Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-16 / 40. (1963.) szám
ItoOMyntáir 16, wwmbalL r A világ legdrágább szállójában A „Sherry Netherland* A Central-park szélén, ezen a szinte meg- renditően sivár tájon állnak Newyork legújabb felhőkarcolói, hoteljei. Aranyos fényben csillogó lovasszobor áll előttük s csak még nagyobbá (teszi az ellentétet e házak és a kietlen táj között Fokozottan érezzük ezt. mikor a világ legdrágább azá'lójának, a Sherry Nelberlandnak harmincadik emeletéről nézünk le a piszkosan ezüstszínű, befagyott tavakra, melyek a hóval nem borított ■dombláncolalok és szikladomborulatok közt lát- •zanak, csak az autóutak ragyognak a tisztaságitól, ahogy keresztül kasul járják ezt a szegényes ■és Newyork számára mégis megfizethetetlenül drága parkot. Szőnyegborilotla, keskeny folyosó visz rövid intőn a felvonógcpekhez. Benne fehérkesztyüs inasok hemzsegnek, a szál’ó irodája szinte parányi az épület óriás nagyságához képest. Az ember alig lát valakit, legfeljebb azt az igazgatót, ki éppen szolgálatot tart. Mindenkit ismernek itt és senkinek sem sikerülne bármelyik szobába jutni anélkül, hogy fel ne tartóztatnák, olyan Sház ez, rpelyben lakások vannak, nem pedig a mi európai fogalmainknak megfe'elő hotel. Kevés egyszobás lakás van benne. A többi mind úgynevezett lakosztály, két hálószobával (eggyel a vendégeknek), nagy, kényelmes szalonnal, b.udoirokkal s kicsiny, takaros, viilanyerővel kiszo'gált konyhával, meg hütőhelyiséggel. A tkomornáknak és a cselédeknek külön szobáik yannak s fürdőszoba van mindegyik melleit. A vendégek az ily lakásokat jobbára állandóan, vagy hosszabb időre bérlik; akkor aztán, mint Newyorkban mar szokás, állandóan a szállóban laknak; é'vezik a saját szállókonyha kényelmét (az ebédet francia szakácsok főzik lent a nagykonyhában, még pedig úgy, hogy minden egyes szakácsnak saját külön szakmája van), az ételt külön felvonókészülék viszi fel a megfelelő szobába, ott ázlán vagy lehűtik, vagy melegen tartják és felszo’gá'ják. A külön mosókonyha, melyben havannai és kevert fajtából származó jól megfizetett nők dolgoznak, majdnem mindig a nagykonyhák mellett van; szabó, cipész, ruhavasaló rendelkezésre áll a szállóban. Kedélyességről és lakályosságról i'y házban • természetesen szó sem lehet. De igenis lehet szó í hallatlan kényelemről: mert van ott minden,) amire az embernek szüksége van, az ismert gaz- j dag newvorki üz’etemberek hölgyei és leányai aagyon szerelnek félévre így egészen külön élni a különálló emeleti lakosztályukban; szívesen fizetnek ezért a kényelemért évi 30.000 dollár bért 8 kapják érte oserébe a szobájuk, fürdőszobáik 8 — mikor kinyitják — önműködően kivilágított ruhaszekrényeik mellett azt a tényt, hogy a cselédek folyton a szalonokon vagy a teázószobákon járnak át evőedénnyel vagy a szennyessel; különösen hóbortos amerikaiak le lebontatják a köz- falakat és gusztusok szerint másikakat épiltetnek helyettük sokezer dollár kö'tséggel; épittelnek maguknak külön lépcsőket és felvonógépeket is, hogy más embernek valamiképpen eszébe ne jusson megvesztegetés segítségével a szobájukba férkőzni. A vendegek jönnek-mennek, nevükön említik őket s nincs az a vendég, akit a mellénye utolsó gombjáig ne ismernének a hotelben. Az ember me’ankólikusan néz le arra az uj szállóra, mely úgy szökik fel a Sherry Netherland közvetlen közelében, mint valami sárga vizsugár s mely a Newyork American vezércikkírójának tulajdona. Az efféle toronyszálló tulajdonosának nincs sok gondja; mert az a tíz milliomos, az ő biztos évi bérével, kezeskedik a szálló fenmaradásáról és virágzásáról. Mindenesetre akadnak néha átutazó vendégek is, kik amolyan kis lakosztályt bérelnek egy hálószobával s egy kis fogadószobával és fizeinek érte — ez a legalacsonyabb ár — naponta harminc dollárt A legmagasabb és legdrágább emelet szobáiból Newyorkra vetett pillantás mindenesetre elragadóan szép. A tizenkét- és tizenötemeletes házacskák úgy húzzák meg magukat a nagy épületek között, mint valami kis egér. A levegő tisztább. A zaj messziről hallatszik s alig lehet hallani; hosszú fénysávok függnek lent az uccukon; az avenuek úgy futnak szét a homályos messzeségbe, mint megannyi csilámló patak, a Hudson fölött szürke pókhálók módjára függnek a rítkás téli ködben a vékonyláncu hidak. Az ember mindenfelé egy uj várost lát és nem látja az uj város végét. Ez az eszeveszett, zsibongó, méreteiben tobzódó Newyork fantasztikus álomképpé válik Innen s meg lehet érteni, hogy az emberek, már azok, akik akár ötvenezer dollárt is megfizetnek azért az élvezetért, hogy szétnézhetnek itt mindennap « a napnak m:nden órájában sok szobájuknak minden ablakából ezen a városóriáson. Itt fenn, a zajos uccák sokadalmától távol, cl- I nek az üzlet, a gazdagság, a nagy keresetek királyai, a tőzsdének üvegbura alatt levő távirókészülékei kopogva Írják ,le a mindenkori árfolyamokat s a multimilliomosoknak elég csak egy szót szólniok, ■vagy egy jelt adniok s a lakás minden zugában levő telefonkészülékek százezer emberrel kötik őket esszé, leveleiket pedig postacsövek röpitik alá harminc eme’et mélységbe és szállítják topább a postahivalalpkba... Nem, ezek u emberek nem is élnek már. Gépfegyverrel hajtőit végre nyolc halálos Ítéletet a csikágói banditák vérbirósága — Véres uccai harc hét gonosztevő-társaság hozott — Csík ágó, fébruár 15. A csikágói hírhedt bandii'íajszervazet'tík államot alkalmaik az államban. Bíráskodásukban a „szemet szemért, fogait fogént" etlrv érvényesül. Aki a szervezetek szolidaritása etilen vét, áruló lesz, vagy veszedelmes helyzetekben cserbenhagyja társait, az menthetetlenül ki van szolgáltatva a banditák verbiróságainak és végrehajtó közegeinek. Nem segiiit rajta a rendőrség védelme sem, mert a rendőrök épp oly tehetetlenek a hatalmas szerveaeteikkel szemben, mint maguk az üldözöttek. Tegnap egy példáját ri/tkiiitó gonosztevő- háború játszódott le Gsiikágó uccáin. A főútvonalon két, állig fölfegyverkezett banditákkal tömött autó robogott át Az autók egy raktárépület edőtt álltak meg, utasaik kiugrottak és rajvonalba fejlődve vették körül a házat. Valóságos ostromot intézteik a raktárépület ellem, amelyet egy velük ellenséges viszonyban álló gonosztevő banda tarlóit megszállva. A házban egyébként nagyobb titkos szeszfőzőüzem dolgozott, amely óriási hasznot hozott a gonosztevőknek. A késő délutáni órákban a járókelők szemeláttára vívta meg a két banda élet-halálra menő csatáját. Az autókról gépíegyvcrtüzet nyitottak a ház felé, amelynek ablakain úgy kopogtak a golyók, mint a jégeső. A gépfegyveres előkészítés után a banditák rohamra mentek és elkeseredett, véres közelharc után leverték és megadásra kényszeritették a ház védőit Nyolcat közülök foglyul ejtettek, a többi elmenekült. Még mielőtt az alarnúrozott rend- őr ősapa lak a helyszínére érkeztek volna, a banditák rügtönitélö vérbiráskodást tartottak és mind a nyolc fogolyra halálos ítéletet mondtak ki. A legyőzött gonosztevőket gépfcgyvcrgolyóval végezték ki oly módon, hogy egymás mellé áiLlii tolták őket s a gépfegyver csövél rájuk irányozva, golyózáport zúdítottak a szerencsétlenekre. A bamdllaharc és a kivégzéseik a környező városrészben Leírhatatlan rémületet idézlek elő. A lakosság a házakba menekült és bezárkózott. A rendőrség lovon, gyalogosan és páncél- aulomobiikklkail vonult ki az ülik özet színhelyére, de mire odaértek, a banditákat már nem találtak. Amilyen gyorsan jöttek, autóikban éppen olyan gyorsan tűntek el. A rendőrség csupán az útközei halottast és a nyolc kivégzett holttestét találta az udvaron. Megkisérclték üldözőbe venni a száguldó automobilokat, de a banditák egérutat kaptak és nyomtalanul eltűntek. A városban a gonosztevők háborúja, semmitől vissza nem rettenő merészsége és elszántsága nagy izgalmat és olyan pánikot kellett, hogy tegnap óta az emberek alig mernek az uccura lépni. A rendőrség hirdetményekben intette nyugalomra a lakosságot és Csikágó rendőrfőnöke garantálja, hogy a zavargásoknak a Legrövidebb időn belül véget vet. Leányom Mária — ©fensége, a veiszi herceg... Az angol trónörökös látogatása a nyomorgó bányászok közt London, február. é A vélSzt líeréeg elismerten Anglia egyik legkedvesebb, legközveiienébb emberé, akinek népszerűségét hallatlanul megnövelte az a bra.u- ros teljesítménye, amellyel minden világjáró utas gyorsasági rekordját megdöntve, ujyszól \ án órák alatt futott át egyik orszá ból a n á- sikba megállás nélkül, csakhogy mihamarább ott teremjen édesapjának betegágyánál. Ha a velszi herceget eddig is szerették, most még jobban megnőtt a becsülete az angolok előtt, amikor a fiatal herceg-gyors öllettel rá zá ti magát arra, hogy bejárja az északi bá yav dé- kek nyomorgó munkástelepeit s amikor minden hercegi póz nélkül, természetesen, egys e- rüen, könnyedén, igazán polgár módjára é int- kezett a megszorult és sinylö emberek százaival. Most mutatta meg igazán, mi yen „jó Mu“, de a munkások is levizsgáztak lojaJitásukbó , amelyet pedig kifelé olyan nagyon szereinek kétségbevonni. Az angol munkás sem tagadja meg nemzetének alapvető vonásait; öné zetcs. nyugodt, de tisztelettel és becsüléssel néz fel a trón magasságára, mert tudja, hogy az an goi király igazán csak a legelső polgára az országának ... A halottasházban A hajnali órákban indult el a herceg autója, nekivágott a havas országutnak és Newcast e bán állott meg először, ahol a tömeg fel sím ismerte, később azonban, amikor a Durhan-tele pékét kereste fel, már olyan tömeg vette körül, hogy egy csomó rendőrnek kellett az autó mögött haladnia, akik kissé távoltartották a t ónörökös kocsiját a kíváncsian sürgő-forgó, kérde zösködő emberek között. A herceg látogatása persze nem volt hijján egy csomó derűs epizódnak. Rettenetes volt ugyan a nyomor, amely sok helyütt eléje tárult, de azért Angliában talán még sem hat egy ilyen szomorú kép sem olyan megdöbbentően, mint például Európa műveletlen keletén, mert tgy angol munkásház még mindig csak többet jelent, mint egy földből, sárból összetákolt kaliba ... A herceg különösen az öreg hetvennégy éves Frank MackKay-re volt kiváncsi, aki külön levélben liivta fel a trónörökös figye'mét a bányászok nyomorúságára. Az öreg ember azonban éppen nem volt otthon, mert fele égé a megelőző este halt meg és MaekKay áment a szomszéd városba, hogy a ha!á'e:etct a ható Ságoknál bejelentse. A vendéget az anyjukat Nem élnek már, mert az élet mé'yebb, mélyen van, ott alant, hol az emberek lába a vén földet tapossa. De hozzátartozik az üzlethez, a sikerhez, a reklámhoz, hogy az ember a Sherry Nether- landban lakott, hogy kibontatta és újra felépil- tette a falakat, mert senki sem törődik azzal, hogy ki mit tesz itt... vesztett két leány, fogadta, akiket könnyekig) meghatott a herceg látogatása. Közben a gyá>z- házbá ért Taffy Lewis, egy Öreg bá yász, kiszolgált katona, akinek azonban már négy esztendeje nincs munkája. — Ha királyi Fenséged meg akarja látri, hogy. hogyan élünk, akkor tessék velem jönni a Waterloo Streetre — szólt az öreg munkanélküli. — Nem bánom, gyerünk! — felelte a he cég és csakhamar át is vergődtek a .-áros. hívás utón, kerteken, a kérdéses utcába, ahol az asz- szonyok kijöttek a nagy csodára, összecs?pdos ták kezüket, hogy lám, eleven herceg s ál ott le ide közibíik. A herceg bement Taffv laka á ha, ahol a gyerekeket éppen szűkös ebéire várták haza az iskolából. Itt hallotta a bércét, hogy az egyik szomszédasbzonynak haimad- napja kisbabája született. A legifjabb angol honpolgárnál — Szeretném látni a bébit — szólt a herceg és nyomban megindult a suttogás, a szóbeszéd az asszonyok között: — Ejnye, de derék fiú a herceg „.. Lám. kiváncsi az apróságra! A herceg udvarias kopogtatás után benyitott a nagyon szerény kis otthonba, ahol a fia.al mama boldogan szorította magáin z az u'sziilöt tét. Az anya arcát elöntötte a boldog piros ág, amikor a herceg a kicsike fölé hajolt és elismeréssel szólt a mamának: — Jej, de pompás kis legényke! A mama megilletődöttségében és zavarában nem tudott mit felelni a hercegi bókra és azért elfogultan csak annyit dadogott: •— Jaj, de kegyetlenül fiatal a Fen: ég... Pont olyan az életben, mint a l'ényk' pein. Ez a család különben szintén a le in- gy^bb nélkülözések közt tengeti az életét és ha a herceg a kisbabáról azt mondta, hogy friss virgonc gyerek, annál szomorúbb képet alkothatott magának a többi lesoványodott, pipaszárlábu kis bányászgyerekről is. Jaj, Isferrn?, a herceg!.. Amerre a herceg végighaladt, az ablakokból mind kiváncsi szemek kbó.ték. A Front Stree- ten egyszerre csak beállított Bobby Farrage házába. — Szabad belépnem? — kérdezi a herceg. — Jóságos egek! — kiáltott fel magánki- vül Mrs. Farrage, a háziasszony, — a' árum le gyek, ha nem a velszi herceg van itten. Hé. Márta, nézd csak, ki jön itt? A herceg!!... A trónörökös már bent volt a kis laká bán. ahol Farrage kisasszony dobogó szívvel, rettenetes elfogultsággal várta. Farrage mama jó társaságra valló neveltséggel mutatta be a fiatalokat egymásnak. BALL PALAIS THEATRE ALHANBRA Praha, Václavaké nám. Telefon: 29641. Februárban műsoron a legnagyobb szenzáció: Rasputin Mária a híres orosz szerzetes leánya,- . . — Márta, leányom. — A velszi herceg őfensége. A herceg udvarias gavallér módjára meghajolt a munkáslány előtt és jó tiz periül be-zól- detett el a mamával és a leánnyal konyháról,, háztartásról, mennyibe kerül a mindennapi eietv mióta nincs munkájuk a férfiaknak. Közben Hazajött az apa. Mr. Farrage. aki nem tudja mire vélni a nagy csődületet a ház előtt. Az embeiek felvilágosították: — Tudja ki van bent? .... A felesége a velszi herceggel beszélget. No, mit szól hozzá? — Az angyalát! — szólt röviden és velősen Mr. Farrage. Közben egy szomszéd leányka szaladt át látogatóba Farrageékhez, akivel a herceg szintén megismerkedett és mikor meghallotta, hog\ & vendégkisasszony másnap Ausztráliába utazik, a trónörökös, szeretitreméltó mosollyal szerencsés utat kívánt neki. A herceg a » agymosásnál A herceg más helyütt NewfieLd mellett Mrs, Capp otthonába kukkantott be. Cappnénak pen nagymosása volt. A herceg megnézte a száradó ruhanemüeket és azt mondotta: — Hiába, mégis csak itt, északon tudnak csak igazán mosni. — Meghiszem azt, — felelte önérzetesen a boldog háziasszony, aki beinvitálta a herei get a konyhájába is, hogy lám mennyi fehérre.mosott holmi szárad a tűz fölött. Szomorúbb volt a herceg látogatása a peitoni telepen, ahol az egyik házban egy km gyermek holtteste meredt feléje. A herceget külö' ben házról-hazra kisérte a hűséges t meg, amíg végre egy helyen egy nyolcvannégy éve> bácsival találkozott, aki viccesen rászólt az ifjú ismeretlenre: — Hogy vagyunk öregur? — Hál4 Istennek megvagyok, — felelte $ herceg mosolyogva a kiváncsi aggastyánnak.- Hát te hogy vagy, kicsikém? — adta vissza a kölcsönt a jókedvű hereeg. Már leszállóit az est. amikor a herceg első turnéját befejezte. Járt „vörös44 negyede' ben is, de a munkások itt is tisztelettel, .Síerétettel vették körül. Ez Angliai... * 19 — A dévai csángók kivándorolnak Braziliába. Déváról jelentik; A dévai csángó-telepesek, akiket 1892-ben oly nagy le'kesedéssel telepítettek vissza az ősi haza földjére, szerencsétlen sorsra julollak. A telepítési akció alkalmával 8SO holdon 34 gazda telepedett meg 371 lélekszámmal. Akkor minden egyes lélekre három és negyed hold föld jutott. Azóta a lé'ekszámuk megnyolcszorosodott, ellenben a földjük megfogyatkozott. Eladással 101 hold idegen kezekbe jutott. Az agrárreform során 19 holdat kisajátítottak, ezenfelül az egész telep tulajdonát képező 76 hold közös földet is kisájá- titották, sőt a bárói románok minden birói Uéiefc ellenére erőszakkal elvették. Úgyhogy á megszaporodott dévai csángóknak ma már összesen csak 684 hold földjük van, amelyből nem is jut egészen negyed hold egy-egy lélekré. Á hét, nyolc, sőt tizenkétgyermekes csángócsaládok ma már nem tudnak a földjükből megélni. — nagyon súlyosan nyomják őket a harói románokkal folytatott nagy per költségei is. Annyira a tönk szélére jutottak, hogy az elmúlt év végén hat tönkrement család hagyta le az otthonát és njeut -más vidékre az éhség e’ől, szerencsét próbálni. Tizenhárom hold földjüket eladóvá tették s ekkor kiderült, hogy az egész csángó te lepnek aiücsee. annyi pénze, amivel ezt a néhány hold földet még* vehe.nék. A csángó-telepesek körében most mez* galom indult meg, hogy eladnak mindent és kivándorolnak Braziliába. — A budapesti egyetem jogi kara a protezsálók ellen. Budapestről jelentik: A budapesti Pázmány Péter-egyetem jog- es államtudományi kara eg- utóbb tartott ülésén egy konkrét etet alka lma bői, de a protekciózás körűi általában szerzett tapasztalatokra is támaszkodva, nagyjelentőségű határozatot hozott, melynek az a helyes célja, hogy intézményesen is biztosítsa az egyetemi professzoroknak azt a törekvését, hogy a vizsgák minden külső befolyástól, a tanárok pedig a zaklatástól mentesittcesenek. Az egyhangúan hozott áltaíauoe érvényű kari határozat értelmében az egyetemi ta- Dár, a független bírákra fennáiló mintájára a vizsgázó-jelöltre nézve senkitől semmiféle formában információt, illetve ajánlást el nem fogadhat. E szigorúan tiltó rendelkezés folytán meg kell, hogy szűnjék az informálásnak, illetve ajánlásnak minden néven nevezendő módja, mert a tanárok nemcsak hogy érdemben nem vihetik figyelembe an ajánlásokat, amint azt különben eddig sem tettek, hanem azokat egyáltalán el sem fogadhathatjak, meg som hallgathatják. S ha ilyen közbenjárás kísérlete ezek után mégiB megtörténnék, az rne ő- ben zaklatásnak tekintetnék s ennek megfe»elő elbánásban részeltetnék. *x Nincs a magyar ifjúsági irodalomban tinég egy olyan könyv, amely kiállifás. tartalom és át tekintetében fel tudná venni ® versenyt * Ltül«f ^zikávaL j
