Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-23 / 293. (1920.) szám
6 1928 d!©eeitrt>«r 23, Taa&nwp. Grossdsniid szenátor nagyjelentőségű törvényjavaslata — Közvetlenül mintegy 99 ezer, közvetve 300 ezer emta van ériekéivé a nyugdiirettáezés kérdésében az összeg is az 1926 január 1-e előtt nyugdíjPrága, december 22. Az elmúlt tiz esztendő alatt a legkálváriasabb sorsa a hontalanok mellett kétségtelenül a régi nyugdíjasoknak volt A régi nyugdíjasok a nyugdíjazottak között a legidősebbek, tehát a legtöbb gyámoli- tásra szorulók, de valorizálatlan háöoruelőtti nyugdijtételeik fölemelését mindezideig sem ők, sem a magyar törvényhozók nem tudták kiharcolni. A magyar sors eme legszerencsétlenebbjei érdekében törvényhozóink a költségvetési vitákban számtalanszor sikraszáll- tak s különösen a régi nyugdíjasok járadékáról szóló törvény legutolsó novellálása alkalmából követelték a törvényből kihagyottak ügyének igazságos és méltányos rendezését, így Holota János dr. magyar nemzeti párti képviselő törvényjavaslatot is nyújtott be. Az eddig benyújtott módosító javaslatok és indítványok azonban mindig elutasításban részesültek a kormánytöbbségek részéről, ezért az országos keresztényszocialista párt megbízásából Grosschmid Géza dr. szenátor most törvényjavaslatot dolgozott ki, mely gyökeres és igazságos rendezését jelentené a tízéves fájós kérdésnek. A törvényjavaslat remélhetőleg élére állítja a határozott kérdést s nyílt színvallásra fogja kényszeríteni a többséget, hogy hajlandó-e végre egy háromszázezer főnyi réteg szociális,nyomorán enyhíteni és a tiz éves méltánytalanságot megszüntetni. A humánus javaslat, melyet a szenátor most nyújtott be a szenátushoz, a következőképp hangzik. A törvényjavaslat szeszese 1. §. Mindazon 1926 január 1-e előtt nyugállományba lépett nyugdíjasok, valamint azok özvegyei és árvái, akik az 1919. október 7-ón 541. szám alatt kelt, illetőleg ai 1924 december 22-ém 286. é«s 287. szám alatt kelt, valamint az ezekben hivatkozott má3 törvények alapján az állami pénztárból vagy valamely önkormányzati testület pénztárából élveznek nyugdijat, 1929 január 1-től kezdve oly nyugdíjban részcsi- tendők g illetményeik olyképpen rendezen- dők, mintha 1926 január elseje után távoztak volna nyugdija. Nyugdijillotménycák tehát zlz 1926 junáus 24-ón 103. szám alatt keft törvényben foglalt rendelkezések szerint állapitandók meg. 2. §. Ezen újabb nyugdíj megállapításánál csakis azok a szolgálati évek vehetők alapul, amelyeknek figyelembevételével az eddigi nyugdijilletmények nyertek megállapítást. 3. §. Az ezen törvény alapján eszközölt újabb nyugdijmegállapitásnál az 541/19, 186/20, Í59/20 és 80/28. szánvu törvényekben a nyugdíj legmagasabb összegére nézve megállapított korlátozó rendelkezések figyelembe nem vehetők. 4. §. A nyugdijak ezen egységesítéséből származó kincstári terhek csökkentése céljából elrendeltetik, hogy az állami nyugdíjasok, valamint özvegyeik és árváik által jelenleg élvezett nyugdíj vagy ellátás évi összege ésS a részükre a 103/26. számú törvény szerint folyósítandó nagyobb nyugdíj, illetve ellátás összege közötti különbözetnek kifizetése három évre osztatik fel, ngy hogy az 1929., 1930. és 1931. években csakis ezen különbözeti összegnek egyharmad része lesz kifizetendő, vagyis a felemelt nyugdíj élvezetébe csakis 1931 január 1-én fognak lépni. 5. §. Ezen törvény a katonai nyugdíjasokra s hozzátartozóikra is kiterjed. 6. §. A 4. paragrafusban körülírt különbözet végleges megállapításáig a pénzügyminiszter a jogosultaknak sürgősen kifizetendő előlegeket köteles nyújtani, amelyek azonban eddigi nyugdijuk kéthavi részleténél kevesebbet nem tehetnek ki. 7. §. Minden ezen törvénnyel ellentétes jogszabály hatályát veszti. 8. §. Ezen törvény végrehajtásával a kormány valamennyi tagja bizatik meg. Indoklás A csehszlovák köztársaság területén élő nyugdija .sok, özvegyek ós árvák ellátása oly rendszertelen és sok tekintetben méltánytalan, hogy annak sürgős rendezése elháríthatatlan állami feladat. Élnek itt ugyanis olyan nyugdíjasok, akiknek nyugdíjigényét vagy egyáltalában nem, vagy csakis korlátolt inérVlxün állapították meg azért, mert csehszlovák állajnpolgárságuk at még mindig nem ismerik el; b) akiket 1919 szeptember 1-e előtt nyugdíjaztak; c) akik a csehszlovák szolgálatból az 1920— 1025. években meritek nyugdíjba; d) akikre a 286 287/26. számú törvények rendel,kezé- •eit mindezideig nem alkalmazták; e) akikre a 80/28. számi! törvény nrenide [közőseit nem alkalmazták (például a volt megyei nyugdíjasok ós a nyugdíjazott felekezeti tanítók; f) akik a 286—287/24. számú törvény kedvezményében részesültek ugyan, de a 80/28. számú törvény előnyeit rájuk azért nem terjesztették ki, mert a létminimumot csupán némileg meghaladó 24.210 korona évi nyugdíjnál valamivel magasabb nyugdijat élveznek s emiatt kiváló tisztviselői munkásságukkal kiérdemelt magasabb kedvezmények élvezetéből ki vaunak zárva és g) akiket 1926 január 1-e után nyugdija ztak s aránytalanul nagyobb nyugdijat élveznek, mint az előbb felsorolt kategóriák. Teljesen tarthatatlan és igazságtalan állapot, hogy a nyugdíjasok között különbséget tesznek aszerint, mikor mentek nyugdíjba. Tarthatatlan és igazságtalan állapot, hogy az a nyugdíjas, aki 1925 december 31-én távozott nyugdíjba, példának okáért évi 30.000 korona nyugdijat kapjon, ellenben az, aki ugya/namy- nyi szolgálati év után 1926 január 2-án ment nyugdíjba, 50—60.000 korona nyugdijat élvezzen. A legnagyobb mértékben igazságtalan, hogy valaki néhány nappal tovább szolgált, mint más basonrangu tisztviselőtársa, ezért a néhány napért kétszer akkora nyugdijat kapjon, mint kollégája. Általános állami szempontból fölötte kívánatos, hogy az a 70—89.000 régi nyugdíjas, sőt családtagjaik beszámításával mintegy! 300.000 lakos megelégedett polgára legyen ; a köztársaságnak. A nyugdijak egységesítését és az igazságtalanul alacsonyan megállapított nyugdijak felemelését áz a szempont is indokolja, hogy a magasabb nyugdijakból a közgazdaságra is előny háramlik és egy része adók formájában amugyis visszatér az á llarmpénzíáiba. A szomszédállamokban a régi és az nj nyugdíjasok között alig van különbség, avagy csak lényegtelen, de ennek a kiküszöbölése is kilátásba van helyezve, noha a szomszédáHamok pénzügyi és közgazdasági helyzete általában kedvezőtlenebb, mint a csebsTÜoválk államé. Magyarország költségvetésében a nyugdíjasok, özvegyek és árvák etlMtására az egy milMárd koronát meghaladó összeg van főivé ve, míg a csehszlovák köztársaság 1929. évi költségvetésében összesen (a 80—28. sz. törvényből folyó többlettel együtt) csakis 650 millió korona van előirányozva. Ausztriában a tényleges állami tisztviselők részére máT most december havában egyhavi fizetésük 30% -át folyósítják segélyképpen és ugyanezt a segélyt valamennyi nyugdíjasnak is megadják. Ez is igazolja, hogy mennyire indokolt az a kívánság, hogy az áilílamii tisztviselőik áiltet- mén yennek emelése Csehszlovák iában is kiterjeszttessék a nyugdíjasokra. Ha a javasolt nyugdíjemelés három évre osztatik föl, ezen kiadás a költségvetés kereteiben is fedezetet talál, mert az adók jövedelme mindig nagyobb az előirányzatnál, továbbá több tárcánál megfelelő takarékosság mellett szám bevehető megtakarítások érhetők él. A fölosztás mellett a kiadása többlet különben sem volna lényeges. Irányadó vélemények szerint erre a célra összesen 200 millió koronára volna szükség de ezen összegnek bárom évre leendő felosztása mellett az évi többlet csak 66 milliód tenne kő, azonban ez ba 'távozott öireg nyugdíjasok folytonos elhalálozása s az árvák korhatárainak elérése folytán állandóan csökkenne. Miután az öreg nyugdíjasok között igen magas a halálozási arányszám, ezért volna szükséges, hogy az 1926; év előtt nyugdíjazottak ne óvek múltán, hanem sürgősen jussanak a gondtalanabb megélhetéshez szükséges fölemelt nyugdijililielményejilkhez, miért is a pénzügyminiszter fölhatalmazandó a sürgős el elegeik ut alván yozására. A nyugdíj emelését az állandó drágaság is szükségessé teszi. Az aktív állami (tisztviselőik aránytalanul magasabb illetményeik mellett is folyton szorgalmazzák az illetményeik fölemelését. Míg I a többi állampolgár a drágaság emelkedését í bizonyos fokban ós mérvben átháríthatja má- j sókra — a munkás s alkalmazott « munka- í adóra, az eladó a vevőre sstb. —, addig a j nyugdíjasok teljesen ki vannak szolgáltatva i a drágaságnak s letört szellemi ’és fizikai ere-1 Kassa, december 22. ..Mexikó egyházellenes törvényhozása“ címen egy bécsi egyetemi tanár hosszabb tanulmányt irt, amelynek nyoméin nem lesz érdektelen Mexikó „egyházpolitikai" jogszabályait röviden ismertetni. Áz egyházjogi helyzetet (más szóval a törvényes egyházüldözést) kért törvény állapítja meg és pedig az 1926. évi julius 2-án kelt (Diánk) oficiaJ) törvény és az 1927. évi január hó 12-én kelt („Lég regi ámen tória de arrtioulo 130 de la coostitution fedie®al“) törvény. E két törvény az egyházat minden jogtól megfosztotta. A* katolikus egyház megszűnt jogi személy lenni és annyi joga sincs, mint bármely egyesületnek. Az állam megtiltotta a katolikus papoknak, hogy az egyház felsőbb hatóságainak parancsait teljesítsék vagy végrehajtsák Az egyház Ingatlan vagyonit nem szerezhet, nem bdirtokolhat, nem kezelhet. Ez azonban nemcsak az egyetemes egyházra vonatkozik, de az egyes hitközségekre ós plébániákra is, mert minden egyházi vagyont a templomokkal együtt minden kártérítés nélkül elvettek és államosítottak. Épp ágy minden püspőkségi vagyon, kórházak, szemináriumok, vallásos egyesületek mer háziad és iskolái, kolostorok, zárdák és a vallás tanítására, terjesztésére szolgáló minden épület minden kártérítés nélkül az állam kizárólagos tulajdonába menteik át. Minden újonnan épült templom automatikusan állam- tulajdonná válik. Az egyház ingó vagyona is államtuílajdon lett. Erről jegyzék vezetendő. Ugyanez érvényes az egyházi célokra gyűjtött kegyes adományokra is. Minden ilyen gyűjtésről a hatóságnak szigorú büntetés terhe alatt azonnal jelentést kell tenni. Az egyházi vagyon elkobzásánál netíi álltak meg, de elvették as istentiszteletek szabadságát is. jükkei megfelelő molllóMoeresertire sem tehetnek szert, még pedig annál kevésbé, mert hiszen ennék felét is kénytelenek az államkincstárinak átengedni. A lakbéreknek a lakók védelmének közelii megszüntetése miatt várható emelkedése ugyancsak megindokolja a régi nyugdíjasoknak azt a kívánságát, hogy illetményeiket oly mértekben emeljék, amint ezt megélhetésük megköveteli. Az állam elsőrendű kötelessége és érdeke tehát, hogy .előteremtse azokat az aránylag nem nagy összegeiket, amelyekre szükség van azért, hogy a régi nyugdíjasok egy a köznek szentelt étet után ne a nyomorban tengődjenek, hanem oly életslandardot érhessenek el, mint azok. a társaik, akiknek a körülmények szerencsés egybétoilálkozása- jobban kedvezett, mint nekik. Két határozati javaslat A törvényjavaslattal egyidejűleg Grosschmid szenátor egy határozati javaslatot is beterjesztett a szenátushoz, mellyel a törvényhozó testület elvileg kötelezné a kormányt arra, hogy a nyugdíjasokról a tisztviselők fizetés- emelésénél meg ne feledkezhessék, továbbá egy fontos rendelkezést tartalmaz a bírák nyugdijára vonatkozóan. A határozati javaslat a következő: I. A nemzetgyűlés utasítja a kormányt, hogy az állami tisztviselők illetményeinek fölemelését célzó legközelebbi javaslatánál a nyugdijak arányos emelésére is tekintettel legyen. II. A 920/25. számú törvénynek a 103 26. számú törvény által is fenntartott azon rendelkezése, amely szerint a bírói pótlék a nyugdíjba beszámítandó, haladéktalanul végrehajtandó. Mindenféle vallásos és egyházi szertartás, kör- menetek, keresztelések, temetések, betegek látogatása, utolsókenet feladása csak a hatóság állal megjelölt helyen történhetnek és aki ezen előírás ellen vét, azt börtönbüntetéssel sújtják. A meghagyott templomokban istentisztelet csak a hatóság felügyelete mellett tartható. Az állam által átengedett templomokat berendezni csak a felügyeleti hatóság en- gedélyével lehet. A hatóságokat felhatalmazzák arra, hogy a templomokat bármikor bezárhatják. Ez a rendelkezés szerves összefüggésben van azzal a cikkellyel, amely a lelkészeket 1 évtől 5 évig terjedő fogházzal bünteti, ha ezek az alkotmánytörvényt, vagy a kormányt általánosságban, vagy a* egyes hatóságokat bírálni merik. E feje®e>t alapján indiítortrták bűnvádi efljáráai 37 püspök ellen, akik pásztorlevelükben 4 szabadságjogtiprások ellen állást foglaltak. A lelkészeket és minden vallásos egyesülést, kivételes felügyelet alá helyezték. A pálya- választást azáltal szorították meg, hogy az alkotmánytörvény 130. fejezetének 7. bekezdése a lelkészek számát is előírja, amely számot a kormány bármikor csökkentheti anélkül, hogy köteles lenne ‘tekintettel lenni szerzett jogokra. Az engedélyezett lelkészek is különös felügyelet alatt állanak. A lelkészek joghatóságát megszorították. Az alkotmánytörvény 27. fejezete szerint sem ők, sem a vallásos egyesületek semmi körülmények között nem vállalhatják el sem a magán, sem a nyilvános népjóléti intézmények patronátu- sát, vezetését, igazgatását, vagy felügyeletét. A lelkészek a politikai életben részt nem vehetnek, sem nem választók, sem meg nem választhatók. Sőt az alkotmánytörvény 130. fejezete értelmében a politikai egyesülési jogból is ki vannak zárva. Á templomon kiviil megkülönböztető ruhát (reverendát) nem viselhetnek. Aki ezt a tilalmat áthágja, börtönnel büntetik. A helyi hatósági közegeket felfüggesztéssel, ismétlő esetben elbocsátással büntetik, ha ezen előírás betartását nem kényszerite- nék ki. A szeraelesreudekert 'eltörölték ós a szerzetesi élet iránti kísérlet 1 évtől 2 évig, magasabb állást viselt szerzetesnél 6 évig terjedő fogházzal büntetendő. Nőknél a b tiniéi lés egyharmaddal megró vidáí- heitő. Lelik észi, vagy vallásos egyesülések iskola- kait nem állíthatnak föl. Az ilyen iskolákat be kell] zárni. Lelkészek nem szerezhetnek meg tulajdonul oly ingó, vagy ingatlan vagyonrészeket, amelyek azelőtt valamilyen vallásos egyesület tulajdonai voltak. A lelkészek örökösödési joga is korlátozva van. A híveket is kivé leles rendelkezések alá helyezték. Minden nyomdai tennék, amely programja, címe, vagy tendenciája szerint a felekezeti jellegeit magán viseli, nem élvez sajtószabadságot. A híveknek tnJLoe minden olyan politikai egyesülés, amely akár nevében, kár működésében nyíltan, vagy rejtve valamilyen vallásos megnyilatkozással összefüggésbe hozható. Ilyenek tagjait fegyházmt büntetik. Tanulságos kis .dörvéinyalköblseik " ezek. amelyeknek drasztikus, gy ül öleliö I ;i tinit el I szellemű végrehajtása nyomán jogosan Vauiul föl az egész müveit világ tiltakozása. \ Alánt*. j Legnagyobb választék, karácsonyí-és újévi- ajándékokban garantált legolcsóbb bevásárlási forrás. Szükségletének beszerzésénél 50 %-ot takarít meg, ha az // \ ,V . . . 'VT/: Első szlovák ékszer- , arany-és ezüsláragyárnál Frostig Testvérek, Bratislava Mihály utca 6. vásárol. '/'j \ •í';i T;: ^*. \, ■."■ y^ ^ Mexikó egyházefienes törvényhozásának kirívóbb rendelkezései
