Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-04 / 3. (1926.) szám
Camillös, a magyar hipnozitar csodái — Médiama a legtitkosabb gondolatai is eltalálja — Gyi lkosság... — Miért követték ed a gyilkosságot? — Politikai bílnűgy ... — Milyen nteraaefeégű volt az, áldozat? — .. c Aíbén .«. — A neve? — A1 -.. gi... riadteE.. Refcá — A paodjukciéniak vége. A médium megmozdul. Fájósain rámnéz. Még1 egy percig maradok. Lefearikirozotm CamiMoet és médiumát. A mester morfium- inje&dét aé feleségének, Leüt a szálloda foyerjében ihatott hölgyek és uraik várakoznak a mesterre. Csodálatos. Érthetetlen! Telepátia? E^y- áSialáai létezik? Létek? Két fekete szem Msért az esős uecáu. Az asszony fágdalanas arca és keresztbeu rajta a morfíuim-pravaz. Szimbóluma egy más akaratának! Eszköze egy uj üzletnek. Megélhetésnek ! Nemes Endre. és a szintén amerikai készítésű Wright Whirlwind motor százhúsz mérföldes gyorsasággal vitte a két merész felfedezőt. Eleinte mintegy száz mérföldön igen veszélyes terepen, jéghegyekkel és hatalmas üsző jég- tömbökkel sűrűn boriiott tenger fölött repültek. Itt, hacsak az alattuk úszó, legnagyobb és oldalra dőlt cukorsüveghez hasonló jéghegy sima, friss hóval borított oldalára nem sikerült volna leszállniok, a kényszerleszállás egyenlő lett volna a zajló jég között való biztos pusztulással. A szárazföld fölé érve, alig egy órai repülés után előbb hat, később nyolcezer láb magasságban repültek. Wilkins kapitány cikkeiben a felfedező elragadtatásával ir Htjuknak erről a részletéről. Az idő teljesen derült volt és az erős napsütésben mint élő térkép tárult fel előttük az Antraktisz rejtélyes vidéke, mialatt a repülőgép órákon át szállt egyenletes sebességgel a Grahamföld zegzugos fjordjai és a déli sarkvidékre jellegzetes táblahegyek vagy inkább íensikok, közben itt-o1t óriási piramisokhoz hasonló hegycsúcsok között, amelyekről nagyterje- delmü gleccserek nyúlnak be a sarki tenger öbleibe. Hatszáz mártföldnyire jutott dél felé Wilkinsék repülőgépe. Útjuk legnagyobb részén olyan területeken repültek át, amelyeken vagy még egyáltalában nem jáit ember, vagy ha egy-egy expedíció át is szelte a hómezőket, a földről nem volt alkalmuk olyan tájékozódást szerezni, mint ami Wilkins kapitány számára nyílott, a hőmezők felett több ezer íábnyi magasságban szálló repülőgépről, így jutott hozzá a merész felfedező pár órás repülő ut alatt olyan tudományos felfedezésekhez, amelyek évtizedeken át megoldatlan rejtélyekként álltak Shackleton, Scott és Amundsen expedíciói előtt. A legfontosabb ilyen felfedezés az volt, hogy a Grahamföld, amelyet a térképeken eddig úgy jeleztek, mint az Antarktisz egyik félszigetét, szintén sziget, amit egy széles, zeg zugos fjordokkal megszakgatott csatorna választ el a délísarki kontinenstől. Ugyanekkor hat olyan apróbb szigetet számoltak össze, amelyekről eddig semmi tudomásuk nem volt a délsarki felfedezőknek. Repülőgépen Shaddeton és Amundsen nyomában A repülőgép utjának legdélibb pontján behatolt a défsarki kontinensre is, ami innen egészen a sarkig egyhangú, a tenger színe fölött többezer láb magasan fekvő fensilt. Ezen a vidéken törtettek előre heteken át tartó keserves nélkülözések közt Amundsen és Shackleton expedíciói. Ugyanezt az utat a San Francisco, Wilkins gyors repülőgépe pár óra alatt képes lett volna meglenni. Ekkorra azonban a repülőgép benzinje már fogytán volt és ami még több veszedelmet jelentett, a Graham föld és a repülőgép leszálló helye, a Csalódás szigete közelében ködképződós indult meg. Az elfogyott benzin révén terhének jó részétől megszabadult repülőgép fokozott gyorsasággal repült az expedíció bázisa felé és a két merész felfedező pontosan kilenc óra és huszonöt percig tartó repülés után holtfáradtan ért haza. Wilkins kapitány felfedező útjainak nem csupán érdektelen tudományos céljai vannak. Az Antarktiszon igen nagy terjedelmű és óriási értéket képviselő szénmezők terülnek el és az expedíció egyik legfőbb gyakorlati célja, hogy a vidék pontos térképezésével és a klimatikus viszonyok tudományos feldolgozásával előkészítse a szén mezők pontosabb felkutatásának és feltárásának gyakorlatilag is megoldható lehetőségét. A Déli Sarkon a nyár még januárbaji és február egy .részében is tart és igy, ha a szerencse továbbra is vele marad, Wilkins kapitány reméli, hogy a két repülőgépen még több, a mostanihoz" hasonló értékű felfedező utat tud megtenni és esette; át fog repülni a Déli Sark fölött is. (*. m.) Délután: bunda, délelőtt: prémes kábái Budapest, január éleié. v,Bnndara szükség van!" — aa utóbbi években ni iádig ezzel a kategórikus kijelentéssel semmisítették meg a különböző világvárosok hölgyei férjeik bizonytalan és félénk ellenérveit Ea talán nem volt túlságosan logikus érvelés, azonban a meggyőződés is valami ée meggyőződés aoinden- esetre volt ebben & határozott kijelentésben, Ezért volt azután a legtöbb esetben sikere is. Egyébként pedig a férjek ellenérvei egyre jobban gyöngültek, mert ellagadhatatlan tény, hogy egyre olcsóbban lehet bundát kapni. A termelők ugyanis a Dagy keresletre való tekintettel a bundatermő állatok sorába uj anyagot állítottak: többek között a szelíd házinyulat, a gyorslábú mezei myuLat és a szelíden mekegő kecskét. A bunda megszűnt ezáltal luxuscikk lenni, amibő! viszont az következett, hogy a nők most már nem kívánják olyan hevesen, mint azelőtt. Hiszen ma már aránylag könnyen, kevés áldozattal lehet bundát szerezni, majdnem mindenkinek van, as embert (pontosabban: az asszonyt) már *em igen irígylik érte a barátnők. Már pedig es a legnagyobb vonzóerő. Mindenesetre különbséget kell tenni a valódi, a valódit utánzó és utánzóit bundák között, — ezt a különbséget azonban csal? ax egészen komoly szakértők ismerik feL Így történt, hogy a bunda nem volt többé luxuscikk, hanem egyszerű, racionális ruhadarabbá süllyedt Racionális ruhadarab? A divat, Illetve a divat urai most már arra is rájöttek, hogy i bunda tulajdonképpen nem is olyan racionális, nem is olyan praktikus. Az esőtől átnedvesedik, esapzott lesz, könnyen szőrét veszti vagy törik. Különösen veszedelmes a bundát délelőtt viselni, amikor & nők sokat vannak az uccán és igy huzamosabb ideig áztatják a prémet Ezért legújabban s bunda kezd mindinkább kizárólag délutáni ruhadarabbá változni, délelőttre pedig ehelyett ki kellett találni valami uj divatot: a prémmel szegett és prémmel bélelt, gyapjúkabátot Ez a ruhaíajta különben nem m olyan uj. A férfiak bundái kizárólag ilyenek. De nem szabad azt hinni, hogy ez az uj ruhakreáció szolgai utánzata a íérfibundának. Annyi bizonyos, hogy a sport- és utazási cásókat szolgáló kabátok erősen emlékeztetnek a kétsoros, övnélküli férfibundára, csak éppen a széles, kihajtott gallér, a kerek manzsetía és a szélesen letüzött alsórész adja ! meg a nőies jelleget. A prém és a szövet anyaga természetesen harmonizál egymással — főleg a sportkabátoknál. Az uecaá használatra készült ruhadaraboknál a prémnek vaa vezetőszerepe, ez adja meg a rulia lényegét. Ilyen esetekben azután a szabás nem férfias, hanem megfelel az általános női divatelveknek. A vonalak finomak, elegánsak, ráncok és berakások vannak a kabáton, amelyet szorosan testhez simuló bőröv fog össze. Zsebek nincsenek. A kabát alsó részénél párhuzamosan futó vonalak teszik élénkekbe és színesebbé az összhatást. A városi használatra szánt kabát természetesen erősen hangsúlyozza a női test kettős megoszlását és vonalvezetésében erre is nagy súlyt helyez. Ugyancsak érdekes újítás az is, hogy a szőrmebélést némelyik divatkreáló mint önálló egységet fogja fel, igy is hangsúlyozza és gyakorlatiig úgy alkalmazza, hogy a bélést külön doh gozza ki, csak gombokkal erősiti a kabát belsejéhez, amivel lehetővé teszi azt is, hogy az az időjáráshoz alkalmazkodjék. Ha éppen rosszmájuak akarunk lenni, észrevehetjük, hogy ez az elgondolás élénken emlékeztet a freneh-eoatra. erre a háborúban született és mostoha békeévekben mesterségesen nagyranő- veit férfikabálra, ami egy-két év óta egyre nagyobb tömegekben árasztotta el a városok uccáit. De hát ki mer a női divattal szemben rosszmájú lenni?... P. X. 1 iMMHiü^^m^iiiiiiiiiiírni * I. ; VESVB MB«t J :jWEMLS I Nagy világtörténetét í? ‘ boltiár helyett féláron j «*KC W«*- <*• 2 Lapunk, kőnyvosttáIpában. Portő é-~-S Ke. B _________________________ * n w wwn Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét megjelenik minden hét csütörtökjén tr ■**>., ►«*«« m., m *«•«*•*• • bar í| Nawntrll itt 0 HÍM | — Gedeon .. • — Kérész;! nevie? ~■ Am ... tál... — Egyezik minden? - kérdi Oaaniiioe. , — Minden ... — Tessék valamilyen rendkívüli esete* gondolni! Akármilyen teliét — Milyen esetről van szó? •— kérdi Ca~ jj millés a médiumtól. Csendesen, mintíha sírból vánszorogja fel a hang, megszólal: I Szerencsétteuség ... j — Milyen szerencsétlenség? 5 6 1929 január 4, péniefc. Prága, január eleje. Már napok óta kísértett az a vad, fekete szempár, Mvéfházhan az újságok fölé hajolva, a kulisszák mögötti öltözőik sürgésében, a kattogó Írógépek ritmusát hallgatva, ki- sértett a szempár. Fekete, vad szemöldökök közé ágyazva. Nem tudtam rájönni, mikor és hol láttam ezt az embert, vagy# egyáltalán láttam-e? Esett az eső. Fanyar füstszag lelbbent a vízben ázó uooára a közeli 'pályaudvarról. Egykedvűen bámultam a rendőrt, az autókat és a villamosokat. Ismét az a fekete szempár. A jelzőlámpa ■alatt most a S-ae villamos mögött Aztán egy etető nő válla fölött. Megfordulok és előttem áll egy fekete, zömök, szorosan a feltörő vájlak közé ékeit fejű férfi: a kísértő szempár tulajdonosa. Apró kutyát tart pórázon. Fészkelődön!. Á raijztömbömet igazitem. Feltúrom a kabátomat Idegeseit. M-egibalbo- aázva. A szálloda forgóajtaja mint egy sze- Tenceekerék forog, forog, egyre forog és feketébe öltözött alakok tűnnék el az ajtóban. A férfi szmokingban, kalap nélkül áll Kern tudok elmenni. Meg kell tudnom a nevét. A Hotel de Saxe portásánál érdeklődöm: Camillös hipnotizőr. Megszólítom. Kiderül, hogy magyar származású. Törve beszél magyarul. A hallban teülünk és Camillös mester elém tesz egy vaskos kötetet: angol német, norvég és olasz újságok kritikái, beszámolói, előkelő tudósok értekezései. Érdekes véletlen folytán jött rá csodálatos képességedre. Pesten történt nyomdász:<jüc korában anunkakőaben, hogy egy tmonctáraa összeesett A helyszínre kiszállt mentőorvos megállapította. hogy liipnóttkius álomba merült a nyomdászime. Az eset élénk feltűnést kelteti. Ferenczy dr., Freoid egykori asszisztense, megvizsgálta Camil- 5os-t és számos kísérletet végzett vele. Majd maga Fréud tanár is behatóan foglalkozott Camillös telepatikus produkcióivá'], do magyarázatát az azóta Nobd-dij-nyertes bécsi pszichiáter Wagner-Jauregg sem tudta adni, továbbá a színpadi ^ipnótilkus" szemfényvesztések rettegett teleptezője, Malii professzor is kénytelen volt tudomásul venni C 'mil.losaak manapság még mindig rejtélyes telepatikus mutatványait. Camillös fele- -ségévél végzi gondolat átvi teli. és távolba- Mtású mutatványait, aki madame Karoly név alatt szereped a világvárosi orfeumok színpadán. Ée világit a két fekete szem. Nem tudok ránézni. A hamutartóval játszom. A jegyzőkönyvbe összefüggéstelen és titokzatos szavak kerülnek egymás mellé: létek, Coué, misztikum, ember, halál... A 8-as száram szobába lépünk. Karoly asszony egyéniség, ellentéte férjének. Sápad! Fájdalmas, nagy fekete szernek. Mintha parancsszóra élne. Mintha ajkán ott. féu- feredme a kérdés: ^Akarod, férjeim, hogy elmúljak? Ahogy tetszik. Legyen meg a te akaratod:." A gyerekékeí kiküldik és megkezdődik az attrakció. Camillös fekete báirsonyruhában, térdnadrágban meg fehér csipkés kézelőben megáll felesége előtt. Az asszony fehérbe öltözve ül. Meginog a szeme: könyörög: fel... Caimillos csak két vad szemmel egyenlő e pillanatban. Az asz- •szony feje- a székre roggyan. Camillös beköti a szemét. Postai feladóvevényt veszek elő. — Milyen tárgy van a kezemben kérdem. — Saeteény... válaszolja Kar oh aisz- tuumy. — Milyen szelvény? — Postai fela dóvevény ... — Milyen névre szól? fis pontosan betűzi a nevet, n dátumot. Egy másik eset. — Gondoljon valamelyik ismerősére, aki. a világháborúban elesett vagy ettüm mondja Cajiroilfos. — Etesett - hangáik a válasz. — Hol?... — Galíciában... — Közelebbi megjelölőd kér* k. — PraemyBlnéi... — Hogy hívták? —• Ted .., hebegi bi/enrlalarml. — ?íemt Wilkins kapitány Í20Ö mérlöldes repiilőutfáhat szigetet iedezeít let az Antarktiszon London, január eleje. Wilkins kapitány, aki Eielsou hadnagy társaságában repülőgépes expedícióra indult a Déli Sarkra, a Times legutóbbi számaiban érdekes leírást közöl az expedíció első nagy sikeréről, egy több mini; kilenc óráig tartó repülésről, amely idő alatt repülőgépük teljes 1200 mérföldet tett ineg a déli sarkkörtől délre eső hó- és jégmezők felett, legnagyobbrészt olyan területen, ahol ember még soha nera járt. Az ausztráliai származású Sir Hűbéri WH- kins és hűséges pilótája Eielson hadnagy már tizeunvolcezer mérföldet repültek mind a két sarkvidéken és a mostani sikerük azért is keltett nagy örömet Angliában, mert az amerikai Byrd kapitány szintén a Déli Sarkon tartózkodik repülőgépes expedíciójával és az angolok természetesen örülnek a magukénak tartott ausztráliai felfedező sikereinek. Wilkins kapitány két repülőgéppel, egy hidroplánnal és egy monoplánnal jött a déli- sarki vidékre és az expedíció főbázisáí- a Gra- ham föld közelében a Csalódás szigetén (De- ception ísland) levő bálnahalász telepen ütötte fel. A nyár az idén jő pár héttel előbb jelentkezett az Antarkiszon, mint rendes körülmények között, az időjárás azonban a repülés szempontjából a lehető legrosszabb volt, az esős szelek és főként a gyors ködképződés miatt, ami napokon át áthatolhatatlan sűrűségű felhőkbe burkolta az Antraktisz hegycsúcsait és hatalmas kiterjedésű ffleccsereit Türelmes várás repülésre aik*l* más időre Hosszú, hetekig tartó várakozás után végre december 19-én kisütött a nap, a hegyekről és az Antraktisz jellegzetes platóiról felszállt a süni és hetek óta makacsul mozdulni sem akaró fehér köd. A két sarki repülő a sziget norvég bálnavadászainak segítségével már hajnali négy órakor hozzákezdett a monoplán nekifutó pályájának előkészítéséhez. A bálnahalász bázis közelében elolvadt a hő és igy a repülőgépre az eredetileg tervezett sítalpak helyett kerekeket kellett szerelni. Ez a repülést meglehetősen kockázatossá tette, mert a HSmezőkön vagy a gleccsereken való kényszerleszállás a repülőgép feltétlen pusztulását jelentette volna, még a bennülők sértetlen íöldrejutása esetén is. Ezért azutáu a két vakmerő sarkvidéki repülő bőven felszerelte magát sítalpakkal, szánokkal, hócsizmákkal, hegymászáshoz és gleccserekre szükséges jégcsákányokkal, kötelekkel, tábori sátorral, fölösleges légcsavarral, arra az esetre, ha az esetleges kényszerleszállás nem járna a repülőgép pusztulásával; és ami a legfontosabb, ölvén napra elegendő élelmiszerkészletet vittek magukkal és felöltöztek azokba a prémekbe és teveszőr ruhákba, amelyeket már bárom év óta használtak sarkvidéki repülő útjaikon. Csak azt sajnálták, hogy a repülőgépet igy annyira meg kellett terhelni, hogy a?myi benzint és olajat a motor számára már nem vihettek magukkal, amennyivel a sark felett átrepülve, eljuthattak volna a sarkvidék ausztráliai részére, a Ross-tenger partjain levő bálnavadász állomások valamelyikére. Nyolcezer láb magasságban az Antarktisz hőmezői felett Az indulás nehezen ment. A bálnahalász állomás derék norvég halászai a két felfedezővel hajnali négy órától késő délelőttig egyengették a talajt., hogy felszállásra alkalmas teret készítsenek a repülőgép számára, majd a hátukon hordták be a halásztelep barakjaibót y repülőgépbe az előbb felsorolt felszerelési tárgyakat. A repülőgép nehezen, bukdácsolva indult az egyenlőtlen és a vulkáni hamutól laza talajon. Fenn a levegőben azonban egyszerre könnyedén mozgott az erősen megterhelt, amerikai gyártmányú Lockheed mo&opl&n
