Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-03 / 2. (1925.) szám
4 prrBmnamaqi 1939 Janiik 8, eüftSrüTt Mussolini a fasiszta állam céljairól, tirsadalmi és gazdasági életéről, külpolitikájáról és jövőjéről „A fasizmus nem zsarnokság, hanem centralizált felelás demokrácia" „HeghecsüUIk az ellenzéket, tudjuk, hogy nem vagyunk csalhatatlanok" H A Pesti Hir5apnak római munkatársa érdekes interjút csinált Mussolinival, amelyet kivonatosán módunkban AE nekünk is alább közölni. ílenito Mussolini nem telte rám ideges, tempe- ran.en'umos ember benyomását, bár kétségtelen, hogy ímpu’ziv jel’emü ember. El'enkezőleg, halkan, lassú hangsúlyozással beszól, úgy hogy erősen figyelni kell. Teljesen uralkodik magán és inkább elfáradt üzletemberhez hasonlít, akinek gondola'ai még mindig va'ami súlyos vá’la'.kozás- nál időznek és nem úgy néz ki. mint a szigorú és keménykezü diktátor, akinek általában képzelik. Hatalmas, előre ugró szemei, szóíes állkapcsa és izmos vállai erélyrő! és határozottságról tesznek 'Bizonyságot, de egész magatartása nyugodt., higgadt és megfontolt. Amikor felkerestem, sötétszürke ruhát, puha ga’lért és egyszerű kék csokornyákkendőt viselt, ezenkívül nem is volt megbrrotválva, lassan, gcndo'kodva fel s alá járt és világosan ejtett ki minden szót. Több kérdésemre egyszerűen vállatvonva, vagy jobbkezének jellegzetes mozdulatával vá’aszo't Egyetlen egyszer sem vált izgatottá. Akkor is közömbös maradt, amikor ©Fenségeiről börzéit, bár köztudomású, hegy ez a téma a gyönge oldala. A Duce dolgozószobája, ,a győzelem terme**, a Pn'azzo Crrginek, a külügyminisztérium palotájának második emeletén van. Itt, ebben a főúri kasté’yban fegadm a kovácsméste; fia. az egykori vásári kikiáltó, látogatóit, akik a világ minden részéből felkeresik Sz:bája legalább négyszer akkora, mint egy rendes hiva‘ali szoba és középkori sti’usban van berendezve Mussolini Íróasztala. amelyen nem látni iratokat, könyveket és egyéb papírokat a szoba jobb sarkában áll, mint* egy harminc méterre az ajtótól- Közvetlenül jobbra van mellette Marcus Aureiius nagyszerű mellszobra és va’amivel távolabb függ Sir Austen Chamberlain képe. Mussolini rendszerint elébe siet iá'ogatőmak és távozáskor az ajtóig kiséri őket Ellentétben alárendeltjeivel, nem köszön római módon Látogatóival kezel szőrit, de ebben nincs semmiféle szivélyesség xés az ember úgy érzi. hogy ezek a kihallgatások inkább terhére vannak. A Kómában élő újságírók jól tudják, hogy Mussolini amel'eU, hogy pártját és korrrányügyeií vezeti, e'nöke a fasiszta nagytanácsnak, főparancsnoka a hadseregnek, kormányában hét tárcát lát el és ezenfe’ü! 5 irányítja a Popolo dTtalia politikáját. Ezt a lapot Milánóban bátyja. Arnaldo adja ki. Erre a hatalmas munkaíe’jesitményre csak rendkívül mértékletes életmódja teszi képessé. Sokat toraászik, amennyire lehe'séges vissz? vonul minden társadalmi kötelezettség elől és szigorú diétát tart Ml a fasizmus? A különböző kérdések között elsősorban Mussoliniié' személyesen akartam hallani a fas.-mus dei'nicióját. — ön tehát tudni akarja, hogy mi a fasizmus? Először azt fogom megmagyarázni, hogy mi nem a fasizmus. Mussolini kissé előre hajolt, és angolul, kissé keresve a szókat de mégis világosan beszélni kezdett: ' — A fasizmus nem paternalizmus, amint ön azt kérdőivén megjegyzi, sőt nem is zsarnokság. A fasizmus nem arisztokrácia és nem pluto- krácia. A fasizmus demokrácia, centralizált felc’ősség tudatával biró demokrácia a szó legszorosabb értelmében. Ezután arra kért, hogy olvassam fel, amit leírtam és amikor meggyőződött arról, hogy helyesen idézem, folytatta: — Országunk történetében ez az első eset, hogy az olaszoknak olyan kormányuk van, ame’yet teljes joggal sajátjuknak mondhatnak. Akadnak emberek, akik azt állítják, hogy Olaszországban zsarnoki uralom van. Ez teljes balgaság. Tény az, hogy az egész világon nincs még egy kormány, amely szilárdabb a’apon állna, mint az enyém. A fasiszta kormány nem osziályuralom. Nem is olyan kormány, amely egyetlen ember kezében van, hanem az egész olasz nép kormánya. Mögötte áll egy párt, amelynek egymillió tagja van. kétmillió ifjú, és a termelők milliói, akik az államon • belül szervezetekbe tömörültek. A fasizmus azt adta a népnek, amit kívánt: erős és teljesitőképes államot. Az a mozgalom, amely a feketeingesek köréből indult ki, a tömegek mozgalma, amelyet az egyesek idealizmusa és hite hozott létre. Mussolini most rövid szünetet tartott, mintha gondolatait szedné össze, azután jegyzőkönyvemre mutatva arra kórt, hogy Írjam le a követkéz! megá 'la pi' ásókat: — Olaszországban á fasizmus létrejötte előtt nem volt demokrácia- Nem ert senki som állíthatja. Csak demagógia volt. A népaek nem vo’t része a kormányzásban és nern volt semmiféle befolyása A nép megundorodott a politikától és a politikusoktól, meri azok saját hasznukat az állam jó’éte fölé he yezték, holott elsősorban a közjót kellett volna szolgálniok. A fasizmus azonban ma egyseges olasz detnokrá- ciát teremtett, amely Szicíliától az Alpesek'g terjed, és amelyet minden egyes ember egész leikóbői támogat. Mussolini nem tart sokat a szavazó urnáról, mint a nép akaratának kifejezőjéről. Egyik beszédében. ame’yben utalt arra, hogy tizenegy millió szavazásra jogosult po'gár közül hal millió egyál- | falában nem tartotta érdemesnek azt hogy jogával éljen, az általános demokratikus szavazati ’ jogot hazugságnak nevezte. Véleménye szerint a ' tömeg egyetértését „a kemény munka, a rend és az erkölcsi összetartás** b'zonyiija. — Ez as egyetértés olyan istenségekben mutatkozik, mint annak a tízezer munkásnak felvonulása, akik nem rég Milánóból Rómába jöttek, hogy a fasisz'Ak vezérének hódo'janak és beszédét meghallgassák. Vagy itt áll az a másik tény. hogy Olaszország munkásai és parasztjai, akik zárt sorokban áí'nak mellet| tünk az ország gazdasági megmentéséért fo’yó küzde’emben, eoyeíten hangos szó nélkül já- ru’tak hozzá ahhoz, hogy munkabérűből ogy- milliárd lírát levonjanak. A fasizmus is az ellenzék Mussolinin-k az a megállapítása, kegy a nép egységesen áll kormánya mögött alkalmat adott az esetleg fenná’Ió ellenzék kérdésének feltevésére. Ha igaz az, hegy a fasizmussal mindenki egyetért, akkor érthetet’ennek látszik, hogy az államforma kérdésében nem tűrnek bírálatot Bár nagyon óvatosan és dip’oma tikosán foga’maz- íam meg kérdésemet, a Duce azonnal észrevette, hogy mire gondolok. A fejét rázva és meglepetést mulatva igy szólt: — Nem helyes, ha azt mondják, hogy nem türünk ellenzéket. Ellenkezőleg ml ennek nagyon örülünk* Tudjuk, hogy van sok el’enfe’ünk, de tisztában vagyunk azzal is, hogy nem vasrynnk csalhatatlanok és ezért szívesen tanulunk. De amit nem tűrünk és amit minden rendelkezésre állé erővel el fogunk fejtetni, as az állammal szembeni ellenzékiség. Amikor ezeket a szavukat mondotta „a* árammal szembeni”, arca elszánt határozottságot mutatott Úgy látszik, olyan pon'box érkeztünk, ahol igen érzékeny. — Mint már ismételten mondottam, nem szabad semminek sem léteznie, ami az állam fölött áll, aminek az államon kívül jelentősége van, semmi sem állhat fenn. ami ax Álam ellen irányuk A fasizmus nem tűri a pártok és pár- tocskák sokaságát, amelyek csak a közjó ellen működnek. A íasizmu* soha nem fog ilyet eltűrni. Ellenfeleink előbb ismerjék el a fasiszta államot létező valóságnak és csak azután van joguk ahhoz, hogy velünk szembeforduljanak. Az el'enzékiségnek természetesen két módja van: olyan ellenzékiség, amelynek jóhiszeműség az alapja és a másik, amelyet ennek az ellenkezője mozgat. Az elsőt szívesen látjuk, de a másodiknak nincs nálunk semmi keresnivalója. Egyetlen embernek sem fogjuk megengedni, hegy azt a müvei, amelynek megvalósitására válla'koztunk, lerombolja. Szabad kezet kell a magünk számára biztosítanunk, hogy a fasiszta forradalom gyümölcseit megérlelhessük. Bármily világosan és okosan hangzik is ex, *s igazság kedvéért mégis rá kell mutatni arra, hogy a fas’ztnus nem szívesen nyeli le a bírálat keserű piruláját A kormányrendszer ellenzői, akik as áTíam véde’mére hozott rendkívüli törvények ellen vétenek, hadbíróság elé kerülnek és elítélés esetén különböző szigetekre száműzik őkeL Az olasz rendőrség főnökének nyilatkozata szerint eddig körülbelül hals2áz ember él számkivetésben. A fasizmus ellenségei természetesen azt állítják, hogy a foglyok száma ezrekre rúg Amikor Mussolinihoz erre vonatkozóan kérdést intéztem, a következő választ kaptam: — Igen tudom, hogy az antifasiszták ezrekről, sőt tízezrekről beszélnek, de ezt a hirt csak propaganda céljából terjesztik. Egész Olaszországban igen csekély a politikai foglyok száma és közülök soknak magam is megkegyelmeztem. Mozga'munk ellenfelei, akik igazságos i'áletre tartanak számot, nyugodtak lehetnek, hogy az ítélet igazságos lesz. Célom nem az, hogy as emberekei üldözzem, hanem az, hosy a társadalmat megvédjem. Ami a rendkívüli törvényszékeket illeti. Mussolini azt ígéri, hogy azokat öt éven belül megszünteti, ,.ha ezt ax antifasizmis megengedi”. Mindeneseire as a meggyőződése, hogy a* antifasiszták öt év alatt belátják ostobaságokat és benő a fejük lágya. — Minden forradalomnak — tette hozzá — megvoltak a maga kiiVJn törvényszékei és külön hóhérai. Semmi esetre sem bániunk ellenségeinkkel oly rosszul, amint la’án meglehettük volna. Ellenkezőleg, nagyon Is elnézőek voltunk. A társadalmi és gazdasági berendezkedés — A fasizmus — mondotta — azoknak az oldalán áll, akik dolgoznak és uj értékeket ter- me’nek. Soha sem fordul szembe azzal, aki a nép javát előmozdítja, de üldözője az élősdiek- nek, a demagógoknak és azoknak, akik a népet ki akarják használni. A fasizmus többet tett Olaszország munkásai érdekében, mint bármely más kormány az egész olasz történelem folyamán. Törvényesen elismerte a munkásmozgalmat és a szakszervezeteket az állam keretébe beillesztene. Ugyanezt az eljárást követte az nj kormányrendszer a munkaadókkal szemben- A munkásság és a kapitalizmus ebben as országban egyenrangú. Olaszországban nincsenek sztrájkok, nincsenek kizárások, de van munkástörvényszék, amely gondoskodik arról, hogy mindenki megkapja a maga igazát. A fasiszta Olaszországban megszűntek azok az idők, amikor a munkások ki voltak szolgáltatva a tőkések önkényének, amikor a szakszervezetek tetszésük szerint vétkezhettek az általánosság érdekei ellen, amikor a munkaadók alkalmazottaikkal úgy bánhattak, ahogy akartak, amikor éhbéreket fizettek nekik, túlórázásokra kényszerithették őket és kényükkedvük szerint járhatlak el velük szemben. Uj uralmunknak a társadalmi igazság az alapja. Bárcsak belátná a világ ezeket a tényeket! Ez az ország, amelyet egyesek szerint zsarnok kormányoz, sokkal többet tett a szociális törvényalkotás terén, mint bármely más ország az egész világon; igen, többet, mint akár a bolsevista Oroszország, vagy a demokratikus Amerika. Különös hangsúllyal emelte ki a bolsevista Oroszországot és a demokratikus Amerikát — Ha nem akar nekem hinni, kérdezze cuak meg Albert Thomast, ő megmondja önnek. Majd megismétli, amit itt és Cíenfben elmondott Különböző biztosító intézményeink, munkástörvényeink, a dolgozó osztályok részére épített lakások, az a támogatás, amelyben a parasztokat részesítjük, azok az egyre bővülő lehetőségek, amelyeket minden olasz gyermek nevelése érdekében biztosítunk, a segítség és védelem, ame’yben a szegényeket és gyöngéket részesítjük, ezek és a többi reformok Európa valameny- nyi nemzete között az első helyre állítanak bennünket 6e ezzel minden olasz tisztában van. És hogyan állunk a kapitalizmussal? — kérdeztem a miniszterelnököt — A kapitalizmus teljes védelemben részesül A munkaadók szindikátusai a nemzet szolgálatában állnak. Teljesen távol áll tőlünk, hogy a vállalkozók jogaiba belenyúljunk, vagy magunk létesítsünk vállalatokat Tiszteletben tartjuk a tulajdonjogot, de ennek nem szabad ax emberi jogok ellen vétenie- Tőkéseinktől ugyanazt követeljük, amit a munkásoktól: fordítsák erejüket a nemzet javára* Mussolini most megállt a szék mögött fejét kezére támasztva a távolba nézett. Ez a téma teljesen lekötötte' és lenyűgözte. — A fasiszta állam a termelők állama. Legfontosabb alapelve az, hogy a nemzet magasabb érdekei az osztályok és pártok érdekei fölött állnak. A fasizmus a közös munkát követeli éa nem az ellentéteket és viszálykodást; a takarékosságot és nem a tékozlást. A közös munka korában élünk és a fasizmus lépést tart az Idő- veL Mussolini ezután beszólt a korporativ államról. Véleménye szerint ez a lonagyobb értek, árult a fasizmus Olaszországnak és a világnak adóit A fasiszta felfogás szerint a termelés ösrz-s tényezőit az állam fennhatósága és ellenőrzése alá kuli helyezni. Ebből a célból szükség van a szakszervezetek és a munkaadók szövetségeinek bekapcsolására, a sztrájkok vagy kizárások elfő. tárára, a munkaügyi törvényszék megalkotására, é- testületi parlament alapítására, amelynek tagjait a különböző szindikátusok kebeléből a fasis, la nagytanács választja. Mussolini ezeknek az eszméknek egy részét Söreitől vagy Marxtól, régebbi ideáljaitól vette kölcsön. Miközben ezekről a kérdésekről beszéltünk, célzást tettem az államszocializmusra, arra a lehetőségre, amelyet Olaszországban is igen sokan megvalósíthatónak tartanak. A Duce vállvonogatá;>sa! válaszolt. Nem akart nyilatkozni erről a ké dés- rői, hanem egyenes válasz helyett azt ismét-1- gette, hogy a személyes cselekvőkAszség Olaszországban szabadon érvényesülhet és a kapitalizmus az állammal karöltve dolgozik. Bármennyire különösnek hangzik és bármik. sokat lehet ró’a vitatkozni, mégis valóság az, hogy a fasizmus leghevesebb bírálói részben a/.okn.<k a férfiaknak a sorából kerülnek ki, skik a fek<to- ingesek mozgalmát kezdetben pénzükkel támogatták. Olaszország nagytőkései a szocialista ve2- tés tarthatatlan állapotainak következményeként, munkásellenes kormányról ábrándoztak. E helyütt most bele kell törődniük abba, hogy az ország élén erős kormány áll, amely egyre nagyobb mértékben támaszkodik a munkásokra és parasztokra és egyre jobban függetleníti magát az ipartól és a pénzvilágtól. A mai Olaszország egyik legbefolyásosabb személyisége Edmond Rossoni, a fasiszta szakszervezeti szövetségnek vezetője, aki valamikor a newyorkí Eastenden piaci árus volt. Rossoni a munkás a-oz- galmat támogatja, amely lassan, de biztosan alap. vető tényezőjévé válik az olasz politikának. Ház be kell ismerni, hogy ezek mind tények, a fasizmus még mindig távol áll a szocializmustól Eltekintve a különböző osztályok egyflttniüködésém lc politikájától, and homlokegyenest elleniéiben áll a marxista tanokkal, a fasiszták kormánya szigorúan nacionalista érzelmű. Mussolini talán nem adta fel ifjúkor! összes eszményeit, de a királyság és az állam egykori e len- fele, az a férfiú, aki azt hirdette, hogy a forradalmat íüzzol-vassal kell folytatni, lelkes haza':' lett, aki minden képességével azt a célt szolgálja, hogy Olaszországot az egész világ előtt becsültté és rettegetté tegye. Olaszország és a külföld Az egész beszélgetés folyamin akkor láttam a legkomolyabbnak és legmeggyőződésesebbnek, amikor hazájának a világban való helyzetéről beszélt, szemei ragyogtak, a hangja remegett éa gesztusai határozottakká váltak. „A haza erkölcsi és anyagi ereje” — ez legkedvesebb szavajárása, amely szónoklataiban, beszélgetéseiben és cikkeiben minduntalan visszatér. Lelkesen hirdeti, hogy a nemzetnek becsülnie kell önmagát, öntudatosnak kell lennie, el kell lennie szánva arra, hogy a világtól igazságot követeljen. E meggyőződése miatt kijelentései gyakran II. Vilmos nyilatkozataira emlékeztetnek és az olasz nép körében nagy tetszéssel találkoznak, mert mindenki ismeri ezt a felfogást. Mussolini véleménye szerint Olaszország terjeszkedésének problémája rövidesen megérik a megoldásra. Több Ízben megállapította, hogy ennek a megoldásnak tiz éven belül be kell következnie. Egyik multévi beszédében az 1935. esztendőt Európára nézve válságosnak mondotta és felszólította az olasz népot, hogy álljon készen. „Abban a helyzetben kell lennünk, hogy bármely pillanatban öt millió embert moz- gósith&ssunk. Rajta kell lennünk flottánk erősítésén. Légi flottánknak — és ebben különösen bízom — oly erősnek kell lennie, hogy a repülőgépek zakatolása az egész félszigeten minden más hangot elnyomjon és kiterjesztett szárnyaik a napot elhomályosítsák.” Megemlítettem Mussolininak, hogy ex a beszéde annak idején külföldön nagy port vert fel és megkértem, hogy erről előttem nyilatkozzék. — A miatt a beszéd miatt —■ mondotta komolyan — fölösleges minden izgalom. Mi nem kívánjuk & háborús, de az a célunk, hogy felkészülten álljunk. Azt hiszem, hogy 1935-lg bizonyos helyzetek annyira megérnek, hogy a mostani Európában változásokra lesz szükség. Az összes békeszerződéseknek megvarrnak a maguk hibái. A háború és a béke Bók olyan problémát vetett fél, amely megoldásra vár és szilárd meggyőződésem, hogy ezek megoldására bot fog kerülni Vannak nemzetek, amelyek egyszerűen nem élhetnek meg, ha a viszonyok nem változnak. — Itt van Olaszország, amely ugyancsak, szenved. 1935 és 1940 között az igazság szellemében sor fog kerülni uj megegyezésekre; ez a Ugőszin- tóbb meggyőződésem. A gyarmati terjeszkedés kérdése, amely Olaszország számára életbevágó fontosságú, elintéződik majd a világ többi fontos problémáival egyidejűén. De arra kérem, hogy semmi esetre se értsen félre; abban amit mondok nincs háborús fenyegetőzés. Ellenkezően: nagyon jól tudom, hogy szerződéseket barátságos és békés utón módcsiiani lehet. Azt a megjegyzést tettem erre, hogy ezzel az álláspontjával szemmelláthatóvá teszi a legyőzött hatalmak iránti rokonszenvót. —- Mi olaszok a békét.kívánjuk. Ragaszkodunk a békéhez, hogy tovább dolgozhassunk azon a művön, amelyet elkezdtünk. Ha mégis készen állunk a háborúra, ez azért történik, mert jól tudjuk, hogy a háború nem tartozik a lehetetlenségek közé. Fegyverkezésünk rendes, egészséges keretek között folyik é6 mi jóval kevesebbet költünk hadseregünkre és flottákra, mint Franciaország, Anglia, Oroszország és Németország. Úgy van, kevesebbet, mint Németország! Szükségünk vansa felfegyverzett hadseregre országunk és jövőnk megvédése érdekében. Minden más távol áll tőlünk, nem vagyunk kapzsiak. A fasizmus jOvfile Észrevettem, hogy már túlságos sokáig vettem Igénybe a diktátor drága idejét, mert láttam, babi’lják Ignác angol úri szabó, Bajiská Bystrlca, Národná a* 4* Á’landó raktár belföldi és angol szövet? kbew a v.lávhuü Fintcx márkával. Kérzit mindennemű sport, szálén és estélyi ruhába’. Kívánatra mintákat vidékre is kiiM éa biv’sra személyeden éljen. Utazó- és s ortbunoák ua;;y választékban.