Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-30 / 296. (1923.) szám

n f ™ S«n bej, majd megjknőbálíaár. A perli hamarosan létrejött Buohdbatrm bácsi udvariasan ellenfelének engedte ét a világos bá­bokat. Marócxy ránéz a táblára, megfogja a bástya eWMS gyalogost és kettőt lép vele. Tudvalevőleg • leggyengébb kezdő lépés az első lépésben lehetséges húsz búzás között. Budhsbanm bácsi most ránézett Maróczyra és hirtelen elhatározás­sal a mellényzsebóbe nyúlt: — De most uram kitesszük a koronái! — Mondanunk sem keit, hogy Buchsbaum bácsi a nemes felbuzdulását ugyancsak megbánta, de már nem lehetett vissza szívni, a korona az asz­talon feküdt y. 2. A Földre készülnek a Marslakók? Mit suttogott éjszakákon át Oomamru Robinson tanárnak ?, Fordulat a harisnyadivatban Budapest, december vége. Eddi gélé a világos női harisnya osztotta azoknak:*szerencsés embereknek a sorsát, akik annál tovább élnek, minél gyakrabban költik bolt hírüket. Egyszer azonban mégis csak hin­niük kell nekik is a múlandóságban és ezúttal most már nincs segítség a test-, barack-, beige- és világosszürke harisnyák számára: a fekete délutáni és estélyi ruhához, amelyet az idén előszeretettel hordanak, lehetetlenné váltak és helyet kellett hogy adjanak sötét kollégáiknak. Ezeken a sötét harisnyákon valósággal kiéli magát a divatkreációk képzelőtehetsége. Egész uj színskálát teremtettek, hogy nevet adhassa­nak a fekete szín és a divat kívánságai közt levő csekély nüánszoknak. Ezzel pedig a divat birodalmába bevonultak olyan tárgyak, leg­alább a színükkel, amiket senki emberfia ez­előtt ruhadarabokkal kapcsolatba nem hozha­tott, Avagy talán jutott-e eszébe valakinek is, hogy az antracitót, ezt a legfinomabb fajtájú szenet összeköttetésbe hozza egy karcén női lábszárt fedő harisnyával? Ki gondolt egyálta­lán arra. hogy a szénfajták különböző árnyala­tain tőrje a fejét? A szén alatt eddig mindig egyszerűen csak fekete dolgot képzeltek, el- armyira, hogy az elképzelhető legsötétebb dol­got szénfeketének mondották. Csak a mai idők finomérzékü divatdiktátorai tudták módját ej­teni, hogy azt a fémes csillogást, amely a leg­finomabb szénen viliódzik, ezt a sajátságosán szürkébe játszó ragyogást külön színárnyalat­nak osztályozzák. A vastag sürii füst is. amely a gyárak kürtőiből terjeng, helyet foglal a di­vat uj palettáján. Hogy vájjon világosabb vagy sötéte'bb-e, mint az antracit, az nem fontos, fő- ’dolog, hogy csak egy árnyalatban különbözzék és akkor már teljesítette a kötelességét, hogy egy uj szín neveződjék el utána. A pala szintén azok közé a tárgyak közé tartozik, amelyeknek a színe rákerül az uj dí­va {palettára. í>e most már nem gondol senki többé a palakék színre, ha valamelyik harisnva- uüánszt akar megjelölni, hanem csak arra a sa­játságos, szürkébe játszó csillámra, amely a pa- lasziö igazi lénye. Az uj harisnya-színek közé vonták fémes ragyogásával az acélt is, amelyet pgy árnyalattal világosabban is megtűrnek, anélkül azonban, hogy igazán világosnak sza­badna lennie. Az acélszin a legvilágosabb ár­nyalat. amelyet az uj divat megenged, de na­gyon kell vigyázni, hogy össze ne tévesszék azoknak az indifferens világos árnyalatoknak egyikével, amiket eddig hordtak. A porszürke már nagyon világos; ezt törölték a színskálá­ból Ellenben akceptáltak még egynéhány ár­nyalatok amely a feketéből nem a szürkébe, ha­nem a barnásba játszik. A tete de negre ez al­kalommal feltámadt, és létjogosultságot, nyert a tőzeg sötét, de valahogy mégis a barnába ját­szó színárnyalata is. A divathölgyek, akiknek eddig fogalmuk sem volt, hogy néz ki a tőzeg, a harisnyáról most bizonyára megtanulják, a színét. Az uj árnyalatok azonban egymagákban még nem teszik. Hogy az uj színek előirásszerüen állbassanak elő. szükséges, hogy a. hajszálvé­kony harisnyák a bőrre kerüljenek, amely aztán a. finom szövedéken átragyog. Csak a harisnya ös a bőr színe adja meg együtt a kívánt szint. Az ilyen divat pedig épp olyankor érvényesül, amikor a hőmérőn a higany a zéró alá kezd süllyedni. Dehát a higany nagyon is világos szinü, semhogy ezidőszerint kegyelmet kapjon a divat diktátorai előtt., ennélfogva nem is törő­dik senki se vele és a hölgyek vagy fagyoskod­nak, vagy pedig arra kell magukat elhatároz- niok, hogy a divatharisnya alatt test-színű alsó­harisnyákat is hordjanak. A hatás azonban eb­ben az esetben korántsem olyan, mint hogyha a vékony harisnya, amelyet egyelőre uem mtt- selyemból, hanem a legfinomabb valódi selyem­ből gyártanak, közvetlenül simul a lábszárhoz. Lesznek-e vájjon hölgyek, akik magukra vállal­ják. a meghűlés martixomságát, csak azért, hogy a divat szabályainak a 1 egminuciózusabban ele­get tegyenek? A nátha együtt jár a piros orral és azért lebet, hogy ez a másik veszedelm kik®- riilteti a hölgyekkel az elsők A gyapjnharisnya, amely tavaly már annyira meghonosodott, most végképp sutba van dobva. Debát, hogyisne! Mikor el sem képzelhető a fe­kete, mait eelyemcipellőhöz, amely viszont a füst vagy palaszinü harisnyával oly szépen fest. Lebet azonban, sőt nagyon valószínű, hogy azok a magaeszáru hócipők, amelyek most di­vatba jöttek, megvédik a hölgyeket a meghű­lés veszélye ellen és még attól is megóvják őket, hogy a locspocsbán bepiszkolódjék a ha­risnya. Minthogy ezek az újfajta hócipők na­gyon jól állanak, remény van rá, hogy már c«ak őzért k érvényesülni fog az a két eíő- wMi » imént apó vajfc London, december. Robinson tanár, aki eiőszöfr tett kásérietet a Marsiba való táfViirato- aássaá, most előadást tartott egy spiritiszta klubban és részletesen beszámolt arról, mi­re alapította art a hitét, hogy Qomarum, a Marslakó kisasszony válaszolni fog táviratá­ra. Előadása elején méSitaHarikodiva káfakadt Robinson tanár az cs&ern, hogy kísérletét az­óta már kelten ás utánozták: egy francia leány* aki a párizsi főpostáról és egy szerb kereskedő, aki Belgrádiból adott M táviratot a Marsba, Robinson íkájelentette, hogy ezek a kísérletek mindem tudományos alap nélkül valók, mert sem a párisi hölgynek, sem a belgrádi kereskedőnek nem lehet reménye arra, hogy választ kapjon a Marsiból. Utaaiáa a Földre 'Dülhüs kif-akadása után Robinson tanár ismertette, hogy a spáiritizmus mióta lépett érintkezésbe a Mars bolygóval. 1912-iben tör­tént, hogy egy egyszerű varróleány transzába esett és rajta keresztül jelentfceaeíft egy Marslakó, aki pontosan beszámolt mindar­ról, hogy mi van a Mars-bolygón. Azok, akik jelen voltak a szeánszon, megtudták, hogy a Mars technikai tudománya jóval felülmúlja a földét. Csodálatos gépeik vannak és mérnökei tehetségük hihetetlenül kifejlődött. A gépek mozgatására nem gőzt és nem villamosságot használnak* noha mind a kettőt ismerik, ha­nem a súly tál ámítást. Olyan felületeket tud­nak készíteni, amely a Mars gravitációját és a Mars vonzóerejét közömbössé teszi. Az ilyen felületire helyezett tárgyak súlytalanná válnak, de a centrifugális erő következtében könnyen a világűrbe is repülnek. —* 1912 óta — mondotta Robinson tanár — én magam is mindent elkövettem, hogy érint­kezést keressek a Marssal. Három évvel ez­előtt végre sikerült megismerkednem Oorna- ruru kisasszonnyal, aki olykor éjszakákon át mesélt nekem a Marsról. Sok mindenben iga­zat adott Wellsnek, aki könyvet irt a Mars­ról. Ők lebegő vasutakat építettek, amelyek sínek nélkül vilámgyorsan suhannak, a leve­gőből desztillálják a szükséges vizet és ha­talmas csatornáikban óriási gyüjtőmedencébe vezetik. Legutóbb közölte velem Oomaruru, hogy a Mars lakosságát most uj találmány tartja izgalomban: egy vonat, amellyel épp a sulytalanátás törvényei alapján a világűrbe akarnak utazná és meglátogatják a Főidet is. Hiszem, hogyha táviratomra nem is adott vá­laszt a marsbedá leány, akkor rövidesen ez­zel a viilágürbeiá vasúttal a Földre érkezik és meglátogat Elmondta ezekután Robinson tanár> hogy a Marslakók gondolkozása nagyon racionális. Nagyon kevés fogalmuk van Isteniről és a mw- vészetről. Tudásuk a fizikában nagy, de a metafizikában kicsi. Mégis érzik a magasabb erő létezésének szükségét és ezt a villamosság tiszteletére szimbolizálják. Testük nagyobb miint az emberé. Lomha és nehézkes. Széles alakjuk bizonyos tekintetben a teknősbéká- hoz hasonlót. Mozgásuk is lassú. Közössége­ket alkotnak, de országaik nincsenek, poli­tikai ellentétek nem osztják fel őket. Az egész Mars minden lakójával hatalmas egységbe tartozik, mint valami nagy technikai rend­szer. Üzenetek a Marsról .— Azt is közölte velem a marsbelá lény — folytatta Robinson tanár — hogy ételük az állatok húsából és véréből készült pép- Amint mér korábbi spiritiszta közlésekből is tudjuk, a növényzet alapszíne vörös. A Mars­lakók rendkívül finom műszereikkel már rég­óta figyelik a földi jelenségeket és életünk folyósát. Többször üzenetet is küldtek, de mi azokat nem tudtuk felfogni. A rádió tökéle­tesítés ével, remélem, hogy csakhamar meg­kezdődik a komoly társalgás a Marslakókkal. Azt fejtegette végül Robinson tanár, hogy a földön élő kiváló orvosok, tudósok és mér­nökök lelke gyakran a Marsba száll. A lé­lek itt aztán tanul, hogyha majd ismét visz- szafér a földre és újból testet ölt’ a látottak emlékét a földön értékesítse. Robinson tanár szerint a mai kor sok tudományos és terimi- kai felfedezése annak tulajdonítható, hogy 500 évvel ezelőtt rengeteg földi szellem ván­dorolt a Marsba. Ezek a lelkek, mint a sás­kák most csoportosan visszatértek a földre és megelevenedtek, hogy a Marson látott csodá­latos dolgokat a földön is megvalósítsák. Lehet-e az égitestekkel rádiókapcsolatot teremteni ? Régóta izgatja már az emberiség képzeletét a kérdés, laknak-e a csillagokon is emberek vagy emberekhez hasonló lények s ha igen, mi­képen lehetne azokkal az érintkezést fölvenni. A kérdésnek inkább tudományos, mint gya­korlati jelentősége van ,s a tudósokon é* gon­dolkodókon kivid azokat a kétségbeesett em­bereket foglalkoztatja különösebben, akik a perpetuum mobile sikertelen kísérletei után most a Marson szeretnének fölfedezni legalább egy gazdag nagybácsit vagy egy kecsegtető üzleti lehetőségek A szélhámosokról és csalók­ról ne is beszéljünk, akiknek talpa alatt ég már az egész Föld e szeretnék áttenni működé­sük szinterét egy ismeretlen világrészbe. Ta­lán nem tévedünk, ha föltételezzük, bogy a Marsba táviratozó ángiius jófajta, „dollárokat^ remélt a válasz nyomában. Ettől és hasonló ábrándozóktól eltekintve vannak azonban komoly tudósok is, akik szűk­nek érzik kísérleteik számára a Földet, jobban mondva olyan kísérleti eszközökkel és anya­gokkal dolgoznak, melyek hatásköre túlmegy a földi határokon s így vetődik szemük, mintegy támpontot keresve, a csillagokra. Eszközük összefüggő néven a rádió s kísérleti anyaguk az elektromosság, mely hullám alakjában ter­jed. Az elektromos hullám rezgésekből tevődik össze s a rezgések száma határozza meg a hul­lám n, n. hosszúságát. Világos tehát, hogy a rezgések szabályozásával módosíthatjuk a hul­lámok hosszúságát, vagyis amilyen rezgés­számon sugároztatjuk ki az elektromos ener­giák annak megfelelő lesz a hullám hossza is. Ezek a hullámok gömbszerüeo terjednek. Mi­nél messzebb haladnak a középponttól, erejük annál inkább csökken s annál jobban ellapo­sodnak. Már most minél hosszabb bullámon indul a középpontból az energia, annál köze­lebb ér véget s minél rövidebb a hullám hosz- szusága, annál messzebbre jut el. Ez magya­rázza azt is, hogy a husszu hullámú leadó­állomásnak jelentősen nagyobb energiákat kell kisugároztatniok, mint a rövid hullámuak- nak, ha megfelelő hatástávolságot akarnak el­érni. A rövid hulláma Toadőáüornások tehát előny­ben vannak a hosszú huUámuakkal szemben, mert csekély energiával i» elérik azt, hogy a leadás a Föld minden részébe eljusson. Minél rövideibb a hullám, annál biztosabban és mesz- Bzebbre. Rövid hullámok' alatt ma a 10 métertől 50 méterig terjedő hullámsávot értjük s a. tudó áll hullámok számára is lehetővé tegyék a rővj- debbek által beavatkozás nélkül elért hatás- távolságot. E célból sik tükörhöz hasonló an­tenna-rendszerrel megfelelő szőg -alatt sugároz- tatják ki az energiát s minél inkább közeledik a szög a 90 fokhoz, a hullám annál nagyobb utat tesz meg. Minden irányban megkerüli a földet többször is s visszhangszerüen visszatér kiindulási pontjához. Ennek következtében a leadó körzetében nemcsak az elsődleges leadást- lehet felfogni, hanem annak másodlagos, sőt többszörös visszahangjait is. melyek ellenkező irányokból érkeznek. Störmer norvég professzor végzett erre vo­natkozólag kísérletedet s azokból kiderült, hogy a hullám aa «íső után egyleted másod­perccel érkezett vissza, majd egyharmad má­sodperccel később egy újabb visszhang futott be. Störmer ebből azt következtette, hogy az energia egy része a viláürbe jutott s ott egy visszaverő felületbe ütközve, került vissza a Földre. A hullámokat visszaverő felületet nevezik a hasonló nevű angol fizikus után Hcaviside (heviszájd)-rétegnek s ez elektromossággal töl­tött. A szög, mellyel a hullám visszatér, a hullámhosszúságtól függ s azt hiszik, hogy 10 méternél rövidebb hullám képes a beaviside- rétegen is áthatolni- E* a vélemény terméke­nyítette meg egyesek fantáziáját, akik most már azt hiszik, hogy nincs akadálya a más bolygókkal való érintkezésnek. Közben megfe­ledkeznek arról, hogy a kisugárzott energia sem örökéletü s nem elég ahhoz kiszemelni egy égitestet visszaverő célpontnak, hogy vala­mely stúdió műsorát pár év múlva viszonthall­juk. Stöaunier tfdffiogifeámik efll-emftmond ta « tény, hogy az elektromos energia terjedése görnb- szerflen megy végbe az űrben, miáltal a kisu­gárzott erőnek csak kis töredéke jut cl a visz- ezaverődésig. Ép oly kevéssé valószínű az a föíiteviés öa, hogy a vieertiaingitiétnyeizőlk m eüelkr tromágneses hullámokat mindaddig a hoavi side-rétegeu belül mozgatják, míg a törés be nem következik. Kétezer kilométer magasban föltételeznek egy másik visszaverő réteget is s a megfigyelt visszhangok hosBzu idejét azzal magyarázzák, hogy a sugarak ebben lel­ték törésüket. Igen ám, de Störmer a meg­figyeléseket nem érzékeny oscillográftfal, hanem csak közönséges telefonnal végezte. Arco gróf is azt hiszi, hogy lehetséges lesz a jövőben drótnélküli összeköttetést létesíteni n bolygókkal, ha sikerül a kibocsátott ener­giákat töbezörösttkre om^ni « a legalkalma­sabb irányitókószülékek kikutatásával (hal- iám tükör) meg lehet akadályozni az energiák' szétszóródását. Természetesen minden csak ábránd még máma. A Hold, mely legelőbb adhatna vissz­hangot, kerek 400 ezer kilométerre van tőlünk, a legközelebbi bolygó meg éppen 40 millió kilométerre. Ha mégis sikerülne valamikor a hullámokat odáig irányítani, akkor is legfel­jebb az eredeti leadás visszhangja érkezhetne vissza hozzánk, nem pedig a bolygólakók fe­lelete. Sokan félreértik tehát a kísérletezők nyilatkozatait, amikor azt hiszik, hogy be­szélgetni lehet majd az égitestek lakóival, ha ugyan vannak ilyenek. De meg kellene tanul- niok a mi nyelvünket vagy nekünk az övékét, föltéve, hogy nekik is vannak rádióllomásaik és ásmetrák a mri. Morae-jeleiunkeit. Ami már mécseim vailóseámü. & pozsonyi Ispelkebzások éwégi statisztikája Pozsony, december 29. (Pozsonyi szerkesztősé­günktől.) A pozsonyi államügyészségen a een/.óri tisztet az államügyészeken kívül beosztott rend- örtisztviselő látja el. Kicsiny, penészes szobács­kábán végzik a cenzori teendőket a rendőrtiszt- viselők. A törvényszék ósdi épületében ugyanis nagy szűkében vannak a helyiségeknek. Az elkob­zás alá kerülő lapokról pontos kimutatást készít a cenzor. 1928-ban mely lapokat hányszor kobo­zott el az ügyészség? Ezzel a kérdéssel fordul­tunk az újságkiadók rettegett ..ellenségéihez, a cenzorhoz, aki pedig egészen rokonszenves fiatal­ember. 1928-ban a legtöbbször — huszonháromszor — kobozták el a szlovák néppárt szócsövét, a ..Slo- vákot“, ami annál kihivóbb, mert íllinkáók a kor­mányban ülnek. Utána a Macháosek Pál szellemi irányítása mellett megjelenő „Siovák Tyzdennik11 következik, amelyre kilenszer nehezedett rá az ál­lamügyész vörös irónja. Ugyancsak kilencszer ko­bozta el Tomanek Flóris hetilapját a Slovenské Ludové Novinvt. A ,,Rodobrana“ cimü havi folyóirat, amelybe a szlovák fasiszták írnak cikkeket. 7 ízben, az az­óta megszüntetett „Autonómia11 c. hetilap, Snatz- ky lapja ugyancsak 7 Ízben került elkobzásra. (Az utolsó elkobzás után a zsupanátus betiltotta a lap megjelenését.) A csehszlovák szociáldemokrata (Dércrék lap­ját), Robotnicke Novinyt négy Ízben, a Kraraár— Ivánka-párti Národnv Dennikct egy ízben, a kor­mány félhivatalosát, a Slovensky Denniket szintén egy ízben kobozták eh A magyar lapok közül az országos keresztény­szocialista párt hivatalos lapja, a Magyar Néplap viszi a rekordot 7-szeri elkobzással a szünetelő Magyar Újsággal együtt, amelyet szintén 7*3£Cr kobozott el az ügyész. A Híradó négy ízben ré­szesült az elkobzásban (egy napon két ízben,-ke* hozták el legutóbb!), a Pressburger Presse cimü hetilap kétszer, a Pressburger Zeitung szintén kétszer és végül a Grenzbote egyszer került el­kobzásra. Nem kobozták el egyszer sem a pozsonyi A Napot és a kormánypárti A Reggelt, Pozsonyban négy évre visszamenőleg a követ­kezőképpen néz ki az elkobzások statisztikája; 1925-ben, amikor választás volt. 156-szor, 1P2ő-bau 89-szer, 1927-ben R3-szor és végül 1928-ban (vá­lasztási év) 118-szor, 4 év alatt összegen 426-szor koboztak el lapot. — Január 16Lán választ alpolgármester Bu­dapest. Budapesti szerkesztőségünk telefonál­ja: Január 36-ra bÍrták össze Budapest főváros alapolgármesterválasztó közgyűlését-, amelyen Folkusházy Tvajos utódjáról történik majd dön­tés. Az ellenzéki pártok azt követelik, hogy minden pályázót szavazás alá bocsássanak az alpolgármesteri választásnál, ezzel szemben a polgármesternek az az álláspontja, hogy a kije­lölő választmány csak hármat jelöljön ki a pá­lyázók közül, akik felett a közgyűlés szavazni fos:. 'itm Akinek 186 millió csehseforák koronát joredeU mevett nzindambja Annié Nichols, ismert amerikai drámatrönő, akinek legutóbbi „Három lakodalom'4 clniii da­rabja négymillió dollárt hozott szerzőjének. A darabot több színház visszautasitotta, mire az Író­nő színházat bérelt és saját költségére előadatta * drámát, mely az utóbbi évtized legnagyobb szf-n padi sikere lett. Egyedül a roegíiknesiles jogáért eartaptó dqHíirt kapott az Írónő 1928 tfoeembar 90, vawfcrwp.

Next

/
Oldalképek
Tartalom