Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-13 / 11. (1934.) szám

10 _________________ *X>RX<g »«m m- rv.,' gx gBÜSJUMMBgMMHMlUMJMMlHHlMMBIlUJUM^ÜBlHKaKBS ff; ’rj^iiHBnfcVlg^CTij^jaraa ^jgB^JBj^KMIgiaMVraWBBBB':: lg: ■ .'.VSI 1929 faunán' IS. mármf. mmmsxmvrammaammmmmmmmmmm Olga Csehova-Parysia Mistiiignette kell, hogy eszébe jusson mindenki­nek, aki ezt a Parysia cimii filmet látja, amelyet nemrég mutattak be Szlpvenszkón és most perge­tik le Budapesten. A verhetetlen 3fistinguette, aki körül már egész generációk fiatalsága fogyott el, de ő még mindig győztesen állja hatvan évé­vel a diadalt, egész Páris a hódolat karjain rin­gatja őt mámoros elragadtatásában s nem jött még friss, ifjú erő, akiért elfordulna tőle. Parysia-Olga Csehova, a darab hősnője, éppen úgy jár a siker napsütésében a filmen, mint az élő Mistinguette a való életben, ő is a Moulin Rou- ge táncosnője, a bálvány, akiért fellelkesül estén­ként Páris, a Fény városa, ha kigyulnak a mil- liószámu transzparensek. Szinte szertartás az ő ün­neplése, megújuló ünnep minden éjszaka, amely­nél egy egész város népe celebrál. És ez a Pa­rysia is jóval túl van az első fiatalságon, a Muolin í Rouge egyik páholyából menyasszony leánya és annak vőlegénye nézik őt boldog rajongással, akár a megittasult tömeg. Itt kezdődik a darab meséje és kevés különbséggel Benőit „Ha!álautó“ cimii regényének motívumai szerepelnek benne. A fiatal vőlegény, aki ezen az estén ösmerkedik meg az anyósával, a híres táncosnővel, beleke­rül az áramba, melytől minden .halandó megszé­dül, s rajongása szenvedélyes szerelemmé forró­sul. A fiatal leány, Parysia, akit eddig szerelem­ből akart feleségül venni, elvész a számára, sőt ; teher lesz, akadály s minden gondolata és minden | érzése Parysia körül fut össze. Az esküvő elke- ! rülhetetlen. Az esküvő előtti napon egy autóki- rándulást tervez, mennyasszonyával együtt fel akarja keresni Páris közelében In.’:é édesapját — és meglazítja az autó csavarjait. Uirakészen meg­jelenik menyasszonya, illetve Parysia lakásán, de már megbánta öngyilkos és gyilkoló szándékát és le akarja az útról beszélni a leányt. De az ragaszkodik apósa meglátogatásához és vőlegénye I minden tiltakozása ellenére elindul a halálautón egyedül. A vőlegény az izgalmaktól elájul s mikor magához tér, megvallja Parysiának, hogy a leá­nya ezekben a percekben a biztos halálba rohan. Parysia éppen a berregő telefon kagylóját veszi fel, mikor a vőlegény a borzalmas vallomásba kezd, abban a hitben, hogy a katasztrófát jelentik telefonon. Izrr^lmas jelenet, olyan, mint egy ve- lőtrázó sikoly, .szinte hallani, hogy berreg a tele­fon, riasztó, éleSvcsillingeléssel, de a borzalmakat váró pillanatban valaki nyugodtan mondja a te­lefonba: „Madame, ruhája a ma esti előadásra el­készült". A vőlegény elrohan, autóba vágja magát és utána rohan menyasszonyának, aki nem találta otthon az apóst és már hazafelé tart. Csak filmen lehetséges vad hajsza kezdődik, az elromlott fék miatt fékezhetetlen autó és a mentőautó között és csak a filmen lehetséges happy end — a sebesség utolsó fokán a fin átemeli a leányt saját autójába és könnyebb sebesüléssel megmenekülnek. Ez a mese, de még a hibátlan rendezése is csak me'Jékesség. A gyújtópont Parysia-Olga Csehova. .Megint egy filinszinésznő, egy a kevesek közül, akinek lényét és játékát átvilágítja a lélek. Az arca talán nem is szép, széles orosz arc, majdnem paraszti, nem jelentős, amig a szemek fel nem nyílnak, de a szemek felnyílnak, kitágulnak és véghetetlenül mély intelligencia árad belőlük, elönti az egész arcot és ime, az arc egyre szépül, addig, mig nem lesz gyönyörűséges. Szinte azt mondhatnám, semmi öröklött nincs ebben a szép­ségben, a lélek teleitta magát mindenféle szépsé­gekkel, kultúrával és azt árasztja ki magából a szemeken keresztül. A művészete is ilyen. Nem ösztönös művészet, nem magával hozott, minden mozdulat fontos itt, tudatos kiszámított, gondosan felépített, de olyan, mint egy Isten dicséretére fel­épített dóm vagy oratórium, amelyen átsugárzik az alkotó erő nagyszerűsége. És ezenfelül Olga Csehova Parysia szerepében annak az asszonynak diadalát jelenti, aki fogalom lett „A veszedelmes életkor" cimü regény megje­lenése óta, minthogy az lett a regény szerzője Ka­rin Michacüs is. Annak az asszonynak a diadalát, aki utólszor pompáztatja fel távozó szépségét, el­halványulni készülő összes kincseit, mint az ősz, a nagy festő, amely busásan ontja utoljára palett- jának ezer színeit és árnyalatait. A fiatal, üde, nyíló szépségek varázsa elvesz emellett a pusztu­lásra Ítélt szépség melleit, amelyben az érett gyü­mölcsök édességtől nehéz illata és a bánat opálos fénye keveredik. Halálos veszedelem, tragédia lesz mindég belőle, ha ennek a szépségnek légkörébe fiatal ifjú belekerül. így lett Olga Csehova az érett asszonyok és a fiatal fiuk ideálja. A moziban nem tudni, milyen varázslat folytán, de teljesen élmnlik a Szó után való minden szom- junk. De ha Olga Csehovát látom, marad bennem egy kívánság: szeretném a hangját hallani. Hogy beszélhet ez az asszony, hogy közvetítheti egy nagy költő vagy egy nagy drámairó szavait, ha némán is intelligencia és kultúra élményét tudja adni. Nem hiányérzet ez, ellenkezőleg annak a sejtése, hogy Olga Csehova még többet is tudna adni, többet a filmnél. A moziszinésznőket általában félteném a beszédtől, félnék, ha megszólalnának, összeomlana minden velük kapcsolatos illúzióm. Olga Csellovánál biztosan érzem, hogy épp oly tökéletesen játszik az emberi beszéd hangszerén, mint amilyen tökéletesen játszik a néma mozdula­tokra korlátozott filmen. Úgy képzelem, kikóstol­ja a szavak minden izét, zamatát, értelmét és hang­jával visszaadja az emberi gondolatok és érzé­sek valamennyi finom árnyalatait. Ha czideig nem játszott volna még színpadon, fel kellene fedezni őt a színpad számára. Nagyszerű beszédmüvésznő lehet és mély intellektus. Szenes Erzsi. Csehszlovákia eqyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét '""jelenik minden hét csütörtökjén Hármas jubileum a holland királyi családban Hága, január 12. Hárman vannak. Emma, Wil- helmina és Julianna. Emma most volt hetven éves, Wilhelmina most lesz ötven éves s Julianna pedig belépett már a huszadik életévébe. Emma és Wilhemina asszonyok, Julianna még leány. ; Emma és Wilhelmina már királynők, Julianna csak várományosa a mai kor egyik leggazdagabb trónjának. De mind a három hölgy közös munkát fejt ki: föntart egy nagyszerű dinasztiái, szinte az egyetlent, mely alatt a baldaehinos trón még meg sem rezdült. S ők hárman — egy férfiú, a mecklen- burgi hreceg társaságában — képviselnek egy uralkodói családot, mely 'legaább is itt a kontinens hátán, nemcsak a leggazdagabb, .de mindenesetre a legérdekesebb is az uralkodói dinasztiák között. E három királyi hölgy e napokban bensőséges ünnepet ül. Egész Hollandia ünnepli őket. Most januárban lesz ugyanis éppen ötven esztendeje annak, hogy Waldeck Emma hercegnő, az egyik legszebb német hercegség fejedelemnője, átlépte a hollandi határt, hogy hollandussá, sőt egyben III. Vilmos holland király felesége legyen. Itt kezdődik annak az ötven esztendőnek a története, melyet most 1929 januárjában egész Hollandia ünnepel. Emma királynő ötven esztendő alatt háromféle hivatásban szolgálta uj hazáját. Először is tiz éven át királyi férje oldalán a király­asszony szerepét tölti be s neveli egyetlen gyermekét, aki leány lett. Mikor azonban III. Vil­mos 1890-ben hirtelen meghalt, Wilhelmina trón­örökösné még csak 10 esztendős s így nem vehette át az uralkodást. Emma királyasszonyt a holland törvények régenssó teszik meg a kiskorú királynő mellett. Ez a kerek nyolc éven át tartó régensség a ma hetven éves Emma anyakirálynőnek máso­dik nagyfontosságu szereplése. 1898-ban azután, a tizennyolcadik születésnapja alkalmából nagy- korusitott Vilma királynő egyedü li birtokosa lesz a holland koronának: S ekkor a holland tör­vények uj szerepet kreálnak a holland uralkodói családban, az uj szerep az „anyakirálynő" nevet holland királynővé is tette, addig a holland ki­rályasszony tovább a maga áldásos hivatását. Mert még ekkor is óriási gondok hárulnak az anyakirálynőre. Férjhez kell adnia a királyi koro­nát viselő tizennyolcéves leányát: Wilhelminát. Királykisasszonyokat férjhezadni sem egyszerű mesterség, hát még egy uralkodó királynőnek a férjhezmenetele... Három év telik el, mig 1901- ben az amsterdami koronázási templomban uj ünnepségre készülhetnek. Vilma királynő ebben az esztendőben örök hűséget esküdött Heinrich mecklenburgi hercegnek. De mig a holland király oldalán a német fejedelemnőt a házasság egyben, holland királynővé is tette addig a holland ki­rálynő oldalán a német fejedelemből már nem lett a házasság folytán egyben holland király is. S így a mecklenburgi herceget Vilma királynő házassága napján csak a „Németalföld hercege" címmel díszítik föl a hollandusok. Miután pedig IN. Vilmos holland király, Emma anyakirálynő férjének elhaltéval az orániai feje­delmi család utolsó férfisarja is kihalt, Heinrich herceg lesz az orániai királyi ágban az első s ma is még egyetlen férfiszemély. De Heinrich her­ceget, avagy az ő mecklenburgi rokonságát soha­sem érintheti a holland királyi korona, ezért azután minden holland szem s minden holland f&l a kis trónörökös megszületésének hírét várta. Az évek azonban múltak anélkül, hogy a holland uralkodói párnak gyermeke született volna. Vég­re 1909 április 30-án eldördültek az ágyuk, meg- kondultak a harangok: megszületett a trónörökös! — Fiú...? Fin...? — hangzott fel a kérdés milliók ajkán. Nem. Leány. És a hágai udvari templomban fényes ünnepségek között Juliannának keresztel­ték azt a második nőt, akinek fejét majd egy nagyszerű királyi hatalom dicsőséges koronája fogja díszíteni. Ez röviden Emma, Wilhelmina és Juliánná tör­ténete. Juliannának pedig azóta sem születtek testvérei, úgyhogy ma is pusztán három hölgy és csak egyetlen férfi képviseli a holland dinasztiát A hágai templomokban, a hágai városházán, a hágai parlamentben s a hágai „Vérmezőn" — ünnepet ülnek. Politika, közgazdaság, katonaság, egyház, tudomány, művészet s természetesen maga a nép is, egyformán részt kér egész Hollan­dia területén a hágai rezidencia ünnepéből. Ma ötven éve, hogy Emma királynő a mai holland dinasztia megalapítója, királyi férje oldalán át­lépte a holland határokat. Akkor is dörögtek az ágyuk, most is ágyudörgés közben lépett be a hálaadó templomba a hollandi királyi család. Elől jött ünnepi köntösben, a ma negyvenkilencéves holland királynő. Első Vilma, utána, még mindig frissen, de már hófehér hajjal az ünnepelt Emma királyasszony s harmadiknak a királyi család har­madik hölgytagja, a pirospozsgás arcú Juliánná, leányos rózsaszínű kalapban, de vállán a csak fe­jedelmeket megillető gyémántkeresztes nagy­szalaggal. És végül utolsónak a — férfi, tenger­nagyi uniformisban Németalföld egyetlen hercege, a királyi férj. vő és apa egy személyben. A szó­noki emelvényről pedig a „legöregebb exminisz- ter“: dr. de Visser prédikátor, ki 1879-ben Amsterdamban maga is szemtanúja volt Emma német fejedelemnő hollandiai bevonulásának — mondta az ünnepi beszédet. — Onnét jöttél — hangzott a miniszter-prédiká­tor ajkáról — Waldeck hercegségéből, hol azt zengi a nemzeti ének, hogy: Unter allén Lánder deutscher Erde. Preis’ ich Waldeck. mein lieb’ Heimafland ...« I és mégis — hollandus lett belőled. Naggyá tét* 1 ted Németalföldet. Felséges Asszonyom. — ötven esztendő mindnyájunknak nagy idő, de Felséged különösen büszke lehel erre az ötven esztendőre — mondta most az ősz exminiszter —. mert ez­alatt az ötven év alatt lett Hollandiából valóban boldog ország! Kint a hágai Maileveiden újra megdördültek az ágyuk, mintha csak éljent kiáltottak volna a miniszter-prédikátor beszédjére. K. E. A szovjet megalapítója romlásnak indult holttestét újból be akarják balzsamozni Lenin Holttestének harmadik bebaízsamo zására Moszkvába hívták Hochstaedter bécsi professzort Berlin, január. Az utóbbi időben több ízben híre járt, hogy Lenin holttestét ismét be kell balzsamozni. A moszkvai népbiztosok kate­gorikusan megcáfolták ezeket a a hireket. E cáfolatok megértésére tudni kell, hogy a kommunisták Lenint afajta „vörös szentnek" tették meg. A bebalzsamozással is azt céloz­ták, hogy szemmeiláthatóan bebizonyítsák a nép előtt — iime Leniin, az orosz szovjet meg­alapítója, nem pusztul el mint a többi közön­séges ember, nem válik porrá, hanem épség­ben marad. A bebalzsamozott holttestet Moszkva lefor­gatni asubb pontján állították ki. Mauzóleumot építettek föléje és a holttestet üvegbura alá helyezték, itt éji jel-nappal vörös katonák őr­sége őrködik mellette. A kiváncsiakat tizes csoportokban eresztik az üvegbura elé. Ami­kor egy csoport a mauzóleumba érkezik, a vörös őrség parancsnoka harsányan kiáltja: — Elv társuk! Itt fekszik a mi Leninünk, a kommunizmus halhatatlan harcosa. Természetesen minden férfinak le kell venni a kalapját, mig a nők keresztet vetnek magúikra. Senki sem mulasztja el a Lenin­ül auzol eum meglátogatását. Az egyszerű emberek természetesen áhiba- tos tisztel ettél nézik a még mindig épp holt­testet. A Írnia alatt nagy vörös betűikkel vám felírva, hogy Lenin 1924 január 21-én halt meg. Ide s tova tehát öt esztendeje nem él s mégis az élő ember benyomását teszi. A be- balzsamazoht Lenin ugyanis majdnem olyan, mint élő korában volt. Az orvosok oly ügye­sen végezték el a bebalzsamozás munkáját, hogy az első pillanatra senki sem gondolná, hogy halott feleszik előtte. Ahogy azonban múltak a hónapok, a h ebatzsmnozds hoz használt viasz olvadni IcezdeU s « holttesten kellemetlm változá­sokat ^ehetett mcgóMaptfom. — Azonnal be kell zárni a kriptát, — adta ki a parancsot a népbiztosok tanácsa. Ezt a parancsol az a gondolat sugatta, hogy a nép babonás hite valahogy meg ne rendül­jön Lenin „halhatatlanságán". A szovjet ügy­nökei egész Oroszországot bejárták s minde­nütt azt hiresztelték, hogy Lenin tulajdonkép­pen Szovjeí-Oroszországot szimbolizálja. — Amint Lenin holttestével nem tud meg­birkózni az enyészet — éppúgy nem tud meg­birkózni semmiféle égi és földi hatalom Szov­jet-Oroszországgal sem. Minden ember elpusz­Stubnyafűnflö szép mele^ győgyvizfürdö a magas F á 11 a tövében. Téli szezon túl sírjában. Nézzétek meg a cárokat és a cár- nőket, mind porrá és hamuvá váltak, mint ahogy a birodalmuk porrá és hamuvá vált. De nézzétek meg Lenint, ő most is olyan, mintha élne. Éppen igy a szóvjeíbirodalom is örökké élni fog , . . Ez a legenda szájról-szájra járt. Az az orosz nép, amely ezelőtt másfajta legendákat hitt el, most ennek a legendának adott hitelt. EH lehet tehát képzelni, mekkora ijedelmet kellett a népbiztosok között az a hir, hogy Lenin holtteste kezd összezsugorodni s hogy az enyészet rajta is erőt kezd venni. Négy kiváló német professzort hivattak Moszkvába s megbízták őket, legyenek meg minden lehetőt a holttest konzerválására. Ezek hozzáláttak a munkához s csakugyan si­került valahogy az épség látszatát adui a holt­testnek. A sírbolt ajtaját ismét kinyitották. A vörös- őrség megint felvonult s a Moszkvába érkező idegeneket, vagy vidékieket megírni a sírbolt­hoz irányították. De ez az „istenités" sem tar­tott sokáig. A második balzsamozásr&l is kitűnt, hogy képtelen megakadályozni a természet műm káját. —'Bezárná a sírboltot, — hangzott fel újból a népbiztosok ijedt parancsa. Ezúttal a meghívott kiváló orvosok azt igye­keztek megái lapítani, vájjon egyáltalán lehet­séges-e Lenin holttestének konzerválása. A konzultálás során egyik-másik orvos azt a felfogást vallotta, hogy ez teljesen lehetetlen. — Lenin — igy hangzott az egük orvos vé­leménye — a vér igen súlyos megbetegedésé­ben szenvedett. Ez a betegség még életében összerónesolta a szervezetet. Egy ilyen össze- roncoslt szervezetet nem lehet bebalzsamoz­ni. Helyesebben a bebalzsamozás hatása nem tarthat sokáig. El lehet képzelni, milyen lesújtóan hatott ez az orvosi vélemény a népbiztosokra s általá­ban a kommunistákra. A népbiztosok több éj­szakán keresztül tanácskoztak, hogy mitévők legyenek. Tisztában voltak vele, ha megvált­ják az igazat és Lenint úgy temettetik el, mint más földi embert, akkor ez az egyszerű orosz népre — kommunista szempontból —■ igen káros hatással lesz. A babonás nép azou- nal igy fogja magyarázni a dolgot: — Ha Lenin a föld alá kerül, akkor nemso­kára odakerül a szovjetbirodalom is. ,A népbiztosok tanácsa ennélfogva úgy. dön­tött, hogy harmadszor is be kell balzsamoztál- ni Lenin holttestét. — Akármilyen rövid ideig is fog tartani en­nek a harmadik bebalzsamoztatásnak a hatá­sa, — jgy okoskodtak — még mindig jobb, mintha már most a nép elé kell állnunk a tisz­ta igazsággal. A bebalzsamozásra ezúttal Ferdónand Hochstaedter dr. bécsi egyetemi tanárt szólí­tották fel. Hochstaedter professzor éveket (öl­tött Egyiptomban és ott alaposan tanulmá­nyozta az egyiptomi múmiák balzsamozási módját. Állítólag ennek alapján olyan mód­szert talált fel, amelynek segítségével m >g Lenin holttestét is be lehet balzsamozni. A szovjetnépbiatosok ezért azt gondolják, hogy ő lesz erre a leghi va tolta hl). — A hivatalos megbízás — válaszolt a pro­fesszor a kérdezősiködőknek még nem ér­kezett meg hozzám, De nem lehet ele u, hogy Moszkvába fogok utazni, amerikai borotválkozási módszer %:■ 'iP; ®i^mAyD,EN6EL I■■ BRATISLAW KAPHATÓ MINDEN SZAKÜZLETBEN GHÖSSLIN69.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom