Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-06 / 31. (1954.) szám
2 #RS«t.W*MAfifeaR-mRLAfc 1929 fehm&r 6, ggrjt de egyenrangúságot követelünk s amíg én ▼esetein a pártot, erről lelépni nem Jogunk! Velünk keresztényezocialiatákkai szem-ben az állam kormányzata sajáitsaerü taktikát követ. Különösen velünk, magyarokkal szemben- Minit hogyha mi itt sem volnánk, mintha mi senkik se volnánk, mintha az állam ránk neon volna kiváncsi, hogy nekünk mi az akaratunk, mi a törekvésünk és mik a vágyaink, mintha mii quanbite negligeable lennénk s mintha elegendő volna nekik az, hogy mivel nem lát bennünket, tehát nem vagyunk. Ez a strucc politikája. A strucoról pedig ugyan elmondják azt, hogy nagyon fényes tollazata van, hogy a strucc rettentő nagy étvágyú állat, jól tud rut-j ni, de azt még sohasem mondotta senki, hogy a strucc volna az intelligenciának a megtestesítője. Az ilyen politikáról sem fogják soha azt mondani, hogy az intelligenciának a megtestesítője. Hogy velünk nem tárgyalnak, hogy miró- * lünk nem szólnak, hogy bennünket negligálnak, hogy bennünket mesterségesen el akarnak szaki tani, attól a ku Kárközösségtől, amellyel mi Magyarországgal állunk, es engem mind nem ejt kétségbe. Ez egy régi, sokszor kipróbált, de mindig csalódást előidézett politika. Ne felejtsék el azt a kormányzati körök, hogy régi maxima nz, amely úgy a politikában, mint a szerelemben ö-rök érvényű: en 8‘eloágnant le noeud se redresse, mennél jobban széthúzzuk a csomó két szárát, annál erősebb lesz attól a csomó. Az áfiumon felül a másik mód, amellyel velünk szemben harcolnak, az erő és az erőszakosság politikája. Ezzel szemben is megállunk. A nagy vihar után nemzetünk fájáról a férges gyümölcsök lehullottak már, a mi nemzetünk faján csupa erős galy van. A vihar megtisztiitja a száraz le reléktől a fákat, de megerősíti a fákat s mi állunk, várunk, mert tudjuk, hogy a kormányzat ereje gyengül. Ebben a helyzetben tehát nekünk s pártunknak meg van adva az utunk, amelyet követnünk kell. Nekünk sz ellenzéken ki kell tartanunk minőseidig, amíg át nem alakul ez az állam a legika törvényei szerint azzá, aminek ennek az államnak lennie kell. A csehszlovák respublika nem leket más, mint demokratikusan kormányozott nemzetiségi állam. Egy békés állam, amely nem lehet kardcs&itetö. Egy állam, amsly kereskedelmileg és gazdaságilag a szomszédjaira van utalva, szomszédainál nem gy£l&!feüdfee£ik Erükké és számot kel! vessen azzal, hogy benne a tényleges érák mekkorák. ’A csehszlovák állam nem Balkán-állam és Csehszlovákia mégis a Balkán államokkal szövetkezett. Csehszlovákia körül van határolva három oldalt németekké!, egyik oldalán pedig a magyarosa giga 1, tehát Csehszlovákia jiem csinálhat más politikát, minthogy szomszédaival a megértési keresi. De minden megértésnél, minden békénél egyet nem lehet elfelejteni, hogy ha nincs meg benne az ami- mus, ha nincs meg benne az az érzés, amely minden tárgyalásnak, minden szerződésnek és minden békének az alapja: az igazság, hát akkor nem lehet erre alapot találni. Mindaddig, amíg a kormányzat Magyarországot mint ellenséget kezeli, a külügyminiszter sajtója kint Magyarországot folyton i támadja, igazságtalanul bántja, mindaddig, niig a kormányzat bennünket magyarokat idebent másodosztályú állni polgároknak néz, addig lehetetlenség, hogy a magyar állammal és velünk magát meg tudja értetni. Éppen úgy. amiig a kormányzat a németeket ki akarja forgatni a maguk nemzeti létalapjukból, addig sohasem fogja megtalálni azt a bázist, ame’y Németország oldalán részére az egyetlen lehetőség, éppúgy nem találja azt meg velünk sem, pedig reánk is szüksége van. Gazdaság? kensa&ZÉdácIö nem lehet lelki konszolidáció nélkül, béke nem lehet Igazság nélkül. A -számok kérlelhetetlenek. Hiába beszéltnek a tmesla-nti viliágban közsze-Uem vált ozásról, a kor ezekeméről, akármilyen a korszellem, a kéis-zer kettő az mindig négy. A csehszlovák ropublikáhan a vezetők nem fedejihettiik el azt, hogy ebben a re- publikábaa van hat ra-ljiió cseh és hé-t mil- üáő különböző nemzetiségű, tehát a csehek nem jogosítottak arra, hogy ezt a többséget lemajorizálják, g nem felejthetik ét azt, hogy ebben a világban van hat millió cseh és van tizenegy millió maI majiar l*feü!p«- JJAnae gf Aí ci» nélkfilozlietetien ff g)||UJJ II I barátja a iiiiiiinHiiiiiiiiiiniiiiiiiituiiiHiiiinnHiiiiiiiHinin gyár, s ért nem lehet majorizádni, mert kétszer kettő az négy. A magyarság erőinek fokozása De nemcsak negaliLvizmuisiból áll -egy párt- nalk az élte te. Én csak annyiban vagyok negatív is la, hogy nem engedek az el vöm bői és nem támogatom a korúnányzatót. De igenis keresem azt, hogy az adott viszonyok k-özött hogyan tiudoni magamat megerősíteni. Nekünk nem elegeiwlő az, hogy mi magunkat elcsáéitlátni nem engedjük, de erősnek kell lepni! ama, hogy a magunk lábán meg tudjunk állni. Ennek két módja van: az egyik az, hogy fokozzuk, amennyire lehet, a magunk inteJligem1 iáját, a másik az, hogy amennyire lehet, fokozzuk a magunk anyagi erejét InteEigenci'ánlk fokozására megtettem amennyi tőlem tellett, igyekeztem pártunknak sajtóorgánumait megerősíteni, a kulturális intézményeket egyénekben és imtiézmé- nyekbem anyagilag támogatná, igyekeztem és .igyekszünk azon, hogy iifjuságunkmak, amennyire gyenge erőinktől telik, eleső neveltetési lehetőséget, menzát sbb. adjunk, igyekeztünk azon, hogy megcsináljuk a kul- tuTegyegületetket, feloüvasásokat és a szellemi u-ot nívóját emelő előad ásókat terem tettünk meg. És most rátértünk a gazdasági szakelőadások rendezéséhez. Anyag-i eirőiink fok ózdijára igyekeztem m-indemütt hirdetni azt-, hogy mindenki,, amennyire lehet, mérsékelje ki-adásait, tar tea távol m-aigától a luxusnak az ördögét, szerezzen többet, mint •amennyit kiad, mert áll ^z, hogy a gairasból lesz a forint. Szeretném és igvekssem is megkeresni a mód jóit annak, hogy hogyan tudnánk esry nekünk rendelkezésünkre ál-ló pénzintézetet és szövetkezetei teremteni. Ez azonban még csík a jövő zenéje, mert ebhez kiél! pénz. pénz, pénz és ez nrnd kevés. De azért népünk nemzeti telkét ébre-n tudjuk tartani és ezzel eleget tettunk annak a ixrzrtiiv irán^’zatnrtk. amely minden pollíi - kai pártnak a feladat-a. s és jog fcerefe'a fee’SI E~v polit:k°i n-á.rínak igénybe kell venni a propagandát i-s. Ezért ide kell terelnünk azoknak a pillantását, akik Európát nem azért szervezték újjá, hogy itt a vélt vagy tényleg megkapott sérelmeknek visszaadó és visszaiizető terrénuma legyen, hanem hogy legyen Közép- európa valóban a demokratikus szabad* ságok által körülbástyázott hely, ahol minden tisztességles ember a maga boldogulását meg tudja nyerni. Ezért nekünk igénybe kell vennünk a propagandát is. Igénybe bellii vennünk minden eszközt -kint és bent egyaránt, csak egyét -nem szabad szem elől téveszteni soha, hogy mindaz, amit teszünk, a törvény keretein belül, törvényes és jogos legyen! Sokan azonban a kétkedők köziül kérdezhetik, hogy ha megtesszük mindezt, hát akkor van-e sikerre kilátás, remélhetjük-e azt, hogy akkor megmarad a mi lelkünk, a magyarok telke magyarnak, a szlovákoké szlováknak, a németeké németnek -és a ruszinoké ruszinnak, fog-e az ifjúság, az uj generáció úgy gondolkozni és úgy érezni, mint mi, nem falra borsót hányunk-e mi, nem hátráltatjuk-e céljainkkal fajtánknak boMo- guliálsát? Ezeknek nyugodtan mondhatom: Félre ti ktehitüek 1 Mi nem azért vo-ltunk és nem azért vagyunk itt, ezer esztendő óta Európa kei- dj közepén, mert ez a véletlennek a müve vbli Nincs a világon véletlen semmi. Minden logikus, minden konzekvens. A mn sorsaink olyan, mint a szövőgép: melynek különböző szálait egy láthatatlan kéz vetíti, a fonál nem tudja, ho-gy mi-1 yen mintát mintáz, a mintázó azonban tudja. Mi if! lévíl 'srá!?! nép az Itt !ev5 szlovák és né^et ?aí?a? agyait ezer éven keress*!?I elvan individuális falt termeltünk ki, raelsf Szleversszkénak egyéni kulturfeffegéf magadja és amely jelleg kincset jelent az emberiség inteFfi- genciáfának skálájában. Ennek a megérzése, ennek a fentartása az emberifég gyarapodásinak szempontjából értékes és ezért fog bennünket megtartani mindig a láthatatlan érd, a nemzeti géniusz. A csüggedőknek idézem a korán egyik legszebb: ik ecuráját: A tanítvány megkérdd a prófétát: Próféta, mondd m>eg nekem, miikor lesz vége a világnak? És a pró te la tetei: Ha majd nem fog akadni létek, a,mely segíteni akar egy másik telkiig akkor tesz vége a vi tágnak! És én látom azfc, hogy abban a törekvésünkben, hogy meg akarunk -maradni azok, akik voltunk, eblien a telki táriában van lélek,, amely segíteni akaT raj butit, akikor érzem, hogy nem tesz vége a világnak! A szlovák, német megnyitó A magyarul elmondott beszédet tomboló éljenzés és taps követte. Szül lő Géza dr. országos elnök ezután szlovákul beszélt röviden. A jelenlevő szlovákok óriási lelkesedése meUeü hangoztatta .a sdovenszkói őslakcxs- összefogásának szükségességét a centralista politika ellen, az autonómia érdekében, hogy mindenkinek kenyere és joga legyen. Mi nem akarunk, — úgymond — senkit sem elnemzeilenileni, azt akarjuk, hogy a szlovák mindig szlovák, a német mindig német és a magyar mindig magyar maradhasson esen a földön. Ezután Szüliő hasonló lelkesedés mellett a kővetkező német megnyitó beszédet mondotta: Szeretettel üdvözlöm német párt-biveink képviselőit, akik Szloveusakó minden részéből ősszesereglettek, hogy dokumentálják az őslakosság együttérzését, hogy abban a harcte. A tkétzéwm mié Hfss 3oor rsriűfi tfne feren üocfts 3fxta: W&í&ace (13) Egy pillanatig úgy állott egy helyben, mintha megbénult volna. Ekkor felkapta kannáit és zihálva, nagy ugrásokkal szaladt, szaladt, amíg az országútira ki nem ért. Megtöltötte a tankot és mély fellélegzéssel működésbe hozta a motort. Amig Londonba ért, folyton a cserje tövében tevő sir nyílását látta, amelybe Staletti doktor az ő testét akarta betenni és halálának rejtélyét ilyen módon mindörökre titokban tartani a világ előtt. 10. Sötét és szeles éjszaka volt és mert Rert- ram Cody nem volt jó gyalogló, eme.lett természete is félénk, felébresztette soiíőrjét, hogy azt a hat mérföldet, amennyire a bitófa- udvar van, autón tegye meg. Tommy Caw- ler nagyon sanyarú arcot vágott, de urának kívánságát teljesíteni kellett. Mintegy száz méternyire Staletii portája előtt Cody megállít tat ta az autót. — Olts ki mindent és ne mozdulj helyedről, mig vissza nem térek, — adta ki a parancsot Tonnmynak. Néhány perccel volt egy óra előtt. Az éjszaka koromsötét. Cody a fal mellett tapogatózva haladt előre, amiig a kaput elérte, akkor óvatosan és lassú befordult az allén, az utat mindenütt kezével tapogatva ki. Egyszer csak lába valami gödör felé került, de ösztöne idejekorán megóvta a bezuhanástól. A sir volt, amelyet a cserje tövében ástak ki. Erre a felfedezésre fogai összeverődtek a félelemtől. Megkönnyebbülten lélekzett fel, amikor a házat elérte. Nem az ajtón kopogott azonban^ hanoin a hátsó frontihoz körülit és háromszor kopogott egy sötét ablakon. Azután újból a bejárathoz tért vissza. Nyitva találta az ajtót. Staletii a küszöbön várakozott. — Ah, ön az? Kissé későn jön, kedvesem! S hogy rögtön értesüljön a dolgokról, a sors ez alkalommal ellenünk fordult! — Elmenekült? — kérdezte Cody és hangja megremegett a rémülettől. Staletti doiktor vállat vont és elgondolkodva simogatta hosszú szakálát. — A kisnret, — mondotta közönyösen. — Ha a kívánságom szerint történt volna a dolog, most abban a mély, hiideg ágyban feküdnék, amelyből többé nem kelne fel. Telefonüzenete után azonban felál látottam az utón a lámpákat és saját magam ürítettem ki a benzintankot. Aztán visszatértem a házba és itt fogadtam, amikor bejött. Fenomenálisam ment minden. A láncnak azonban volt egy gyenge szeme és ezt sikerült eltörnie. Cody szeme nyugtalanul fürkészte végig a hallt. Az aggodalom kis izzadságosöppekben ütközött ki homlokán. — Mi történik most? — kérdezte suttogva. Staletii megvetőíeg nézett rá. — Per Dió, mi történnék? A magas berni nádad működésbe lép ée házkutatást tartanak. Mit találhatnak? Egy pár patkányt, amelyek a becsület mezején haltak törvényes halált. — Hát nem küldbe-e . . .? szedte össze magát Cody ée tekintetével fejezte be a kérdést. — Hogyne, azonnal nyomába küldtem valakit, de valaki úgy viselkedett, mint egy ostoba idióta. Az izmokat csupán az agyvétö rovására lehet fejleszteni. De hát mit állunk itt a légvonalban ? Nem akar beljebb kerülni, kedvesem ? , Bevezette Codyt dolgozószobájába. Az Íróasztaliról a könyvek és iratuk jó részben le voltaik wedve ée piaakoe kártyalapok hevertek rajta. Staletti éppen paszianszozott, amikor a kopogás felriasztotta. — fis most mondja el, ki ez a reményteljes fiatalember, akitől annyira fél? Különbem már volt egyszer nálam. Egy könyv miatt jöt, amelyet könyvtárból kölcsönöztem. Akikor volt sz, amikor soffőrje első ízben keresett fel. Cody bólintott. Arca még mindig halálsápadt és meggyötört kinézésű volt. Ajkai szá- razak és ki cserepesed tek, mintha láza lenne. Olykor-olyikor nyelvével húzta végig azokat — Az a detektív, akit Havelock a fid körüli útra küldött Selford keresésére, — válaszolta halkan és Staletti szentpillái azonnal [elhúzódtak. — Nem, ön csak tréfál . . . nahát ez fenomenális! Havelock detóktivje ? Kuncogd nevetés tört flel belőle, amely csendesedében a pergament zörejéhez hasonlított. — Kitűnő vicc! Az ölet a szerzője a legjobb tréfáknak. Ne vegye rossz óéven, kérem, ha kinevetem magáin. Cody nyugtalanul mozgolódott székén. Staletti vidámsága még borzalmasabb volt, mint haragja. — Be a Havelock ... ez a Havelock . . — nevetett tovább Staletti. — Milyen derék, ügyes, tiszteletreméltó férfi. De mondja csak, megtalálta-e barátunk, a detektív, ölordságát? Milyen kár! Hétmérföldes csizmát kellett volna húznia. Egy székbe vetette magát és piszkos ujjaival az asztal lapján egy nápolyi dal ütemét verte ki. — Ügy látom, még van valami a szivén, — mondta hirtelen és élesen saemiigytre vette Bért ram Codyt. — Pénzre van szükségem. — mondta Cody sürgetőleg. Staletti egy pillanatig erősen nézett rá, azután szó nőikül lehajolj az Íróasztal együk fiókját kinyitotta, kivett egy horpadozott ladikot, kinyitotta és egy vastag baukjegylíö- teget Cody elé tett. — Miután újból kevesebben vagyunk, részét megnövelhettük, — mondta. — Ha a megbo dogul tat megáldhatom, ez az ön nye* resége is lesz. Ha azonban ön . . . Cody megborzadt — Miért beszélünk ilyen borzalmas dolgokról? —• mondta panaszosan és reszkető kézzel dörzsölte végig kopasz fejebubját. —- Örüljünk, hogy élünk és egészségesek vagyunk. Igen messzire távoztunk eredeti terveinktől. Gondoljon a Biblia szavaira: Aki embervéct ont . . . — Hát ontottam én embervélt? — Ezt ledkiiisineretétől kell kérdeznie és nem tőlem, — mondta Cody. Staletti gúnyosan húzta össze ajkát. — Volt egyszer egy ember, Lew Pheeney- nek hívták, — mondotta, minden szót erősen megnyomva. — Mindenesetre erőszakos 1m- lállal halt meg és mert gyilkosát nem találták meg, valószínűleg önmaga végzett magával. Vihogott. — Nem szeretem azokat az uralásokat, akük kiöntik a szivüket a magas hatóságok előtt. Ez elrontja az üzletet, mert a rend rök fantázia és magasabb biológiai képzettség nélküli emberék. Nem tudják, hogy mennyire értékesebb a pók, mint a legyecske, amely hálójába vergődik! Nem tudják . . . Hirtelen megállott és ujját figyelni ezt ető- leg szájára tette. Cody figyelmét elkerülte az ablaktá'bla halk zörreuése, de Staletti tulii- nom fitté két egymásután következő kis zörejt észlelt. — Valaki van odakünt, — suttogta. — Giaco? — lehelte aggodalmasan N)d>r. Nem, nem CWaco. Maradjon itt. .Tlíua nézek. (Folytatjuk.)
