Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-11 / 9. (1932.) szám

^R\GAI-yy\\<yyAR-HIRLiAI> 1929 január 11, péntek. SZÉPSÉGVERSENY Irta: MÁRM SÁNDOR Egy kesrthelyi orvos leányát, Simon Bőikét, megriasztották Miss Hungáriának. Hogy ő a legszebb magyar leány . . . Gratulálok, kis­asszony. Mielőtt útra megy, engedjen meg egy pór szót, szegény kicsikém. Maga nem is tudja, a Maga kedves és leg­szebbnek deklarált fejében, liogy miire anga- zsálta magát. Már szépnek lenni 'is egészen bonyolult valami. Mit gondol, a legszebbnek? Már egyetlen egy embernek tetszeni is hallat­lanul veszedelmes és bonyolult valami: Bgy zsűrinek, a világ zsűrijének, mit gondol? . . . Legyen szerény, kedves kis Miss. A szép­ség titokzatos hatalom. Én láttam Franciaor­szág legszebb nőjét, Miss France-ot, valami Ágnes volt, lássa, mór el is feledtem a nevét. A Folies Bergére-ben ugrált, az első sor bal szélén. A programmon olvastam, hogy ő Miss Ágnes legszebb leány Franciaországban. Úgy sajnáltam, a programmal legyeztem magam. Maga a fejecskéjét, amin a száját állítólag tegnap ruzsozta be először, azzal a tudattal hajtja le, hogy valami sikerült Magán keresz­tül a nagy Szobrásznak, aki Magyarországon gyúrja a modelleket. Hogy Maga a chef d'oe-uvre, akiben elgondolás és kivitel tökéle­tesen egyeznek. Engedje meg, hogy gyorsan megtanítsam valamire. Maga nem szebb, mint minden lány, aki szembe jön Magával az uccán. Maga nem szebb, mint az a kolléganője, akit Maga csú­nyának tart. Maga nem szebb, mint . . . na, Maga már tudja. Szóval, Maga nem szebb és nem csúnyább, mint akármelyik leányka itt Magyarországon. Nem akarom én Magát csüggeszteni: néz­zen a tükrébe . . . S még csak vigasztalni se akarom a többit, aki a versenyből kibukott. Csak azt szeretném, ha halványan megsejtené, mielőtt elmegy arra a viadalra Hollywoodba, ahol missek és istennők mérik majd össze fegyvereiket, hogy az társasjáték, nem Ítélet, hogy Maga nem szép, hanem tetszik/ ahogy a többi nem csúnya, hanem annak, akinek Maga tetszik, nem tetszenek. Juliska vagy Böske mindig csak annyira szép, .amennyire Jancsiinak, vagy Maurioe- na'k tetszik. Én szerelmes voltam már egy kanosai nőbe is, aki orrhangon beszélt. Szeretném megóvni a csalódásoktól. Maga az ón számomra például e pillanat­ban nem a legszebb magyar nő. Lehet, hogy két hónap múlva az lesz . . . reméljük, ugye? De addig határozottan nem Maga az én szá­momra a legszebb magyar nő, akiben a tipus mindén karaktere legeszményibben egyesül. A Szépség nem definiálható. Az emberi szép­ség meg egyáltalán nem definiálható. Ha a könyvekben utánaolvas, azt fogja találni, hogy klasszikus értelemben szép az, ami érdek nél­kül tetszik. Én megsúgom Magának abba a legszebb fülébe, hogy emberek között ez nem igaz. Emberek között az a szép, aki érdekkel tetszik. Mindig csak az a szép, aki érdekkel tetszik. Nekem érdekem, hogy tessék: az a szép. Képzelje el, kedves kis Miss Böske, hogy holnap megválasztják Mister Hungáriát, a Legszebb Fiút Magyarországon. S Magát fele­ségül kényszeritenék hozzá. Higyje el, a leg­nagyobb zavarban lenne, mit kezdjen el ezzel a legszebb fiúval. A szépség az én ügyem, meg a Maga ügye, meg Maurice ügye külön-küilön. Mink tetszünk egymásnak külön-külön. Ezen a magántetszé­sen túl nincsen Szépség. S ez a magántetszés, ami egyik embert szépnek avat fel a másik szemében, nem esztétikai érzés. Maga talán a legbájosabb leány Maurice s a többi szavazó szemében, de higyje el, sze, gény kicsikém, ez Magán még nem segít. Ma­ga éppen olyan kevéssé a Magyar Leány, mint Maurice nem a Francia Férfi. Mind magán­emberek vagyunk csak s tiszta faji szépség nincsen, legfeljebb faji majoritás egy-egy tí­pusban, sajnos. Vigyázzon Magára, drága. Olyan törékeny, megható kis illúzió a Magáé, mint minden, ami az életünk. Egy wimmerli elég s egy világ omlik össze. Komárom — a megszállás napjaiban A tizesztendó előtti események hiteles története Amikor a „bevehetetlen“ komáromi vár gazdát cserélt * A féüaivaia&s Prager Presse szerint a magyarok a „hamisítás mesterei" Egy durva Etönyvkriiika enyhe kritikája I. Prága, január 10. A félhivatalos Prager Presse egyik legutóbbi számában Husek Ká­roly pozsonyi lapszerkesztő polémikus cikket irt Sfcaieir Lajos történetiirónak Ungainns Var- gewailMgimg cimü ezeroildaias német nyelvű munkájáról. A könyvvel csaknem minden csehszlovák lap elég behatóan foglalkozott s ezekből a vitacikkekből látni, hogy Steiiar könyve a forradalom és az utána következő évek történetéinek egész komplexumát széles alapon tárgyalja. A polemikus cikkekből a leghamgüsabb a félhivatalos Praver Presse „Magyairische Geschichtsfailsehung‘‘ cimü cik­ke, mely a következő ékes mondattal kezdő­dik: „Ha az angolokat a sport, a franciákat a forradalom mestereiként akarnék jellemezni, akkor a magyarokról azt kell mondanunk, hogy azok a hannisitás mesterei. Csak kevés terület van, amelyen ez a sajátságuk nem ér­vényesült tökéletes módon. Hogy Apponyi gróf kenetteljes stííiiusábam fejezzük ki ma­gunkat, ez a magyar nemzet benső szentélyé­hez tartozik/' így ir általában a magyarokról a csehszlo­vák félhivatalos lap és hangsúlyoznunk kell, hogy nem a magyarországi magyarokra, ha­nem általában a magyar nemzetre vonatkoz­tatja áülitását. Csehszlovákiában a hivatalos statisztika szerint 745 ezer magyar él, tehát a csehszlovák köztársaság egyik tekintélyes nemzetisége tartozik ahhoz a magyar nemzet­hez, melyre a Prager Presse cikkírójának nemzc/gyalázása vonatkozik. Reméljük, hogy az ügyészség, mely hivataliból üldözi a nem- zelgyaMsáiS bűncselekményét, a könnyelmű éli talán ositásér t, mely egy nemzeti kisebbsé­get is sént, felelősségre fogja vonni a cikk­írót, még ha a cikk egy félhivatalos orgánum­ban is látott napvilágot. Ez volna tulajdonképpen az, ami bennün­ket közvetlenül érdekei a Steier—Husek-íéie polémiából. Azonban rá kell mutatnunk emellett néhány ferde átlátásra, mely Husek cikkéből magából kiordit s mely a hamisítás­sal vádoló cikkírót tünteti föl 'kissé ferdén a saját torz tükrében. Természetesen nem bo- csátkozkaihink béllé a részletekbe s csák a helyzebmagyairáztia önmérsékléssel teszünk evv-két megjegyzést. Husek azt mondja töb­bek közt, hogy a könyv „egyes helyeit már az ailc-imek nevetséges volita maga cáfolja meg, pl.: A városok és a községi közigazgatás el- szlávosirtása ... Az igazságügy eilszlávositása... Cseh hivatalnokok beözörulése s azok nívója... A magyar híva/bailnotoofc folytonos csökkené­se ... Stefániik referens szlávositó tevékeny­sége ... sitb.“ Husek szerint ez mind nevetség és hamisi- sitás, de a következő mondatban ennek vi­szont az ellenkezőjét állítja, amikor azt mond­ja: „Ehhez csak annyi1 a megjegyezni valónk, hogy a csehszlovák köztársaság természetsze­rűleg nem hagyhatta megalapítása után a szlovenszkói hivatalok vezetését a magyarok kezében és magától értetődően csehszlovák hivatalnokoknak adta át. Tény, hogy az ál- lamfordulat után sók cseh hivatalnok, tanár, biró stb. jött Szlovenszkóra." Jó, jó, de e beismerés után miért nevetsé­ges a Steier könyvének idevonatkozó álcámé? Nem-e inkább az a nevetséges, aki azt nevet­ségesnek tartja? Sieíániilk eljárásáról Husek megjegyzi, hogy „ml sem volt természetesebb, mint az, hogy a magyaroknak százalékarányuknak megfele­lő számban adtak iskolákat s ezzel szemben a szlovákok végre annyi iskolát 'kaptak, amennyi őket már régen megillette. Ebben a negyedik fejezetben a hamisítás szembeszökő annak dacára, hogy a szerző helyes számada­tokat hoz föl. Art mondja pl.: A magyaroknak jog szerint ennyire és ennyire van jogigé­nyük, ellenben nem mondja, ho^v a szlová­koknak a régi Magyarországon ennyi és ennyi iskolájuk volt." Emellett még azt is kifogá­solja Husek, hogy Steier a számtalan statisz­tikája mellé nem adja meg a magyarországi kisebbségi iskolaügy statisztikáját. A Prager Presse cikkírója által rákátó ha- mLKámak fölhozott pé'lda valóban humoros, de Husek naivitása miatt humoros. Talán Hu­sek is tudhatná, hogy a háború utáni nemzet­közi kisebbségvédelmi szerződések a háború előtt még nem kötötték Magyarországot s va­lószínűleg azt is tudja, hogy a csehszlovákiai miagyar kisebbség jogait a szerződés értelmé­ben nem kötötték sem ahhoz a föltételhez, voltak-e a háború előtt a szlovákságnak ilyen jogai, vagy hogy más államban miképp áll a kisebbségek ügye. A kisebbségi jog abszolút és nem ismer ilyen megkötéseket, ha tehát valaki trianonutáni csehszlovákiai kisebbségi iskoilaügyről beszél, nám logikai szükség, hogy egyidejűleg inbanoneilőtti iiékoiliaügyrőO, vagy a szomszéd állam iskolaügy érői is beszéljen, ha nem akar 1000 oldali helyett 1500 oldalt inni. Steier „hamirttáisuinafk tetőfokát" — mond­ja a gentleman cikkíró — a ti ptószentmdiMósi rezolucíó és a túró esz' m tfn ártouii deíkíliaráció tör tón öltének megírásában éri el. Erre pél­dául Steiornek a következő mondatait idézi: „A szlovák nép nem állt terror alatt... A h a d ikö! eöD jegyzések Felső magyar országon mindig jó e»redménnyei zárultak... A hadi­Reggel kilenc órakor a pozsonyi kapu fe­löl idegen, alpind formaruhás katonák jelen­tek meg kerékpárokon és egy-két lovas katona száguldott végig a Dunaparton, melyet koráb­ban a forradalmi hevület Károlyi Mihály rosz- szul csengő nevére keresztelt. Kevéssel utóbb egy századnyi csehszlovák katona menetelt be a városba a Nádor-uccán keresztül és megáll­tak a város főterén, a Klapka-szoborral szem­ben. Az érckatona kemény alakja farka-sze- met nézett az uj emberekkel... A forradalom Komáromban talán nem is volt forradalom, hiszen a vele kapcsolatos tünetek a foszto­gatások, zsarolások, erőszakoskodások, telje­sen hiányoztak. Úgy a megyében, mint a vá­rosban megalakult a nemzeti tanács, a város­ban polgárőrség és a munkások „vörös gárdá"- ja tartotta fenn a rendet. Még leginkább a ka­tonaságra kellett vigyázni, mert ez a felelőtlen, gyülevész társaság mutatott a legkevesebb kedvet a rend fenntartására. A katonai raktá­rak feltörői jobbára ezek sorából kerültek ki. Már december közepén elterjedt a Vyx de­markációs vonalának a hire. A magyar lakos­ság fegyveres ellenállásra gondolt. Ersekujvá- rott január 2.-án tartott nagygyűlésen ezt ha­tározták. A vármegye december 30.-á<n tartott gyűlésében tiltakozott a megszállás ellen, így határozott a város. A munkásság egy nappal utóbb, december 31.-én szintén tiltakozó kiált­ványt bocsátott ki, amelyben történelmi és em­beri jogra hivatkozott. Példás rend Komáromban A városnak és a vármegyének ekkor Per- czel Móric Károlyi-párti újságíró volt a kor­mánybiztosa. Perczcl a lakosságot arra hívta száttiMiájsoíkbiain a szlovák gyárosok mindig i ■erősen részesedlek." Huselk mindezt tagadás­ba veszi, de ugyanakkor azt is okadaitoilja, hogy ez mégis azért volt, ment „a szítováíkiság részben annyira éli vollit nyomva, hogy altig mert szólni, részben azért, mert, nem a saját mulasztásából, kevesebb vezetővel rendelke­zett, mint a testvér cselb nemzet... ás végül legfőképp azért, mert a szlovák nép poillitiiíkaii- tlag nem állt azon a magas szín vonalion, mint a csehek." Micsoda logika ez? Steier ezen álMtásad fel, hogy maradjon a helyén, mert sokan cso­magoltak és elhagyták Komáromot, ami rossz vért szült. Az év utolsó napjaiban megalakult Komáromban a független köztársasági párt, mely szintén tiltakozott a megszállás ellen és kijelentette, hogy még a rendcsinálás ürügye alatt sem ereszt be idegen csapatokat, mert Ko­máromban példás rend uralkodik. A Károlyi-kormány azonban másképen intéz­kedett: az ellenállást leintette. Igv azután január 9.-én nyolc órakor Gaá! Gyula dr. helyettes polgármester és Mihola Já­nos helyettes főkapitány vezetése alatt Mndur- kay Miklós dr. a város plébánosa, Vargha Sán­dor ref. lelkész, Fiedler János gyáros cseh tolmács, Vit.kó Rezső dr. szlovák tolmács, Ber- zsenyi-Janovits József műszaki tanácsos, olasz tolmács és a szociáldemokrata párt küldöttei: ÁTvay András munkás, Hacker Rikárd munkás- pénztári igazgató, Varga Pál munkás és Wint- ner Géza mérnök, elindulttak kocsikon a Csal­lóközbe vezető utón és Komáromtól két kilo­méter távolságban találkoztak a csehszlovák előőrsökkel, majd a századdal, melynek Basel Autón nevű százados volt a parancsnoka. Gaál polgármester szavaira, aki hangsúlyoz­ta, hogy a város önként nyitja meg kapuit a megszálló csapatok előtt, Basel kapitány ud­variasan válaszolt, biztositván a küldöttséget a személy- és vagyonbiztonság fenntartásáról a szólás- és gyülekezési szabadság korlátozott en­gedélyezéséről. Megérkezik Macaluso ezredes Még aznap este 7 órakor Macaluso olasz ez­redes is megérkezett Komáromba Érsekujvár felől vonaton és átvette a város felett a pa­rancsnokságot. Már az első hivatalos érintke­I ugyan hamisaik, de ezért és ezért mégis iga­zaik. A legutolsó Staiar-fóle mondaitthoz még hozzáfűzi, hogy Steiar „számláltam slntt színiké ja meHeitt nem sorolja föl a gyárosok között volt szlovákokait". Nosháit Husek ebben vagy té­ved, vagy ferdít, ment Steiar könyvének ugyanazon oldaliéin jegyzetben nemcsak szém- szeirülteig, hanem névszeiniatt is fölsőiről ja a szlovák gyárosokat. Aki idéz, az jól idézzen, de a saját rossz idézéséért nem vádolhat mást. zéseknél kiderült, hogy az ezredes tetőtől talpig kiváló katona és humánus ember. Ez is maradt az alatt a félév alatt, amelyet Komáromban el­töltött. A város lakossága méltán sajnálta, ami­kor francia tisztek váltották fel. A megszállás második napján a következő katonai hiídetmények jelentek meg magyar nyelven, amelyeket eredeti ortográfiájukkal hí­ven közlünk: „A Csehtót köztársaság nevében! Mi, tábornok Piccione Lajos a csehtót haderők­nek a főhadvezetője Tótországban PARANCSOLUNK: 1. hogy minden polgár, vagy katona, aki nem tartozik a nemzeti „cséchtót hadsereghez, azon­nal köteles kiszolgáltatni mindennemű lő- és vúgó-fegyvbrt (beleértve vadászfegyvert is), robbanó anyagot és töltényt. A kiszolgáltató helyek lesznek megjelölve a katonai hatósá­goktól: hogy senkinek nem szabad sem elrej­teni, sem segíteni semmiféle magyar katonát, vagy ágenst (bujtogatót) és 3. hogy a hivata­los helykörök és a lakosság köteles együtt mű­ködni a csehtót katonai hatóságokkal és szállí­tani nekik a kért eszközöket. Az ellenkezők a jelen előírásoknak lesznek kiszolgáltatva az Illetékes büntető hatóságok­nak. 191'.) december. Tábornok Piccione Főhadvezetője a csehtót csapatoknak Tótországban" A másik kiáltvány a következő: „Tótország lakossága! Jöttem a szövetségesek nevében, hogy Tót­országot megszálljam a szövetségesek által meghatározott feltételek mellett. Biztosan elvárom, hogy az összlakosság res­pektálni fogja a reám bízott oklcupálandó ka­tonaságot és a szövetségesekkel kötött fegy­verszünet- szerint viselkedik majd. A szövetséges katonaság — mint az összla­kosság külömbség nélküli barátja jött ide; fela­data a rend fentar'tása az okkupáit területen és ellenőrzése a fennálló törvényeknek. Elvárom, hogy az összlakosság őket ezirány- ban támogatni fogja. Minden rosszaié, vagy pe­dig ellenséges eljárás — legyen az bármely pártbeli — szigorúan elnyomatik. A csehtót katonaság felső paranc-noka Tótország részére: Piccione tábornok." A megszállással egyidőben uj magyar kormánybiztost neveznek ki A Károlyi-kormány 1919. első napjaiban Ko- máromvármegye és Komárom törvényhatósá- gu város részére uj kormánybiztost nevezett ki Szabó Géza komáromi polgármester szemé­lyében. Perczel Mórichoz a megyeházán levő la­kására egy szociáldemokrata munkásküldött­ség ment fel és felszólította hivataláról való le­mondásra. A proletárdiktatúra felé sodródó Károlyi-kormány ennek következtében el is ej­tette Perczelt. F. Szabó Géza magyar kormány- biztos két hónapig állott a komáromi közigaz­gatás élén és csak február 21-én adta át hiva­talát Jamniczky Ottokár dr. bazini ügyvédnek, a kinevezett szlovák kormánybiztosnak. Ugyanekker tették közhírré Vyx alezredes üzenetét a megszállott területek hovatartozása felől és a katonai parancsnok Komárom város és Komárom vármegyének dunáninneni részét a csehszlovák köztársasághoz tartozónak jelen­tette ki. Ez ellen a közzététel és ennek tartalma el­len Gaál Gyula dr. polgármester tiltako­zását fejezte ki azzal az indokolással, hogy a katonai megszállás ténye nem állapíthatja meg a szuverénitási jogot. Ugyancsak tiltakozását jelentette be a szociáldemokrata párt is Maca­luso ezredesnél és kijelentette neki, hogy a megszállás tényét nem tekinti az állami hova­tartozás kérdése eldöntésének, mert az önren­delkezés elvét vallja. Ilyen magyar nacionalista húrokat pengetett akkor a szociáldemokrata párt. Nem sokkal később a párt vezetőit, összefogdosták és The- resienstadtba vitték és a vörös gombokat ki­szedték a gomblyukakból. A ManMormánybai! csalódtak a kisebbségek Becs, január 10. A Deutsch-Qesterreichische Tageszeitung bukaresti jelentést közöl a romá­niai kisebbségek helyzetéről az uj Maniu-ura- lom alatt. A jelentés szerint nagy a csalódás amiatt, hogy nem teljesült az a remény, hogy a kisebbségek helyzete az uj uralom alatt javulni fog. E panaszoknak a román parlamentben Jó­sika János báró magyar képviselő adott kifeje­zést és orvoslást követelt. Feszült várakozással tekintenek az elé, hogy a kormány mit fog vá­laszolni Jósika beszédére. A Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szin­dikátusának tagjai felszóliItatnak, hogy tag­sági igazolványaikat az érvényesség meg­hoz ibbitása céljából a titkárnak (Kopper Miksa, Prága II, Panská ul. 12, II.) küldjék he. Postaköltségre három koronás levél- bély '•» —lléklendő. Fizessen elő a m- Képes Hés-re

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom