Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-12 / 283. (1910.) szám

1928 december 12, seerdia. 3 íí*!öKOT-7V\A<2t&R*HTBMI> „Az importált magyar leányok*1 ÍA Prágában megjelenő Montagsiblatt a fenti cím Matt érdekes és jellemző politikai krokit közölt, amelyet alább ezószerint lefor- diffcunk: „Nyomasztó érzés lehet, amint én azt el­képzelem, ha valaki azt a kötelezettséget vállalta magára, hogy bizonyos határozott terminusokra, használható támadláeokat szál­lítson. Egy filmrendező például, ha akár­mennyi pénzt is keres, életének bizonyos heteiben nem éppen irigyléeremélió üzlete­ket is csinál. Még sokkal rosszabb azonban az, ha valaki szerződésben kötelezi magát arra, hogy nem havonta, vagy hetente, ha­nem naponta egy-egy eszmét produkál, mint például a Benes-iaipok azon szerkesztői, akik nap-nap ímeüeitt egy-egy magyarellenes hirt gyártanak és ehhez még 'hozzá az Ansohluss- i elleni dobot is verni kénytelenek. Ismerni kell az ujsáigiróélet idegességét, hogy meg tudijuk érteni azt is, hogy mit jelent az, ha a szolgálatot teljesítő szerkesztő este kilenc vagy íéltíz órakor vad felindulásai berobog: „Uraim, még ma nincsen magyar hírünk!“ És az egész szerkesztőség elvörösödik arra a gondolatra, hogy a lap esetileg egyszer az át­kozott magyarok elleni támadás nélkül je­lenne meg. Erre imégegyszer átnézik az ösz- szes táviratokat, híreket, a beomlott házak­ról, a megvadult lovakról, a fáról leesett nekolásgyerniekekről, a villamosösszeütkö- aésről; mdndient gyorsan átnéznek még, vájjon nem találnak-© ezekben egy oly monda­tot, amellyel a magyarok újabb bűntényét lehetne megállapítani és politikai s erköl­csi siilyedésüket kipellengérezni. Ha ez sikerül, akkor kint vannak a vízből. Hogy ezt miiképpen csinálják, ezt az egyik prágai nemzeti szocialista délutáni lap utol­só számának mesterien fölépített híre bizo­nyítja. A törvényszékem történt legutóbbi albán gyilkossággal kapcsolatban, amelyet részletesein ismertet a lap, rámutat arra, hogy micsoda kalandor csőcselék tartózko­dik a köztársaság területén. Felszólítja a ha­tóságokat, hogy kettőzött éberséggel ügyel­jenek, azonban nemcsak a vérbosszú ide­utazott végrehajtóit vegyék szemügyra, ha­nem a rablókat, tolvajokat és betörőket is, akik a külföldről Prágába tették át székhe­lyüket és a város közbiztonságát bizonyta­lanná teszik. S a cikk végére hozzáfűz a lap egy fejezetet, amely a nemibeteg uocaii lá­nyok veszélyességére mutat rá. Ezek a lányok — szól a cikk mély erköl­csi megütközéssel — Magyarországból jöt­tek, hogy a köztársaságot erkölcsileg és egészségileg megír ontsák. Hogy a cikkíró uir ennek az importálásnak a megszervezését miképpen képzeli el — esetleg úgy gondolja, hogy Budapesten ezi- fiiiszállomást létesítettek, ahol a szegény leányokat megfertőzik, majd azután Cseh­szlovákiába küldik, vagy pedig más metó­dust képzel el — azt nem árulja el. Neki elegendő, hogy kötelességét teljesíti és újabb ütést mér a magyarokra. Épen ez a példa mutatja, hogy milyen ne­héz időket élünk, amikor a lövészárokharc­ban Magyarország ellen egyre újabb betö­rést leéli produkálni. Már minden lehetősé­get fölül aszú álfák: ha egy cseh elcsúszik és a lábát töri, akkor ennek bizonyára egy Ma­gyarországból odadobott cseresznyemag az oka, ha Lisszabonban egy Csehszlovákiára nézve nem nagyon szimpatikus cikk jelent meg, úgy ezt a gyűlöletet a magyarok inspi­rálták és bizonyára nem sok hiányzott volna még annak megállapításához sem, hogy a porié®! építkezési szerencsétlenséget is a föld aláaknázásával magyaT vakondok idéz­te elő. Prágában már vannak specialisták, akik egy különös sportot űztek eddig: gyűjtöt­ték a cseh sajtó „magyar noiicaitk Ezzel a sporttal azonban lassan már fel­hagynak és visszatérnék a bélyeggynjléshez. A cikkirók ugyanis állandóan megismétlik már önmagukat. Legjobb akaratuk mellett sem tudnak már újat produkálni. A határról becsempészett luetikus magyar leányokról Litvinov külügyi expozéjában örömmel üdvözölte a szovjet és a kapitalista Amerika jóbarátságát Mindenkivel korrekt és barátságos viszony? — Uj demars a lefegyverzés kérdésében — A külügyi népbiztos beígéri a vörös hadsereg föloszlatását — Moszkva, december 11. Litvinov, Csicserin külügyi népbiztos helyettese, a szovjet vég­rehajtó bizottságának plenáris ülésén nagy külpolitikai expozét mondott, amelyben feltűnő békülékeny módon állást foglalt az 1 összes külpolitikai kérdéshez. A külügyi népbiztos helyettese azon a véleményen van, hogy a világháború után a nagy impe­rialista államok kezükben tartották a népek sorsát, de ahelyett, hogy a megoldásra szo­ruló problémákat megoldották volna, a népszövetség alakjában saját egyéni hatal­mi céljaik megvalósítására alkalmas esz­közt teremtettek. Az angol-francia megegye­zés és az angol-japán tárgyalások Litvinov szerint uj világháborúhoz vezethetnek. Az ilyesfajta veszedelmes békerontó intrikák­kal szemben, Litvinov szerint, a szovjetkor- mánv kötelessége, hogy aktív békebiztosi- tási politikába kezdjen és állandóan ki­tartson az általános leszerelés elve mellett. Litvinov az előbb említett események miatt néhány nap előtt ismét jegyzéket intézett Oenfbe, amelyben arra kéri a népszövetség urait, hogy újból hívják össze az előkészítő lefegyverzési bizottságot. A szovjet békepoli­tikája Litvinov beállítása szerint mindazon államokban, ahol a fegyverkezés megőrzése vagy megerősítése döntő jelentőségű problé­ma, rendkívül erős ellenhatást vált ki. Az első ilyen állam Franciaország. A külügyi népbiztos helyettese ezután per­cekig tartó teszésnyilvánitás mellett utalt Poinearé egyik mondására, amelyben a francia külügyminiszter kijelentette, hogy mihelyt a szovjet jó példával jár elől a le­fegyverzés kérdésében, Franciaország kö­telességének tartja, azonnal követni. Ha Poinearé ajánlata tényleg komoly volt, ak­kor Litvinov most jogosan kéri a lefegyver­zési bizottság azonnali összeülését. Ha a kellő előmunkálatok megtörténnek, a szov­jet ünnepélyes ígéretet tesz, hogy teljesen föloszlatja a vörös hadsereget. A vörös had­sereg a proletárállam kiépítését védi és csak addig szükséges, amig állig fölfegy­verzett imperialista államokkal áll szem­ben. Litvinov biztosítja Briand-t, hogy Len­gyelország sorsa iránti aggodalma indoko­latlan, mert Szovjetoroszországnak nincse­nek aggressziv szándékai Lengyelországgal szemben. Lengyelország és Románia Oroszországgal szemben a legutóbbi időben emd kívül gyanú­san viselkedett, amit a többek között Le Rond francia tábornok keleteurópai utazása is iga- zol. — Az ©gyes államokkal való viszonyra át­térve, Litvinov kijelentette, hogy az angol üz­letek sokkal jobban érzik a Szovjetoroszor- szággal való szakítást, mint a szovjetorosz nép. Mindazonáltal Oroszország bármikor haj­landó az Angliával való előbbi viszony vissza­állítására. Németország, Litvinov szerint, a legjobb Jön l Jön ! a vllóg legnagyobb attrakciója példa arra, hogy egy kapitalista állam mily kényelmesen dolgozhat együtt egy szocialis­ta rendszerű állammal. Néhány nyugati állam megkísérelte, hogy megzavarja a német-orosz jóviszonyt. Ezek az intrikák azonban legfeljebb átmeneti si­kert eredményezhetnek. Néhány magánjel­legű német visszautasítástól eltekintve, a bi­rodalom szótartóan állja a rapallói szerződést és kerülni igyekszik minden olyan állásfogla­lást, amely a két ország viszonyát tényleg megzavarhatná. Litvinov feltűnő melegséggel és lelkese­déssel beszélt az orosz-amerikai viszony ja­vulásáról és azokról a lépésekről, amelyeket a két állam gazdasági és kulturális téren egymás felé tett. A külügyi népbiztos szerint Szovjetoroszország jogi elismerése a tényleges és praktikus el­ismeréssel szemben csak másodrendű szere­pet játszik s így senki sem kifogásolhatja az orosz-amerikai viszony fejlődésének irányát. A külügyminiszter-válság megoldása csak a miniszterelnökség kérdésének végleges rendezése után várható? Prága, december 11. Az agráriusok és Be-1 nes miniszter afférjában pillautanyilag fegy­verszünet állott be. Ez a következő okokra ve- j zethető vissza: Az agrárpárt közvetlenül a vá­lasztások után azzal a kérelemmel fordult Srámek miniszter elnökhelyetteshez, hogy Be- nes lemondását, mint a kormánytöbbség kí­vánságát, terjessze elő a köztársasági elnök­nél. Srámek azonban az agráriusok követelé­sének nem tett eleget és pedig azzal az indo­kolással, hogy ilyen kényes kérdésben nem akar egyálta­lában szerepet játszani mint a miniszter- elnök helyettese. Srámek elutasító döntése következtében a külügyminiszter személyét illetőleg tehát mindaddig változás nem várható, amig az ag­rárpártban megegyezés nem jön létre Svah- la utódjára vonatkozólag. Az agrárpártban ugyanis két irány küzd egymással, az egyik élén Hodzsa miniszter áll, aki a pártban most rámutatott arra, hogy a párt győzelme egye­dül neki köszönhető, mert Szlovenszkó és Ruszinszkó nélkül az agrárpárt egyáltalában nem erősödött volna meg. Ez tehát annyit je­lent, hogy Hodzsa a miniszterelnöki székre aspirál. Minthogy az agrárpártban a másik szárny szí­vesebben dolgozna együtt a szocialistákkal, mint Kramárékkal és a cseh néppárttal, azaz szívesen újítanák fel a vörös-zöld koalíciót, nem nagyon akarják Hodzsát a miniszterelnö­ki székben látni, mert az ő konzervatív poli­szóló eredeti mese ma 'tényleg a ritkaságok közé tartozik. Benes nagy buzgalmáért kevés köszönetét talál. A cseh agráriusoknak még mindig ke­veset tett. A magyarok elleni pergőtűz ne­kik még mindig gyönge és az Ansohlnss- elleni attak sem elég éneidig. Még többet akarnak. Az agráriusok által prezentált Benee-utéd kénytelen lesz még ennél is másfélébb módon dolgozni. Szép. Ez való­sággal: egy királyság uij ideákért." (Ez a cikk valóban nem szorul kommen­tárra! Szerk.) tikija a szocialistákkal való együttműködést lehetetlenné teszi. Az agrárpárt tehát kifelé ugyan egységesen lép fel és sajtója, amely a Hodzsához közelálló Vrany szenátor vezeté­se alatt áll, erősen dolgozik ugyan a szocia­listák ellen, azonban a másik csopo-rt, amelyet Viskovszky és UdrzaJ rezet, a parlamentben és a politikai életben, különösen Csehországban sokkal A cseh agrárpárt már nyilvánosságra hozta I legsürgősebb követelését, amely abból áll, hogy mindenáron döntésre akarja vinni az állat­vámok megváltoztatása és az elemi károk biztosítására vonatkozó törvényjavaslatok kérdését. Egyik fölhivásábain rámutat arra, hogy a me­zőgazdák igen nehéz helyzetbe jutottak, a 'kül­földi konkurreneia a belföldi állattenyésztést senyveszti s a mezőgazdanép most döntő harcra készül. Az agrárpárt harci riadója nem érte várat­lanul a politikai közvéleményt, mert hiszen, amint azt a P. M. H. is jelentette, ez a két törvényjavaslat fogja a jelenlegi koaüeiő szétesését előidézni. Az állati vámok kérdése most már tényleg aktuálissá vált, mert értesülésünk szerint Né­metországban megalapították az állatibehoza- tail részvénytársaságát, amely mögött maga a kormány áll s ez a társaság megegyezett a lengyel állatkiviteli szindikátussal, anélkül, hogy erről előzőleg Ausztriát és Csehszlová­kiát informálta volna. Ez az egyezmény tény­leg óriási veszélyt jelent Csehszlovákia állat­tenyésztésére s ágy az agrárpárt, ha a mező­gazdák érdekeit, siót exisztenciáját is meg akarja védeni, kénytelen lesz, ha kell, erősebb politikai nyomással is az állatvámok megvál- toztaftásáról szóló törvényt a parlamentben ki­harcolni. Ez a kérdés a koalíció keretén belül nem is fog erős ellenállásra találni, mert a cseh néppárt már most is bejelentette, nagyobb befolyással bir, mint a Hodzsa— Vrany-csoport. Benes tehát mindaddig benmarad a kormány­ban, amig Svehla utódjáról nem döntenek, viszont vehla lemondásával az öeszkormány lemondása is várható és csak azután fog el­dőlni a jövő kormányának az összeállítása és összeállítása és egyúttal a jövő kormánytöbb­ségnek az összeállítása is. hogy az állatvámok megváltoztatását még megszavazza, de arról már szó sem lehet, hogy az elemi károk biztosítására vonatko­zó törvényjavaslatot olyan formában fogad­hassa el, amilyen szövegezéssel azt a kor­mány, illetve a földművelésügyi miniszté­rium a parlamentnek benyújtotta. A döntő küzdelem tehát most a koalíción be­lül fog eldőlni a két legerősebb koalíciós zárt: az agrárpárt és a cseh néppárt között. Ha a cseh néppárt nem mutat majd hajlandóságot az engedékenységre, úgy az agrárpárt felrobbantja a mai koalíciós többséget és abban a reményben, hogy az elkövetkezendő uj nemzetgyűlési választá­sokon még jobban meg fog erősödni, bele­egyezik majd abba is, hogy egy átmeneti hivatalnokkormány kiírja az uj választáso­kat A cseh néppárt mezőgazdasági osztálya, mely nagyobbrészt kisgazdákból áll, elsősorban ar­ra törekszik, hogy a mezőgazdasági tanácsok nagyobb befolyáshoz jussanak. Ezt csak úgy képzeli el, ha a mezőgazdasági tanácsokban is megejtik az uj választásokat és egy uj válasz­tási rend alapján ezekben a testületekben más pártok mezőgazdái is vezető szerepet kapnak. A harc a két párt között tehát már a közel­jövőben megkezdődik, mert az agráriusok minden valószínűség szerint közvetlenül ka­rácsony után már a parlamentben is le akar­ják tárgyalni ezt a két, reájuk nézve igen fon­tos törvényjavaslatot. Döntfi küzdelem késiül az agráriusok és a esek néppártiak között neműk, frottiráruk, mosóáruk, rövidáruk, kész női fchérnei^_kész_ffiggönjrö^^ ™ j?8 „ I 1 szövetek. — Előnyös árak I Paplanok és paplan-anyagok. Régi paplanok átdolgozása. — «• B % EK Vft S& mi I ■ i — —— ...™ ■—™* |g»u, 76. g Minták vidékre bérmentve. Minlák vidékre bérmentve. Tel. Bao |

Next

/
Oldalképek
Tartalom