Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-16 / 40. (1963.) szám
8 ^mgai-T'Aag^ar-hirlap IBSE tebrn&p ffl, wwmW. „ Ápold a szépségedet" A szépségápolás Németországban szociális kérdéssé kezd előlépni — Mindannyiunknak jogunk van az emberi szépségre Berlin, február. Egy nj szociális mozgalom kezd gyökeret verni lémet földön. Úgy hirdetik, hogy az egészség mellett a szépséget is ápolni kell — az állam é- a társadalom támogatásával. E<ldig a szépség ápolása kivételes joga ama keveseknek, akiknek kellő időjük és vagyonuk van. Mindenk: másnak meg kellett elégednie, ha egészséges maradt. vagy ha betegség után visszanyerhette egész munkáé; éjét. Százezreiket, jobban mondva, milliókat belekósz- tettek, kétségtelen teljes joggal, a betegségitö pénztárak még egyre növekvő táborába, minden betegségre adtak orvost és gyógyító szert, csak * rútság, a gyermekkori betegségek maradandó, nem egyszer visszatetsző következései ellen n< m tettek semmit. Az orvosi tudomány megtanulta egyszerű műtétek utján az emberi arcot megszépíteni, » testi kinövéseket eltüntetni, a nő varázsát visszaadni, a férfi vonásait eltorzított forrná’ából kiveíkőztetni, de ezt a tudását nem adta o'eeón és csak kevesen vették igénybe, tészben talán hiú- j Ságból, de részben már kétségkívül jövőjük biztosítására. És éppen a jövő az. ami a legfrissebb mozgal- i wat vezeti és érdekli. Hányán vérzenek el a kenyérért való küzdelem- j ben, bár tehetségesek, bár nagy munkakedvvel i próbálkoznak, mert — külsejük nem Jelel meg lelki képességeiknek, Hány leányzó nem kap munkát, mert — az arca nem tetszik. A szép leány, ne tessék öt ma már félteni, szembe tud szállani a biztosabb kenyér révén a szerelmi élet veszedelmeivel, de a csúnya tehetetlenül áll ós menthetetlenül elvész, mert az első pillanatra sem tud hódítani. Nem szabad e gondolatmenetben rizsporra, púderre, meg az ajkak illetlen festésére gondolni, vannak arcok, amelyek a modern szépitő sze'.eket nem ismerik, és amelyeknek nem is az hiányzik, hanem a bőr tisztasága, egyes eltorzító vonások e’tüntetése, az ajkaik, orr, vagy a fülnek újabb formálása. Vájjon fényűzés számba megy-e, ha e szorencsétlenek ezá mára kiszélesítik a boldogulás útjait és az orvosi tudomány, szem beszáll va a természettel, uabb fegyvereket ad nekik kenyerük, meg jövőjük biztosítására? Ugyanaz a helyzet mindazok számára legyenek nők, vagy férfiak, akiket & betegségek forgattak ki valójukból. Maga az egészség még nem használ, ha a betegség nyoma! kísértenek* Egyszerre kötelesség lesz — a szépség ápolása. A megoldás felette egyszerű. A betegápolá-ba belevonják a kozmetikát. Ami ma még luxus, holnap mindenkit kötelező feladat lesz. A hivatalos betegápolás is. A berlini orvosok a be te- gsegítő pénztárakkal kapcsolatosan külön inté eteket akarnak felállítani, amelyekben minden hala’ dó aki nem találja magát — szépnek, me.gp:óbá!k ózhat a rutát külsejéből eltüntetni. A rútság tehát betegség lesz, amit a betegsegitő pénztárak igénybevételével szabad — gyógyítani. Aki úgy gondolja, hogy az uj értelemben beteg, jelentkezik &z intézetben, ahol megvizsgálják és megállapítják, vájjon betegségének gyógyítása társadalmi érdek-e, illetve, vájjon munkalehetősége emelkedik-e, ha külsejét megváltoztatják? Ha igen. akkor a betegsegitő hivatal köteles a gyógyítás költségeit fedezni, ha nem, akkor még mindig megvan a lehetősége, hogy ki-ki a saját pénzén valósítsa meg álmait. így vonulna be a rútság gyógyítása a hivatalos betegáoolásba. Karöltve az uj berendezéssel járna a szépségápolás népszerűsítése is. Nyílt titok, hogy az előadások, amelyeket egyes szépitöszerek feltalálói rendeznek, rendkívül látogatottak, mert a női r.em szívósén tanul még akkor is, ha előre tudja, hogy megvétetnek vele valamit, ami édeskov eset ér. Ha az uj intézetekben állandón felolvasásokat fognak tartani a szépségápolás elemi követeléseiről, ha meg fogják mutatni, mint lehet olcsó eszközökkel is a test egészséges szépségét fenntartani és megőrizni, erős kapcsokat fognak teremteni ama százezrekkel, akik ma tanácstalanul kapkodnak jobbra- balra, csakhogy, valahogy az idővel dacolva, fiatalok maradjanak és ne találjanak az öregedés címén mindenfelé zárt ajtókTa vagy hogy sikeresen küzdhessenek meg talán nem is ifjabb, de mindenesetre szebb kollégáikkal. Talán ne.n is kell minden esetben a mindennapos kenyérre, a munkalehetőségre gondolni, sokak előtt a férjhezmenés utjai Is el vannak zárva, mert az emberi szem nem találhat gyönyörűséget bennük. Az uj jelszónak, hogy mindannyiunknak joga van az emberi szépségre, nagy és erős visszhangja van. Persze kivitel hatalmas anyag; megtcrheléfc •esz a hivatalos betegsegitő szervezeteknek. De költségeit elő kell majd teremteni, mert tagadhatatlan, hogy a gyengébb nem éredekel elsősorban követelik. Ami pedig a férfiakat illeti, azokon más utón kell segíteni. ITa a szépség ápolásának szélesebb keretet adunk, akkor beletartozik a fé:fias fellé{ iés, a szabadabb mozgás, a lelki tulajdonságok larmoniikus voltát bizonyító magatartás megtanulása és fejlesztése is. Ez ugyan már nem orvosi feladat, tökéletlensége vagy teljes hiánya még nem betegség, de a létért való küzdelemben csak ugv elzárhatja a tehetség útját, mint a rut külső az asszony életében. És a szociá’is hu’lám, amely egyszerre betegséggé emeli n szépségápolást, feladatának tartja, uj oktatási lébe tőségekkel segíteni azokon, akiknek hiányzik életcéljai!: eléró1 sénél nem annyira a tudás vagy lelkierő, mint a külső föllépés felette erős hatásának a titka. E probléma megoldása sem mehet az állam és a társadalom segedelme nélkül, mert ujbó. csak a szegényebbekről van szó é« újabb milliós kiadásokra kell gondolni, ha a tervek megvalósítása jzóha kerül. De mert úgy szépnek lenni, mint tetszeni, mint az élet küzdelmeiben a csalóka látszat sokszor győzedelmes fegyvereire támaszkodni — jogunk és kötelességünk, szinte kétségtelen, hogy a berlini terveken nem fognak napirendre térni. Sokan úgy mondják, hogy az uj mozgalom nem egyéb, mint az orvosi tudás fejlődőiének egyik nagy szociális sikere, sokan ellene vannak már elvből ie, mert a szépség ápolása vélekedésük szerint teljesen magánügy, sokan azonban nagy lelkesedéssel fogadják, mert abban a hitben élnek, A hágai nomzetiköni statisztikái hivatal bekérte az egész föld államaiban és gyarmatain végzett népszámlálások eredményeit s feldolgozta őket. Most közreadaott jelentése szerint a legutolsó általános népszámlálásihoz viszonyítva, 400 millió szaporulat mutatkozik, ami azt jelenti, hogy amíg 1910-ben 1600 millió ember élt a földön, 1928-ban kétmilliárd a föld lakóinak száma. A hágai hivatal nem mindenütt kapott pontos adatokat, egyes helyekről egyáltalán semmi adatot sem. Így például Közép-Afrika törzslakossága nem ismeri a népszámlálás fogalmát és nehezen volnának megöl vashatók Ausztrália egyes vad törzsei is. Ázsiában is van még egypár rejtélyes földsáv, ahol nem volt sohasem népszámlálás. Viszont Kína és a Szovjet népszámlálási adataihoz is szó fér. Ezeket a hágai hivatal valószínű becslés lapján helyesbítette. Mindent összevéve, az, hogy ma kétmilliárd ember ól a földön, annyira bizonyos, hogy ennél legfeljebb valamivel többen vagyunk, semmi esetre sem kevesebben. A legutolsó népszámlálás és annak világstatisztikái feldolgozása 1910-ben történt, azóta, tehát nem is egész húsz óv alatt: 400 millió a szaporulat, ez azt jelenti, hogy körülbelül annyit nőtt az emberiség lélekszáma, mint a kínai birodalom lakosságának száma. Ha pedig az emberiség szaporodása továbbra is ilyen mértékű marad, akkor 2000-ben körülbelül 4 milliárd ember él majd a földön. Felmerül a kérdés, mint ahogy már 1910- ben, sőt előbb is felmerült a kérdés, hogy vájjon lehetséges-e ennyi embernek megélni a földön. Még a világháború előtt ikomoly tudományos véleményeket lehetett hallani, hogy máris sokan vagyunk s a föld nem képes eltartani ezt a temérdek embert. Mindenki emlékszik még a malthusiánus elméletre, moly igen sok lelkes hívet toborzott magának Eröpában. Ez az elmélet és általában a vele kapcsolatos vélemények igaznak látszottak 1910-ben, azóta azonban olyan nagyszabású változáson ment át maga az őstermelés, annyira, fokozódott a termelés, hogy ma még mindig nem tartunk Newyork, február 14. Nemrég egy per fejeződött be itten, amely megdöbbentő világot vet a babonának és a boszorkányokban való hitnek az amerikai lakosságban való nagy elterjedtségére. Szinte hihetetlen, hogy a technika óriási haladásának, a repülőgépnek és a rádiónak korszakában milyen sok ember hisz még Amerikában a boszorkányokban és a varázslatban, mintha csak Kongóban élnének. Legalább húszezer mestere és mesternője él a varázsló művészeteknek Amerikában. Befolyásuk azonban nemcsak a vidék aránylag még kevésbé felvilágosodott lakosságára terjed ki, hanem olyan körökre is, amelyek a pozíciójuk és nevelésük révén túl kellene, hogy tegyék magukat mindenféle babonán. Egy gyilkosság, amely a Pennsylvánia állambeli York városához közel történt, betekintést nyújt ezeknek a varázsdoktoroknak a mesterkedéseibe. Egy öreg farmert, aki maga is bűvészkedett, meggyilkolta Blymyer Jóim földmunkás, aki maga is varázsdoktor hírében állott. A farmer nem engedte meg, hogy egy fürtöt levágjanak a hajából. A gyilkosnak, akinek a telt elkövetésében két fiatal auba^e volt • MgiUkArMt \ begy balsikereiken telin segíthet nem » véletlen, ueni a jó sors, hanem a társadalom tudatos segedelme. Akik x statisztikával foglalkoznak, már azt merik emlegetni, hogy száz emberből legalább Is harminc nem tud előrejutni a természet hibáiból é« újabb busz elbukik, mert félszeg magatartásával, gyámoltalanságával nem birja a munkaadók bizalmát kinyerni. Lehet, hogy e számok tévesek. De ha csak a feléről is lehet szó, még akkor is kötelessége a társadalomnak és az állami hatalomnak segíteni, mert nem lehet közömbös, hogy ki és miért nőm jut előre az élet küzdelmeiben? Ha az uj nemzedéket életerőssé kívánják tenni, akkor meg kell adni neki a lehetőséget, hogy kikorrigál- ja a természet tévedéseit, vagy hogy megtanuljon egyenesen járni, jól szavalni és ama optimizmussal a világba tekinteni, ami nélkül boldogulni manapság már teljesen lehetetlen. Ápold a szépségedet, lesz csakhamar a jelszó, amely az iskolából az élet kötelességeihez, a létért való küzdelem nagy feladataihoz fog vezetni Akik azonban kizárólag hiúságból fogják az uj áramlatot követni, gyorsan meg fogják tanulni, hogy e különben érthető, de meg nem bocsátható félreéités csak csalódást és könnyeket fog hozni életútjukba... a termelés teljesitőkópességónek utolsó stá- di urnáitól. Az uj talajimüivelé&i, talajjavitási eljárások, a faj la megnemesitós uj módjai, a föld belsejében lévő kincsek fokozottabb feltárási lehetőségei, az uj technikai eljárások annyira megnövelték a főid jövedelmezőségét, hogy ez az aggodalom ma anakronikussá vált. Ha csak azt vesszük tekintetbe, hogy Dél- amerika mennyi rengeteg kitermelési lehetőséget nyújt ma még, amelyet egyáltalán nem használnak ki, továbbá Oroszország, Kína, Előázsia, Ausztrália jövedelmezőségi többletét is számításba vesszük, egy intenzivebb gazdálkodás esetén, akkor mindjárt más képet nyerünk az emberiség jövőjéről. Mindezeken a helyeken az emberiség mai számának három-négyszerese is kényelmes lakóhelyet és ellátást, megélhetést találna. Tény az, hogy a közép- és nyugateurópai államok annyira zsúfoltak, mezőgazdasági produkciójuk, nyerstermelésük ma már any- nyira nem fokozható, hogy' ezek a területek uj tömegek felvételére képtelenek ma már. Egy német földrajztudós szerint az egész föld, a már tudományos eredmények alkalmazásával folytatott racionális gazdálkodás mellett mintegy nyolcmilMárd embert tud eltartani. Egy angol kollégája azonban még ezt is kevésnek tartja, azt mondja, hogy a német tudós nem vette számításba a még fel nem tárt területek készleteit s hogy a föld 12 milliárd embernek is kényelmes otthon bnyujt. Szóval mi, az 1929-es esztendőben éldegélő világpolgárok nyugodtak lehetünk: angol és német tudósok kiszámították, hogy hatszor annyi ember is meg tudna élni a földön. Amennyire azonban ez a tudat megnyugtat bennünket, annyira kifcivánkozik belőlünk egy szerény kérdés: mit fog csinálná ez a ti- zenkétniilliárdos emberiség? A kis kétmilliárdos emberiség óriási versennyel kirakodik, lohol, hogy biztosítsa a maga mindennapi exiszxtenciáját. Képzeljük azonban el, hogy 12 milliárdot számlál az emberiség! Mekkora lesz a „verseny"? Hányán fognak akkor lemaradni? arra kellett a hajfürt, hegy nyolc lábnyl mélyre ássa o! a földbe, mert így remélte csak, hegy megtöri azt a gonosz varázslatot, amelyet a * öreg farmer a gyilkosok ssiileire gyakorolt Blymyer, aki már tiz év óta betegeskedik, bajával a pow-wow doktornál keresett orvoslást. így hívják tudniillik Amerikában a varázsdoklorokat A beteg ember maga is tanulmányozta a varázs- művészetet az itt erősen elterjedt kézikönyvekből és maga is praktizált, de nem volt képes megtörni azt a varázst, amely őt fogva tartotta. A pow-wow doktorok akiket konzultált, öt-öt dollár honorárium ellenében megmondlák neki, hogy meg van babonázva. De csak Nollné, egy hetven esztendős bö'gy, aki, mint a varázsló művészet nagymesternője volt ismeretes és külsejében is némi hasonlatosságot mutatott a középkor boszorkányaival, tudta az igazi varázsdoktor nyomára vezetni, minekutámia előbb azt a diagnózist állapította meg, hogy valaki megfosztja Blymyert a nyugalmától, aki ezért sem enni sem aludni nem tud és végelsorvadásnak tekint elébe. Egy dolláros bankjegyet tett a beteg tenyerére, néhány szót mormolt és a bankjegy eltávo’itása után a* MNnoay előtt Rathnajrar NalaoK farmer kép* jowiwwwiHHmTCTmiMM Kétmilliárd ember van, hiába pusziit a háború és a betegség Ha ez a szaporodási arány megmarad, akkor 2000-ben 4 milliárd ember él majd — Mennyi embert tud eltartani a föld? A hágai nemzetközi statisztikai hivatal jelentése mmmmmm—un ír irmmssmmmmssn^smmnsBmmssamsmmsnmmmmsm Boszorkányhit Amerikában lent meg. Az volt a tanácsa, hogy ha meg akarja törni a varázst, akkor ennek az embernek a hajfürtjét kell nyolc lábnyi mélyre a földbe ásnia, vagy pedig meg kell szereznie a farmer birtokában levő The long los friend (a rég elvesztett barát) cimü varázskönyvet Ugyanazidőtájt, egyik cinkosának, Hessnek az apja a rossz aratásról, egy tehenének a kimultá- ról és a családjában előfordult betegségi esetről panaszkodott, minek az okát Nollné a további konzultáció szőrön szintén Rethmayer farmert igézetére vezette vissza. November 27-én Blymyer és másik cinkosa, Curry, elmentek Rethmayer lakására, hogy megszerezzék a Nollné által ajánlott dolgokat. A farmert, akt vanabodett ezeket kiszolgáltatni, dorongokkal leütötték, kezón-lábán megkötözték és egy matracra dobták, amelyet petróleummal öntöttek le és meggyujtottak. Elvittek ugyan magukkal a varázskönywel együtt néhány dollárt is, ami az ügyészt arra indította, hogy rablógyilkosság miatt emeljen vádat, de a tárgyalás egész folyamata és a tanuk vallomása azt bizonyította, hogy a tett oka kizárólag B!y- myernek az a képzelődése volt, hogy megbabonázták. II és Curry bevalották bűnüket, minélfogva az ellenük való eljárást kikapcsolták és külön folytatják le. Blymyert azonban, aki nyi’tan kijelentene, hogy magát a bírót, vagy az ügyészt, illetőleg bárkit megölne, ba úgy gondolhatná, hogy ezzel a rajta fekvő babonát megtörheti, az esküdtek gyilkosságban mondották ki bűnösnek. Az esküdtek, akiknek a törvény szerint azt is meg kell batározniok, hogy az elítéltet halálbüntetés vagy é'etfogytiglani szabadságvesztés érje, ez utóbbi büntetés mellett nyilatkoztak. Blymyer,' aki ugyan sokalja a büntetést, egyébként nagyon meg van elégedve, mert tud enni és aludni, a varázs tehát szerinte megtört. A dolognak azonban ezzel meg nincs vége, mert a védő felébbé-, zést jelentett be. Kiderült ugyanis, hogy Blymyer évekkel ezelőtt elmegyógyintézetben volt, ahonnan rövid idő múlva megszökött. Minthogy egy évig nem akadtak rá, törölték az elmebajosok listájáról. A védő azzal érvelt, hogy Blymyer elmeháborodott, a biró azonban úgy döntött, hogy' a babonában és. egyéb varázslatokban való hit törvény szerint még nem jelent elmefogyatékosságot. A legfelsőbb bíróság megerősítette ezt a döntést. Az elmebájo- sok kórházának főorvosa, ahol a vádőtt internálva volt, teljesen őrültnek és gyengeelméjiinek jelentette ki a vádlottat, ezzel szemben állott azonban a fogházorvos véleménye, aki Blymyert be- számithaíónak mondotta. Hasonló eset fordult elő nemrég Luenborg; Countyben is. ahol Stephenson Clyde megölte Green Albert boszorkánymestert, aki őt á litólag megbabonázta Stephensobn. akinek nagy fájdalmai voltak az egyik lábszárában, azt erősügette, hogy' Green meggyilko’ása után ezek a fájdalmak megszűntek. Stephensohnt íiz évi fegyházra Ítélték. Alig hangzott el az Ítélet, máris egy harmadik eset jutott közhírré. Egy Benkert nevű dohánygyári munkás hatolt a szomszédnője lakásába, akit kővel leütött, mert azzal gyanúsította, hogy megbabonázta. Francia humor Vőlegény és menyasszony közvetlen az esküvő előtt beszélgetnek. —- Holnap azonnal Bi-arritzba megyünk, — szólt a vőlegény, mingyárt korán reggel indulunk. — Helyes, — szól a menyasszony, — Aztán — mondja a vőlegény — azonnal ki fogod dobni a zongordinárodat, ezt az émelyítő szépleiket. — Helyes. — Mondd — súg oda a menyasszony anyja — mit rendelkezik a vőlegényed? — Hagyd kérlek, — mondja a menyasszony fölényesen — most diktálja az utolsó akaratát, A Bájos szőke lány lép be egy boltba, a nagyanyjával. Egy segédhez fordul, aki hanyagul könyököl oda az asztalra. — Mennyibe kerül ez a szövet? — kérdi tőle a lány. A segéd mélyen a szemébe tekint, aztán száját szivalakiara csücsörítve, igy szól: — Méterje egy csók, kisasszony. — Jó, — válaszol a leány — adjon belőle tíz métert. .4. nagymama majd kifizeti * j A kocsmárosné vizkórságba esett. Rettenetes nyavalya, főképp olyan asszonynak, aki egész életében bort ivott. A férj orvost hivat hozzá. — Kérem, doktor ur, tegyen meg mindent, amit lehet. Akár megöli, akár megmenti, én önnek ezer frankot fizetek. Az orvos kezelése ellenére is meghal az asz- szony. He aztán az orvos kéri a tiszteletd jat. — Hát megmentette? — förmed rá a kocsmára s. — Sajnos nem. — Vagy megölte? —- Ugyan, hogy képzel ilyet? — Akkor rendben vagyunk. Se nőni mentette meg, se nem ÖUe meg: semmivel sem tartozom. 9
