Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-30 / 296. (1923.) szám
{9SS ftocttmbtir 30, •r&sárna.p. wm—wa—m—a——mbb—■—wwtga 11 Saját törvényeikkel és vérhiróságukhai államot alkotnak az államban a gonosztevők egyesületei A dortmundi rendőrigazgaió szenzációs leleplezései — Tíz betörőegyesület működik Berlinben — Kassán is dolgozott egy gonosztevő-klub „Egyesületem nevében, nyugodj békében, lieber Franz." A temet és után valamely Ük vendégükben nagy halotti tort ülték és reggeliig mulattak. Berlinen kívül Hamburgban, Lipcsében, i Drezdában, Brémában, Braunschweigben és i Hannoverben vannak még ilyen egyesületek. I Valamennyi közös kapcsoritot tart fönn a berI lini központtal. Ha valaki például metgugnik egy berlini fegyimibézelből, az egyesülete ellátja őt a szükséges hamis okmányokkal, meg- : szöktetik egy vidéki városba, ahol azu tán a rokonegyesületek elrejtik a nyomozó rendőrség szeme elöl. Pozsony, december 29. (Pozsonyi szerkesz-' tfiségüjiikitől.) Karácsonyi témát kérek, tanácsos mr! — Ezzel állít be* a riporter a pozsonyi rendőrigaagiatóság bűnügyi osztályának rokonszenves vezetőjéhez, Pongrácz Gusztáv rendőríanácsoshoz, aki arról nevezetes, hogy az újságírókat mindig lekötelező szívélyességgel fogadja és még a legnagyobb „anyaghiányidején is tud valamit, ha mást nem: régi rendőrpraxisa idejéből valami kis, nyomdafesték,!*© való históriát ki szőri tárná. Ezúttal bűnözőkről, zsebtolvajokról, betörőkről, ezzel kapcsolatban Friedrich Hermáim dart- mundi rendörigazgatónaik „VerbrecherkÍubs“ cimü szenzációs cikkéről, amelyet a nemzetközi rend őr újság közölt. Van-e a betörőknek ós bűnözőknek is egyesületük? Ezt tárgyalja a cikk, igein érdekes adatokkal gazdagítva a kni miinológiát. /I kassai betöroMub Sztlovenszkó természetesen még kicsiny ahhoz, hoigy itt ilyen egyesületiről beszélhetnénk, bár adataink vannak arról, hogy az összeomlás utáni években Kassán működött egy zsebtolvajegyesület, amely rend- j szeres segélyben részesítette a ..haverokat**. 1 Ezt az egyesületet annak idején Pongrácz ta-! nácsos ugrasztottá széjjel, miután kiderült, hogy egy többszörösen büntetett előéletű ember hamis okmányokkal védőügy vedként szerepelt és jogsegélyben részesítette a gonosztevőket. Az álügyvéd „befcapllizásá vaj‘‘ föl is robbant a betörőogyesüíat, amely kicsiben kétségkívül a Friedrich Hermáim által most fölemlített betörőklub silány mása volt Gonosztevők bírósága A rendőr újság érdekes cikke, amelyet a szilovenszkói rendőrisk-ólakban is föl fognak olvasni, nagyjában a következőket Írja; Egy berlini lakásbetöréssel kapcsolatban a berlini sajtó nemrég uaigy cikkekben számolt arról, hogy. a berlini Münastrassebaai az úgynevezett „Ganovengericht** (gonosztevők bírósága) halálra ítélt egy emberi Altmann. Joel n-evü orgazdáról volt szó, aki-j nél értékes ékszereket taJáflltalk. Eleinte meg- j tagadott minden fölvilágosd'tást azzat, hogy a j rendőrségen tett vallomásai miatt rossz ta-1 pasztelataá vannak. Csak később vallotta be, í hogy a Münzstrassei „Ganovengericht** 800 márka pénzbüntetésre* behajthatatlanság esetén halálra ítélte, ka vallani merészel. A berlini rendőrség nem tehetett Altmann Joelled egyebet, mint hogy továbbra is íogvatarísa. Léteziik-e vájjon „Ganov-engericM" és milyen formában? Vannak-e betörőegyesületek? Erre vonatkozólag — írja Friedrich rendőr- áigazgiaaitó — a nagyközönség körében kevés ismeretes. Heliler Leó, Hang Hyan és Bouca- holitz Krisztián ismert kriminalisztikai írók müveikben itt-obt említést tesznek üyen egye-- sütetekről, amelyek természetesen csak a vb liágvárosokban működnek. Friedrich Hermáim szerint Németországban mintegy harminc ilyen egyesület működik ma is „Ring‘*-ek és „Bund“-okba szövetkezve. A legrégibb a Berlinben 1899-ben alapított „Gesdlligkeits váréin—Königsfcadt*‘, mély most Chaplin uj partnernője Virginia Cherül, egy csikágói szőke szépség, Chaplin uj partnernője, akit gazdag nagyanyja aqzal fenyegetett meg, hogy kitagadja, ha filmezni fog. A zseniális Charlie Chaplin azonban erősebbnek bizonyult, mint a nagymama milliók fogja megünnepelni fönnállásának 40. évfordulóját. Kívüle még kilenc ilyen gonosztevöegycsület működik Berlinben. Titoktartás, hotbiintetés, kizárás. • • Ez a ffiz egyesület ötszáz tagjával egy „Ring"-et képez. Élén az elnök áll, páholy- szeriíen működik, a tagok egymást „Brúdernek4* (testvérnek) nevezik és kölcsönös szigorú titoktartásra kötelezik- Az egymásközti civakodást egy öt-hattagu bi- zoitibsag, az úgynevezett „Ganovenkommis- sion“, vagy „Ganovaugericht" intézi el, mely pénz- és botbüntetéseket szab ki. A döntés niegfeltebbezhételién. Gyakran az egyesületből való kizárásra ítélik a tettest. A botbüntetés a legsúlyosabb fenyitöeszköz, ment akit egyszer erre elitéin ak, azt éjszaka sötét uccán négy-öt markos alak megtámadja és úgy megbotozza, hogy rendszerint reggel szedik föl az aszfaltróL Persze föl jele intést nem mer tenni, mert az | egyesület keze messze elér és a botb Untért ősre ; Ítélt delikvens nem ritkán az életével lakói, áruik© dúsáért. A látszat megóvása kedvéért az egyesületbe kereskedőket, iparosokat, vendéglősöket és pincéreiket 'is fölvesznek, de ez csak porhiimtés a hatóságok szemébe, mert igazi tagok csak büntetett előéletű emberek lelhetnek. Az egyszeri fölvételi dijon kívül még havi tagsági dijat is kell fizetniiök, amit csaik akkor engednek el, ha a „Brúder" kényszerből megszűnik az egyesület tagja tenni, azaz, ha ül. Minden héten titkos üléseikért tiai-teinak, me- s lyeken az aktuális ügy okot beszélik meg. Aki j a? ülésről ok nélkül eárnatraid, azt megbüntetik, aki többször elmarad, azt irgalmatlanul kizárják; Az egyesület elsősorban ügyvédet szerez tagjainak, aki a büutetőbirőságdkom védi őket, másodszor élélmiszenrel látja el a fogházban sínylődő „Brúdert"’, segíti a hozaétartozóit és végül temetési költséget szerez az elhunyt tagtárs számára. Egy igazságügyi botrány A társadalom szempontjából rendkívül veszélyesek ezek a gon oszte vő egyesületek, mert sokszor nyíltan is föllépnek ós nagyobb akciókat kezdeményeznek. Igv 1926-ból még emlékezetes a berlini moa- biti igazságügy "botrány, amikor egy fiatat berlini ügyvéd összejátszott több igazságügyi főtiszt viselő vei és — természetesen busás honoráriumért — a jogerősen elítélitek aktáit a fogházba való behívás előtt eltüntették. Friedrich Herrmann szerint két nagy berlini betöröklub játszotta ebben a botrányban a főszerepet. Hamburgban és Frankfurtban a hatóságok büntetőeljárást indítottak ilyen klubok ellem. Az említett <tiz egyesületen kívül még egész sereg apró egyesület működik Berlinben, amelyekről a hatóság sem tud. Érdekes, hogy az említett tíz egyesületből kizárt tagok uj egyesületet alapítottak. Ez az úgynevezett „Bund“. A „Ring"-hez nem tartozó „Bund" a „Sportklub Deutscher Kralt" cimü egyesület, melynek 200 tagja van. Ez az elitje az úgynevezett „RÍngimi"- Oknak, a bűnözők céhének. Ebbem az egyesületben az uj 'tagok boxo- lássai, birkózással és súly dobással toltak idejüket, de vaunak öregek is, a veteránok, volt fegyencék, ákik mint önálló vén d égi ősök és iparosok tagjai az egyesületnek. Az alvilág mulat A bábom előtt ebben az egyesületben a férfiak erkölcstelem bacchanáliákat űzték, a háború után pedig nagy ünnepélyeket tartottak a Potsdam- téri „Rheingold** vendéglőben. Rendesen jelen van ezen a mulatságokon a rendőrség is, remdfönbartás céljából A meghívott magánemberek nem is sejtik, hogy kiknek a mulatságán vesznek reszt. Folyik iitit a pezsgő és a tánc, a férfiak, csak szmokingban, vagy frakkban, a nők elegáns estélyi ruhákban, de szolldak, tisztességesek mindvégig és csak a beavatott rendőrség ‘tudja, hogy itt az alvilág mulat. Nyáron kirándulásokat rendez az egyesület. Ilyenkor — és nem ‘ritkán — előkerül a zsebekből a kés és a revolver és a rendőrség vet véget a szórakozásnak. Érdekes, hogy a tagok születésnapját mindig vidám mulatsággal egybekötve ülik meg és ha egy „Brúder" elköltözik a földi világból* a temetést mindig a legnagyobb pompával tartják meg. 1924-ben alkalma volt Friedrich Hermámnak Berlinben egy ilyen temetési hivatalból végignéznie. Temetés és halotti tor Mintegy száz elegáns autó állt a temető eilőbt sorfalat Tizenöt egyesület rendezte a temetést, pap sem hiányzott. A beszemtelés után odaléptek a sirgödörhöz az egyes bertörö- egyesütetek reprezentánsai és egymásután rögöt szórták az elhunyt sirgödrébe e szavakkal: Érdekes, hogy a berlini be.törőegyesüleiéknek sok vendéglős és korcsináros tagja van. Ennek két ólra van: vagy mert a vendéglősök az ilyen egyesületi tagokból étnek, vagy valamikor ők is odatartoztak. A rendőrségi razzián azután rendesen maga a vendéglős adja meg a „Wink"-et a védő egyesületnek, amely azután ki vonultai ja tagjait és nem ritkán véres harcba bocsátkozik a Schupo embereivel. Németországon kívül Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban, Belgiumb in, Ang- I liábam és Amerikában vannak hasonló ogye- j sütetek, amelyek egymással nemzetközi kap- j csőlátót tartanak fönn. „Nonumenta Bratislm** cl mm eiilÉlliiffit ad II Piissii mmm 9mm város tanárának lése Pozsony, december 29. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelenlése.) Pozsony város tanácsa a tegnapi közgyűlés miatt ma délelőtt tartotta a rendes heti tanácsülését. Feltűnést keltett, hogy a tegnapi passzív rezisztencia után Simger Jenő kommunista tanácstag részt vett a tanácsülésen, amelyen többek között elhatározták, hogy a Dunává- sárnak az 1928. évre visszamenőleg 50.000 korona szubvenciót adnak. Mayer Alajos dr., áz adóügyi osztály előadójának a költségvetés körül kiféjetett rendkívüli munkája megju- íaimazására vonatkozó indítványt a pénzügyi bizottsághoz tették .át. Ezután Barta, az építési ügyosztály mérnöke igen érdekes javaslatot tett Pozsony város szabályozására vonatkozólag. A szabályozási terv egy háromszázezer lakosú városnak felelne meg. Pályázatot fognak kiírni a várósszabályozási terv elkészítésére, amit tíz hónapon belül kell benyújtani. A pályázati feltételeket szlovák és német nyelven írásba foglalták és arra a kérdésre, hogy ez miért, nem történt meg magyar nyelven is, Bartamérnök nagy derültség közepette ki a tanácsülésen, hogy magyar fordításra Pozsonyban senkit sem tudott találni. Mindenki mosolygott e kijelentésen, amiből az tűnik ki, hogy Barta szerint magyar fordító talán nem is létezik Pozsonyban. Ezután Oká- nik Lajos polgármester jelentést tett. arról, hogy a költs égvetési felesleg gyanánt mutatkozó hetvenezer koronát a legokosabb volna úgy felhasználni, ha Pozsony városa emlékkönyvet adna tó, amelynek címe: ',Móniimé nta Bratislava" lenne és tartalmazná a pozsonyi levéltárban lévő és Pozsony város történelmére vonatkozó régi történelmi adatokat. Ezzel az emlékművel maradandó emléket állítanának Pozsony város múltjának és ezt az emlékkönyvet megküldenénk a különféle npiz©unióknak is. A tanács á javaslatot elfogadta. A sakkversenyterem humora A sakknak, ennek a komoly, méltóságteljes játéknak is lenne humora? Van-e unalmasabb, fádabb valami a világon, mint a sakkversenyterem, amelyben meggyötört idegzetű matadorok órák hosszat görnyednek a tábla felé, beláthatatlan időig törik a fejüket egy-egy kombináción s közben csak a sakkóra tik-takja zakatol? Bécs- ben világverseny folyt s egy szenvedélyes sakkbarát, aki Münchenből Rómába volt utazóban, másfél órás várakozási idejét arra használta fel, hogy megnézze Aljechín és Rubinstein döntő mérkőzését. Megváltotta a jegyét s odaállt a tábla mellé. Rubinstein volt lépésén, aki egy jó óránál hosszabb ideig meredt a táblára, miközben Aljeohin fel és alá sétálgatott. Ennyit látott a sakkrajongő a nagy mérkőzésből. Es mégis van a sakkversenyteremnek humora. Talán csak a sakkrajongók tudják ezt ízlelni, de az ő kedvükért hadd gyújtsunk össze egypár érdekesebb sakkversenyélményt * Az 1898. évi bécsi császárverseny alkalmából történt. Ezen a versenyen került először össze a trónátvesztett agg világbajnok, Steinitz, a zseniális és játékerejének teljében lévő lengyel-francia JanowskyvaL Még nem ismerték, sohasem látták egymást. Mind a kettő rendkívül ideges természetű volt és sok gondot okoztak a szegény versenyvezetőknek. A bécsi eakkőrben már előre fogadásokat kötöttek, hogy ki okozza az első botrányt? Sokan Janowskyra, sokan Steinitzra fogadtak. A fogadást azonban egyik fél sem nyerte meg, mert a helyzet igy alakult: A versenyzők kisorsolásának délutánján a bécsi sakkőr termeinek exkluzív csendjét szokatlan zene-bona verte fel. A felriadt sakkozók egy kis szoba irányában szaladtak, ahonnan a zaj hallatszott. Különös kép tárult eléjük. Az ajtón egy szikár, francia szakálu férfi menekült ki, az egyik sakkasztal mellett mankóra támaszkodva egy szakálas öreg bácsi állott szörnyű felindulásban és sakkfigurákat hajigáit a menekülő után. Mondanunk sem kell, hogy az öreg bácsi Steinitz, a menekülő pedig Janowsky volt. Amikor Steinitztől megtudakolták felindulásának okát, haragtól etfulló hangon mondotta: — A gazfickó! Idejön hozzám, felkér egy sakkpartira és egy huszár fórt ajánl fel nekem. Steinitzot tényleg igy még sohasem sértette meg más valaki. * Ez is a bécsi versenyen történt. Csigorin és Tarrasch mérkőztek. A játszma rendkívül hosszú ideig tartott és olyan állás jött ki, amelyben mind a két félnek egyenlő számú gyalogosa és különböző színű futárjai voltak, pedig az ilyen állás a sakkelmélet szerint holtbizonyosan döntetlen. Tarrasob. azonban rendületlenül tologatta bábjait. Csigoru nagyokat ásított, majd végül felvetette az obiigáit kérdést: — Meg akarja nyerni, doktor, vagy remisre adhatjuk? — Tarrasch ránéz a táblára és kisvártatva igy felel: — Enyém a hosszabb futárdiagonális. Még megpróbálom a nyerést. Csigorin erre isteni nyugalommal lekapja a tábláról a futárját és kihajítja az ablakon: — Nos, kedves doktor, hát nyerje meg igy az állást! Tarrasch mereven néz a táblára, aztán szégyenkezve áll fel. A játszma tényleg még egy futár előnnyel sem volt nyerhető. * A zseniális, örökifjú Marshallal történi egy osztendei versenyen. Koránreggel tengerüüröőfc vett és annyira elmerült a hüs habok élvezetében, hogy megfeledkezett a kilenc óráról, amikor a. verseny megkezdődött. Bura, az angol sakkozók nesztora, volt az ellenfele. Marshal] óráját leütötték és a negyedórák veszedelmesen teltek. A versenyszabályok szerint, ha a versenyző két órán belül nem jelenik meg a játszma megkezdéséhez a versenyteremben, játszmáját veszti, mert két óra alatt harminc lépést kell megtennie. Tiz perc volt még hátra Marshall óráján amikor, frissen, üdén, le sem ült az asztal mellé, ellenfelének minden lépésére azonnal válaszolt és minden idők egyik legszebb versenyjátszmájában a 24-ik lépésben bezengte a mattot. ♦ A pesti Király-kávéháznak rettegett kávéházi hiénája volt az öreg Buchsbaum bácsi. Csak pénzbe játszott és csak gyengébbel játszott pénzbe. Egyszer Maróczy nagymesterünknek kedve szottyant egy kis tréfára. Elkísértük a Király- kávóházba. Leültünk egy asztalhoz. Maróczy oda- szólította a pincért és igy szólt hozzá: — Gyönge sakkozó vagyok ugyan, de szenvedélyesen játszom és nagyon szeretnék egy erősebb játékossal mérkőzni A pincér óvatosan válaszolt: — Van itt egy erős játékos, a Buchsbaum bácsi de az csak koronába játszik.
