Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-19 / 289. (1916.) szám

'to«gm-Mag£ati-hirlae»

1028 december 19, szerda.

Saljapin különös esete a cseh sajtóval

Egy sa'tórecepció hátteréből, avagy ki beszélt misztifikációról és a szlovákoktól lopott motivumu magyar muzsikáról és népviseletről ?

Prága, december 18.

Feoder Saójapvrn, a világhírű orosz énekes, amint isme-raL.es, tegnap megérkezett: Budapestről és megélikezés-3 uL&n azonnal fogadta a sajtó képviselőit, hogy megfeleljen arra a sok kérdésre, a-mi't a közvélemény képviselői elébo tártak. SaMapdn a maga utólérhetetLe- nül szer eáe'jremélitó modorában beszólt el minden érdekes epizódot az életéből és természetesen meglel elit arra a kérdésre is. hogy nyilaik ozott-e Budapesten a trianoni szerződés elten, vagy sem. Saljapin őszintén elmondotta, hogy az öt-százéves magyar dal estéjén végighallgatta azokat a magyar nótákat, melyeket különböző évszázadok szerint csoportosítva és különböző korhű magyar jelmezben énekelt az előadó. Elismerte, hogy tetszett neki a sók magyar nóta, melyek hatását az orosz muzsikában is látni véli és tetszett neki a sok szép magyar kosztüm. Elmondotta, hogy a hangverseny végén egv zeneszerző valami verset szavait el, ami ámennel végződött Saiiiapín lefordil.tatta ezt a verset — a ma-mar Hiszekegyet — és aznap este fölköszöoifőt mondott egy társaságban, melynek során erről a versről is beszólt, mert abban semmi mást sem látott, mint azt, hogy az il.leiŐ muzsikus nagyon szeretheti a hazáját, ha ilyen szépen beszél róla. Ez a honszeretet meghatotta és a maga részéről azt a nyilatkozatot tetté, ho.gv Magyarországnak minden jót kivan. Hangsúlyozza azonban, hogy e kijelentését távolról sem keli és távolról sem szabad politikailag értelmezni, mert mi sem áll tőle távolabb a politikánál és azon a bizonyos estén szóba sem került Trianon, sőt azt sem tudta, hógy Trianonban írták alá a békeszerződést Annyira járatlan a politikában. hovy a Trianon szó valami furcsa képzettársítás során nála a triumvirátus szóval esc-ÍLŐdött föl, amikor először hallotta.

A nyilatkozatát orosz nve!ven tette meg és á je’oofévő kollégák közül ebesek tudtak oroszuk ezek lefordították a többieknek csebre, illetve németire. Ez mind nem újság, hiszen a Pránai Magyar Hírlap is megírta a mai számában. Érdekes azonban, hogy a cseh sajtó miként reagált Sál janin nyilatkozatára s ík meg kell állapítanunk, hogy Saljapin budapesti szereplése miatt Prágában diszvrá- eiába esett és a ma reggel megjeleni cseh lapok alig egy-két sorral intézik el ezt a, máskor körülrajongott szláv művészt. EfnTedül a félhivatalos cseh kormány lap, a Ceskoeloven- iM Repubiika közöl hosszabb cikket a sajtórecepció során tett: Saliapin-nyilatkozatrói,

melyhez a következőket fűzi:

— Ami a budapesti affért illeti, a ténv- áttáiS számunkra világos. A magyarok, Salja- pin nézete szerint, tökéletes művészek, mert nagyszerűen be tudták őt csapni. Semmi másról nem volt sző, mint a szokásos Triónon- elfjones magyar tüntetésről, melynek során Solj-apinnak vallóban —^önyörü nemzeti jel- merfrtt mutattak — csakhogy nem magvar, hanem idegen tett-okkal ékeskedve, szlovák és román jelmezeket és meyhntt-ga-ttalfák vele a szlovák, jugoszláv és román dalból származó muzsikái. Végül előadták a , Hiszek- e—“ cimü ismert magyar irredenta imádságot, mely különben minden magyar hivatal éi villamoskocsi falán kísért. Saljapin, aki nem tud majorul, be hagyta magát csapni és szóval — beugrott az ügyes magyar propagandának.

Szóról-szőra így számol be ez a jelentéktelen nyilvánosságú kormány Lap. Ennek a —ü- lölettől elvakult lapnak, melyet még Prágában sem igen olvasnak, a munkatársa a tegnapi recepció során mint tolmács is szerepelt és a főn ti bölcsességeket, melyek az eltulajdonított szlovák, jugoszláv és román mo- fci gumókra vonatkoznak, olyképpen szőtte be Sa napin r.yllatkoza'.ába, hogy azok Saljapin szavaiként hak/ttek arra, aki egyáltalán nem érette meg az orosz művészt, Tek in tettel arra. hogy az orosz nyelv nem egészen idegen etilem, no meg Saljapin mindéin szavát o’y*n erős mimikával kíséri, hogy már a gesztusai is világosain beszélnék, meg állapítottam az orosz és a cseh szöveg közötti élté-'-.1 ón az esetleges félreértések tisztázása

Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilap'a a

Kénes Hét

ms^ielenik m nden hét • sötörtöklén

előízstni a

Képes Hétre

végett, jónak láttam megkérdezni, kincik a szavait tolmácsolja: Saljapmét-e, vagy a Cas- koslovenská Republlikáét? A kolléga beismatráe, hogy saját nézetének adott kifejezést és ma a C. R.-ben megjelent cikkből megállapítható, hogy azóta cserbenhagyta a memóriára és í I^apln szavait ismét a sajátjával keveri össze.

Az egész ügynek nincsen különös jelentősé ”e, csőik Prágában annyiszor rágalmaztak iP— bennünket, a ma-nor saitó munkásait, hogy hamlsitunk, hogy végtére is kötelességünknek tartjuk bemutatni, hogvan dolgozik az „objekbiv“ cseh sajtó, azután meg elejét alkarjuk venni annak, hogy Saljapin egy újabb afférbe keveredjék és valaki felelősségre tailúilja vonni, amiért lopott motívumokról beszél. (t. 1.)

Vannak még fö “

A középafrikai néger állam haladó szellemű uralkodójáról, aki beéri négyszáz feleséggel

London, dec. 17. Afrika szivében van egy kis néger királyság, amelyet Oyonak hívnak. Ennek a néger államnak királyáról közölnek most az angol lapok igen érdekes leírásokat Oyo á'lam királyának, akinek ebben a méltóságában Alasin a neve, istent megillető hódolat jár ki alattvalói részéről. Címei szerint az Alasin „tutajdonosa a földnek, a villámlás istene és az összes fétisek ura’kodója." Isteni hatalmát elődeitől örökölte, akik haláluk után maguk is istenek lettek. Egyénisége alattvalói számára annyira szent, hogy ezek még az arcára sem tekinthetnek föl, közvetlenül nem szólíthatják meg, hanem mindig csak háremének egyik főhölgye révén fordulhatnak hozzá. Háreme jelenleg négyszáz asszonyból áll. Elődjének még kétezer fe’esége volt, de a jelenlegi Alasin modern, ha’adé érzésű ember és megelégszik négyszáz feleséggel is.

Ezek az asszonyok felelősek az uralkodó magántárgyainak őrzéséért is. Vigyázniok kell tehát a ruhájára, a nap- és esőernyőjóre, dobjaira és uralkodói jelvényeire, A főfeleségek, akiknek száma je’en’ég nyolcvanra van korlátorva, nemesi címeket viselnek és hajukat fejük két oldalán piramisokba fonhatják össze. A hárem többi asszonyának meztelenre van borotválva a feje. A király közelében soha tizenhat asszonynál kevesebb nem lehet.

A féltékenykedés ellen a legszigorúbb büntetéseket alkalmazzák. Az uj „Alasin" apja ha’á’a után rendesen átveszi annak feleségét A főbb asszonyok azonban

férjük halála után meg szokták mérgezni magokat

Nemrég a* angol gyarmati hatóságoknak legnagyobb fáradtságukba került több ilyen főfeleséget megakadályozni abban, hogy a meghall király

halála utón öngyilkosságot kövessenek el.

Az udvari ceremóniákat szigorú szabályéi irányítják. Aki a kiráiyhoz akar közeledni, annal először a porba kell dobnia magát, azután vissza felé kell tennie egy pár lépést és megadása jeléü port hinteni a fejére és többször megismételni ez a megalázkodást, minden esetben csak egy lépés sel közeledni az uralkodó felé. Mikor ezt már többször megismételte, a főeunuch végül égy helyet mutat neki a király előtt, ahol lekuporoghat. Ha a kérelmező tekintélyes ember, akkor beszélgetése tartamára egy napernyőt is kap, ami a középafrikai országokon a legmagasabb méltóság jele.

Minden állami méltóság megfelelő hajviselet kötelezettségével jár. Csak az eunuchok viselnek simára borotvált fejet Ha azonban udvari gyász van, akkor több hónapon át mindenkinek lebcrot- vált koponyával kötelessége járni. Fogadósnál az A'asin trónja mellett jobb és baloldalon helyezkednek el kedvenc feleségei, akik nagy, színes napernyőket tartanak maguk fölött. A színes napernyők Oyo-ban a királyi méltóság jelei és csak az Alasin környezetében élő egyének használhatják.

Angol lapok szerint a jelenlegi ,.Alasin" szelle- mi'eg tényleg fő’őtte áll alattvalóinak és európai műveltsége alapján igyekszik országát a haladás útjára vezetni- Bár a palotáját csak a legritkább esetben hagyja el,

titkosrendőrségének jelentései alapján mindenről értesül, ami az országában történik.

Nemrég fölmerült az a terv is, hogy Londónba látogasson el, de egyelőre nem mer ennyire szem- beszál’ni a hagyományos szokásokkal, mert attól fél, hogy isteni tekintélyét veszélyeztetné népe előtt.

TUKORFOLYOSO

Irta: Márai Sándor

Abból a Chaplin-filmből jöttem ki este az uccára, a meleg bruhabá-ból, a sötét villogásból, ami az öröm nemzetközi nyelve, — felfrissülve és megtisztulva egy kissé ettől a bonyolult nevetéstől, ahogy csak Chaplin tud nevettetni s különben senki az emberek közül, irók se, — azt a tükörfolyósójelenetet láttam változatlanul magam előtt, amikor Chaplint üldözik s bemenekül a varázskástólyba s eltéved a tükörfolyósón. Ezer Chaplin ugrál egyszerre és ezer rendőr üldözi őt, ezer Chaplin mozdul, ha Chaplin felemeli a kezét, ezer rendőr sújt utána a bottal. Valószínű, hogy Chaplin nem gondolt semmi holdkórosan szimbolikusát, amikor a tükörfolyosó ötletét beiktatta a filmbe, az ötlet nagyon fotogónikus ás hálás. De, ha a film arányait nézem, talán mégis gondolt valamit, túlságosan elnyújtotta, —- látszik, hogy élvezte az ötletet, minden mozdulatot megismételt, nem fáradt el belé. Hálás és bonyolult dolog egy ilyen tükörfolyosó: az ember megsokszorozva látja önmagát s egyszerre, mintha az endolym- pha kicsorgott volna a füléből, nem tud tájékozódni többé, — én, én, mindenütt én, ezerszeresen én s ahová lépek, a tulajdon zavart vi- gyoromba ütöm az arcomat, — üldözési mániában kínlódó ember belső tükörképe lehet ilyen. Az egész világ egyetlen bonyolult ármány, ami engem tükröz s ellenem épített labirintust, hogy eltévedjek, — s én magam ezer atómra szakadva hajszolom és gáncsolom enmngam, inig az ármány cserepein véresre zúzódva bukom el a szörnyű hajszában, — mert nem szök- hetem meg magai 1 elől, nézd, milyen sekezren vagyok. Ezt hajtogattam, szórakozottan! és játékszerben, a játék ötletét játszva tovább, — a aztán bementem egy éjjeli kávéházba, ahol a fel mellett libasorban álltak az asztalok, vacsorára terítve, — keskeny és hosszú terem, amit a két vis-á-vis falon szemközti tükrökkel iparkodott az építész bővíteni, — s leültem, megrendeltem a vacsorát s amikor szórakozottan felnéztem, két tucat libasorban ültem magara előtt és magara mögött. Idegesen és kíváncsian néztem ezt a. véletlen folytatását a

valóságban annak, amiben néhány perce éltem — ezt a vásári trükköt, ami csak Chaplinnek áll jól, de az éjjeli kávéháznak nem áll jól. — Mégis fölemeltem a kzemet, a homlokomat dörzsöltem s az a sok én engedelmesen majmolta a mozdulatot, — szédületszerü tükre az ón-nek, az öntudatnak, a bizonytalan valóságnak, hogy hol és meddig tart a lezárt ,.ón“, az elhatárolható és személyazonossági adatokkal igazolható? — hátha mégse olyan formába lezárt és törékeny figurácska az ember, mint sokáig hittük?

•

Vagy:

„Mert érted történnek mindenek: mit búsulsz?..

(Zsoltár férfíhangra).

*

Például ennek a magyar fiúnak a távolbalátó készüléke: szédült és ijedt örömmé1 üdvözlöm, —*• mert mindaz, amin az ember ma fúr és farag, valahogy elvisz valamit az emberi lény körülhatároltságának öntudatából, amire minden, gondolkozásunk és jogérzetünk, bánatunk és örömünk felépült. Távolabb látok s valahogy lazább és kevesebb vagyok, mert engem is láthatnak a távolról — magánéletem, ami beldegzett egy természeti törvényt, azt, ha egy szobában egyedül vagyok, hát akkor egyedül vagyok, sérelmet szenved, mert igenis nem vágyók többé egyedül s látnak engem Berlinből. Uraim, egy kis diszkréciót... Barátom hangja Utánam jön a szobába, hetedhéthatárból megszólal a hant* ágyam mellett, felver álmomból és beszélni kezd. Az élet minden pillanatban veszít intimitásából. Huzalok, fényok, áramok üldözik a legszentebb emberi javat, a magányt A rádión kileshetem Peking hangjait, —"egyre kevésbé vagyok .én, azzal, hogy srk.zorosan és hatalmasabban és közölhetőbben én vagyok. A lélek magánya megszűnt a pillanatban, mikor Gutenberg lenyomtatta az első iv gondolatot. A test magánya megszűnt vagy szünőben van, a telefon, a. rádió, a távolbalátás mindennap közelebb visz a többiekhez, kezdek hasonulni

hozzájuk, már nem vagyok az a szent és titokzatos, dalai lámaszerü, csodálatos „£n“, magánélet és egyéniség, mint voltam kétszáz év előtt.

*

Goethének például egészen biztos, sokkal kevesebb juin% ma az eszébe.

*

A gondolat doppelgángerjeire gondolok. Barátommal beszélgetek november végén vér-ékről egy délután s megállapodunk, szó szerint — ugy-e, barátom? — hosszas vita után ebben a definícióban: ,,A tökéletes vers az, amelyben űem lehet megváltoztatni vagy föl cserél ni egyétlen szót sem“. Néhány nap múlva a po: ta egy francia folyóirat decemberi számát hozza el, ahol Gide versekről ir s Paul Souday-nak ezt a meghatározását idézi: „Les exeellents vers se reconnaiss.ent á ceci qu‘on n‘y peut changer, ni déplacer un seul mot.“ A gondolat nem tgetr verő, tapasztalati és elméleti dedukció,' de a fogalmazása a mondatnak oly szószerint, betör szerint egyezett azzal, amit mi magyar nyelven hosszas vita után összekalapáltunk, hogy meghökkentőn és hitetlenül olvastam el. ezótavoí- va, többször is, — mint mikor az utcán valaki nagyon ismerősnek tétován köszönni szeretnénk s csak aztán látjuk, hogy az ismerős egy fali tükörben mi magunk vagyunk.

#

Az ember kezd megismerkedni önmagával. Bonyolult narcissztzmus ez, — valahol egv folyó tükrében kezdődött, mikor először ’átta még önmagát egy ember, — s egyik nyugtalanító foka a fejlődésnek a mozi, óriási meglepetés mindazoknak, akik először látják maguk ;t hátulról vagy oldalvást mozogni, — meg kell szokni, kezdetben mondhatatlan idege itő ég nevetséges. A válltartásomról például annyira nem tudok semmit, a járásomról se. hogy elmennék magam mellett, ha magam előtt ballagnék az uecám — Az ember kezd megismerkedni önmagával. — már minden érdeklődő ember oly ismerősen borzéi magáról és mirigyei funkciójáról, mint arról, hogy Erna néni felmászott a körtefára. Ha behunyom a szememet, pontosan el tudom képzelni egész belső szerkezetemet, minden ne! éz- ség nélkül a legapróbb részletekkel. Négy-záz esztendő előtt a legnagyobb titok, amit az *:m- bef ismert, tulajdon teste volt, — tabu. amit felnyitni tilos, csodálatos szerkezet, lehet, hogy rugók és kerekek forognak benne. Az ember kezd megismerkedni önmagával, —a gondolkozás és érzés mechanizmusát minden nap tisztábban látjuk, a pszichoanalízis felnyitja az emlékek? ösztönök és tudatok összefüggéseit, az ember kíváncsian hajol önmaga fölé, mint egy felnyitott játékdoboz fölé. Fürészpor, nyersanyag, egypár chémiai és fizikai reakció... Józsika, ma verset akarok írni, kérlek keresd elő fiam a bánatspektrumomat. Kíváncsian és kis csalódással hajol az ismerkedő ember önmaga elé s mint a nő életének nagy eseménye után, meglepve kérdezi: „Ennyi az egész?14 *

A. és B. között már csak egészen rövid az u.t. — A. kezd mindent tudni B.-ről, egyszerű következtetési alapon, mert B. is meghal, ha a vakbele gonnves és átfuródik, B. is vérmérge- zósfc kap, ha a mirigyei rosszul szűrnek, s B. is csak azért fél a sötétségtől, mert hat éves korában megijedt a dadája fülétől. A. biza masabb, talán szemtelenebb is B.-vel, mint lett volna kétszáz év előtt, mert tud róla eiyet- mást, amit kétszáz év előtt csak sejtett. Tudatunk egymásról egyszerűbb, nyersebb, unalmasabb és bizalmasabb. Istenített kedvesemről olyan dolgokat tudok, amiknek tudatában Petrarca felakasztotta volna magát az első fára. A demokrácia nem a parlamentekben készül, hanem a klinikák s a tébolydák laboratóriumaiban.. Egy napon az emberiség tisztában le-, z vele, hogy csak kiválasztódás van, ám nincsenek kiválasztott lények. Vilmos császár például még határozottan, őszintén és komolyan hiti abban, hogy Isten kegyelméből van itt a földön, apostoli küldetéssel, — ezt nemcsak móndta, de hitte is, minden idegével. Hoov er, aki jelentékenyen nagyobb földi hatalom e pillanatban, mint' a német császár valaha is volt. már nem hiszi ezt. Én már tudom, hogy Heover csak egy helyzeti előnyből hatalmasabb, m'nt például én vagyok, mert ő is csak gyalog jár a Fehér Házban, mint én otthon s én pontosan olyan hatalmas vagyok, mint ő, illetve ő pontosan olyan féreg, mint én. Ezért tisztelem őt, mert vagyok olyan hatalmas mint ő. Ezért vagyok itt bizalmas vele, mert tudom, hogy pontosan olyan veszendő, mint én. Kétszáz év előtt ezt még nem tudtam. Mikor XVI. Lajosnak levágták a fejét, biztos, hogy sokan voltak a Gréve-piacon, akik megdöbbenve és hitet e- nül látták, hogy vér ömlik a király nyakából. *

Persze, van itt valami, a tükörkép mögött, valami láthatatlan, amit gondosan titkolok s ami csak az enyém, — talán egy hit, talán egy grimasz, a felbontott játékszerben megdühöri- ten, vésővel kutatok utána.

— Gyarapodott a föld súlya. Londonból jelentik: Kevl dr., az Egyesült Államok mtlrlék- hivatalának igazgatója kiszámiiotta, hogy a föld az utolsó megmérés óta súlyban 502 000 000.000 000,000.000 tonnával gyű; > podott.

n legjelesebb magyar írók és k#!t@k eredeti munkáit adja a PrAjai Magyar t-rirígg

1121. évi mm képes naptára.

4