Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-12 / 283. (1910.) szám
2 TMtyC^T.MAGfaVR-HlRMJ? csüihető, nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy körülbelül 40.000 magyar és német, áld a törvényes feltételeknek egyébként megfelel, az állampolgárság hiánya miatt nem gyakorolhatta választójogát. Így tehát a sziovenszkói magyar és néniét választóknak száma nem 346.128 szavazatra, hanem legfeljebb 310.000 szavazatra tehető. A kőrülíbeliül 30.000 szlovák szavazat levonása után tehát a hiány nem 170.000, hanem mindössze körülbelül 100.000 szavazatot ítész ki. 3. A P. P. azoknak a zsidóknak a számát, akik az 1921. évi népszámlálás alkalmával magyar nemzetiségünknek vallották magúikat, de most a zsidó pártra szavaztak, tízezerre teszi. Az 1921. évi népszámlálás alkalmával Szlovenszkó lakosságának 2.38 százaléka mondotta magát zsidó nemzetiségűnek- Minthogy december 2-án a P. P. adatai szenint 1,321.135 érvényes szavazatot adtak le Szlovemszkón, ebből csupán 31.443 szavazat esett volna a zsidó pártra akkor, ha csupán azok szavaztak volna reá, akik a 'legutolsó népszámlálás alkalmával is zsidó aemzetiségüeknek mondották magukat. A valóságban azonban jóval több: 45.254 szavazat esett a zsidó pártra, tehát közel 15.000 olyan izraelita vallásu polgártársunk szavazott erre a listára, aki a népszámlálás alkalmával magyar, illetőleg német nemzetiségűnek vallotta magát. A félhivatalos újság an- vmk hangoztatásával, hogy a szílovenszkói megvárok szociális helyzete jobb, mint a szlovákoké, ami természetesen nem felel meg a tényeknek, elismeri azt, hogy körülbelül 50.000 magyar és német szavazott a kommunistákra, erre a szélsőséges ellenzéki pártra. Ezt a becslést el is fogadhatjuk és igy a körülbelül 15.000 zsidópárti és körülbelül 50.000 kommunista párti, de magyar és német nemzetiségű választóktól eredő, összesen tehát 65.0C0 szavazatnak a fent kimutatott százezres hiányból való levonása után arra az eredményre jutunk, hogy legfeljebb 35.000 magyar és német választó szavazott az agrárokra, a szociáldemokratákra és más csehszlovák pártokra. Miképpen állíthatja a P. P„ hogy a Osánki-huszárok és esryéb renegátok csoportja nagyobb akár a Szüliő, akár a Szent- Ivány pártjánál. Ezekre együttvéve esett a szlovenszkői magyar és német szavazatoknak legfeljebb42 százaléka, míg a mi pártjainkra — Mohácsi csoportját természetesen leszámítva — a szlovenszkói magyaroknak és németeknek 73 százaléka, tehát közel háromnegyed része szavazott. Ez a számadat egymagában véve is kifejezi a mi pártjaink óriási fölényét. A kormánygyártok minden terrorja, áskálódása, vesztegetése, Ígérgetése, földosztási komédiája és rágalma ellenére is a szlovenszkói magyaroknak és németeknek túlnyomó többsége rendületlenül kitart két párjm &ae.'E? iw | A Prágai Magyar Hírlap eregeti regénye Irta: JfiRNQ JÓZSEF (32) Az az érzés vett rajta erőt, hogy kint biztosan egy másik, egy tiszta élet van, — csak ő látja fertőzöttnek, bűnösnek, piszkosnak a kinti levegőt, mert asszimilálódott és a bör- tönszemüvegen keresztül nézi a kinti életet is. — Nem, nem lehet igy! — vitatkozott magával, — Bűnözők? Igen, itt össze vannak gyűjtve az összes emberi bűnök képviselői, — de maga a bűn, a tömeg, melyből ezek kinőttek, kint van! — Hány Darimovicsoí láttam odakint?! Rengeteget! Tömve vannak velük az. össze® hivatalok ... Ez az az ember, aki géppontossággal végzi a dolgát, kétrét görnyed a főnökök előtt és leköpő gőggel beszél minden emberrel, ha nem várhat tőlük semmit . . . Ott vannak a hivatalokban, bees-ületlovagok, smokkok és ugyanolyan piszkosak, mint ez a Darimovics! Eszébe jutott a jelenet: első nap mennyire meg volt sértve ez a Darimovics, amikor Mé- nessi gúnyolódott vele, — majdnem provokálta . . . — És Friedmann? ... Ez is ezer alakban szaladgál Pesten ... Ott van a kávéházak- ban, a tőzsdén, az üzletekben . . . Autón robog, vagy izzadva igyekszik gyalog a külvárosok felé. Mindegyik vad hajszában éli napjait: hajsza a pénz után . . . Melyiknek tisztább az útja, mint a Friedmauné? . . . Mé- nessi? Hány Ménesslvel találkoztam már?.... Végtelen sokkal 1 Ezek ott vannak a zsurokon, a színházi premiereken, az éjszakai mulatókban, — mindenütt! Mindig jó!szabott, frissen vasalt ruha feszül rajtuk, a szemükön ott van a monokig a gomblyukban a virág... SzőrCsehszlovákia közeledést keres Oroszország felé ? A bukaresti Adaveru! sikké — A klsántánt fel akarja venni a diplomáciai kapcsosa tokai a szovjettel? Prága, december 11. A bukarsti Adavorul jelenti, hogy a csehszlovák kormány az- irányban tapogatózik, miképpen lehetne a kisantant államai és Szovjetoroszország közeledését létrehozni, and a diplomáciai kapcsolatok felvételét jelentené. A román lap szerint ennek az volna az előfeltétele, hogy Oroszország kötelezné magát, hogy semmiképpen sem fog a szomszédállamok belső j ügyeibe beleavatkozni. Ami Romániát illeti, itt elsősorban a beszarábiai kérdésről volna szó. Amennyiben a csehszlovák kormánynak sikerülne Oroszországgal e tekintetben megegyezésre jutnia, megindulnak a hivatalos tárgyalások, amelyeken Lengyel- ország, Oroszország es a kisantant államai vennének részt. Megalakult a csehszlovákiai kereskedik központi tanácsa Szlovenszkó 26 kereskedöszervezete foglal helvet az ui szervezetben — Novák miniszter a forgalmiadó átaiányositásáról Prága, december 11. A prágai kereskedelmi és iparkamara helyiségeiben ma délelőtt tizenegy órakor alakult meg a csehszlovák köztársaság kereskedő társadalmának központi tanácsa. Az alakuló közgyűlésen a köztársaság valamennyi jelentős testületének a képviselői vettek részt. A hivatalok részéről jelen volt Novak kereskedelmi miniszter, azonkívül a többi gazdasági minisztérium képviselői is, valamint a legtöbb kereskedelmi kamara kiküldöttje. Az előkészítő bizottság nevében Burán, a nagykereskedők szövetségének képviselője nyitotta meg az ülést. Elmondotta, hogy a központi tanács jelenleg a köztársaság negyvennégy kereskedőszervezetét foglalja magában. \ Szlovensakőról szintén csatlakozott hozzá a központi munka-egyesülés, amely huszonhat kereskedőszenvezetet képvisel. Bártan hangsúlyozta, hogy a központi tanács tisztára szakorganizáciő, amely nem ismer politikai és felekezeti különbségeket. Azután Novak kereskedelmi miniszter emelkedett szólásra és örömmel konslalátta, hogy a szervezetben különböző nemzetiségek képviselői foglalnak helyei A miniszter beszéde további részében megemlítette, hogy a csehszlovák köztársaságban a kereskedelem az elmúlt tíz év folyamán tisztulási folyamaton ment keresztül. A háború alatt elfajult a kereskedőmorál s a kereskedelem ma ismét a régi háború- előtti morál alapján kezd dolgozni. Beismerte a miniszter, hogy 1 égi szia ti v szempontból a kereskedelmet nem részesítették olyan figyelemben, amilyet megérdemelt volna. Mondják, hogy a különböző kereskedelmi nehézségeknek az oka elsősorban az a körülmény, hogy Csehszlovákiának nincsen tengere. A tenger ugyan valóban a legerősebb ütőér, de a köztársaságnak vannak kitűnik zászlaja alatt és azok is, akik különböző okokból nem reánk szavaznak, legalább ellenzéki pártokra adják szavazatukat s csupán egy egészen elenjésző töredék támogatja az úgynevezett „államalkotó" pártokat. 4. De ez a töredék is legtöbbnyire félrevezetés áldozata, hiszen a szociáldemokrácia és a cseh iparos párt váltig azt hangoztatja (persze csak a választások alkalmával hangoztatja, de később tettekkel nem bizonyítja be), hogy programja tisztán gazdasági és ezért a magyar éppen úgy reá szavazhat, mint saBBmaannmHHHsssaESBraaaaHsarHesffiaHBsasEBgaRssnan'; a cseh és a szlovák. Az ilyen módon rájuk esett szavazatokat azután a cseh pártok úgy könyvelik el, mintha az illetők nem vállalnának közösséget a kisebbségi jogainkért vívott küzdelmünkkel és meg volnának elégedve a mai helyzettel. Egy okkal több, hogy a jövőben minden magyar és német tartózkodjék a báránybőrbe bujtatott farkasoktól, mert ezek csak azért vadásznak magyar és német szavazatokra, hogy ezekre hivatkozva elgáncsolják kisebbségeink jogos törekvéesiL ják a pénzt, — ők a nagyváros legigazibb gavallérjai . . . Ki tudja róluk odakint, hogy börtön előtt vannak-e, vagy börtön után? . . . — És itt van Alpár ... Az egyetlen ember a zárkában, aki nem „bűnügyi1* fogoly. A diákok jutottak eszébe, kik hajadonfővel, aktatáskával a hónuk alatt szaladgálják be a várost, vaskos szociológiai könyveket cipelnek állandóan és ott vannak minden szocialista népgyülésen . . . — A kiüti világ emberei ezek, — állapította meg, — csak a viszonyok változtak meg körülöttük ... ők azonban a változott viszonyok közepette is megmaradtak önmaguknak. Nem változnak semmit: Friedmann hatalmas, zsíros ebédeket hozat be magának, állandóan üzletekre és az üzletére gondol, no és — szivart csempészlet be magának Ménessivel . . . Darimovics itt is hivatalnok, naphosszat kör- möl, „túlórázik" és ugyanúgy hízeleg Ménessi ne<k, mint odakint az irodafőnökéuek . . . Ménessi a linkség Fart pour Fart képviselője, — itt is boldog, ha valami olyat csinálhat, ami beleütközik az itteni „erkölcsi rend"-be és győzedelmes hadvezérnek érzi magát., ha csínyjére nem jönnek reá ... Nem szivarozik, de szivart csempész be, mert nem szabad szivart behozni . . „ Nincs dolga a nagyirodában, de átmegy, — mert nem szabad . . . Alpár is folytatja a kinti életét: agitál, uj társadalmi rendről beszél, forradalmárnak hiszi és vallja magát, — mártírt játszik, de közben óvatosan vigyáz, hogy a martiniul ne váljék túlságosan kényelmetlenné ... ö azt hiszi, hogy vezérszerepre van predesztinál\»a s fut a vezérség lehetősége után ... Ha arisztokratának született volna, képviselő lenne és a reakció hangos szószólója, — hiszen a reakció táborában a legjobb vezérnek lenni . . . ő azonban polgárnak született és a vezérkedésre nem lát teret máshol, mint a proletariátus seregében . . . Persze ezt ő látja be a legkevésbé « . . Maga se tudja, 'hogy mit miért csinál, de akármit tesz, mindent meg tud okolni a könyvekből tanult teóriákkal, melyek már komolyabb lényegévé lettek lényének, mint amilyen az Alpár Györgynek keresztelt h üstöm eget emberré tartó csontváz. Gondolatait halk nesz zavarta meg: a fi- gyelőnyidás fedője felemelkedett. Lágy fénysugár ömlött be a kémlőfyukon. — Az őr, — fanyalgott, — „vigyáz az álmunkra . „ Most kótségbeejtőnek érezte helyzetét: minden mozdulatát figyelő szemek leshetik ki: — A fogházbüntetésben a legrettenetesebb az, hogy az embert itt már nem is tekintik embernek . . . Maga a puszta lecsukás talán még nem is lenne súlyos büntetés, de a tudat, hogy az embert még éjjel is éber szemek lesik, — ez kétségbeejtő, ez elviselhetetlen ... A „modern" büntető igazságszolgáltatás legszörnyübb tortúrája ez: az embert ki vetkeztetik emberségéből, alsóbbrendű lénnyé fokozzák le . . . Az elmélkedés lassanként kiszorult fejéből és helyet adott a képzelődésnek: — Vájjon milyen leszek, mikor kikerülök innen? . . . Mi marad meg a börtön uián abból, ami voltam s mi marad meg abból, amit itt szedtem magamra?... Itt megszűntem élő ember lenni s akarva-nemakarva, de elfogadtam a rám kényszeri tett tényt, hogy szükségem van a felügyeltre ... Ha át kell mennem valamiért a gondnoki irodába, akkor meg kell kérnem egy fogházőrt, hogy kísérjen el, mert tudom, hogy a vaskapunál ülő őrmester nem enged át, csak ha őrrel megyek... Groteszk ötlet nevettette meg: — Kint biztosan meg fogom kérni a rendőrt, hogy kisérjen ej, valahányszor menni akarok majd valahová . . . Idegesíteni fog, ha nem lesz rám zárva az ajtó és el fogom felej| teni2 hogy az ajtókon kilincs van — dörömböz1928 december 12, werida. EHisaranKamwsxímsmf***'* m |püEüRRmD/y "sC (J6M6RS KA-T0VARf\,f ^.RUMALIKeRY-UC-SPo^ (0MÖ^£U^S‘UKÓftGY4£.pr •ROZNAVA* eebb ütőered is, mint az Elba és a Duna, amelyeket a jövőben fokozo ttabbain kell kihasználni. A forgalmi adó átalán yosi tá sár ól a miniszter a következőképpen nyilatkozott: — Kiválna Los volna, hogy ez a most megalakult központi tanács ennek a kérdésnek nagyobb figyelmet szenteljen. Én a magam részéről ebben tőlom telhetői eg támogatni fogom. A forgalmi adó átalányositásának súlypontja a textiláruk forgialimi-adó-átalányosilásá- bán rejlik és szorosan összefügg az exporttal. A kormánynak szintén érdekében áll a kérdés végleges megoldása, amit nem is titkolt el a koalíció nyolcas bizottságának legutóbbi ülésén. A kérdést belátható időn belül az önök megelégedésére fogjuk elintézni. A miniszter végül megemlítette, hogy hivatalának elfoglalása után a minisztériumban külön kereskedő osztályt létesített, me’y- re a következő költségvetésben _ is gondol. Beszédét a kővetkező szavakkal fejezte be: — Igyekezzenek szervezetüket nemcsak politikamentessé tenni, hanpin bürök rácia- mentessé is- Igen sokat szenvedünk s nélkülözünk a bürokrácia miatt, e tekintetben még sok munka van hátra. Több felszóla'ás után megejtették a választásokat. A választmányba huszonhárom rendes tagot és harminckét póttagot választottak be. ni fogok, ha szükségem lesz valamire . . . A mosolygás lassan rákeseredett az ajkaira . . . A régi, kinti élet jutott eszébe: nagy utazások, hejehujás luinpolások, — élet! . . . A folyosóról behalJátszőtt az őr lépéseinek monoton kopogása. — Hogy megszoktam ezt a muzsikát! — csodálkozott fel — az első napokban azt hittem, hogy bele kell őrülni ebbe az egyhangú kopogásba . . . Mindent meg lehet szokni . , » Mindent . . . Eszébe jutottak Gerő szavai: — Az első hónapok kegyetlenül rosszak voltak . . . Most már megszoktam mindent, — csak az éjszakákat nem lehet megszokni... Nem tudok aludni és — gondolkozni 'muszáj... Ez rettenetes ... És hiába minden, itt a börtönben, éjszaka gondolkozni muszáj . . . Hallatlanul mély értelmet érzett ebben a kilakadásban: — De hiába minden: éjszaka gondolkozni muszáj, — ismételgette, — éjszaka gondolkozni muszáj . . . . . . Lassanként elcsendesedett benne a ke- sergés is, — belealudt a gondolataiba . . . Félálomban morogta még: — Éjszaka . . . éjszaka . . A folyosóm körbe járt az őr. XII. — Smaszer kétféle van, — magyarázta nagy buzgalommal Ménessi, akit végtelen jókedvre hangolt, hogy a hipis _ a zárkák szokásos átkutatása alkalmával — náluk semmi' sem talátak a fogházőrök, — vau flainós smaszer és buta smaszer ... A flamós sma- szernek ad valamit az ember s akkor az néni vesz észre semmit, a buta smaszer nem fogad el „lekenést", de az ilyen ahhoz is buta, hogy túljárjon a linkek eszén . . . — Melyik csoportba tartozik a vörös Kész ler? — vetette ellen gúnyos hangon Alpár, ,
