Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-27 / 23. (1946.) szám
AFÉLHANGOKROL Ma: MÁR ÁlSÁNDOR s>abpiják Ignác angol úri szabó, B&nská Bystrica, Národná n. 4. Állandó raktár belföldi és angol szövetekben a világhírű Fintex márkával. Készít mindennemű sport, szalon és estélyi ruhákat. Kívánatra mintákat vidékre is küld és hívásra személyesen eljön. Utazó- és sportbundák nagy választékban. Ebbe® a inai, sesziuü, Mexnaga, felemás budapesti életben egy dolgot nélkülöz a többi közcLt nagyon fájdalmasain az, oki még nem fásult bele a nélkülözésibe: a félhangoilca/t. Nem szeretnék ködös len ni, rögtön eímon- dom példákkal, hegy mire gondolok. A fél- hang az, ami egy modem város életében, politikai, művészeti, kereskedelmi, társadalmi, gazdasági életeken a civilizáció melletit a kultúrát jelenti, annak élő folytatását az élet mindeimaoiában, mélv és életképes .gyökereit.. A íélhang az, ami a modem éleiben a mai ember számára elviselhetővé teszi a létezést. Ebből a vergődő városból kiüldöz/fék a félhangokat: minden színesebb egy színnel, merevebb eav vonallal!, hangosaibb egy ok'táv- vail, mozgalmasabb egy mozdulattal!, mint a meztelen szülés égen túl a feevelmezeitt és kulturált élet ízlése megköveteld. Néha olyan fájdalmasan szembeszökő, rikácsolóan fegyelmezetlen, nemtörődömösen túlzott ez a közöny a félhang áldásaival szemben, hogv az ember testileg szenved miatta. A tárealieás- ban és a sajtóban, a köszönésben és az énit- kezésben, az üzletkötésben és az udvariasságban, a lakásdiszitésben és a politikában, a közigazgatásban és a szirnházakban, a szerelemben és a divatban, miindenben van egy taiktustöbblet, árrá bánt s egy űteanhiány. ami hiányzik. Szenvedni lehet tőle. Nem szabad beletörődni, keztyüs kézzel, vagy anélkül, minden helyzetben, s minden alkalommal figyelni kell reá, javítani, kan- j goilni ac itteni éltet orchestefrét. Ahol csak lehet különnkülön, minden egyes, esetben. A pesti ember erre azt mondja: „kedves ember ön, barátom, nekem kés van & kezemben, s ön itt a félíiangoikflnafi jön". Nincsen igaza, mert ez ez egyetlen, mire még „telák“, { annlme mindig futja, s aami, mentői ©lrfedEhe-1 totüeneibb a külső élet gondja és nyűge, m-1 farai enyhülést nvujt Pesten nemcsak a gaz-! íagság criricsáréfbb, mint máshol, hanem va~ j "ahogy a szegénység is színeket talál, a sze-: génység is szegényebb, hangosabb, szürkébb és rongyosabb, minit máshol. Kínában produ- ikáflihaitja úgy csonka tagjait a koldus, ahogy a magyar szegénység demomstnálóan szegény tud lenni. S hogy csakugyan m, feketén és csontláfagyottlain szegény, nem változtat azon, hogv rúriéban a koldus diszkrétebben, íéö- ihan masabban koldus. Nehéz ezt elmondaná ... Ha a közlekedési rendőr tetgyakorló mozdulatokkal széííloiká a levegőben karjait, hogy er~ gyermekkocsit átengedjen az úttesten, föl kell szisszenni, mert eszembe juí az ir rendőr a Piooadáilily-eirikusz közepén, aki hasonló adkaloimmál a íebérkezlyüs na^^iiiát emeli föl hanyagon, s mégis megáflMit több- ezer autót A két mozdulat célja azonos, csak a pesti, mozdulatból hiányzik a félhang. A pesti élet hangzavara tele van syncopával és magas hangokkal. Ha elolvasod egy lúrsadal- ‘mi alakulás programját, mélynek az a célja, hogy szeresse és szolgálja a hazát, liangérzé- keoy füledben Olyan visszhang dörömböl, mintha ágyukat sütögetnének, sehol Olyan hangosain, olyan magas cé-vel, olyan kivágva é? treanolóval nem szeretik és szolgálják a hazát, a megszólítás és a címzés fontissimójá- tól már egészen süket vagy, befogod a füled, j szédélegve csavarod a nyakad. Van abban valami, hö az ember a levélhordójának is kénytelen ml mondani, hogy „mister**, var>y nehéz megszokni a „méltóságos uram** és „hallja maga barátom4* * közötti állandó, si- kongó átmeneteket. Az elmúlt hetekben állandóan hivatalokban, hivatalnokokkal volt dolgom Pesten, s lek kel szögeznem, hogy a magyar hivatalnok a 'legudvariasabb a világon. Azt a hellyel- és cigarettávuílkinállást, címzést, meghajlást, kézfogást, előzékenységet és készségeit, amit az ember Pesten például egy helyhatósági bizonyítvánnyal kapcsolatiban tapasztal, nem tapasztaltam sehol. Mint e.gy nagy családban a rokont, u^y odi'.ak kézről-ikézre a hivatalok, tegezve és őna^v- ságának. kézcsókjulíat küldve, — csak érmeiig hogy‘le mondjam, nélkülöztem ebben a hiva- tailos érintkezésben a Ml hangot, azt a közönyt, ami egy hivataliban nem vesz tudomásul engem, a személyt, hanem két kézzel tudomásul vesz és elintézi az aíkíbát. Ami kérésem volt, azt előzékeny és* udvarias urak fél- perc akiit elíntéztók, csak az iktató, vagy a kiadó, szóval a hivatal, ült még rajta magán- közönyből két hónapot, mert az akta nem személy s az aktét nem kínálják hellyé).. A pesti lokál vagy túlién y-es, vagy tulhongos. Itt a diszkrét báirban, ha megszólal a bálik zene, égetik a 150-ea égőket s ha bekapcsolják a lila félhomályt, a nagydobos rögtön telpe életerejévé! élete főmüvét kezdi döngetni a dobon, itt a telefonnak, ami drót, f>e; 'i'óliVn, etek! roma-'-ág keveréke, közéolmni tevogvár?t'i'.i,uwbfl<n épjiten-.ik palotát Budán s a pf-ri -laíkiások „hall*‘-járói külön könyvet fogok 'rrri két kötetben, ha megöregszem és nem lesz más dolgom. Talán Oroszországban sem viselnek a férfiak olyan szép bundákat, mint Budapesten, — de Londonban, ahol aránytalanul több embernek telik bundára, mint Pesten, miért, hogy rögtön megismerem a pesti bumdást, ahogy bejön a lokálba, a prém- gpiHérttól a szövet stznméig miért ordítja minden, hogy ez nem elvan bunda, mint minden bunda, ez egy finom pestó ur bundája? A najmiir, aki itt inkognitóban élimegy valahova, az aztán Olyan inkognitóban van, eihoev az irkopniitót sehol a világon nem ismerik, a „diszkréció becsületszóra" itt olyan diszkrét, lm— becsiiiLeilsaóvBil súlyosbítják s vaiLalKwry a becsület is hangosabb iltft, mint máshol, mert itt a becsület erény és cím, amit külön és elismerően megemlítenék, miig máshol állapot, miint az, hogy az ember levegővel ilé- logzáik. Az ember befogja a fülét... kevés csöndet, enyhébb színeiket, kevésbé merev vonalakat, több distance-ot ember és ember közölt: ennyi a felhang. Parisban most megtiltották az autóiknak hogy hangos dudát használjanak, (ki (keli cserélni a dudákat félhangra; nálunk van valami íőkani- 'tányi rendelet, ami megtiltja a hangos t.ülkö- lési, de étitől függetlenül magam ismerek már személy esen a bőgőséről két tucat kocsit. Talán csak nékem tetszik igy, de itt még a hideg is hidegebb s a meleg is melegebb, a szépasszony szebb, mint máshol szép a szép- asszony, a tehetséges itt bódátóan tehetséges é3 a féítdiéfségnék már az a híre, hogy hüAlspttvt 1833* Ttltlaa » \J S >■ ' ] * : /SJ tveg, porceűá* ^ > jj W^k«rMÍUlÜM. f KOSICE, Fö-ntcn t9. ■ tü&gj válaaaiS4h» AááfM ásv«3fe / • ... ______ , ___^__; . Iv e. Meg kell keresni az arányt, nehéz tey élni... A félhang, az valami tolerancia és kímélet. A felhangnál kezdődik az emberséges élet. Ne mondd, ó ne mondd, hogy Tapolcai ur a iegbutább ember a városban, mondd azt, hogy fceíliLemes, de jelentéktelen szellem. Elég ennyi is. Az okos már ennyiből is ért; 3 mégis, pihen közben a füli... Nincs nagyobb társadalmi szórakozás elszegényedett időkben, minit rosszat mondani egymásról, de ebben is van bizonyos zened mérték, ami nélkül sótüan az a társasjáték s hasonlít az agyon- veréshez. Úgy üsd agyon, hogy ne fájjon... ez a félhang is a kulltum, ha már muszáj ütni. Ha egy névtelen író kap egy irodalmi dijat, ne azt kérdezd, hogy ,jká lehet ez az EGY DARAB Ma: GYÖRY DEZSŐ Lussinpíecolo-Cigaíc január közepe. Soha még agy engem tiz dinárért ki nem szolgáltai, mint tegnap aa én jugoszláv kalauzom. Példamód hálás és előzékeny volt. Reggel arra. ébredtem, hogy állunk • ax én emberem, kinn a fülkeajtó előtt leste, hogy mikor kelek, ami harmadik osztályon Igazán nem szokás. , Bedugta a fejét, köszönt és tört magyarsággal jelentette, hogy egy félóra múlva kávét ihatok, ha kell, 5 felhossa a vonatra. Hát hány óra, — kérdeztem —- csodálkozva, hogy 6 nekem egy félóra múlva kávét fog hozni, holott már süt a nap és reggel nyolckor Fiúméban leli lennünk. — Kilenc, — vigyorgott. Hát hol vagyunk? — Ogulin előtt. Kissé váratlan meglepetés, mikor az ember azt hiszi, hogy sikerült hat órát aludnia a vonaton » mire felébred az egész Karszt, huszfokos fagyával, bórájával, kopár ködtengerével jó mögötte van, s kisül, hogy még csak most érünk igazán alája: az egész még csak most jön s öt teljes órát egyhelyben álltunk a hófúvásban, mert előttünk egy vonat befagyott a hóba. Kinn szokatlanul erős szél vitte a havat. A nap felhőtlen égből vakított. — A bura, — mondotta nagyon idegen kiejtéssel, de amiből kicsengett a félelem a Karsztvidék téli szörnyetegétől. Így aztán délíelé jártunk, mire a tetőre értünk. Közben egyedül maradtam az egész kocsiban az emberemmel, aki tényleg hozott is meleg kávét, nem is egyet, de kettőt, magának is s ebből láttam, hogy okos kalauz s igy megbocsátottam neki, hogy ezért aztán egész utón magyarázott mindent, amit nélküle is tudtam. Hogy ez egy bámulatos vasútvonal, hogy rengeteg alagutja van, hogy azok a négy-öt méter magos és méterszéles kőfalak a hófúvás ellen védik a vasutat, néhol kilométer hosszúságban elkísérve, érdekesen változó szögek alatt, de akik csinálták, tudták, hogy onnan jön a hóveszély, — hogy a Karszt azért kopár, mert lekoppaszíották az erdeit, főleg a velenceiek uralma alatt, a nagy bóra meg azóta elhordott róla minden földet, a bóra, ha meg is volt régen, a rómaiak alatt korántsem volt ilyen veszdelmes és erős, a roppant erdők legyengítették, igy egyenesen a velencei nobili-k cölöpökre épített pompás palotái, az oka annak, hogy a bóra szinte teljesen kihalttá és lakatlanná tett egy óriás vidéket, oda hordták el az erdőt, cölöpöknek, — ami kevés föld a mélyedésekben megmaradt, azt a Karszt- lakók kőfallal veszik körül, hogy el ne vigye a szél, veteményestül, gyümölcsöstül, a vörös, vasszi- likátos föld mélyedések a dolinák: ezek a Karszt oázisai, ha ezek nem volnának, egész lakatlan lenne, ha a dolina nagyobb, poljénak hívják, ezek mellett már nem csak egypár kővel nehezített tetejű ház, de egész ki3 faluk keletkeztek, ahova ilyen istennitélet időben betéved a farkas, sőt még a medve is, — hogy azok a hatalmas csupasz kőépületek s kémények a régi gyárak romjai: itt is nagyot fordult rosszabbra az idő kereke, kell-e mást mondanom, minthogy Zágrábtól egyetlen utas vagyok a horvátfőváros-tengerpart egyetlen útvonalán, egy egész Pullmannkocsiban? És kinn düledező gyárak, amikben már csak a szél és a kóbor vad járnak ki s be. Fönn a szél még rémesebb volt, a. vonat szinte táncolt, reszketett, itt már havat se lehetett látni, csak a csúcsokról röpültek hosszú vízszintes csikók dél felé, mint a kendő: vitte a havat. Valami állomás. A főnököt majd eldőlti a szél. Az én emberem kidugja fejét. Brrr, — mondja, egy porcig gondolkozik, teljesitse-o a kötelességét, de aztán győz benne n kisértés, kinek kiáltsa lentről az állomás nevét, ha s^nki se utazik, a dideregve visszabuvik s bevágja az ajtót. Nem ment le, igaz is, minek? Nekem? A szomszéd kocsiból i* kijött a kalauz, de az is megunta, az is visszament, ügy indultunk, kalauzok nélkül, karlóditás nélkül, és így is minden rendén volt, megálltunk, elmentünk s még se kellett öt percig fagyoskod- íiiok, — ezt az okoskodást már nem a bóra, de * sirokkó foszlányai hozhatták ide, vagy c Balkánról a bóra után fújó tramontána. Közel Itt a Bal- lián, a rendetlenség, as egyásueégdk ét akoratoa- kodósok birodalma. ♦ A tenger. Szigetek közi, nagyee-nagyon mélyen alul, ezer méterre alul, mintha be volna fagyva. Sokkal szebb Isztria és a hava* fejű Mont® Maggiore. Alattunk a mélységben a Buccari öböl, Cirkvenica megállón vagyunk, de a fürdőt nem látni, odébb Fiume, a Tersatió, alatta Susák, t jugoszláv kikötő, még odébb Abbázia és Lovrána. Panoráma., Nagy kőhegyeken lefelé, itt már nincs hő, félóra múlva Fiúméban már a fekete Napóleon kalapu, fekete körgalléros, fekete nadrágoe fasiszta rendőrök fogadtak, mind úgy néz ki hatalmas vörös lám passza 1 a nadrágján, mint ©gyógy generális. ★ Fiúméról külön, most gyerünk tovább a Quar- nerö' szigetei közt Lussinpiocolóba, az ódon olasz hajón, a Stamoálián. * Még jól a szezonnyitás előtt vagyunk. Az igazi élet csak márciusban kezdődik. Három utas van a hajón s a harmadik osztályú fedélzeten négy' jámbor tehén. Érezni is, hogy korán jöttünk. A hajót most pingálják, a korlát fehér festékkel bemázolva zsinegeken hagyományos ujságpapircafatok: vigyázat. Kapitány tisztek, legénység, annál több, kedélyesen, könnyen, dalolva kiabálnak. A dohányzóban itt is ott a rádió, ami Pesttől Gyékényesig a gyorsvonaton is kisért, hiába, ma már kap valamit az ember a pénzéért, ha utaznia kell, bár a hajót és főleg a vasutat szeretném, ha az unokám, vagy a barátaim fiai szivükből utálnák és lehetőleg sose kellene rajtuk menni, azt a lassúságot és időrablást, amit a?, utazás jelent, sose bocsátja meg senkinek az élet.. Kinn pompás a kép: a tíz — csodálatos mód — tényleg olyan, mint Írják és festik. Egy illúziómmal több maradt meg, az nincsen mázolva. A nap Cherso szigete felől süt s derékba kapja az északon feliérlő havasokat, sárgás barnára világítja a parti dombokat amiket csak néhol szakit meg sötétzöld erdőség és a rikitő olasz házak idáig lángolnak a partról. Még induláskor megzavart egy olasz matróz. Szőnyegeket cipelt, letette és mércsikélni kezdett. Dudorászott, cigarettázott és méresikélt. Szem- melláthatóan azt a feladatot kapta, hogy rakja fel a fedélzeten a fntószönyeget, mert lassan itt a tavasz és kezdődik a szezon. Vígan fogott hozzá délben. Arra megy egy tiszt, hozzászól, felguggol, nevet, vissza dalol valamit, aztán tovább dolgozik. ,t)lyau jóképű gyerek, hogy muszáj figyelnem. Közben sötét árnyékba jutunk, a Monté Maggiore alatt vagyunk, már Lovrána is elmaradt, megyünk a Faresina csatornában, dólen egyre tarajosabb a víz, de az én olasz matrózom mpg mindig nem ért el hozzám, azon a tizenöt lépésen túl, ahová elvonultam, hogy ne zavarjam a munkában. Hunyorít, babrál, ránt, egyet a szőnyegen. Visz- szahajtja, fúrót vesz, a padlóba fnr, ráhajtja a pokrócot, nagy kupaku rézszög*-* -**«z, beilleszti, kiveszi, megint hunyorít, meglel beilleszti, aztán üt egyet-kettőt.: egy szöggel végzett. Megnézem: eddig bárom szöget vert be és három órája jövünk. De legalább precíz munka és jó a beosztása: óránként egy szög. És közben dudol, láthatóan jól érzi magát, — micsoda derült lelke .lehel ennek ailaik, soha nem httBotóom a nevét4; — hanem azt: „kár, hogy nem vagyok ismerős a városban, még nem hafflotóaan rófe“ — emnyá te odég. Légy méirtéíkkiefi alázatos és mértéfete- lenül közönyös, ea n féHhamg művészete. A félhang nem nagy emberi erény, de mentőöv ebben a viharba®. FéOiwuogoo rossznak leaai nagyobb erény, mámt nagyon hangosan jónak lenni. Félhoncon szépnek lenni igazibb aaéo- ®ég, minit megnyeimi a Szépséigvereeny nagy- diját FéKhamgoti Budapestnek lenni uagvvk* rősibb valami, minit a legszebb Városnak tenni a viliágon. Csak meg kedd próbáöaii, nem olya® nehéz. Egy kis fegy estem kérdése ax ecMsv, s az étet rögb&n csöndesebb, emberibb, mulatságosabb és elviselhetőbb. as embernek, aki egy óra alatt egy szöget ver be a padlóba, hogy a szezonra késs legyen a fedélzeti futószónyeg, de úgy, hogy sose unatkozik és látszik, hogy fontosnak érzi magát. Eb mái’ alaes. Ez nem amerikázás, nem időlopáa, es már a mai olasz típus, akit munkába fogtak éa rendbe, de akiben még ott él százado* élettartalmának az édes semmittevésnek frias illata, mintha még el se múlott volna. A tarajos vis egyre jobban dobál: legalább imponált kicsit az Adria, — igaz, hogy később sok is roK aztán ebből az importálásból, sokkal kevesebbel is raspektust szerezhetett volna. Csak mikor Isztria déli csúcsát elhagytuk és befordultunk a Monté Ossero alá, Dirié é* Lussin szigete közé, lett csendesebb a dobd lés. Kikötöttünk Lusaín- piocolo-ban. ♦ Ez a ki* keskeny sziget, különösen a mindig szél mentes Cigaie-i öbölben, valóságos csoda: huszonnégy óra alatt 47 eeilsiusíok differencia: gyorsvonaton légvonalban kétórányira se volna a parsat 20 fokos tele s itt 27 fok a meleg délben Egy darab tavasz. Fiúméban pár fok meleg, Rómából havat jelentenek, a Velebiteken hósipka, itt narancsok függnek a fán, nárcisz és árvácska virít, a rózsa még tavalytól benn feledkezett a virágzásban és a terasszon kabát nélkül, szabad ég alatt ülünk az asztalnál. ^ Tudom, kivételes szerencse, hogy a rendezés ilyen frappánsan sikerült, éjjel, itt is csak 6—7 fok a meleg, de ennél észrevehetőbb, ennél jellegzetesebb, ennél banálisabb: s épp ebben meg- hatóbb beköszöntőt rendelni se lehetett volna. A stílusos első felvonást még stílusosabb második követte. A természet jó kedvében volt. Megajándékozott január közepén, havas hegyek közt a látóhatáron, egy darab igazi tavasszal. Á betű hideg. Sétálni gyerünk. Páll Miklós verscskönyvc: Utón. Pozsonyból jelentik:, A legközelebbi jövőben érdekes verBe-s- könyv jelenik meg a pozsonyi Wigand K. F. könyvkiadó és nyomdavállalat kiadásában: Páll Miklósnak, az ismert szlovenszkói poétának ösz- szegyüjtött költeményei, mely'a nagytehetségíi szerző első verseskönyve lesz. Páll Miklóst nem kell külön bemutatnunk a magyar közönségnek. Finom, halk hangulatú s mégis sajátságosán erős egyéniséget mutató versei, keinényvonalu, de mindig líra ián csillogó prózai írásai, ott vannak immár-nyolc éve minden újságunk, folyóiratunk hasábjain, előadótermeink dobogóin b nevét nemcsak nálunk, de a határainkon túl is jóhangzásu- vá tették olyan komoly sajtó é» irodalmi orgánumok, mint a kolozsvári „Páaztortüz", a budapesti „Magyarság", Btb. Hogy Irodalmi kritikánk mennyire értékeli öt és munkásságát, arra legjellemzőbb a Sziklay Ferenc szerkesztésében nemrég megjelent „Lírai Anthológia" róla szóló bevezetésének eme sorai: „Halk hangú, édes-bus melódiák. Mintha varázsos éjjelen egy antik vitrin „Alt-Wien" porcellán figurái kezdenének dalba. — Üveg mögé zárt élőt. törékeny, mint at emlék maga, mely hozzáfüzödik. Úgy érezzük, a durva élet pgy ujja- Összeroppanthatná, s olyan jól csík félteni, óvni, hogy a viharok múltán majd hoszá ma- riekülhessünk. A bizton megérdemelt íikort keltő könyv, február elején hagyja el a sajtót, a legelegánsabb kiállításban, nagyszerű papíron, s már most előjegyezhető közvetlen a szerző elmén, (Bratislava—Pozsony, V., Sokol u. 10.) 20 koronás árban. Egéezvászonkötésben, aranyozva, a szerző kézjegyzéeével, mint bibliofil példány 00 korona. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képe# hetilapja a Képes S4£tt megjelelik minden hét csütörtökjén
