Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-31 / 26. (1949.) szám
I •PWXfí&i-/ v^ACiltARHIWiAP Nem a Szentszék sürgette a nsgüiis vivendit s most mégis Nodzsáék szabotálják a fégrebajtésái Martincsek képvisslS és Busek egyetemi tanár polémiája a Vatikánnal való megegyezés érvénye illetve érvénytelensége körül Prága, január 30. Az utóbbi időben a fflo- daiö vivendi végrehajtása ismét erős vitái idézeti föl a szlovák néppárt és az agrárpárt sajtójában. A harcot Macháoseik Páll szlovák néppárti képviselő Indította meg, aki cikíkiébem élesen támadta Hodzát, mert szériáit!© ő szabotálja a moduis v iveméi végrehajtását és az egyházi birtokok visszaadását jogos inlajdonosaiknak. > Busek dr. pozsonyi egyetemi tanár a Stövenisky Dennik- ben azt irta, hogy a modus virendí mindaddig végire nem hajtható, amig a parlament ehhez külön törvénnyel beleegyezését nem adja, mert m a megegyezés ellentétben van egyes érvényben levő törvényekkel. Busek más szóval tehát azt állítja, hogy a Vatikán és a csehszlovák külügyminisztérium közölt kötött megegyezésnek mindaddig törvényes alapja nincsen, amíg a parlament a megegyezést nőm ratifikálja. Az egyetemi tanár állítása érthető meglepetést és idegességet keltett egyházi kör ölében. Macbácsek képviselő a Slovákban válaszol Busek tanárnak és többék között kijelenti, hogy a .modus vivendi továbbra is ad/mini- sztrativ megegyezésnek tekintendő, amelyet a törvények szerint nem kell nyilvánosságra hozni. Ha az egyetemi tanár álláspontja helyes volna, úgy a kormány föl lenne mentve összes kötelezettségeinek betartása aióL ügy vagyok informálva — írja Machácsek — és pedig megbízható helyről, hogy a Szentszék uera nagyon áhítozott ilyen megegyezés után. Pokrokár tényezőinkkel már szomorú tapasztalatai voltak. Erre a megegyezésre épp fordítva a csehszlovák államnak volt szüksége. Á csehszlovák állam megalakulása után a katolikus egyiiáz ellen fogfl13.lt állást. Napi feladatúink most ennek okait keresni, de mi szlovákok megállapítjuk, hogy nekünk valóban a legkevesebb oflcunk volt fízembe- helyezikedni a Szentszékkel. Az álam tényezői tévedtek, amikor azt gondolták, hogy a cseh vallási nézetek jó talajra találnak a szlovákok között. Itt kezdődik a félreértés a csehek és szlovákok között, amelynek következményei más téren le M felezés re jutottak. Akármit is mondanák, nem lehet letagadni, hogy a modus vivőméivel a köztársaság ©sak nyert A kormánynak kötelességé volt kiadni az egyházi birtokokat abban a pillanatban, amikor a modus vivendi első paragrafusának perfektuállására került a sor. Az egyházi birtokok kiadása nem a püspöki kar vagy a szlovák néppárt ügye, hanem az egész szlovenszikói katolikus közvéleményé. Hadd tudja meg a katolikus közvélemény, hogy miiképpen manipuláltak nálunk az egyházi biirfoikdklkal, Hadd lássa, hogy az etiszlovákositás jelszava alatt súlyos milliókat száll itattak ki Magyarországra és pedig Ilorlza minisztersége alatt. Az egyházi birtokokért még nem fizették meg a vagyondézsimát, amely körülbelül tizenhat millió koronát tesz ki. Az egyházi birtokokból felosztottak húszezer kat&sztrális holdat nem szlovák és nem katolikus elemek között. Nem kérésünk, hanem utolsó követelésünk az, hogy az egyházi birtokokat végre adják ki, mert ellenkező esetben fejezi be Ma- óhápsek — a katolikus közvélemény elé, lépünk, hogy ez megalkothassa véleményét Iiodza ténykedéséről. ApponyI szerint a feiltrüliii ügyit mm szabad összekötni a szabad kiráiifáiasitássai Budapest, január 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Magyar Férfiak Szent Korona Szövetsége tegnap tartotta közgyűlését, amelyen Apponyi Albert gróf mondott beszédet. Apponyi beszédében többek között kijelentette, hogy komoly veszedelmet jelent annak felíün’.etése, mintha a legitimizmus egyik akadálya volna a revíziónak. Jól tudjuk, hogy a jogfolytonosság tényleges helyreállítása a külföldön akadályokba ütközik, akárcsak a revízió. Egyetértek a kormánnnyai — folytatta Ápponyi, — hogy célszerűtlen a trón betöltését napirendre tűzni, de kívánom, hogy diplomáciával és egyéb eszközökkel a kormány akciót indítson, hogy a külföldön az akadályok elháruljanak. Szerintem a revíziót összekötni a szabad királyválasztással, ha ez tudatos, úgy vétek, ha pedig jóhiszemű, úgy tévedés. Bármennyire is tisztelem nagynevű idegen barátainkat, jóindulatú semlegességet és nem irányítást várunk tőlünk belügyeinkbe. Ezután a közgyűlés megválasztotta a szövetség uj vezetőségéi. A szenátus összeült egy félórára, hogy ismét két hétre szétszéledjen Két formális ülés, melyen csak a magánaikalmazoitak nyugdíj- biztosításáról szóié javaslatot osztották ki a bizottságoknak : — Teljes bizonytalanság a koalícióban — Prága, január 30. A belpolitikai válság hatással van a szenátusra is, amelyet formálisan ugyan egybehívtak mára, de annak tárgysorozatán csak három mentelmi ügy szerepelt. Az egybehivás célja az, hogy a kópvi- selöház által karácsony előtt letárgyalt s a magánalkailmazo ttak ny ugd i jbiztositásáról aagtHBav-nUHi——w 1111 ■nMwawwwpMNi | szóló törvényjvaslatót kiutalják a szociálpolitikai és költségvetési bizottságnak. Most azonban a bonyolult belpolitikai viszonyok és a kormánytöbbség válsága következtében nem tudják egybehívni a szociálpolitikai bizottságot sem, mert egyes többségi pártok a javaslattal kapcsolatban újabb követelésekkel Á SkéíMÚ Tas íffte ióoor wctiík ifié 'Seren Xocfts Jrta: £dg*zr WaíU&ce ' (8) —- Igen, úgy hiszem, hozzájutottam egy jegyhez — állapi to lta meg Dick nagy zavarában. Én tudom, mert jómagam áílitcttaim ki — volt a felelet. — Oh, tehát maga volt aiz... — Arra várt. hogy a leány fogja kisegíteni. — A hölgy, aki a kártyát aláírta, — vágott, közbe komolyan. Már nem tudta magát tartóztatni Egyenesen kirukkolt a kérdéssel. — És hogy hívják önt kérem? — Sybii Lansdownak. — Igen, most már emlékszem! — A kártyán olvasta a nevemet? Igenlőleg bólintott. — Kémikus . . . Pedig a kártyát viseza- hézbesitették nekünk. Címzett ismeretlen. — Sybii nem ismert kegyelmet. A férfi most már vidáman és elfogulatlanul nevetett fel, A belső kontaktus újból létrejött közöttük. Este tovább folytatták az évődést. Magány és sötétség vette őket körül. Olykor-olykor a. víz hátát végigszántotta egy-egy fénysugár, amely ezüst tengelyével figyelmeztetői cg fúródott az éjszakába. — Folytatja-e utazását? — kérdezte a a leány.- Nem, Londonban maradok. Formálisan vágyódtam ínár London után. A ölargate Gardensben van csinos, kedélyes lakásom- Ugyan, ha a. szoba közepén megállók és karjaimul; kinyújtom, elérem a falakai, azonban igényeimnek mindenben megfelel f A hiány nevetett — így hát meg kelj néznie a mi lakásunkat is a Coram-uocában! — Milyen szám?-— Egy a sok közül, — incselkedett tovább Sybii. — Most azonban le kell mennem. Késő van már. Jó éjszakát, Mr. Martin! Nem kisérte el a k ajüt tökhöz vezető lépcsőig, hanem mindaddig utánanézett, míg alakja el nem tűnt a sötétbe rg Vájjon mit keresett Madeirában? Egészen bizonyos, hogy nem azon gazdagok közül való, akik szokványosán menekülnek London ködéből délnek napsugara alá. Most sokkal csinosabbnak látta, mint ahogy olyan gyakran elképzelte. Sápadt, csaknem keleti szépsége elvarázsolta. Különösen szemeinek kissé ferde vágása emlékeztetett keletre. Karcsú, de nem tulsovány alakja tökéletes. Másnap reggel horgonyvetés után igyekezett a leány közelébe férkőzni. — Örül, hogy visszatért Londoniba? — kérdezte. Sybii vidám nevetéssel válaszolt. — örülök, hogy újból anyanyelvemen beszélhetek. Nem volt könnyű feladat,, hogy a portugálokkal megértessem magam. A férfi csodálkozva huzjta össze szemeit. — Hiszen minden jobb szállodában beszélnek angolul. Elhiszem, csakhogy én egy kisebb szállodában laktam, egy kis penzióban a hegyek között, ahol csak portugálul értettek. Különben is úgy látom, hogy az utam céltalan volt. — Nos, akikor kezet, foghatunk. Velem épp így történt. — Azonban mégsem térek üres kézzel haza. — Sybii ezzel kézitáskájából egy kis dobozt vett elő. Kinyitotta és . a férfinak megmutatta belsejét. Diók pillantása egy lapos kulcsra esett. Egészen különös formájú kulcs volt, mindkét oldalán fogazott. — Milyen különös kulcs. És ezért utazott Madeirába? Sybii bólintott. — Persze, egészen máskép képzeltem el utamnak eredményét. Különös történet, ujlból csak Lord Salforddal függ össze. Különben hogyan néz ki az unokabátyám? — Mint a kínai császár! Vagyis egyiküket sem ismerem. Egyáltalán nem láttam a bátyját. A leány most útja iránt érdeklődött és csak azután, hogy Diók röviden elmondta élményeit, tért át a maga útjára. Atyámnak volt egy portugál kertésze, Silvának hívták. Mikor már nem használhatta őt, szolgálatra Lord Selfordnak engedte át. Az öreg lord halála után Silva visszaköltözött Maderiába. Három hónapja annak, hogy édesanyám levelet kapott egy paptól, amely hírül adta, hogy Silva meghalt. Még a halálos ágyán is kínozta valami igazságtalanság, amit állítólag a családdal szemben követett el. Könyörgő pillantással bízta hagyatékát a papra azzal, hogy csak a psalád egyik tagjának adja a kezébe. Sem anyám, sem én nem gondolhattunk a madeirái utazásra. Nem volt pénzünk hozzá. A légközelebbi postával azonban újabb levél érkezett, amelyet Londonban adtak fel. Egy síázfon- tos bankjegy és egy Madeirába szóló hajójegy volt benne. — Ki küldte a levelet? — kérdezte Dick. t- Nem yoli név rajta. Én azonban elhatároztam, hogy ütazrui fogok. Az öreg pap nagyon megörült érkezésemnek, A,? utolsó hónap folyamán háromszor törtek be hozzá és ő a betöréseiket azzal a kis csomaggal hozta pénzemet és útlevelemet letétbe tettem, de jól elrejtette. Természetesen azt gondoltam, hogy a csomagban valami értékes dolog van, aiinűl is inkább, meri Silvát szomszédai gazdag embernek mondták. Nos hát a kulcsot találtam benne. Elképzelheti csalódásomat! Ígjg9 jannár 31. csütörtök. Alapitta tett 1796 évben lm Lajos ula üioM Btnská Bystr.ca Késettén sxállit i síremlékeket, minden köriemben. Katar- márvány lapokat. Kiiváay kapcsoló táblákat. Márvány csillárokat. Iparművészet! munkákat, stb. álltak elő. A szenátus ülése előtt a klubelnökök tan ács okztak á házelnökséggel és abban állapodtak meg, hogy a szenátus legközelebbi ülését minden nos lószinüség szerirU tizennégy nap múlva hívják egybe, a szociálpolitikai bizottság pedig csak akkor fogja megkezdeni a magánalkalmazottak nyugdijbxZ/tosiitási törvén yj avas la fának tárgyalását, ha a belpolitikai helyzetben némi tisztulás áll be. Ez a tisztulási folyamat már egy-két napon belül várható. A szenátus mai ülését délután fél öt órakor nyitotta meg Hru'bán elnök. Eipareutálta Reichstad térné cseh nemzeti szocialista szénatomot, aki újév után halt meg. Utódja Hav- ranek szenátor, a mai ülésen letette a fogadalmat. Az elnök ezután bemutatta a szenátoroknak Vlasák pénzügyminisztert, majd a 1 szenátus három mentelmi ügyet intézett el. A tárgysorozat negyedik pontjaként szerepelt a kópviselőház indítványa több, a szenátus által már elfogadott törvényjavaslat letárgyaló si határidejének meghosszabbítása* ról. Ennél a pontnál Heller német szociáldemokrata szenátor szólalt föl, aki élesen kari* tiaálta a koalíciót és maliciával jegyzi meg, hogy a szenátusnak ábszoiut semmi befolyása nincs a belpolitikára, mert máskülönben a szenátust épp úgy nem lehetett volna egybehívni, mint ahogy nem lehet egybehimi a belpolitikai válság miatt a képviselőházat. Csodálkozik azon, hogy egyáltalán miért hívják egybe a szenátust alig félórás ülésre, hogy az ülés után a szenátorok ismét tiz-tizénkét árát utazzanak. Az ülést ezután berekesztették, majd még egy formális ülést tartott a szenátus, melyen a magánalkalmazottak nyugdijbiztositásá rói szóló törvényjavaslatot kiutalták a szociálpolitikai és a költségvetési bizottságnak. A két bizottság egybahivásának ideje még bizony- tálán. .1 Jugoszlávia az alkotmány visszaállítása előtt aligha kaphat kölcsönt? London, január 30. A Financial News szerint a jugoszláv kormány a köüiosöEszer- zési kísérleteik folytatására törekszik. Kétségtelen — írja a lap —, hogy a jugoszláv diktatúra jogosult az ország nevében kötelezettségeket vájlaümi, de az alkotmány visz- szaálilátása előtt aligha kaphat kölcsönt. Dick elgondolkozva forgatta a kulcsot. — Si'iva Lord Selford kertésze volt? Nagyon érdekes! Hogyan gazdagodhatott meg? Hagyott valami írást hátra? Tagadólag rázta meg fejét. — Figyeljen csak, most valami érdekesebb következik. Becsusztattam a kulcsot kabátom zsebébe. A kabátot a szobámban akasztottam fél. Milyen szerencse volt ez. Mikor a szabadba léptem, egy férfi ugrott elém, kitépte kezemből a kézitáskámat. Mire segítségemre siettek, az ismeretien már eltűnt. A táskában nem volt semmi érték, pénzemet és utlvelemet letétbe tettem, de most eszembe jutott, mit mondott az öreg pap a betörésekről és ezentúl nekem sem volt nyugalmam. Amint a hajó fedélzetére léptem, a kulcsot a pénztárosnál helyeztem el. — És azóta békében volt? Sybii cöndesen nevetett. — Kétszer feldúlták a ládámat ós egyszer ágyneműmet a padlóra szórták. Még Örülök, hogy nem történt valami rosszabb do lóg velem. — Persze . , . persze ... — mondta Dick lassú és mély lélekzetteJ. Még egyszer megnézte a kulcsot. Azután egész mellékesen kérdezte: Coram-utea mennyi? A leány megmondta a házszámot és csak azután jutott eszébe, hogy ezt tulajdonképpen el akarta titkolni. Dick visszaadta a becsukott dobozt. — Nos, tud hozzá egy történetet kombinálni? Diók vállat vont. — Nem, — ismerte be, —- Először látnom kell a zárat, amelybe ez a kulcs beillik. A vonat beszaladt a Waterloo-pá 1 vaudvar csarnokában. A leányt bántotta, hogy I>idk csak futólag búcsúzott e! tőle 0- eltűnt a/ utasok forgatagában, anélkül, hogy további figyelemre .méltatta volna
