Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-16 / 40. (1963.) szám
URANIA A levágott Irtat Rapaics Raymund ár* á íwSowáaybeai í« vasnak szelíd elégiák, szár- mj&'ó ódák és hajmeresztő rémregények. A XVIIL század utolsó évtizedében mindenki a galvaniz- snusrói beszélt s noha a francia forradalom és füuiíiotim találmánya, később pedig a napóleoni háborúk éppen elég borzalommal töltötték el a ijámbor lelkeket és eléggé bekérgezhették vo’na Mindenféle rémülettel szemben, mégis a rézdrót- üal és cinkdróttal érintett békacomb rángatőzása látomásként nyugtalanította az embereket éjjel és nappal egyaránt Aki ezt elitéli, az emberiségről és a természetből mond ítéletet b elfe’ejti, hogy a sors uíjai kiszámíthatatlanok. Annyi mindeneseire bizonyos, hogy a kísértetiesen rángatózó békacomboknak, soha avatatlan szem csak rémregényt lát Galvani kísérletében, nagyon sokat köszön a tudomány, főként a villamosság tana és az élettan. Volta, Humboldt é® Du Bois egyként foglyai voltak a rángatózó békacombok rémregényének s csak ázzál szabadíthatták meg magukat, hogy magyarázták és magyarázták, amíg uj felfedezések és aj- elméVek el nem terelték figyelmüket szeli- debb jelenségek felé. A százados forduló most megint hasonló hsdo- aaányoe rémdrámával, az életben tartott fejjel borzasztja meg as emberiséget Galvani korával minden tekintetben kifogástalan & párhuzam, a aapoleoni háborúk helyet itt van a világháború, a francia forradalom helyett az orosz forradalom. Éppen elég a mindennapi embernek ahhoz, hogy felkavarja egész életére. Galvani helyett most két orosz tudós a rémregény szerzője, az egyik Brjuchenenkó, a másik Cseísu'in, akik legutóbb az orosz fiziológusolt ^kongresszusán levágott kutyafejet mutattak be és azt három és fél óráig tartották éleiben. A bemutatás természetesen szakkörökben Is j feltűnést keltett, de azzal mindenki tisztában volt1 hogy végeredményben az életben tartóit levágott ikutyafej csak következetes' lépés azon az utón, melynek már jelentékeny részét megjárta az elmúlt évtizedekben az élettani tudomány. Hiszen ha nem is mindenki, mégis bizonyára sokan hallottak már arról, hogy vannak a fiziológusok között sejttenyésztők és szövettenyészlÓk, sőt legutóbb az állattani kongresszus alkalmával a magyar napilapokat is bejárta az éveken át életben tartott kivágott békasziv históriája. Természetesen sejt meg szövet, nagyon kevéssé alkalmas fogalmak ahhoz, hogy az avatatlan ember képzeletét elfogják és foglalkoztassák. Már átz üvegcsészében dobogó békasziv inkább kelt figyelmet, érzelmeket és gondolátokat a szemlélőben. De — valljuk meg — a békasziv is olyan messze esik tőlünk, a béka annyira ellenszenves állat, hogy a szive Is részvétlenül hagyja az embert. Sokan ta’án még szívesen el is tipornák! Hanem a kutya és még hozzá éppen a feje! Bizony ott már mindenki megáll, ahol tányérra teszik a levágott kutyafejet és az éppen olyan hűségesen néz a látogatóra, mintha semmi baj fiem érte volna, avagy fogát vicsorítja, ha a látogató ellenszenves és kezét feléje nyújtja. Hangsúlyoznom kell tehát, hogy a levágott kutyafej életben tartása elvileg semmi újat sem js’ent az élettani tudomány praxisában, hanem csak technikai tökéletesítést. Ha a kivágott sejtet olyan folyadékba helyezzük, mely ellátja táplálékkal. így például vérsavóba, máris minden életfeltételét biztosítottuk. De olyan rendkívül bonyólu't szervezet, mint az emlősállat feje, melyben a legkényesebbnek ismert szerv, az agy is helyet foglal, nyilvánvalóan nem elégszik meg ilyen egyszerű módszerrel, ha életben akarjuk 'tartani a levágás után is. Lényegében azonban a feladat nem változik.' Ebben az esetben is azt kell valami módon elérni, hogy a fej szövetei megkapják a maguk táplálékát és megszabaduljanak ez elhasznált anyagoktól. Ezt Brjuchenenkó,. szintén . már ismert példák alapján, a vérkeringés fentartásával igyekezett, elérni. Levágott, de a vérerek által a testtel összefüggő szervek ugyanis hosszú ideig életben tarthatók. A levágott fej életben tartása tehát lényegében hxzÁ a feladattá módosult, hogy a levágott fej számára mesterséges vérkeringést ke’lelt előállítani. Ez két nagy nehézséggel, járt. Először meg kellett akadályozni s. vér a Ívadását. Többféle vegyszerre) végzett kísérlet után kiderült, hogy ez a probléma nem megoldhatatlan, mert az álom- kór gyógyítására használt gtermanin nevű vegyi készí'mény a vérbe keverve megakadályozza annak megakadását. A másik nehézséget a vér mozgása okozta. A vérnek ugyanis természetszerűleg a levágott fejben is el kell jutnia az ütőerek egész rendszerén át minden egyes sejthez, az anyagcsere után pedig « vénákon át el kell hagynia a fejet, meg kell szabadulnia a szénsavtól és fel kell vennie a kiellő mennyiségű oxigént. Erre a célra az orosz tudósok az autójektor nevű gépezetet szerkesztették, melyet magyarul egyszerűen müszivnek nevezhetünk. A müsziv csöveiben villamos motor hajtja « vért a tartályból a fejbe, a fejből a fujtatőval tevegőzött tüdőbe s onnan megint a tartályba. A müsziv által mozgatott vérkeringésben ezek •aerjnt csak a szivet helyettesíti a gép, a vér is. meg a tüdő is a szervezetből való. Egy előnye mégis kétségtelen az így előállított mesterséges 'vérkeringésnek, az, hogy villanyáram hajtja e úgy m kapcsolj «gyeüe* woadulal* révé®, bábjaikor megindítható, míg a megállóit szív többó nem birhaló munkára. A kísérletet nagyon egyszerűen és keresetlen szavakkal írja le az orosz tudós, amiben kétségtelenül különbözik a XVIII. századbeli tudósoktól. Hajdan bizony a tudományban is dívott a felleng- ző kifejezések áradata. Ma éppen a leírás egyszerűsége ragadja meg az olvasót. A kíséreli állatot előbb természetesen elaltatják. Igaz, hogy ebből az álomból csak a kutya feje ébredt életre. És milyen szörnyű életre, mondaná a költő. Dehát a fiziológus nem szentimentális költő, legalább ebben az esetben egészen bizonyosan nem az. Van azért ebben az esetben is elismerésre késztető művészet, az operálás művészete. Fej. szív és kéz kell hozzá, nem mindenki végezheti. Előbb ki kell fejteni a testből a tüdőt és a főereket, hogy a fej levágása pillanatában nyomban be lehessen kapcsolni a müszivet. Azután el kell készíteni az üvegtartályt az aívadástól megóvott vérrel. Csak ekkor kerülhet sor a fej izolálására, ami rendkívül kényes fe'adat, mert közben másodpercre sem szabad a szívverésnek elállnnia. Egymásután szakad meg az izmok, erek, idegek kapcsolata a törzzsel, mio' végül csak a négy főnyakér marad éppen. Most következik a tragikus pillanat. Előbb egy, majd a másik főér kapcsolata is megszakad a törzzsel, illetőleg a szívvel s rögtön bele- füződik a mesterséges vérkeringésbe. A lejei két szív is ellátja vérrel, a természetes és a müsziv egyaránt. Végül az utolsó két íőér is elválik a testtől és a szívtől, a fej vérkeringése most már egészen villamos motorra van bizva. A hulladékokat eltakarítják, nem marad más a műtőasztalon, mint a müsziv, meg az alvókutyafej. melyet a tudomány fürkésző, jeges tekintetével vizsgál a fiziológus. A függöny fe'gördül, következik a kísérlet. A kloroform és pantopon helyett friss levegő. A fej a tányérban egyre rendesebb, egyre „elevenebb”. Húsz perc. legfeljebb fél óra múlva teljesen felébred. Szemei kinyíltak és néznek. A fiziológus kezét a szemekhez közeüti, a szemek élénken pislognak. Tollal esik'andja a fej egyik fülét, a fül kutyamódra hátracsapódik. Sajiol tart a fej orra elé, a fej felnyitja a száját, majd pedig lenyeli a nyelvére tett sajtdarabot. A fiziológus keze erősebb lendületlel fogja meg a fejet, a fej fogát vicsorítja, a kinyitott alsó ál’kapocs mozgása következtében majdnem kiugrik a tányérból, le kell fogni, mert különben elszakad a kapcsolat a müsziwel. így tart ez három és fél órán át, akkor aztán vége a kísérletnek. A kutyafej szemei üvegesednek s a fej követi a halálba a testet. A függöny megint legördül. A padokban a nézők a szemüket dörzsölik s nem tudnak számot adni maguknak arról, vájjon a csodá’kozás, elragadtatás, borzalom vagy ellenszenv kerekedett-e felül bennük. A fiziológus pedig a függöny mögött azon gondolkozik, hogy lehetne legközelebb a kísérletben a vért és a tüdőt is vegyszerekkel és géppel helyettesíteni, egyelőre mindenesetre pontosan megelemzi a vért, hogy megtudja, mivel táplálkozik az agy. Bt A magyar dal világjáró Fráter Lorándot ünnepelte tegnap Erdély magyarsága Huszártisztből operaénekes, Wagner-énekesbőt „Nátás kapitány“ — „Az első nótát Kassán írtam** Kolozsvár, február 15. Az erdélyi magyar társadalmi és művészeti élet nagy eseménye volt tegnap Fráter Lóránd hírneves magyar nótaszerzo dalestélye. Fráter Lóránd húsz évvel ezelőtt járt utoljára Kolozsváron. Ajkkor a Vármegyeháza fényárban úszó dísztermében zengett ajkáról a magyar ige ékes daliama. Messzi földekből, ákáclombos kúriákról zarándokoltuk be Kolozsvárra a magyar udvarházukból, hogy Fráter Lórándot meghallgassák. Azóta több mint húsz esztendő telt el. A magyar udvarházaikra a bánatnak és a csalódásnak sok pernyéje hullott azóta, a négyesfogatokból is kidőltek a nyugtalanként, szilaj paripák. Fráter Lóránd mint az emlékek megelevenedett valósága jelent meg ismét Kolozsvár színházának színpadán. A dal estélyre összeseregleit a város és a vidék minden számottevő előkelősége élén a Jósikákkal, Bánffpakkal és Bethlenekkel. A régi idő bűvöletét idézte vissza a kolozsvári j színház belső képe s a közönség nem tudott betelni az elmerült világ és álínok lepergett szirmainak illatával. Ünnep és diadaleste volt Fráter Lóránd kolzsvári szereplése. Zömök, széiesvállu alakja mint az ingathatsjtlan tölgy törzse cöpekelődött a színpadra. Csokorra kötött fehíérpettyes kékselyem nyakkendője mellé szorította a hegedűt, amelyből megejtő bugással ömlőitek a panmms dalok. Talpig .férfi, nemes magyar ur, tele oskesem- seggei s a kiM thatatlan magáyr álom szivárvány-ős Miével. Gigánybanda-kisérettel énekelte, sírta, mókázta a régi magyar dalokat, a kurucnótákat s a maga híres szerzeményeit A dalestély feledhetetlen élményt,- forró sikert hozott. - . ■ Fráter Lórándot ünnepelte Kolozsvár magyarsága és benne a magyar ŐM megtestesítőjét és utolérhetetlen interpretálójái. Az estély után tovább folyt az ünneplés. Au- togrammkérő fiatalok tömege rohanta meg a „Nőtás kapitányt”, azután bankettet adtak tiszteletére, amelyen részvett a város szime- java. Éjszaka, szállóbeli szobájának ablaka elölt a kolozsvári Törelcvés sport egyesület dalárdája adott szerenádot, Ax első nóta Egy újságíró felkereste Fráter Lórándot és megkérte, mondja el életének, érdekesebb eseményeit és dalszerző pályafutásának nevezetesebb fordulatait — Szüleim földbirtokosok voltak — beszélte — és engem katonának akartak aevei- m, Életem első nótáját akkor írtam, mm/ikor Kassán o,z 5.. huszároknál szolgáltam. Kapitányi rangig vittem fel, de ekkor már olyan szerelmesé lettem az énekművészeiének, hogy katonai karrieremet elhanyagoltam és minden időmet énektanulásra szenteltem. Kilenc éven át állandóan kijártam Bay- reüfcba, a Wagner-előadásokra. —- Ott ismerkedtem meg egy Kinéze nevű lengyel karmesterrel. Tanácsot kértem tőle, hogy a hangom alkalmas-e, hogy tovább képezzem. Magyar dalt énekeltem előtte. Megölelt é.; ezeket mondottal — Tegye le a kardot és kezdjen énekelni tanulni. — De kitől? — kérdeztem. —- Tőlem kérdezi? — mondotta. — Hiszen maguknak, a magyaroknak van a világ legnagyobb énekmestere: Belovits, a világ legnagyobb énekesei tőle tanultak énekelni Operaénekesnek készült és dalénekes lett — Hát én hazamentem és megkezdtem az ér.ekleckéket Belovitsnál. Négy és fél évig tanultam Az első fellépésem egy külföldi operánál, Wagner Tannháuser darabjának Wolftanim szerepe lett volna. De akkor valami különös és ellenálhatatlan sugallat szállt meg. Azt mondottam: inkább'leszek én az én kis falumban bíró, minta budapesti operaházban polgármester. Már akkor a fejembe vettem, hogy az én hivatásom csak a magyar dal lehet — Mikor lépett fel először? — 1901, április 1-én. Csupa klasszikus mü- dalt énekeltem, csakhogy magyar vokálissal. Csizi Jód Brom Gyógyvíz a legerősebb jódos források i Csizfürdő, Szlvenszkó. Valóságos meglepetésként hatott a fellépésem. Attól kezdve a magyar operában csak magyarul volt szabad énekelnem. A második hangversenyeim után kijelentettem, hogy legközelebb cigányzeneszó mellett csak magyar dhlt énekelek. Nagy volt a megütközés. Hogyan, itt ezen a dobogón, amelyen Kubelik, Sauer és az Isten tudja miféle világjáró nagyságok játszottak, cigányzenét? Azt nem lehet — lógatták a fejüket Csakhogy én mégis megmutattam, hogy lehet. Azon az estén sírva ölelték át emberek egy- i; mtoL A Snangyear■acujjpódiumrói ékkor ásóit először szivükhöz a magyar dal lenyűgöző rázsa. •« — Hányszor énekelt a pódiumról? — A múlt év december 14.-én tartottam Pesten századik jubileumát. De hogy azonkívül Magyarországon, külföldön és Amerikában hányszor daloltam, annak bizony csak a jó Isten a megmondhatója. — Beszéljen valamit vitéz kapitány or« amerikai turnéjáról. — ügy emlékszem arra, mint egy rózsákkal telehintett útra. Magyar véreink előtt képzeletükben elővarázsoltam a délibábos rónát, a muskátliablakos falvakat, a magyar nplementét a gémeskutat, a kelepelő gólyát, az itthagyott szülőföldet. A rézkirály barátja — Hát a bennszülött amerikaiak, a yenkik, meghallgatták-e? — Amerikában belekerültem egy millió mostársaságba. S a legmegelegebb barátság láncai szövődtek köztem és H. Jimy Ward rézkirály között, aki nagy vacsorát adott tiszteletemre, amelyen ott voltak a nagy trösztök diktátorai. mikor megtudták, hogy harmadizigleni unokatestvére vagyok az angol királynak, kézről-kézre adtak. A magyar szó és magyar legnagyobb dicsőségének tartom, hogy megrikattam vele az amerikai misseket is, akik egy kukkot sem értettek nyelvünkön. — Az egész Miágon hol érezte magát a legjobban? ...... — Itt Erdélyben. Itt ringatta a dajkám bölcsőmet, ifjú éveim legszebb napjai itt zajlottak le, soha vissza nem jövő tüudérálmom. A szivem és lelkem itt szíttá be a sárig tartó lég* szebb érzéseket. Itt szerettem először olyan lángolón, ahogy csak magyar ember tud szeretni. Itt lestem el patak suttogásától, szellő sóba iá hói. erdő zúgásából a dalok lelkét . . . Teli lélekkel folytatja bensőséges elérzéke- nyüiéssel: ,,Ugy mentem el innen, mint kis gyermek, És w'nt meglett ember, úgy jöttem meg, Hej, azóta húsz esztendő telt el Megrakodva búval és örömmel . . j Húsz esztendő . „ .az idő hogy eljár! Cserebogár, sárga cserebogár“ . . „ A vallatást nem lehetet folytatni, mert a oótás kapitány szemei megteltek könnyei. Nem tudott szólni. Az iskolaügyi miniszter válasza Koczor képviselő interpellációjára a vágteilyei iskola ügyében Prága, február 15. Az iskolaügyi miniszter Koczor Gyula magyar nemzeti párti képvi-elő és társai interpellációjára a vágsellvei állami iskolában a magyarnyelvű oktatásnak erőszakos megszorítása, a magyarnyelvű oktatásnak elhanyagolása és. teljes megszüntetésének kísérlete tárgyában ma a következő választ adta ki: A megejtett vizsgálat során megállapittatótt a következő: Vágsellyén 1925. szeptember 1.-től kezdődő rág a helybeli állami népiskola mellett egy magyar tannyelvű osztály, illetőié" párhuzamos osztály állíttatott fel. "Emez osztá’vban a tanítás 1928. február havától kezdődőié" is. amikor eme magyar osztály véglegesített tanítónője betegszabadságon volt, a jóváhagyott órarend szerint rendes mederben folyt tovább. Amidőn a jelzett osztályba beiratkozett .gyermekek száma oly magasra emelkedett, hogy & törvény értelmében további osztályt vált szükségessé, ami csak a jelen tanévben következett be. már a jelen tanévre második magyar osztály engedélyeztetett s oda második tanerő rendeltetett ki. ■ . ■ A gyermekek oly irányú szorítása. ho"y ugyanazon iskola szlovák osztálvait 'látogassák, egyáltalában elő nem fordult. B'zonyité'k erre nevezetesen ama körülmény is. hogv a1 nevezett két. magyar osztály 110 növendéke kö-tii csupán 24 tiszta magyar származású, aki szlovákul beszélni nem tud. Természetes, hogy a* iskolai hatóságoknak áttekintésük van arról, hogy a gyerekeb anyanyelvükön raenm iben taníttatnak, amely körülmény éppen Vágsellyén bir jelentőséggel, ahol a község lakossága a háború előtti utolsó tjzesztendőben ma"yáros!itatott; az 1921,-i hivatalos népszámlálás sz-rint csehszlovák nemzetiséghez kétszerannyiap jelentkeztek, mint. magyarhoz. Ebből láthatólag valamiféle intézkedésre ok nincsen. — Ford 5 millió dolláros alapítványa Edison születésnapján. A Chicago Tribüné jelenti Detroitból: Ford aütoinobilgváros Edison születésnapja alkalmából 5 millió dollárt adományozott egy. Edison-muzeum és egy Edison- technikai főiskola létesítésére. A múzeumban egyelőre Edisonnak, munkatársainak és Ford- nak gyűjteményét helyezik el. Az anyag jobbára a különböző felfedezésekre vonatkozik., A múzeumot Ford Dearbombán állítja fel , 19S9 február 16, tunlai
