Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-14 / 62. (1985.) szám

2 ♦ppjyCTT-MAG^AR-HIRIiAP 1929 március 14, csütSrtafc. A német nemzeti szocialista párt fölszólítja Fahrner szená­tort mandátumának letételére Prága, március 13. A német nemzeti szo­cialista párt országos elnöksége tegnap a parlamentben ülést tartott, melyen Fahrner szenátor ügyével foglalkozott. A pártelnök­ség egyhangúlag tudomásul vette Fahrner kilépését és fel fogja széli tani a szenátort, hogy vonja le kilépésének konzekvenciáit, vagyis önként mondjon le mandátumáról. Az ülésen indítványt tettek aziránytban, hogy a párt nyomban kérelmezze a választá­si biróságnál Fahrner mandátumának meg- een.misitését, ez az indítvány azonban ki­sebbségben maradi Angii veresége a nemzetközi Nunkahivatalban Géni, március 13. A nemzetközi munka- hivatal tegnap befejezte vitáját. A nyolcórai munkaidő-szerződés revíziójának küzdelme Anglia vereségével végződött. Az angol munkaügyi miniszter az angol kormány ne­vében javaslatot nyújtott be, amely egy al- bizoitság kiküldését kérte a nyolcórai mun­kaidő törvényének megvizsgálására és reví­ziójára. Lambert Ribot francia munkásdele- gátus és Sokai lengyel munkaügyi miniszter közvetítő indítványai ellenére a delegátusok többsége bosszú és izgalmas vita után eluta­sította az angol javaslatot. Belgium és Olasz­ország kormánykikülidöttei a munkássá? ál­láspontja mellett szavaztak, míg a német birodalmi munkám in :szter, a szociáldemo­krata vezetés alatt állő kormány torta, az angol javaslatot támogatta. Troclri! Pirassacla költözik! Paris, március 13. A Petit Párisién jólérte- sül't forrásból jelenti, hogy Trockij állandó la­kóhelyét Franciaországban fogja felütni. A volt népbiztos Monlpellier közelében. Párás-> sacban házat vett és bejelentette, hogy egy­két hónapon belül odaérkezik. Március 17. és 20. között Konstantinápolyból Svájcba utazik, ahol megvárja, amíg a francia kormány meg­adja a beutazási engedélyt. Trockij Nizzában,., az együk előkelő szállódéban több Szobát ren­didéit családja ■szémáca s mindéig a v„,Riyierá(b akar mardui, amíg parassaci házarendbejötL Trockij Kostantinápolybán régóta szahadon jár-kel s egy perai szá!Indában lakik.. Sem a török, sem az orosz hatóságok nem figyelnek többé rá. / ' .... - . A k rakkói „(zas“ a szlovák politika tragédiáját látja Hódra bukásában s a szlovák autonómlsta vezérek elleni hajszában Fizessen elő a a®r lépes Prága, március 13. A Slovák idézi a krakkói Czas hétfői számát, melyben a lengyel újság a szlovenszkói politika legutóbbi eseményei­vel foglalkozik. Miután a cikk a szlovenszkói viszonyokról rendkívül találó megállapításo­kat tartalmaz, az alábbiakban egész terjedel­mében ismertetjük. A szlovákok forrón üdvözölték a csehek­kel egy államba való tömörülésüket, — Írja a Slovák idézete szerint a Czas — de hama­rosan elkövetkezett a kiábrándulás. A szlová­koknak minden falat kenyérért, minden őket megillető jogért harcba kellett szállniok s nem jutottak előre fejlődésükben úgy, ahogy az egy felszabadult és szabad nemzettől várható lett volna. A cseh sovinisztáktól azonban sike­rült kieszközölni bizonyos autonómiát s letör­ni az egységes csehszlovák nemzet fikcióját legalább a gyakorlatban, mert elméletben és az alkotmányban ez tovább is érinthetetlen elvnek maradt meg. A harc tovább folyik s en­nek lett az áldozata a fogságban ülő Tuka kép­viselő. Az autonómia-ellenes irányzatok olyan tervet eszeltek ki, hogy " Tuka fogságának ideje alatt szétrobbantják Hlinka autonomista pártját. Ezt meg is kísérelték. Azonban azokat, akik­nek belülről kellett volna végrehajtani a párt szétzüllesztését, illetve a Tuka ártatlanságá­ban hivő Hlinkának diszkreditálását és el­ited vetlenitését, egész simán kizárták a párt­ból. A szlovák katolikus nép tömegei még me­legebben forrtak össze Hlinkával, élénken el­itélik Juriga és Tománek volt(!) képviselő­ket., akik nem átaltak olyan váddal lépni a nyilvánosság elé, hogy Hlinka a magyarok­tól, Kassa révén és értékpapírok alakjában, továbbá a esetiektől a Ludová Banka támoga­tásával pénzt fogadott el. Az alacsony vádnak folytatása lesz a világi és az egyházi bíróság előtt. Ugyan akkor a szlovák politika másik szárnyán, a cseh­szlovák oldalon is egy csendes, de megrázó tragédia játszódott le. Hodzsa dr., akinek a csehek az államfordulat óta miniszteri bársonyszékeket adtak, egész­ségi .okokból visszavonult, de mindenki azt mondja, hogy politikai bulla lett. A politikai hullák rendszerint visszatérnek az életbe, de a politikában nehéz jóslásokba bocsátkozni. Bizonyos, hogyf,v, ,. .. Hódzsát Bénes taszította le, inért Hodzsa egy időben veszélyes riválisa volt. Hodzsa dr., aki a csehszlovák egyesülés ’sriikkégét még a háború előtt hangoztatta, ki­váló képességekkel és még nagyobb személyi ambíciókkal rendelkező egyéniség. Belépett á cseh agrárok pártjába és százezrekre rugó Szlovák szavazatot vivén oda, magában arról ábrándozott, hogy ilyen vagy amolyan formá­ban a köztársaság élére kerül. Volt idő, hogy kilátásai a miniszterelnökség és külügymi­niszteri bársonyszék között ingadoztak. Svehla lemondása után a cseh agráriusok nem bíztak a szlovák homo novusban és miniszter- elnöknek egy régi agráriust tettek meg Udr- zal személyében. Ezzel kegyelemdöfést adtak Hodzsának Benessel szemben való harcában. Hodzsa a külügyminiszteri bársonyszékre pá­lyázott s ezen céljához eszközül a zöld pán­szláv intenacionálét akarta felhasználni. Meg­nyerte magának a lengyel agráriusokat, be­avatkozott a bolgár agrármozgalomba, közve­títette a horvát parasztság kapcsolatát Mac Donalddal, amivel aztán magára haragította Belgrádot. Benes mindezt okosan kiaknázta és amikor Srobár volt miniszter a szlovák ag­ráriusok körében is aláásta Hodzsa alatt a ta­lajt, az ambiciózus Hodzsa sorsa — legalább egy időre — megpecsételődött. Hodzsa buká­sa Szlovenszkón nem váltott ki nagy sajnála­tot. Legkevésbé sajnálták az autonomisták, akikkel harcban állott. Bukása azonban jó tanulság a szlovákok ré­szére annak illusztrációjául, hogy a cseh politika felhasznál minden szlovákot, aki vele együttműködésre ajánlkozik, de aztán ócskavasként dobja félre. Az 1918-as évek úgynevezett csehszlovák po­litikusainak gazdag szlovák garnitúrájából úgyszólván egyetlen kiválóbb alak sem maradt a porondon. ’ Ha autonomisták nem lennének, akkor a szlovákok most vezérek nélkül állanának, Az autonomisták szétrobbantására és megtö­résére, vagy legalábbis vezetőik félreállitásá- ra irányuló törekvés ugyanazt akarja erőmér­kőzéssel, amit a csehofil szlovákok oldalán si­mán intéznek el, vagyis félre akarják állítani a céltudatos szlovákokat és azok vezéreit, hogy a szlovák nemzet lelkét a cseh vezérek kizá­rólagos befolyása alá vonják, — fejezi be mondanivalóit a Czas cikkírója. Az agrárpárt újabb kortesmerényletet tervez az erdőreform szövetkezeti alapon való végrehajtásával Prága, március 13. A szlovák néppárt kép viselőbázi klubja tegnap ülést tartott, me­lyen főleg a szlovenszkói erdöreformmal foglakozott. A néppárt klubja elhatárolta, hogy tiltakozni fog az erdÖreform tervezett formájú végrehajtása ellen, amely szerint az erdő birtokokat szövetkezeteknek osztanák ki. A szövetkezeteket ugyanis az agrárpárt alakítaná meg tisztán korteseélzattal. A szlovák néppárt követeli, hogy az erdökom- plexumokat kizárólag községeknek osszák ki. Kubis képviselő kizárásának kérdése nem merült fel ezen az ülésen. Hlinka kijelen­tette az újságírók előtt, hogy ez a kérdés csak akkor válik aktuálissá, ha Kubis kép­viselő a legutóbbi figyelmeztetés dacára sem venne aktív részt a párt munkájában. A főiskolák autonómiáját Is el akarja törölni Stefánek iskolaügyi miniszter Prága, március 13. A kormány törvénytervezetet dolgoztatott ki, mely szerint a nem­zetgyűlés föl hatalmazza a kormányt, hogy a főiskolák tantervét é® szervezetét rendeleti nton reformálhassa meg, (!) Eddig az egyetemek és főiskólák^eZérveze ti rendjéíi CSiftk törvénnyel lehetett változta- eszközölni. Ez az eW á* életműi táftsíaWü^ biztosítéka volt. — Szinte paradoxonnak hangzik, hogy éppen Prágában merül föl ilyen retrográd terv, ahol az egyetemi élet bölcsője ringott és Európa egyik legrégibb egyetemének történel- ii.i tradíciói vissza kellene hogy riasszanak Koménaky nemzetéből mindenkit a főisko­lák autónómiájának megnyirbálásátél. A német főiskolák tanári karai máris állást foglaltak Stefinek iskolaügyi miniszter reakciós szándéka ellen és a törvénytervezetet a főiskolák autonómiája elleni merény­letnek bélvércZték meg. Jellemző, hogy Rtefánelk iskolaügyi miniszter egy ilyen abszolút reakciós javaslattal kezdi miniszterkedésót. M tkéíxúras mié ifire Iíoot raíiís ifac íeren -Cocfös W*i5f«ice (43) Ebben a pillanatban Sybil jól szemügyre vehette az arcát is. A fej hatalmas méretei ellenére is ez az arc nem volt visszataszító, nemes vonásai voltak, de a nagy kék' szemek ostobán, üresen, fény nélkül bámultak a semmibe. A léleknek nincsen semmi tartalma. Az egész arc kifejezés nélküli volt, olyan, mint egy nagy mértékben szellemi beteg arca és Sybilnek az első pillanatban érzett ellenszenvét hamarosan mélységes részvét váltotta fel. Ez volt ez az óriás, amely elöl őneki is menekülni kellett? A szegény, szerencsétlen ember . . . egy jámbor idióta. Az első nyu­godt szóra egész bizonyosan megszelídült volna. Hirtelen átfogta a kutya állkapcsait, hogy morgásával el ne árulja. Ebiben a pillanatban az óriás szomorú te­kintete a leányra tévedt. A hatalmas test megrezdült, azután gyorsan kioltotta a lámpát. A szoba azonnal áthatolha­tatlan homályba borult. Sybil visszasietett az útra. Ébressze-e fel a kulcsárt? Nem, jobb lesz, ha a portásházhoz siet. Csak ki innen, ki innen, mielőbb! A kaputól már csak pár lépésnyire vannak a falu első házai. Alig tért be azonban az alléba, amikor gyors férfilépéseket hallott, amelyek őt kö­vették nyomon. A kutya megrántotta a láucot és a szurkoló reggel halotti csendjét dühös ugatás szakította meg. Sybil csak félpillantást vetett hátrafelé és látta, hogy nagysietve két sötét férfialak van a nyomában. — Ki az? — kiáltott SyfbilL —■ Ha nem fe­lel, kutyámat önre bocsátom. — Hangja erőt­len és bátortalan volt. — Nagy Isten — Sybil Lansdown, — csen­dült fél egy tiszta férfihang és a következő pillanatban Sybil zokogva ott nyugodott Diók Martin keblén, míg a kutya diadalmasan ug­rálta őket körül. .v.;. , 26. .-■■—4 Nyugalom', nyugalom, drága gyermekem, — susogta Dick, amikor a leány szaggatott szavakban kezdett beszélni, szenvedéseiről, szörnyű élményeiről. — Még nem akarok sem­miről hallani. Először feltétlenül ki kell pihen­nie magát. Ez most a legfontosabb. A többire majd sor kerül azután. & mikor evett utol­jára? — Tegnap délben, — vallotta be Sybil halk hangon. — Nos, lássa, ezt rögtön gondoltam. Nagyon éhes lehet, az éhség pedig legyöngiti, most pe­dig erőre van szükségünk, mert még nem va­gyunk mindennek a végén. Sybil ijedt tekintetet vetett rá. — No, nem uuy értem, mintha még vala­mi újabb veszély fenyegetné, — vigasz­talta Dick. . — Ezen szerencsére túl vagyunk és most igazán nincs már aggodalomra ok. Jó barátai között van, akik most fokozott figyelemmel fognak őrködni minden lépésén. Azonban el­lenségeink élnek és el lehetünk készülve, hogy utolsó, kétségbeesett erőfeszítéssel akarják megnyerni a játszmát. De túl sokat fecsegek. Gyerünk, csengessünk be a kul­csárnál . Kutassa fpl mindazt, ami a Selfor- dok házában ehető és amivel , megvendégel­heti a szokatlan órában bekopogtató idege­neket. . Gyöngéden átkarolta a leányt és így vezette maga mellett. Nem törődött Sneed dél, aki diszkrét távolságban követte őket és közben a kutyával foglalatoskodott. Sybil azonban aggodalmasan szorította ösz- sze Dick ujjait. — Az Isten szerelmére, ne menjünk ebbe a házba. Menjünk el innen minél messzebbre. Ha lehet, menjünk azonnal Londonba, — kér­te. — No de hát miért ne mennénk be? Nincs nálunk semmi ennivaló, maga pedig már nem bírja a koplalást és a fáradtságot — Az imént az egyik szobában egy bor­zalmas férfit láttam. Olyan hatalmas terme­tű, mint egy óriás. A szemei azonban üresek, mint az idiótáé. Valószinöleg őrült és bánta­ni fog bennünket ... » Elhallgatott. Hirtelen, megrohanták a bor­zalmas emlékek és teste megremegett. Min­den eszébe jutott, amit a Codynál töltött öt órai tea óta átélt. — Egy . . . óriás? — kérdezte Dick érdek­lődve. Szemei Sneedet kutatták. Sneed hal­lotta a leány szavait és most jelentőségtelje­sen intett Dick felé. Dick most arra kérte a leányt, hogy írja le látomását. Akadozva tett eleget Sybil a fel­szólításnak. Diók nyugodtan hallgatta végig, nem akarta mutatni a leány előtt, hogy meny­nyire felizgatta mindaz, amit hallott. — Valószínűleg egy országúti csavargó, — vetette csak úgy félvállról közbe. — Egyike azoknak a különös szenteknek, akik Keresz­telő szent János módjára a pusztában kóbo­rolnak, sáskán és vadmézen élnek és bőrrel övezik ágyékukat. Már láttam egy ilyen fickót a Hyde-Parkban is. Ne aggódjék, Sybil, két erős, jól felfegyverzett férfi van a kíséreté­ben. Nem ijedünk meg a saját árnyékunktól, sem a maga Sámsonától. A leány most már engedelmesen, rnegbi- zőau követte Diókét. — Nyitva volt-e avalmelyik ablak? — kér­dezte rövid gondolkodás, után a detektív. Sybil tagadókig rázta meg fejét. ’ I ■*- Egyetlen attakot sem láttam nyitva. — Valószinüieg a kulcsárnak valamelyik védence, akinek itt hajlékot ad a Seifordok lakatlan kastélyában, — igyekezett Dick a leányt újból megnyugtatni. — Majd meghall­juk tüstént, mit mond maga a kucsár. A hosszú acélesengőt hatalmas rántással húzta meg. A hang végigszaladt az üres fo­lyosókon és legyöngitve érkezett vissza. Dick gyöngéden simogatta Sybil keskeny, jéghideg kezeit, mintha fel akarta volna azo­kat melegíteni. Érezte, mint remeg meg a leány és akkor gyöngéden magához szorította. Egy ..pillanatig tartott ez. Bíborba borult a leány arca és a fiú is ijedten kapott észbe vak­merő cselekedete miatt. Hirtelen elengedte Sybil kezét, mert csoszogó lépések hallatszot­tak, kulcsok csörrentek. A lépések csakha­mar elnémultak a kulcsár a kapuhoz ért. Egy dörmögő hang kérdése hallatszott: — Ki az? Mit akar? — Kérem,nyissa fel az ajtót, — felelte Dick, aki nyemban felismerte a kulcsár hangját. — Itt Mr. Martin van. A kulcsok újból megcsörrentek. A zár nyi­korgóit. Csikorogva tárult fel a hatalmas tölgyajtó. A kulcsáron sűrűn begombolt ka­bát és nadrág volt éjjeli inge felett. Kezében gyertya, melynek imbolygó fénye visszaesett arcára és meghunyorgatta apró szemeit. — Istenem, hát honnan kerül ön ide ebben a szokatlan időben? —■ kérdezte. — történt-e valami? — Bizony, elég dolog történt, — válaszolt Dick, — hogy az összes reggeli lapok hasá­bos tudósításokat Írjanak róla. Először azt mondja meg kérem, van-e látogatója? Sybdllel belépett a csarnokba. Sneed követte őket. .Az ajtó becsapódott mögöttük. — Látogatóm? Nekem? —- Kérdezte cso­dálkozva a kulcsár. — Hát hogyan volna ne­kem látogatóm? Nem ismerek én senkit mésszé környéken és egyedül élek itt a fele­ségemmel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom