Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-01 / 275. (1902.) szám
i TOKCAI-Á 1AGVARH1RLAP 1928 december 1, gzombat. Elnök: Csak Cena bég ellen akart merényletet elkövetni? Bébi, aki mindig igyekszik mellőzni Cena bég nevének a kiejtését: Az ellen, akit megöltem! Elnök: Hiszen nem is ismerte Cena béget! Miért ölte meg éppen öt? Bébi: Ha én nem öltem volna meg őt, agy a kondié engem ölet meg. Elnök: S miért várt addig, amíg Cena bég Prágába jött. Nem mondta talán valaki, hogy Itt nem büntetik oly szigorúan a politikai merényleteket? Bébi: Erre nem is gondoltam. Elnök: Mondja el, hogy mikor és hogyan átázott el Rómából Prágába. Bébi: Rómából hazamentem Elbásszánba, majd onnan Tiranába, hogy ott megszerezzem a szerb vízumot. A merényiéi belgrádi előkészítése Elnök: Miért utazott Belgrádba? Bébi: Megbízatásom volt Rómából, hogy keressem rel a belgrádi komité tagjait Elnök: Hol találkozott velük? Bébi: Azt nem mondhatom meg. Elnök: Úgy megmondom én: az Orosz Cárhoz címzett kávéhában találkozott velük. Bébi: Nem szabad elárulnom! Elnök: Miről tárgyaltak? Bébi: Annak a férfinak a meggyilko’á^áről, akit ón itt Prágában megöltem. Szavaztunk, én a megöletés ellen voltam, de leszavaztak. A sorshúzás pedig engem jelölt ki. A végzetes ut Elnök: Eddig mindig azt állította, hogy önszántából, hazája felszabaditása érdekében cselekedett s merényletének előkészítő érői senkinek sem volt tudomása. Bécsbe egyedül utazott? Ki várta ott? Bébi: Nem mondhatom meg. Elnök: A Park-szállóban, amint ezt a szállodai portás vallotta, egy negyven év körüli fó.fi várta, aki egy levelet nyújtott át magának. Mit tartalmazott ez a levél? Bébi: Nem mondhatom meg. Elnök: Belgrádban egy pisztolyt kapott, amelyet Bécsben becserélt browningra. Bébi: Azt a browningot nem is láttam.' Elnök: Hogy lehet az, hiszen ezzel lőtte le Cena béget! Hogy szólt a megbízatása? Bébi: A komité megbízott, ho?y azt az urat öljem meg, akit meg is öltem. Ha én meg nem öltem volna őt, úgy engem ölnek meg, mert igy szélt az eskü, amelyet a komité tagjai előtt letettem. Cena bég családjának jelenlévő ügyvedje ekkor ezt a kérdést intézi a vádlotthoz: Ki adott magának pénzt? Hiszen ingyen nem esi álta ezt! Bébi (izgatottan): Nem vagyok felbérelt gyilkos! A komité költségeim fedezésére dinárokat, schillingeket és csehszlovák koronákat adott nekem. Az elnök ezután negyedórái szünetet rendelt el. Hét revolverlövés a tárgyalóteremben A bírák és az esküdtek felemelkedtek he’yük- ?51, a hallgatóság padsoraiban is mindenki felállott, hogy a negyedórái szünetet a folyosón töltse el. A Giornale d1 Italia prágai mun atár- sa, Adriano dél Vecchio Jasura dr. a tolmácshoz sietett, nyilván, hogy valamely homályos rész iránt érdeklődjék. A vádlott szenvte’en arccal szintén megfordult s a tolmács közelébe ment. A teremből mindek: a folyosókra nyiló ajtók feló irányította lépteit s igy alig valaki vette észre, hogy a hallgatóságnak fenntartott padsorokból két hatalmas ugrással egy negyvenév köri l, fe- ketearcszinü vállas, magas férfi átvetet é magát az njságirói asztalokon s a tanuk padsorán és az emelvények közötti szabad térre ugrott Közvetlenül a vádlotthoz lépett és szempillantás alatt hosszú, régiracdu pisztolyt rántott elő a kabátja belső zsebéből. Karját kinyújtotta s közvetlen-közeiből hé szer egymásután Behire sütötte fegyverét. Az első lövésekre leírhatatlan pánik keletkezett a teremben. A kifelé tóduló emberek megtó pzn- tak s rémült kiáltások közepette egymás felé fordultak. Senki sem tudta, hogy honnan erednek a lövések, amelyek hatalmas detonációval még négyszer ismétlődtek meg. Az esküitek, akik között négy asszony volt, sikolt:zások és kiáltások közepette igyekeztek a közelükből nyiló esküdtszobába jutni, hanyathomlok egymáson keresztül, két esküdt-as zony ájul- tan vágódott el az esktidti padsorok között, egy férfi arccal bukott a földre és jajgatásban tört ki. Mindenki ájult dermedtben vagy kiáltozó rémületben igyekezett a történtek okát megtudni. Amikor a hét lövés elhangzott, azok, akik valamennyire magukhoz tértek, iszonyodva látták, hogy Bébi véres fejjel a földre zuhant s az ismeretlen merénylő a még füstölgő pisztoly agyával a merevtestü, tehetetlen ember fejét üti. Közben fel-felkapja fegyverét és vadul hadonászik vele, egy eltévedt golyó nyomán a tolmáccsal beszélgető olasz újságíró hangos jajkiáltással roggyan össze s az ügyész székére omlik. Mindez pillanatok müve volt. A vádlott őrizetével megbízott Lám pert fogházfelügyelő mindjárt az első lövések után rávetette magát a dühöngő gyilkosra, a folyosóról berohantak a szolgálatos fógházőrök, rendőrök és detektívek s végül is-legyűrték és ártalmat- láná tették a magából kikelt, ziháló merénylőt. Ekkor valamennyire lecsendesedett a borzalmas pánikban össze-vissza kiáltozó tömeg s az első nyugodt pillanatban csak a Bébi mozdulatlan teste mellett biborszinben szétfolyó hatalmas vértócsát látták. A jelenlévő töryényszéki orvosok, Ditrich és Marx doktorok a földön fekvő Bébihez rohannak, de szétloccsant fejét reménytelen mozdulattal ejtik vigyázva vissza a véres padlóra. K €& S&rM7 C& IW & Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: JARNO JÓZSEF (24) — Azt már bízza rám. . . Csak arra kérem Önöket, hogy ha valamelyik smaszer szól valamit, ne feleljenek. Majd én feletek maguk helyett is. A legfontosabb: szemtelennek kell lenni! — Miért? — Hadd lássa a smaszer, hogy úrral van dolga. Mindenekelőtt sokat fogunk cigarettázni, különösen akikor, ha látják. Ugyanis meg kell mutatni, hogy nekünk is szabad , . , — Hát nem szabad? — aggodalmaskodott Szentessi. — A nagyirodán szabad . . . — Itt nem? . . . — Erre valószínűleg nincs külön rendelet, tehát precedenst kell teremteni. — S ha megbüntetnek? — gyámoltalanko- dott a kövér kereskedő. — Nem fognak megbüntetni, hiszen mi nem tudjuk, hogy nem szabad. Ha baj lesz, az urak azt fogják mondani, hogy én hoztam a cigarettákat és hogy én mondtam, hogy itt szabad dohányozni. — Nem kezdünk dolgozni? — tette fel hirtelen-a kérdést Darimovics. — Ráérünk ebéd után is! — mordult kissé barátságtalanul Ménessi, — itt nem fizetnek a túlóráért! — Hány órát kell dolgozni naponta? — érdeklődött a diák. —. Mindig ha benéz a smaszer, — adta meg a szakszerű felvilágosítást a szobaparancsnok, .— különben itt még nincs bevezetve a nyolcórás munkaidő . . . — Elég hiba . . . — Maga szocialista? — fordult a diákhoz | g&exüfessk ] 1 — Kommunista vagyok. — Ezért is van itt? — Természetesenj — adta-meg önérzetesen a választ a diák. — Politikai! — fintorította el az arcát Mé- nessi, — ezek a legrosszabbak! ... — Miért? — fortyant fel a diák. — Én már voltam egy zárkára zárva ponti- kai fogollyal, — magyarázta Ménessi, — rettenetes volt ... Az illető tanár volt, nagy kutya lett a kommün alatt s a bukás után le- kasatlizták . . . Akkor kerültem össze vele. — Hogy hívták? — vágott közbe ki -teesiau Alpár. — Battyus Sándor . . . — Ismerem! Nagy ember!-— Annál rosszabb ... Ez a tanár öt hétig egyfolytában dumált nekem a világforradalomról és a szocializmusról. Megmagyarázta, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedés mellett nem bűn a lopás és hogy én tulajdonképpen becsületes ember vagyok. Én nem szeretem, ha nekem azt mondják, hogy „becsületes ember“ . . . Mondtam ezt a tanárnak is, — de ő nem akarta elhinni „ . , A hatodik héten már éreztem: nem bírom tovább! . . .. a tanár még álmában is Marxot magyarázta s nem akarta megérteni, hogy engem ex'Lsztenciámban támadna meg a szocialista államberendezkedés ... Mit csinálnék én, ha nem lennének bankok és gazdag vállalatok? . . . ő erre azt mondta, hogy a szocialista állam adna munkaalkalmat mindenkinek . . . Magyaráztam neki, hogy ezért nem érdemes olyan messzire menni: munkái kapnék én szocialista állam nélkül is, — ha . akarnék . . . Hiába volt minden okos beszéd, — ő csak magyarázott tovább . . . — Apostol volt! — lelkesedett a diák. — Egy fenét, — unalmas ember volt! Egy napon aztán láttam: ez igy nem mehet tovább. Gondolkozni kezdtem, hogy mit csináli jak;- kérjem,-hogy más zárkába tegyenek .t, í va8l — fojtsam meg a tanárt? . . . Mind a Ekkor az ügyészi székben sápadtan elomló olasz újságíróhoz sietnek, ingét, gallérját feltépik s a felsőtestéből szivárgó vér nyomán megállapítják, hogy az újságírót a jobb knlcscsontja alatt súlyos mérvű tüdőlövcs érte. Szükségkölést alkalmaztak a sebesültön s intézkedtek, hogy a mentők a kórházba szállítsák. Majd az esküdtek padsorában jajgató férfihez ugrottak, akiről először szintén azt hitték, hogy golyó érte, de aztán megállapították, hogy a férfi, egy Kopriva Ferenc nevű berauni gyáros, aki a tárgyaláson esküdtként szerepelt, menekülése közben megbotlott a padsorok között s zuhanásakor komplikált kariörést szenvedett. Ezt a sebesültet is a kórházba szállították. Két esküdt idegsokkot kapott A vérbosszú hőse A fógházőrök s a detektívek a gyilkost az esküdtek szobájába vitték, aki az izgalomtól reszketve, behunyt szemekkel állt meg a szoba közepén s beszélni akarf, de egyetlen hang sem hagyta el remegő száját. Végül is valamennyire magához tért s hosszas faggatás után elmondta akadozó hangon, hogy a megölt Cena bég öccsének, Bea bég Kryczinnek a szolgája. Albániából jött Prágába, egyenesen a tárgyalásra. A pisztolyt azonnal elvették tőle, amelyben még két golyót találtak. A golyók hegye le volt reszelve, vagyis a merénylő úgynevezett dum-dum golyókkal követte el szörnyű tettét. A gyilkost az államügyészségre vitték, ahol a vizsgálóbíró az államügyészség fogházába szállíttatta. Kihallgatására csak később kerül a sor. Bébi holttestéit a tett szánhetlyén hagyták déli tizenkét óráig, amikor megérfceizeitt a törvényszéki vizsgálóbizottság. Az ei’nöik, mikor a nyugadom heilyneáilattt s a gyilkost átvitték a másik szobába, feiürittette a termőt s kiadta a rendeletéit, hogy a törvényszék épületét zárják le, onnan egyetlen embert se eresszenek ki. A tárgyalás közönségét sorjában, egyenikiirut bocsátották M az épületből, mindenkit átvizsgálták, nincs-e fegyver nála, még az igazolvánnyal rendelkező újságírókkal sem tettek kivételit. BrdHfc orvostanár és Bondy gyáros tagja lesz a szlovenszkói országos képviselőtestületnek Pozsony, november 30. A csehszlovák orvosok központi egyesületének szlovenszkói osztálya tegnap memorandumot nyújtott át a pozsonyi országos hivatalnak, amelyben azt kéri, hogy a kinevezendő országos képviselőtestületi tagok sorában az orvosi szervezet részéről Brdlik György dr. egyetemi tanárt, a pozsonyi egyetem gyermekklinikájának a vezetőjét nevezzék ki. A szlovenszkói gyáriparosok szövetsége a maga részéről a képviselő- testületbe Bondy Jenő vezérigazgatót, a szövetség elnökét nevezte meg. azt is, hogy a Cena bég edileni gyilkosságot a Conaré (Comiité National Revoilutionadre) parancsából követte el, amely titkos komité Belgrádban, Bécsben, Rómában, Brindisiben és Budapesten működik. Az albán kormány minden eszközzel igyekszik a titkos komitók székhelyeit kikutatni. A komité vezére Hasszán bég, Zogu király esküdt ellensége. A szemtanuk kihallgatása A gyilkosság ügyében azonnal megindult a vizsgálat A rendőrség már a mai nap folyamán kihallgatta Bea béget, valamint Matousek prágai albán konzult, akik a gyilkosság szemtanúi voltak. A vizsgálat eredményeit még nem lehet ösz- szegezni. Csodálatos, hogy a tárgyaláson nem tették meg azokat % szükséges óvintézkedéseket, amelyeket esv politikai büntigy tárgyalásánál foganatosítani szokás és a hallgatóságot nem vizsgálták fölül. Ezt különben a büntető per r en dbairtás is előírja, a hallgatóságot meg kel vizsgálni, hogy valakinél nincs-e fegyver. Értesülésünk szerint Ki a gyilkos ? A törvényszéki vizsgálóbizottság megáHa- pibotta, hogy a gyilkos valóban Bea bég szolgája, Zia Vulciternának bivják, huszonnyolcéves s az albániai Xpeeka községből származik. Urával, Bea reggel, néhány nappal ezelőtt az A mbassador-száiLodában szállt meg. Albánul és törje szerbül's olaszul beszél, •>-. te;;'1 Bea bég a meggyilkolt Cena bég családjának képviseletében jött Prágába s a magánvád képviseletével JosdfJao József dr. prágai ügyvédet bízta meg. Bea bég a szörnyű tragédia után újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy szolgájának merénylete megrendítette őt, de neki erről előzőleg nem volt tudomása, örült annak, hogy Bébi mindent bevallott, a törvényszék elnöke ebben az ügyben is azonnal megindította a vizsgálatot. Prágában a gyilkosság óriási föltűn ésit és, izgalmat keltett s az emberek hajlandók kabalának iöiltüntetni azt, hogv a ■gyilkos ugyanabban a szállóban szállott meg, amelynek kávéházában egy évvel ez előtt Cena béget meggy iiBkeCiláik. jBea béget letartóztatták? " A Trdbüna esiti kiadása szerint Bea béget az Ambassador-száílííodában, amikor kiderüli, hogy a gyilkos az ő szolgája, letartóztatták és a rendőrigazgatóságra szállították. Ezt a hírt fömitiandássaH kell fogadnunk, rr ért Bea bég jelenleg egy külföldi ura/lkodóház tagja s ágy esetleges letartóztatása valószínűleg formális ökokba ütköznék. két megoldás kényelmetlen lett volna, hát! egy harmadikat választottam . ; . — Denunciálta ezt a szent embert, hogy a börtönben agitál! — robbant ki a diákból az izgalom. — Minek néz maga engem? — sértődött meg a négyszeresen rovotfcmüítu csaló, — Ilyesmit nem csinál rendes ember . . . — Hogyan szabadult meg akkor a tanártól? — tette fel a kérdést kíváncsian Fried- mann. . — Megszöktem a fogházból! — felelt természetes egyszerűséggel Ménessi, —- nem birtam tovább ... ’ A jókedv megint visszatért a zárkába: csak a diák nem nevetett — ő egy sarokba visszavonulva demonstrálta, hogy nem tartozók az elvetemült bűnügyi foglyok közzé. Nehány perc múlva sóhajtás szaladt ki Friedmáruból, a kereskedőből: — Istenem! — Mi az? — emelte fel a fejét Ménessi. — Maga ezt úgyse értené . . . Haza gondoltam. \ Szentessi ölelő részvéttel fordult a kereskedőhöz: — Családja van? — Feleségem . . . Tavaly* nősültem . . . — Miért került ide? Mit csinált? — A tőzsde! — legyintett szomorúan Friedmann, — elvitt mindent s ráadásul ide- jutíatott engem « . . Ki tudja, mi van most az üzletemmel? ... — Milyen üzlet? — Textil ... Az asszony tudná vezetni, de attól tartok, hogy az üzletet is lepecsételték... Darimovics belesirta a beszélgetésbe a maga egyéni fájdalmát: — Ha nem rehabilitálnak, főbe lövöm magam! — Magával mi vau? — csordult megint részvét Szentesiből, aki kétségbeűsettséget érzett a Don-Kizsoit-góz mögött. __Házasságszédelgéssel és csalással vádolnak . . . — Magát? — hitetlenkedett Ménessi, aká szintén felfigyelt erre a nem várt válaszra^ — maga olyan Don Juan? — Kérem én magam se tudom ... — vihogta el magát Darimovics, akinek, dacára helyzete groteszk szomorúságának, mégis tetszett, hogy ilyen romantikus bűncselekményt rónak a terhére. — Én ártatlan vagyok, de a leány, mikor megszületett a gyermek . . . — Gyermek is van?! — szörnyülködött Ménessi, akinek szemmelláthatóan kedve tellett a hivatalnok ijesztgetésében. — Ez legalább két évi fegyház! No, mondja tovább . . . ~ Hát mikor megszületett a gyermek, azt mondta a leány, hogy vegyem feleségül . . . — Maga az apja a gyermeknek? . . „ — Igen! — ugrándozott a férfibüszkes'g Darimovicsban, aki azonban a következő pecben már megérezte, hogy az elhamarkodott kijelentés hátrányára lehet, hát kijavította magát: — talán ... Én nem akartam feleségül venni azt a leányt . . . — Miért? — dörgött a diák hangja. — Kérem, én előkelő állású hivatalnok vagyok s egy cselédleányt . . . — De elcsábítani ? „ . . Arra jó volt a cseléd is . . . — Nem kellett nagyon csábítani . . . S mikor látta a leány, hogy nem veszem te leségül, feljelentett, hogy elcsábítottam, becsaltam a pénzét és házasságot Ígértem neki . . . Még tanúi is voltak: a házmester, aki régen haragszik rám és egy legény, aki biztosan a szeretője . . . — Nem elég, hogy elcsábította a védtelen proletárleányt, — tüzelt a diák, — még meg is rágalmazza! — Ugye mondtam, — szólalt meg diadalmasan Ménessi, — hogy csak a politikaiaktól mentsen ineg az Isten! . . . Már ez is prédikál, pedig ez még nem is apostol, csak apostol-tojás , * a
