Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-02 / 276. (1903.) szám
10 1928 doaamiberr 8, rasáraap. A Képes Hét K£nQ7a!nn Kül- és belföldi mesterek eredeti alkotásai. ns|híK;ÍP7lfV IMllfif FSI előfizetési dija Praha II., Panská i\öJJ0£ÖfüII Kívánságra körutamon bemutatás bárhol. ÜUUUwlWLIij, lijS11 u. 12. sz. III. emelet cimre küldendő Félóra a spanyol királynővel és leányával, Beatrice infánsnővel ifit Formaságmentes, demokratikus levegő a királyi palotában —Az infánsnő is szereti a bókot — A király együtt sportol és látszik gyermekeivel Iáddal, hogy Asturias hercege — a trónörökös —* elérte egyhónapos korát; igy tehát senki sem hi- vatottabb nála abban, hogy Beatrice infánsnő neveltetését és naponként való programját elmondja. Ez nagyjában a következőképpen alakul: A királyi gyermekek félkilenckor szobájukban reggeliznek. Ezt követőleg a hat gyermek mindegyike gimnasztizál, vagy valami sportszerű játékot űz egy tréner megfelelő felügyelete alatt. A király rendszerint résztvesz ezekben a játékokban. Következnek a reggeli tanórák. Ezeket magán- tanitök vezetik. Egy nap egy angol nevelőhő működik, a másik nap egy francia. Történelem, nyelvek 09 művészet szerepelnek leginkább a két hercegnő nevelésében. A nyelvek közül ezek: spanyol, angol, francia és német. Lunch délután félkettőkor van. Délutánjuk többékevésbbé szabad. Ekkor kimehetnek a királynéval, megtekinthetik a lóversenyeket, vagy egyéb etikettől mentes látványosságokat, táncleckéket vehetnek, tenniszezhetnek, vagy másképpen sportolhatnak. Tea után, félhatkor az ország szokása szerint az infánsnőknek és a négy királyfinak ismét el kell kezdeniük tanulmányaikat, amelyeket este félnyolcig folytatnak, amikor is egy órát, — egy mindnyájuk által rendkívül nagyra értékelt órát — tölthetnek el szüleikkel. Az infánsnők este félkilenckor vacsoráznak; kilenckor már mindketten lefekszenek. A királyi gyermekek boldog, egészséges családi életet élnek szüleikkel. Mindnyájan érzik legközelebbi összetartozásukat. Ez az érzés annál inkább létrejöhetett és megmaradhatott, mert valamennyi királyi gyermeket otthon nevelték és mert az összes lakószobák - mind együtt vannak a nagy palotának egyik szárnyában. Ennek következményeképpen a spanyol királynak és királynénak legidősebb lánya, Beatrice infánsnő ma rendkívül kedves példánya az olyan fiatal nőnek, aki alkalmas arra, hogy tovább folytassa a királyi ház nemes hagyományait és hogy elfoglalja az őt megillető fontos pozíciót a világban. Constance Drechself VASÁRNAP írja: Kosztolányi Dezső Tragédia Dél van. Valaki kiabál az utcán, de nem erősen, csaik úgy, ahogy a szobában kiabálunk: — Jaj, jaj. Hátrafordullak. Egy asszony térdepel az aszfalton, a belvá*1^ fosi könyvesbolt kirakata előtt. RaTját kitárja, beszél a könyvekhez: rftxri — Jaj, Goethe, jaj, Schiller. Karján rézszám, a rikkancsnők rézszáma. Folytatja a magánbeszédet, emelt hangon, még mindig térden. — Istenem, Goethe, Schiller. Nekünk is ilyen volt. Épp ilyen. Diszkötésben. Eredetiben. Hajadonfőit hajlong, akár az oltár előtt. í i — Nem tudják, ki voltam, nem -tudják. Döbbenten állok. Közelebb lépek hozzá. Hangja egyre erősebb. — Azért, mert most igy látnak. Azért, mert most igy látnak. Igen. Bólong, a kirakatra -meredő szemmel. — Lakásunk, a mi szép nagy lakásunk, négy szoba, mellékhelyiségekkel. Minden, ; minden. Mások is figyelmeseik lesznek rá. Nézik a rikkancs nőt, -aki úgy negyvenötéves lehet. | Hadenéz a karjaival, jajgat. | — Hová jutottam, ki hitte volna, hová jui totta-m. Nem hozzánk szól. Láthat bennünket, de I ezzel nem törődik. Becéző tekintete a könv- | veket simogatja, önmagához fordul, a mu'it- j jéhoz. — Ó az élet. Újra é-s újra visszatér ahhoz, amiből kiindult, mint az ima kezdő soraihoz s kezét ösz- ; szekulcsot-ja. — Jaj, Goethe, jaj, Schiller. Több percig tart ez. Megszólítani senki se meri. A hívőit nem szabad zavarni áhítatában. Fölkel, mint aki hétköznapi robotja közben elvégzett egy isten tisztel etet s kimegy a templomból, könnyűit szívvel. Nem szégyenkezik. Bódult, de szeme száraz. Még életerős asszonynak látszik, dolgozik, megkeresi kenyerét, amint a karján .lévő rézszám is igazolja. Szaporán lépdel, az ucca sarkán eltűnik. Nemsokára ő fogja kiabálni a délutáni lapokat. Mi, akik tulajdon szemünkkel láttuk, tulajdon fülünkkel hallottuk ezt a teljesen valósaim! tűén színpadi jelenetet fényes nappal, az uccán, tize-n-huszan, járókelők, egymásra meredünk. Ki-ki a másiktól várja a fö'lvilá- gosi-tást. Egy jólöltözött ur megkérdez: — Ki vollt ez, kérem? — Fogalmam sincs. — Bolond? — Nem, — mondom határozottan. — Nem. — Akkor miért térdepelt? — Szükség van az ilyesmire, néha. Tessék elhinni. A jólöltözött ur nem érti válaszom. Gyanakodva szemembe pillant. Minthogy magam is érzem, hogy rejtélyes voltam s némi magyarázattal tartozom, hozzáteszem: — Nem tudjuk, kik között éllünk - Aztán én is elsietek, gyorsan. Madrid, november. Hajlandók vagyunk úgy gondolni Spanyolországra, mint Európának leginkább középkori országára, ahová lassan hatolnak csak el a modern gondolatok és ahol minden tevékenységei ma- nanára, azaz holnapra tesznek félre. Ezekután nagy az ember csodálkozása, amikor Madridban egy forgalmas, modern várost talál, pompás földalatti hálózattal, elénkszinü aiitótaxi- csoportckkal és & régimódi szekerek helyett alaposan megrakott teherautókkal. Uj hotelek és uj épületek gombamódra nőnek ki a földbőL Az egész város egy nyugatamerikai za- jongó városra emlékeztet bennünket, amikor az állomásról behajtatunk. Az idegeneket azonban még ennél is jobban meglepi az az értesülés, hogy a királyi családot is átitatják a modern eszmék. Az embernek valóban azt kel1 hinnie, hogy ez az uj széleslátókörüség, ez az optimizmus, a haladás ideáinak ez a felkarolása, — amely még nem megy a régi világ antik bájának rovására — Alfonz király és Viktória királyné példájának tudható be. Amíg más európai udvarokban a királyi család körül titokzatos korlátot vonnak az udvarmesterek. udvari hölgyek, titkárok és szárnysegédek, addig Spanyolországban minden gépkocsivezető vagy szállóportás ismeri a királynak és királynénak napi programját. — óh, őfelségéék biztosan a bikaviadalon vannak, vagy a lóversenyen, — szokták mondani, aszerint, hogy milyen nap van. Bár engem is meglepett Madridba érkezésemkor ez a modernség és bár őfelségéék már két előzetes alkalommal voltak kegyesek engem fogadni, mégis egészen készületlenül talált az a közvetlen, barátságos fogadtatás, amelyben az az ajánlatom részesült, hogy őfelségéék engedélyével cikket Írjak Beatrice infánsnőről, a király és királyné 18 éves leányáról. Elképzelhető kellemes meglepetésem, amikor azt lap ászt nltam, hogy a Ritz-hotclből a madridi királyi palotába épp olyan könnyen lehet telefonálni, mint amilyen könnyűséggel lehetett azt Santanderhen vagy Sanscbastianban megcselekednem. Jóllehet vasárnap reggel volt, a király magántitkára, Torres de Mendoza fogról, ott volt a palotában levő hivatalában. Torres de Mendoza őrgróf, mintha csak alkalmazni akarta volna a király környezetében meghonosított közvetlenség módszerét, egyáltalában nem igyekezett engem lerázni, sőt. még aznap délután átjött hozzám, hogy megkérdezze, mi a kívánságom? Amikor elmondtam neki, azt tanácsolta, magyarázzam meg egy levélben, hogy cikket szán- dékszom Írni Beatrice infánsnőről; ő xnajd megmutatja a levelet a királynak. Magam vittem el másnap a palotába e levelet. Nagy volt a csodálkozásom másnap, amikor már a reggeli órákban Torres de Mendoza őrgróf telefonon hivott fel, hogy közölje velem őfelsége kívánságát, amely szerint saját maga óhajtja hallani küldetésemet és e célból este egynegyednyolckor óhajt engem fogadni. Ez a teaidő Spanyolországban, ahol este 10 órakor divat dinerhez ülni. A telefonüzenetet csakhamar követte egy Írásos meghívás, amelyet a szállóban kézbesítettek nekem. Este hét óra 10 perckor ismét ott voltam a palotának már előbb említett bejáratánál. Egy felvonóba tessékeltek be, majd pedig elvezettek egy hosszú kárpitozott folyosón keresztül a király és királyné magánlakosztályához. Számos szalonszerü szobán kellett átmennem, királyi libériába öltöztetett lakájok közt, amíg el nem érkeztem a királynak ama szobája elé, amelyben naponkint szokott tanácskozni minisztereivel. A király szárnysegéde, szintén szép Ízléses formaruhában, vezetett be ebbe a szobába. A király éppen Íróasztalánál foglalatoskodott; nagy csomó levél és okmány volt előtte. Mindazonáltal azonnal felkelt, az ajtóhoz ment és miközben én etikettázeriien 1 ókoltam előtte, ő is mélyen meghajolt. őfelségében ösztönszecö lovagiasság lakozik Ezt a lovagiasságot szive diktálja; mindenkivel szemben ugyanazt a bájoló modort tanúsítja. Elmondtam Madridban való látogatásom célját. A király azonnal a helyzet magaslatára emelkedett. Kijelentette, hogy rendkívül érdekli őt az én cikksorozatom, miért i« készséggel beleegyezik abba, hogy Beatrice királyi hercegnő fogad jen engem. Feljogosított, hegy Miss Mornnnal egyetértésben lépjek érintkezésbe Del Puerto grófnővel, az infánsnő első udvarhölgyével. Mihelyt visszaérkeztem a Rítz-3zál!óba, siettem telefonálni Miss Morannak, akivel közöltem, hogy őfelsége feljogosított erre az Interjúra. Nem is telt bele egy óra, Miss Mórán visszahívott engem; legnagyobb csodálkozásomra és ryö- nyörüségemre Del Puerto gróifnő nevében arról értesített, hogy a királyné elhatározta, hogy Beatrice infánsnővel együtt kihallgatáson fogad enoromtől ragyogtak, amikor anyja szavait hallotta. — Beatrice, — folytatta a királyné, — már elég nagy, úgyhogy előbb-utóbb arra kell gondolnunk, hogy bemntassuk őt. Engem 17 éves koromban mutattak be. Máskirönben itt sem volnék, — tette hozzá mosolyogva. Azt gondolom, őfelsége arra a romantikus találkozásra célzott, amikor Londonban megismerte a királyt. Azt mondják* Alfonz király ez alkalommal rögtön, első látásra beleszeretett a szép aranyhaju angol királykisasszonyba. A királyné leánya neveléséről és sportjáról beszél. — Leányom rendes tanulmányokat folytat, — mondta. — Erősen kell neki dolgoznia. Most különösen zenével és nyelvekkel van elfoglalva. Azt hiszem, legjobban zongorázni szeret. Beatrice hercegnő mindenre egyetértőleg intett. — Sok- mindent csinálunk együtt, én és a leányom, — folytatta a királyné. — Együtt szoktunk kilovagolni, együtt tenniszezünk és együtt megyünk vadászatra. Az ablakból láthattam a királyi uradalmat, amely messze felnyúlik Madridtól északra. —• Természetesen leányomnak megvannak a maga kis barátnői, akikkel gyakran találkozik. Találkozóhelyül klubok és jótékonysági alkalmak szolgálnak. Az infánsnő gyakran elkiséri szüleit nyilvános cselekményekhez. Emlékeztem, hogy láttam őt húgával lóversenyeken és más alkalmakkor. Húga, Mária Krisztina infánsnő, két és fél évvel fiatalabb, mint Beatrice infánsnő, de csaknem olyan magas, mint nővére. Rendszerint egyformán öltözködnek; igy rendkívül kedves a kép, amikor együtt jelennek meg; nyo- szolyólányokhoz hasonlítanak, amikor néhány lépessel a királyné háta mögött követik őt a királyi páholyba. Mária Krisztina infánsnő a király anyja után kapta nevét, Beatrice infánsnő pedig a királyné anyja után. Az infánsnők gyakran meglátogatják a királyi parkban levő pólóteret is, ahol a király délutánonként pólót játszik. Ez a sport őrzi meg a király frisseségét. Ezt a sportot egyébként a korai tavaszi szezonban afféle társadalmi cselekménynek is tekintik; ilyenkor a klubház ierraszán teát is szolgálnak fel. A diplomáciai testület tagjai és barátainak bejárásuk van ide. Bátorkodtam megemlíteni, hogy az amerikai nagykövet említést tett nekem arról a beszélgetésről, amelyet az infánsnővel folytatott. Elmondtam, hogy a nagykövetet rendkívül meglepte az infánsnő éles esze. A királynő lányához fordult: — Mikor volt ez? — A pólónál, egy-két nap előtt, — volt a válasz. — Azt mondta, hogy nagyon érdekes volt a veled való beszélgetés? — Igen, és ez nagyon kedves volt tőle, — mondta a királykisasszony, akinek éppen úgy tetszett ez a bók, mint ahogy az tetszett volna akármelyik más fiatal leánynak. A királyné példájára az infánsnő is szereti az állatokat és a virágokat. Kihallgatásom mintegy félóráig tartott, ami alatt vigán beszélgettünk mindenféle témáról. Beszélgettünk a többi fiatal európai királylányokról, akik közül nem egy rokonságban van a spanyol királyi családdal. — És ön végiglátogatja őket? — kérdezte Beatrice infánsnő. — Remélem, — feleltem. Amikor kihallgatásom végére járt, a királyné elgondolkozott, majd azt tanácsolta, hogy keressem fel dél Puerto grófnőt, aki további információkkal fog engem, ellátni tudni Beatrice infánsnő neveléséről és napi programjáról. Elmentem ebbe a kedves régi palotába, amely Madridnak régi részében fekszik. Spanyol stílusban van építve, amelynek nyomát találjuk Dél- Kaliforniában és Floridában is. Négy hatalmas lámpa ékesíti a márvány-lépcsőházat. Ezek a lámpák hajólámpák, amelyeket a hercegnő őse, az első Santa Crui márki zsákmányolt a törököktől 1571-ben a lepantói tengeri csatában. Mindezt dél Puerto grófnő magyarázta meg nekem. A teán megjelent Campo Alegre grófnő is, aki Beatrice ifánsnő második udvarhölgye. Szintúgy megjelent San Carlos hercegnő is, úgyhogy szerencsémre beszélgetésünk ugyancsak gazdag volt a királyi családot átölelő adatokban. Mindenki folyékonyan beszélt angolul. San Carlos hercegnő a spanyol udvar legfőbb hölgye. A királyné any- nyira szereti őt, hogy neki ajándékozta azt a gyönyörű arcképét, amelyet László Fülöp festett. Ez a kép főhelyre került abban a szalonban, amelyben teáztunk. Egy másik szalonban a királynak finoman és előkelőén megfestett arcképét láttam. Del Puerto grófnő azóta él együtt a királyi csagem másnap egynegyed egykor. Kérdeztetek, eljövök-e akkorára a palotába? Másnap értesültem őfelségétől, a királynétól, hogy a király, mihelyt elmentem, elmondta neki, hogy cikket szándékozom róluk Írni, mire a királyné rögtön elhatározta, hogy ilyen kedves uton- módon fog engem összehozni a fiatal hercegnővel. Másnap negyedegykor ismét a palota előtt álltam és ismét a már leirt módon találtam meg az utat őfelségéik magán’akosztályához. Mivel ez esetben etikettszerü kihallgatásról volt szó, át kellett mennem számos hivatalos termen, amíg oda nem értem abba a gyönyörű szalonba, amelyben a királynőnek egyik udvarhölgye fogadott. Tábornokok és tengernagyok egész sora mellett mentem el. Valamennyi hatalmas pompájú formaruhába volt öltözve; valamennyit rendjelek borították el; gondolom, ők is királyi kihallgatásra vártak. A királynő és Beatrice infánsnő egy kisebb, in- timebb jellegű szalonban voltak, amelynek fala olybá tűnt nekem, mintha pasztellfestékkel lett volna színezve. Egy kecses pamlagon ültek. Amikor bókoltam előttük és őfelsége kezét megcsókoltam, felemelkedtek. Amikor az ember a spanyol kiránynőről, aki született angol királyi hercegnő, beszél, legfeljebb felsőfokot használhat, olyan szép és olyan bájos. Mintha minden évben nyerne még kecsességben és fiatalosságban. Ezen a napon még kedvesebbnek tűnt fel nekem, mint a megelőző alkalmakkor. Kitűnő szabású crep-georgette ruha volt rajta, manap oly divatos rózsafaszinü; ez a szín különösen jól állt neki és még emelte szőke szépségét. Gyongyékszer diszitette: nyakán kettős gyöngysor volt, fülében egy-egy körtealaku nagy gyöngy, ö maga csak úgy sugárzik az egészségtől, amit nagyrészben annak köszönhet, hogy állandóan sportot üz. Különösen nem hagyja el naponkint való lovaglását. Ö királyi fensége Beatrice infánsnő egyike a legbájosabb cs legkedvesebb fi?, fal leányoknak. Magas és kecses, anélkül, hogy meglátszik rajta a gyors növés; alakja egyenes, válla széles. Hajának és szemének színe egyezik, mindkettő aranyos barna; haja, amelyet oldalt elválaszt, hullámos, bubifrizurás, akárcsak egy amerikai vagy angol leányé. Olyan ruha volt rajta, amilyen egy tizes éveiben lévő leányt illet meg; ruhája két darabból állt, egy jumper blúzból, alatta kék pasztellszínű selyemből készült berakott szoknyával. Tudvalevő, hogy az infánsnő a királyhoz hasonlít. Amikor azonban most anyja mellett elnéztem őt, olybá tűnt fel nekem, miut a királyné buga és játszópajtása. így hagyta helyben ezt a királyné is, aki mindenekelőtt igy szólt hozzám: — őfelsége azt mondja nekem, hogy ön egy cikksorozatot ir az európai királyi hercegnőkről. Pompás és érdekes gondolat! A királyné, aki unokahuga György angol királynak, angolul beszélt. Az angol a spanyol udvar második nyelve. Ezt beszéli folyékonyan a király is, valamennyi gyermek, s az udvar apraja-nagyja. Nem gondoltam arra, hogy kérdéseket tegyek fel. Erre azonban nem is volt szükség, mert őfelsége. a királyné rögtön jelét adta annak, hogy megértette, miről volt sző. ö tehát maga kezdte el a beszélgetést: — A leányom és én jó pajtások vagyunk, — mondta. Megfigyelhettem, hogy Beatrice hercegnő szemei Szájról- szájra adja mindenki, menynyire meg van elégedve a ,Patent-Dikow *féle marhaitatő-berendezésünkkel. Ennek következménye, hogy az elmúlt esztendőben minden tulajdonos ur legteljesebb megelégedésére több, mint 50.000 darab „Patent-Dfkow“ vályút szereltünk fel. önnek is érdeke, hogy csak egy ilyen igazán kipróbált itatófelszerelést szerezzen be. Minden utánzat értéktelen. DIKOW & ZEDNIK, GABLONZ a. N. A legmodernebb marhnitató készülékek csehszlovákiai legnagyobb speciális gyára. ...........................— —