Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-09 / 34. (1957.) szám
1909 Wbraár 9, szombat. Ti«<süMAd^-HiniiSP A pápa nagf európai utazást tervez A világ minden táján óriási szénádéként teteti a Vatikán és a innál kiegyezése A megegyezés következményei — Az Egyházi Állam és a római kérdés története A francia sajtó túlzott olasz befolyástói fél — XI. Pius elsőnek az Egyházba visszatérő Angliát keresi fel föusseliiii pályafutásának legszebb eredménye Róma, február 8. Tegnapi fizáTnamlcbam besziámolttmik arról, hogy Gáspár ri bíborod állaim ti tikár a Vatikánnál aíkneditáLt di- ploanáoiai ktápvieelőkinek beijeiiemtett© az olasz kormány és a Szieaitsziók kiibékiüliós'ót, a pápai állam ezaiveréni tásáfnak visszaállítását és azokat a fettételeket, amelyek betar- iásáfv-al ez a megegyezés megtörténik. Ha a tegnap jelentett nagy horderejű politikai tett a háború előtt történt volna meg, olyan szenzáció és olyan korszaikalkotó jelentőségű esemény lett volna, amelyhez hasonló évtizedekig nem történik Európában. A háború után, amikor megszoktuk, hogy országok keletkeznek, országok múlnak el és az országok területei jóformán évtizedenként változnak, Gáspárrá bejelentése nem okozott túlzott emóciót. Különösen Kö- zépeurópában nem, ahol mindenki ellfássult az ilyesféle politikai tettekkel szembe®. Pedig a római kérdés végleges rendezése az európai politika szempontjából kétségtől;. ___ niagyjelentőségii. A beavatottak ré góta tudták, hogy a pápa etikai és diplomáciai hatalma a háború óta rendkívül megnőtt. Míg a háború előtt a pápa hatalma alig terjedt túl a szellemi világán s egyházi kérdéseken kívül impon- derabiliának számított az európai politikában, addig a háború után ügyes politikájával, kiváló diplomáciai érzékével s az emberi lelkekben újra erőre kapott vallási meggyőződés révén az európai kancelláriákban is visszasoserezte azt a súlyt és jelentőséget, amelynek annakidején, az olasz királyság megalakítása előtt a az elmúlt századokban, örvendett. Franciaország, mely Gombos kormánya óta hadilábon állt a Vatikánnal, 1924-íbesn kibékült a katolikus egyház tejével, ami magában véve óriási eredményt jelentett. Mussolini konmányrajutiásakoT, amikor a fasizmus megszüntette a katolikus popolari-párlot és az olasz nemzeti sovinizmust a végletekig föksaiigázta, úgy látszott, hogy a nagyra törő világi diktátor és a pápa sohasem fognak megegyezni. Napirenden voltak a torzsalkodások s az Oseervatore Romana, a pápai kormány hivatalos orgánuma, nem egyszer szokatlan hévvel megtámadta a fasizmust, amire Mussolini sajtója természetesen még hevesebben és engesztelhetetlenebbüil felelt. Idővel azonban a kiváló politikai érzékkel rendelkező Mussolini belátta, hogy a Vatikánnal való rossz viszony nem használ. sőt árt a fasizmusnak s igy már két év előtt megtette az első lépéseket a Szentszékhez való közeledésre. Hosszú és komplikált tárgyalások előzték meg a végleges kibékülést. Mint ismeretes, a pápa önkéntes rabságban éllt a Vatikán palotáiban s a vatikáni fogoly nem voltt hajlandó közeledni a Kvir inéihoz, amíg ez utóbbi nem teszi jóvá az 1860-as és 1870-ee hibákat. Az 184-8 előtti első Olaszország és a pápaság viszonya kifogástalan volt. Garibaldi, Cavour és I. Viktor Emánuel második Olaszórszága, amely liberális és szabadkőműves vezetés alatt állott, engesztelhetetlen gyűlölettel tekintett a pápára. Mussolini harmadik ölaszorszásának kellett eljönnie, hogy a két engesztelhetetlen ellenség végre kibéküljön. Egyelőre nőim tudjuk pontosan, miiben áll a megegyezés. A pápa bizonyára szuverén uri'a válik, akinek alattvalói és államfői jogai lesznek, ámbár birodalma alig nagyobb néhány házblokknál s néhány pompás kertnél. Mindazonáltal furcsa színjáték lesz, hogy Rómában, egyazon városban, két. szuverén ur fcg uralkodni egymás mellett. Mert bármily kicsiny az uj egyházi állam-, mégis független tesz s a nagy országokhoz hasonló szuverén jogokkal fog rendelkezni. A Patrimoniam Sancti Petri Valamikor, 1849 előtt a Stato della Chiesa, a Stato Pontifioo, vagy a Patrimonium Sancti Pertri, mint az Egyházi Államot hívták, világi szemipontból is jelentős birodalom volt Kö- zépiiláliában. Az Adriai tenger és a TMiemei tenger között terütt el, délen a nápolyi királyság, északon a lombard-veí encei királyság, a toscanai és a modenai hercegségek határolták. Kél résziből állott: a római comarca- ból és a tábornokok álltai kormányozott lega- tiókból. Terület© 41.187 négyzetkilométer veit $ lakosainak száma a legutolsó pápai népszámlálás szerint 3,125.000A francia forradalom előtt még a délfrancia- otrszági avignoni és venaissinf grófságök is az Egyházi Államihoz tartoztak. 1860-ban az olasz királyság megalakulásaikor a pápa világi hatalmának nagy része elveszett s csak a római comamoa maradit meg, amelyet Patrimonium Petidnek hívtak. Ennek a résznek területe 12.803 négyzetkilométer volt, lakóéinak száma pedig 692.100. 1870 szeptemberében ezt a területet is az olasz királysághoz csatolták. Az Egyházi Állam utolsó alkotmányát IX. Fiústól kapka 1849 szeptemb'er 12-én. Az országot a bifbornokok közül választott minisztertanács kormányozta s a minisztérium élén a pápa által kinevezett bibonnokállamtitkár állt. Az idegen zsoldosokból álló hadsereg 1869-ben 15.670 embert számlált. Az Egyházi Állam története Az egyházi állam keletkezésért a középkori hagyomány Nagy Konstantinig vitte fél, ki Rómáit, annak környékét, sőt egész Itáliát I. Szilveszter pápának ajándékozta volna. Ez a legenda azonban tarthatatlan s a pápát csőik a híres képviszály tette Róma urává. Ekkor űzte el oj^ómai nép a bizánci helytartóit s ismerte éTa pápát, II. Gergelyt világi urának. A* uj állam a századok folyamán gyönyörűen felvirágzott. Különösen a reneszánsz idején vált jelentős világi és szellemi hatalommá, amikor II. Gyula pápa alatt (1503 —1513) fénykorát élte. Fejlődéséire az első csapást a francia forradalom mérte, amikor 1791-ben, VI. Pius alatt, a pápa elvesztette Avignout és Venassdnt. Később, amikor az 1846-ban elhunyt XVI. Gergely helyé'be a szabadellvüség hírében álló IX. Piust választották meg, a bomlás elkerülhe- tetüenné vált. Hiába kapott uj alkotmányt a nép, az általános forradalmi hullámzás Rómáig is eljutott s 1849-ben IX. Pius álruhában volt kénytelen elmenekülni a Szent Városból. Akkor még ideig-őráig sikerült a végleges összeomlást elkerülni, de az 1859-iki osztrákéi asz-trancia háború után a diadalmas szárd csapatok bevonultak Bolognába és lassan elfoghatták az egész pápai tartományt. A legnagyobb területétől megfosztott állam 1870-ig úgy, ahogy megélt. Az állami terhek egyre- nőttek. 1868-ban a kiadások 74, a bevételeid pedig 29 millió frankra rúgtak. Ilyen körülmények között valóban csak a nemzetköziséget garantáló megszálló francia csapatok őrizték meg az állam függetlenségét. Amikor az 1870-ben kitört francianémet háborúban III. Napóleon kivonta csapatait Rómából, Viktor Emánuel szeptember elején IX. Fiústól engedélyt kért, hogy az olasz királyi csapatok Olaszország nyugalmának biztosítására az Egyházi Államot megszállhassák. A pápa ezt visszautasította, mire az olasz csapatok minden oldalról az Egyházi Államba nyomultak. Amikor Cadomia tábornok megszállta Civata- rocchiát é* mintán az olasz tüzérség a Párta Piánál rést ütött Róma falába, a pápa utasítása szerint Kanzler pápai tábornok beszüntette a harcot és szeptember 30-án az olasz hadsereg bevonult Rómába. Az 1871-Ská májusi kezességi törvényben az olasz kormány .megkísérelte a pápa viszonyát az állaimhoz barátságos módon szabályozni. Eszerint a pápa személyére nézve sérthetetlen és szuverén jogokkal bír. Követekéit tarthat a külállamoknál és ezelk követeit fogadhatja, biztosította neki a Vatikán, a Latoron és a Casteil Camdolfod kastélyokat és évenként 3,225:000 flórát. A pápa azonban e törvényeket nem ismerte el és a felajánlott összeget sem fogadta el és ahelyett inkább a hívők Péter-filléreit vette igénybe. TX. Pius haláláig nem szűnt meg az anekszió ellen tittalkocni és birtokát visszakövetelni, s utódja, XIII. Leó, noha máskülönben sók kérdésbe® szaMtott eHődjjéaek politikájával, as Egyházi Állam kérdésében hasonló álláspontot foglalt el. A rámái kérdés bonyodalmai XIII. Leó halála után a szerény és jámbor X. Pius alatt a helyzet a Kvirinál és a Vatikán közölt ismét megenyhült, de az alapvető kérdésekből e szentéletü pápa sem engedett XV. Benedek alatt a háború tette lehetetlenné a tárgyalások megkezdését. XI. Piusnak, a kiváló diplomáciai érzékkel rendelkező, világlátott főpapnak kellett jönnie, hogy évekig tartó tárgyalás után a csaknem hírhedtté vált római kérdést megoldják. A helyzet időközben ugyanis tarthatatlanná vált. A pápa, a katolikus egyház lelki feje börtönben élt, birtokaival határozottan jogtalanság történt s azok a királyok és államok, amelyek állandóan a legitimitásra hivatkoztak, önmaguk is igazságtalanul jártak el a katolikus Európa fejével. A világ legkiválóbb jogászai évtizedek óta fáradoztak azon, hogy a római kérdést bizonyos formában megoldják. A katolikus egyház újra naggyánőtt presztízsének hatása alatt a legtöbb európai állam nyomást gyakorolt a Kvi- rinálra, hogy siettesse a Vatikánnal való kibékülést. Végre hosszantartó tárgyalás után sikerült ezt a fontos és érdekes diplomáciai problémát megoldani. A pápa kétmilliárd líra kárpótlást kap az 1860-ban és 1870-ben elvett területekért, világi szuverénitását elismerik Róma egy kis területe fölött, ami elvégre az elv szempontjából elegendő s a Vatikán olyan konkordátumot köt az olasz állammal, amely mesz- szemenő jogokat biztosit számára az olasz királyságban. A végső megoldás olyan, hogy a Szentszék is engedett, a Kvirinál is engedett, de alapjában véve mindkét fél jól járt A francia kiváltság: a biboros- kollégium internacionalizáiása Páris, február 8. Az európai országok sajtói közül a francia sajtó az, amely a legtöbbet foglalkozik a Vatikán és a Kvirinál kibékülésével s a legnagyobb jelentőséget tulajdonítja neki. A ma reggeli lapok a kibékülést elsőrendű történelmi eseménynek mondják, amelynek következményei szinte beláthataílanok. Általános vélemény szerint Mussolini ezzel a békekötésével, amellyel a pápa föladja eddigi negatív álláspontját, pályafutásának legszebb sikerét érte el. A legtöbb lap Mussolini sikerét természetesen túl nagynak találja s ezért titkos célokat lát mögötte. A baloldali Oeuvre szerint a Vatikán a függetlenség visszanyerése után praktikus szempontból, még inkább az olasz kormánytól fog függeni, mint eddig, mivel évtizedek óta tanúsított tiltakozó magatartása, amely legnagyobb erőssége volt, most megszűnik. A Vatikán igy a függési viszony gyanújába keveredik s csak abban az esetben cáfolhatja meg ezt a föltevést, ha igyekezni fog a bi- bornokkollégiumot nemzetközivé változtatni. A helyzet olyan, mintha Mussolini számos nagyjelentőségű előnyt biztosított volna a Vatikánnak, szakított volna a régi harcias politikával, meghódolt volna a pápa előtt, de azért mintegy viszontszolgálta,0! Az utolérhetetlen erősítő szer náthaláz ellen 1 SagMÉvá1*1 1 a lábbadozás alatt és után. Kapható minden gyógyszertárban és drogé- m yj riában 14 50 RC—tó! felfelé. EH Jelentős ál lesz állítás! tásul, mintha azt kapta volna meg, hogy a Vatikán és egész diplomáciai készültsége az eddig szigorúan őrzött internacionalizmus helyett a világ minden részén az olasz politika szekértolói sorába szegődött volna. A pápa hálából ezentúl világszerte támogatni fogja Mussolini törekvéseit, ami a pápaság óriási presztízsét tekintetbe véve, a fasizmusnak nem megvetendő nyereségét jelenti. Ha tényleg úgy van, Mussolini valóban óriási sikerről beszélhet. A római kúria ma csaknem kizárólag olaszokból áll s a tradíció úgy akarta, hogy a pápa olasz állampolgár legyen. A pápa szuverénitásának visszaállítása után ezzel a tradícióval szakítani kell, ha az egyház nem akar a fasiszta imperializmus hii csatlósának látszani. Föltűnő, hogy az Echo de Paris, a francia katolicizmus vezérorgánuma, amely gyakran a párisi hercegérsek hivatalos szócsöveként szerepel, ugyanilyen állásponton van. Az a körülmény, hogy a bibornokkol- légium többsége olaszokból áll, Olaszország egységesítése után történelmi anakronizmussá vált, amin segíteni kell. A katolikus világ számos kérése megfeneklett az;, n az egyszerű adottságon, hogy a pápát csupa olasz tanácsadó vette körül. A tegnapelőtti szerződés után ezen a helyzeten segíteni kell s a pápa helyesen tenné, ha a hét betöltésre váró bibornokságot nem olasz püspököknek és főpapoknak adná. A rómaiak szenzációja Róma, február 8. Az örök város legnagyobb szenzációja természetesen Mussolini és XI. Pius megegyezése. Egyelőre senki sem értesült pontosan a megoldás módjairól, csak annyi látszik bizonyosnak, hogy az uj pápai állam területe alig lesz több, mint amekkora a mostani vatikáni birtok. Az újítás jóformán csak az, hogy a pápa megkapta a Szent Péter-bazilikából a vatikáni múzeumokig és Laternáig vezető útvonalat és a Campo Santo, valamint a Szent Officium palotái is az uj állam területére esnek. A külföldi követségek nem férnek el az uj állam területén, ami ismét kellemetlen helyzetet teremtene egy esetleges későbbi háború esetén. Az első nagyjelentőségű pápai utazás terve London, február ,8. A Daily News jelentése szerint a pápai állam helyreállítása után XI. Pius nagy európai utazást tesz, amelynek folyamán elsőnek Angliát keresi föl, hogy visszaadja azt a látogatást, melyet az angol királyi pár 1923-ban tett a Vatikánban. A pápa meglátogatja a kontinensen lévő többi hívét is, majd Amerikába utazna. Az anglikán egyház és a katolicizmus útban lévő megegyezése szempontjából a pápa utazásának rendkívül nagy jelentősége volna s megsiettetné a folyamatban lévő processzust. A pápa személyes látogatása a legtöbb katolikus államban szintén megnövesztené a katolikus egyház presztízsét és végleg helyreállítaná a pápaság tekintélyét. Már maga ez a körülmény is oly nagyjelentőségű dolog, hogy az egyház és az olasz kormány megegyezését, bármily jelentéktelen területi eltolódásokkal jár is, az emberiség eljövendő történelme, az államok belső életének fejlődése, a világnézetek kialakulása és a népek etikai, meg morális tartalmának emelése szempontjából valóban korszakalkotó eseménynek kell tekinteni. negyvenegy IsaEottia és négyszáz sebesüHje van a bombay-i vallásháborúnak A brit csapatok állandó készültségben — A nyugtalanság állandóan növekszik — A vérvád hivatalos cáfolata London, február 8. Bombayban a helyzet egyre veszedelmesebbé válik és a, mohamedánok kneg a hinduk torzsalkodása immár véres polgárháborúvá fajult. A templomok megszentségtelenitése napirenden van, ami a tömegek dühét mindkét táborban jóformán óráról-órára emeli és szaporítja az alattomos gyilkosságok számát. A tegnapról mára virradó éjszakán többször összeütkűzésiekre került sor a hinduk és a mohamedánok között. A lázongás a nagy Bhendi-bazár körül összpontosult. Aki az uccára lep, a halál fia. Tegnap a nyugtalanság átterjedt a város üzleti negyedére is. A halottak száma negyvenegyre rúg, mig négyszáz ember megsebesült. A bombayi városi hatóság tegnap kénytelen volt egy hivatalos nyilatkozatot közzétenni, amelyben hangsúlyozta, hogy az afgánok gyer- mekgyilkosságáról szóló hir alaptalan. Ugyanez a nyilatkozat közli a város európai lakosságával, hogy a hatóságoknak elegendő katonaság áll rendelkezésére, hogy, mindenképpen a helyzet ura maradhasson. A lakosság nyugodtan végezze el mindennapi munkáját, de kerülje az uccai gyülekezéseket és a mohamedánoktól vagy a hinduktól lakott városnegyedeket.
