Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-03 / 2. (1925.) szám

4 prrBmnamaqi 1939 Janiik 8, eüftSrüTt Mussolini a fasiszta állam céljairól, tirsadalmi és gazdasági életéről, külpolitikájáról és jövőjéről „A fasizmus nem zsarnokság, hanem centralizált felelás demokrácia" „HeghecsüUIk az ellenzéket, tudjuk, hogy nem vagyunk csalhatatlanok" H A Pesti Hir5apnak római munka­társa érdekes interjút csinált Musso­linival, amelyet kivonatosán módunk­ban AE nekünk is alább közölni. ílenito Mussolini nem telte rám ideges, tempe- ran.en'umos ember benyomását, bár kétségtelen, hogy ímpu’ziv jel’emü ember. El'enkezőleg, hal­kan, lassú hangsúlyozással beszól, úgy hogy erő­sen figyelni kell. Teljesen uralkodik magán és inkább elfáradt üzletemberhez hasonlít, akinek gondola'ai még mindig va'ami súlyos vá’la'.kozás- nál időznek és nem úgy néz ki. mint a szigorú és keménykezü diktátor, akinek általában képzelik. Hatalmas, előre ugró szemei, szóíes állkapcsa és izmos vállai erélyrő! és határozottságról tesznek 'Bizonyságot, de egész magatartása nyugodt., hig­gadt és megfontolt. Amikor felkerestem, sötétszürke ruhát, puha ga’lért és egyszerű kék csokornyákkendőt viselt, ezenkívül nem is volt megbrrotválva, lassan, gcndo'kodva fel s alá járt és világosan ejtett ki minden szót. Több kérdésemre egyszerűen vállat­vonva, vagy jobbkezének jellegzetes mozdulatával vá’aszo't Egyetlen egyszer sem vált izgatottá. Akkor is közömbös maradt, amikor ©Fenségeiről börzéit, bár köztudomású, hegy ez a téma a gyönge oldala. A Duce dolgozószobája, ,a győzelem terme**, a Pn'azzo Crrginek, a külügyminisztérium palotájá­nak második emeletén van. Itt, ebben a főúri kasté’yban fegadm a kovácsméste; fia. az egykori vásári kikiáltó, látogatóit, akik a világ minden részéből felkeresik Sz:bája legalább négyszer akkora, mint egy rendes hiva‘ali szoba és közép­kori sti’usban van berendezve Mussolini Író­asztala. amelyen nem látni iratokat, könyveket és egyéb papírokat a szoba jobb sarkában áll, mint* egy harminc méterre az ajtótól- Közvetlenül jobb­ra van mellette Marcus Aureiius nagyszerű mell­szobra és va’amivel távolabb függ Sir Austen Chamberlain képe. Mussolini rendszerint elébe siet iá'ogatőmak és távozáskor az ajtóig kiséri őket Ellentétben alárendeltjeivel, nem köszön római módon Látogatóival kezel szőrit, de ebben nincs semmiféle szivélyesség xés az ember úgy érzi. hogy ezek a kihallgatások inkább terhére vannak. A Kómában élő újságírók jól tudják, hogy Mus­solini amel'eU, hogy pártját és korrrányügyeií vezeti, e'nöke a fasiszta nagytanácsnak, főparancs­noka a hadseregnek, kormányában hét tárcát lát el és ezenfe’ü! 5 irányítja a Popolo dTtalia poli­tikáját. Ezt a lapot Milánóban bátyja. Arnaldo adja ki. Erre a hatalmas munkaíe’jesitményre csak rendkívül mértékletes életmódja teszi ké­pessé. Sokat toraászik, amennyire lehe'séges vissz? vonul minden társadalmi kötelezettség elől és szigorú diétát tart Ml a fasizmus? A különböző kérdések között elsősorban Musso­liniié' személyesen akartam hallani a fas.-mus dei'nicióját. — ön tehát tudni akarja, hogy mi a fasizmus? Először azt fogom megmagyarázni, hogy mi nem a fasizmus. Mussolini kissé előre hajolt, és angolul, kissé keresve a szókat de mégis világosan beszélni kezdett: ' — A fasizmus nem paternalizmus, amint ön azt kérdőivén megjegyzi, sőt nem is zsarnokság. A fasizmus nem arisztokrácia és nem pluto- krácia. A fasizmus demokrácia, centralizált felc’ősség tudatával biró demokrácia a szó legszorosabb értelmében. Ezután arra kért, hogy olvassam fel, amit le­írtam és amikor meggyőződött arról, hogy helye­sen idézem, folytatta: — Országunk történetében ez az első eset, hogy az olaszoknak olyan kormányuk van, ame’yet teljes joggal sajátjuknak mondhatnak. Akadnak emberek, akik azt állítják, hogy Olasz­országban zsarnoki uralom van. Ez teljes balga­ság. Tény az, hogy az egész világon nincs még egy kormány, amely szilárdabb a’apon állna, mint az enyém. A fasiszta kormány nem osziályuralom. Nem is olyan kormány, amely egyetlen ember kezében van, hanem az egész olasz nép kormánya. Mö­götte áll egy párt, amelynek egymillió tagja van. kétmillió ifjú, és a termelők milliói, akik az államon • belül szervezetekbe tömörültek. A fasizmus azt adta a népnek, amit kívánt: erős és teljesitőképes államot. Az a mozgalom, amely a feketeingesek köréből indult ki, a tömegek mozgalma, amelyet az egyesek idealiz­musa és hite hozott létre. Mussolini most rövid szünetet tartott, mintha gondolatait szedné össze, azután jegyzőkönyvemre mutatva arra kórt, hogy Írjam le a követkéz! megá 'la pi' ásókat: — Olaszországban á fasizmus létrejötte előtt nem volt demokrácia- Nem ert senki som állít­hatja. Csak demagógia volt. A népaek nem vo’t része a kormányzásban és nern volt semmi­féle befolyása A nép megundorodott a politiká­tól és a politikusoktól, meri azok saját hasznu­kat az állam jó’éte fölé he yezték, holott első­sorban a közjót kellett volna szolgálniok. A fasizmus azonban ma egyseges olasz detnokrá- ciát teremtett, amely Szicíliától az Alpesek'g terjed, és amelyet minden egyes ember egész leikóbői támogat. Mussolini nem tart sokat a szavazó urnáról, mint a nép akaratának kifejezőjéről. Egyik beszé­dében. ame’yben utalt arra, hogy tizenegy millió szavazásra jogosult po'gár közül hal millió egyál- | falában nem tartotta érdemesnek azt hogy jogá­val éljen, az általános demokratikus szavazati ’ jogot hazugságnak nevezte. Véleménye szerint a ' tömeg egyetértését „a kemény munka, a rend és az erkölcsi összetartás** b'zonyiija. — Ez as egyetértés olyan istenségekben mutatkozik, mint annak a tízezer munkásnak felvonulása, akik nem rég Milánóból Rómába jöttek, hogy a fasisz'Ak vezérének hódo'janak és beszédét meghallgassák. Vagy itt áll az a másik tény. hogy Olaszország munkásai és parasztjai, akik zárt sorokban áí'nak mellet­| tünk az ország gazdasági megmentéséért fo’yó küzde’emben, eoyeíten hangos szó nélkül já- ru’tak hozzá ahhoz, hogy munkabérűből ogy- milliárd lírát levonjanak. A fasizmus is az ellenzék Mussolinin-k az a megállapítása, kegy a nép egységesen áll kormánya mögött alkalmat adott az esetleg fenná’Ió ellenzék kérdésének feltevésé­re. Ha igaz az, hegy a fasizmussal mindenki egyetért, akkor érthetet’ennek látszik, hogy az államforma kérdésében nem tűrnek bírálatot Bár nagyon óvatosan és dip’oma tikosán foga’maz- íam meg kérdésemet, a Duce azonnal észrevette, hogy mire gondolok. A fejét rázva és meglepetést mulatva igy szólt: — Nem helyes, ha azt mondják, hogy nem türünk ellenzéket. Ellenkezőleg ml ennek nagyon örülünk* Tudjuk, hogy van sok el’enfe’ünk, de tisztában vagyunk azzal is, hogy nem vasrynnk csalhatatlanok és ezért szívesen tanulunk. De amit nem tűrünk és amit minden rendel­kezésre állé erővel el fogunk fejtetni, as az állammal szembeni ellenzékiség. Amikor ezeket a szavukat mondotta „a* áram­mal szembeni”, arca elszánt határozottságot muta­tott Úgy látszik, olyan pon'box érkeztünk, ahol igen érzékeny. — Mint már ismételten mondottam, nem sza­bad semminek sem léteznie, ami az állam fölött áll, aminek az államon kívül jelentősége van, semmi sem állhat fenn. ami ax Álam ellen irányuk A fasizmus nem tűri a pártok és pár- tocskák sokaságát, amelyek csak a közjó ellen működnek. A íasizmu* soha nem fog ilyet el­tűrni. Ellenfeleink előbb ismerjék el a fasiszta álla­mot létező valóságnak és csak azután van joguk ahhoz, hogy velünk szembeforduljanak. Az el'enzékiségnek természetesen két módja van: olyan ellenzékiség, amelynek jóhiszeműség az alapja és a másik, amelyet ennek az ellen­kezője mozgat. Az elsőt szívesen látjuk, de a másodiknak nincs nálunk semmi keresnivalója. Egyetlen embernek sem fogjuk megengedni, hegy azt a müvei, amelynek megvalósitására válla'koztunk, lerombolja. Szabad kezet kell a magünk számára biztosítanunk, hogy a fasiszta forradalom gyümölcseit megérlelhessük. Bármily világosan és okosan hangzik is ex, *s igazság kedvéért mégis rá kell mutatni arra, hogy a fas’ztnus nem szívesen nyeli le a bírálat keserű piruláját A kormányrendszer ellenzői, akik as áTíam véde’mére hozott rendkívüli törvények ellen véte­nek, hadbíróság elé kerülnek és elítélés esetén különböző szigetekre száműzik őkeL Az olasz rendőrség főnökének nyilatkozata szerint eddig körülbelül hals2áz ember él számkivetésben. A fasizmus ellenségei természetesen azt állítják, hogy a foglyok száma ezrekre rúg Amikor Mus­solinihoz erre vonatkozóan kérdést intéztem, a következő választ kaptam: — Igen tudom, hogy az antifasiszták ezrek­ről, sőt tízezrekről beszélnek, de ezt a hirt csak propaganda céljából terjesztik. Egész Olasz­országban igen csekély a politikai foglyok száma és közülök soknak magam is meg­kegyelmeztem. Mozga'munk ellenfelei, akik igazságos i'áletre tartanak számot, nyugodtak lehetnek, hogy az ítélet igazságos lesz. Célom nem az, hogy as emberekei üldözzem, hanem az, hosy a társadalmat megvédjem. Ami a rendkívüli törvényszékeket illeti. Musso­lini azt ígéri, hogy azokat öt éven belül meg­szünteti, ,.ha ezt ax antifasizmis megengedi”. Mindeneseire as a meggyőződése, hogy a* anti­fasiszták öt év alatt belátják ostobaságokat és benő a fejük lágya. — Minden forradalomnak — tette hozzá — megvoltak a maga kiiVJn törvényszékei és külön hóhérai. Semmi esetre sem bániunk ellen­ségeinkkel oly rosszul, amint la’án meglehettük volna. Ellenkezőleg, nagyon Is elnézőek voltunk. A társadalmi és gazdasági berendezkedés — A fasizmus — mondotta — azoknak az ol­dalán áll, akik dolgoznak és uj értékeket ter- me’nek. Soha sem fordul szembe azzal, aki a nép javát előmozdítja, de üldözője az élősdiek- nek, a demagógoknak és azoknak, akik a népet ki akarják használni. A fasizmus többet tett Olaszország munkásai érdekében, mint bármely más kormány az egész olasz történelem folyamán. Törvényesen elismerte a munkásmozgalmat és a szakszervezeteket az állam keretébe beillesz­tene. Ugyanezt az eljárást követte az nj kor­mányrendszer a munkaadókkal szemben- A munkásság és a kapitalizmus ebben as or­szágban egyenrangú. Olaszországban nincse­nek sztrájkok, nincsenek kizárások, de van munkástörvényszék, amely gondoskodik ar­ról, hogy mindenki megkapja a maga igazát. A fasiszta Olaszországban megszűntek azok az idők, amikor a munkások ki voltak szolgáltatva a tőkések önkényének, amikor a szakszerveze­tek tetszésük szerint vétkezhettek az általános­ság érdekei ellen, amikor a munkaadók alkal­mazottaikkal úgy bánhattak, ahogy akartak, amikor éhbéreket fizettek nekik, túlórázásokra kényszerithették őket és kényükkedvük szerint járhatlak el velük szemben. Uj uralmunknak a társadalmi igazság az alapja. Bárcsak belátná a világ ezeket a tényeket! Ez az ország, amelyet egyesek szerint zsarnok kormányoz, sokkal többet tett a szociális törvényalkotás terén, mint bármely más ország az egész világon; igen, többet, mint akár a bolsevista Oroszország, vagy a demokratikus Amerika. Különös hangsúllyal emelte ki a bolsevista Oroszországot és a demokratikus Amerikát — Ha nem akar nekem hinni, kérdezze cuak meg Albert Thomast, ő megmondja önnek. Majd megismétli, amit itt és Cíenfben elmon­dott Különböző biztosító intézményeink, mun­kástörvényeink, a dolgozó osztályok részére épí­tett lakások, az a támogatás, amelyben a parasz­tokat részesítjük, azok az egyre bővülő lehető­ségek, amelyeket minden olasz gyermek neve­lése érdekében biztosítunk, a segítség és véde­lem, ame’yben a szegényeket és gyöngéket részesítjük, ezek és a többi reformok Európa valameny- nyi nemzete között az első helyre állítanak bennünket 6e ezzel minden olasz tisztában van. És hogyan állunk a kapitalizmussal? — kérdez­tem a miniszterelnököt — A kapitalizmus teljes védelemben részesül A munkaadók szindikátusai a nemzet szolgála­tában állnak. Teljesen távol áll tőlünk, hogy a vállalkozók jogaiba belenyúljunk, vagy magunk létesítsünk vállalatokat Tiszteletben tartjuk a tulajdonjogot, de ennek nem szabad ax emberi jogok ellen vétenie- Tőkéseinktől ugyanazt követeljük, amit a mun­kásoktól: fordítsák erejüket a nemzet javára* Mussolini most megállt a szék mögött fejét ke­zére támasztva a távolba nézett. Ez a téma telje­sen lekötötte' és lenyűgözte. — A fasiszta állam a termelők állama. Legfonto­sabb alapelve az, hogy a nemzet magasabb ér­dekei az osztályok és pártok érdekei fölött áll­nak. A fasizmus a közös munkát követeli éa nem az ellentéteket és viszálykodást; a takaré­kosságot és nem a tékozlást. A közös munka korában élünk és a fasizmus lépést tart az Idő- veL Mussolini ezután beszólt a korporativ államról. Véleménye szerint ez a lonagyobb értek, árult a fasizmus Olaszországnak és a világnak adóit A fasiszta felfogás szerint a termelés ösrz-s tényező­it az állam fennhatósága és ellenőrzése alá kuli helyezni. Ebből a célból szükség van a szakszer­vezetek és a munkaadók szövetségeinek bekap­csolására, a sztrájkok vagy kizárások elfő. tárára, a munkaügyi törvényszék megalkotására, é- tes­tületi parlament alapítására, amelynek tagjait a különböző szindikátusok kebeléből a fasis, la nagytanács választja. Mussolini ezeknek az esz­méknek egy részét Söreitől vagy Marxtól, régeb­bi ideáljaitól vette kölcsön. Miközben ezekről a kérdésekről beszéltünk, cél­zást tettem az államszocializmusra, arra a lehető­ségre, amelyet Olaszországban is igen sokan meg­valósíthatónak tartanak. A Duce vállvonogatá;>sa! válaszolt. Nem akart nyilatkozni erről a ké dés- rői, hanem egyenes válasz helyett azt ismét-1- gette, hogy a személyes cselekvőkAszség Olaszor­szágban szabadon érvényesülhet és a kapitaliz­mus az állammal karöltve dolgozik. Bármennyire különösnek hangzik és bármik. so­kat lehet ró’a vitatkozni, mégis valóság az, hogy a fasizmus leghevesebb bírálói részben a/.okn.<k a férfiaknak a sorából kerülnek ki, skik a fek<to- ingesek mozgalmát kezdetben pénzükkel támogat­ták. Olaszország nagytőkései a szocialista ve2- tés tarthatatlan állapotainak következményeként, munkásellenes kormányról ábrándoztak. E helyütt most bele kell törődniük abba, hogy az ország élén erős kormány áll, amely egyre nagyobb mértékben támaszkodik a munkásokra és parasztokra és egyre jobban függetleníti ma­gát az ipartól és a pénzvilágtól. A mai Olaszország egyik legbefolyásosabb szemé­lyisége Edmond Rossoni, a fasiszta szakszervezeti szövetségnek vezetője, aki valamikor a newyorkí Eastenden piaci árus volt. Rossoni a munkás a-oz- galmat támogatja, amely lassan, de biztosan alap. vető tényezőjévé válik az olasz politikának. Ház be kell ismerni, hogy ezek mind tények, a fasiz­mus még mindig távol áll a szocializmustól Elte­kintve a különböző osztályok egyflttniüködésém lc politikájától, and homlokegyenest elleniéiben áll a marxista tanokkal, a fasiszták kormánya szigorúan nacionalista ér­zelmű. Mussolini talán nem adta fel ifjúkor! összes esz­ményeit, de a királyság és az állam egykori e len- fele, az a férfiú, aki azt hirdette, hogy a forradal­mat íüzzol-vassal kell folytatni, lelkes haza':' lett, aki minden képességével azt a célt szolgálja, hogy Olaszországot az egész világ előtt becsültté és rettegetté tegye. Olaszország és a külföld Az egész beszélgetés folyamin akkor láttam a legkomolyabbnak és legmeggyőződésesebbnek, amikor hazájának a világban való helyzetéről be­szélt, szemei ragyogtak, a hangja remegett éa gesztusai határozottakká váltak. „A haza erkölcsi és anyagi ereje” — ez leg­kedvesebb szavajárása, amely szónoklataiban, be­szélgetéseiben és cikkeiben minduntalan visszatér. Lelkesen hirdeti, hogy a nemzetnek becsülnie kell önmagát, öntudatosnak kell lennie, el kell lennie szánva arra, hogy a világtól igazságot követeljen. E meggyőződése miatt kijelentései gyakran II. Vil­mos nyilatkozataira emlékeztetnek és az olasz nép körében nagy tetszéssel találkoznak, mert min­denki ismeri ezt a felfogást. Mussolini véleménye szerint Olaszország terjeszkedésének problémája rövidesen megérik a megoldásra. Több Ízben meg­állapította, hogy ennek a megoldásnak tiz éven belül be kell következnie. Egyik multévi beszédé­ben az 1935. esztendőt Európára nézve válságos­nak mondotta és felszólította az olasz népot, hogy álljon készen. „Abban a helyzetben kell lennünk, hogy bármely pillanatban öt millió embert moz- gósith&ssunk. Rajta kell lennünk flottánk erősíté­sén. Légi flottánknak — és ebben különösen bí­zom — oly erősnek kell lennie, hogy a repülőgé­pek zakatolása az egész félszigeten minden más hangot elnyomjon és kiterjesztett szárnyaik a na­pot elhomályosítsák.” Megemlítettem Mussolini­nak, hogy ex a beszéde annak idején külföldön nagy port vert fel és megkértem, hogy erről előt­tem nyilatkozzék. — A miatt a beszéd miatt —■ mondotta komo­lyan — fölösleges minden izgalom. Mi nem kíván­juk & háborús, de az a célunk, hogy felkészülten álljunk. Azt hiszem, hogy 1935-lg bizonyos helyzetek annyira megérnek, hogy a mostani Európában változásokra lesz szükség. Az összes békeszerződéseknek megvarrnak a ma­guk hibái. A háború és a béke Bók olyan problé­mát vetett fél, amely megoldásra vár és szilárd meggyőződésem, hogy ezek megoldására bot fog kerülni Vannak nemzetek, amelyek egyszerűen nem élhetnek meg, ha a viszonyok nem változ­nak. — Itt van Olaszország, amely ugyancsak, szen­ved. 1935 és 1940 között az igazság szellemében sor fog kerülni uj megegyezésekre; ez a Ugőszin- tóbb meggyőződésem. A gyarmati terjeszkedés kérdése, amely Olaszország számára életbevágó fontosságú, elintéződik majd a világ többi fontos problémáival egyidejűén. De arra kérem, hogy semmi esetre se értsen félre; abban amit mondok nincs háborús fenyegető­zés. Ellenkezően: nagyon jól tudom, hogy szerződése­ket barátságos és békés utón módcsiiani lehet. Azt a megjegyzést tettem erre, hogy ezzel az álláspontjával szemmelláthatóvá teszi a legyőzött hatalmak iránti rokonszenvót. —- Mi olaszok a békét.kívánjuk. Ragaszkodunk a békéhez, hogy tovább dolgozhassunk azon a mű­vön, amelyet elkezdtünk. Ha mégis készen állunk a háborúra, ez azért történik, mert jól tudjuk, hogy a háború nem tartozik a lehetetlenségek kö­zé. Fegyverkezésünk rendes, egészséges keretek között folyik é6 mi jóval kevesebbet költünk had­seregünkre és flottákra, mint Franciaország, Ang­lia, Oroszország és Németország. Úgy van, keve­sebbet, mint Németország! Szükségünk vansa fel­fegyverzett hadseregre országunk és jövőnk meg­védése érdekében. Minden más távol áll tőlünk, nem vagyunk kapzsiak. A fasizmus jOvfile Észrevettem, hogy már túlságos sokáig vettem Igénybe a diktátor drága idejét, mert láttam, babi’lják Ignác angol úri szabó, Bajiská Bystrlca, Národná a* 4* Á’landó raktár belföldi és angol szövet? kbew a v.lávhuü Fintcx márkával. Kérzit mindennemű sport, szálén és estélyi ruhába’. Kívánatra mintá­kat vidékre is kiiM éa biv’sra személyeden éljen. Utazó- és s ortbunoák ua;;y választékban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom