Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-27 / 49. (1972.) szám

1929 február 27, szerita. 5 A fiatalabb francia politikus-generáció elődeinél megértőbben kezeli a kisebbségi kérdést Beszélgetés Mércéi Plaisant-nal, a francia kamara egyik befolyásos „fiataljával" A gyarmatoknak van külön bizottságuk a népszövetségnél, a kisebbségeknek nincs Páris, február 26. MarceJ Plaisapt a franoia politikusok má­sodik csapatához tartozik, ahol azok a fiata­lok helyezkedtek el, akik végigcsinálták a háborút és még innen vaunak az otvénén, leggyakrabban még a negyvenen is. Ez a má­sodik csapat most készül, néha türelmetlenül is, elfoglalni az első csapat pályáját, amely­nek brilliáns játékosait, egy Poinearét, egy Briandot készülnek fölváltani. Micsoda uj tudást, milyen uj játékmodort, vagy taktikát tartogat ez a második csapat? Maróéi PLai- sant hü akar maradni e világhírű játékosok hagyományához. Megmarad a régi pártkere­tekben, maga is meggyőződéséé radikális pár­tinak vallja magát és a nagynevű vezérek ba­rátságával és nagyrabecsülésével dicsekedhe­tik, akik szintén sokra értékelik képességeit. Mégis, mikor így szembe találom magom ez­zel a „fiatallal*4, aki már ismételten tagja volt Franciaország népszövetségi delegációjának, nem állhatom meg, hogy ne gratuláljak neki. — Hagyja el, — mondja. — Maga előtt ez csak azért föltűnő, mert Franciaország a leg­öregebb ország, helyesebben a „legöregeb­bek" országa. Láttam én már Genfben har­mincéves miniszterelnököket is, Lehet, hogy ez is a győzelem egyik következménye. — Akkor Magyarországnak is a győztes ál­lamok sorban kellene helyet foglalnia, — felelem. — Ismeri Anoonyi' Albert grófot? — Hogy ismerem-e? Ha Apponyi gró? bi­zonyos jogi tételeivel szemben föntartással kell is élnem, viszont fonta; ’.ás nélkül csodá­lom ennek a zseniális magyar urnák nagy talentumát. Amint őszinte csodálója vagyok Briand diplomatamüvészetének is. — Ismerem a magyar kérdést és mindig is igyekeztem azt általános európai, elfogulat­lan szempontok szerint Ítélni meg. Tudatában vagyok annak, hogy ez a kér­dés igen bonyolult, igen kényes és egészen különálló problémákat rejt magában. Aminthogy egészen különálló és tragikus ennek a fajnak a küzdelme, amelyet a sors a latin, szláv és germán tömegek ütköző­pontjába helyezett cl. Ha akarja, vegyük elő a térképet. Nekünk franciáknak úgyis az a hírünk, hogy nem is­merjük a földrajzot. Mar cél Plaisaut leemelt könyvespolcáról egy hatalmas francia atlaszt. — Megtanultam volt ellenségeinktől az ala­posságot, — mondotta. — Freiburgban, ahol egyetemi tanulmányaim egy részét végeztem, sok jót tanultam német professzoraimtól. Mindig elismeréssel gondolok azokra a taná­raimra, akik az Aítphilologie és a jogtudo­mány germán csarnokába bevezettek. Szó sincs róla, a német tudományos módszernek sok előnye van. Fölütötte Franciaország térképét és meg­kért, hogy keressem ki rajta Franciaország földrajzi középpontját. — Lássa, ez itt Bourges, emez Cher megye. Ez az én szükebb hazám, ennek választópol­gársága küldött a francia parlamentbe. Iga­zán, ennél közelebb már nem lehet állni Franciaország szivéhez, de mindez nem aka­dályoz abban, hogy a nagy nemzetközi pro­blémákat, mint például a magyar kérdést is, nem tudjam az általános európai politika szemszögébe beállítani. — Hogyan látja ön — kérdezzük —, ennek az általános, nemzetközi politikának a szem­pontjából a magyar revíziós törekvéseket? — Egyáltalán nem állítom azt, hogy a békeszerződések tökéletesek és érinthetet­lenek. A revíziós eljárásnak megvan a ma­ga jogi alapja a népszövetségi Egyezmény 19-ik pontjában. Nem látom be, hogy miért ne lehetne ezt beállítani egy egyszerű pro­cedúra keretébe. Az a véleményem, hogy nagy különbség van az így fölfogott revíziós eljárás és a békeszer­ződések lerombolására irányuló kampány kö­zött. A békeszerződések előtt egyáltalán nem kell véleményem szerint leborulni, mint va­lami mithoiógiai istennő előtt és nem kedd úgy tekinteni rájuk, mint valami örökkévaló már­ványszoborra. Ezek a szerződések jogi mü­vek és mint ilyenek, lehetnek hiányosak is. A magánjogban is lehetnek tételek, amiik hibá­sak, vagy elavultak, amiket tehát revideálni keld. De ez nem jelentheti azt, hogy az egész jogi rendszert alá kell aknázni. A revíziót lehetségesnek tartom az érdekel­tek közti békés megegyezés alapján a népszö­vetség keretében. — Igazuk van, ha kritizálják a békeszer­ződések fogyatkozásait. De ezeknek a kriti­káknak sohasem szabadna eltávolodni a szerződések tiszteletbentartásának elvétől. Csak igy lehet békés eszközökkel segíteni a szerződések fogyatkozásain és hibáin. Gyakorlatilag ez az egyetlen járható ut és ezt kívánja az európai béke parancsoló szüksége. Ez a békés szellem és békés magatartás a leg- feotoeabb, mert a béke. edkikM inkább nyug­szik ezeken, mint a mindennapi élet állan­dóan megismétlődő jelenségein. Mivel Marcel Piaisant a magyar kisebbsé­gekről érdeklődött ezután, a francia atlaszon röviden kirajzolom előtte a magyar kisebbsé­gek elhelyezkedését. — Higyje el, hogy én igyekszem megérteni az önök érzelmeit, — mondotta később. — Es egyetértek magával abban, hogy a ki­sebbségek sérelmeire vonatkozó panaszo­kat igen gondos és alapos vizsgálat alá kel­lene venni. Kétségtelen az is, hogy a kisebbségi problé­mák rendkívül kényesek és komplikáltak. Nagy tapintatot, de egyúttal nagy igazságér­zetet is követelnek. A kisebbségi jogok min­denesetre megóvandók és ha erre — amint látszik — a jelenlegi eljárás nem megfelelő, szükséges volna egy külön Kisebbségi Bi­zottságot létesíteni a már működő Gyár- matügyi Bizottság mintájára. Ennek azt a másik előnyét is látom, hogy ha ezeket a kérdéseket egy külön bizottság ke­retébe utaljuk át, azok nem fogják a többi népszövetségi ügyek tárgyalását elmérgesi- teni. — Mindenesetre itt js üdvös volna a köl­csönös békülékenység szeli eme. Olvasom, hogy a német nacionalistáik Siresem annak emlékül Ingán ói szenvedélye©- fölszólalóiéra, egy tölgyfából készült öklöt küldöttek. (Aus Eichenholz, — mondja hamisítatlan porosz kiejtéssel és hamisitatkm iróniával, miközben maga is ráüt öklével a francia térképre.) Nem tudom, hogy vájjon ez a jő módszer ezeknek a kényes kérdéseknek a tárgyalására. De vi­szont kétségtelen, hogy a kisebbségi problé­ma és annak helyes megoldása a béke egyik legfontosabb eleme. Ezért szembe kell néz­nünk vele. Nem kell félni sem a kisebbségeik­től, sem. a jogtól. A pápa a laiejrani szerződésről London, február 26. Csütörtökön XJ. Pius pápa interjút adott a Daily Mail római tudó­sítójának. Ez volt a Szentatya első interjúja a laíeráni szerződé© megkötése óta. Fehér talárjában fogadta a pápa az újság- 1 irót. Megállapítja a Daily Mail tudósilója, I hogy senki sem gondolná a pápáról, hogy . május 31-én már a hetverukettedik születés- i napját fogja ünnepelni. Határozottan fiatalos | a megjelenése, arca piros, hangja tiszta, moz­dulatai erőteljesek és biztosak. Az újságíró kérdésére a pápa a következőket mondotta: — A világ minden országában elözönlik az emberok a templomokat Hálaimákat monda­nak. mintha a letaráni szerződés a magán­életüknek fontos nagy eseménye volna. Nem csökkentette az emberek lelkesedését: az s tudat, hogy messze földön, távoli országban történt ez az esemény. Minden nemzet hívői ugv ünnepelték meg a nagy kiengesztelődést, mintha a saját hazájuk eseménye volna. De ez még csak a kezdet, — folytatta a pápa. — Majd csak a jövő generáció fogja j igazán élvezni ennek a szerződésnek az ál i dúsait. Megható, hogy milyen spontán módon nyilatkozik meg az egész világ lelkesedése a lat érán i szerződés megkötése alkalmával. Eszakamerikából, D ólai Fikából, Ujzelandból, a dsungelek és jéghegyek között élő. távoleső missziókból az üdvözlő táviratok lavinája özönaik a Vatikánba. A beszélgetés végén a pápa barátságosan intett kezével az újságíró felé és angolul bú­csúzott tőle: ■ — Good bye! i Főtábomokot és automata- tikus puskát kap az amerikai hadsereg Washington, február 26. Cecilekbe elnök rendeletet irt alá, amelyben főtábornokká nevezi ki Summeirall vezérőrnagyot, az ame­rikai hadsereg vezérkari főnökét. A főfábor- noki rang megfelel a tábornagyi rangnak. Az amerikai történelemben eddig még csak öt tábornok kapta, meg ezt a elmet. London, február 26. Az amerikai hadveze­tőség elhatározta, hogy a rendes hadsereg minden katonáját automatikus fegyverekkel látja el, amelyek úgyszólván átmenetet al­kotnak a puska és a gépfegyver között. Ezek a fegyverek a töltést automatikusan végzik, de minden egyes lövéshez külön meg kell nyomni a ravaszt. Az uj fegyver jóval könv- nyebb a gépfegyvernél, úgyhogy egy ember egyedül is elbírja. Anglia semleges * Afganisztánnal szemben \ London, február 26. Angol repülőgépek de- j cember 13.-<a óta 82 repülőuttal 580 európait j szállítottak Kabulból Indiába. A Daily Te- ! Legraph diplomáciai levelezője szerint maga i aa angol kormány kívánta, hogy a kabvtli au- j goi követség elhagyja állomáshelyét, mert ! Anglia a különböző trónkövetelőkkel szem- ; bem semleges akar maradni. Gazsik utóda: Labay AHIinka-pártnak továbbra is meg ke!! elégednie az uniflkádós miniszterséggel Prága, február 26. A néppárt par­lamenti klubja ma ülést tartott, amelyen foglalkozott a. lemondott Gazsik, u n ifik ári ós miniszter utódjának kérdésével. Kiinka pártvezér referált az UdrzsaJ kormány el­nök kel egy fontosabb minisztori tárcára vo­natkozó kívánság ügyében folytatott tárgya­lásokról. A kormányelnök tudomására adta Kiinkának, hogy jelenleg nem terveznek nagyobb kormányrekonstrukeiót igy a szlo­vák néppárt ama kérése, hogy az nniíiká- eiós minisztérium helyett egy fontosabb re- szortminiszteri tárcát kaphasson, nem telje­síthető. A szlovák néppárt parlamenti klub­ja ennek alapján elhatározta, hogy a kor­mány általános rekonstrukciójáig, amely a párt véleménye szerint két-három hónapon belül meg fog történni, megelégszik az uni­Stefink miniszter iskolapolitikája nem akar Wni németekről és magyarokról A (sehszknrákízmus uj reprezentánsa az iskolaügy élén a csehszlovák nadonallzmus Hjabb offenziváját jelenti be fikációs mini s ztériummol é« Gazsik utód­jául Labay Lajos dr. képviselőt javasolja. Labay miniszteri kinevezése talán már a ma esti órákra várható. Labay Lajos dr. Rózsahegyen 1886 április , 11-én született. Ügyvédi diplomát szerzett ! és sokáig Rózsahegyen működött. Ügyvédi irodáját csak nemrégiben helyezte át Ró­zsahegyről Pozsonyba. Labav 1926 óta szlo­vák néppárti képviselő és a párt munkás- szervezetének a vezetője. Sem a pártélet­ben, sem a politikai életben eddig vezető szerepet nem játszóit és általánosságban opportunistának ismerik. Neve az utolsó hónapokban a szociálpolitikai bizottságban kifejteit ténykedésével került többször elő­térbe, ennek a bizottságnak Labay ugyanis az alelnöke. - . , Prága, február 26. Stefánek dr. iekoiaügyi miniiezfcr tegnap vette át hivatalát. A mi­nisztérium tásriviselőíkaráiua'k üdvözülésére a miniszter hosszabb beszédbe*! válaszolt, részben cseh nyelven, részben saflovtáíkul. — A negyedik szlovák vagyok — jelentei­be ki a miniszter —, akii az iökolaügyi mi­nisztériumért a felelősséget átvette. A mi- nitszáé fiúimnak már megvan a tradíciója és ettől nem térhet ed, sem jobbra, sem balra. A tanítókról és tanárokról azt mondják, hogy a katonaság és az orosz forradalom so­rainkba sok radikalizmust és haladási vágyat vitt be. Ennek csak a féle igaz. Az elmúlt tíz év megigyőzihíetett arról, hogy az islcoia- ügy és kultúra terén a legjobb, ha az isko- íaügyi miniszter reformáló ténykedését reá­lis szociológiai tényekre alapozza. Igaz ugyan, hogy etíbez gyakran bátorságra is van szükség, de a vallási és nemzeti érzülettel nem szabad játszani. Nem hirdetek sem konzervati­vizmust, sem félelemből való opportuniz­must, hanem reális és megértő iskolapoH- tikát, amely az egyes otranógrészek szociológiai ré­tegezésének éss történelmi, valamint szociá­lis fejlődésének megteled. Ez magától értetődően hátadé politika, amely a modem tudomány bevált vívmá­nyainak megfelel. A miniszter elismeri, hogy a cseh ember haladó gondolkozása és a szlovák között áriáéi a különbség. Állam- férfiúi bölcsességet llát abban, hogy az isko­la ügyi minisztérium élére a köztársasági el­nök éppen szlovákot állít. Az írás-nyelv for­mális egysége, amely az évszázados asszimi­lációs processzusoknak szokott lenini az utol­só aktusa, nem egyesíti a szlovákokat és a cseheket, de » kMk tmétém eggeége ***** Mm «cy­a& séges kai tárat, egységes némáét et és egy- j séges, erős államokat teremteni. (!) Cteak két ideált ismerek — úgymond — azj iskolapolitikában: az Lakóik és civilizáció be- í rém a kaiíturáJfeunok élén haiadni, asz analfa­betizmust megszüntetni éis nemcsak a váro­si, hanem a vidéki s főképp a perifériális népréiegelk művelődési ©zornját klelógiteoi, az iskolákat kvaiiitatáve és kvantitatív© az igazi haladás széfemében fej lesz leni és sza­porítani, a sziovenszkéi és russinsakói fefe- fcezieíi iskoláik égető kérdését és úgy a nép­iskoláik, mint a középiskolák szüksége© re­formjának a kérdését megoldani. Az uj iskolaügyi miniszter beszéde towáb- j bá részében hangsúlyozta, hogy a tanerők képzése a csehszlovák egység szjelfemébeca kell hogy történjék és a rosszul értelmezett naciouallizimus és regáocalizmus káros szó- pára tteztifcu’s törekvéseit ki kell küszöbölni. Olvadás és ánfiiveszuddeni iigoszláwiáte BeJgrád, február 26. Az elmúlt éjsaaika plusz 6 fok volt a hömérséikfet. Az olvadás snelfeti árvizvesizedelem fenyeget. A Vas­kapunál a jégtoriasaok robbantásét a román és jugoszláv biaotteágok megegyezése foly­tán a román és jugoszláv pionír csapa tok megkezdték. Stres€M«m a német parlamentarizíiiiis vílsá Mert vagy továbbiulytatjuk a fégi és srio- rák nacionalizmust és sikkor patrióta bttí- gialmunkát azon különbségek és viszályok révén, melyek elválasztanak, még jobban kimélyitjük, vagy pedig nemzeifci tekintet­ben apatóknsakká válunk. Ebben a% eset­ben előbb-utóbb meg kell válnnnk a eeeh- sadovák nemzeti óllamitóL Ma, a köztársaság íöninálJásának tizenegye­dik évében, a csehek és szlovákok arveaide- íee közieledéeénieik ideijén, nem elégíthetnek ki a Rousseau szeldefmében való úgynevezett forradalmi pedagógia nőmnél, sem pedig az a törekvés, hogy az irt téma eional izmusai ak szekumdálijunk. Az érteimé© n^amzeti és val­lási tureimeeségtől nem kell eltérnünk, de »a cseflitszlovók naciouaillzmus eemié.nyét nem szabad föladnunk. Azáltal nemcsak megerő­sítjük az áiliaim aíiapjait, hanem tné» azUáiv áBaanob; péktatoópévié is váÜMlMHk.­Berlin, február 26. A német néppárt ma délelőtt kezdte meg a berlini Esplanade szál­lóban rendes évi kongresszusát. Stresemann dr. külügyminiszter, a párt vezére, hosszú be­széddel nyitotta meg az ülést. Az ország bel­politikai helyzetével foglalkozott különös te­kintettel a néppártra. Kifejtette, hogy a párt központi elöljáróságának egy behívását egy­részt az összekuszált belpolitikai helyzet, másrészt a genfi népszövetségi tauáesíárgya- lások siettették meg. Stresemann ezután régi kedvenc tervéről, a birodalmi és a porosz kor­mánynak legalább részletes egybekapcsolá­sáról beszélt, mert véleménye szerint ez az egyetlen mód arra, hogy- a mai áldatlan hely­zetnek véget vessenek. A pártok torzsalkodá­sa és a miniszteri tárcák követelése hol a bi­rodalomban, hogy a porosz kormányban csak úgy szüntethető meg, há néhány birodalmi miniszter egyúttal porosz miniszteri tárcát is vállai. A továbbiakban Stresemann a követke­zőket mondotta: — A német parlamentarizmus súlyos vál­sággal küzd. Ennek a krízisnek két oka ran. Először maga a német parlamenti rendszer, másodszor az a téves beállítás, amellyel' a parlament a nemzettel szemben való felelős­ségét interpretálja. A miniszter beszédét az összegyűltek percekig tartó tqpssal honorálták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom