer már letartóztattak különböző merénylettervek miatt, de bi­zonyítékok híján szabadonbocsátották, tegnap bevallotta, hogy két örménnyel és két törökkel együtt bombamerényletet tervezett a ghazi ellen. A két örményt, akik közül az egyik fogorvos, letartóztatták. A két török összeesküvő külföldre menekült, de az egyiket Romániában máris elfogták és a kiadatási tárgyalások folyamatban vannak. A másik török merénylő, Ferdi bej, Ausztriába menekült. A lap részleteket nem kö­zöl a merénylettervröl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom