Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-14 / 285. (1912.) szám

1928 december 14, péntek. FAIR PLAY *22 angol közéletnek uralkodó jelszcma. A köz­élet lisztsága a társadalmi fejlődésnek nélkü­lözhetetlen biztosítéka és a sajtó legjelentő­sebb szerepe éppen abban áll, hogy ellenőr­zésével, kritikájával, objektív irányitásárml nagy mértékben hozzájárul a közélet tisztasá­gának biztosításához. Ha valahol szükség van faár playre, úgy nélkülözhetetlen elemének kell lennie a kisebbségi társadalmi életnek. \Mindenki, aki közszereplésre vállalkozik, akit a kisebbségi élet követelményei fontos sze­repkör betöltésére hívtak el, legyen tisztában azzal, hogy fokozott felelősség hárult reá és az agyéul érdekeknek teljes háttérbe szorítá­sával kell szolgálnia a kisebbség ügyét. A közéletben kifejtendő tevékenységre két do­log predesztinál: szakadatlan munka és teljes felelősségérzet. A kisebbségi életnek olyan sú­lyos megoldatlan feladatai vannak, hogy egyetlen magyar embernek sem szabad óráit haszontalanul elvesztegetnie, mert minden &m, amely alkotó tevékenység nélkül műtőit el; helyrehozhatatlan értékveszteségei jelent. Viszont a kisebbségi munka teljesítése köz­ben az egyetlen irányelv a magyarság szent ügyének szolgálattá. Ezek a gondolatok annyi­ra természetesek, hogy részletesebb alátá­masztásukra nincs szükség. Mindezt azért kell elmondanunk, mert. a magyar színészet ügyével kapcsolatban Kas­sán egy kínos affér körvonalai bontakoztak ki. Jobb szereltük volna éppen társadalmi életünk harmömájáhtok szempontjából, ha ez az affér nem kerül nyilvánosságra addig, amíg az egyedüli hivatott tényező, az Országos Szin- pártoló Egyesület elnöksége saját hatásköré­ben el nem végzi a vizsgálatot és meg nem állapítja, vájjon van-e alapja azoknak a szét­terjeszteti vádaknak, hogy a Szinpártoló Egye­sület anyagi ügyeinek intézésében a fair play sérelmet szenvedett. A megindult hajszának nagyon személyes jellegű ize van és a szemé­lyes érdekeket feltétlenül kikapcsolandóknak tartjuk, mikor egyetemes magyar érdekeltről van szó. Azoknak, akik vádat emelnek, azok­nak, akik gyanúsítanak, megdönthetetlen tár­gyi bizonyítékoknak kell birtokában lenniük, hogy ilyen súlyos következményű üggyel elő­állítás sornak. Éppen ezért elsietett volt a siajtó beavatkozóm, mert elébevágoti az ügyek ren­des fejlődésének, befolyásolta a közvéleményt, pro és kontra hangulatot teremteti, mindez pedig magát a lényeget befolyásolhatja káro­san, mint mindig olyankor, amikor a köz ro­vására személyi érdekek, vagy személyi el­lentétek tolakodnak a fórumra. Mi nem akarunk ebbe a hibába esni és a sajnálatos affér körülményeivel nem faglal- kózunk, hanem teljes bizalommal várjuk a Szinpártoló Egyesület vezetőségének cseleke­deteit. Teljes mértékben megbízunk ebben a vezetőségben, mert intakt férfiak alkotják, akik egész közélet imüködésükben kínos gondossággal tartották szem előtt a fair play elvét. A felizgatott közvéleményt is megnyug­tathatjuk abban az irányban, hogy a megindí­tott és folyamatban levő vizsgálatban ezt a vezetőséget nem irányítja semmiféle egyéni szempont, érdek, szimpátia, vagy antipália, elfogulatlan objektivitással igyekszik megke­resni az igazság alapjait és feltétlenül világos­ságot dérit arra a kérdéskomplexumra, amely az afférnak a sajtóban történt felvetésével felmerült. A közvéleményt is arra figyelmeztetjük, hogy ne foglaljon állást és ne Ítélkezzék addig, mig a Szinpártoló Egyesület vezetősége a megkezdett vizsgálatot végre nem hajtotta és annak eredményét nyilvános ágra nem hoz­ta. Sok-sok tapasztalat után legyen óvatos a személyi intrikákkal szemben, amelyek már annyi bajt okozták közéletünkben, sokakban elkedvetionedési keltettek, a nemzeti munka fejlődését megzavarták és csupán csak ellen­ségeinket örvendeztették meg, akifc becsmérlő hangon szeretnek nyilatkozni a magyarság társadalmi tulajdonságairól. Tartsuk köteles­ségünknek, hogy jószándékunkkal, korretsé- günkkel, az abszolút igazságra való törekvé­sünkkel az ilyen gyülolségieljes vádakra soha ne szolgáltassunk alkalmai. (iiripfsiíg barátsági szerző­dési kői Olaszországgal és Romáméval Athén, december 13. A kamara külügyi bizottsága jóváhagyta az Olaszországgal ée Romániával kötendő barátsági és ímeg-mem- táunadási szerződésekről szóló jelentéseket. A szerződések a jövő héten kerülnek a ka­mara elé Német diáhíuristáh szerelmi drámája az Alpok sziklmcsuc között Az orvosnövettdéh, a bölcsész és a szép medika íragihusvégü taristakiráméufása — Boss Vilmos medikus, a „tölösleges harmadik“ a szakadékba vetette magát Berlin, december 13. A berlini bűnügyi rendőrség detektivjei pár nap óta egy diák- tragédia nyitját keresik s olyan titkok fáty­lait bontogatják., amelyekéit az alpesi hegy­vidék irdatlan erdőségek kopár sziklái és szakadékai rejtenek. A tragédia részleted a maguk különösségében megannyi kérdőjel­ként merednek a nyomozó hatóságok elé. Még nem tudják, gyilkosság, öngyilkosság vagy véletlen Szerencs étié n s ég áldozatául esett-e Boss Vilmos berlini orvosnő vendók, jómódú polgári szülők gyermeke, aki egy diáktársával és egy társnőjével 'indult nem­régen kirándulásra az alpesi hegyekbe. A diák rejtélyes eltűnésének körülményei egy­forma esélyt adtak mindhárom fellövésnek, Épp úgy lehetséges volt, hogy társa, Sclnmidit Joaehim bölcsészhallgató taszítot­ta le a Szakadékba, mint az, hogy szerelmi meghasonlásbán önként velőtte magát a mélybe és nincs kizárva a harmadik lehe­tőség sem: hogy elszakadt társaságától, egyedül bolyongott a sziklák útvesztőiben és egy elhibázott lépés vagy turistángrás okozta halálát. Ami a bűnügyi rejtélyt még jobban kompli­kálja: az eddigi kutatás nem vezetett a fia­tat orvosnő vendék holttestének nyomára. Tehát feltétlen bizonyossággal azt som tud­ják, vájjon meghalt-e. Amennyire homályba burkolt az alpesi dráma utolsó felvonása, épp olyan kifürkészheíeílennck látszanak az előzmé­nyek, amelyekből a drámai kifejlés kibontakozott. Boss Vilmos, az orvosnövendék testi-lelki jóbarátságban élt Schmidt Joa- chim bölcsészhallgatóval és mindketten egy 22 éves, nagyon szép és életvidám mediká­val, Gramlich Lucievel. Mindkét egyetemi hallgató tagja volt annak a német diákegyesületnek, amely a tisztaság és ártatlanság eszményét követ­te és tagjait a legszigorúbb ellenőrzés, meg­figyelés aktit tartotta. Ez év nyarán a két fiú a diákleánnyal közös alpesi kirándulás tervét beszélte meg s meg is állapodtak abban, hogy az egyetemi szünet alatt turistautra indul­nak a Partenna-hegylánc vidékére. Tervüket szüleik anyagi támogatásával valő- sitották meg. A három diák együtt járta a regényes hegy­vidéket, az égbenyuló csúcsokat és együtt látták őket legutoljára a Montafoníál közelében. Ettől az időponttól számított öt nap múlva Boss Vilmos Berlinben élő szüleinek egy le­velezőlapot hozott a posta. Gramlich Lucie irta a lapot, üdvözletét küldött és közölte a szülőkkel, hogy Vilmos egyideig velük szórakozott, azután elvált tőlük s azóta már bizonyosan oda­haza van. A szülők azonban hasztalanul várták fiuk megérkezését. Egyik nap múlt a másik után s lassan az aggodalom és kétségbeesés lett úrrá a telkükön. Írás nem érkezett, üzenet sem s a fiú sem jött haza. Hetek teltek el, mig a kétségteljes várako­zásban kiérett a szörnyű sejtés, hogy a fiút valami sezrencsétlenség érhette. Édesapja a rendőrségre ment, bejelentette fia eltűnését és elmondta mindazt, amit a turistakirándu­lás előzményeiről és körülményeiről tudott Először a bűnügyi rendőrtisztviselők is azon a véleményen voltak, hogy a fiatalem­bert, aki magányosan bolyongott az alpesi he­gyek között, szernecsétlenség érhette. Egy rendőrtisztviseiő kisérte Boss Vilmos édes­apját Montafontalba, ahol rendőrkutyával indnltak a fin felkutatására. A kétségbeesett apa kívánságára tűvé tették az egész vidéket embememjárta sziklákon bukdácsoltak és életük kockáztatásával keresték azt az irtat, melyen a fin eltűnhetett és amely a halálba torkolt Minden kutatás hiábavalónak bizonyult. Nemcsak a holttestet nem találták meg, de olyan nyomra sem bukkantak, amely re­ményt éleszthetett volna fáradozások sikere iránt. Boss Vilmos édesapja lesújtva és megtörve tért haza, a nyomozó hatóságok pedig most elsőizben vetették fel azt a lehetőséget, hogy a fiatalember erőszakos halállal múlt, ki, gyilkosságnak esett áldozatul. A rejtélyes eltűnés valószínű színhelyének környékén folytatták a nyomozást, kihallgat­ták a turista-menedékházak lakóit, a turista- vezetőket és puhatolózni kezdtek a titokzato­san eltűnt egyetemi hallgató baráti körében I az után, nem volt-e a hármasban tett kirándulásnak szerelmi háttere. A nyomozó rendőrségnek ekkor tudomására jutott egy olyan verzió, amelyet az eltűnt diák társai élénken pertraktáltak. Eszerint Schmidt Joachimot gyengéd szerelmi szá­lak fűzték a medikához, de szerelmüket titkolták, nehogy a fiatal böl­csésznek emiatt a diákegyesülettel kellemet­lensége legyen. A turista-kirándulás alkal­mával a két szerelmes egy sziklabarlangban hú­zódott meg és társuk, Boss Vilmos ott ta­lált reájuk. Hogy milyen jelenet játszódott le a szikla- barlangban és mi történt azután, arról csak az eltűnt diák társa és társnője tudhattak számot adni. A leány azonban pániéi tanul­mányúton volt s igy kihallgatása csak közve­tett utón történhetett. A berlini bűnügyi rendőrség egyik biztosa Parisba utazott, fel­kereste lakásán a leányt, aki elmondta neki a turístakirándulás minden részletét. Hangját és egész magatartását annyira áthatotta az őszinteség, hogy a rendőrtisztviselőnek nem volt oka a vallomásban kételkedni. Elmondta a leány, hogy a turistakiránduiáson meleg, intim barát­ság szálai szövődtek közte és Schmidt Joa- chim között. Ez a szerelemig fokozódott rckonszenv kon­fliktusba sodorta a fiatalembert egész eddigi életfelfogásával és diákegyesülete parancsai­val. A leány , már az utón észrevette, hogy társuk, Boss Vilmos is gyöngéd vonzalom­mal közeledik feléje. Nem utasította a fiút vissza, de egész viselkedésével igyekezett öt felvilá­gosítani arról, hogy kettőjük közül Schmidt Joachimot választotta. Boss Vilmos igyekezett visszanyreni önural­mát és elfojtani a leány iránt fellángolt szen­vedélyét. A hegyek között búcsút vett tőlük és egyedül indult el egy ellenkező irányban vezető ösvényen. Ettől az időponttól kezdve nem látta és sem­miféle hirt sem hallott felőle. A leány véleménye szerint a fiatalember lelki meghasonlásbán Öngyilkosságot köve­tett el. Ehhez a meggyőző erejű vallomáshoz hozzá­járult még egy bizonyíték, amely szintén az öngyilkosság feltevését erősítette meg. Az el­tűnt orvosnövendék egyik barátja beszolgál­tatta a rendőrségen a fiatalember naplóját, melyben megrendítő dokumentumait találták egy kétségekben és válságban fuldokló fiatal lélek vergődésének. Most már hozzávetőleges pontossággal azt is megállapították, hol kell keresniük az ön­gyilkos fiatalember holttestét, amelyet azon­ban a hegy7vidék speciális viszonyai miatt csak a kora tavasszal kezdhetnek meg. iliifiüs a mmvBrílmdinliitirésási szerződést Budapest, december 13. (Budapesti szerkesztőségünk teleforjeleutése.) Walkp kiMiígymini(S»ter és Setál&e Bmiil rendkívüli finn követ tegnap délután L6 óraikor a küliigyminijSztériumbán aláírták a magyar-finn dömtöhirósági és választott-bírósági szerződést, A szerződés szerint a két állam között felmerülő vitás kérdések az egyes esetenként alakítandó békéltető bíróság elé kerülnek. A szerződés tiz évre szól. Sróbár i labsbuig-nionardiia iliiii üeitilÉKl neveziensükiratában Hodzsát Súlyos támadás Hcdzsa ellen Mapasil fegyverszüneti tárgyaláséi miatt Prága, december 13. Prágában e napokban megjelent Srobár Lőrinc emlékiratainak el­ső része. A 470 oldal terjedelmű könyviét még egy másik kötet is követni fogja, amelyben Srobár minisztersége idejéről fog beszámol­ni. Srobár az első kötetben igen részletesen foglalkozik Hodzsával, akinek politikai múlt­ját élesen kritizálja és pedig úgy a háború előtti, mint a háború alatti és a forradalom utáni politikáját. Hivatkozik Kristóffy, Battyhány, Jászi és más magyar politikusok könyveire, Hodzsát, yfl monarchia utolsó mentőjének“ aposz­trofálja, aki a meggyilkolt Ferenc Ferdi- nánd trónörökös szolgálatában állóit. Hodzsa politikai bizalmasa volt Ferdinand- nak, állapítja meg Srobár. Hodzsa a háború alatt egyik oldalon a csehszlovák állam ér­dekében dolgozott cseh politikusokkal, de ugyanakkor a másik oldalon a régi Magyarország megmentése érdeké­ben a magyar poliíilca r epre zenién teával, is tárgyalt. A legerősebb Ítéletet Hodzsa budapesti tár­gyalásairól mond Srobár. Hodzsa, mint a csehszlovák kormány budapesti megbízottja a demarkációs vonalról tárgyalt s tárgyalá­sainak eredménye szerint Pozsonynak, Po­zsony szlovák környékének, a Csallóköznek, Lévának, Losoncnak, Gömőrnek és egész Ke- letszlovenszkónak Kassával, valamint Ruszin- szkónak ie Magyarországhoz kellett volna tar­toznia. Srobár állít ásóinak bizonyítására a Iíad- zsa-féle demarkációs vonal térképéi is közli. Hodzsa állítólag budapesti tárgyalásaihoz siir- gönyileg Budapestre hivatta Duda Mátét, a szlovák nemzeti tanács elnökét és más szlo­vák vezéreltet is2 többek között Baaovsziky Lajos dr.it. Srobár szerint Hodzsa abban az időben, amikor a köztársaságnak elnöke és kormánya volt, Budapestre hívta a szlovák nemzeti ta­nács elnökét, hogy az ott mint egyenrangú fél a csehszlovák kormány hátamögött tár­gyaljon a magyar kormánnyal. Srobár ezt az imperiumot, melyet Hodzsa tárgyalásai alapján Szlovenszkónak a ma­gyaroktól kellett volna megkapnia, egy beteges becsvágyó agy szüleményeként jellemzi és a magyar politika raffinált cselvetéseként, amely a szlovák politikus vak ambíciójából a magyar integritás megmentésének utolsó le­hetőségét akarta kiaknázni. A könyvvel még részletesen fogunk foglal­kozni, de már ez a rövid kivonat is mutatja az áthidalhatatlan ellentétet Hodzsa és Sro­bár között s valószínű- hogy a könyvnek az agrárpárt keretén belül is komoly következ­ményei lesznek. Srobár emlékiratait hadüze­netnek fogja tekinteni és igyekezni fog Sro- bárt az agrárpártból teljesen kiszorítani. Mién Lngaitó&an saiíStozott az ©lasz külügyi áSIiwütl®ital Lugano, december 13. Bethlen István gráf magyar miniszterelnök a Looarnóban eltöl­tött Jcétnapi pihenés után visszaérkezett Lú­goméba. A vasúti állomáson a magyar mi- niszterelnök találkozott Grandi olasz kül­ügyi államtitkárral, aki éppen Rómába in­dult. Az állomásfőnök Grandira és Bethlen­re való tekintettel az induló vonatot néhány percig visszatartotta s ezalatt a két álkmn- fértfiu a szalonkocsiban barátságos eszme­cserlét foly töltőit. ’rL-i .ingy-'

Next

/
Oldalképek
Tartalom