Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-02 / 276. (1903.) szám
ItM dtaoMrityecr 8, vasárnap. Vitéz Nagy legendás kincseié kutatja médium segítségével egy kincskereső társaság a heneiKeíemenhegy oldalában Egy tiszaujtahi iparos megialátia Vitéz Nagy István ál Utólagos végrendeletét Hónapok óta Surják a Kelemenhegyet, hogy rábukkanjanak a iöldaíatti kamrákra, melyek szintűiig telvannak drágakövekkel — Látogatás a kincskeresők között Beregszász, november végén. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Néhány héttel ezelőtt nagyobb cikkben számolt be a Prágai Magyar Hírlap arról, hogy Bene község határában egy magyar iparosokból, munkásokból és vasutasokból álló társaság legendás kincsek után kutat és a jó emberek komolyan hiszik, hogy hamarosan rá fognak bukkanni Vitéz Nagy István kuruc harcos legendás kincseire. A legenda Nem uj keletű az a lengenda, hogy a szeszélyes, szakadékokkal, barlangnyilásokkal meglig- gatott Kelemen-hegy mélységei dáriusi kincseket rejtenek magukban. Nemzedékről nemzedékre szállt a rege, hogy Vitéz Nagy István kuruc-harcos a majthé- nyi fegyverletétel után töméntelen kincset, kádakra menő ezüstöt és aranyat rejtett el a Kelemennek egy nehezen megközelíthető barlangjába, amelynek nyílását annyira elleplezte, hogy arra a legszorgosabb kutatások ellenére nem lehet rábukkanni. Négy esztendeig élt néhány társával Nagy István a kincsek közelében, elrejtőzködve a labancok vizslaszemei elől, akik egyre- másra csaptak rá a szegény kurucok bujdosó tanyáira. Mikor azután halálát közeledni érezte, testamentumot is irt fiának, amelyben elárulta a nagy titkot, a kincsek rejtekhelyét. jBogy mi történt a testamentummal, arról idáig senki sem tudott, csak annyi a bizonyos, hogy a kincset jó ideig senki sem kutatta, amikor pedig vállalkozó szellemű emberek turkálni kezdték a Kelemen oldalát, hamarosan abba is hagyták mindig a fáradságos munkálatot, mert ott bizony hiába ástak, nemcsak az arannyal megtöltött kádak nem kerültek elő, hanem még egy rézpoltura sem bukkant fel a csákányüté- sek nyomán. Megkerül a testamentum Nemrégiben Nagy Antal tiszaujlaki iparos, a Nagy-család egyenes leszármazottja régi, sárgult családi írások között turkálgatott, amikor egy különös papiros került a kezébe. 'A többszázéves íráson nagy ákom-bákom betűkkel a következő különös dolgok állottak: „Napkelet. A Benei hegyek között keress egy Kelemen nevű hegyet, hogy ha megtalálod menj a napkelet felől való oldalába. Vigyáz! taiálsz egy pincét, melyet ha fel lelsz lészen a szájában egy nagy kő, fordizsd fel, mindjárt megtalálod az ajtót melynek kulcsa elvan rejtve az alsó küszöb alatt, melyek eledben akadnak. Ha kinyitottad az ajtót mert ezek mind kövek, de magass, azon találsz egy ajtót márványból ki- mecve, melyet ha jól megnemnézel, csak falnak gondolsz, de jól meg kell nézni, akkor aztán megösmered, lökdbe először az ajtót, unj menj be, azután ne félj semmit rakodhatsz, mivel ta- lalasz ágyukat puskákat s márs hadiszerszámokat, találsz hét vasjordó ezüstöt, 12 vasjordó- ban aranyat, semmit ne féli és bízzál Istenben, mert ezek mind igazak. Itt járt és lakott Vitéz Nagy István, aki kuruc volt.. Nyűgöt. A Benei hegyek között levő Kelemenhegy napnyugatról való oldalában kerezsd, találsz egy nagykősziklás hejre, ottvan egy pin- cze az alatt a kőszikla alatt elrejtve, hanem jól szemesen megfigyeld vigyáz! ráakadsz, mivel ezen kő frissebb természetű a többinél. Ha hozzá akadsz, búj be a vasajtoig, a lakatnak a kulcsát megtalálod a felső küszöbön. Nyizsd ki, találsz egy vaská-dat fles tallérokkal. Ugyanott csak balkéz felől van egy ajtó mely benvan vakolva, de arról megismered a vakolás veres s ta- szisdbe egy derungal akkor aztán leesik az ajtó. Az ajtó felett van egy láncos golyo, találsz hét kádat, melynek ugyan ezüsttel van befedve a háta, a kulcsok abban vannak rejtve a hetedikbe, melynek aranyfedele is van, ezen egy gomb és ott vannak a kulcsok ezekben arany van, a hót közül az egyikben drága kövek. Bár a halál közeleg hozzám, de mindezek ha nem igazok, az Isten menyországba ne vigyen hanem külső sötétségre vessen. 1715-ben ezt irta testamentumnak fianak Vitéz Nagy István, aki vitéz lévén kuruczoskodott és ott lakott négy esztendeig és volt a kincseknek a takarója. Mivel laktak abban a bejben mindössze tizenketten, ők ugyan csak hárman, de másikban kilen- czen. Hanem mi Vitéz Nagy István kik hárman voltunk, még előttünk laktak harmincz legények a másik kilenc legények előtt ötvenketten és így takarodott oda a sok kincs. Én Vitéz Nagy István aki elbeszélem ezeket a fijomnak, ime átkot kötök a fejemre ha nem igazak, az Isten engem örök országába be De vigyen, hanem mind lelkestől mind testestől, a már utolsó napon a külső sötétségre vessen. Maradt ezen levél Nagy Istvántól 1715-ik évben Atyának, Fiúnak Szentléleknek nevében.'4 Beavatkozik a médium Nagy Antal a különös testamentummal azonnal elutazott Királyházára, mert lakik ott egy asszony, Teleki Vilmosnénak hivják, aki mesz- szeföldön híres szuggesztiós képességeiről. Telekiné egy Kerekes Józsefné nevű médiumáról azt állítja, hogy amikor transzba kerül, telepatikus megérzésekre és meglátásokra képes. Nagy Antal sem Telekinének, sem a médiumnak nem mutatta meg a végrendeletet, a transzba hozott médium azonban mégis pontosan leírta neki, hogy mennyi kincs van elhelyezve és milyen módon rakták le a hordókat a hegy barlangjába. Nagy Antal ekkor már komolyan fogta fel a dolgot és Némethy Sándorral megalakította a kincskeresők társaságát. A kincskutatásra a briinni legfelsőbb bíróság engedélyt adott azzal, hogy a találandó kincs egyharmad részét a kincstár, másik harmadát pedig a Kelemenhegy tulajdonosa, Vári község kapja, mig a kincskeresőké a harmadik harmad. A munkálatokhoz a transzba hozott médium utasításai alapján hozzá is kezdtek, eleinte nagy érdeklődési, mutatkozott, miután azonban eredmény nem volt, ez is ellanyhult. A napokban azonban , f a médium kijelentette, hogy a közeljövőben rábukkannak a kincsekre és erre az érdekelteken újból erőt vett a kutatási láz. Vitéz Nagy István kuruc harcos legendás kincseinek messze környéken hire ment, éppen annyit beszélnek róla az emberek, mint annak idején a szacsuri csodáról. Munkatársunk ezért felkereste a legendás kincseshegyet és észleleteiről az alábbiakban számol be. A kincskeresők között Az autóbusz rázását felváltó gyaloglással jutok el a nagyhírű Kelemenhegy tövébe. A hegy keleti oldalán munkás társaság várja előre bejelentett érkezésemet. Némethy Sándor, a munka vezetője mutat be a társaságnak. Ott van Teleki Vilmos adótárnok özvegye, a telepatikus fenomén, egy idősebb kinézésű polgári asszony. Mellette áll médiuma, Kerekes Józsefné, aki a szuggesztió hatására állandó utasításokat ad a kincskutatás intézésére. Ez a vékony szenvedő- arcú asszony vázolja fel vízióit, amelyeket szuggesztiós állapotban lát, hogy hány kád arany, ezüst és mindenféle drágaság van a rejtélyes barlangban. Ott van a társaságban a médium férje, Kerekes József vasutas és még egynéhány jobbsorsra érdemes munkás. Körüljárjuk a hegyet. Az összeomlott sziklafalak, barlangnyilások tényleg rejtelmes benyomást ébreszthetnek a hegyvidékhez nem szokott alföldi emberekben. Ahogy a hegy szeszélyes formáit nézzük, szinte az az érzésünk, hogy a kincs legendájának itt meg kellett születnie. Sok mesterséges odú tátong már a hegy falán, mintha csak Egyiptomban, a királysírok völgyében lennénk, ahol az évszázados kutatás szinte szitává fúrta a hegyfalat, miglen azután Carter rábukkant Tuth en Kamon sirjára. Megmutatják nekem a helyet, ahol megkezdték az ut megnyitását a hegy belsejébe. Kissé csodálkozom, mert ép§n ezen a helyen semmi nyoma nincs, annak, hogy a hegy belsejébe valamikor bejárat lett volna. — A médium így mutatta — volt a válasz. Néhány józanabb férfi azonban, köztük a médium férje is, nem adnak feltétlen hitelt a szuggesztiós csodának. Azt hangoztatják, hogy talán , még sem jó helyen kezdték meg a fúrást A S21* I 4127 kincskeresők mindegyikének meg van a maga elmélete és hevesen vitatkoznak, hogy bebizonyítsák igazukat. Elhatározzák, hogy próbái teszünk. Kerekes József vasutas felvezet a hegy tetejére. Nehéz, fáradságos ut nagyon, az összes kincskeresők velünk tartanak. A természet szeszélye furcsa kupalaku sziklát halmozott itt fel, amely alatt barlangszerü mélyedés van. Kerekes mindenáron erre akarja keresni a kincshez vezető utat. Újból megindul a vita, végül is elhatározzák, hogy a médiumot fogják megkérdezni. Munkában a médium Teleki Vilmosné bizony meglehetősen molett asszony, úgyhogy a munkások támogatták fel a hegy tetejére. Kapaszkodás közben nagyokat szuszog és egyre hajtogatja, hogy kár felfáradni, mert fenn úgy sem lehet dolgozni. De most már itt vagyunk, munkához kell látni, a begy tetején megkezdődik a szeánsz. Telekiné erősen szemébe néz médiumának, kövérkés ujjait néhányszor végig simogatja Kere- kesnó homlokán. ___Médium mindent látni fog ... Mindent ér ez ... Telepatikus megérzései lesznek ... — Mondja a halk szaggatott szavakat és a médium lassan megmerevedik. — Médium felelj! Itt vagyunk a Kelemenhegy felső barlangjánál. Nézz körül s mondd, lehet-e innen a kincsekhez jutni? — Nem — mondja a médium. Ez csak szeleid lyuk. Istenkisértés igy dolgozni... — Már pedig én itt fogok dolgozni — tör ki a médium férje. Telekiné tovább mondja ezeket a szavakat a médiumnak, aki erre — mintha nem is az ura életéről, vagy haláláról lenne szó — szenvtelen hangon feleli: — Hát csak merjen, ha itt akar pusztulni! A férj megcsóválja a fejét, végül is feladja tervét, nem száll szembe a felsőbb hatalmakkal. A médiumot felébresztik és igy az ébrenlévő férj meg az alvó feleség vitájából az asszony került ki győztesen. Nekem mindvégig az volt a gyanúm, hogy itt nem a médium telepatikus megérzéséről van szó, hanem Telekiné erőszakolja gondolatait a médiumra és az mindent úgy mond, ahogyan azt Telekiné akarja. Megyünk, helyesebben csúszunk lefelé a hegyről, azután megnézzük a társaság által fúrt alagutat is. Mielőtt a földbe hatolnánk, fényképfelvételt készítek a kincskeresőkről. A médium és hipnotizőrje között hosszas vita indul meg, hogy kalappal, vagy kalap nélkül legyenek a fényképen. Tóth János bácsi pedig megkérdi, hogy lé- het-e a fényképen pipázni, mert „ez is egy igen huncut dolog." A kincskeresők utján Elindulunk az alagutban. A rossz levegő fojtogat. Az alagút ezideig mindössze negyedszáz méter hosszú, 1 méter széles és alig ember magasságú. Ugyancsak cikk-cakkban halad, mert a fúrást mindig aszerint irányítják, ahogy a médium utasítja őket. Az egymásbaboruló rétegek, hol kemény, hol puha anyagból állanak, most egészen puha rétegben fúrnak és a munkások ebben is igazolva látják a médium állítását, hogy néhány nap múlva elérnek a kincshez. Mikor a barlang végéhez érünk, a soron lévő két munkás jelenti, hogy a robbantószer elfogyott. Az emberek némán, megdöbbenve néznek össze. Nincs pénzük uj robbantószer vásárlására. Lelkűkben pillanatok alatt összeomlik a dáriusi kincsek ragyogó illúziója, a reménytelenség és a fizetésnélküli munka keserűsége ül ki arcukon. Egymást okolják, hogy nem jó helyen kezdték a kutatást. Telekiné csendre parancsolja a társaságot és a médiumot transzba hozza. Szánalmas kép... A kincskeresők rosszkedvűek ... A karb \dlámpa sápadtra világítja az arcukat... A médium kissé nyugtalan, de lassan beszólni kezd ... — Egy kicsit balra kell menni — tör fel belőle — csak puha anyag következik. Most kell kitartani! Közel vannak a kincshez ... Néhány nap.. • — Hogyan fognak a kincshez jutni? — kérdezi Telekiné. BRAZÍLIA, URUGUAY, PARAGUAY, BOLÍVIA, CHILE, PERU, CUBA. INDULÁS MINDEN HÉTEN. Hajók: Andes, Almanzora, Ananza. »on, Da ro, Demerara, Desna, Deseado, valamint a. két hatalmas motorhajó: Alcantara és Austurias (32.000 tonm tarta'om, 22.000 regisztrált tonna). Elismerten kitűnő konyha Kényelmes elszállásolás. Mindennemű felvilágosítást ad: roy&l mmune PRAHA II., NYBERNSKA 24/6. — Először jön egy folyosó, amely bat szobába torkolik. A folyosó ajtóval van elzárva. — Médium, menj be az első ajtón! — parancsolja a szuggesztőr. — Mindjárt... Most,.. Jaj... Nagyon félek ... Ebben a szobában csupa csont van... Itt emberek haltak meg ... — Menj a másik szobába és mondd meg, hogy mit látsz ott! — Nehezen nyílik az ajtó! Benn vagyok! Egy kőasztalt látok. A szobában egy pléhládában mindenféle pénz és ékszer van ... Telekiné végigjáratja most a médiumot az ösz- szes szobákon és Kerekesné halk, vontatott hangon elsorolja, hogy mi minden kincset lát a titokzatos hat földalatti kamarában. A csüggedt arcokra újból a bizakodás ül ki. Az illúzió újból erőt vesz a lelkeken és már azt is elfelejtik, hogy nincs pénzük a további robbantásokra. — Már az aranyokba markolnak. Telekiné felszólítja a médiumot, hogy az egyik kádból vegyen ki egy pénzdarabot. — Mi van a pénzen kiverve? — Az egyik oldalon egy borzas fej, a másik oldalon 1848. — Ebben tévedés lehet, vetem közbe. A kincset legalább százharminc évvel 1848 előtt rejtették el. Telekinó újból szigorúan felszólítja a médiumot, hogy milyen évszámot lát a pénzen, mire határozatlan hangon jelenti ki Kerekesné, hogy a szám elmosódott, de nem 1848 van rajta. Kiérünk újra a friss levegőre. Erősen szkeptikus vagyok úgy a kincsek irányában, mint a médium képességeiben. A zegzugos ut igen gyanús előttem, mert annak a jele, hogy a médium folyton ingadozik és ellentétes irányokat mutat. Ki is fejezem gyanúmat, hogy közönséges gondolatátvitelről van szó és Kerekesné csak azt tudja, amit az állítólagos végrendelet tartalmaz. Erre bizonyító próba következik. Telekiné transzba hozza médiumát és az a kívánságom, hogy egy budapesti és bécsi vállalathoz küldje el, amelynek berendezését jól ismerem. A médium elég pontossággal irta le az általam megjelölt helyeket, ez egy kicsit megzavart, viszont a kincskeresőkben még inkább megerősítette a bitet, hogy néhány nap múlva rábukkannak Vitéz Nagy István legendás kincsére. A távolban azonban attól tartok, hogy a Kelemenhegyet teljesen át fogják fúrni anélkül, hogy a rejtélyes kincses kamrára rábukkannának. J. S. Készül ez álla biztonságáról szóié törvényjavaslat Prága, december 1. A Národni Listy énte- sűLése szerint az állam biztonságáról szóló törvény javaslat előkészítése már olyan stádiumba jutott, hogy a törvény fontosabb kérdéseit már elintézték s a javaslatot a jövő évben benyújtják a parlamentnek. A miniszterköm bizottság, amelyet külön az államvédelem problémáinak tisztázáséin neveztek ki és amely ezzel a törvény] avaslal tál részletesen foglalkozik, Joachim dr. osztályfőnök elnökletével hetenként egyszer-fcétszor ülésezik. A bizottság a hadsereg és lakosság 'kapcsolatára vonatkozó kérdéseket vitatja meg. Fizessen elő a iw KÉP®! ÜÉÍ»F® A Prágai Magyar Hírlap Amm összes régi és új előfizetőnknek ingyen küldjük, ha csomagolási ésportó■ ^SWB É11®1fpP§ mmm költség fejében 5n— St©g*€&l^áS kiadóhivatalunkhoz beküldenek. Huwuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiuiiiuiiiiiiiiiiiiiiiuuiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiuiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiy 9 •oKrsaBmmm
