Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-22 / 45. (1968.) szám

1929 február 22, péntek. T>RXGAlA^ACfe\R-HtMiAP 3 Általános feltűnést keltett Hodna miniszter gyors távozása Hodzsa hhf^ azt várták, hogy miniszterként megy betegszabadságra SZEMÉLYI MOTOZÁS A diáktragédiának iijabb fejezetét Írták meg Losoncon és az a felháborító eset, amely a lo­sonci állami reálgimnázium hetedik osztályában lejátszódott, igazol bennünket, amikor az iskola belső életének a kérdéseit a nagy nyilvánosság elé visszük. Sürgős szükség van arra, hogy az iskola problémáiban egységes közszellemet te­remtsünk, mert nem babra megy a játék. Egy tes­tileg gyönge — mert háborús és háború utáni nemzedékről van szó — ifjuáág lelki és szellemi épségének megóvása, jövőjének kiépítése szent kötelessége a társadalomnak. Ha a pedagógusok egy része nem érti ezt meg, vagy nem akarja megérteni, úgy a nagy nyilvánosság előtt kell figyelmeztetni azokra a végzetes következmé­nyekre, amelyeket a lelki élet terén űzött kon­tárkodása okoz. A sikerrel letett pedagógiai vizs­gálat, a kézikönyvekből bebiflázott bölcsességek még nem adnak életbölcsességet és főleg nem ta­nítanak emberismeretre. A pedagégusnak lépést kell tartaina korával, tudomásul kell vennie mind­azokat az eredményeket, amelyeket a modern élet produkál, ismernie kell az uj pszichológiának, az nj orvostudománynak megállapitásait a gyermek­nek, különösen a pubertás korát élő gyermek­nek lelki világáról. Az, ami Losoncon történt, amint mondottuk, elképesztő és felháboritó és ha egy külföldi szaktekintéllyel Ismertetnők meg az esetet, nem hisszük, hogy a legnagyobb elítélés­sel ne nyilatkozna az elkövetett túlkapásról. Olvassuk tehát, hogy Losoncon az intézet igaz­gatója a hetedik osztályban személyi motozást tartott. Kérdezzük, milyen jogcímen történt ez? Van-e erre iskolaügyi minisztériumi rendelet, vagy talán a szlovenszkói speciális viszonyokra való te­kintettel a tanügyi referátus adott erre utasítást az egyes igazgatóságoknak? Ha ilyen rendelet az újabb időben tényleg kikerült a bürokratizmus bölcs műhelyéből, szabad talán érdeklődnünk a személyi motozás célja és értelme felől? Szabar talán megkérdeznünk azt is, hogyan történik a motozás végrehajtása? És ha minderre feleletet kapnánk is, azt kellene mondanunk, hogy ez a rendszer ostoba, embertelen és a legnagyobb mér­tékben veszedelmes. Mi lehet a motozás célja? Mit találhatnak a diáknál? A szórakozottja talán a mellényzsebében felejthet egy-egy cigarettavéget, azonban a felső osztályosoknak otthonukban megengedett dolog a dohányzás, hogyha szüleik ebbe beleegyezésüket adják és az iskolai motozás ezt a szokást nem fogja megszüntetni. Arról lehet vitatkozni, hogy nem ártalmas-e a nikotin a fiatal szervezetnek, de — iuventus, ventus — a passzióról, ami bizo­nyos büszkeséggel tölti el és a felsőbbség öntu­datát adja meg a szegény alsóosztályos nebulók­kal szemben, akik bizony atyai fenyítésben része­sülnek, ha rövidnadrágos korukban áldoznak Ni­kotin őfelségének. A pelyhező legénytolihoz már cigaretta dukál, gondolják a fiatalok és nem sza­bad ezen elszörnyüködnünk. Valljuk csak be, hogy mi is csináltuk és nagyapáink faggyugyer- tya mellett pipafüstöt fújva biflázták Horatiust Mégis ember lett belőlük. Mit kereshetnek még a diák zsebében? Levele­ket, amelyeket édes szüleitől kap, amelyek leg­magánabb életére vonatkoznak, amelyeknek tar­talmát senkinek, de senkinek a világon nem áll jogában tőle erőszakkal kicsikarnL Ha általános jogelv a levéltitok szentsége, akkor ezt a jog­elvet nem lehet korhatárhoz kötni. Azok az apró, rózsaszínű levelek sem annyira veszedelmesek, ahogy azt a motozó urak képzelik, sőt a gyermek­kor legszebb illúziói, minek otromba lábbal beléjük tiporni? Nem gondolják-e meg, minő tragédiák származ­hatnak az ilyen durva magánéletbe való avatko­zásból? Nem ismerik-e a pszichoanalízis tanítását a traumáról? Nem tudják-e, hogy egy érzékeny- lelkű gyermekemberben micsoda traumák, egész életére kiható nehéz lelki terhet jelent, ha ilyen erőszakos módon fürkészik ki legféltettebben I őr­zött belső titkait? Vagy talán egyébb okokból történt a losonci motozás? Politikai röpiratokat, tiltott jelvényeket kerestek-e a diákoknál? Aki az iskolába a politi­kát beviszi, az a mai szomorú időben szerezhet ugyan érdemeket felsőbb hatóságai előtt, de a pe­dagógia kérdéseiben kontár. Okulásul elmondunk egy kis esetet, amely évekkel ezelőtt történt meg az egyik szlovenszkói középiskolában. Az intézet­nek cseh igazgatója volt, megértő, derék, igazi pe­dagógus. Egyizben sajnálatraméltó eset tö.tént az egyik osztályban. Szünet közben valaki leköpie a köztársasági elnök képét. Az osztályfőnök je'en- tette az esetet az igazgatónak, megindult a nyo­mozás, a tettes hamarosan kiderült és az igazgató behívta magához irodájába. — Készakarattal köpted le a képet? — kér­dezte. A gyerek nagy sírás közben ismerte be, hogy akarattal követte el a súlyosan elitélendő csele­kedetet, nem ugyan gonoszságból, hanem szinte Part pour Part, hogy valami pajkosságot csinál­jon. — Fiam, — mondotta jó akarattal az igazgató —- te egy nemes, nagy emberrel szemben követ­tél el tiszteletlenséget- aki amellett egy államnak a vezetője is és igy megsértetted az államot is, amelynek polgára vagy. Mit szólnál hozzá ha va­laki előtted szembeköpné édesapád képét? Ugy-e fájna ez neked? A gyerek ráhagyta, hogy nagyon fájna. — Nos látod, igy fáj ez a csinytevé:ed azok­nak, akik az elnökben a nemes, nagy embert és az államfőt tisztelik. Ha nagy ember volnál és tette­idért felelős, most becsuknának. Itt kell megta­nulnod, hogy mindenkinek tisztelet jár, akit az megillet és azt megérdemli. ígérd meg, hogy a jö­Prága, február 21. A tegnapi nap váratlan belpolitikai szenzációja Hodzsa Milán dr. is- kolaiigyi miniszter lemondása volt, kinek he­lyét Stefánek Antal dr., a volt szlovenszkói teljhatalmú miniszter inni iskolaügyi referense foglalta el. Hodzsa lemondásának Mvaatlos oka betegsége. Súlyos torokbajban szenved s ezt gyógyittatnl akarja a Magas Tátrában. Hodzsa pályafutása A csehszlovák politikai tábor egyik kiemel­kedő alakja távozik a kormányból, amelynek tagja már 1922 óta volt Hodzsa Milán a há­ború előtt, mint fiatalember, Budapesten szer­kesztőd minőségben dolgozott, a Slovensky Tyzdemiiiknek volt a szerkesztője s abban az időben még nem tartozott a vezető szlovák politikusok közé. Közvetlenül Prágával nem érintkezett, hanem már akkor is magasabb pozícióra áhítozva közeledést keresett Ferenc Ferdinánd trónörököshöz és tőle remélte a ré­gi monarchia nemzetiségi kérdésének szláv szellemű megoldását. 1906461 1910-ig tagja volt a magyar képviselőháznak és munkatár­sa volt Kristóffinak. A pervrat után azonnal a csehszlovákizmus szószólójaként lépett fel és ő volt, aki a szlovák Rolnická Stranát be­leolvasztotta a cseh agrárpártba s fokozatosan eltávolította utjából mindazokat a szlovák rol- nicka párti embereket, akik fölötte álltak. Céltudatosan félreáll itatta Srobárt, akiben a legnagyobb riválisát látta, a szenátusba jelöl­tette s lassan úgy lépett fel Prágában, mint a szlovák centralisták kizárólagós vezére. Ma­gához ragadta a földmivelósügyi minisztérium vezetését és spiritus rectora volt a földreform szlovenszkói vérehajtásának. Lassan teljesen elidegenedett Szlovenszkótól, Prágában tele­pedett meg és Prágából irányította a szlo­venszkói centralista politikát. A csehek, akik­nek a pervrat utáni haladó, pokrokár politi­kája Szlovenszkón csődött mondott, örültek annak, hogy találtak egy szlovák embert, aki Szlovenszkón a centralizmust megalapozza. Hodzsa mentalitása ugyan idegen volt a cse­hek előtt, mert hiszen magyar politikai is­koláit végzett A földreform végrehajtásában Szlovenszkón csak az történhetett, amit Hod­zsa akart s igy a sok cseh telepítés, a protek­ciós maradéfcbirtokszerzés az ő számlájának a terhére Írandó. A polgári többség atyja Az 1925. évi választások után, amikor a bal­oldali pártok meggyöngültek és a vilápolitiká- ban is a jobboldali irány jutott előtérbe, Hod­zsa jónak látta a kormányzásból teljesen ki­szorítani a szocialistákat és Svehla akkori be­tegségét arra használta fel, hogy Kramár se­gítségével megalakítsa az úgynevezett vám­többséget s amikor a gabona vámokról szóló törvényjavaslat tető alá jutott, a katolikus néppártoknak ellenszolgál tatásul megszavaz­tatta a kongrua-törvényt Polgári kormányt akart, amelyben az öss­szes polgári, pártok helyet foglalnának. Az volt a terve, hogy egy csehszlovák-német- magyar polgári többséget létesít és abban bí­zott, hogy saját szülöttje, az uj polgári több­ség hálával viseltetik majd iránta és az uj kormány élére kerül. Sőt akkoriban az elnök­választás előtt az ő neve is szóbakerült az el­nökjelöltek közt Nem úgy történt. Hodzsa meg tudta ugyan nyerni a német agráriuso­kat és a német keresztényszocialistákat, le tudta szerelni a szlovák néppártot is puszta Ígéretekkel, de a magyar nemzeti párt, ame­lyet ugyancsak ebbe a kormánytöbbségbe akart terelni, a garancia nélkiigi ígéreteket vőben nem követsz el semmiféle ilyen cselekede­tet. Az ügy ezzel be is volt fejezve. A gyereknek nem kellett kevésbé szabályszerűt adni, az Igaz­gató nem szerzett magának politikai érdemeket, nem törte ki egy pajkos suhanc nyakát és az a pajkos suhanc egészen bizouyosan mindig hálásan fog visszaemlékezni arra a csöndes oktatásra, amit az Igazgatói Irodában kapott. Ellenségeket keresnek az iskolákban Is? Ezzel akarják magukhoz édesíteni a más nemzetiségű gyermekeket? Ne ellenséget keressenek bérük, hanem jó állampolgárokat neveljenek belőlük. Ehhez azonban arra van szükség hogy az egész ne­velési rendszert gyökeresen megváltoztassák. A losonci személyi motozással kapcsolatban most ennyi a mondanivalónk. A motozás „eredményé vel“ és következményeivel legközelebb foglalko­zunk. neon tartotta kielégítő alapnak ellenzékisége föladására. Hodzsa külpolitikai ambíciói Hodzsa távozásával teljes győzelmet ara­tott most a Benes-klikk, amelyhez Srobár is tartozik. A Benes-agrár afférért, mely Benes lx>jkottálásával kezdődött, Benes Hodzsa meg­buktatásával válaszolt. Hodzsa a koalíció meg­alakítása utáni időben nagy tervekkel állt elő. Megígérte az iskola-autonómiát, beharangozta a nagy iskolareformokat, de közben eltért saját reszortjától s beleavatkozott a külpoli­tikába. Járt Londoniban, Parisban, Prágában tárgyalt a külügyminiszter megkerülésével MacDonalddal, paktálni kezdett a polgár ag­rárpárttal is. Mindez a ténykedése elárulta jö­vő terveit. Azt hitte, hogy elérkezett már az idő, amikor a pótolhatatlan szocialista Benest eltávolítják s ő lesz Csehszlovákia külügymi­nisztere. Hodzsa azonban elszámitotta magát. Szétfoszlott álmok Az isikolaautonőmiából, a nagy iskola­reformokból semmi sem lett. Hodzsát min­den oldalról támadni kezdték. Támadták a szocialisták a bulgáriai pénzügyi akciója miatt, támadták a szlovák néppártiak az esz­tergomi hercegprímásnak kiutalt 23 millió koronáért s legújabban C9eh körök támad­ták a prágai Grabenen levő piaristaház el­adásáért is. A koncentrált támadásnak le­mondás lett az eredménye. A köztársasági elnök tudomásul vette Hodzsa lemondását és Stefánek Antalt ne­vezte ki iskolaügyi miniszternek. Stefánek Antal nem ismeretlen a szfloven- szkói magyarság előtt. Mint a teljhatalmú minisztérium iskolareferense sok bajt és számtalan sebet ejtett a szlovenszkói ma­gyarság iskolaiugyén. Stefánek, aki ma 52 éves, gimnáziumi tanulmányai után zsurna­lisztikával foglalkozott 1924-ben a pozsonyi egyetemen a bölcsészeti tudományok dokto­rává avatták. A háborúk előtt Hodzsával együtt szerkesztette a Budapesten megjelent „Slovensky Öbzor“ cimü folyóiratot. 1907- ben átvette a Lúd övé Noviny szerkesztését Szakolcán és 1910-ben szerkesztője lett a Budapesten megjelent Slovensky Derünk­nek. A háború kitörésekor Prágába jött és a Národni Listy szerkesztőségéibe lépett, ahol 1918-ig dolgozott. A háború alatt tagja volt a cseh maffiának. A prevrat után a nemzeti tanács, később a forradalmi nem­zetgyűlés tagjává nevezték ki. A forradalmi nemzetgyűlés Stefáneket Szlovenszkóra küldte, ahol a teljhatalmú minisztérium is­kolaügyi referense lett s itt is maradt 1923-ig. Az 1925. évi választásokon megvá­lasztották képviselőnek s azóta ő volt a par­lamentben Hodzsa szószólója. A magyar is­kolaügy nem várhat semmi jót Stefánek An­taltól, ment ő Kramárhoz hasonlóan állan­dóan ' nyíltan hirdette magya.rgyülőletét a parlament szószékéről. A kormány rekonstruálása A cseh-uémét-szlovák polgári koalíció ma már csak átmeneti alakulatnak tekinthető. Erre mutat a kormány rekonstrukciójánál követett kinevezési rendszer. Englis pénz­ügyminiszter távozásával a köztársasági el­nök Vlasáko't miniszternek nevezte ki és megbízta a pénzügymi,nis/térium vezetésé­vel. Svehla távozásával l 1: sailt nem nevezr ték ki mini s zterelnöknek, I. inern csak meg­bízták a kormány vezetésével. S ugyanez történt most Stefánekkel is, akit az iskola- ügyi minisztérium vezetésével bíztak meg. Úgy látszik, hogy olyan rendszert akarnak bevezetni, hogy a minisztereket nem neve­zik ki tárcaminiszterekké, hanem nyitva hagyják a lehetőséget arra, hogy tárcájukat bármikor felcserélhessék. A kormány rekon­strukció még nem fejeződött be. Minden órá­ban várható Gazsik unifiteácáós miniszter fölimemtéee és utódjának kinevezése. Aktuá­lissá vált és ugyancsak bármely pillanatban várható Najman vasufcügyi miniszternek a lemondása is. Lassan tehát a kormányban egészen uj emberek foglalnak helyet s a régiek helyébe olyan politikusok kerül­nek, akik lehetővé teszik majd p szocia­listákkal való kiegyezést. A mai kormány fokozatos rekonstrukciója tehát csak előjátéka annak, ami talán már a nyáron avagy őeszel be fog következni, azaz egy uj kormánytöbbség megalakításának. Srobár megróvást kapott A csehszlovák sajtó igen részletesen fog­lalkozik Hodzsa lemondásával. Az agrárius Venkov többek köziül azt í rja, hogy amikor tizennégy nappal áSp&tt tisztult a politikai helyzet és Udrzsal^Jvette a kormány veze­tését, Hodzsa elhatározta a lemondását. Az agrárpárt vezető tényezői állást foglaltak e döntése ellen, de ez csak két hétig sikerű’t % amikor az utolsó napokban az orvosok is hangoztatták annak szükségességét, hogy Hodzsát tartósan gyógy kezeltetni kell, Hod­zsa maga ajánlotta utódjául Stefáneket. Az agrárpárt elnöksége szerdán Stanek elnökletével és Udrzstal, valamint Srdinko miniszterek jelenlétéiben ülést tartott, ame­lyen egyhangúlag bizalmat szavazott Hód­osának és mielőbbi gyógyulást kívánt neki. Srobár szenátor ügyéiben úgy Jön tölt az el­nökség, hogy Srobárt megrovásban részesíti, mert nem merítette ki a Hodzsa-elleoes vitájában a pártszervezet szabályaiban biztosított le­hetőségeket és egy más párt lapjában bo­csátkozott polémiába Hodzsával, a párt al elnökével. A sajtö véleménye A Lidové Noviny Hodzsa lemondásának okául politikai és betegségi okokat hoz fel. Ha lemondsát betegségével indokolják is, úgy ez még nem jelenti azt, hogy tárgytalan­ná válnának az utóbbi időben felszínre ve­tődött összes politikai afférjei. A légionárius Národni Osvobozoni ezeket írja: Csak a jövő fogja megmutatni, vájjon Hodzsa tényleg predesztinálva volt-e vezető állásra. Egészen természetes, hogy egy ilyen agilis és ambiciózus politikus, mint Hodzsa, még a minisztériumból való távozása után sem fog pihenni és egészsége helyreáll itá^a után uj erővel, még nagyobb agresszivitás­sal veti bele magát a küzdelembe. A kor­mányban való befolyása lemondásával sem szűnik meg. Megvan a lehetősége legalább utódja utján, aki személyileg és politikai) is teljesen az 5 embere, érvényre juttatni befolyását. A nemzeti demokrata Národni Listy saj­nálatát fejezi ki afölött, hogy a koalíció é< az agrárpárt, habár átmenetileg is, egy olyan nagystílű politikust veszt ©1. A szociáldemokrata Právo Lidu többel-; között a következőket írja: Ez a tehetsége- ember, akinek az ambíciói magasabbra tör­tek a miniszteri bársonyszéknél, sőt maga­sabbra a miniszter elnöki széknél is, aki már-már az állam élére álmodta magát, ab­ban szenvedett, hogy a keze alól csak úgy szórődtak az afférok, melyek odiőzus voltát még a hívei sem tagadhatták. A Koiburg- nagybirtok körüli nagy affért, ahol köze’ egymilliárdos értékről volt szó és amely miatt egy ismert prágai ügyvéd jő ideig üit, nem felejtették el neki és bár Hodzsa dr. formálisan győzött, ez az affér erősen meg­rendítette pozícióját. Nemsokára azután egy sereg kevésbé szép afférje támadt. Ilyen volt a horvát vezetőkkel való blamázsa. melybe Hodzsa a véletlenül Prágában tar­tózkodó Macdonaldot is bele akarta rántani. Majd a bolgár agrárpárttal való affér, mely­nek részére Hodzsa tízmilliós áron nyomdát és szövetkezeti házat vett. Ez az eset nem­zetközi feltűnést keltett, mert a bolgár bel- ügyekbe való eme beavatkozás ellen a ezo- branje ülésén maga Ljaposev miniszterel­nök is tiltakozott. Hodzsa a külügyminiszte­ri székre vágyakozott, igy lehet csak meg­magyarázni külpolitikád kirándulásait Sze­rencsétlen kiránduliások voltak, úgy reá. mint pártjára nézve. Alig múlt el néhány nap, kitört a Srotbárral való vitája. Mialatt a sajtó ezzel az afférral foglalkozott kirob­bant az esztergomi érsek részére elküldött 23 millió titokzatos esete. Milliók, amelyek nem mind érkeztek meg... A lap ehhez ha­sonló stílusban búcsúztatja tovább Hodzsát. Feltűnő, hogy a Slovensky Dennik teg­napi száma még erősen hangsúlyozza-, hogy Hodzsa mint miniszter megy- szabadságra és, miképp Svehla és Beohyn© is hosszasan be­tegeskedett a miniszteri székben, úgy őneki is joga van betegszabadságra anélkül, hogy lemondana.

Next

/
Oldalképek
Tartalom