Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-23 / 46. (1969.) szám

'■Jt

v t/*xxrli

i&íü ieot u*r 4o, »*omua.w

Magyar-szlovák

testvériség

Irta: TELLÍRY GYULA

A legutóbbi Ha év hamis póLitilkaá jelszavai közölt még mindig' előkelő szerepet játszik a „magyar zsarnokságáról szóló mon de-monda. Hód itt, bot amott hangzik el; sajátságos, hogy teggyak rabban a H’áníka-pár-t köreiben, ahol pediig legjobban tudják, hogy valótlan rá lógás, mert a nép semmit sem ttud róla. Hiába dudálják fülébe majdnem minden nap, hogy: „Az ázsiai barbár

magyarok, ezer és félsaáz év előtt, nvoügoL kegye Henségel meghódították a kárpátaljai szlovákokat!; eórabolták níitndeuülkeit, még nyelvükből is kilc^ptálk a műveltség szavait; s ezer éven át rabszolgasorsban elnyomva, mindenképpen sanyargatták, majdnem végső kipusztulásukig." Ezt a badarságot józan lelkű népünk ti* évi állandó hangoztatása dacára sem veszi be, ment személyes tapasztalatból jól tudja, hogy ez a politikai jelszó megtévesztésre1 szánt alaptalan és üres rágalom.

Szlovák népünk neon ismerd ugyan apróra fcör- téne'imi múltjának részleteit, de köztudatában él annak az emléke, hogy a magyarok houfogla- lásukkotr nem hódíthatták meg őseit, mert még uem (laktak itt. A Kárpátok alján, le a kis- és angyalföld dombos széléig,, akkoriban apró szétszórt erdőirtványokaü különféle kelta, germán ós vend, baiTömitenyóíiZtŐ keverék nép ólt, s azok hódoltak meg a fegyvereís magyaroknak. A szlovákok ídotel épülésé, jóval későbben történt. Kálmán király 1096. évi törvényei I. könyvének 80, fejezete szerint .szabid vendégek (liberi hospites) voltak. Kétségtelen biizonyság rá ennek a törvénynek parancsa, hogy „csak szabadságukért adózzanak, más adót senki se szedjen löiük.“ Akik közülük későbben, a magyar köznépre nézve is viszontagságos idők folyamán, jobbágysorbá jutottak, Werbőczy 1517. évi Hármas-könyve III. részének 25. címé szerint, á magyar* (és többi nyolc) nemzeliségüekkel teljesen egyenlő elbánásban részesültek; semmivel sem volt rosszabb dolguk, mint ezeknek, Érdem e- .-'rbbjeiik időjártán a magyar nemesi rendbe emelkedtek föl, s nem csak néhányan, mert Szarni ay Antal, „Hungária in pár aböli«“ (Magyar- Ország példázatokban) című könyvében 1804-ben 117 olyan volt felvidéki nemes családot sorolt fői, amelyek neveik szériát mind szlovák eredetűek. Hosszú verses névsorát, egy költemény igy fejezte be: „Tersatyenszíky, Brieztyeuszky, Szter- jensaky, Jeszenszky, tóté vitelei dobre vedia po siovensky**, vagy i» hogy mindetek jól tudtak K^’ovákwk, tehát anyanyelvűket nem vették el töEKlik a jjumn-hords'* magyarok, Annái ke- véebbé, uwert a magyar nyelv ügye csask a XIX. évszázad 20—9öais éveiben lendüít föl, aminek meggyőző bizonysága, hogy az ország törvényei csak 1836-tól kezdve magyar nyeftvüek.

KöBtwksnásu, hpgv a dsmegilevelen (nrmáK'rta) magyar nemes előtt nyitva iKt az ufc sa állam Sogfóbb méltóságéig; az 1844. évi V. törvénycikk életbelépte óta pedig a voffit jobbágyok fiaira is kiterjedt ez a jogosultság. S hogy a magyar nemzeti állam sem a nég-enamillban, som a közelebbiben soha sem vizsgálgaítla az érdemesek anya- nyelvét, bizonysága az a sok száz szlovák káváid férfi, akik az 1918 élőt ti Magyarországban királyi főispánok, kincstartók, országbírók, nádorok, püspökök és érsekek voltak. S egyiknek sem kellett „átvedlenie magyarrá**, mert régente az állam egész közigazgatása latin nyelven folyt Ezt az „átve,dióst** az 1848, illetve 1867 utáni magyar állam sem kivárnia, aminek kiváló példája, hogy az újabb magyar állam 'legfőbb méltóságát, az esztergomi herceg-pnimásságot, a legutóbbi időkben tősgyökeres szlovák főpap viselte: Csernoch János, aki holtáig sem tudott jól magyarul. Ez az a hirdedt „elnyomáét!"

Mindezt jól tudják a szlovákság vezetői, s maga a nép is. Meggyőzön bizonyltja ezt, hogy az 1848. év őszén és 1849. tavaszán, a magyar nemzet legsúlyosabb önvédelmi küzdelmei idéjóben, Húrban József Mii ószláv magyarellenes fegyveres mozgalma, mely Szlovenszkónak Magyarországtól elszaikitáeáira irányult, éppen az ittani szlovák nép ma gyár barátsága miatt hiusul meg. Annál inkább, ment szlovákságunk nagy tömegei a magyar hadseregben vitézül harooilitak; például a branyiszkói híres diadalt a gömör sáros-szepesi szlovák nemzetőrség hősiessége vívta ki. S az ematett Húrban 1862-ben, az osztrák kormányzatból tizenhárom óv során merített uj tapasztalásai nyomán, „Píesne nia teraz“ (Mostani dalok) cimü köVieményfüzetében ezt irta:

„Ki bontaná szét, miit Isten egybe áldott: ki választma el a magyatft — szlovákot?**

A prevrat előtti magyar áktam alkotmányos életében, az 1868-tól 1918-ig lefolyt ötven év alatt egészen zavartalan volt átelovéneakóban a magya- rok és szlovákok barátságos-testvéries együttélése. Amit külöuösen és meggyőzőn bizonyít a - ílovák néppártnak „Slováoi, koho volit?** (Szlovákok, kit válasszunk meg?) óimén Turóc-Szent- Mártónban 1901-ben megjelent röpirata, amelyet 1912 ben megujittótt, s amelyek 1. pontja határozottan kimondá, hogy a párt: „magyar hazánk egységéért, oszthatatlanságáért és függetlenségéért küzd**, továbbá: „a szlovák néppárt ünneplésén kijelenti: nem engedi, hogy Magyarország poliiti- kiailvg részekre legyen osztva, s nem engedi, hogy hazánk más idegen országnak legyen alávetve**, s végül: „Hazánkhoz hűségűnk sziiklaszi- lárd és csak lelki (ismeretlen és nemzettagadó emberek kételkedhetnek drága hazaszeretetünkben." Hogy e szlovákságunknak néhány tulihan- gr/s szóvivője Időközben Szegeden és máshalyütt a hűvösön ült, bizony nem szlovákságuk miiatt esett meg rajtuk, hanem mert a büntetőtörvény valamelyik általános §-ába ütődtök; ilyen „bajMŰSORON KÍVVJL

írja: MÓRÁI SÁNDOR

ÜVEG

Mindenfelől jön <& híre, hogy győz az uj anyag, az építkezés uj anyaga, egy távolban derengő, egészségesebb, úgynevezett kultur- épitkezés uj anyaga, a diadalmas üveg.

A német és amerikai építészeiken általában kitört az üveg. Párában Le Corbúskor mester prédikálja az üveget.

Uj stílus tehetősége vau az üvegben, uj világnézetek lehetősége vau benne, uj egészség van az üvegben. Száz év múlva üvegvárosok- ban fognak élni az emberek, olyan emberek, akiknek nincsen mit féLniök a világosságtól, s megengedhetik magúiknak a luxust, hogy akárki benézzen a szobájuk falán.

A beton óta az építkezés legnagyobb forradalmát jelenti az üveg., Az uj ház üveg lesz, s egy kevés linóleum és beton. Az üveg teherbírása óriási, amellett olcsó, tiszta, egészséges anyag. Föltaláltak egy uj, biztonsági üveget, amely minden terhet elbír, s átengedi a napfény uiltraviola sugarait is. A gyerekszobában, aminek biztonsági üvegből a fala, a pocok ultraviola sugarat kap, ha odasüt a nap. Az uj világ téglái üvegből készülnek. Minden lakás egy kissé klimatikus gyógyhely lesz.

Takarítani a legegyszerűbb az üvégházban. A faiakat, padlót lemossák egy ronggyal és kész a menage. Az üveg karakter ónék megfelelő, finom, uj üvegbutorok állanak majd az uj lakásban, üvegasztalok és szekrények, a fürdőszobában üvegkád és üvegmosdó, ami kevésbé törik, mint a pöreellán, kevésbé pattog, mint a zománc, szebb is, s mióta föltalálták azt az üveget, mely törésnél nem ad szilánkot, veszélytelenebb is. A szakácsnő üvegferslógokban főz á konyhában. Minden átlátszó, higiénikus, egyszerűbb és ízlésesebb.

Nyitott, világos lesz ez az üvegvilág. Egy nagy üvegház lesz a város. Kitünően lehet fűteni, mért kettős falai tesznek az üvegház- üak. Esti világítása tökéletes, a fényt egymásnak dobálják a szobák. Szőnyeggel, függöny- nyél, vastag bútorokkal, goromba kőfalakkal, ablaküveggel, rongyokkal zsúfolt és megtömött lakásaink mellett ez a nagyon reális üvegábránd úgy fénylik, oly tiszta, sima és nagy vonalakkal dereng föd, mint az egészség és boldogság ígérete.

Egészen biztos, hogy az üvegvárosbam másCt'tinfiycraie títosf

féle egészségű, kedélyü, ízlésű és erkölcsű emberek élnek majd, mint amilyenek a mi tóglaoduinkban élnek.

Egy kissé uniformis lesz az élet, de a civilizált életnek ez a tendenciája, ami ellen az egyén rngkapál, de a tömeg fegyelmezetten megadja magát, fölölti az uniformist, s köny- nyebebn vegetál tovább. Az üvegház partájai mindent tudnak egymásról, tehált kevesebb lesz a pletyka. Nem érdemes a doktor szobalányát kikérdezni, elég átmenni a folyosón. Képzeljenek el egy üvegvárost, ahol mindenki a másik szeme előtt él, tehát nem érdekel senkit a szomszéd titka. Becsület, szenvedélyek, erkölcs nagy alakítója lesz az üveg.

Föltételezem, hogy egypár függöny akad azért az üvegházakban is.

Nemcsak a fürdőszobában. Egészen biztos, hogy a háló mellett a szalonban s az ebédlőben is lesz néhány függöny. A magánélet ott kezdődik, mikor az ember föláll az asztaltól, az ablakhoz megy és bevonja a függönyt.

Az uj kultúra talán az üvegkád és üvég- spájz és ultraviola gyermekszoba jegyében fog lezajlani, de mindig akadnak majd különcök, akik szeretik magukat függöny mögött tussolni és szappanozni, becsukják kulcsra a spájzajtót és megszámolják a cukrot, s ami a gyerekeket illeti, sokáig ott se fog minden simán menni az üvegfalakkal.

Föltételezhetjük, hogy a régi életből át fogják menteni az üvegvárosba a függönyt. A függöny lesz az uj fügefalevél, amit az uj Paradicsom embere szégyenlősen az élete meztelensége köré aggat. A nyers, nagy, meztelen életnek valóban megfelelő kerete az üvegfal. De az egyén sokáig zsebfüggönyökkel fog még járkálni a világban, zsebfüggönyökkel, mélyeket óvatlan pillanatban néha fölakaszt a falra, hogy egypár pillanatra magánember lehessen.

Néni nehéz hinni az üvégvárös szépségeiben és előnyeiben, biztos, hogy igy lesz, csak éppen uj, tiszta, erkölcsös emberék is kellenek hozzá, üvegerkölccsel. Ami engem illet, rajongok az üvegvárosért, de nekem még sók magánügyem van, — most is, hogy sötétedni kezd, mielőtt fölgyujtom a villanyt, odamegyek az ablakhoz és behúzom a függönyt

Megszoktam a magánéletet, menthetetlenül egyén vagyok, igazán sajnálom.

Az anyai mosoly az optimista világnézet alapja

A rómaiak pólyája, a honorált gyermeksirás és egyéb Jttsprob- lémák*4 a budapesti Feministák Egyesületének előadássorozatán

Budapest, február 22. A nagy hideg ellenére szokatlanul nagy számban jelent meg a különösen fiatal anyáknál rekrutálódott közönség a Feministák Egyesületében, ahol Nemesné M. Márta, az ismert kitűnő pedagógus kezdte meg előadásait a gyermekszoba mindennapi problémáiról.

— Bertrand Russelnek, a kitűnő angol filozófusnak nemrégen megjelent könyve, amely a nevelés problémájával foglalkozik, uj utakat jelöl meg ezen a területen, — kezdte Nemesné előadását — uj utakat és eszközöket az uj generáció tökéletesebbé neveléséhez. Ő az ideális gyerekről beszél, s az individuálpszichológusok

a gyerekek különböző típusaival foglalkoznak. Mi ezúttal sem egyikről, sem másikról, hanem az „igaziról", a mi gyerekeinkről akarunk beszélni. Arról a harmadikról tehát, akihez egyéni megfigyelések, egyéni tapasztalatok és egyéni — szeretet fűz, a hivatásos pedagógus érdeklődésen és tanulmányain kívül az anyai érző* is.

— Érteni a gyerekhez, szakszerűen érteni: ez a fiatal anya első legsürgősebb feladata és nem volna szabad, hogy egyetlen anya legyen, aki

társuk" ült ott magyar is, aránylag sokkal több.

Sztovenszkőbaü a magyarok és szlovákok tehát •maholnap ezredifél évig testvéri szeretetben, békésen éltek együtt, s közösen viselték közös hazájuk minden viszontagságát; együttesen vívták meg küzdőim óikét politikai és gazdasági ellenségeiíkkel, s együttesen élvezték diadalaik erkölcsi és anyagi javait: kórsaibadságúk és

közgazdaságuk munka áldásait.

Mert sok egyéb mellett az sem igaz ám, mintha, SzlovcnsZkón a szlovákok .szabadsága és gaa- dáíkodása meg lett volna szorítva. Mindenki nagyon jól tudja,, hogy itt soha senkiitől egy talpalatnyi földet sem vettek el azért, mert nemmagyar; hogy a kézművesek és gyármunkások túlnyomó többsége szíkmik volt; hogy a szlovák falvak és városok felkeze ti és községi népiskoláiban a sz’ovákókat anyanyelvűikén tanították; s hogy KMinka pá*er Rózsahegyen, még a nagy-háború utolsó évéiben is. szabadon és vígan rendezett szlovák műkedvelőkkel sannelőadá&o- kat. Mind ennek ellenkezőjét csak ő, a magyarok dühöngő, halálos ellensége, állítja, e még néhány olyan társa, akiknek a politikai zűrzavar nagyon jól tejelő fejőstehenük.

Igenis, e kettő: az okatalan elkeseredett gyü- lölség és az egyéni haszonlesés hasította el a szlovákságot az itteni magyarságtól e az veri folyton az éket a szétválasztó repedésbe. Pedig hiú ■erőlködésük hiábavaló, mert a természeti és közgazdasági viszonyok, s a közös múlt szenvedései és örömei, olyan ellenálhatatalan erővel, utalják egymásra, sőt kényszerítik össze e két nemzetet, amely hatalmasabb mindenféle furfangos körmönfont politikai mesterkedésnél. Csak Őszintém és habárqzottan akarni kell ö köt nemzetnék a már majdnem évezredes testvéri epvütíérzés megújítását,, mindjárt helyroálll a régi kölcsönös bizalom és baráti jóindulat. Csak to’ják félre a zavaróéban halászni akaró, s a dühöngésükben alvakulllt úgynevezett vezéreket, rögtön meglesz a belátó, megértő és méltányoló

mmaamfmmmmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmmmm

egyetértés, mely a kölcsönös megegyezés utján alapja minden valódi jognek és igazságnak.

Szlovákoknak és magyaroknak egyaránt kívánatos jobb közállapotok megteremthetóse végett össze kell fognunk a közös célkitűzésben német és ruszin testvére Lükke l oldalunkon.

Ne tessék megijedni, se haragra fortyanni, tisztelt Hlinka monsignore és érdektársai! Nem a Magyarországhoz csatlakozás mumusa ez, hanem őslakő nemizeteinknek őszinte és igaz politikai fegyverbarátsága. Előttünk semmi más nem lebeg, csak az a Keleti-Svájc, amely felé Benes külügyminiszter uir már tíz éve kalauzol bennünket, de Myton távolabbra vezet tőle.

Nem külső békeigazitásra törekszünk, hanem belső békénk helyreálíMtására.

SzlovénsZkó a szlovenszóiaké legyen! fis megfelelő korlátok közé szőri Itassák fölöttünk a centralizmus gyámkodás. Mi, akik alaposan és tüzetesen ismerjük közös Szlovens-zkénk természeti viszonyait és néneink jellemét, hivatottak vagyunk a saját kormányzásunkra és igy jogunk is van a széles körű önkormányzatra.

Szlovenszkó lakósságának megmásítsfilan, tiszta önkormányzatát követeljük. Nem olyant, amámő a mostani tartományi rendszerünk, mely az igazi ön kormányzat torZkénéül, lényegében csak a mindenáron központost*' prágai kormányzat szolgái atkész végrehajtóközege, hanem olyant, aminőt pld. Hoirváiországnak adott a magvar állaim az 1868. évi XXX. (és az evvel kapcsolatos többi) törvényben: az ál’amköztVsség főn tartása mellett, ö nádié tart omán y gyűl és, nemzeti felelős helyikormány és szabad kéz mindennemű belső ügyeinek rendezésében és vezetésében. Hogy ez a szervezet sokkal jobb volt az ujdivatu rideg központi kormányzatnál, világosan mutatja a horvát nemzetnek az Önkormányzatért folyó elkeseredett harca.

Mi i* azt kívánj ük, hogy speciális föld- és néprajzi viszonyainknak megfelelő közgazdagságk

köziigazgatási és művelődési önkormányzatunk

éhez a szakmához nem ért. A felnőtt ember problémáinak végtelen láncolatát lehet visszavezetni arra a szomorú tényre, hogy az illető gyermekkorában nem kapta meg azt az anyától jövő szakszerű ápolást, amire szüksége vau, s hogy az első érzései nem az anyához kapcsolódnak. Anyai önfegyelem és — lehetőleg — feljegyzett megfigyelés: csak a fiatal anya legfontosabb kötelezettségei az első évben, önfegyelem; bármily nehezen is esik azokon a nehéz éjszakákon, amikor sir a gyerek. Az igazi jó anya Bohasem mondja, hogy nem tudja, miért sir a gyerek, mert ne felejtsük el, ezeknek a sírásoknak kezdetben mindig van valami komoly oka s az igazi anya előtt a gyereksirás igen érthető beszéd. Ha már most ilyenkor a „túlzó anya" kiemeli a gyereket az ágyból, ringatja, sőt táplálékot is ad neki, a gyerek tudatába automatikusan befészkelődik az, hogy sírni érdemes, mert abból mindig valami jó következik. Ezekből pici korukban elkényeztetett gyerekekből lesznek azután a panaszkodó, siránkozó emberek, akikben homályos ösztönként ott él a csecsemőkori felfedezés, -hogy a sirás mindig meghozza jutalmát. Természeteién az élet nem igen ismeri él ezt a tételt ó.i az elkényeztetett gyerek méltatlankodó, keserű emberré válik.

— Nyugalom kell a gyermeknek elsősorban, de olyan nyugalom, amelyből ne zárjuk ki a hétköznapi élet szürke muzsikáját. Nem kell féltékenyen elzárni a gyereket a legkisebb zaj elől i«, mert igy idegessé válik később, amikor hirtelen hozzá kell szoknia az élet lüktetéséhez. Napfény, levegő és szabad mozgás a gyerek legelső esztendejében. Egy belga iskola történelemkönyvében a tankönyv irója bizonyos e<o- dáíkozáissal számol be arról, hogy a régi rómaiak fejlett kultúrájuk dacára a gyermeknevelésben annyira prímitivék voltak, hogy bepólyázták a kisgyereket. Kicsit el kell pirulnunk a belga történelemkönyvnek ennél a csódá’ko- zásánál, hiszen nálunk sajnos, a Csecsemők nagyrésze még mindig szószerint azonos a ,pó- iyásgyerekkel**, bármennyire Is köztudomású az. a tény, hogy a bépólyázásra semmi szűk'ég nincs, megakadályozza a mozgást és csak ártalmára lehet a gyereknek.-— És mosolyogjon az anya, mindig Csák ülő1- lötyögjön a pici gyerekre, aki ha nevetést, dérüt lát maga körül, derűs és optimista lesz végig az életen. Ne lásson a gyerek örökíben gondterhelt, szomorú arcokat, mert számtalan tapasztalat igazolja, hogy a gyerek, aki előtt tulkorán tárnak fel a szülők minden bájt, szegénységet, koravén, pesszimista, boldogtalan lesz a viruló gyermekévek idején. És megérzi nagyon súlyosán megérzi azt a gyakran előforduló dolgot te, hogy nem várták szívesen az 6 világra jöttét. Az az asszony, aki félelemmel, kedvetlenül, nem ritkán előlegezett gyü’ölköd'e- sel várja gyermekének születését, menjen pszichológushoz és gyógyitassa magát, mert ennek az állapotnak csak a tökéletesen bo'dog várakozásban szabad eltelnie. Kari Haebt-rlin „Briefe an einem jungen Arzt“ cimü könyvében beszél a „modern4* fiatal házasok gyeremek- félelméről és tudatlan halál vágyukra, vezeti vissza ezeket a modern elveket. Minden én egy befejezés. — Írja Haeberlín — ö ezek az emberek az egyéni életigenlés megtévesztő álarca alatt a megsemmisülés felé haladnak — Spranger Is azt állapítja meg, hogy Európában és Amerikában, tehát az európai civilizációban, a benső világ az élet ellen működik. Küzdeni kell ez ellen, nemcsak az elnéptelenedéstől való félelem miatt, hanem azért, hogy a jövő kultúrája ne legyen megfosztva azoktól a gazdag és gyönyörű érzésektől, amelyeket a gyermek, a mi gyermekünk vált- ki belőlünk.

Az előadást vita követte.

legyen.

Teljesen egyenlő állampolgári jogokat akarunk á’laimóletüúk minden terén: a kultúra, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás óe a közgazda- sági éleit mezején egyaránt. Ha pid az adóbevalló iveken és a csekk-forgalom űrlapjain a „célszerűség** miatt ott szerepelhet a „kisebbségi nyelv", éppen olyan célszerűség javasolja ennek a közig nógatásban és jogssolgálatatásban is érvéaye- sitését, hogy a jegyző és a bíró köuyebbeu és jobban boldogulhasson ügyfeleivel. Szlovén szkon lölös számban van olyan tanult ember, aki szlovák, magyar éa német nyelven egyenlő jól ki tudja szolgálni ügyes-bajos polgártársait, fis hogy ez a jövőre nézve is biztosítva legyen, kívánjuk a teljes iskolai önkormányzatot, a Icris- dedóvótól föl a tudomány-egyetemekig; — mindenki azon a nyelven tanulhasson, amelyet szülei, vagy önmaga jónak látnak. Ahol valamelyik nemzet saját erejéből tud föntartani valamilyen oktatóintézetet, a törvény általános keretei közt tehesse azt szabadon, s ahol az államieegélyezé sére szorul, ott ebben a többi hasonló intézettel egyenlő Mértékben részesüljön. Eszel kapcsolatosan szűnjék meg iimndeunemü más szelhetni korlátosáé is, igy a küiltfökli hírlapok ép könyvek behozásának tilalma ie.

S a ftMuzeti egyenjogúság és bőke megvalósításának egyik fontos alapföltétele az is, hogy a köztársaság külpolitikájában ne játsza a nagyhatalmi szerepet, amire emberben és vagyon bán ecvaránt kicsinyek és gyöngék vagyunk: ahelyett közeledjen ióvudulntu üzleti bizalommal északi, nyugat.! és déli íffioniszódtikhoz. Az őszinte gazdasági barátság annyira hasznos mind a két félnek, hogy újabban ez hozza közelebb az angolokat, sőt az olaszokat és a franciákat is » németekhez.

Csakis ilyen külpolitikával és az őslakosság testvéri egymásrautaltságán föHVpÜló igazságos egyenjogúsággal és ideális önkormányzati rend- tszcrrol közölhetjük meg a Köteti Svájc ideálját