Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-12 / 10. (1933.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre ISO, A SzlöVeUSzkÓi és rUSZÍTlSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága í2„ Panska uhca negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: nnlUíLní nrrm’lnnin 12, II. emelet Telefon : 30311 - Kiadő­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOlUlKCU napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága lí., Panská ul 12/111. — Te­havonta 38 Ke. Ejgyes szám ára 1-20 Ki DZURANYJ LÁSZLÓ FORGAOJ GÉZA lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap. Praha Mai számunk 12 el«ia3 Előfizetési ár: évente 300, félévre ISO, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ki* 1 „szláv Jelleg" SrSa: JAR0SS MWm ' A csehszlovák nacionalisták ismételten han­goztatták és erre megragadnak minden kí­nálkozó alkalmat, hogy a csehszlovák köztár­saság berendezkedésénél az irányelv minden­kor és mindenütt az állam szláv jellegének megőrzése volt. Csehszlovák nacionalista pe­dig minden csehszlovák párt, kezdve Krainár nemzeti demokratáitól egész a szociáldemok­ratákig s ez a kijelentés elhangzott már mindegyik pártárnyalat reprezentánsától. Ha visszafelé pergetjük az idő filmjét és megállapodunk az 1918-at közvetlenül meg­előző eseményeknél és betekintünk abba a lá­zas munka műhelybe, mely az eljövendő na­pok születését készítette elő s mely munká­nak akkor kötelezően hirdetett elve volt a vérzivatarból a tiszta nacionalizmus zászlóját győzelemre vinni és amely elvnek bomlasztó, de egyben építő hatásaiképp darabokra hullt a monarchia és uj államok létesültek — akkor tényleg var feltűnő, nem mindennapi jelentő­sége ezeknek a nyilatkozatoknak. A csehszlovák köztársaság a csehek és szlo­vákok állama akart lenni, azaz egyesíteni kí­vánta a monarchia északi felében lakó sztáro­kat a lengyelek kivételiével s most mégis külö­nös gondosságra van szükség, hogy a szláv jel­leg fentartható legyen. Tehát valahol hibának kellett történnie, amikor a győzelem mámo­rában az elgondolások számára megnyílt a megvalósithatás Ígéretének kapuja. A csehszlovákiai x megbízottak mandátumot kaptak egy geográfiád területre, mely nem volt távolról sem azonos a csehszlovák szlávok által lakott nemzeti területtel s ezen határok révén, melyek részben stratégiai, részben gaz­dasági jellegűek — készen állt az uj nemzeti­ségi állam struktúrája. A monarchiát meg­döntő elv ironikus módon épített, amikor rombolt és vele együtt nem vándorolhattak lomtárba mindazon problémák, melyek évti­zedek küzdelmeit karakterizáltak és amelyek bomlasztó csirái elérték’ diadalukat, de a diadallal együtt önmagukkal is átmentették az uj rendbe. A menzetiségi térkép és statiszti­ka beszélnek; az állam lakosságából 48 szá­zalék cseh, 23 százalék német, 17 százalék sziovák, 8 százalék magyar, 31 százalék né­met-magyar elem. Kétségtelen, hogy bár a szláv lakosság többséget alkot, az állam jelle­ge nem lehet abszolút szláv, mert a német- magyar kisebbség számaránya ezt lehetetlen­né teszi. A köztrásaság megalakulása szorosan kap­csolódik a nemzeti elv érvényesülésének kér­déséhez, mert ezen elv alapján vált mint kü­lön állam ki a monarchia testéből; nyilván­való, hogy mint a nemzeti gondolat hordozója tisztelnie kell a nemzeti elvet más nemzettel szemben is. Ezzel szemben a cél kezdettől fogva a szláv jelleg megőrzése és folytonos térhódítása volt, miután pedig ez nem mehetett igazán demok­ratikus, humánus, minden nemzet érdekeit figyelembevevő politika mellett, megindult a csehszlovák nemzeti imperializmus kiépítése. A szláv jelleg megőrzése csak úgy látszott le­hetségesnek a nemzeti túlzók előtt, ha a nem szláv lakosság megfelelő politikai rendszabá­lyok igénybevételével minden téren háttér­be szőrittatiik; megindult tehát a politikai és gazdasági nemzeti harc; beköltözött az ellen­ségeskedés légköre, mely mindenütt és min­den téren éreztette a megkülönböztetést szláv és nem szláv között és eleve ezen distinkció alapján valósággal ketté osztotta a lakossá­got. ' A bevezetett imperialista politika folyomá­nya volt többek között a külpolitika legtöbb­I lugosziáviáből menekült maiprok lesiMnak a diktatúra kegyetlen rendelkezéseinIS ZsivMcs miniszterelnök első nyilatkozata — Hersíot Sva mii a világot a veszedelmes jugoszláv példa követésétől — Uj rendelkezések, ni elnyomatások London, január 11. A Daily Express bel­grádi tudósítója lapjában interjút közöl Zsivkovics tábornokkal, a jugoszláv minisz­terelnökkel, aki áttekintést ad eddig köve­tett s ezentúl követendő politikájának alap- elveiről. Arra a kérdésre, vájjon az uj kor­mány az abszolutizmus állandó uralmát je­lenti, vagy a katonai diktatúrát, vagy a fasizmust a tábornok kijelentette, bogy mind a három kérdésre nom-mel kell felel­nie. A miniszterelnök régi katonai egyen­ruháját hordja s az a kivétel, hogy a király­nak a kényszerhelyzetben másképp szolgál, mint a katonák szoktak, nem azt jelenti, hogy megszűnt katona lenni. — Abban a pillanatban, amikor teljesí­tettük föladatunkat, visszatérünk a parla­mentáris rendszerhez — mondotta a mi­niszterelnök — s remélem, hogy ez elég ^ világos beszéd a különböző kételyek elosz­latására. Zsivkovics tábornok szerint katonai dik­tatúráról azért nem lehet beszélni, mert a i király összes bizalmi emberét hívta az uj kormányba s pusztán véletlen, hogy a bi­zalmi emberek között több katonatiszt is van. Zsivkovics soha nem érdeklődött a pártpolitika iránt s igy teljesen pártatlan az ország reformjai kérdésében. Fasiszta kormánynak sem nevezhető a jelenlegi ju­goszláv rendszer, mert míg a fasizmus egy párt uralmát jelenti a többi fölött, addig Jugoszláviában egyetlen párt sem uralko­dik, sőt ellenkezőleg, Zsivkovics most ma­gához hivatta az összes pártok vezetőit, hogy velük megbeszélje a teendőket. — Amit a király tett — úgymond —, egy év óta a szerbek, a horvátok és a szlovének hő vágya volt s igy a mcnarcha államcsínye nem hatott meglepetésszerűen. A király mindenáron azt akarja, bogy alattvalói az ország minden részén egyforma bánásmód­ban részesüljenek s egyforma örömmel dől- . gozzanak. A kormány jóvá akarja tenni aT sz.ar provokáló iránya is azon államok ellen, amelyek egykori területéből hasíthatott ki a republika és amelyek továbbra is éberen őr­ködtek nemzettestvéreik, sorsáért; bekövetke­zett az az anomália, hogy a köztársaság jó viszonyban volt távoli államokkal, csak a szomszédokkal nem; jóidéig kereskedelmi szerződéiei voltak messze, távol fekvő orszá­gokkal, de nem voltak szerződései a szomszé­daival, amelyekkel a gazdasági kapcsolat fel­vétele szükségszerűség volt. Érdekes, hogy ez az imperializmus bár az ország szláv népe érdekében lett kifejlesztve, mint imperializmus már nem szláv teljes mértékben, mert az egy Jugoszláviától elte­kintve egyetlen más európai szláv állammal sem tart fenn szorosabb nexust és nélkülözi azon testvéri kapcsolatokat, melyek — mond­juk — a lengyel, az orosz, a bolgár néppel való összeköttetését jellemeznék. Ez igy — tekintve az állam geográfiai fek­vését — természetesnek de látszanék, ha nem tenne belül uralkodó vénása a szláv im­perializmus, és éppen ez a körülmény, mely a mai Csehszlovákiát eltávolította a pán­szláv ideáltól s amely uj szláv felfogást Masa- ryk neotszlárvizmusnak nevez, egyben meg­erősíti azt a' kisebbségi részről oly sokat hangoztatott igazságot, hogy ez az állam imád határai melleit nem lehet szláv jellegű, ha­nem vegye® nemzett jellegű állaim szláv múlt bűneit. Ez komoly munkát jelent, de reméljük, hogy hamarosan készen leszünk vele. Jugoszlávia a diktatúra kihirdetése előtt holtpontra érkezett, amelyen a parla­menti pártok nem tudtak már segíteni. Á hivatásos politikusok évek óta egymás ba­ját cib&Iíák s ez alatt az idő alatt az állam­ügyekkel senki sem törődött. — Közvetlen munkacéljairól a tábornok nem nyilatko­zott, csupán utalt a királyi proklamáció két dokumentumára és a hivatalnokoknak adott instrukciókra. A miniszterek pillanat­nyilag azzal vannak elfoglalva, hogy tárcáik problémáit tanulmányozzák. A legközelebbi kabinettanácson már végleg elhatározzák a teendőket s akkor a kormány uj proklamá- cióval fordul a néphez, melyben részletesen vázolni fogja eljövendő munkaprogramját. A tábornok nyilatkozatát a kcí>* léikép­pen fejezte be: — Tizévcs mulasztást kell jóvátennünk s épp ezért egyetlen pillanatot sem szabad elszalasztanunk, vagy elveszítenünk. Herriot a jugoszláv rezsim ellen Páris, jianuár 11. Herriot volt francia mi­niszterelnök az Ere Nouvelle mai számában kimerítő cikket ir Jugoszláviáról. A francia radikálisok vezére a király rendszabályait rendkívül veszélyesnek tartja, mert újra a „fasiszta veszedelem44 felé való fejlődést lát benne. A jugoszláv király nagy személyes kvalitásait nem lehet kétségbevonni — Írja —, épp úgy azt sem, hogy Franciaország hii barátja, mindazonáltal nyilt kérdés marad, vájjon nem vész-e el a diktatúra veszedel­mes játékában és nem válik-e a katonai ka- mariíia martalékává. Európa szempontjából mindenesetre aggályos, hogy a puszta erő­szakba tetett hit mindegyre jobban elter­jed, valamint az a nézet is, hogy a rendki­tőbbséggei. Már pedig ez óriási 'különbség és azok a politikusok — pedig ezek. köztN szá­mos cseh is volt —, akik az állaim megalaku­lásakor nőim féltek kijelenteni, hogy itt egy második Svá jcot kell alap i tárni, ezt a di­sztinkciót mondták ki akaratlanul is. Tudjuk, hogy mint minden állam, úgy a csehszlovák állaim ás elsősorban saját népe nemzeti fejlődfését és nagyságát szolgálja 'és ez a tiszta nacionalista szempont saeuimt he­lyénvaló és tiszteletreméltó, de vájjon ho­gyan jut el könnyebben., hogyan jut el bizto­sabban eme célhoz, a folytonos harc révén-e, úgy, hogy más nemzet fejlődésének és bol­dogulásának gátat vetve annak rovására igyekszik gyarapodni, vagy úgy, hogy a szomszédok megértő megbecsülése, békés, egyöntetű munka által fejleszti nemzeti erőit úgy, hogy a megszerzettet sohasem teszi ki kockázatnak és az ellenséges szellem bom­lasztó hatásának? Senki úgy, mint a mai ge­neráció, nem Miéit meggyőződve jobban afe­lől, bogy melyik nacionalizmus igazságát szankcionálta a négyéves világháború sors­döntő vége; vájjon a csehszlovák nációm laliis- táfc nem látják-e ezt s ha látják, miért koc­káztatják grandiózus eredményeiket? . Feltörő kérdések, melyek joggal tolulnak előtérbe, ha valamelyik felelős államférfi a szláv jellegre hivatkozva kíván és követel megértést és értékelést oly tették részére, viili nehézségeket csakis nyers erőszakkal lehet eltakarítani az útból. Veszedelmes az is, hogy olyan tiszteknek, akiknek számára nincs éppen megfelelő garnizóni állás, mi­nisztertárcákat osztogatnak s fölhatalmaz- zák őket, hogy szabadon garázdálkodjanak. Ezzel a király azt a kedvezőtlen benyomást kelti, hogy ö is elsősorban katona s csak azután az állam polgára. A jugoszláviai fa­siszta törekvéseket ezenkívül számos fran­cia bank támogatja, ami szintén rendkívül veszedelmes dolog. Azok a nagy európai pénzintézetek, amelyek érdekelve vannak a jugoszláv kölcsönökben, szinte rákényszeri- tették a diktatúrát Jugoszláviára, mert igy biztosabbnak tartják pénzüket. — Nekünk franciáknak — írja Herriot — a jugoszláviai események jó példával szol­gálhatnak, hogy egyezzünk meg egymás kö­zött s igy országunkban kerüljük ki a dik­tatúra veszedelmét és erősítsük meg Euró­pában a háború utáni fiatal demokráciát. A kormány szakember-tanácsadói Relgrád, január 11. Lapjelenlés&k szerint a kormány a közeli napokban egy gazdasági ta­nács életbeléptetését határozza el, hogy ez a szakemberekből álló szervezet minden gazda­sági kérdésben tájékoztassa a kormányt. E ta­nácsban helyet kap Jugoszlávia valamennyi kereskedelmi, ipari, ügyvédi kamarájának megbízottja, valamint azok a személyiségek, akik valami szerepet játszanak az ország köz- gazdasági életében. A jövő évi költségvetést, amely 12 milliárd dinárról szól, lényegesen csökkenteni fogják. A kiadásokból körülbelül negyvenszázalékos csökkentés van kilátásba helyezve. A zágrábi Novosti értesülése szerint a kormány a legszigorúbban fogja büntetni azokat a személyeket, akik az állam konszoli­dálását meggátolják. amelyek elhibázoltak és vétkesek a maii Cseh Szlovákia jól .felfogott szempontjából. Egy állam jellegét nem mindig a kor­mányzati tettek és rendelkezések adják meg, hanoim megadja népeinek gondolkozásmódja, népeinek lelke és azok nemzeti öntudata. A rendeletek nyelve, a hivatalos feliratok nyel­ve legfeljebb aiz állam hivatalos nyelvét do­kumentálja, de nem jeleníti egyben az állam jellegét. Cégtábláka/t, faluneveket lehetett átfesteni, lehetett uj nevekkel pótolni, de m.it ér mindez, ha nincs meg a kutas a né­pek szivéhez és telikéhez. Az igazi nacionalizmusnak ezt kell meg­találnia. LAUFER S., Bratislava Ondrejská 11., Tel. 29-22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom