Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-22 / 45. (1968.) szám

4

T>RXGAiMa(AarH1RIiAP

lWt fehmAr 88, p^ntrii

Vernissagea hajón \

.-l reklám! Nincs árucikk és nincsen eszme, amely ma e nélkül a parádés kiséret nélkül j elindulna, ott van mindenütt, mint egy felka-! polt dallam, mit uion-utfélen fütyülnek, dalol- i mk, dúdolnak, muzsikálnak s mindenkinek, | aki akarja, aki nem belefészkelődilc a tudaté- í ba. Miért legyen a művészet kivétel? Miért ne lehessen ezt az álanból, ösztönből, hitből, játékból életre hívott árut is reklamirozni? Lehet, de itt aztán igazán hűlni kell az adagolást. Csinyjdn kell bánni a fénnyel s hanggal. A iyi- láffitó transzperensek. amelyek a szivárvány összes színeivel becili^it^ák a világvárosok éjszakáit, a nagy lárimjfJmielv mindenütt másutt beválik és jó. ítftQűfc áriam, elzavarná az áhilatosokat, az idegenekben kételyt támasztana, ehhez a fimm áruhoz tompított fények és tompitoit hangok kellenek.

Az angolok, akikről köztudomású, hogy eltalálják 'és tudják a mértéket, már megtalálták egyik formáját a művészet reklmu.r ozásának. Egyelőre a képzőművészetei illetőleg.

\z angol miibarátok társasága újabban verni s- saget rendez London és Newyork között. Ezt agy értik, hogy London s Newyork között közlekedő ..Berangerlc" luxus gőzösön, amely luxushajón-, tekintettel az árakra, amerikai dollár milliomosok és angol arisztokraták szoktak utazni az ó-világból az Uj-viiágba és viszont. Ezen a vernissagen olyan fiatal modern művészek képei, és szobrai szerepelnek, akiket még nem fémjelzett az idő és a debut sikerétől függ további életsorsuk. A Balkántól Buenos-A.resig mindenféle nemzetiségű és felfogású művész képviselve van ezeken a kiállításokon. Mondatnom sem kell, hogy menynyivel nagyobbak az eladási esélyek, a lehetőségek, mint a rendes nem mozgó kiállításokon. Mert a vemissagek közönsége városok szerint mindig egyazon emberekből adódik, mii-barátokból, rajongókból, kritikusokból. Alig üt megnézik a kiállítási olyanok is, akik egészen távol vannak egyébként attól, hogy akár miiélvezők, akár mübaráiok, vagy vásárlók legyenek.

És nem csak a hajó udami, de a kikötök közönsége is özötúik ezekre a kiállításokra, ellepi a hajót, amig az a kikötőben vesztegel. Nem is csoda, hiszen olyan vonzó és olyan- újszerű ez a mozgó vernissage. A lehetőségek széles horizontját nyitja meg a képzőművészek előtt. Eddig a művész, ha nagyon szegény volt és nagyon megalkudott, legfeljebb házalhatott képeivel, de most ime itt egy hajó, amely e világ művészetét fogja hordani a tengerek hátán. A kritikus felüt Londonban a hajóra, a newyorki lapokban leadja a bírálatot s ezalatt a képet, az árut, már talán meg is vették. Hát nem bíztató perspektíva?

Egyébként ez az ötlet, ez a reklám nem egészen uj, csak a forma más és maibb. A franciákat nehezen lehet megelőzni leleményességben. Vernissage a hajón uj. de vernissage az utcán régi, legalább négyszáz éves múltja van.

A párisi Mon-tpasrnasseon négyszáz év óta minden tavasszal megnyílik az utcai vernissage, amelyen La Harde Ariistique, a „horda" kiállít. Paris egész élete kiárad az utcára, egy világváros, ahol megmaradtak a középkor jelei. Egy nagy vásár, ahol mindent szem elé raknak, mint nálunk a vásárosok cserépedényeiket heti- és nagyvásárkor. Az titcákon a grand boulevardokon, még áz Etoile körül is, a szédítő forgalomban fel-feltűnnek az utcai dalosok, akik az uj chansonok dallamára és szövegére tanítják a népet. Mi sem

Nizzai dejeuner Jachté Coogannal

A „Kölyök“ véleménye Miss Európáról — Mi volna a legsikerültebb „Ketlogg-paktum“? ~~ A legcsodálatosabb gyermek-világkarriér

indulásának hiteles története A Prágát Magyar Hírlap számára irta: HUNGARICUS VIATOR

Nizza, február 14.

Ez a cikk a „nagy kis“ amerikai művésziről } szól, de tulajdonképpen, befejezője egyúttal a i Miss Európa — Simon Röskéröl írott nizzai I „trilógiának**. Kedden este kísértük az immáron megszokott kép keretében a szépségkirálynőket a nizzai állomásra: szorongásig

zsúfolt pályaudvar, fényképészek hadserege, sok-eck virág, lelkes éljenzés.

— Isten velük, szerencsés utat, vigyázzanak az egészségükre és aztán írjanak!

Simon Böske kihajol a kocsi ablakon, ~~ fo- cograímasinák mint ágyucsövek merednek feléij-e, — lobban a fény, — kész, megvan, — a Prágai Magyar Hírlap búcsú csokrából piros szegfűit nyújt át búcsúzom, — indulás, — húszféle él jentől zeng-zug y csarnok, — Páriába viszi ismét drága terhét a sok ezrek által irigyelt hírhedt train bleu.

Vége a farsanginak, hamvazkodjunk!

*

Nizza fasbkmable házilapja, a L'Eclaireur reggeli számában mint szenzációt közölte, hogy a mórnak ói fejedelem nevében egyik adjutánsa gyönyörű csokorral búcsúztatta a pályaudvaron Miss Europe-t és hogy a szép- ségkirálymő bájos mosoly kíséretében nyújtott át az adjutánsnak, — valószínűleg a fejedelem részére — egy’ szál piros virágot.

Most értettem csak meg, miért nyitott távozásomkor oly készséggel utat a pályaudvart zsúfolásig megtöltő néptömeg.

*■

Más.

Színhely a Negresco olvasóterme. Angol barátaim 'egyikével a lapok aktuális képeit nézegetjük. Miss Europe mindenütt.

— A- szépségkirálynők elmentek, — mondja barátom, — jön a következő szenzáció. Holnap már Jackie Coogan képeivel lesznek tele a lapok.

— Jackie Coogan érkezik?

— Már napok óta itt van, csak kevesen ismerték fel. Jackievei és apjával itt bridge- zünk délutánonként a kis szalonban. Most is őket várom. Halló, Jackie! éppen jön. Ismerd, ha akarja, bemutatom.

így ismerkedtem meg Jackie Googann&L

— Sajnálom, hogy két nap előtt nem találkoztunk. Bemutattam volna Miss Hcxngrie, illetve Miss Europe-nak. Nézze, itt a fényképe, hogy tetszik?

— Nem rossz!

— Amerikába fog menni Miss Europe. Vigyázzanak, az amerikai szépségeket is legyőzi! — mondom tréfás fenyegetéssel.

— Az már nehezen fog sikerülni, — válaszolja Jackie s huncut mosollyal fejét csóválja. — Az amerikai leányok világhírű szépségek, nehéz lesz velük felvenni a versenyt.

— Majd meglátjuk! Tudom, hogy most hridgepartiera megy, de mondja Jackie, mikor beszélgethetnénk egyszer nyugodtan? Írni szeretnék magáról.

— All righi! — nagyon szívesen. Látogassa meg délelőtt a papát, itt lakunk a 241 alatt, vele majd megbeszélik a pontos időt. — T>y, see You again!

Öt perc múlva, mint egy igazi nagy, ott bridgezik bárom komoly partnerével a világ legfiatalabb, Amerika legnagyobb filmművésze. Bájos kölyök, de megdöbbentően intelligens, nyílt fejű, okos lény. Nem csoda, kilenc és fél óv óta dolgozik, járja a világot, figyel, tanul, érett eszű, finom Z-eiss-lencse, mindent a legprecízebbül megrögzit. Isten bocsássa meg bűnömet, a 13 éves Krisztus jut eszembe, ahogy a zsidó bölcsekkel a jaruzsálemi templomban vitatkozik.

Együtt ebédeltünk másnap, az ebéd végén elfelejtettem, hogy egy gyerekkel ülök szemközt, minden, témához okosan, finoman, tapintattal tudott hozzászólani. Mint egy kis született diplomata. Még amerikai elnök is lehet belőle. Ne nevessenek! Miért ne? Ha Paderevszkyből lengyel #államfő 1 elletett, — Amerika sokkal inkább *a végtelen lehetőségek hazája.

★

Reggeli kávénál találtam az öreg Coogant- ő se éppen öreg, Jaokien kívül égy négyéves fiacskája van még. Amerikai ajánlattal látogatom meg, kedves barátságosan fogad.

— Jackie karrierjét, élettörténetét meséljem el? Charlie Chaplin fedezte fel. Los Angelesben. Már kilenc és fél éve ennek. Feleségemmel, körutazáson levő szinésztársa- ságnak voltunk a tagjai. Jő szerencsénk

lemé.szelesebb kát, hogy ebbe'a a városban a művészek is kirakodnak időnként az utcára s még hozzá a Monlparna-sseon, armely valamikor tényleg az övék volt s úgy uralkodtak ott, olyan bőségével a szabadságnak, mini az olimpusi istenek. Csakhogy ez az utcai vernissage ma már ott csak tradíció és az igazi művészek nem élnek vele. Ma ott minden valamirevaló művész megtalálja a maga szalonját és a maga közönségét. Ami a Boulevard. Mont pár nos se o-n kiállilásra karül, leginkább selejtes áru, „Meublbilder raktár.

Az angol forma előkelőbb, újabb, nem az utca, hanem mindjárt a világ. És mert uj, az aj művészek élnek is vele. Ha nem lennék, nem volnának e kor gyermekei. Mert számítsuk le az örömöt, hogy íme ma Üt, vagy olt, faluban, városban megfestődik egy kép, megformálódik egy szobor és holnap már más világrészek embere csodálhatja és veheti meg — milyen rccffinódl és milyen mai az egész ezen a „szent" célon túl is. A mai ember minden percéi ki akarja tölteni, nem bírja el az üres órákat, a képzeletét és gondolatait állandóan lecövekeli, hozzáköti valamihez és a luxus, komfort, az élvezet összes kellékeivel veszi magád körül. .4 rádió után az utón ma London ér. Newyork. legközelebb remélhetőleg már Budapest és. Béos között, modern képeket és szobrokat bámulhat,, élvezhet és vásárolhat az utas. Ezen a tőzsdén, ami az élet, végre kezdik már jegyezni a művészetet is, csak egy kis reklám kell és feljavul az ár- folyama. Szenes Erzsi.

Charlie -Chaplinnel hozott össze. A négy és féléves Jackie velünk volt. Chaplin meglátta.

— Kié ez a gyerek?

— A miénk.

— Adják át nekem, filmszínészt nevelek belőle.

. ■— Megijedtünk. Egy négy és féléves gyereket kiadni a kézből. Ez lehetetlen, abszurdum.

Chaplin nem győzte a gyereket nézni.

— Bájos kölyök. Legközelebbi darabomban pont ilyen gyerekre van szükségem.. Rögtön munkába állátom, boti negyven dollárért szerződtetem.

— Heti negyven dollár elég szép összeg volt akkor egy kezdő gyermekszereplő számára, de mi azért még haboztunk. Egy négy és féléves gyerek keressen a szüleire? Nem mondtunk igent. Chaplin nem tágított, teljes rábeszélötehetségével gyúrt bennünket.

1 Jackie közben a karszéken elaludt.

— Soha még ilyen szép gyereket nem láttam. Hogy igy- elaludt, még bajosabb.

— Azt hitte, csak az anyagiakon múlik, rövidesen 75 dollárt ajánlott fel. Felköltöttem,

— mesélte tovább Mr. Coogan — s megkérdeztem Jackietől: tudod, ki ez? a híres Ohar- lie Chaplin! Magával akar vinni, játszani fogsz a filmen, akarod? A gyerek félál mosan Chaplinre bámult.

How do you do Mr. Chaplin? Jam very glad to meet you! — s ezzel kis kacsóját Chaplin felé csapta, megint jó kényelmesen a karszék mélyébe bujt, oldalt fordult s lo- j vább aludt. Ekkor már egészen belebolondult j Chaplin. b

— De hiszen ez óriási, ez egy mesekölyök, máris kész filmszínész, — kiáltotta egész magánkívül.

—- Egy jóbarátunk, nagy ftimember unszolására egyeztünk csak végül bele, hogy J-ackiet Ohaplómnak átadjuk.

— Ez az a bizonyos pillanat, nagy alkalom, mely csak egyszer szokott az életben kínálkozni. Ne szaiasszátok el. Charlie Chaplin garancia, hogy gyermeketekből művészt fog nevelni — tanácsolta barátunk.

♦

Az ajtó felpattant, angol pajtásával Jankáé érkezett a szobába. Az apja be akart* mutatni.

— Oh, már ismerem. Tegnap találkoztunk,

— replikáz hihetetlen biztonsággal s meghajtva magát, kezet nyújt.

— Jackie, mondja az apja. Ez az ur egy

szép cikket fog imi rólad, szeretne veled okosan beszélgetni. Hívd meg ma hindire s akkor majd nyugodtan társaloghattok. Különben mi a terved ma délutánra és estére?

— Délután a moziba megyünk Stewel.

— All righi! Este majd együtt leszünk.

Időközben Angelo mester is elkészült a

Miss Europe képeivel s az első csodásán sikerült példányt éppen ma reggel adta át a Képes Hét számára. A felöltőm zsebében volt, előszedem.-- Miss Europe-nak ezt a képét nézze meg, Jackie, ezen a kislány csodaszép.

— Miért mutatta akkor azt a másikat? ezen a képen igazán nagy szépség, de a másak, amit tegnap láttam önnél, nem előnyös. Elfogad tőlem egy tanácsot? Ha jő barátja Miss Európe-aiak, azt az előbbi képet ne mutassa senkinek.

Érdekes, pedig úgy Simon Böskének, mint mamájának az a kép is nagyon tetszett. Persze Angelo mester remekművét akkor még nem látták.

Félegyre járt az idő, Jackie megszólalt:

Ha úgy tetszik, menjünk reggelizni, lovagolni voltunk Stevvel, szörnyen éhesek vagyunk.

A Negresco éttermében mint egy kis koronázatlan prineet fogadták s vezették asztalához Jaolriet.

— Ha megengedik, összeállítom a menüt

— mondja. S oly rutinnál, nyugodt, biztos modorra] vette kezébe az étlapot, tárgyalt á pincérrel s rendelte meg ez az alig tizennégy éves gyerek az étsort s persze fogalma sem volt, iiogy ebben valami szokatlant, rendkívülit láthat egy idegen.

Külön kérdéseket néni intéztem hozzá, nehogy százszor megadott s megunt interjú jellegével hasson rá beszélgetésünk. Sok minden témából hámoztam ki, azonban igyekeztem megismerni ennek a sző szoros értelmiében vett csodagyereknek lelkét, mely mint királyi kertek üvegvázaiban a kertésztudomány minden raflínementjávaj létrehozott nüvéuyexotikum, soha bem tapasztalt pompával bontotta ki öt világrész publikuma előtt ragyogó tehetsége szán pompás virágait. Nem képeken s a filmen, az éleiben .kell megismerni ezt a nagy-nagy művészt, hogy kellőképpen méltányolhassuk. Ha ebből színpadra szánt, alakító művészt fognak nevelni, e® lesz a század legnagyobb színpada csodája. S nem kell félteni, okosan nevelik. Egészséges, edzett gyerek. Naponta viv, lovagol, a sport minden ágában jártas, pompásan úszik, néhány napja, mielőtt leesett ez az óriási hótömeg, itt fürdőt! a nyílt tengerben s labdázott az angol fiukkal a strandon s még náthát sem kapott. Tegnap fent volt Angelo mester műtermében, egy csomó nagyszerű felvétel készült róla. ö maga diktálta a pózokat.

— Legjobb lenne talán, — jegyezte mega mester —■ ha ruháit ide hoznák s együtt választanánk ki, melyikben fotogratáljaim.

—• Ojjé! — válaszolta a fiú — egész gar- deróbomat idehozzam? Az ugyan bele nem férne ebbe a szobába. (

El is készültek már a képek s a Negresco ma esti „Bal d‘or“ — aranybálján a báli terem kivilágított sarkában Miss Europe képeivel állította ki Angelo mester. Ezek a képek voltak a bál legaranyosabb szenzációi. Nem győzték az emberek bámulná. Odaálltam s hallgattam a megjegyzéseket. Egy amerikai asszony ezt jegyezte meg:

— Ha idősebb lenne Jackie, feleségül vehetné Miss Europe-t. Ez lenne a legsikerültebb Kellogg-paktum.

De ne ücsörögjük s fecsegjük el az időt az aranybálon, gyerünk vissza Jackie asztalához.

★

Elmeséljem, mit választott ki Jackie az étlapról? Irish stew-t, rizses sült csirkét, almás süteményt és Gsokoládéfagylaltot. A főpincér az összeállított számlát is ő eléje tette. Jackie gondosan átnézte az egyes tételeket, elleo- , jegyezte s — AH rigfltití — visszaadta a pincérnek. S ©z a gyerek csak most- lesz tizennégy éves.

Mi sört ittunk, Jackie egyáltalán nem iszik alkoholt. Kilenc-tiz óra tájban ágyban van, kivétel csak a mai bál volt, amelyen való megjelenésre ünnepélyesen kérte fel a Negresco igazgatósága. így is hirdették a bált: „Grand Diner de Gala L‘Or, — dana un éh- louiasant Déeoc (a termet óriás lonia d‘or-ok- kal, aranyfákkal, csillagos égbolttal diszitették) et avec la préaenee du eélébre „Kid* Jackie Coogan.*4

A kotillon figurák befejezéséül a hölgyeknek szánt arany bábuk kiosztására Jackiet kérték fel.

Pompásan szabott angol szmokingjában, angol eleganciával, de amerikai kedvességgel tett eleget a rábízott feladatinak a nagyszerű gyerek. Meg is telt zsúfolásig kedvéért a terem s őt ünnepelte a végén mindenki- Pedig szenzációknak itt soh* sincsenek hijján. Hol a svéd király, hol a szépségkirálynők, hol a román trónörökös (ma érkezik Carol), Lloyd George, Morgan, Gould pénzkirályok jönnek-mennek — étteremszerte láthatók — s közölök e csöppnyi filmprinc, lám, hogy kiemelkedik.

Már megint a bálba vittem olvasóimat, pedig még hátra van a — feketekávé.

Vissza-vi sszatér tünk beszélgetés közben Miss Europe-re s én komolyan felteszem a kérdést:

— Fentaxtja ma is abbeli véleményét, hogy Miss Europe az amerikai szépségekkel szemben nem győzhet?

Rámnéz. Egy pillanatig nem felel s aztán épp oly komolyan mondja:

— Mai képét látva elismerem, hogy Miss Europe igen nagy szépség s veszedelmes ellenfele lehet Miss Amerikának, de — nos, ha tegnap állítottam, — jelentette ki s fejét dacosan felkapta, szemöldökét összeráncolta, — nos, igen, az amerikai szépségeket nem győzheti le senki!

—- Én pedig azt állítom, hogy igenis, Miss Europe Amerikában is győzni fog. Fogadjunk? — s feléje nyújtom a kezemet.

— All rigbt! Fogadjunk! Stev, te leszel a tanú. A vesztes fél tetszésszerinti ajándékot ad a másiknak.

Tenyerét tenyerembe csapta, Stev ránk- ütött s így most aztán duplán leszek érdekeivé az amerikai szépségversenyben.

A utogramkön yvemet persze nem mulasztom el neki megmutatni, nagy érdeklődéssel lapozza.

— Melyik a legérdekesebb aláírása? —

kérdi.

Kinek a pap, kinek a papné, feleltem volna, ha ez a speciálisan magyar közmondás angolra fordítható lenne.

— Magukra, amerikaiakra nézve talán e* a kettős oldal, ahol Goolidge és Hoover aláírása néz egymással farkasszemet, — mutatom neki gyűjteményeim csemegéjét.

— S ezt ismeri? — lapozom eléje a fekete