Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-13 / 61. (1984.) szám
6 1929 március 18, szerda. Launer János halálára Kassa, március 12. ffuól * telelőn. Iplé csenget. A telefonban Arnanl Aurél remegő hangon közli: „Meghalt János bácsi!" Meghalt?... A fájdalom és keserűség elnémítja & szét ajkamon. Sokáig dermcdíen szorongatom kezemben a telefonkagylót Az agyamban vibráló gondolatok kuszasága nem tud kifejezést találni. Kergetik, hajszolják egymást vad kegyetlenséggel a fájdalmas indulatok. A hir hatása minden borzalmával rám feküdt. Meghalt János bácsi!... Hát ismét temetünk Iglón, újból csak temetünk?!... Sorba temetjük vágyainkat, reményeinket és legjobb barátainkat! Gyors egymásutánban hagytak itt bennünket: Förster Sándor, Bartsch Gusztáv, Hajts Béla, Folgens Cornél, Gottpreis Ferenc és mások. Most Lanner Jánost kísértük utolsó útjára, az iglói temetőbe. „Feltámadunk!" az iglói temető felirata. Az elhunytak feltámadnak, de nekünk életben maradottaknak lesz-e még feltámadásunk?! Ó, János bácsink, a Te hivő lelkedre és reménykedő bizalmadra is rászórták a téli fagy tusmarás göröngyeit. Te már nem szenvedsz! De mi, akik itt maradtunk, most nagy, lesújtó fájdalommal siratunk Téged, kétségbeesve siratják a jövőt, melyből Ti eltávozottak annyira hiányoztok nekünk. Szelíd, nemes lelkű, jóságos János bácsink olyan csendes, visszavonult voltál mindig és mégis nagy súlyod voK embertársaid között Nem tartoztál a törtetők, tülekedők és érvényesülni akarók közé. Mégis, a legtöbb közéleti megnyilatkozásban fontos szerep jutott Neked. A hangosak künn lármáztak a fórumon, tülekedtek egymással,/hogy ki birja jobban torokkal, ki meg ököllel, Te meg szép csendesen, szerényen végezted a munkát, melynek eredményeién és nem külsőségeiben találtad meg örömödet. Mintaképe voltál a pontos és lelkiismeretes tisztviselőnek. Hivatalos teendőid végzésében a rendes munkaidőt minden nap megtoldottad néhány órával. Több éztizedes főnöki szereplésed alatt az iglói adóhivatalban nem is volt soha fennakadás. akta-torlódás vagy munkazavar. A főnök példáján buzdnló tisztviselő-társaiddal minta-hivatalt csináltál az iglói adóhivatalból, melyre illetékes körökben gyakran történt hivatkozás. És Te bátran lehettél a különböző kormányok ádáz ellenzéke politikai hitvallásodban, kicsinyes intrika és rövidlátó bossznállás soha egy percre sem ingathatták meg azt a noziciódat, amit becsületes munkáddal kiérdemeltél. Te áldott, jó ember, soha senkinek nem vétettél, mindenkivel csak jót tettél. Fajdalmai életedben nem okoztál senkinek, haláloddal annál nagyobbat mindazoknak, akik szerettek és megbecsültek. Példaképe voltál a családi tűzhely melegéhez ragaszkodó hűséges férjnek, akit meghitt otthonában hitves és gyermek dédelgettek. De Te is véredet adtad volna értük. Boldogitásuk volt minden vágyad és életcélod. A hármas család egy érzésben forrott össze: egymásért dolgozni, egymásért élni és egymás boldogitásában kiélvezni azokat az örömöket, miket kisebb-nagyobb bajok közben az élet adott. János báesink, hát igazán elmentél, csakugyan itt hagytál bennünket, barátaidat, akikhez annyi szeretettel ragaszkodtál, akiknek valóban önzetlen barátjuk voltál jó és rossz időkben egyaránt? Te, aki annyi barátodnak írtad a verses névnapi köszöntőket, a jubileumi méltatásokat, az ünnepi ódákat, Te is elnémultál volna örökre?! Nem tudjuk, nem akarjnk elhinni a szomorú valóságot!.... A „Tűzfalán t“-ban megörökített verseidnek gyűjteménye csak egy kis porszeme annak a lelkes költői szereplésednek, melynek termékei annyiszor megnevettettek, vagy sirásra fakasztottak és elhatározásokra serkentettek bennünket. Iglónak a múltban úgyszólván minden ünnepén, lett légyen az nemzeti, városi, vagy családi, a Te költői ihletedből fakadt ünnepi versekkel lelkesítették az egybegyűlteket ünnepi hangulatra. De lesz-e még ünnep e világon?... Te voltál közkedvelt házi poétája a Szepesi La- pok-nak, azóta betiltott, régi lapomnak. Ebben az időben irta rólnnk Fodor Antal dr. egy a Szepes- sógen megjelent munkájában: „Á szerkesztőség tagjai a szív embereiből vannak összeválogatva. Launer János, az öreg Zipser-költő, a mindenkitől becézett kedves János bácsi, Seltenreicb Hugó, a leánynevelés finom mestere, kinek leikéből, mint egy ezüst- harangból árad szét varázsos egyénisége; Hajnóczi R. József, a magyar táblabiró utolsó íipi$sa, kinek zsörtölődése is kedvesebb, mint * más hízelgő szava, Teíléry Gyulával kedves családot alkotnak, melynek tűzhelye mellett de sok didergő felmelegszik". Igen hosszú ideig egy családot alkottunk. Te, lelked és szived minden porcikájában magyar testvérünk oda húzódtál arra a magyar szigetre, hol né hányán bátran állottuk a veszedelmes hullámveréseket. Állottuk, amíg bírtuk! A folytonos hullámverések aláásták kis szigetünket. Pusztulás volt osztályrészünk, mint annyi más sok ezer magyar vérünknek. Mi lett azóta iglói magyar asztaltársaságunkból, melynek összejöveteleire Te is oly szívesen eljártál, sőt ezeken szokásod ellenére még beszéltél is? Iglói magyar testvérek, Launer János barátunk fájdalmas halálakor az emlékek hosszú sora vonul föl előttem. Rátok gondolok, valamennyitekre, j akikkel több évtizeden át ««yfrtt Valink Igló j város fejlesztésén. Szeged városa nagy ünnepségekkel ülte meg a szegedi árvíz 50 éves évlordulóját 5585 lakóház és majdnem 200 emberélet esett áldozatai az 1879-ifei nagy árvíznek Szeged, március 12. (Tudósitónlk távirati jelentése.) Szeged városa ma ülte meg félév- százados évfordulóját a szegedi árvíznek, amikor 5585 lakóház és majdnem 200 emberélet esett áldozatul az árveszed elemnek. Már hajnalban megszólaltak az összes szegedi harangok, abban a pillanatban, amikor ötven évvel ezelőtt a Tisza hullámai a viharos éjszakán áttörték az utolsó védőgátat és zúgtak a harangok addig, amig a viz ezelőtt ötven évvel hajnali 4 órakor elbontotta Szeged belvárosának uccáiit is. A város ma reggel ünnepi képet öltött. A városházán hivatalos munkaszünet van és az iskolákban sem tartanak előadást. Délelőtt 10 órakor az összes templomokban istentiszteletet tartottak. Mise után a városháza közgyűlési termében gyülekeztek az előkelőségek, akiket meghívtak a törvényhatóság ünnepi díszközgyűlésére. A meghívottak között volt Szeged városának három országgyűlési képviselője: Klebelsberg Kunó gróf, Peidl Gyula és Rassay Károly, akik a külföldön tartózkodó Rassay kivételével megjelentek. Ugyancsak megjelent Teleky Pál gróf is, Szeged volt képviselője. Aigner Károly főispán megnyitó beszéde után Somogyi Szilveszter dr. polgármester tartott nagyhatású beszédet. Az árvíz borzalmas éjszakájáról Gaál Endre dr. kormányfőtanácsos, nyugalmazott városi tanácsos saját tapasztalatai alapján emlékezett meg. Délután a városházán a Dugonics-Társaság rendezett emlékünnepet, este pedig a színházban díszelőadás volt. A kémek királya Latvrance ezredes ezer alakban harcolt, harcol és lóg még harcolni az öt világrészben az angol világbirodalom nagyságáért London, március. Angliában néhány munkáspárti képviselő J. Shaw közlegény visszatérése és fogadtatása miatt interpellációt jegyzett be az alsóház va'amelyik ülésére. Felvilágosítást kérnek a titokzatos Shaw nevű közlegényéről, aki az egyik angol repTégép- osztagnál teljesít szolgálatot. Az interpelláló képviselők arra kiváncsiak, ki ez az állítólagos közlegény, aki, mikor nemrég Angliába érkezett, olyan fogadtatásban részesült, mint amilyen csak a királyi ház tagjainak jár ki, vagy nagyon előkelő külföldi vendégeknek. Ez a Shaw nevű közlegény egy Szuezből jövő hajó III-osztályu utasa volt s mégis, amikor az őt hozó hajó befutott Plymoutih kikötőjébe, az admiralitás egyik motorhajója jött érte, hogy egyenesen az admirális hajójára vigye, ahol lunoh-ot rendeztek a tiszteletére. SHAW KÖZLEGÉNY — LAWRENCE EZREDES. Shawról mindenki tudja, Angliában, hogy azonos azzal a bizonyos Lawrence ezredessel, aki hét évi távoliét után végül elszánta magát bzí- getország felkeresésére. Az interpellálni akaró képviselő is nagyon jól tudja, hogy ki ő. s azt i« tudja, hogy Lawrence viszonya az angol kormányhoz nem mindennapi. Tisztában van azzal, hogy interpellációjára válaez úgy se kap, de a kormánynak nagyon kellemetlen ez a kérdés. Meglehet, azt felelik majd neki, ha nagyon kiváncsi arra, hogy ki az a Shaw nevű közlegény, kérdezze meg MacDonaldot, a munkáspárt vezérét, aki szintén jól ismeri Lawrence-t. Lawrence állása ugyanis nincs összekötve a kormányok változásával. ő Anglia Lawrence-a. A háborús Lloyd George-konnánynak ugyanolyan szolgálatot tett, sőt talán még nagyobbat, mint Baldwin kormányának. MacDona'ld sem vetette meg segítségét. Ha gyermekektől kérdi az ember, ki Lawrence, azt mondják: nemzeti hős. Anglia ellenfelei azonban a világ legveszedelmesebb kémének minősítik. Az igazság valahogy a középen fekszik. A KÉM ÖNKÉNT JELENTKEZIK... Lawrencet a világháború közvetlen befejezéséig Angliában kevesen ismerték. Az úgynevezett mértékadó körökkel már akkor is szoros összeköttetésben állott, de ilyenfajta megbízású ember volt még egy pár ezer Angliában. Az angol közönség még akkor Lewrence-ról nem tudott semmit, amikor már 1916-ban a központi hatalmak valamennyi kémelháritó irodájának albumában ott volt a fényképe és a személyleirása. A németek halálra keresték őt.. Idővel Lawrence megtette azt a szívességet, hogy önként jelentkezett, de ebben nem volt köszönet. Lawrence múltjából pontosan, de C9ak nagy vonalakban annyi állapítható meg, hogy 1885-ben született és az oxfordi egyetemnek volt egykor kitűnő hallgatója, később pedig archeológiái ásatásoknál vett részt, hol Egyiptomban, hol Közép- Ázsiában, hol Indiában. Bizonyára képzett archeológus, de egészen bizonyos, kitűnő — térképező. A világháború kitörésekor, ez a csendes archeológus a központi hatalmak kómirodáinak egyre több munkát adott, Ezer alakban jelentkezett, de soha nyomára nem akadtak. 1917-ben Allenby generális elfoglalta Palesztinát, de seregének nagy részét Franciaországba kellett küldenie a németek offenzivaja miatt. Allenby minden számítása halomra dőlt ezzel. Néhány hónappal ezelőtt még feltartózhatat'an és győztes offenziva lebegett a szeme előtt s most már minden eredménye feladására készül. S ekkor lépett működésbe Lawrence. Lawrence rávette Allenby-t, — miután úgyis mindegy — engedje meg, hogy megtréfálja a törökökkel egyesült osztrák-magyar és német hadsereget. Allenby meghallgatta Lawrence terveit s miután okosabbat nem tudott, nagy fejesóváiások után belement. Lawrence megkezdte a nagy komédiát a Jordán folyó mentén a Holt tengertől Gal- lileáig. Az összes tevés osztagokat, mozgó kórházakat előre küldte egész közel a török hadállásokhoz. Százával szállította az ócska és elhasznált tábori sátrakat az előretolt frontra a Jordán partjára. Az összes elfoglalt ágyukat hasznavehetetlen vasmonstrumokat a Jordán völgyére összpontosították. Ami lyukas pokrócot, szétmállott rongyot talált, tízezrével borította a bokrokra, cserjékre. Repülőgépről nézve, olyan hatást tett ez, mintha egy nagyméretű lovastábor ütött Vérszegény gyermekek igyák a 5 Csizi-vizet, Csizfürdő volna tanyát közvetlenül a Jordán mentén. Azzel a párezer emberrel, ami még,Allenby parancsnoksága alatt maradt, lázas gyorsasággal uj ponton hidakat veretett. A török főhadiszálláson észrevették ezt a mozgolódást, egyik felderítő repülőgépet küldték ki a másik után, amelyek azzal a meglepő hírrel jöttek vissza, hogy Allenby két uj divíziót kapott é6 áttörésre készül. Lawrence-nek ezenkívül volt még néhány ütőkártya a kezében. Legbizalmasabb arab embereit sátrába hivatta, s fejvesztés terhe melleit, elmondta nekik, hogy nagy támadásra készü'nek a vasút mentén. Természetes, hogy a halálosan szigorú titkot két nap múlva, a törökök már megtudták. A meglepetés mindössze az volt, hogy a támadás más oldalról jött, mint ahogyan az arabok elmesélték. A színházi díszletekből összeállított hadsereg, amelynek zömét az ezerfőuyi tevés katonaság képezte, eldöntötte ennek a f-ontnak a sorsát. Lawrence vezetése alatt egyesitett arab törzsök elfoglalták az egész vasútvonalat. Lew- rence, mimikái képességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az arabok sokse tudták, hogy angol emberrel van dolguk. Oly kitünően beszélt arabul, annyira ismerte szokásaikat, hogy az arab törzsek valamelyik kalifa egyenes leszármazottjának tartották. A török hadsereg meghálált s amikor Lawrence száguldó arabjainak az élén Emlékezem a múltra és gondolok a jövőre! Hatalmas Isten, hol van ennek a két végletnek határvonala? Eljön-e az az Idő, amikor a szenvedések és kiizködések idejét átadhatjuk a multnak, hogy az örök és változhatatlan boldogság egyszer rámosolyoghasson a jövőre ... Igló, te szivemhez nőtt város, szép és kedves maradsz örökké, mert oda vagy bevésve a szivembe az én legkedvesebb, legdrágább emlékeim közé! És mégis, kedves iglói magyar testvéreim olyan tétován, olyan bizonytalanul járok ma e város jól ismert uccáin! Annyian hiányoznak már jó barátaink közül. A magyar fájdalom pusztítja a magyarság sorait. Ebben a sorban Launer János is egyik áldozat. Hová lett a .^k kedves arc, a sok jó Ismerős?, Vérzlvatar söpörte végig ezt a bűnös világot és ez a nagy tengeráradás egy más hazába sodorta azokat, akik szivünkhöz nőttek. Meghaltak, elköltöztek ...! Egyik részük ott pihen a temetőben, másik részüket elsodorta a vihar, mely megtépte és szét- szakgattá egy ezeréves ország mindig erősnek hitt pilléreit! Launer János sincs már közöttünk. Elvesztettük ezt a jó barátot, ezt a törhetetlen magyart Is. Sirassuk meg őszinte szívvel! Kedves János bácsink, Te már ott pihensz örök nyugvóbelyeden. A Te vállaidrél már lekerült a kereszt, amit nekünk tovább kell hurcolnunk ki sebbségi sorsunk vigasztalanságában. Talán jobb is Neked, mint nekünk! Teíléry Gyula. bevonult Damaszkuszba, koronázatlan ura volt Arábiának. A világháborúnak azután néhány hónap múlva vége lett. A központi hatalmak még egyszer találkoznak Lawrence-val a párisi béketárgya.áson, ahol már mint vezérezredes jelent meg Ez volt utolsó nyilvános szereplése. Minden rangot, minden pénzt, minden kitüntetést meghapbatett volna, ha kezét kinyújtja érte. Nem. Lawrence eltűnt, senki se tudott róla. VEZÉRKARI EZREDESBŐL — KÖZLEGÉNY A világháború végétért, de nem a hatalomért való küzdés. Angliának, mint a világ leghatalmasabb kapitalista államának kemény ellenfele támadt Szovjetoroszcvszágban. A szovjet jólismert politikájával ott keadte ki Anglia hatalmát, ahol a legérzékenyebb. Kihasználta a bányamunkások nyomorult helyzetét és döntőszerepet játszott a majdnem egy évig tartó angliai szénbányász-sztrájk rendezésében. Ez a sztrájk, jól tudjuk, majdnem katasztrófába kergette Anglia gazdaságát. Ugyanakkor nacionalista jelmezbe bujtatott propaganda ügynökeivel Kinában szbotta az angolellenes gyűlöletet. A kínai mozgalomnak az eredménye az angol külkereskedelmi mérlegnek egyharmadr ésszel való megcsappanásét eredményezte. Borzalmas veszteség! Anglia kormánya nagyon nehéz feladat előtt állt és gondjainak legnagyobb része Kina felé összpontosult. Itt tűnik fel ismét Lawrence. Kantonban az ucoán egy kakiruhás angol közlegényben az orosz propaganda nagy mestere. Tré- bits Lincoln Abralám dermedt ijedtséggel ismerte fel Lawrence-t. A két ellentétes pólus találkozott. A szovjet kém j a propagandaosztály spiritus rektora szembekerült az angol világhatalom hadseregének vezérével. Eredmény: Trébits aznap pakkolt és megszökött. Állítólag egy jávai buddha kolostorba menekült, beállt szerzetesnek, — s néhány hónapig jónak látta ott maradni — Lawrence miatt. KÍNA UTÁN AFGANISZTÁN A szovjetnek Kinában az angol kereskedelmi hatalmon sikerült hatalmas érvágást végeznie. Végső célját, — a forradalmasítást még sem érte el. Ez a kudarc akármilyen furcsán hangzik, már Lawrence emberein múlott. A szovjet nem adta fel a harcot, Kina után Indiára vetette magát. Ott gyökerében véget vetettek kísérleteinek, mert nyolcvankét ügynöke, akik a határon át jutottak, az Indiai rendőrség kezébe kerültek. Legutolsó etap, az afganisztáni mozgalom volt. Trébi’^ Lincoln Afganisztánt szemelte ki mozgalmi terepnek, ahonnan esetleg tüz- csóvát lehet dobni Indiába. Az orosz mesterkedések megkezdése után két hétre Peshavar egyik ucoáján kolduló dervisek között egy órák hosszát mozdulatlanul guggoló alakban az afgán-orosz titkosrendőrök Lawrence-t vélték felismerni. Egész Afganisztánban napok múlva Lawrence fényképével ellátott plakátokat hordtak szét és tudatták a lakossággal, hogy ezer fontot kap az, aki ezt a dervist holtan és ötezret, aki élve kézre- keriti. A dervis eltűnt, senki le látta. A kabuli angol repülőtéren egy angol mechanikus, aki köz- legónysorban teljesített szolgálatot, jónak látta, hogy az első menekülők köz"'* Kabulból repüljön. Most ő menekült Trebits elől! LAWRENCE ISMÉT ANGLIÁBAN A többi már köztudomású. A Reuter-iroda pár nap múlva jelentette, hogy egy Afganisztánból jövő hajó harmadosztályú utasai között J. Shaw nevű emberben többen felismerni vélték Lawrence ezredest. A titokzatos III. osztályú utas, aki mechanikusnak mondotta magát, váltig tagadta, — a Szuezi csatornán — mintha Lawrenceval volna azonos. Amikor a hajó Angliába ért, a meglepett utasok csodálkozva látták, hogy ez a durva arcki- fejezésü, közönséges szerelő, percek alatt miként szépült meg s milyen elegáns gentlemanné vált. Sikerült néhány katonatiszttel beszélnem, kik Lawrence-t közelebbről ismerik. Ezek Lawrence legnagyobb képességét csodálatos memóriáján, és nyelvtudásán kívül (nyolc nyelven beszél), abban látják, hogy arckifejezését bámulatraméltó ügyességgel tudja megváltoztatni. Lawrence arcvonásai tipikusan szép angol-szász emberé. Arcának homlokkörüli része, amihez talán mély kék szemel is hozzájárulnak, jóságot és derűs kedélyt mutat. Álla és szája azonban valami kegyetlen, ke* mény és durva akaraterő* fejez ki. Viselkedése az önuralom mintaképe. Egyik legértékesebb tulajdonsága, hogy nagyobb társaságban vagy gyülekezetben teljesen észrevétlenül tud maradni. Órákig képes mozdulatlanul ülni, anélkül, hogy szempilláját is megrebbentené. Hidegvérére és önuralmára informátorom azt a példát hozta fel, hogy amikor Lawrence egy automobilszerencsétlenség alkalmával segítségére sietett a gépkocsi tulajdonosának, szintén a karját törte. Senki se vette észre. S amikor a sebesülteket bevitték a kórházba, a segédkező Lawrence a megdöbbent orvosnak odanyujtotta karját: • — Ezt pedig lessék begipszelni! Karja két helyen el volt törve, az ö sebesülése volt a legsulyosabb. M. S. Allan. — Hitvesgyilkossági kísérletek sorozata. Bécsből jelentik: A Wallis-neukircbeni csend- őrség tegnap letartóztatta T anórai János háztulajdonost, aki az elmúlt négy hónapban négyszer követett el gviíkossági kísérletet felesége ellen. Már három évvel ezelőtt felesége életére tört, amikor is vadászfegyverből súlyosan megsebesítette. Az asszony, négy gyermek anyja, sem akkor, sem most nem tett feljelentést. A legutóbbi gyilkossági kísérlet azonban tudomására jutott a szomszédoknak. A férj addig fojtogatta feleségét, míg az eszméletét veszítette. Abban a hiedelemben, hogy az asszony meghall, eltávozott hazulról s a szomszédok találtak rá az elájult asszonyra. A konok és elvetemedett merénylőt az ügyészség fogházába szállították. mm
