Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-29 / 24. (1947.) szám

Ma! számunk 12 oldal mévf.24.(1947)siám» Kedd 1929 január 29 £ Előfizetés! ár: évente 300, félévre 130, A SzlöVenSzkÓi és rUSZlTlSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőségs Prága íU Paiiska^^.ul‘ce negyedévre76, havonta26Kő;külföldre: nnlitíbni nrrnilnnin 12, II. emelet Telefon: 30311 Kiadó évente 450, félévre 226, negyedévre 114 FősxertesntS: politikai napilapja felelős szerkesztő; hivatal: Prága H„ Panskául 12/111. — Te. havonta 38 Ké. Egyes szám ára 1*20 KI DZURJIN'Zl LÁSZLÓ lefon:30311.—Sürgönyeim: Hírlap. Praha Szerkesztőség: Prága Cl., Panská uiice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó­hivatal: Prága II„ Panská ul 12/II1. — Te­lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap. Praha Afganisztán uj politikai fordulat előtt? London, január 28. 3Ioszkvai angol jelen­tések szerint az afganisztáni emir uralmá­nak napjai meg vannak számlálva. Az or­szág rokonsz e teljesen visszaorientáló­dott Amanullah-hoz, vagy legalább is a régi királyi családhoz. Az angolellencs afgán propaganda arról győzte meg a tömegeket, hogy Bachai Saquao közönséges brit ágens és az afganisztáni zavargásokért tulajdon­képpen Angliát kell felelőssé tenni. Az orosz határvidékről érkezett jelentések sze­rint Amanullah hívei Achmed Ali Rah ve­zetésével mindenütt clőnyomulnak és már eddig is súlyos veszteségeket okoztak a trón­bitorló csapatainak. London, január 28. A legutóbbi kabuli je­lentések szerint az uj emir végre kabinetet alkotott, amelynek tagjai kizárólag a Mo- hamedzai törzsből kerültek ki. A kabinet vezetője Kabir el Din, Amanullah mostoha- testvére. Sauerwein az uj jugoszláv politikáról Pária, január 28. Jules Sauerwein, a Ma­iin külpoütikusa, aki pillanatnyilag tanul­mányutat tesz Jugoszláviában, lapjában nagy cikket ir Jugoszlávia tervbevett alkot­mányáról. Sauerwein szerint az nj alkot­mány ószerbiában, Horvátországban és Szlovéniában regionális néppariamentek felállítását határozza el, amelyeket általá­nos titkos választással fognak megalakítani. A tartományok parlamentjeinek körülbelül olyan jogaik lesznek, mint a francia főtaná­csoknak, vagy mint a német országok or­szággyűléseinek. A nemzetgyűlést azután közvetett választásokkal ezek a tartományi gyűlések fogják megválasztani. A La Manche csatorna alatt hamarosan megépítik az alagutat Páris, január 28. A londoni francia követ tegnap jelentést tett Briand külügyminisz­ternek a La Manche csatorna alatt tervezett alagút ügyének állásáról. A külügyminisz­ter fölhatalmazta a követet, hogy értesítse az angol kormányt, hogy Franciaország haj­landó Angliával szerződést kötni az alagut- épitési program keresztülviteléről. A fran­cia kormány elhatározásával az alagút kér­dése a megvalósítás akut stádiumába lépett. Bányaszerencsétlenségek Kínáján és Amerikában Mukden, jamiár 28. A jentáji szénbányá­ban tegnap robbanási szerencsétlenség történt, amely a bánya munkásai között szörnyű pusztítást okozott. Mintegy száz kínai és három japán bányászt a robba­nás következtében beállott bányaomlás elzárt a külvilágtól. A mentési munkála­tok csak lassan haladnak előre és nem valószínű, hogy a bánya mélyébe szorult, elevenen eltemetett munkásokat élve tud­ják felszínre hozni. Kingsfcon, január 28. A nyugatvirginiai Po-sahontas bányában tegnap robbanási katasztrófa történt, melynek következté­ben ötven bányász a kőtörmelékekkel el­zárt tárnában rekedt. A mentési munká­latok tüstént megindultak, de még nem jártak eredménny el, ( / I Udvari parádé az excsászár hetvenedik születésnapién Hatvan Hohenzollern a kastélyban — Vilmos teleségének tüntető távolmaradása — Az ünnepély politikai következményei — Gúnyos külföldi csipkelődések Doom, január 28. Mint már jelentettük, Vil­mos német excsászár január 27.-én ünnepelte hetvenedik születésnapját. A német jobboldali pártok fölhasználták ezt a napot, hogy tanu- jelét adják monarchista érzelmeiknek és kife­jezzék hűségűket Vilmos excsászár személye iránt. A német monarchista propaganda a né­met nemzeti pártnak a kormányból való kilé­pése óta szunnyadni látszott s idestova egy éve senki nem hallott a monarchista propa­gandáról. A tegnapi vasárnap végre ismét alkalmas dá­tum volt arra, hogy a német nép egy rétege ünnepélyesen hangoztassa hűségét a dinasz­tia és a császári államforma iránt. Doornból érkezett jelentések szerint maga a császár rezignáltan és különösebb politikai am­bíciók nélkül éli le öregkorának csendes nap­jait a csodaszép doorni parkban és kastélyban. Néhány sr^-al ezelőtt furfangos módon egy francia újságíró furákodott be a császárhoz és érdeklődött terveiről, politikai ambicióiróL A császár mosolygva, bölcs öreg emberhez hasonlóan, mindennel megbékülve és megvi- gasztalódva nyilatkozott a dolgokról. Kijelentette, hogy a német belpolitika nem ér­dekli, külpolitikai problémákkal nem foglalko­zik s életének mindössze két nagy törekvése van: először az, hogy tisztázza magát a hábo­rú okozásának vádja alól, másodszor az, hogy rokonainak, ismerőseinek és barátainak éljen. Az interjú, amely a Journalban jelent meg, még francia soviniszta köröket is kielégítette. Körülbelül hasonló értelemben nyilatkozott az angol sajtó is, amelynek egyik tekintélyes or­gánuma érdekes párhuzamot von a Szent Ilona szigetén élt Napóleon és a Doornhan élő Vil­mos császár között. Míg Napóleon soha nem mondott le a restauráció tervéről és hadi em­lékeivel alkotmánytervekkel, katonai problé­mákkal foglalkozott, addig Vilmos császár bé­kés visszavonultságban családi körében és Doornban és nem sokat törődik hajdani uralko­dói szenvedélyeivel. Ma egyetlen ember sincs Európában, aki az excsászár megbüntetését, vagy deportálását kívánná, holott közvetlenül a háború után az antantállamok csaknem egyhangúan Vil­mos fejét követelték és egy monstrépörben a világirataklizma felidézésével akarták meg­vádolni, hogy elitéljék és kivégezzék. A békés visszavonultságban élő Vilmos, aki­nek személye se nem oszt, se nem szoroz Euró­pában, elsősorban azt bizonyítja, hogy igazuk volt az angoloknak és közvetve a hollandok­nak, amikor Vilmos császár elitélését annak­idején meggátolták. Több mint tiz éve lakik a német birodalom hajdani ura a doomi kastélyban, egész hol­landussá vádit már s a környék saereftii és tiszted! Nagy összegeket juttatott Doorn szegényei­nek fölruházására s a városka lakossága nem hálátlan. A hetvenedik születésnapot megelőző estén a polgárság spontánul és bizonyára minden bizta­tás nélkül fáklyásmenetet redezett a doorni kastély előtt s meleg ovációkban részesítette az agg uralkodót. Vilmos császár meghatottan köszönte meg kastélyának erkélyéről a nép szeretetének megnyilvánulását s környezetének kijelentése szerint „a doorni nép szeretető jobban esett szivének, mint sok harciashangu Németország­ból jött üdvözlő távirat." Az angol újságírók és riporterek egyhangú véleménye szerint a door­ni csendes és rendes öregurtól az európai po­litikának nem kell többé félnie, . /— ~ A német jobboldal felvonulása Annál nagyobb jelentősége van azonban Vil­mos császárnak mint szimbólumnak, mint a német nép egy része monarchista öntudata ki­fejezőjének. Éppen a császár hetvenedik szüle­tésnapja mutatta meg, hogy Németországban nemcsak egy osztály, hanem egy etesz, nagy és kiterjedt társadalom van, mely hü Vilmos császár és a mnnairchiiia eszméjéhez. Elsősorban a német nemzeti párt hivatalos üdvözléseiről kell megemlékeznünk. A hatal­mas német jobboldali frakció két táviratot intézett a császárhoz. Az elsőt Westarp gróf küldte, a birodalmi gyűlés nemzeti párti frak­ciója nevében, a másikat pedig a porosz or­szággyűlés nemzeti párti frakciója. Mindkét távirat kifejezi föltétien odaadását és ragaszkodását Vilmos császár személye iránt, valamint azt, hogy a jövőben is teljes erejével -Vilimos császár és a Hohenzollemek elméjének terjesztésére fog törekedni az országban. Kü­lönösen Westarp gróf távirata harcias hangú s német köztársasági körökben^ valamint külföl­dön, elsősorban Franciaországban máris kelle­metlen visszhangot keltett. Általában a monar­chista propaganda ujrafelvételének tekintik s nagy bejelentésnek, amelyet komoly propa­ganda fog követni. A két hivatalos táviraton kívül a német nemzeti párt csaknem valamennyi helyi frakci­ója ugyancsak üdvözlőiratot intézett a volt császárhoz. Természetesen a régi hadsereg nem maradt ki s a volt tisztikar nevében Macken- sen vezértábornagy adta át a jókívánságokat Vilmosnak. A tisztikar hivatalos megnyilatko­zásában hűségét, ragaszkodását és a régi hely­zet visszaállítására való törekvését fejezi ki. A volt császári udvar legfelsőbb hivatalno­kai mind eljöttek Doornba, hogy személyesen biztosítsák Vilmost ragaszkodásukról. A monarchia legnagasabb hivatalnoki kará­nak küldöttségei ugyancsak sűrűn érkeztek, de a nagyiparosság és a nagybankok kiküldöttei is, ami különös feltűnést keltett Berlinben. A főváros baloldali lapjai nem is leplezik harag­jukat és nyugtalanságukat és néhány orgánum gúnyosan jegyzi meg, hogy Vilmos császárnak gyászos hollandiai futása óta soha sem volt olyan ázsiója, mint manapság. A lapok meg­jegyzik, hogy a doorni ünnepélyeknek föltétle­nül súlyos belpolitikai, sőt külpolitikai követ­kezményei lesznek. A hercegek hódolata A doonná kasltélyit mér hetekkel ezelőtt előkészít ették a vendégeik befogadáséra. Vil­mos császár birtokának intézője rengeteg ide­gent várt a születésnapra s hogy neim min­denki érkezeit meg, alidre számítottak, első­sorban a holland kormány nyomására vezet­hető vissza, mert a németalföldi hatóságok minden körülmények között meg akarták gá­tolni holland területen a német politikai de­monstrációt A megjelentek között volt a Hohenzollern- család hatvan tagja. Egyedül Heinrich her­ceg és Vilmos császár húga, Viktória hiány­zott, természetesen férjével, Zubkovval együtt. A Hohenzollernekien kívül jelen volt a szász király, Hesisen és MeoMenburgswerin nagy­hercegei, akik rokonságban állnák a Hohen- zollemekfkél, Fürstenberg herceg, II. Vilmos híres „pertu-barátja", stb. A doorni hátat rendőrkordon vette körül s a helyi hatóságok messzemenő intézkedéseket tettek, hogy min­dennemű tüntetésnek, vagy merényletnek elejét vegyék. A születésnapon a kastélyt szinte hermetikusan elzárták a külvilágtól Az angol újságírók, akik állandóan ott set­tenkedtek a birtok körül, egyre-másva azt ta­pasztalnák, hogy az üvegházak körül békésem sétálgató polgároknak látszó elvének titkos rendőrök, akik minden közeledést meggá­tolnak. Tegnap, vasárnap reggel féltizkor kez­dődtek a családi gratulációk. Átnyújtották a család nagy ajándékát, egy villamos ha­rangjátékot, amelyet a kastély mellékszár­nyának újonnan épített toronyszobájában helyeztek el. Azután a ház nagy nappali termében megkezdődött az istentisztelet. A beszédet — amint már jelentettük — Vogl volt potsdami lelkész mondotta. A prédiká­ciót a lelkész természetesen előbb bemu­tatta egyrészt a családnak, másrészt a hol­land hatóságoknak. Vogl Vilmos császárt Pál apostolhoz és Lutherhez hasonlitotta. Pál a római impérium titkos császárja* Luther a tvormsi hős és a doorni csöndes ember egyformán mondhatják, hogy nem kell szégyenkezniük Krisztus evangéliuma előtt. Az istentiszteltet után a császár a születésnapi ünnepségek minden résztvevőjének érdem­rendet, illetve emlékjegyet nyújtott ált, ame­lyet külön e napra teremtettek. Az érdem­rend hasonlít ahhoz, melyet a régi dicsőség korában a császár huszonötéves uralkodói ju­bileumakor, majd ezüsllakodalmának napján osztottak szét a berlini udvarban. Ezt az ér­demrendet is a bal mellen hordják, a többi érdemrend alaitt. Fekete-fehér szalagon egy nagy ezüst „V" betű díszíti, amely fölött a császári korona látható és római számokkal a császár életkora: LXX. Általában föltűnt, hogy a császár feleség© a tegnapi ünnepségen is hiányzott. A hiva­talos jelentés szerint Hermina hercegnő lá­zas beteg és napok óta influenzás. Ezzel a beállítással szemben természetesen jólin­formált doorni újságírók szerint a távolma­radásnak egészen más oka van. Mint isme­retes, a császár menyegzőjén egyetlen Ho­henzollern hercegnő sem jelent meg, mert a család tagjai nem éppen a legnagyobb örömmel tekintettek a családfő második házasságára. Tegnap, amikor a háború óta először éledtek föl a régi udvari ceremó­niák, a ceremóniamester áthidalhatatlan nehézségeket látott Vilmos császár felesé­ge rangjának és a megjelent hercegnők rangjának megállapítása körül. Hermina hercegnő úgy oldotta meg az ellentéteket* hogy egyszerűen távolmaradt az ünneptől. Az excsászár Kaan dr. hoillaind belügyminisz­terhez levelet intézett, amelyben megköszöni neki mindazt, amiben Hollliandiia tízéves szamkivetése alaitt részesítette. A holland ki­rályi ház, ámbár bizonyos távoli rokonság köteléke fűzi a Hohenzoiílernékhez, most is, mint minden doorni ünnepély alkalmává! teljesen távolmaradt. A lesújtó mérleg London, január 28. A Daily Teleigraph, a Morningpost, a Daily Mail és a Daily Cro- niele megelégszenek azzal, hogy riportszeirü beszámolókat közölnek a doomi ünnepségek­ről. A Daily Express cikkét kissé gúnyos hangnemben tartja S a következő címet adja neki: „Doorni udvarutánzait." Majd egy má­sik cikkének a címe a következő: „Aki im­már hetven évig bohóc." A cikk szerint Vil­mos császár világéleteben szinészkedett és állandóan szerette a látvánvosságok rendezé­sét. Most sem tagadta meg múltját és a heU venedik születésnap ceremóniái szinte paré-

Next

/
Oldalképek
Tartalom