Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-05 / 4. (1927.) szám

z

rP^<ÖU-MAGkARHlRIiAp

1020 Január S, nrombat

M

A lengyel köztársaság elnöke afehénas rendet adományozta a magyar kormányzónak

Budapest, január 4, (Budapesti szerkesztőségünk tetei onj-elierriió&e.) A tengjed köztársaság elnöke <ée Magyarország kormányzója az újév alkalmával a következő táviratokat váltották egymással:

„Főméllóságu Horthy MikM* urnák, Magyarország kormányzójának, Budapest. Fő» méltóságoduak őszintén boldog újévet kívánva nagy örömömre szolgál, thogy közölhetem, hogy Főméitóságodnak a tehénsas- rendet adományoztam, amelynek jelvényeit .krülön kiküldőit útiján juttatom et. Moszcizki.*

„Nagyim él tó'ságu Moszcizki Ignác urnák, a tengjél köztársaság elnökének, Varsó. Nagy- iinéióságod személye iránt érzett nagyrabecsülésemnek óhajtván kifejezést adni, örömmel adományozom NagyméMóságodnak a magyar érdiem kereszt nagykeresztjét. Engedje remélni, hogy Nagyin állóságod ezt az efh a tár ozásomat egyszersmind ama hagyományos baráti érzés megnyilvánulásának is tekinti, amelyet & magyar nemzet a lengyel nép iránt táplál és örömömre szolgál, hogy egyidejűleg kifejezhetem Nagyméltóságodnak, valamint a nemes lengyel nemzetnek úgy a magam, mint az egész magyar nép nevében az ujesztendöben legmelegebb sze- •rencsekivéna.taimat Horthy kormányzók'1

A kommunista párt „tisztogatása" Pozsonyban és Briinnben

Pozsony, január 4. A kommunista párt po-1 zsonyi szervezete elhatározta legutolsó ülé-! gén, hogy Sioger Jenőt kizárna a pártból és megfosztja a városi képviselőtestületi mandátumától. Singér sorsa már az országos választások előtt meg volt pecsételve. A radikálisok ugyanás szemére vetik, hogy a poszonyi városházán megalkuvó politikái folytat. Ez tehát Koreny Lajos után már a második képviselőtestületi tag, akit a pártból kizártak. Kérdés most már csak az, hogy Singer elveszti-e képviselőtestületi mandátumát vagy sem.- Bninn, január 4. A PÓlitJbüro Erűimben is megkezdte a „tisztogatást* s Gottwald vezetésével ma eltávolították a brünni párttikárt, Smetanát és helyébe Hersl került. A pártból kizárják vagy legalább párttiszts égéitől megfosztják Burián képviselőt és Chabera városi képviteőtestületi tagot is. A kommunista párt brünni csoportját mo9t Gottwald bizalmasai: Lerberzeit, Michal és Skocsek vezetik.

Fizessen elő a

a*- Képes Hél-re

A járási képviselőtestületek szaktagjainak kinevezésénél is mellőzik a milliós magyarságot

Prága, január 4. A járási kép vitető testű letekbe, éppen úgy, mint az országos kép- vitetőte&t üleleknél, a tagok kétharmadát választják, egyhanmadát pedig a belügyminiez- ber nevezi ki és pedig a törvény szerint tekintette! kell lennie a kinevezéseknél a gazdasági, kulturális, nemzetiségi és szociális viszonyokra.

A járási képviselő testületek kinevezett tagjainak számát a járások lakosai számának aránya szerint állapítják meg és pedig 40 ezer lakossal biró járásnál hat tagot, hetvenezer lakosig nyolcat, százezer lakosig tizet és százezren felüli lakossal biró járásban tizenkét tagot neveznek ki. A kinevezéseket a belügyminiszter a beérkezett javaslatok alapján hajtja végre. A minisztérium a mai nap folyamán vizsgálja felül ezeket a javaslatokat ée holnap közzéteszi a járási ■képviselőtestületek kinevezett tagjainak névsorát. Koalíciós körökben elterjedt hírek szerint !i . -; <j i.*iví * I ■! ,«*!'t

a kulosarány a koalíciós és ellenzéki pártok között a kinevezésnél is ugyanaz lesz, mint az országos képviselőtestületeik kinevezett tagjainál.

A koalíciós információ szerint tehát a járási

képviselő testületek szak tagjainak kinevezésénél éppen úgy nem fogják tekintetbe venni a „gazdasági, kulturális, nemzetiségi és szociális viszonyokat*, mint ahogy az országos képviselőtestületek szaktagjainak a kinevezésénél sem vették tekinleiibe a törvény eme rendelkezését. A magyar közvélemény állampolgári lojalitásának és önmérsékleteinek teljes megőrzésével fogadja a szlovák néppárt és az agrárpárt részéről jövő kiáltó sérelmet e mivel piPanaitriyilag más mód nem áll rendelkezésére tiltakozásának nyilván! fására, a magyar törvényhozók a parlament szószékéről fogják te? jes őszinteséggel kifejezésre juttatni a magyar nép tiltakozását a szlovenszkói ludák-agxár koalíció hatalmi tultengése ellen.

Osusky párisi követ ejabb silásfoglaiása a népszövetségnél tervezett állandó kisebbségvédelmi bizottság ellen

„Nem engedjük Csehszlovákiát másodrendű népszövetségi íssgá

visszaszorítani**

Prága, január 4. Osusky dr., Csehszlovákia párisi követe, a Národni Listyben a genfi kisebbségi védelemről irt egy cikket. A cikkben többek között ezeket mondja:

— A legutolsó népszövetségi ülésen Jonk- heef Bellaents von Blokland miniszter azt a gondolatot vetette föl, hogy a kisebbségek védelmére egy állandó kisebbségi bizottság ailapittas&ék. jVáá-aszomban kifejtettem azt. hogy a népszövetségi tanács a kisebbségi védelemmel nem a népszövetségi paktum állapján, hanem külön szerződések alapján foglalkozik, amelyeket a békekonferencián kötöttek. A nagyhatalmak és Csehszlovákia között 1919 szeptember 10-én kötött szerződés XIV. cikke azt mondja, hogy a szerződések végrehajtása a népszövetség garanciájának van alávetve. Miután egy, a csehszlovák köztársasággal kötött szerződésről van szó, annak határozatait Csehszlovákia beleegyezése nélkül nem lehet megváltoztatni. Ha az állandó kisebbségvédelmi bizottság létesítésének a

«HmmMMn»vw8iiM«Mr|Bwiiii w ’miw wiwniiin iii»i^w^iw(tei)«

gondolatát közelebbről szemügyre vesszük, úgy azt kell kérdeznünk, vájjon nem lépné-e túl azon határozatok kereteit, amelyek a kisebbségi szerződésekben benfoglaltatnak. A kisebbségvédelmet a szerződésekbe a kisebbségek polgári és kulturális jogainak védelmére vetít ék be, nem pedig azért hogy az olyan államat, amely a kisebbségi védelmi szerződési aláírta, ezzel üldözzék. Époén ezért, hogy a kisebbséigvédefemböl ilyen eszköz ne tehessen, vették föl a XIV. cikkbe azt a kardinális garanciáit, amely egyenlő a felelősséggel.

— Amikor a békeikenferendákon a békeszerződésekei tárgyalták, a delegátusok tudatában voltak annak, hogy azoknak a kormányoknak, amelyek a kisebbségvédelmi szerződést elfogadták, lehetetlen minden felei Ősségné'lküLi és névtelen vádakkal szemben védekezniük. Éppen ezért vették föl a XIV. cikk második bekezdésében azt a kardinális alapelvet, hogy csak a népszövetségi

tanács egyik tagja hívhatja föl a tanács figyelmét a szerződés rendelkezéseinek megsértésére, vagy a szerződéssértés veszélyére. Ez az alapelv a kisebbségi ügyekben a csehszlovák kormány részére az egyetlen garancia arra, hogy a kisebbségvédelmi határozatokkal visszaélés ne történhessék. Csehszlovákia csak akkor köteles védekezni, ha egy tanácstag, azaz. ha egy kormány magára veszi azt a személyes felelősséget, hogy a csehszlovák államot a kisebbségvédelmi határozatok megsértésével megvádolja.

A garanciának fősulya abban rejlik, hogy egyetlen kormány sem fogja könnyelmű módon és meggyőző bízónyitékok hiányában Csehszlovákiát vállalt kötelezettségeinek megsértésével megvádolni.

S ezt a garanciát Csehszlovákiától senki a világon el nem veheti magának Csehszlovákiának hozzájárulása nélkül.

— Hogyan fest a holland külügyminiszter gondolata ezen garancia szempontjából? A bizottság megalakítása az individuális felelősség helyett a felelősség kollektivitását és ezzel a személyes felelősség megszüntetését jelentené. Egy állandó bizottság eszméje kö- vetkezményeiibem annyit jelentene, hogy a személyes felelősséget pótolnák a felelőtlenséggel

s ez Csehszlovákia hozzájárulása nélkül nem történhetik meg. Azonkívül: Ha a népszövetség a kisebbségi ügyekben valami újat akar tenni, úgy ezt csakis a népszövetségi paktum alapján és mindéin tagjára nézve egyenlően teheti. És itt hangsúlyozottan ki akarom ‘e- lenterai — Írja Osusky követ —, hogy én nem foglaltam állást egy, a népszövetségi paktum határozatai alapján létesítendő, állandó kisebbségi bizottság ellen. Azt mondtam és mondom: Ha a népszövetség ezt a bizottságot meg akarja alapítani, úgy ez vonatkozik minden népszövetségi tagra, amelynek kisebbségei vannak.

A népszövetségnek nincs meg a joga és bizonyára a szándéka sem tagjait két kategóriába osztani, ahol az egyik a másik számára törvényeket fog hozni(ü). A népszövetség olyan intézmény, ahol az elfogadott szabályok egyenlően érvényesek valameny- nyi tagra(!).

Csehszlovákiának nem is kellett volna aláírnia a kisebbségi szerződést, hogy kisebbségeivel okosain, tisztességesen, igazságosain és emberségesen járjon el. Mi nem fogjuk azokat utánozni, akik fölöttünk a háború előtt kormányoztak. Nem arról van szó, hogy egy kötelességért a felelősséget el akarjuk magunkról hárítani. Arról sincsen szó és nem is lehel, hogy mi a kisebbségvédelem rendezésének javítását akarnék megakadályozni. A szeptemberi népszövetségi ülésen képviselt álláspontom az volt, hogy

nem engedjük Csehszlovákiát másodrangu taggá visszaszorítani,

amelynek más tagok előírnák, mit szabad és mit nem szabad tennie. Amit velünk szemben jónak találnak, azt jónak kell elismerni a többiek számára is.

Osusky cikke, mely tulajdonképpen semmi nóvumot nem tartalmaz, annyiban mé^is nagyon érdekes, hogy föltűnő ellenzéki hangot pendít meg a népszövetséggel szemben.

MÖRTÖM

ü Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: JMMO JÓZSEF

(47)

— Ezer örömmel . . .

— Szóljon az elosztó írnoknak, hogy az első emeletre tegyen. Ott egy barátom az osz- iáiyirnok . . . Mégis jobb . . .

— Ezt igazán megtehetem.

— Alpár urat pedig, — folytatta Méndss5,

•— egy nagyobb zárkára tehetnék, ahol több fogoly van együtt... Ott akad valami takaró, hogy ne legyen olyan komoly dolog az a „kemény fekhely* . . . Meg aztán, — tette hozzá ham lakás mosollyal, — ott inkább is agitálhat ... ,

— Ez is meglesz, — ígérte Szentessi.

Alpár meghaíottan lépett Ménessihez:

— Bocsásson meg nekem, Ménessí ur , . .

— Mit?

— Azt ... azt az ütést . . „ „

— Ugyan ne vicceljen . . . Nem vagyok én tagja a Nemzeti Kaszinónak! . . , Engem nem lehet egy pofonnal szerencsétlenné tcn. ni ... Nem szeretem> ha vernek és viasza, ütök, de sértésnek nem veszem . . .

— Orvosiraok! — kiáltott valaki a fogház^ Udvaron.

— Mennem kell, — ugrott fel Szentessi, —. viszontlátásra, urak. Talán még látjuk egymást mi is, — nyújtott kezet Friedmannak és ki&íetett a zárkából.

— Isten megáldja, Szentesei ur, — köszönt utána Friedmann, ,— hanem kövesse ám a példámat hamarosan és jöjjön ki maga ia!

Az irodában, ahol a fogházőrök a foglyoknak szánt ebédeket és csomagokat vették át a hozzá tar atoióiktól, F riadnia aa fal—égét vaU*

észre Szentessi. Az asszony csupa-mosoly- arocal nézelődött.

— Mégis örül, — állapította meg boldogan Szentessi, — örül’ hogy kiszabadul az ura . . . Talán tévedtem, — szégyenkezett, — ta’án nem is csalta meg a férjét . . . Talán csak az én gyanusitgató fantáziám teremtette a históriát az uj segéd és az elmaradt látogató köré . . .

Nagy, bocsánatkérő szemekkel nézett az asszony felé, de hirtelen gúnyosra döbbent a tekintete: a nagyiroda előtti folyosón egy férfi sétált fel s alá. Lehetetten volt észre nem venni, hogy a férfi tekintete állandóan Fried- mannén nyugszik és hogy az asszony szemeinek vidámsága is inkább szól a várakozó férfinek, mint Friedmannak, aki „végre** ma délután szabadul ... A férfi Friedmannét várta és az asszony pillantásai szerelmesen kértek bocsánatot a hosszú várakoztatásért.

Szentessiben megint lázadozni kezdett az indulat:

— Aljas! . . . Még ide is magával hozza a szeretőjét ... Még utolsó nap is!

A keze görcsösen szorult ökölbe: Friod- mann megcsalatásán keresztül a maga, a kő- épületben élő sokszáz fogoly megnyomorított életét érezte. Szemeit nem tudta levenni az asszonyról’ akit minden emberszereteten, minden embertötelő testvériségen túl kegyetlenül gyűlölt.

Múltak a percek. Végre egy fogházőr átvette Friedmannétól az ételhordót. Az asszony siető lépésekkel rohant a reá várakozó férfihez. Szentessi hallotta a mentegetőző szavakat:

— Végre átvették! Szegénykém, soká kellett itt várakoznod, ugye? Isten tudja, még meddig kell cipelni ezeket a csomagokat ....

— Még nem tudja! — villant át Szentessi agyán a felismerés.

A következő pillanatban már az asszony

— Asszonyom! — szólalt meg.

Friedmanné meglepetten nézett fel rá:

—. Parancsol?

— Bocsásson meg, hogy megszólitottam ... Úgy gondolom, ön még nem tudja, hogy az ura ma délután háromkor szabadul . . .

Az asszony fülig vörsödött. Tanácstalanul állt Szentessi előtt. Perceidig tartott, míg any- nyira összeszedte magát- hogy meg tudott szólalni:

— Köszönöm uram „ . . Csakugyan nem tudtam * . .

Egész magatartásán látszott, hogy nem tudja, hogyan folytassa, vagy folytassa-e egyáltalán a beszélgetést.

Szentessi vég'gmérte az asszony kíséretében levő férfit, akin meglátszott az igyekezet- hogy szeretne észrevéthétetlenné törpül- ni, — kivasalt nadrág, jólszabott kabát . . . Alighanem az „uj segéd** . . .

Végtelen pillanatokig tartott a kinő© esem#, végre Szentessi meghajtotta magát:

— Isten önnel, asszonyom ... Ne mondja meg a férjének, hogy tudott előzőleg a szabadulásról . . . Vegye meglepetésnek . . . Várja be talán az üzletben,— azt hiszem, annak örülni fog . . .

Átment a másik irodaszobába s leült az asztala mellé. Tenyerébe hajtotta fejót: gondolkozott.

— Miért szóltam? — kérdezette tanácstalanul önmagától.- Érezte, hogy 5 itt úgy lépett közbe, mint valami felsőbb hatalom: megakadályozott egy tragédiát . . . Ez az érzés azonban korántsem nyugtatta meg.

— Figyelmeztettem az asszonyt, — kínozta magát- — hogy eltakaríthassa a csalás nyomait . . . ta’án, hogy elhalásszon egv mára

tervezett pásztorörát . . . Bűntársa lettem..

Kétségbeesett igyekezettel' mentegetőzött Önmaga előtt:

Jobb ez igy , a , Ez a szerencsétlen óm*

bér ma kimegy a börtönből . . . Boldogan siet haza, hogy elkezdje az életet ott, ahol néhány hét előtt elhagyta ... az asszonyával.- az üzletében ... Nem lett volna szabad engedni, hogy a mai napon összeomoljon etette minden . . . Gyilkosság lett volna engedni, hogy akkor menjen haza, mikor a togkevésl bé várják, mikor talán éppen egy idegen férfival ölelkezik a felesége ... *

Nem tudott megnyugodni, mert érezte a gondolatok mögött lapuló ellentmondást:

— A jótettemmei a legjobb esetben is csak illúziót, hazugságot adok ... A valóságon, az ostobán gonosz valóságon nem változtattam... Talán jobb is lenne hagyni, hogy a dolgok menjenek a maguk utján!

Mikor a csomagja megjött, felment a szobájába ebédelni. Ekkor már nyugodt volt, hogy jót cselekedett:

— Az egész emberi boldogság csak illúzió... Sohasem szabad illúziót rombolni, sohasem szabad hiteket összetörni . . .

... De délután háromkor, mikor a nagyirodán gyülekeztek a szabadulók, nem ment le, hogy elbúcsúzzon Friedmanntól . . . Érezte, hogy nem tudna nyugalmat, közömbös hidegséget erőltetni az arcára . . .

Este a rendőrségről behozott újoncok sorakoztak fel az orvosi szoba előtt.

A szakállas, jőságszemü orvos sorra vizsgálta a bünhődésre ítélt emberek testét és a kérdésekben, melyeket ezeknek feladott., ott titkolódzót! a jóakarat, mely kedvezményeket, könnyítéseket igyekezett szerezni a kőé pír et szomorú lakóinak. A szemle ercdméuye mint mindig, most is sivár és szomorú vo’t. Felvonult a megszokott embersor, a nyomor hadserege: ti zen nyolcéves suhan cok. akiknek bőrén már rozsába fakadt a vérbaj, férfiak, akiknek tüdőjét keshedtre vágyasztotta a tudővész és a nyomor ezernyi nyavalyája.

„ v. IFtilv táljuk.), j