Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-23 / 46. (1969.) szám

2 1929 február 23, szombat 1 német állampolgárok is panassial élnek a csehszlovák föld­reform ellen? akkor lehet, ha erre vonatkozólag megegye­zés jön létre a kormánypártok között A P. M. H. nemrégiben megírta, hogy a koalíció cseh pártjai igen gyakran a néme­tek és Hlinkáék kizárásával tanácskoznak s ez a tény arra enged következtetni, hogy ez a koalíció, amelynek kormányában ma már alig egynéhány foglal helyet azok közül, akiket 1926.-ban neveztek ki, már nemsokáig tart­hatja magát. A koalíciós többség annyira gyengének érzi magát, hogy már a szenátus­ban Thor szenátor a koalíció nevében fölhív­ta a szocialista ellenzéki pártokat hogy ha ellenzékben is vannak, ne térjenek el állam­alkotó irányelveiktől, hogy ismét résztvehes- senek a kormányzásban. Ez mintegy meghí­vásnak hangzik a cseh szocialista pirtok fe­lé és politikai körökbe valószínűn'k tartják, hogy még ez év folyamán akár uj választá­sokkal, ?kr azok nélkül uj kormány konstel­láció és parlamenti többség alakút Nyugalomba vonult Szabolcsba Mihály, a pap-költő Temesvár, február 22. Február 24-én, va­sárnap délelőtt tíz órakor búcsúzik ©1 Sza- bolcska Mihály református főesperes, az is­mert költő, egyházától, amelynek élén több évtizeden keresztül állott Tiszteletére ünne­pélyes isién tiszteiéi lesz a templomban, mely után a református egyház bankettje követke­zik. Utóda a lelkészi székben fia, Szabolcsiba László dr. lesz, akiit wgyanese© isten tisztele­tem egyben be is iktatnák. Bárány professzor nemzetközi békefőiskolája Berlin, február 22. A Berliner Tageb lati stockholmi jelentése szerint Bárány profes­szor, az Upsa Iában élő Nobel-dijas orvoeta- nár, nagy nemzetközi békeföis/kola alakítását tervezi, amely Genfben székelne. Egy névte­len adakozó százezer svéd koronát juttatott a nemes célra s ezzel az összeggel meg lehet indítani a propagandái. A svéd lapok véle­ménye szerint a százezer svéd koronát Knut Wallenberg bankigazgató, volt külügyminisz­ter, ajándékozta. Az adományozó kiköti, hogy a főiskola két fakultásból: ©gy pedagógiaiból és egy közgazdaságiból álljon, azonkívül nem­zetközi szövetség létessttessék a terv precíz és tökéletes kiviteléire. A nemzetközi szövet­ségnek legalább húsz NobeJ-dijnyértés tagja legyen. Bárány tanár már megtalálta az al­kalmas személyiségekéit. Ezek a következők volnának: Bárány (Svédország), Bohr (Dá­nia), Briand (Franciaország), Buissoo (Fran­ciaország), Dalon (Svédország), Einstein (Németország), Ha bor (Németország), Hei- denslham (Svédország), HiU (Anglia), Krogh (Dánia), La Fontaine (Belgium), Lagaref (Svédország), Lángé (Norvégia), Marconi (Olaszország), Meyer Hop (Németország) Nemet (Németország), Perrin (Franciaor­szág), Richet (Franciaország), Siggbahn (Svédország), Zeeman (Hollandia). Bárány tanár szerint a terv kivitelére tizenöt millió svéd korona kellene. Prága, február 22. A délután megjelenő Express mai száma a Vossische Zeitung hír­adása nyomán ismét foglalkozik a hágai dön­tőbíróság döntésével, melyben a vegyes bíró­ság a magyar optánsok Csehszlovákia elleni földreform pőréiben kimondotta illetékessé­gét. — A hágai döntés indokaival foglalkozik a mai Vossische Zeitung — irja többek között Stribrny esti lapja. — Itt megtudjuk, hogy a nemzetközi bíróság a maga döntését arra a körülményre alapozta, hogy a földreform első lépéseit még a háború atett megtették és hogy a további lépések csak e kezdemé­nyezés következményei voltak. Magyaror­szág állítólag éppen erre a körülményre va­ló tekintettel kívánta a 250. szakasz felvéte­lét a békszerzödésbe. A Vossische Zeitung regisztrálja a bíróság in­Prága, február 22. Stefánek Antal ót., az újonnan ki nevezett és az iskolaügyi minisz­térium vezetésével megbízóit miniszter, teg­nap a köztársasági elnök kezébe letette a fogadalmait és a mai napon átvette az isko- latígyi minisztérium vezetésiét. Hodzsa távozásával különösen a baloldali sajtó foglalkozott erősen. A szocialista cik­kekre az agrárius Venlkov válaszol s többek között ezeket irja: A szocialisták és a hozzá­juk közel álló lapok már néhány éve tá­madják az agrárpárt vezetőit. Az egyes sze­mélyek jelen tősége felől a demokrácia vilá­gában nem idegen pártok, idegen lapok, ha­nem mindig csak a saját párt véleménye döntő. A mi pártunk alelnökiünk mellett áíl, éppen ezért a pozíciója még jobban megerő­södik és semmiféle idegen ellenszenv nem állhat uíjálba. A támadások nem sérthetik meg Hodzsát — folytatja a Venikov —, nem dönthetik meg a pártnak Iránta való bizal­mát. Ismételten kijelentjük, hojry nem volt és nincsen semmiféle politikai helyzet, amelyben Hodzsa tanácstalanul és védtele­nül állana az ellene irányutó támadásokkal üzemiben. Most csak vissza kell szereznie a teljes egészségét. Hodzsa most elment az egészségét visszaszerezni s barátai és ellen­dokolását, megjegyzi, hogy a döntés rendkí­vül fontos azokra a német birodalmi állam­polgárokra, akiknek kártalanítás nélkül sajá­tították ki a vagyonát. Ezeket a lap felhívja, hogy nyújtsanak be panaszt a berni vegyes- birósághoz. A lap megjegyzi egyébként, hogy tárgyalások folynak abban a* irányban, hogy ezeket az eseteket a bíráskodás elke- kcrüléscvel likvidálják. Abban az esetben, ha ez nem igy történne meg, állítólag a csehszlovák-német berni ve- gyesbiróság is igenlően fog dönteni az illeté­keség kérdésében. — A Vossische Zeitung közeláll a mi kül­ügyminiszterünkhöz, — jegyzi meg az Ex­press. — Az, amit a német lap mond, való­ban nagyon fontos. Bármilyen legyen is a mi jogi álláspontunk, itt ismét jogi bizonytalan­ság áll elő. fölei félé e®t kiáltja: A viszontlátásra! Ezt joggal mondhatja, mórt az agrárpárt meg­ingathatatlan bizalómmal kiséri őt útjában. A cseh kisgazdunép szilárdan és hűen ki­tart Hodzsa mellett, mert 5 hozta* a cseh néphez közelebb a szlovák népet és egyike azoknak, akiknek érdeméül irhatő a cseh­szlovák agTárdemokrácia szerveeséséneik a fejlődése és amely a fiatal köztársaságnak a legbiztosabb alapja. A lap félre nem érthető célzásokkal arra utal, hogy a Hodzsa-el'lenes szocialista kam­pány Bence* afférjeinek éUensulyozását cé­lozta. ; Stribrny lap!« üodxsa ellenfeleiről A Vecsernii List Hodasa távozásával kap­csolatban a következőkéi irja: „Politikusaink közsül a kegyvesztettek ellen lőfegyverül azt használták ki, hogy mint gyors meggazdago­dottakról beszélitek róluk. Más zsebének • becslése eddig a politikai kortesek privilégiu­mod közé tartozott. M inálunk azonban ehhez a fegyverhez magasabb urak is nyúltak. Az em­ber el sem hinné, mily őrült állítások tudtak elterjedni. Körülbelül egy évvel ezelőtt hatá­rozott célzattal Hodasa óriási gazdagságáról Stefiinek iskolaügyi miniszter letette a fogadalmat és átvette hivatalát Az agrársajtó tűntető bizalomnyilvánitása Hodzsa iránt A kétzáwas ffte ®oor nttA tiké fcven Xocfts 3rta: üdém Wctilace (27) — Miért izgatod magad? Lassan járj, to­vább érsz! Mit akar az öreg tőle? — Ujjávai az asszony vállán át a szoba felé bökött. — Hát tudom én? — kiáltott türelmetlenül az asszony. liaugja csakúgy remegett a düh­től. Tóm fogai közül ballt füttyentés szaladt ki- így áll hát a dolog. A róka tehát saját céljai­ra akar a zavarosban halászni! — Nála von-e a kulcs? — kérdezte csön­desen, Mrs. Cody rámeredt. Színtelen szemed nagy rémületet árultak el. — Mit tudsz te a k ül ősről? Tóm Oawler a fejét ringatta. Kezeit újból zsebre vágta. Úgy tett, mintha nem hallotta volna a kérdést. — A ház üres, — mondotta. —- Magamnak kell megfőznöm a teámat. A mamzeil és a sza­kácsnő kimenőt kapott, a szobalány betegen fekszik a kórházban. Érdekes eset, érdekes egy pár vagytok, te meg ő. Anélkül, hogy nénjére pillantott volna, az ajtóhoz sietett. Már felernlete a kezét, hogy benyisson, amikor hirtelen mást gondolt és megfordult. — Hát mit akartok ti tulajdonképpen, né­ne? Mrs. Cody most már elvesztette önuralmát és hevesen tört ki. — Hallgass, Tomrmondom neked, hallgass. Már kitantizhattad magad. Én nem vagyok tanti a te számodra. Mr3. Cody vagyok. Meg­értetted, te akasztófavirág, ... Ha nem . . . Már élesen kiáltott, itt azonban hangja fáj­dalmasan csuklóit meg. Tóm Cawler hátat fordított neki, kiment. hogy autóját a garázsba vigye. Hét esztendeje élt nagynénje házában. Jó fizetése volt, hogy sokan megirigyelhették volna. És mindezt annak köszönhette, hogy is­merte az asszony előéletének néhány titkát, mielőtt még Cody nevét viselte volna. Mi­ért a’, ijjat a végsőkig feszíteni? Sok külö­nös dolgot látott már ebben a házban, de kö­vetkezetesen szemet hunyt feleltük. Nem ez volna-e most is a leghelyesebb teendő? Közönyt erőltetett magára, miközben lassan lefelé haladt a napsütötte lépcsőházban. Hir­telen azonban megállóit, mintha a lába a föld­be gyökerezett volna. Igen, tolvajnak tolvaj volt. Az idegen tu­lajdont nem tisztelte, de gazember nem volt és nem keü-e majd magát gazembernek tar­tania, ha egy gaztettet szótlanul eltűr. Forró vérhul'lám csapott fejébe. Szive gyorsabban vert. Szinte fel röpült a lépcsőn. Nénjét a konyhábm találta. — Mikor megy a hölgy vissza a városba? — kérdezte harciasán. Mrs Cody hátat fordított nekL — Itt marad, — válaszolta mormogva. — Beleegyezésévéi történik ez? — kérdezte és hangjában félreisineihetetien fenyegetés volt — Mi közöd hozzá? Az a hölgy sem nem a nővéred, sem nem a menyasszonyod. — De én hoztam ide, — mondta Tóm ke­ményen. — Nekem kell tehát vissza is vin­nem. Ne gondold, hogy minden gazságra ké­pes vagyok. A tolvajnak is megvan a becsüle­te. És inkább levágatom a kezem, mintsem el­tűrjem hogy ezzel a leánnyal valami baj tör­ténjen. Egy óra múlva előállók a kocsival és hazaviszem. Bevágta magamögött az ajtót és határozott lépésekkel táv ozott, Mrs. Cody a gőzölgő vizet a teáscsészékbe öntötte. Keze remegett, ajkait összeszorittotta. Halántékán vastagra dagad­tak. az erek. Nemsokára a teát bevitte a fogadóba. Az­után rögtön visszahúzódott. Sybil gyanúja még nem ébredt fel. ügy hit­te, hogy Mrs. Cody gyöngédségből vonul visz- sza. Idáig Cody csak általános frázisokat mondott és nagyjából megismételte mindazt, amit már az asszonytól hallott. Lassanként tü­relmetlen lett és végül is közvetlen kérdést intézett a kis emberhez. Cody felállott, a mellékszobába ment és ha­marosan hatalmas köteg Irattal tért vissza. Uj­jávai rákopogott az aktacso-mó tetejére. — Többhónapos kutatómunkám eredménye. — mondta. — Higyje el gyermekem, nincs jobb barátja, mint Bertram Cody. — Csip- lelőjét kereste. Pillantása mintegy vélette- uül az órára esett — Istenem, már fél bét. Most mér az ala­pit tárgyalásra kissé késő az idő. VégigdörzsJte halántékát. Mintha uj öttel jutott volna az eszébe. — Mit szólna hozzá, ha az estét velünk töl­tené? — Nem hagyhatom anyámat annyi időre magában, — felelte Sybil röviden. — Oh, édesanyját idehozatom. Azonnal el­küldöm érte az autót. Mrs. Lansdown külön­ben is súlyt helyezne arra, hogy személye­sen bepillantson az iratokba. — Igazié, hát miért nem fordult ön közvet­lenül az anyámhoz? — kérdezte Sybil. Hirte­len támadt fe>l benne a gyanú, hogy Cody egész közönséges komédiás, — Mert tudom, hogy édesanyja mennyire gyászolja szerencsétlen férjét. Nem akartam fájdalmát ilyen közönséges üzleti ügyekkel megújítani. Most azonban belátom, hogy nem lenne okos dolog, ha tárgyalásainkból kire- kesztenők őt De ezt hamarosan helyre lehet, hozni. Mi is a telefonszáma? — De ma színházba akartunk menni, — védekezett Sybil. keringtek hírek Prágában. K so<rok Írója ma­ga is megfordult olyan egyetemi végzettséggel biró emberek társaságában, akik a leghatáro­zottabb komolysággal állították, hogy Hodzsa dr. Csehszlovákia leggazdagabb embere s csak utána következik Petsohek. S ezekkel a hírek­kel párhuzamosan rajzottak fel a különböző ^afférok”, a Kóburg-, az esztergomi, a bul­gáriai Hodxsa-affér, a prágai reudház-affér és igy tovább. Az egész rendszer ebben áll ée nagyon ügyesen számol a csehek természeté­vel, akik könnyen hisznek és hajtanak az irigyfkedésre. A terjesztőket persze miben sem zavarta az, hogy Hodzsa ugyanakikor va­gyontalan ember volt és ma sincs semmi va­gyona. Ezzel szemben makacsul agyonhallgat­ják azt, hogy a kétségtelenül leggazdagabb szocialista Benes Ede dr., aki szegény keres­kedelmi akadémiai tanár volt, de két évvel ezelőtt maga is beismerte, hogy négymilliónál nagyobb értékű vagyona van. Négy millió — nevetséges csekélység! Ilyen nálunk a politi­kai élet! — kiált föd a Veoemi List cikkírója. — Nem csoda aztán ha egyes büszke emberek szívesebben visszavonulnak. Benes dr. —az nem vonul vissza. Pozíciója ma erősebb, mint bármikor. Mit neki az, hogy óriási többség van ellene, ö azzal sem törődik, hogy az ál­lam legnagyobb pártja mindenféle, tehát a társadalmi kapcsolatokat is megszüntette vele, A többségi pártok abban a hátben tetszeleg­nek maguknak, hogy ők kormányoznak, ök legalább is ezt hiszik. De ettől a hittől necm lesznek boldogabbak, mert aki kormányoz, az Benes. Fölösleges ezt tagadni. Valójában egyenesen rejtély, hogy tud egy lényegében maroknyi csoport ilyen rendszeresen dolgozni. Mindennek megvan a maga módszere. És igy tűnnek el a politikusok egyik a másik után. Ne féljetek, mindegyik sorra fog kerülni. A közvélemény el fog szörnyedül, amikor egy napon lehull a lepel Svehla távozásának his­tóriájáról. De erről most magasabb érdekből jobb hallgatni. Minden pártnak, még a több­ségi pártoknak is vannak kis sejtjeik. Minden eszközzel dolgoznak: sajtóval, keggyel, szub­vencióval, telekvásárlással, fenyegetéssel, az osztrák időkből való kompromittáló iratok kézbentartásával. A tegönérzetesebbeo visel­kedtek a legutóbbi időkben az agrárok és a nemzett demokraták. Innen datálódik a nagy törekvés, hogy eltávolítsák azokat, akik nem akartak lakájmódra szolgálni. Az indexen levő emberek sora még nincs kimerítve.** Az Qrleansi Szűz emlékünnepe Pária, február 22. Bar le Dúcban holnap kezdődnek meg a Jeanne d‘Arc-ünnepségek. Holnap lesz ötszáz éve, hogy az Orleansi Szűz elhagyta Veaucouleurt és hadseregével Or- leans fölszabadítására indult. Szombaton reg­gel különvonat indul Párisból, amely a kor­mány hivatalos megbízottait Bar le Dúcba szállítja. I — A jegyeket talán vissza lehet adni. Sza­bad legalább az ajánlatot megtennem édes­anyjának? Sybil bólintott. Vészéit nélkül járulhatott a dologhoz. Biztosan tudta, hogy anyja nyolc óra előtt nincs otthon. Cody sietve eltűnt a függöny mögött, öt perc múlva sugárzó arccal tért vissza. Megelé­gedett en dörzsölte kezeit — Minden a legjobb rendben. Az autó már­is elindult. Édesanyja beleegyezett. A jegye­ket más alkalomra cseréli át. Sybiil most elcsodálkozva nézett rá és meg­vető mosoly szaladt arcára. A szinhájegyek dolgát csak ürügyül találta ki, hogy a kényel­metlen marasztalást leszerelje. Cody azonban a kis szükséghazugságot készpénznek vette. Világos, hogy a telefonbeszélgetés színlelt volt Cody szemtelenül hazudott Az az ellenkező érzés, amelyet idáig is érzett, most irtózattá alakult De hát miért csalták ide? Miért tarják vissza? Ekkor a félelem hirtelen megvilágositó su­gara szaladt végig lelkén. Veszély! kiáltotta valami benne hangosan. Veszély! remegett végig minden idegén. Úgy rémlett, mintha vágtató lokomotivon állana. Szabadon fekszik előtte a nyílt sínpár. Nyugalom volt a szivében. Hirtelen azonban megkondult benne a riadó jele. A vészlámpa vörös színben ragyog. Veszély! Veszély! És mindkét kezével a fékhez kap. Pillanatokba került, mig vég'ggondolta a helyzetét, pillanatokig dobogott a szive lá­zasan. De amikor Cody visszatért hozzá, már összeszedte magát­— Kedves, hogy még önnél maradhatok, — mondta és csodálkozott maga is, hogy hangja mrtseni ámít el belső izgalmából. Nagyon barátságos otthona van. (Folytatjuk.) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom